2009. március 29., vasárnap

Gyarapodunk

Jelentem, Norbi túlélte a varratszedést. Csak az unalomba haltunk bele majdnem, amikor elmentünk kedd este a kórházba. Egy órát várattak minket, nem egészen értettük, hogy miért. De végülis a lényeg, hogy kiszedték a varratokat. Azt mondta Norbi, hogy egy kicsit kellemetlen volt, de semmi több. Nagyon szépen gyógyul egyébként, már szinte semmi nem látszik. Nem is fáj neki, meg semmi.

Nagyon ocsmány volt az idő a héten. Erős szél volt, sokat esett az eső és eléggé lehűlt a levegő. Viszont a mai nap kárpótol azt hiszem. Nagyon csodálatos napsütés van kint, úgyhogy ha megírtam a blogot, el is megyünk egy kicsit sétálgatni egy közeli erdőbe.

A melóhelyen közölték, hogy július 1-től havi fizetésre tér át a cég, úgyhogy egy kicsit majd át kell rendezni a kiadásokat, mert nem kapok majd hetente pénzt. Én ennek azért örülök egy kicsit, mert így legalább egy összegben ki tudom fizetni az albérletet, taxot, számlákat, plusz félrerakni is egy nagyobb összeget tudok majd. Csak a heti bevásárlásoknál kell figyelni, hogy arra is elosszam a pénzt. De Norbi segít ilyenekben, úgyhogy nem lesz gond.

Pénteken, a régi cégem, a G4S elutalt nekem egy havi fizetésemet. Hogy miért, azt ne kérdezzétek, de nem hívtam fel a volt főnökömet, hogy tévedés történt :) Gyorsan elmentettem a pénzt, hogy ne tudják visszahívni, ha esetleg észrevennék a hibát. Viszont így egy kis plusz pénzhez jutottunk, ami most (is, mint mindig) jól jött.

Ma elmentünk megvettük a festékeket a lakáshoz. Dulux festéket vettünk. A nappalihoz a Tuscan Terracotta színűt, a kis szobához pedig Ruby Starlet színűt. Most megnéztem interneten is a két színt, hát köszönőviszonyban sincs a valósággal, de majd ha kifestünk (2 hét múlva), akkor mindenképp csinálok fényképeket a szobákról, és úgy már láthatjátok ti is, milyen szép helyen lakunk :)

Vettünk ma még egy 1 TB-os háttértárat, ami azért kellett, mert kezd sok helyet foglalni a rengeteg fénykép, film, zene a gépeinken, és így ki tudjuk menteni őket.

Tegnap voltunk vásárolgatni. Vettünk Norbinak egy nagyon szép cipőt. Lonsdale az is, de ez most barna színű. Meg vettünk játékokat PC-re. Úgyhogy este csaptunk egy nagy WarCraft party-t, meg SimCity-vel játszottunk. Valamikor hajnali 3kor feküdtünk le, de persze most is viszonylag korán ébredtünk... Úgyhogy most irány a természet lágy öle. A fényképezőgép is beizzítva.
Azt nem is tudom, meséltem-e, mert sztem még jóval a blogírás kezdete előtt tettünk szert rá, de vettünk nemrég egy nagyon szuper fényképezőt is. Fuji s1000fd. Van hozzá egy nagyon szupi aksitöltő is. Negyed óra alatt feltölti az aksikat. Mikor legutóbb mentünk Mo-ra, akkor vettünk hozzá egy tokot is, úgyhogy mostmár lehet sok szép fotót készíteni :))

És már csak 6-ot kell aludni és irány London!!! Már alig várom :)

Ha eszembe jut valami, majd leírom, de most egyenlőre ennyi.
Ha készülnek képek az erdőben, azt is felteszem majd.

Pussz
Anta

Kiegészítés:
A héten eléggé bevált az a dolog, hogy reggel kelek föl és megfőzöm az ebédet másnapra. Mindig belefértem a másfél órába a főzéssel, mosogatással, pakolással együtt, úgyhogy azt hiszem marad ez a rendszer, mert így esténként tudunk együtt lenni kicsit Norbival.

Meg úgy néz ki, hogy holnap lesz új hűtőnk, ugyanis már több mint egy hónapja kiszakadt egy csavar belőle, amit nem tudunk hol lehet kapni, így szóltunk a landlordnak, aki megígérte, hogy szerez csavart. Már két hete próbálom őt elérni, hogy ugyan mikor hozza már azt a csavart, mert kicsit kellemetlen, hogy úgy tudunk csak pakolni a hűtőbe, ha fél kézzel fogjuk az ajtaját... Na erre pénteken írt egy sms-t a csaj, hogy akkor hétfőn hoz új hűtőt, majd pakoljunk ki mindent, hogy ki tudják cserélni a régivel. Végülis ez is jó, csak így most nem tudtunk elmenni vásárolni, majd csak hétfőn munka után.

Na mostmár lépek.
Csók

2009. március 24., kedd

Vizgsa, varratszedés, vizsgálatok (több v betűs nem illik bele :))

A hétvégén írtam egy post-ot, de végül Norbi kérésére nem tettem közzé.
Az az igazság, hogy ha igazságtalanul bánnak valakivel, az engem nagyon fel tud dühíteni, főleg ha tehetetlen vagyok az ügyben...
Anyway, a legutóbbi közzétett bejegyzés óta nem volt túl sok nagy esemény, de azért ezeket is megosztom veletek.

