2009. december 29., kedd

Summary

Mivel itthon izzadok a 3 paplan alatt, bögre teákat döntve le a torkomon, hogy lemenjen a láz (higgyétek el, ez nálam külön tortúra, mert eleve úúúútálom a teát. Jó helyen élek, ehhez képest...), de lázcsillapítót nem és nem vagyok hajlandó bevenni (gyógyszert csak nagyon végletes esetekben veszek be - pl: másnapos fejfájás...), szóval ebben a remek állapotban (plusz krónikus Norbi hiányban szenvedek - merthogy Mo-on van) azt gondoltam csinálok valami produktívat is. Feltöltök pár képet a blogomra, erre az évre emlékezve. Minden eseményből egy-egy képet kiragadok és valamiféle montázst varázsolok, kb mint a fészbukon...

Meg lesznek olyanok is, amit még a kedves blogolvasóim biztos nem láttak. Hát majd most :)

De előbb szeretném megköszönni mindenkinek, aki végikövetett ebben az évben. Köszönöm a leveleket, a commenteket, a visszajelzéseket :) Jó érzés, hogy sokan gondoltok rám, hogy érdekel titeket mi van velem, illetve Norbival (meg mostmár a macskusszal).

Ez az első naplóm, amit kitartóan írok. Gyerekként, majd kamaszként is sokkal próbálkoztam, de sosem sikerült végigvinnem akár egy hónapot is.
Ezen is le tudom mérni, hogy hál' istennek változó-, és fejlődőképes vagyok. Mert már nincs bennem az a kényszer, hogy ha nem minden héten vasárnap frissítek, vagy kimarad pár hét, akkor már inkább nem is folytatom.

A tanulással voltam mindig így. Amikor elkezdtük a félévet mindig nagy lelkesedéssel vetettem bele magam minden tantárgyba. És aztán az első el nem készített lecke után úgy éreztem, hogy túlnő rajtam az egész suli és inkább csak lavírozgattam, túléltem, utolsópillanatoztam... És közben lelkifurdaltam, hogy én erre sem vagyok képes... Bezzeg a Mariann meg a Viki... A mai napig nem tudtam megfejteni a titkukat, hogy hogyan lehetett mindig mindent időre megcsinálni, minden szabályt betartani, minden elvárásnak megfelelni. Respect nektek :)

Szóval örülök ennek a blognak. Szeretem, hogy kicsit össze-vissza, szószátyár, leginkább őszinte, és színes. Mert engem tükröz. Hogy nem kényszer, nem nyomás, nincs lelkifurkám, ha sokáig nem írok. Kata, a sok terápia megtette a hatását :) Már az angol órádról sem lógnék el, azért mert nem tudok tökéletesen teljesíteni 3 hónap elteltével :)

Annyit akartam még, hogy nehéz, tragikus év volt ez, olyan eseményekkel, amit a legtöbb embernek nem kell megélnie. Én valamiért meg kellett, hogy éljem ezeket.
De a hajrában megértek a gyümölcsök. Megérte ez az év minden szarjával együtt. Mert a legvégén béke van, nyugalom és szerelem. Nem írom, hogy boldog vagyok, mert nem merem újra leírni... Ezzel kezdtem újraírni ezt a naplót márciusban. Fellegekben jártam, annál nagyobb volt a pofáraesés azon az áprilisi éjszakán...
Most nem lovalom bele magam, nincs rózsaszín köd. Csak kristálytiszta harmónia.

Örülök ennek. Köszönöm azoknak, akik segített ebben engem. Sokan vannak. Fogadjátok szeretettel, hálám jeléül ezt az összeállítást.

Magamnak és minden szerettemnek kívánok egy békésebb, harmónikusabb, szebb új évet! :)

Volt egy kis: Norbi szülinap; Buli a Blue-ban; Kínai új év ünneplés; Melcsi búcsúbuli; LONDON!!; lakásfestés :) ; buli; szülinapok ünneplése; rehabilitálódás a virágok között; Zitus szülinapja; Rugby; Blackpool; névnapok; Szotiék búcsúbulija, "nyaralás" Mo-on; Bátyómék esküvője; pókerezés, Stonehenge; bowlingozás, Melcsi welcome partija; görkorizás; buli, Orsi látogatóban; Kellogg's-ék felfedezettje lettem; kis pubozás; RAPI!!!; skócia, amiből legalább most már láttunk egy picit többet, mint Zsolték lakása :) ; Mo újra; szülinapom; karácsonyi party hegyek; és macskusz minden mennyiségben :))




















































2009. december 22., kedd

Funny :)

Norbi a céges verdával ment bevásárolni :DDD
Leugrott a boltba tejért :)




(Igen, nálunk is van hó, kb 1,7 cm magas és minden angol döbbenten figyeli, meg nem mennek dolgozni, mert itt nem szokták meg a havat...)

