2008. május 25., vasárnap

A kör bezárult

Mostmár tényleg nagyon kész vagyok. Tegnap este Pisti kocsija is beállt a csapásokkal övezett autók sorába..
Sikerült meghúznom Pisti kocsijával a szomszéd Toyotáját. Béna voltam és figyelmetlen. Erre nem lehet mást mondani.
Az Astrán egy kisebb csikot húztam viszont a szomszédén elég hosszan húzódik a nyom.
Mindezek után, a csapatot elvittem a belvárosba szórakozni, ám én úgy döntöttem, hogy mély depresszióba süllyedek, amiért ilyen barom voltam, és hazamegyek. Egyedül. Szerintem innen már lehet sejteni a folytatást... Igen, sikerült eltévednem. Egy órát bolyongtam Manchesterben, és totál fogalmam sem volt hol járok. Sírva hívtam Pistit, igyekezett elnavigálni, aztán valahogy hazakevertem.
Elég szerencsétlennek érzem magam mostanában, de remélem ezzel mostmár vége a negatív szériának, mert totál kikészített ez az egész...

Elvileg most fogok átmenni a szomszédhoz, hogy elmondjam mi történt...
Küldjetek energiát!

a

2008. május 17., szombat

Felforrt az (agy)vizem (is)

Sajnos nem csak az agyvizem... Nincsenek jó híreim, mert az elmúlt hét nem volt épp szerencsésnek mondható anyagi szempontból.
A kocsim tegnap este úgy döntött, hogy bemondja az unalmast. Felforrt a hűtővize. Ma reggel Norbi és Pisti nekiállt utánanézni, hogy mi is lehet a baj. Úgy tűnik, hogy a termosztát nem kapcsol be (vagy mi a fene). Úgyhogy megy a kocsi a szerelőhöz kedden. Naccerű, remek, örülünk neki...
És ha már itt tartunk Norbi kocsija is felmondta a szolgálatot csütörtökön délután. Jöttünk haza a bíróságról, és egyszer csak nagy csörgés, zörgés. Még reménykedtünk, hogy ez nem a kocsiból jön, de aztán mikor félreálltunk sajnos muszáj volt belátnunk, hogy ez a hang, bizony belőlünk jön... Pistit hívtam, hogy akkor vontasson már be minket... Itt valami szíj jött le a helyéről. Neki kicsit drágább lesz a rendbehozatala. De az leglább már a szerelőnél van.
És még a kocsik témakörhöz kapcsolódóan: szerda reggelre ellopták Ferkó kocsijából a cd-s rádiót. Mivel Feri elfelejtette bezárni az autót, így nem törték be az ablakot, csak simán kiszedték a rádiót...
Plusz otthonról is kaptam egy fantasztikus hírt: februárban vásároltam tulajdoni hányadot apuék házából. És a földhivatal most úgy döntött, hogy valami állítólagos formai hiányosság miatt visszadobja a szerződést. Ami nem túl jó hír, mert ha nem sikerül kijavítani ezt a formai hibát, akkor fizethetek egy csomó pénzt adóra, illetékre...
Úgyhogy most eléggé el vagyok keseredve és ideges is vagyok, de azért igyekszem a blog többi részét jobb hangulatban megírni...

Szóval, hogy mik is történtek az elmúlt héten?
Nos, miután csütrötökön elmentem csomagolni, és 11 órát lenyomtunk, én úgy döntöttem, hogy nem megyek többet oda dolgozni. Szörnyen szar volt a műszak, majd leestem a gépről. Nagyon nehezen viseltem. És rájöttem, hogy nekem erre semmi szükségem. Mivel eddig a hazautazás miatt nem léptem, így azt gondoltam, mostmár semmi akadálya annak, hogy új munkát keressek. Így péntek szombaton már nem is mentem dolgozni. Írtam sms-t a főnöknek, hogy beteg vagyok. Azonban nem fektettem túl nagy energiákat a héten a munkakeresésbe, így nem is találtam semmit. Úgyhogy tegnapelőtt úgy döntöttem, mégis megyek csomagolni, mert kell a pénz. Viszont egy kollégánk, Tamás azt mondta segít nekem a munkakeresésben. Elég rutinos már benne, úgyhogy remélem jövő héten találok valami normális melót. Majd drukkoljatok!

Múlt héten itt volt Gyöngyi és Toncsi, és kicsit feldobták a szürke hétköznapjainkat. És amiért nagyon hálás az egész ház, sőt még a szomszédok is, hogy a lányok megcsinálták az előkertet. Kikapálták, kigazolták az egész részt. Nagyon szép lett így, már csak be kell ültetni a palántákat, amiket nevelgetek már egy ideje :) Szóval tényleg hálás köszönet ezért :)

Van egy jó hírem is otthonról: anyáék hívtak, hogy apának minden lelete negatív lett!!! Szóval úgy tűnik még sincs semmi baj, ami nagyon nagy megkönnyebülés nekem, de apunak méginkább!!