Norbinak nagyon feldagadt a szája, miután összevarták a sebét. Nehezen tudott enni, beszélni, de aztán gyorsan felgyógyult, a duzzanat is szépen visszament. Tegnap kellett volna mennünk varratszedésre, de mivel este fél kilencre ért haza a munkából, ezért nem mentünk. Remélem ma szól a főnökének, hogy el kell jönnie hamarabb! (Bár ahogy ismerem, nem szól, mert első a munka, ugyebár, a varratok tudnak várni...)

A héten hívott Sepi, hogy április végén náluk lesz lakásavató, meg szülinapi party, úgyhogy Rugby-be utazunk majd:) Mozgalmas lesz az április:)

A hétvégén ünnepeltük Ferkó 26. szülinapját. Persze ezt inkább csak felköszöntésnek nevezném, főleg a tavalyi überbrutál szülinapi party-hoz képest, amit összehoztunk Nyunyiékkal. Vettünk Ferkónak egy extra large size pezsgőt, ittunk egy kis forraltbort, hallgattunk zenéket a youtube-ról, aztán mi Norbival viszonylag korán hazamentünk, mert fáradtak voltunk nagyon. Szokás szerint...

Vasárnap megint nem sikeült hatnál tovább aludnunk. Egyszerűen már annyira megszokta a szervezetünk a korán kelést, hogy olyankor sem megy az alvás, amikor mehetne... Délelőtt kocsiba pattantunk és West Yorkshire felé indultunk. Vannak arrafelé igazán szép sziklás, dombos-völgyes vidékek. Vittünk fényképezőt, hogy majd jól fotózunk egy kicsit, de akkora szél volt, hogy a kocsiból alig tudtunk kiszállni. Mi persze megpróbáltuk:) A szomszédos kocsiban jót röhögött rajtunk az idős házaspár. Vagy 10 métert is meg tudtunk tenni, aztán visszaszálltunk az autóba, és kocsikáztunk inkább meg zenét hallgattunk.

Norbi egyébként épp a percekben vizsgázik munkavédelemből. Ez az első vizsgája angol nyelven, de nem hiszem, hogy bármi problémája lesz. Majd megírom az eredményt. Elvileg azonnal kiderül.

Most hétvégén megyünk festéket venni a lakáshoz, mert ugye jövő hétvégén Londonba megyünk, utána meg 4 napos Bank Holiday a Húsvét miatt. Itt a Nagypéntek is ünnepnap, úgyhogy lesz egy kis időnk. Ekkor akarjuk kifesteni a nappalit, ami terrakotta színű lesz, meg a középső kisszobát, amit mélybordóra akarunk, mert különleges használatban lesz ;)
A gardrób szoba egyenlőre marad bézs színű, mert ott még van egy beépített szekrény, amit szét kell szedni, és venni kell vmi normális tárolót, ahová elférnek a cuccok belőle.
Úgyhogy a Húsvétot munkával fogjuk tölteni, de legalább szép lesz a lakás tőle:)

Most hívott Norbi, hogy sajnos nem sikerült a vizsgája. Majd legközelebb meglesz. Segítek majd a felkészítésben neki, mert csak a nyelvvel van problémája.
Ez tényleg egy olyan vizsga, amit bármelyik érettségizett magyar meg tud csinálni az anyanyelvén különösebb felkészülés nélkül, csakhát angolul az megint más tészta. Norbi ugye nem tanult angolul, csak abból él, amit itt magára szedett. És mondjuk egy -egy kérdés valószínüleg már nyelvtanilag is nehéz lehet, ha az ember nem ismeri úgy a nyelvet. Mint kiderült a lengyel vizsgázók kaptak anyanyelvi tolmácsolást a vizsgához. Magyarul persze nincs ilyen... Igazságos... Mindegy, meglesz a következő vizsga! Hála az égnek a cégnél nem volt belőle probléma, mert mint kiderült az ottani kisfőnöknek sem sikerült elsőre, aki ráadásul angol...

Múlt héten volt a Kellogg's-ban állapotfelmérés. Nagyon rá vannak most kattanva az egészséges életmódra, és a dolgozóknak lehetőségük volt egy "kivizsgáláson" résztvenni. Én is elmentem, gondoltam nagy bajom nem lehet belőle. Mértek magasságot, testsúlyt, testzsírtartalmat, testtömegindexet, koleszterinszintet, vérnyomást, tüdőkapacitást, flexibilitást. Természetesen minden értékem túl alacsony volt. A sportorvos, Dean vagy egy 10 perces kiselőadásba kezdett, hogy nem egészséges, hogy ilyen sovány vagyok, blabla... Mondtam, hogy nem tudok mit csinálni. Eszem rendesen, csakhát ugye egész nap mászkálok, meg azért félig fizikai a meló, úgyhogy mozgok sokat. Mostmár a kondiba nem járok, mert jobban kimerített, mint használt, de így is sok a mozgás. Nem tudott meggyőzni, hogy többet kéne ennem. Meg amúgy sem tudok többet enni.
Vicces volt, mert a koleszterin szint méréséhez megszúrják ugye az ujjat. Mondtam a Dean-nek, hogy vigyázzon velem, mert hajlamos vagyok elájulni ilyesmik után. Tudom, hogy sokkal nagyobb sérülés, ha lehorzsolom pl a kezem valahol, de nem tudok mit csinálni. Ha tűvel közelítenek felém, ez a reakcióm. Elájulok. Most is sikerült :) Persze csak 1-2 másodperc volt. Úgyhogy ezt úgy látszik sosem fogom kinőni. Mondjuk ez örökletes. Apa ilyen, meg a bátyám is. Nem bírjuk a tűket :)

