2010. december 30., csütörtök

Márkabuzi-e vagyok?

Volt a gimiben az Áki, akinek minden ruhája Nike volt. Még a zoknija is (nem, azt nem tudom, hogy a boxere az volt-e, mert akkor még szende és ártatlan kislány voltam, aki ilyesmikre nem is gondolt), és őt hívtuk márkabuzinak (Áki, ha esetleg erre tévedsz és olvasod ezt - amit kétlek -, akkor tudd, hogy szeretlek, imádlak:))
És én akkor még nem értettem, amit ma már pedzegetek.

Mert hogy akkoriban én ugyebár nagyrészt nővérem meg unokahúgom "nemkellmár" ruháit hordtam, amik zsákokba álltak a padláson. Persze kaptam új rucikat is, de leginkább a köbányai piacon vásároltunk és kb 1-2000 forintokért vettünk farmert pl.
Emlékszem az első "márkás" felsőmre, egy Kappa utánzat pulcsi, amit a piacon vettünk. Én mégis csillogó szemmel bámultam otthon :) Aztán rájöttem, hogy mi ezt nem tudjuk megfinanszírozni. Hogy eredeti márkás dolgaim legyenek. Így én tök jól elvoltam az elmúlt 15 évben a márkátlan cuccokkal.

Azonban...

Most elkapott a kísértés. Itt ugye van a sports direct, ami kifejezetten a bevándorlók boltja. Itt olyan márkákat kapsz meg pár fontért, ami Mo-on nagyon drága. Everlast, Lonsdale...stb. Na ezeket tuti egy angol fel nem veszi, mi meg ezeket hordjuk agyba főbe.

Azonban...

A márkafüggőségem nem ezektől a márkáktól kezd kialakulni.
Hanem van a Jane Norman. Ami egy viszonylag drága bolt, mármint az én szememben (angol szemmel ez az alsó-közép), ahova úgy lépek be, mint egy templomba. És azért eddig túlzásnak éreztem egy kabátért kiadni 30ezret, vagy egy felsőért 10ezret. SOHA nem csináltam ilyet ezelőtt. De most ez is megtörtént.
Az van ezzel a márkával, hogy pont olyan ruhákat (is) gyárt, ami az én stílusom. ÉS, ami a legfontosabb, lehet kapni 6-os és 8-as méretben mindent.
Már az interneten eddig is vadászgattam használt jane normaneket. Így már van egy csomó felsőm, ruhám, sőt 10 fontért egy kurva jó kabátot is vettem egyszer a kutyabajon (gyk: e-bay)
De hát újonnan, a boltból azért mégis csak megengedhetetlen... 100 font alatt nincs kabát, és az is csak akkor, ha leárazás van...
De most bementünk a boltba és nem tudtunk ellenállni. Így végül kaptam Norbitól karácsonyi ajándéknak egy piros kabátot. Megszólal, olyan szép. Imáááááádooooom!!!! Meg ha már ott voltunk, akkor vettem magamnak egy felsőt is meg egy olyan bőrkabát szerűséget, ami mell alattig ér, és mindig akartam ilyet, de sose volt és tök boldog vagyok!
És szeretném, ha nekem is minden ruhám Jane Norman lenne, mint Ákinak anno a gimiben a Nike volt.

Márka buzi-e vagyok?



2010. december 29., szerda

Update

28 évesen kellett megtudnom mit is jelent az a kifejezés, hogy mellben szük egy ruha...


- Posted using BlogPress from my iPhone

Location:Manchester,United Kingdom

2010. december 28., kedd

Tudományos megfigyelés

Az első 3 kiló mindig a hasamra, a fenekemre és a combomra megy. Ezt általában 2-3 havonta megtapasztalom. Azonban a 4. és az 5. kiló mind a cicimen landolt. Látványosan, hogy úgy mondjam, kézzel foghatóan megnőtt 1 hét alatt.
Na ezt az élményt már három éve nem volt szerencsém megtapasztalni, és csak remélni merem hogy amilyen gyorsan felszedtem ezeket a kilókat, olyan gyorsan fogok megszabadulni tőlük.. A szokásos módszerrel..