Aztán, ami még jó hír, hogy lefoglatuk a nyaralásunkat! Megyünk a Kanári-szigetekre!!! Szeptember 12-én indulunk és 19-én jövünk vissza ide. Nagyon szép helyen lakunk majd! És csodás dolgokat olvastam az interneten a helyről. Biztos jól fogjuk ott magunkat érezni :)
És hogy tényleg ellensúlyozza azt a sok rosszat, ami történt a napokban, azt is be kell valljam, hogy szombaton ünnepeltük a fél éves évfordulónkat Pistivel. Annyira hihetetlen, hogy már eltelt 6 hónap... Én, ennek örömére sütöttem egy fincsi csirkét. Még sosem csináltam ilyet azelőtt. Citromos, fehérboros, fokhagymás... hmmm. Szóval sztem isteni lett. Pistinek is ízlett.
Másnap még mindig az évforduló alaklmából elmentünk a Hiltonba. A 23. emeleten van egy bár, ahonnan belátni az egész várost. Gyönyörű szép onnan a kilátás. Én elszürcsöltem egy koktélt. Szerintem bikaerős volt (Shakermaker volt a neve). Mondjuk én nem szoktam koktélokat inni, lehet azért ütött be annyira. Mindenesetre jól esett, és nagyon szép este volt :)
Ami még nagy esemény volt, az a szerdai BL döntő. Aki élt és mozgott a városban, az a focit nézte. Vagy a belvárosban elhelyezett kivetítőn, vagy valamelyik kocsmában, vagy otthon. Mi a kivetítőn akartuk nézni, de nem sikerült megtalálni, mert a múlt heti verekedés miatt, csak egy helyen volt kivetítő, és mi nem tudtuk hol... Úgyhogy itt szétvált a csapat. Norbi, Zoli, Szoti és Andris hazamentek hozzánk meccset nézni, mi (Pisti, Ferkó, én) pedig még egy kis kivetítő vadászatba kezdtünk. Aztán végül a sarki kricsmiben kötöttünk ki, ami tele volt szurkolókkal. A hátsó helyiség tele volt turbános formával, ami nagyon vicces volt. Magyar szemnek iszonyat furcsa látvány volt, ahogy a sok indiai óriási elánnal szurkolt a MU-nak :) Végül mi is abban a részben kötöttünk ki, ahol ők voltak. Ferkó és Pisti jól a pohár fenekére néztek, úh kissé illuminált állapotban követték végig a meccset. A végén óriási volt az örjöngés. Mindenki ugrált, üvöltött, az indiaiak törzsi táncot jártak. Hazafelé az utcán mindenki dudált, lengették a sálakat, pólókat, zászlókat :) Szóval nagyon jó volt a hangulat!
Ma pedig nagy bulira készülünk, mert hétfőn itt munkaszüneti nap van (nekünk Norbival kedden is, mert akkor van a királynő szülinapja és ezért a bíróság nem lesz nyitva), így hosszú hétvégének nézünk elébe. Nyunyi is feljött Londonból, plusz még Ferkó kollégái jönnek majd, meg a szokásos magyar csapat. A baj csak az, hogy Pisti és Norbi is dolgoznak, így Norbi csak később csatlakozik a csapathoz. Én sem fogok inni, mert én fuvarozom majd a csapatot a belvárosba. Azért így józanul biztos nem lesz akkora a buli, mint Húsvétkor, de mindenesetre jót fog tenni ez után a hét után a szórakozás.
Most képekkel nem szolgálhatok, de jövő héten biztos tölötök majd fel a buliról.
Vigyázzatok egymásra
pussz a

2008. május 14., szerda

Én kérek elnézést...

Tényleg nekem kellemetlen, hogy ilyen sokáig némaságba burkolóztam, de volt rá okom (persze a lustaság mellett is...)

Nagyon sok minden történt az elmúlt 3 hétben, így inkább csak a legfontosabbakat említeném (illetve, ami eszembe jut), de próbálok időrendben haladni:

Szóval még 2 hete, hétvégén, mivel nagyon szépen sütött a nap, és már egyébként is régóta terveztük, Pistivel rendberaktuk a kertet. Ami persze az ő érdeme volt főként, de én is igyekeztem segíteni. Míg Pisti füvet nyírt (az újonnan vásárolt fűnyíróval), addig én szemetet szedtem az előkertben és hátul is (a szomszéd gyerekek éves teniszlabda fogyasztása megtalálható volt a kertben, és még sok minden egyéb is, ami legtöbbször a szomszédból potyog át...) Segítettem gazolni, gereblyézni, és vettünk virágmagokat (petúniát), amik azóta már kibújtak és pár hét múlva lehet is majd kiültetni :) Szóval, amit sosem gondoltam volna magamról: kertészkedtem. És nagyon jól esett. Sztem nagyon szép lett a kert, én nagyon büszke vagyok rá. Azóta Pisti már vágott füvet mégegyszer, és most még szebb állapotba került a kert.