A héten nagy spórolásba kezdtünk. Kiatláltam, hogy hogyan tudnánk a kaján, bevásárlásokon spórolni és most meg is látszik az eredménye. Olyan jó, hogy Norbi ennyire támogatja az ötleteimet :) Furcsa és jó, hogy ennyire könnyen meg tudunk beszélni minden dolgot. Sosincs közöttünk feszültség, sosem veszekedtünk még. Nagyon remek ebben a kapcsolatban élni :)
Azért kell most egy kicsit spórolni, mert ha visszajöttünk Londonból, mindenképp le akarjuk foglalni a nyaralásunkat, és hát ugye ott van a kocsi projekt is. Megszületett a döntés :) Merci lesz :) Sportautó majd később :)

Majd megírom mi volt a varratszedésen. Túlélte-e Norbi :)

Pussz
Anta

2009. március 19., csütörtök

Baleset és betegség

Nem telt eseménytelenül az elmúlt pár nap. Mondhatni az egészségtelenség jegyében telt...

Norbi tegnap üzemi balesetet szenvedett. Valamilyen csövet szerelt éppen, ami szétnyílt és megütötte a száját. Konkrétan szétnyílt a szája fölött a bőr (ahogy ő fogalmazott, egy merci jel formájában) és órákon keresztül dőlt belőle a vér. Valamikor délután kettőkor történt a baleset, de Norbi, jó szokásához híven nem jött volna el a munkahelyéről. Úgy küldte el az építésvezető a kórházba olyan fél öt magasságában, hogy most már jó lenne, ha összevarratná, mert nem kéne így dolgozni.
Úgyhogy gyors telefon, Boka el is ment vele a kórházba, a sürgősségire. Ott állítólag egy nagyon kis szimpatikus doki volt. Szegény Norbinak adtak egy érzéstelenítőt, amitől bekönnyezett a szeme. Telenyomták vele a száját. Mondta, hogy a baleset nem fájt annyira, mint az az injekció. Majd kapott tetanuszt is.

Kérdezte a doki, hogy kapott-e már valaha tetanuszt. Mondta Norbi, hogy nem, még soha. A doki meg volt lepődve, hogy de akkor milyen oltásokat kapott gyerekkorában. Na. Ezt magyarázd el angolul. Magyarul sem igen tudom. Tegye fel a kezét, aki mindet tudja (jó, akinek van gyereke, az nincs játékban, mert az biztos tudja...) Végül a doki interneten ellenőrizte, hogy milyen oltásokat kapott eddig Norbi :)) Vicces. Ez nálunk is pont így működik...

Végül jó pár öltéssel összevarrták a száját. Hétfőn megyünk varratszedésre.
Közben el kell intéznünk a regisztrációt egy körzeti orvoshoz, mert amíg ez nincs meg, addig hiába van betegbiztosításunk, fizetnünk kell az ellátásért. A regisztráció ingyenes, csak egy papírt kell kitölteni.
Hála az égnek a házidoki itt van tőlünk 3 percre, úgyhogy gyorsan el lehet érni, ha kell. Ne kelljen!

Aztán nekem se kellett több. Mikor megláttam szegényt, hát egy kicsit rosszul lettem. Nem, annyira azért nem durva a sebe, de túl is stresszeltem magam előtte, meg nem bírom az ilyen orvosi dolgokat, úgyhogy majdnem elájultam... Jó nagy támasza voltam :))
Még mondta is, hogy neki ez tök furi, hogy ennyire aggódunk érte, hogy az Andrist is fel kellett hívnunk, ahogy hazaértünk, hogy minden rendben van, megmarad a Norbi, merthogy ő is aggódott. Mondta Norbi, hogy mennyire jól esik ez neki, hogy gyakorlatilag mi jobban izgultunk, mint ő...
Megmondom őszintén, ez meg nekem furcsa. Értem mindig aggódtak, izgultak, ha valami baj volt. Éreztem, hogy vannak támaszaim... Furcsa, hogy valaki ezt eddig nem tapasztalta...

Én meg lebetegedtem kedden. Már megint. Megmondom az őszintét, elgondolkodtam kicsit, hogy mitől lehet, hogy most ilyen gyakran vagyok beteg. Arra jutottam, hogy valószínűleg a szervezetem most jutott el odáig, hogy azt mondja, állj. Ez így már sok.
Nagyon sok nehézség, stressz, fájdalom, gond, probléma volt az elmúlt időszakban, plusz annyi munka, amennyit még sosem dolgoztam, az is félig fizikai, szóval kikészültem azt gondolom. Plusz a pihenéseket, szabadságokat is mindig bestresszelve töltöttem, nem ettem, nem aludtam. Úgyhogy most már érthető, hogy a testem leállna, pihenne. Ezt pedig csak úgy tudja előidézni, ha megbetegítem magam.
Szóval volt egy kis láz, hasfájás, hányinger...stb. Alig álltam a lábamon, így kedden egy órával előbb eljöttem a dolgozóból.
Most azon vagyok, hogy kicsit megpróbálom átszervezni az életem. Mert bár munkából nem vállalhatok egyenlőre kevesebbet, de a pihenő időt, azt mindenképp szeretném pihenéssel tölteni.
Főleg a főzés, háztartás vezetés veszi el a sok időt, így azokkal sakkozok, hogy hogyan tudnám úgy megoldani, hogyha este fél nyolc, nyolc körül hazaérek a munkából, akkor ne kelljen még több órát a konyhában töltenem főzéssel, mosogatással, pakolással.
Arra jutottam, hogy mivel reggel mindig felébredek, amikor Norbi kel, így ilyenkor van másfél órám szabad. Ilyenkor ha meg tudnám főzni a másnapi ebédünket, akkor máris jobb lenne a helyzet este.
Meg nem eszem semmiféle gyümölcsöt, úgyhogy jövőhéttől ezen is változtatunk.
Szóval ezek vannak.