- Posted using BlogPress from my iPhone

Location:Alphonsus St,Trafford,United Kingdom

2010. december 25., szombat

Ünnep

*.* __Π____ *.*
.* /_____/Δ\ .*
.* l___Ω_[l_l] *.
* .*. *. *.*.*.*
Hóban ébred majd az ünnep, minden percben nevet ránk.
Tud-e bármi szebbet adni, mint a békés nagyvilág.




Áldott karácsonyt kívánunk mindenkinek!

Anta&Norbi&Makka




- Posted using BlogPress from my iPhone

2010. december 16., csütörtök

Pretend

(Piszkozatnak mentettem el az összes 2008-as bejegyzést. Valahogy úgy érzem, nincs helye itt. Nem tudom miért épp most jött rám, de nem volt kerek a történet, úgy hogy azok a postok is ott vannak.)

Igyekszem helyreállni. Úgy tenni, mintha...
Szeretném, ha sikerülne, ha mostmár tényleg nem lenne több dráma, tragédia az életemben, mert kurvára elég volt belőlük. Nem kell több.
Norbival ultimátumot kötöttünk, és én nagyon remélem, hogy az elkövetkező 30 évben tartja is majd ehhez magát (tovább nem szeretnék élni, köszi, az is sok...)

Igen, megint adtam egy utolsó esélyt. De ez mostmár a végső. Tök mindegy mennyire szeretem, mindegy, milyen terveink vannak közösen, nem kockáztathatok többet. Nem akarok félni, boldog akarok lenni. Mellette akarok boldog lenni, és tudom, hogy ő is mellettem akar boldog lenni.
De ehhez be kell tartania azt a (mostmár) két szabályt, amit lefektettem neki. Két szabály, ami nem teljesíthetetlen, de még csak nem is különleges.

Én reménykedni tudok csak, és segíteni őt természetesen, amennyire tudom. Amennyire erőm van még.

A hétköznapokban pedig igyekszem úgy tenni, mintha...
Persze észreveszik. Hiába sminkelek minden  reggel és ragasztom a mosolyt az arcomra, ahogy belépek az irodába.
Szemceruzával nem tudok csillogást festeni a szemembe. És észreveszik. Hogy ne vennék észre. Vannak ott, akik közel állnak hozzám, akik szinte barátaim. Szeretnek és törődnek velem. És látják. Az első pillanatban észrevették, hogy kurva nagy baj van.

Másoknak tudom azt mondani, hogy fáradt vagyok, vagy akármi, bár sztem ők is látják, hogy ennél azért komolyabb a dolog. Nem nevetek, csendben vagyok, nem beszélgetek senkivel.
Furcsálják, nem értik. Nekem meg szar. Hiszen nem mondhatom el nekik, ahogy nektek sem mondhatom el, mi történt.

Újra az életünkek renováljuk.



2010. december 14., kedd

Love is not a victory march
It's a cold and it's a broken Hallelujah.


- Posted using BlogPress from my iPhone

2010. december 13., hétfő

Leave or stay...

Erről, ebben a blogban nem tudok írni.

Milyen bloody fantastic, hogy ezen a szétcseszett világon minden kurva érzést megénekeltek már...

Álljon itt az a kettő, ami bennem harcol:

Fairytale gone bad

This is the end you know
Lady, the plans we had went all wrong
We ain't nothing but fight and shout and tears

We got to a point I can't stand
I've had it to the limit I can't be your man
I ain't more than a minute away from walking

We can't cry the pain away
We can't find a need to stay
I slowly realized there's nothing on our side

Out of my life, out of my mind
Out of the tears we can't deny
We need to swallow all our pride
And leave this mess behind
Out of my head, out of my bed
Out of the dreams we had, they 're bad
Tell them it's me that made you sad
Tell them the fairytale gone bad

Another night and I bleed
They all make mistakes and so did we
But we did something we can never turn back right

Find a new one to fool
Leave and don't look back. I won't follow
We have nothing left it's the end of our time

We can't cry the pain away
We can't find a need to stay
There's no more rabbits in my hat to make things right

Out of my life, out of my mind
Out of the tears we can't deny
We need to swallow all our pride
And leave this mess behind
Out of my head, out of my bed
Out of the dreams we had, they 're bad
Tell them it's me that made you sad
Tell them the fairytale gone bad

Out of my life, out of my mind
Out of the tears we can't deny
We need to swallow all our pride
And leave this mess behind
Out of my head, out of my bed
Out of the dreams we had, they 're bad
Tell them it's me that made you sad
Tell them the fairytale gone bad

Tell them the fairytale gone bad
Tell them the fairytale gone bad



Bleeding love

Closed off from love
I didn't need the pain
Once or twice was enough
And it was all in vain
Time starts to pass
Before you know it you're frozen

Ooooh...