-- Post From My iPhone

Location:Talbot Rd,Trafford,United Kingdom

2009. december 21., hétfő

Mondom, hogy túlcsordult a fejemben a sok kiírni való

Úh muszáj vagyok kicsit lógni a melóból és írni (persze telcsiről ez nem olyan élvezetes, de már gyakorlatilag érzem, ahogy belülről dörömbölnek a gondolatok, hogy engedjem már ki őket:)

Szóval karácsony. Meg kell mondjam nekem nem elvesztette a vallásos jellegét ez az ünnep, hanem valójában sosem volt ilyen jellege. Nem nevelkedtem hívő családban (amiért én hálás vagyok). Sosem erőltettek rám semmilyen gondolatot a szüleim, így "tiszta lappal" indulhattam. Én fedeztem fel Istent az életemben, és bár teológus is voltam, meg templomba is jártam 17 évesen, mégsem íródott át bennem a karácsony keresztény ünneppé.
Hogy mit jelent nekem a karácsony? Ezt nem tudom megmondani, még így 27 évesen sem. (Nem is biztos, hogy kell keresgélni valamilyen magasztos tartalmat) Azt tudom csak, hogy mit nem jelent.
Nem jelenti a családot. Bocs, anyu, apu, de nem éltem meg drámaként már 2 éve sem, hogy nem tölthetem veletek a karit. Ez nem jelenti azt, hogy a család nem fontos nekem, sőt. Egyre inkább fontos. Mióta kint élek sokkal fontosabb, és sokkal inkább értékelem, mint régen.
Csak nekem a karácsony nem erről szól.
És a szeretetről sem. Mai napig nem értem, miért is kéne erről szólnia. Milyen beteg elgondolás, hogy akkor háromra mindenki szeressen gyorsan egy kicsit...
Ha előhívok szavakat, akkor ezek jönnek:
Nyugalom - talán furcsa lehet, hogy nekem ez jut eszembe, ha a karira gondolok. Azt hiszem nem sokan érzik ezt át, hiszen ilyenkor van ki idegileg a legjobban az ember. Tudom, hiszen velem is mindig ez volt. Idén azonban nem.
Nem őrlődök azon, hogy hány ajándékot kell még vennem/készítenem, ahogy azon sem, hogy miből lesz rá pénzem. Nem szakadok szét, hogy egyszerre legyek öt helyen és közben azért ott is lehessek, ahol nekem a legjobb.
Idén csak egy ajándék volt és azt Norbinak találtam ki. Megyünk is pont karácsony napján relaxálni egyet a spaba. Azt hiszem ennél jobb nem is kell. És az a legjobb benne, hogy megtehetjük. Mármint itt nem az anyagiakra gondolok, bár annak is nagyon örülök, hanem hogy van erre időnk. És itt jön a másik szó, a pihenés. Ez is eszembe jut, ha a karira gondolok. Hogy nem kell reggeltől estig rokonokhoz rohangálni, egyeztetni, időzíteni, nem megbántani senkit, hanem egyszerűen csak kényelmesen élvezhetjük, hogy együtt töltjük a karácsonyt.
És egy másik kifejezés is az eszembe jut: kézben tartás. Nem tudom jobban kifejezni. Az angolok az mondják manage. Valami ilyesmi. Hogy nem nő a fejemre ez az egész történet, hanem szépen, nyugisan végigéljük ezt a pár napot. Nagyon jó lesz, már várom!
Olyasmiket fogunk csinálni, hogy összegyűlünk valamelyik délután, vagy este az itt maradt barátokkal, hogy közösen forraltborozzunk, társasozzunk, meg hogy együtt legyünk. Nem kényszerből, vagy nyomás alatt, hanem mert jó velük együtt lenni. Szeretnék majd valamelyik nap mézeskalácsot sütni Krisztával, illetve nagyon fincsi kajákat találtam ki magunknak.
Lesz bőrös malac, fokhagymásan, sörrel locsolgatva.
Aztán megtaláltam a mindmegettén azt a kaját, amit még 3 éve sütöttem az akkori páromnak (nem is emlékszem, hogy feltöltöttem arra az oldalra) szóval lesz egy kis aszaltszilvával töltött pulykamell kirántva, mellé áfonyalekvár és krumpli.
Illetve kaszinó tojás lesz köretnek, sütinek pedig, hogy kerete is legyen a kajáknak, aszaltszilvás csokis süti.
Anya kérdezte hány főre főzök és hány napra:) jó lesz így, mert egyrészt kedvem van most főzögetni, sütögetni, másrészt meg egész hétre meglesz a kajám, míg Norbi Mo-on lesz.