Megvettük a buszjegyet Londonba, mert úgy döntöttünk, buszozunk inkább, ugyanis a busz 24 font oda-vissza kettőnknek, míg kocsival 3x ennyi lenne, plusz Londonban nem közlekedhetünk kocsival, tehát valahol le kéne parkolni 3 napra, ami plusz pénz.
Emiatt döntöttünk a busz mellett. Már nagyon várjuk, hogy menjünk, és már csak 2 hét, meg egy kicsi :)


Most az internetünk rendetlenkedik. Valószínűleg a jeladó dobozzal van probléma, úgyhogy most emiatt is telefonálgathatok... Naccerű.

Mostanában jól esik gyakran frissíteni, úgyhogy számíthattok sokszor friss hírekre.
Közléskényszerem van :)

Anta

2009. március 17., kedd

Nem tűr halasztást :)

Nem bírom ki jövő hétfőig, muszáj most leírnom a nagy hírt!
Tegnap hívott Nyunyi, hogy megvette nekünk a Tankcsapda jegyeket, úgyhogy április elején irány London!!!!
Nyunyi Drága! Hála és köszönet Neked, hogy tegnap erre áldoztad az ebédszüneted :)))
Nagyon fel vagyok dobódva azóta! Norbi mondta, hogy nem hitte volna, hogy tényleg el tudunk menni... És most ő is nagyon örül, hogy mégis :)))

Egyébként nem írtam tegnap, de zseniális idő van itt napok óta. Bár otthon a 12 fokban még általában kabátban rohangálok, itt úgy látszik aklimatizálódik az ember, mert már egy pulcsiban is melegem van, ha az utcára megyek. "Süt a nap van", ahogy Norbi szokta mondani:)
Végre már. Olyan hosszú volt ez a tél... Ideje van már a jó időnek.

Csók mindenkinek, legközelebb sztem jövő hétfőn jelentkezem.

Anta

Ui: Nagyon jól esnek a levelek, amiket írtok, hogy olvassátok a blogomat! Többen is írtátok, hogy elpityeredtetek a filozófikus részen. Annyira jó érzés, hogy ilyen sokan foglalkoznak velem és szeretnek és boldogságot kívánnak nekem. Melegíti a szívemet :)
Mindenkinek válaszolok, ahogy van időm.

2009. március 16., hétfő

Sima hétköznapok

Nagyjából megszokott mederben zajlott az elmúlt hét, magyarán minden nap hullára dolgoztuk magunkat Norbival, este vacsi főzés, majd másnapra Norbinak ebéd főzés, és már el is múlt este tíz, amikor is muszáj lefeküdni aludni, mert másnap még hullábbak vagyunk, ha sokáig maradunk fent. Nagyjából ennyi egy munkanap. Szomorú, hogy szinte alig látjuk egymást. Esténként 2, max 3 órát töltünk együtt. De ez van, sajnos egy darabig még így is lesz.
Nekem sajnos úgy néz ki, hogy a Kellogg's-ban az esti műszakom meg fog szűnni (mert az nekem overtime-ba megy, és ez a cégnek hosszútávon nem jó. Bár már nyár óta ezt mondogatják, de most sajnos tényleg az a helyzet, hogy pár héten belül nem lesz esti műszak). És most felmerült a kérdés, hogy akkor mi legyen. Mert nyilván ez pénzben azt jelenti, hogy hetente kb 60-70 fonttal kevesebbet kapok. Persze az volt az első gondolatom, hogy akkor a közelben keresek valami hasonló 2-3 óra takarítást estére, hogy ne essen ki pénz. De, megmondom őszintén, az is egy lehetőség, hogy nyelvet tanuljak, vagy valamilyen tanfolyamot végezzek, amiből később pénzt tudok csinálni. Még nem döntöttem el mi legyen, pedig már sürget az idő.

Egyébként szerdán nem tudtam menni dolgozni nappalra. Nagyon csúnyán felfáztam és kb a bejárati ajtóig nem bírtam elmenni... De délutánra jobban lettem, úgyhogy az esti műszakot megcsináltam. Most fordult elő velem másodszor ilyen, hogy nem tudtam dolgozni menni...

Egyébként a héten, Andris hathatós segítségének köszönhetően átköltözött az ágyunk a középső hálóból a nappaliba. Most a leghátsó szobát gardrób szobának rendeztük be (tegnap áthoztuk a Warwick-ból a szépséges szekrényemet, amit Norbi délután össze is szerelt, mostmár az is a gardrób szobában van). A középső hálót egész más célokra fogjuk használni, úgyhogy az ágyat azért hoztuk ki onnan :)
Így a nappali most hálóként is működik, de mindkettőnknek tetszik így. Viszont az a bajom, hogy mióta itt van az ágy nagyon furcsa, nyomasztó, sokszor rémálmaim vannak. Éjszaka felébredek és nem tudom hol vagyok, meg ilyenek, úgyhogy muszáj leszek "varázsolni" valamit majd, mert ez egy kicsit kimerít. Norbi itt jobban alszik, mint a hálóban aludt. Őt meg az a hely zavarta.