But something happened
For the very first time with you
My heart melted to the ground
Found something true
And everyone's looking 'round
Thinking I'm going crazy

Oooh, yahhh

But I don't care what they say
I'm in love with you
They try to pull me away
But they don't know the truth
My heart's crippled by the vein
That I keep on closing
You cut me open and I

Keep bleeding
Keep, keep bleeding love
I keep bleeding
I keep, keep bleeding love
Keep bleeding
Keep, keep bleeding love
You cut me open

Oooh, oooh...

Trying hard not to hear
But they talk so loud
Their piercing sounds fill my ears
Try to fill me with doubt
Yet I know that their goal
Is to keep me from falling

Hey, yeah!

But nothing's greater
Than the rush that comes with your embrace
And in this world of loneliness
I see your face
Yet everyone around me
Thinks that I'm going crazy
Maybe, maybe

But I don't care what they say
I'm in love with you
They try to pull me away
But they don't know the truth
My heart's crippled by the vein
That I keep on closing
You cut me open and I

Keep bleeding
Keep, keep bleeding love
I keep bleeding
I keep, keep bleeding love
Keep bleeding
Keep, keep bleeding love
You cut me open

And it's draining all of me
Oh they find it hard to believe
I'll be wearing these scars
For everyone to see

I don't care what they say
I'm in love with you
They try to pull me away
But they don't know the truth
My heart's crippled by the pain
That I keep all closed in
You cut me open and I

Keep bleeding
Keep, keep bleeding love
I keep bleeding
I keep, keep bleeding love
Keep bleeding
Keep, keep bleeding love
You cut me open and I

Keep bleeding
Keep, keep bleeding love
I keep bleeding
I keep, keep bleeding love
Keep bleeding
Keep, keep bleeding love
You cut me open and I
Keep bleeding
Keep, keep bleeding love


- Posted using BlogPress from my iPhone

Location:Europa Gate,Trafford,United Kingdom

2010. december 10., péntek

20. nap: véleményed az alkoholról és a drogokról

Pfff, mi legyen a véleményem? Sztem az írásaim alapján kiderül, hogy elég szabad gondolkodású vagyok, szeretek bulizni, leginkább ez éltet.
És igen, szeretek inni. Sokat és sokszor. Akit ez zavar az forduljon el. Jelenleg ezt a korszakomat élem és élvezem :)
Igazi skorpióhoz méltóan csak a két véglet létezik számomra.
5 évig voltam vega, 22 éves koromig még a legminimálisabb alkoholt sem ittam meg (a rummal készült sütiket is kerültem), az első slukkot cigiből 24 évesen szívtam. Jó kislány voltam, na.

Aztán jött a másik oldal, a teológián a piálásokkal, majd egy olyan 30 nap az életemben, amikor nem szabadott volna rágyújtanom (előtte SOHA nem gyújtottam rá), hát egyértelmű, hogy ezt az időintervallumot választottam az első szál cigim elszívására... Tipikus. Csak szabályokat ne állítsatok elém, mert azonnal megszegem!!
(Hozzáteszem, az alkohol ízét a mai napig nem szeretem. Az egyetlen dolog, amiért rövidet iszom, az az, hogy gyorsan lent van - nem kell kortyolgatni, mint a bort, vagy a sört - és hamar beüt :)



És igen, a vicces cigit is kipróbáltam, mert miért ne. De nem jött be, így hanyagolom. A vicces süti Amszterdamban sem volt ránk hatással, így marad az alkohol.