Itt kicsit más hagyományok vannak a karácsonyt illetően, mint Mo-on.
Boldog boldogtalan üdvözlőkártyákat ad egymásnak, így idén mi is megírtunk vagy 30-at, aztán osztogatjuk a munkahelyünkön. Amúgy kedves dolog, csak én valahogy nem kapcsoltam, hogy itt ennek ekkora népszerűsége van... Mi is már kaptunk vagy 15-öt. Szomszédok, főnökök, kollégák:) Aranyosak.
Azért vannak furcsa oldalai ennek... Pl ha bemész egy üdvözlőlap boltba, ott külön szekciója van mindenkinek. Hogy a szülőknek, bátyádnak (és sógornőnek, vagy barátnőnek), nővérnek, unokatesónak, lányodnak, fiadnak, férjnek, feleségnek akarod-e venni. És a legdurvább, amit nem tudtam feldolgozni, hogy a háziállatodnak is vehetsz...
?????????????

Aztán, ami még nagyon eltér, hogy ők már december elején feldíszítik a karácsony fát, míg Mo-on ugye csak 24-én díszítettünk... Mi köztes megoldásként tegnap állítottunk fát:) nagyon kis cukker az első karifánk:) picike, meg gyökeres. Remélem még egyben lesz, mire hazaérek, és nem szedi szét a macskusz...:D

Most nem is bánom annyira, hogy (évek óta először) dolgozni fogok két ünnep között, mert legalább gyorsabban telik az idő Norbi nélkül. Jó azért, hogy nem karikor megy haza, hanem csak utánna, így azért én is vele lehetek kicsit.
Amúgy Törpének megint bevásároltunk. Egy egész bőröndnyi ajándékot visz neki Norbi:) very funny. Az ő cuccai meg az én kézipoggyászomban lesznek:) vissza meg majd cipeli a tök üres bőröndöt:D Vagy Antának hoz majd valami naaaaagy meglepit :P

Hmmm. Na erről beszéltem az előző postban... Nem jutnak eszembe amiket le akartam írni... Mindegy, most ennyi elég is, azt hiszem a karácsonyról leírtam, amit akartam.

Best,
Anta


-- Post From My iPhone

Location:Talbot Rd,Trafford,United Kingdom

Márpedig most blogot írok!

És nem érdekel a világ gondja most egy kicsit. Annyi minden jár a fejemben, és már annyiszor kapom azon magam, hogy fogalmazom magamban, írom a blogot csak egyszerűen fizikailag nem jutok el oda, hogy ez megvalósulhasson. De most épp befejeztem az ebéd főzést Norbinak, van egy órám, hogy készülődni kezdjek a melóba, úh itt az idő. A mosogatnivaló megvár estig :)

És majd most lesz az, hogy semmi nem jut eszembe abból, amik napközben pörögnek a fejemben, de azért a fontosabbak nyilván megvannak.

Raffaello:
Mi nagyon kreatívan macskusz, cicó, cica, makka és hasonló neveken szólítjuk, ami azért jó mert így tuti nem fog hallgatni a nevére, de ez már csak így alakult nálunk :)
Mint azt egy előző posztban is írtam, totálisan megváltoztatta az életünket. Méghozzá pozitívan! Sokkal örömtelibb minden napunk, Norbi sem rosszkedvű már, olyan mintha értelmet kapott volna egy picit az életünk.