A hét eseménye még, hogy elfogytak az interneten rendelhető Tankcsapda jegyek az áprilisi londoni koncertjükre. Kicsit kiborultam emiatt csütörtök este, mert ez tipikus lúzerség volt részünkről, mert mindig csak toltuk, hogy majd megrendeljük, meg ráérünk még ...stb. Dühöngtem egy sort, aztán másnap intézkedtem. Pár telefon és most úgy néz ki, hogy lesz jegyünk. Ha Nyunyi elmegy a héten a jegyekért...
Egyébként azt tervezzük, hogy 4-én, szombaton meló után indulunk majd Londonba, így pont az éjszakai életet tudjuk majd tanulmányozni (reményeink szerint) Nyunyi segítségével. Aztán vasárnap városnézés, este pedig Tankcsapda koncert. Hétfőre szabadnapot veszünk ki, így még akkor is meg tudunk nézni pár nevezetességet, aztán irány vissza Manchesterbe. Remélem összejön, London egyszer már kimaradt...

Tegnap Norbi nekiállt, hogy összerakja a laptopomat a romjaiból, mert szegényke nagyon szét volt már hullva. Úgyhogy ma még nem tudom használni a gépem, mert még nincs vele teljesen kész, de remélem estére már pöpec lesz :)

A héten nem volt bulizás. Szombat este a szokásos bevásárló körútról hazafelé beugrottunk Andrisék házába, úgyhogy megittunk egy üveg bort Szilvivel meg Zoltnnal, beszélgettünk kicsit (kaptam egy nagggyon szép nacit Szilvitől:))aztán haza is mentünk, mert természetesen mindketten hullák voltunk.

Szóval tényleg semmi különös nem történt, csak apróságok.
Tervezzük, hogy tavasszal meglátogatjuk Skóciában Mesit meg Zsoltit, bár ők is jöhetnének megnézni az új lakást :)

Én meg lassan készülődöm, mert már megint hétfő van és lehet menni dolgozni. Hurrá...

Kiegészítés:
Melcsi 2 hónap után hazaköltözött pénteken (részletek Ferkó blogján:))
Én átblattyogtam csütörtök este, hogy elbúcsúzzak a lányzótól,de mint kiderült meccsre ment a barátaival:( Mindenesetre mi Bokával megittunk egy kis pálinkát Melcsi egészségére:))
Melcsi! Minél előbb gyere vissza!!
:)

2009. március 9., hétfő

Melcsi búcsúbulija

Sorry a késésért. Estét ígértem, de reggel lett belőle..
Ez van. Tegnap este ünnepeltünk kicsit (volt mit :))

Szóval itt vannak a képek a buliról:

Zoltn már kicsit fogyasztott, mire odaértünk

Főnök is jelen volt a bulin (ő az új lakó Ferkóéknál...)


Vágjunk hülye képet, ha fényképeznek :D
Tipikus Norbi :) Integetünk a médiának :))
A fiúk is belevetették magukat a bulizásba!!

Melcsi, az est sztárvendége :)

Csajok :)

"Ééén vezettem? Azt mondd meg, Ééén vezettem?"

A vigyorgás már nagyon megy :D

Bokaaa!! Eltakarsz minket!

Edzés 49 kilóval...

Mint két tojás, ugye? (Meg nem mondanám, hogy tesók :))

Gyúrunk, vazze?

Komolyan félni kezdtem a Ferkótol. Sztem itt ölni is képes lett volna...

Csajok ismét

Vetkőztetek
Nehezen, de sikerült :)

Ági és Krisztián

Norbi saját magával versenyez, hogy melyik képen tud idétlenebb képet vágni :P

húúúúúúú

zseniális zene szólt, egyébiránt. Megtaláltam a gépemen a juventusmix 1-5, és megállás nélkül az szólt :) (Ez már egyébként a mi lakásunk nappalija:))

Munkánk első gyümölcse:)

Tények és történések

Nohát, ahogy ígértem mostmár kicsit konkrétabb dolgokról is írok.
Norbival összeköltöztünk nemrég egy tök jó kis lakásba. Közel van a régi házhoz, így gyakran tudunk találkozni a többiekkel. Közel van a Kellogg's-hoz is, így nekem elég, ha sétálok, nem kell külön autó.
Maga a lakás nem túl nagy, viszont szerintem kettőnknek nagyon kényelmes. Két hálós, plusz nappalis. Van egy kis fürdőszoba hozzá, meg egy bútorozott konyha. Majd készítek erről is képeket, csak rövidtávú célunk, hogy kicsit otthonosabbá tesszük a lakást. Kifestünk, meg lecserélünk egy-két bútort, átrendezzük, felszereljük kicsit a lakást. Pár héten belül szeretnénk megejteni. Úh képeket csak utána rakok fel.
A ház egyébként három lakásos, mi a legfelső szinten lakunk. Jelenleg senki más nem lakik a házban, ami most nagyon jól jött a hétvégén, mert hatalmasat buliztunk, de erről majd később :)
Egy indiai környék szélén lakunk, így kezdjük felfedezni a környékbeli kis indiai boltok előnyeit. Kicsit furcsa népség, de barátságosak és segítőkészek.