Erősebb drogok meg felejtős. Nem az én világom, nem is tudom elképzelni az olyan életet. Pont most volt egy élményünk Norbival, hogy jöttünk haza a metrón este a városból és egy ficek ott szippantotta fel a kokót az orrába a mellettünk lévő ülésen. Én köpni nyelni nem tudtam a döbbenettől. Néztem az arcát és olyan volt, mint valami horrorfilmszereplő. Pupillája totál kitágulva, nem pislog... Pffff. Kemény.

Igen, 28 évesen sem a családalapítás meg a gyereknevelés jár a fejemben, hanem a bulik, az utazások, az élmények. Nekem ez az életem. Másnak meg más. És remélem, hogy ez az időszak hosszan kitart, nem szeretnék lemondani ezekről az élvezetekről, ha lehet :)


2010. december 9., csütörtök

19. nap: mi a véleményed a vallásról? vagy mi a véleményed a politikáról?

Kezdjük a politikával:

Sosem érdekelt különösebben, valószínűleg már fialatalbb koromban is éreztem azt, amit mostmár egyre határozottabban sejtek: felesleges időpocsékolás beleélni magunkat abba, hogy megváltoztathatsz bármit is Mo-on, mert egyszerűen, amióta az eszemet tudom, az ország süllyed. És ez a folyamat nem fog megállni. Akiknek hatalmukban áll tenni ez ellen, azok rombolnak, pusztítanak, tönkre tesznek mindent. Továbbra is csak azt mondom, nincs fejlődés, nincs remény.

Ezzel megint nem bántani akarok senkit, egyszerűen csak ezt látom. És igen, nekem is fáj, és igen, örülök, hogy nem kell már ott élnem.

Van olyan harc, amit nem nyerhetsz meg. Szerintem az ország, legalább minimálisan élhetővé tételéért folytatott harc, pontosan ilyen. Én kiszálltam. Nem látom értelmét.

"Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba,vagy komisz emberek ülnek egy becsületes nép nyakára, akkor az a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol mélyére küldi... De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba. Akkor az a nemzet aljas, vagy műveletlen.” (Széchenyi)
(Köszi Kata, hogy eszembe juttattad ezt az idézetet)

És ezzel nem azt akarom mondani, hogy a Fidesz a rossz, mert az MSZP sem volt jobb semmivel. Mondhatnám hangyafasznyival sem. Nincs lehetőség jót választani. (És már buzi régen nem is volt ilyenre lehetőség)
És nem. A két nagypárt melletti kisebb "opciók" is legjobb esetben is csak viccnek nevezhetők, de sajnos nekem inkább sírnom kell rajtuk.
Senki nem akar és nem is tud az ország érdekei szerint kormányozni. És igen. szerintem a magyar népben van a hiba. Mert mi engedjük, hogy ezek az izék hatalmaskodjanak felettünk, és igen, mi tehetünk arról, hogy nem vagyunk képesek kitermelni egy normális vezetői brigádot.

Igen, én ott hagytam a süllyedő hajót, nem én vagyok a kapitány.
És kívánom, hogy ne nekem legyen igazam. Innen, messziről drukkolok



A vallásról:

Ez egy nagyon összetett kérdés az életemben, de próbálom összefoglalni röviden:
Szüleim ateistáknak vallják magukat, bár mindketten keresztény neveltetésben részesültek.
Engem meghagytak, hogy megválasszam én a magam hitét, hogy megtaláljam azt, ami nekem járható út.

16 évesen kezdtem a témával foglalkozni, elkezdtem járni egy evangélikus gyülekezetbe, és nagyon jól éreztem magam közöttük. Isten is kezdett bennem formálódni.
De valahogy mindig kívülállónak éreztem magam, bármilyen közösségbe kerültem is. Én nem nevelkedtem evangélikus családban, mint körülöttem az srácok 90%-a. És bár ezt sosem éreztették velem, én mégsem éreztem úgy, hogy megtaláltam volna a helyem.

Aztán jött Ricsi és a keleti filozófia, és valami a helyére kezdett mozdulni.

