2009. július 21., kedd

Kimerült, de boldog, villámgyors post :)

Iszonyat fáradtak vagyunk, mert azon kívül, hogy a szabink alatt egy percet sem tudtunk pihenni, még a repülőnk is késett... Nem sokat, röpke három órát....:( Így éjfél előtt nem kerültünk ágyba, viszont ma már munka van. Norbi már dolgozik, én főzök, aztán negyed óra múlva én is indulok melózni. Nem tudom mikor lesz időm mindent leírni, de igyekszem.
Egy biztos. Rég éreztük magunkat ennyire jól Mo-on:)
Anya, apa, hálásan köszönünk mindent!!!
Várakozáson felüli volt a múlt hét. Nemcsak hogy a gyerkőc remekül érezte magát velünk, de én is beleszerettem a kismanóba, és olyan dolgokra is képes voltam, amikre nem is gondoltam. Tudjátok... Én meg gyerek... Sosem akartam szülni, meg saját gyereket. Na, ez most sem változott, viszont már legalább látom, hogy tényleg van jó oldala annak, ha gyerkőc van körülötted. Meglepően sok jó oldala van:)
Szóval a múlt hét egy az egyben Róla szólt:)
Jó volt, hiányzik, várjuk, hogy újra lássuk.
Viszont jó újra itthon lenni is:)
"egy kicsit kimerültél, ez látszik a szemeden, de kipihened majd a munkahelyeden...":))

Jelentkezem, amint tudok
Csók
Anta


-- Post From My iPhone

2009. július 10., péntek

Utazás előtti gyors post

Gondoltam megörvendeztetlek még titeket egy bejegyzéssel mielőtt Mo-ra mennénk :) Remélem nagyon örültök! :D

Mióta utoljára postoltam egész jó idők voltak erre. Napsütéses 20-25 fok. Emiatt a környék erdőit, parkjait, tavait bejártuk Norbival. Még hétköznap esténként is mászkáltunk sok helyre, mert bűnnek éreztük volna, ha nem használjuk ki az - itt igencsak ritka - jó időt.

Az elmúlt napok, akármennyire is nem az álmaink netovábbja, hogy Mo-ra utazzunk, mégis a készülődésről szólt.
Az utolsó két hétvégén beszerző körúton voltunk. Na nem magunknak vásároltunk... A gyerkőcökre költöttük a fizetésünket :) Meg is beszéltük Norbival, hogy nem hiába mondták nekünk is azt a felnőttek, hogy gyereknek lenni jó... Olyan cuccokat válogattunk össze Törpének meg Martinnak, hogy az kész :) Zseniális ruhákat lehet kapni gyerekeknek. Közben az járt a fejemben, hogy ilyet én is akarok énisénisénis :)
Szóval egy bőröndnyi rózsaszín és kék ruha, cipő papucs meg még ki tudja milyen játék, plüss állatka, mifene jön velünk Mo-ra :) Szerencse, hogy nem repcsivel megyünk, mert súlyos plusz kilókat kellene fizetnünk...

(Itt jegyezném meg zárójelben, hogy magamnak nem igazán kapok ruhátt itt. Még felsőből úgy ahogy jó a 8-as méret - azt hiszem európaiban ez a 36-os - a nadrág, meg a szoknya lötyög rajtam. Így a 6-os méretű dolgokat vagy a gyerek osztályon szerzem be - ahol bár vannak jó darabok, de nem minden igényemet elégítik ki -, vagy az internetről rendelek. Így ismét rárobbantam az ebay-re és onnan öltözködöm. Nagyon szép új szoknyákat vásároltam, sőt egy olasz oldalról még bikinit is beszereztem normális áron!)


Amúgy már egész jól belenyugodtunk a gondolatba, hogy utazunk Mo-ra. Tényleg eléggé kivoltunk ettől az úttól eleinte, de az utóbbi két hétben már bennünk volt, hogy "lehet, hogy jó lesz".
Anyáék izgatottan készülődnek és várnak minket. Kajarendelést kellett leadnom, mert anya nem hagyja, hogy főzzek, ha már a szabadságomat töltöm :) Mindent rendezgetnek szervezgetnek, hogy mire megyünk minden készen álljon :) Annyira édesek és olyan jól esik, hogy ennyire számíthatunk rájuk. Hogy első szóra engedték, hogy oda menjünk a gyerkőccel. Nagyon jók :) Köszönet ezért nektek!
Persze azért még két napja, mondjuk úgy "váratlan fordulat színesítette" az előttünk álló másfél hetet... de kifújtuk a levegőt és azt mondtuk, nincs értelme idegeskedni, megpróbáljuk magunkat minden körülmények között jól érezni, bárki is akar majd keresztbe tenni nekünk. Mi mindent megteszünk annak érdekében, hogy a szabi úgy teljen el, ahogy elterveztük, gyerkőccel, sok programmal, pihenéssel, vidáman. Aztán már csak reménykedni tudunk, hogy valóban így is lesz.
Úgyhogy most - az elmúlt két napnak köszönhetően -, nem túl izgatottan, de azért várjuk az utazást, reméljük nem keseríti meg senki és semmi a megérdemelt pihenésünket...

Andris már be van sózva nagyon, úgyhogy ő kezdi majd a vezetést ma este. Ő viszi az autót Doverig. Ott a kompon megpróbálnak mindketten aludni, majd Fro-tól Norbi veszi át a volánt, és az utolsó szakaszt Andris vezeti le.

Én majd pihengetek, alszom, fordítok.
Ja, merthogy nem is említettem, hogy elkezdtem fordítással foglalkozni hobby szinten. Nagyon jó nyelvgyakorlásnak és büszkeséggel tölt el, hogy látom, erre is képes vagyok. Hát még Kata barátnőm milyen büszke volt. Na igen... Ő tehet róla, hogy jobb lettem angolból :) Többet tanított nekem 2 év alatt, mint előtte a 12 év alatt a többi tanár. Ezért hálás köszönet! Amikor fordítok mindig eszembe jutnak az óráink, amikor fel volt adva házinak egy-egy cikk lefordítása. Hogy én azokkal mennyit izzadtam... :D
Ezt viszont örömmel, könnyedén és izgatottan írtam.
A témakör, amiben fordítok, Twilight. Of course... Mi más lenne? :)
Ide is belinkelem a "publikált" írást, de mindenképp leszögezném, hogy ennek a történetnek csak azok számára lesz élvezeti értéke, akik mind a négy Twilight könyvet olvasták .
Mikor angolul olvastam a törit, nekem nagyon szívmelengető volt. Kedves, romantikus novella Jacob&Renesmee főszereplésével :)
A folytatáson most dolgozom, ezt a 24 órás kocsi út alatt szeretném is befejezni :)
Íme a link:
http://fanfic.hu/merengo/viewstory.php?sid=55236

Most megyek dolgozni, aztán este indulunk a nagy útra, gondoljatok ránk, hogy minden rendben legyen.

Csocsi
Anta