Volt pár célunk Norbival év elején, amit szinte teljes mértékben elértünk, és ez mindkettőnk számára döbbenetes. Azt látjuk, hogy bár mindketten rengeteget dolgozunk, itt még értelme is van. Merthogy múlt héten megvettük az első közös verdánkat. Az igényünk most annyi volt, hogy guruljon és normális állapotban legyen. Ezeket a követelményeket bőven túlszárnyalja az új szerzemény. Szotitól vettük 600 fontért, ami itt normális árnak mondható egy Nissan Almeraért. Nagyon kényelmes. Most, hogy január óta kocsi nélkül voltunk, megtanultuk értékelni ennek a kényelmét.
Tervben volt még az internet. Ezt is sikerült abszolválni. Ez persze egyszerűnek tűnhet, de higyjétek el, nem az. Angolul, telefonon leegyeztetni mindent... Hát leizzadtam párszor, mire bekötötték a lakásba a vezetéskes telefon vonalat... Merthogy minden ilyen dolgot én intézek. A lakással kapcsolatban mindent én. Egyrészt, mert jó érzés ezt a feladatot átválallni Norbitól, másrészt mert egy kicsit jobban beszélek nála és így nekem egyszerűbb. Pedig Norbi nyelvtudása is rohamosan fejlődik! Igaziból azt veszem észre, hogyha ott vagyok (mondjuk egy boltban), akkor hajlamosabb az én angolomra támaszkodni, pedig ő is el tudja intézni már. Tök jól elintézi ő is már a dolgait telefonon, ami lássuk be, sokkal nehezebb, mint a személyes kommunikáció.
Szóval mostmár van net is. Ezt is most érzékeljük, hogy mennyivel kényelmesebb így. Hónapokig kocsi nélkül járogattunk át Ferkóékhoz, hogy netezni tudjunk, vagy hogy Norbi tudjon beszélni Törpével. De mostmár nem kell :)
Akartunk egy tv-t is. Kinéztünk egy Sony lcd képernyőset. 1300 font. Kicsit drága, de nagyon tetszik nekünk és baromi jól mutatna a nappalian :) Most ehelyett megkaptuk Andristól a régi tv-jét, mert ő viszont vett újat. Pénteken hozta át. Na pont azóta be sem kapcsoltuk. Egyszerűen eszünkbe sem jut, hogy tévézzünk. Ezért gondoltuk azt, hogy a tv projekt csúszik kicsit, azt majd egy új verda után veszünk.
Merthogy most az a nagy dilemma, hogy milyen autóra cseréljük le a meglévőt pár hónapon belül. Vagy egy sportautó vennénk, bmw z3, vagy egy merci w140 (bálna). Mindkettőnek van előnye, hátránya. Bálna bácsi azért tetszik, mert autómata, és veszettül jól néz ki. A sportautó meg naggggyon vagány lenne. Ráadásul én olvadok a sportautókért. A hangja meg a sebessége.... Hmmmmmmm... (Norbi mellett kialakult egy fajta vonzalmam az autók felé. Na, azért nem viszem túlzásba, de jobban érdekelnek a verdák, mint eddig.)

Szóval nagy a dilemma autó ügyben :) Tavasz végéig mindenképp szeretnénk venni vmit.
A másik távlatibb cél a nyaralás. Mindenképp valami nagyon meleg, napos helyre mennénk, mert Angliában az ember kiéhezik a napfényre.
Az első számú jelölt Barbados, de majd még meglátjuk, mert oda december és május között érdemesebb menni, úh lehet, hogy ez jövőre csúszik át, akkor viszont ezen a nyáron valahova máshova megyünk. Kanári szigetek egy esélyes. Nemsokára ezt is lefoglaljuk. Mindenképp el akarunk menni nyaralni, mert Norbi 9 éve nem volt sehol és ez azt gondolom embertelen. Rohadt sokat dolgozunk, kijár nekünk a pihenés.
A melóról is írok kicsit:
Norbi egy utcatakarító cégnél dolgozik. Ilyen 20 tonnás nagy járgányokat vezet. Napi 13-15 órát. Szombaton is melózik, bár akkor általában délután egy körül végez. Sajnos a sofőri fizetések közül ez a cég fizet a legszarabbúl, de hamarosan váltani fog.
Én a Kellogg's-ban dolgozom napi 10 órát. Reggel 8-tól este fél8-ig vagyok bent. Ebben van egy másfél órás szünet, amikor is kondizom általában. Merthogy van egy konditerem az irodaépületben, amit teljesen ingyen tudok használni.
Hétvégén eddig volt a G4S. Itt is takarítottam. Ez is egy iroda épület volt. De hosszú tanakodás után végül abahagytam. Nagyon sok volt már a meló. Mert ezen kívül még családi házaknál is takarítok szombatonként. És mivel egyetlen pihenőnapom sem volt, így nagyon kimerültem.
Szóval így éldegélünk. Mindent szépen megteremtünk, amit szeretnénk és ez nagyon jó érzés. Hogy van értelme annak, hogy dolgozom.

Most hétvégén meg buliztunk egy hatalmasat! Ferkóéknál kezdtük, de mivel a szomszéd átjött pampogni, hogy hangos a zene, így átjött a csapat hozzánk folytatni a bulit.
Töltök fel pár képet majd este, hogy ilusztráljam, milyen jó hangulat volt.
Illetve a verdáról is rakok fel képet.

Most meg rohanok, mert lassan elkések a munkahelyről

Anta

2009. március 6., péntek

Elmélkedés az életemről

Kedves Idetévedő! Ez a bejegyzés eltér az eddig megszokottaktól. Kicsit az életem összegzése, kicsit nosztalgiázás, kicsit jövőbe tekintés lesz.
Bármilyen szándékkal is olvasol, tudnod kell, hogy nem nagyon lesz benne konkrétum. Lehet, hogy csak én értem majd, miről is írok, vagy csak egy-két hozzám nagyon közel álló ember. De nem baj, mert hála az égnek ez az én blogom, ha úgy tetszik, naplóm és bármilyen zagyvaságot (vagy inkább annak tűnő dolgot) leírhatok.