Ez a macskusz pont olyan, amilyenről mindketten álmodtunk. Folyton az ember közelében akar lenni, fontos neki hogy kontaktusban legyen velünk, hogy hozzánk érhessen. Sosem ijed meg tőlünk, imád játszani, de a világ egyik legnyugisabb macskája. Semmit nem szedett szét a lakásban, teljesen szobatisztaként került már hozzánk, ezzel sem volt még sosem gond, a karmait a kaparófán élezi, nagyon ritkán kell rászólni, hogyha mondjuk a falat támadja meg.

Már vágtunk neki körmöt is (illetve Norbi vágta), azt is tök jól viselte, nem ugrált, nem hisztizett, hagyta, hogy csináljunk vele amit akarunk. A fésülködést is szereti, csak az a gond, hogy mindig játéknak fogja fel és harapdálja, meg pofozgatja a fésűt úgyhogy nem tart sokáig a folyamat... :)

Norbit teljesen elvarázsolta ez a kis manó. Ha lehetséges, akkor köztük nagyobb a szerelem, mint a macskusz és köztem. Imádom ezt a tündért, és én mindig is vágytam egy cicóra de valahogy közöttük erősebb a kötelék valamiért. Talán mert Norbi nem fél nyúzni a macskát, míg én csak finoman, óvatosan bánok vele.
Kedvenc játékaink:
- pókmacska (Simpson család pókmalaca után szabadon). Lényege, hogy macskát Norbi megfogja, és a falon vagy a plafonon másztatja, nagyon vicces, amúgy macska lehet, annyira nem kedveli, de nem nagyon ellenkezik
- macskavágta: hasonlóan a pókmacskához, itt is az elszenvedője a játéknak a macskusz. Ezt úgy kell elképzelni, hogy Norbi egyik markába a mellső, másik markába a hátsó lábait fogja a macskának és úgy tesz, mintha vágtatna a macska. Ez is roppant mulatságos, bár én mindig nyávogok a macskusz helyett, hogy ne csinálja, mert nem tesz neki jót :)
- papírgalacsin hajigálás, kergetés: nem tudom, hogy ez mennyire jellemző macska szokás (sztem semennyire sem az), hogy visszahozza az elhajított papírgalacsint... Ilyet én még nem láttam :) Eldobom neki és a szájában a papírral trappol vissza, és teszi le vagy a kezembe, vagy mellé, hogy dobjam már el neki, lehessen szaladni érte... Hihetetlenül mulatságos látvány! :)
- plüsmacis dobozba illetve teregetős dobozba ugrálás, bújkálás. Ezt is imádja, főleg mikor Norbi egyik sarkára állítja a dobozt és úgy pörgeti azt, hogy a macska benne van. Ezután mindig kóvályog egy picit a cicó (mondom, hogy nyúzza a macskuszt rendesen a Norbi, nem kíméli :))
- a pénzért vett játékok annyira nem érdeklik, játszik azokkal is, ha nagyon muszáj, de a papírgalacsinnál nincs jobb móka!
- Kergetőzés a lakásban apával. Ezt imádják mindketten (én csak nézek és röhögök). Sztem Norbinak tök jó feszültséglevezető ez a macskusz, a cicó meg benne van minden mókában :)
- macska DJ, illetve dobos macska. Ezt látni kéne, írni róla nehéz. Próbáltam már lefényképezni, de nem egyszerű feladat, mert vagy a röhögéstől nem megy vagy épp a macskusz tekergőzik össze-vissza, és nem tudom elkapni a pillanatot. Na, majd egyszer :)

Folyton dorombol, még akkor is, amikor épp nem kellemes dolgok történnek, vagy olyan, ami nem is tetszik neki de akkor is dorombol és bújik hozzánk. Folyton hozzánk kell hogy érjen, ezt úgy értsd, hogy most is úgy alszik, hogy a bal kezemen fekszik, a lábacskáit meg hozzányomja a kézfejemhez :) Élmény így az írás. Általában jellemző rá, hogyha aludni készül, akkor úgy helyezkedik, hogy hozzánk bújhasson, vagy legalább egy két kinyújtott lábacska hozzánk érjen.
Arcot simogat. Ez nagyon édes tulajdonsága. Gondolkoztam azon hogy ilyenkor vajon nem pofozgatni akar-e, de akkor is simogat ha épp nem játszik, hanem csak úgy gondol egyet és végig simít az arcomon. Sosem ereszti ki a karmát ha játszik velünk. Mindig vigyáz, nincs is rajtam macska karmolás.