Másnap (ha jól emlékszem) egy magyar ismerős pár, Gabi és Szandra lakásavatójára voltunk hivatalosak mind az 5-en. Egy nagyon szép új építésű lakást bérelnek 4-en magyarok. Ennek örömére iszogattunk kicsit (én nem, mert a csapatot én fuvaroztam). Nagyon jó élmény volt még több magyarral megismerkedni. Ugyanis voltunk vagy 15-en és csak magyar szó hallatszott. Vicces volt. Mintha nem is Angliában lennénk... Ott volt egy fickó is, aki az egyik szervezője a manchesteri magyarok közösségének. Tervezzük, hogy mi is megyünk majd valamelyik bulijukba, de amíg szombat esténként dolgozunk, addig nem nagyon fog menni.
Mindesetre a lakásavató jól sikerült, Ferkó kicsit többet is ivott a kelleténél...

Sajnos a buli utóhatásaként ismét kicsit összezörrentünk Pistivel (megint a cigi miatt), aminek a hatása egész héten érezhető volt. Sehogy sem sikerült kikeverednünk a rossz hangulatból. De aztán ahogy közeledett a hazautazásunk napja, úgy kezdtünk mi is zöldágra vergődni egymással.

De büszkén jelenthetem, immáron 2 hete egyetlen szálra sem gyújtottam rá! Remlem ez mostmár így is marad!

És végül eljött a hétfői nap, és hazautazhattunk. Én nagyon az autóvásárlás lázában égtem, és hétfőn sikerült is leszerveznem annak az autónak a megtekintését, amit már pár hete kinéztem magamnak a neten. Kicsit paráztam, mert még vasárnap úgy volt, hogy már valaki lefoglalózta és hitelből szeretné megvenni. Jól elkámpicsorodtam, de hétfő estére kiderült, hogy nem kapja meg az illető a hitelt, aminek én nagyon örültem.
Kedden neki is indultunk kocsit venni. Először egy Mitsubitsi Carismát néztünk meg, amivel bár semmi gond nem volt, én mégsem szerettem bele. Második utunk Sződligetre vitt, ahol várt rám az én Renault Megane Coupém :) Ezt néztem ki már a neten is. Ezt hívják azt hiszem első látásra szerelemnek... Gyönyörű, és szerintem hibátlan. Ahoz képest, hogy 12 éves, sztem (és más nálamnál jobban hozzáértők szerint is) nagyon jó állapotban van. Kívül, belül szép. Igazi nőcis autó. 1,6-os, automata, benzines. Van rajta sport fokozat (amit én nem hiszem, hogy ki fogok használni...)
Úgyhogy kis alkudozás után végül enyém lett a kocsi!!!
Autó tulajdonos lettem :) Hihetetlen, de igaz!!!
Estére megtörtént az átírás és Anett barátnőmnek köszönhetően már biztosítás is köttetett rá addigra!

A hét nagyon esemény dúsra sikeredett. Bár Pistinek is és nekem is a szabadságunkból ment el, pihenni egyáltalán nem tudtunk. Talán majd nyáron...

Szerdán szintén a kocsi körül forgott az élet. Pisti elvitte egy szerelő ismerőshöz átnézetni, miután elhoztuk Sződligetről. Én közben elintéztem pár fontos dolgot (útlevél, bankok... stb)

Csütörtökön reggel elmentünk a lézeres szörtelenítésre. Aki azt meri állítani, hogy ez fájdalommentes, azt le kéne lőni. Életemben nem fájt még így semmi, mint ez. Ahogy a doki elmagyarázta, az történik, hogy a szőrhagymát felforralják 60-70 fokra a lézer segítségével. Nem mondhatom, hogy kellemes érzés volt, ahogy megégettek a bőröm alatt. De Pisti is végigcsinálta, és bár neki is fájt, ő meg se nyikkant. Én meg totál kikészültem. Bőgtem, meg remegtem, meg minden. Rohadt szar volt, az a lényeg, de megyünk 2 hónap múlva is, mert csak így van értelme sajnos az egész folyamatnak..

Na ezek után úgy döntöttem, hogy másnap nem megyek tetováltatni. Nem bírtam volna elviselni még azt is. És egy tetkót meg nem lehet félbehagyni, ha fáj, mert az elég hülyén néz ki. Úh majd legközelebb...