Kristálytisztán áll előttem most az életem. Sok mindent látok, mi miért történt és azt hiszem ezért is vagyunk itt, ezért születtünk. Hogy megfejtsük saját magunkat és ezáltal a világot.
Ma, 2009 március elején, egy felületes szemlélő számára egy merőben másmilyen Anta (így, nagy betűvel :)) áll itt, mint mondjuk két évvel, vagy akár csak másfél évvel ezelőtt.
Nem olyan régen kaptam egy levelet egy olyan embertől, aki nem szívlel igazán. Ő azt írta nekem, hogy "Remélem, az élet Téged sem fog kímélni és megadja, ami neked jár".
Nos, ez az ember semmit nem tud rólam - talán a nevemen kívűl -, így azt sem tudhatja hogy nem kímélt az élet. Rengeteg mocskon és fájdalmon kellett átverekedni magam. Ahogy Kiss Tibi is énekli "Annyi minden szarral kell még megküzdenem..." Nem volt egyszerű feldolgoznom az életemben engem ért sérüléseket. Annyira nem volt egyszerű, hogy nyolc évembe telt és még most sem vagyok teljesen készen :)
Töretlenül jártam a terápiákra. Hogy kitartó voltam? Nem, ezt nem mondanám. Sosem tudtam saját magamért tenni. Hogy ülni egy kineziológusnál, vagy játszani valamit pszichodrámán, az oké. De hogy a hétköznapi életembe is valamit átvigyek a megtanultakból, arra képtelen voltam.
Nyolc évig szinte egyhelyben futottam. Közben erre ráment két párkapcsolatom. Bár azt hiszem nem jó szó, hogy ráment, csupán azt akarom kifejezni, hogy emiatt a problémám miatt nem működött egyik sem.
De aztán az égiek kegyesek voltak. Azt mondták: itt van ez a lány, annyi elképesztő helyen járt már, hogy gyógyuljon. Adjunk a kezébe egy módszert, ami gyógyítja őt úgy, hogy neki szinte semmit nem kell tennie. Így kaptam a pránanadit.
2007 ősz. Életem fordulópontja. Éreztem a feszültséget, az energiák áramlását magamban. Nagyon furcsa és ijesztő érzés volt. Sosem tapasztaltam hasonlót. Közeledett a nadi hármas fokozata és napról napra gyűlt bennem fel minden mocsok, hogy aztán a tanfolyam alatt lemosódjon.
És mint a bomba robbant az életem, vagy sokkal inkább, mint egy gát, ami átszakad.
Betti barátnőmmel találkoztam pár napja, hogy Magyarországon jártam. Ő mondta azt, hogy az nem is elég erős kifejezés, hogy 180 fokot fordultam, hanem szinte nem is lehet kifejezni milyen őrült nagyot változtam. És akkor esett le, hogy ez nem igaz. Nem változtam. Én most vagyok önmagam. Csak az eddigi életem arról szólt, hogy magamat, mint egy héliummal telített lufit, leszorítva tartottam. Nem engedtem szállni, hanem korlátokat szabtam maganak, nem mertem szembe nézni saját magam jó oldalaival sem.
Nekem a jókislány életét kellett élnem és ezt kellett eljátszanom magamnak is. Normális életre törekedtem. Lakás, férj, gyerek. És közben el sem gondolkodtam, hogy valójában akarom-e én ezt, tényleg erre vágyom-e. És közben élt velem egy ember. "Ő félig angyal volt, én félig ember, félig gép" És valóban. Ő félig tényleg angyal volt, csak én nem tudtam saját magam lenni. Persze nem miatta. De mellette már nem tudtam volna ezt a felszabadulást megélni, nem lettem volna képes a lufit elengedni. Lépnem kellett. Léptem. Fájt. A lufi felszállt.
És aztán megtapasztaltam azt, milyen, amikor a lebegő lufit valaki más ráncibálja vissza a madzagjánál fogva. Milyen érdekes, hogy ezt sokkal hamarabb képes voltam észrevenni és kilépni belőle. Ehhez "csupán" 7 hónap kellett. Míg azt, mikor saját magam fogtam vissza az életem, azt még észrevenni sem sikerült. Mondhatom azt, hogy ez csak utólag áll így össze. Akkor még nem érzékeltem.

És most szabadság van. Nem tudom leírni, szavakkal kifejezni milyen is ez. Lebeg a lufim és nem kapdosnak utána kezek, hogy visszahúzzák. Sem az enyém sem az Övé:)

(Mondjuk kicsit beteg részemről ez a lufi kép, hiszen világ életemben rettegtem a lufitól :) Valószínüleg nem véletlenül, ugye Kata? :))