Mindenkivel barátságos már rögtön az első pillanatban. Imádja az emberek társaságát. Amúgy nagy ribi (bár fiú volt), mert amikor itt aludtak Mesiék akkor az ő szobájukban aludt velük, ugyan úgy, ahogy velünk szokott, a fejük között, a párnán :)

Amúgy az egyetlen dolog, ami kicsit kellemetlen vele kapcsolatban, hogy minden nap porszívózok. Nem tudom milyenek a macskaalmok általában, de neki olyan van, amit szimpatikusan szét tud hordani az egész lakásban, így még a jövő hét is macskaalmos, mikor jövök haza a melóból (amúgy nem depis, hogy ilyen sokat hagyjuk egyedül, totál megszokta). Majd veszünk olyan almos tálat, aminek teteje, meg ajtaja is van, hátha akkor nem kaparja ki ennyire a tálból az almot...

Az első pár nap, egy hét, kicsit nehezebb volt a cicónak, mert ugye 25 tesója közül hoztuk el, és nagyon hiányzott neki a társaság. Sokat nyávogott, hívta a tesóit az anyukáját, nem értette, hol vannak. De már a legelső napon is folyton ott volt a közelünkben, bújt hozzánk, játszott velünk, és persze már akkor is velünk aludt.
Norbi mondta még mielőtt elhoztuk volna a macskuszt, hogy az tuti, hogy nem jöhet majd fel az ágyra... Na, ehhez képest, macska egyet nyávogott, Norbi rögötön megsajnálta, és jött is az ágyba a macska. Azóta velünk alszik. Kedvenc helye a fejünk között a párnán, illetve Norbival alszik többnyire, ritkábban velem. Mondom, hogy jobban szereti Norbit, mint engem :)
Amúgy esetek kilencven százalékában hagy minket aludni. Két olyan éjszaka  volt, hogy krosszozott a fejünkön, beleszuszogott a fülünkbe, meg az arcunkat nyalogatta, illetve a megmozduló végtagokra támadt, mert azt hitte játszós idő van... Olyan másfél órás harc után, szépen kiraktuk a szobából. Ilyenkor ment a nyávogás, meg az ajtó kaparás, de 10 percen belül megnyogodott és elaludt odakint.
Amúgy végig alussza velünk az éjszakákat. Már tudja, hogy én mindig 5kor kelek, olyankor kap reggelit, majd főzés közben igyekszik megakadályozni, hogy zökkenőmentesen végrehajtsam a kajakészítést. Megpróbál minden eszközzel eltéríteni, de én rendíthetetlen vagyok :)

1,8 kiló volt, amikor elhoztuk, most 2,5 kg. Elvileg 10-12 kilósra fog megnőni :)

És persze most sem hagyott nyugton a bébi, míg írtam, úgyhogy nem tudtam befejezni, mert van még sok minden.
Következő post majd a karácsonyról fog szólni, hogy aktuális legyek kicsit.
Képeket szigorúan csak akkor töltök fel, ha már végre kiírtam magamból mindazt, ami kavarog bennem.

Szép napot, kevés idegeskedést a karácsony miatt! (Hála az égnek, itt semmi ilyesmit nem érzek, míg Mo-on mindig megvolt az negatív értelemben vett őrület az ünnepek miatt... Na, majd erről bővebben kicsit később)

cupp
A

2009. december 12., szombat

Bál

Vacsihoz készülődünk


Idén is nagyon szép volt a dekoráció!


Előétel: gombás gomba sajttal :) Amúgy tipikus angol kaja... Se íze se bűze...


Bari


Ezt már nem tudtam megenni, mert elkezdődött a zene, nekem meg bizsergett a talpam:)

Alapvetően ír est volt így egy kis Michael Flately szerű előadásban volt részünk. Remek volt!




Aztán egy nagyon jóféle zenekar játszott nekünk! Úúúúúú, olyat táncoltunk!


Az idei év legjobb képe! iwiw gyanús :)



Kylie barátnőm. Ő tipikus angol :) De nagyon nagyon szeretem :)




A kakukktojás :) A party után visszamentünk a Kellogg's-ba (merthogy a party, a munkahelyem melletti Cricket pályán felállított rendezvénysátorban volt), hogy átöltözzek :) Sztem az estélyim a bakancsommal is jól mutat :D