Pénteken egy kis vásárolgatás után mentünk el az autómért, és onnan irány Ráckeve. Ott már 5 körül elkezdtünk iszogatni, és miután Csabi megérkezett, a két fiú pár óra leforgása alatt elfogyasztott 2 üveg jagert, én pedig másfél üveg malibut. Mire a többiek megérkeztek (asszem éjfél körül), addigra mi teljesen kidőltünk. Így a buli érdemi részéből mi kimaradtunk, de a többiek az elmúlt időszak legnagyobb buliját hozták össze, a képek alapján...

Szombaton úgy volt, hogy Pisti volt kollégáival töltjük a délelőttöt, koradélutánt, de elég rosszúl voltunk a sok piától, ezért inkább pihentünk, majd bevásároltunk a másnapi nagy útra.

Vasárnap délben indultunk volna, de még el kellett mennünk Nagytarcsára, hogy Retyus beszerelje nekem a cd-s rádiót a kocsimba. Utána anyuéktól búcsúztunk el, majd Sanyit vettük fel, és így értünk asszem délre a Batthyányba, ahol még be kellett pakolni sokmindent, úgyhogy csúsztunk egy kicsit. 13:15-kor indultunk el Pestről az én kis Renault-mal. Csodával határos módon minden befért a kocsiba, amit kihozni szándékoztunk. Pedig én nagyobb összegben mertem volna fogadni, hogy a felét otthon kell hagyni.

Az első 10 órát Sanyi vezette le, majd Pisti vette át a volánt, és már hajnal 4-re a kompnál voltunk. Én azért nem vezettem, mert eléggé bennünk volt a para, hogy lekéssük a kompot, márpedig én nem tudok 130-nál többet menni még. A kompon bekómáltunk, és elaludtunk. Dovertől ismét Pisti vezetett, amíg ki nem értünk London körgyűrűjéből. Onnan 200 km-et én tettem a tütübe. A végén már csináltam hülyeségeket, úh úgy döntöttem átadom a kormányt, így ismét Pisti vezetett. Sanyira azért nem mertük bízni, mert ez a bal oldali közlekedés sokmindenkit megzavar először. Úgyhogy hétfő koradélután megérkeztünk vissza Manchesterbe. És bár hulla fáradtak voltunk, én még gyorsan elmentem dolgozni a bíróságra, a két fiú meg antennát szerelt, így mostmár mi is tudunk sok-sok magyar adót fogni idekint.
Hála és köszönet mindenért Sanyinak!!

Este senkit nem kellett altatni...

Kedden bemutattuk Sanyinak Manchestert. Nem sok látnivaló van itt, az az igazság. Nem olyan, mint London. Nincs sok nevezetesség. A United pályán kívül nem is nagyon van.
De azért elvittük pár helyre, ahová annak idején Pisti is elvitt minket, amikor először voltunk kint. Bevásárló kp-ok, belváros. Sanyi vett is egy cipőt magának :) Majdnem egy laptopot is :)

Szerdán Norbi segítségével kivittem Sanyit Liverpoolba, mert már utazott is haza. Visszafelé kicsit eltévedtem, de már csak itt Manchesterben, így meglátogattuk Zoliékat :)
Egy kis munka után pedig Norbinak volt még egy útja Liverpoolba, hiszen jött a családja. Úgyhogy Gyöngyi és Kismanó Toncsi ismét itt van velünk egy hétig :)

Most pedig megyek megint dolgzoni, nézegessétek a képeket.

puszkó
a

Ui: az az igazság, hogy mióta visszajöttünk, azóta nagyon hazahúz a szívünk. A pénzen kívül nem sok dolog van, ami itt tartana. Jó lenne otthon élni, és ugyan ennyi pénzt keresni. Persze maradunk egyenlőre, de jó lenne tudni, hogy van valami kilátás Magyarországon is... Tudom, hiú ábránd...

Élmények képekben

Gabiék lakásavatója. Egy nagyobb magyar csapat.
Frissen átültetett szobanövénykéink :)
A kert, nyírás után
Szerelmesen :)
Családi körben, Magyarországon.
Ötezeré'??? (Igen, ez az én autóm)
"Csak én meg az én autóm vagyunk szerintem készen,
arra, hogy ez az út végre véget érjen."
Gyönyörűség
Anyu, apu és a legkisebb gyermek :)
Ez már a ráckevei buli kezdete. Csabi épp befut.
Rólunk mindig ilyen képek készülnek...
Biztonságban...
Csabi igazolványképe :)
Itt legalább látszik, hogy mi is fogyasztottunk...
Szépségem egy szépségen :)
Volt buli, csak mi nem tudtunk róla...
Az idősebb generáció nagyon pörgött.....
...
Mi pedig szégyen szemre aludtunk...
...
Itt már Kicsi Gyermek is kidőlt, úh véget is ért a buli...