És most itt van Ő. A Szerelem. Ez is így nagybetűvel. Nem tudok nem nagy szavakkal beszélni erről, de az a baj, hogy attól meg olyan profánná válik.
Együtt élek egy Férfival (ez is nagy betűs:)) és minden nap hálát adok (magamnak, Istennek, az energiának - nagyjából ugyan az mind...), hogy velem van. Tényleg minden nap köszönetet mondok. Nem tudok csak úgy belekényelmesedni, hogy jó, akkor ez megvan. Nagy szerelem, pipa. Hanem, mint egy kisgyerek a karácsonyi ajándékokra úgy nézek erre a Szerelemre.
Persze mindketten hús-vér emberek vagyunk tele hibákkal, és közel sem tökéletes tulajdonságokkal, de az, amit Vele megélek, az az, amit a könyvekben olvasol, filmekben látsz. Még réggebben írtam neki egy sms-ben, hogy rájöttem, hogy Ő az a pasi, akire gyerek korom óta vártam, akiről mindig álmodtam.
Van nekem egy kedvenc írónőm, Vavyan Fable. Neki a férfi főhősei olyanok, mint Ő. Kicsit mogorvák, kicsit megközelíthetetlenek és titokzatosak, de roppantul férfiasak és közben legbelül érzékenyek, romantikusak, amit csak az arra érdemesek láthatnak meg.
És még gyerek, vagy tini fejjel, amikor olvastam a regényeket, mindig az volt bennem, hogy ez milyen fantasztikus, és hogy de jó lenne, ha egyszer én is megtalálnám a Belloq-omat, vagy Vis Majoromat. De mindig lehűtöttem magam, hogy ez nem a valóság. Ilyen pasi nincs, ez csak kitaláció, fantázia.
És aztán jött Ő. Hosszú idő kellett, míg képes voltam észrevenni. És aztán sem volt egyszerű. Sőt. Azután volt csak igazán bonyolult...
De most itt vagyok. Vele vagyok. És ez jó. Csak így egyszerűen jó. Jó érte tenni. Legyen az csak a mindennapos vacsi és ebéd készítés, legyen az valami apró meglepi, amivel fogadom, ha hazajön, vagy legyen az egy utazás, amit én szervezek neki. Fantasztikus dolog, hogy érzem milyen hálás, ha valamit megteszek érte, valamit elintézek neki. Látom rajta, hogy nem érti miért teszem, mert ő ezt sosem kapta meg. És még nem tudja természetesnek venni:) Addig jó :)
És én is rengeteget kapok tőle. Már eleve, hogy képes volt engem választani, hogy volt bátorsága, ereje ehhez a lépéshez.
De ezen kívül is olyan sokat segít nekem. Annyira tudja, mi kell nekem. Tudja, hogy nem szavakra van szükségem. Ahogy rám néz, ahogy megérint, az mindent elárul. Azért sem szeretem a nagy szavakat, mert sokszor elrontja ezeket a pillanatokat. Pontosan azzal, hogy annyit használjuk a hétköznapokban, és ettől fényét veszti.
Egy barátnőm gerincoszlopán díszeleg egy tetoválás: "Ne a szavakkal! Tettekkel!"
Teljes mértékben egyetértek:)
Például tegnap eljött értem a melóba és közölte, hogy elvisz étterembe. Liverpoolba :) Így elmentünk, megnéztük az Albert Dock-ot. Sétáltunk, beszélgettünk, utána beültünk enni. És nekem ez annyit, de annyit jelentett! Csak vigyorogni tudtam :)
Furcsa, hogy szavak nélkül értjük egymást. Nem is nagyon kell megbeszélnünk, mi az egyikünk feladata, mi a másiké. Autómatikusan jön. Sokszor van olyan, hogy szinte hallom, mit gondol :) Vicces olyankor, mert van, hogy kimondom és akkor csodálkozik :)
Az első perctől azt érzem, hogy totálisan egymásra vagyunk hangolódva. Mint két hangszer :) És ez minden téren így van. Az én hosszú évekig tartó problémámat, mintha elfújták volna, mellette pedig nem alakulnak ki újak.
Azonosak a céljaink, a vágyaink, a terveink. És együtt küzdünk meg ezekért minden nap. Érdekes és felemelő dolog egy ilyen felnőtt kapcsolatban benne lenni.
Jó vele, csak így egyszerűen.

Felnőtt kapcsolat. Furcsa, mert féltem a felnőtté válástól, de mostmár nem egy félénk kislány írja ezeket a sorokat, hanem egy felnőtt nő. Aki tudja, mit akar és ezért meg is tesz minden. Ha pedig kell, elenged. Sokszor ez sokkal nehezebb.
Jó érzés két lábbal állni a földön, tudni, hogy a magam ura vagyok, hogy megteremtek mindent, amire vágyom. Jó az is, hogy külön kihívásként ezt egy (mostmár nem is annyira) idegen országban tudom megtenni.
Magabiztos lettem azoktól a dolgoktól, amiken keresztül mentem, és amiket elértem. És mostmár csak szeretettel mosolygok arra a lányra, aki voltam.

A következő bejegyzés nem lesz ilyen filozófikus. Ígérem, hogy ott már a történésekről is írni fogok:)

Anta

2009. március 4., szerda

Boldogság

Pár napja mozgolódik már bennem ez az érzés, de nem jutott eszembe ez az egyszerű szó:) Sokszor voltam már boldog, sokszor éreztem már örömöt, most mégis mélyebb értelmet nyert ez a fogalom.
Nem problémamentes az életem és nehézségeim is bőven akadnak, de mégis az a helyzet, hogy sohasem voltam még ennyire kiegyensúlyozott és sosem éreztem magam ennyire stabilan az életemben, a párkapcsolatomban:)
Mindenesetre nem akarok ömlengeni, csak jelezni szeretném, hogy újrakezdem/folytatom a blogírást, mert végre van miről írnom és mostmár lehet is írni...
Ez a bejegyzés még iPhone-ról megy, de ha minden igaz, holnaptól otthon is lesz internet, így hosszabban és részletesebben tudok majd írni magamról, mindenki nagy örömére:P

p
a