Kis kitérő az evangélikus hittudományi egyetemen, ahonnan egy év után sikítva menekültem.
Ha a gyülekezetben nem találtam a helyemet, akkor itt elveszett lélek voltam. Két csoportra tudnám osztani a teológusokat.
Az egyik, akivel kocsmázni jártam esténként, meg koncertekre, illetve ártatlan elsőéveseket cipeltek fel szobára...
A másik pedig akik a lelkem üdvéért imádkoztak, ha magassarkút vettem fel. (Amúgy ott kezdtem nőiesen öltözködni, pontosan az ilyen ájtatosok miatt)

De nekem egyikkel sem volt bajom, csak egyszerűen túlságosan távoli volt tőlem az, amit meg kellett volna tanulnom, majd később gyülekezeteknek átadni. Brrrrr. A gondolattól is kiráz a hideg, hogy hiteltelenül kiálljak emberek elé igét hirdetni.

És valamiért ott még inkább kijött az, hogy nem vagyok tenyésztett evangélikus. És itt most megint nem bántani akarok senkit. Ezt a kifejezést is tőlük tanultam.
Ők azok, akiknek már az ős apja is minimum evangélikus lelkész volt, evangélikus bölcsibe, oviba járt, természetesen az általános és a gimi is evangélikus volt. "Világi" emberekkel ritkán találkoztak.

Na ezért menekültem el innen. Ez nem az én helyem volt.
De legalább megjártam egy kicsit a "poklot". Ott kezdtem el inni, ott voltak az első berúgások, más nem igazán maradt meg. Ja meg, hogy a pasimat titokban csempésztem be meg ki a koleszba éjszakánként, nehogy a kolesz lelkész elkapjon :)

Na de ez még mindig nem vélemény a vallásról. Mindjárt elérek oda is:)
Teó alatt, mellett, előtt már jártam asztrológiát is tanulni (igen, az is 6 éves képzés és komoly tudomány), kineziológushoz, pszichodrámára, később pránanadizni (ami végül helyre rakott sok puzzle darabot) és egyre inkább erősödött bennem az érzés, hogy ez a vallási dolog nem kerek. Legalábbis nekem nem az.

Sokszor hallom/hallottam, hogy a vallás és a hit, a gyengéknek egy kapaszkodó. Lehet, hogy igaz. Én bevállalom, ha így van. Nem sokan vannak, akik biztosan tudják, mi is van a halál után (még kevesebben, akik tudják, mi van előtte), de elképzelése mindenkinek van. Nincs olyan, akit ez ne foglalkoztatna valamennyire.

Van akinek kellenek a dogmák, a szabályrendszer, a bünti, ahhoz, hogy úgy érezze jól csinálja az életét, van mihez igazodnia. Én azt gondolom, az ilyen emberek a vallásosak. Nincs ezzel semmi baj, nem kevesebb nem több, ez is egy fejlődési szakasz. Nekik ezt kell megtapasztalni az életben.

Amit én gondolok az egy picit ettől eltér. Van benne Isten, de nem ennyire konkrétan körülhatárolható, mint amit evangélikuséknál tapasztaltam. Sokkal inkább egy Erő, Energia, ami ott van mindenütt és mindenkiben.
Hiszek a reinkarnációban és a karma erejében. Nem tudom enélkül logikusnak látni az életet. Nekem így kerek a történet. Hiszek abban, hogy sokat tehetünk azért, hogy fejlődjünk, hogy ki tudjunk lépni a folyamatosan futott körökből.

Minden találkozás, minden ember a helyén van az életünkben. Szerepe van, feladatunk van egymással, ledolgozni valónk. A lényeg az lenne, hogy minél kevesebb ledolgozni valót vigyünk tovább. Na, én ezt kurva nehezen valósítom meg, de igyekszem.

Tudom, hogy sokszor puffogtatom ezt a kifejezést: pránanadi. Nem véletlenül nem írok róla túl sűrűn. Pedig nagyon nagyon fontos része (még most is, csak passzívan) az életemnek.
És tudom furcsa, hogy az evangélikus korszakomról milyen sokat írok, arról, ami pedig igazán a részem lett, nem beszélek. Ennek is megvan az oka.
Akinek az az útja, hogy rajtam kersztül találkozzon a nadival, az úgyis megtalál.

Még sokat tudnék írni erről a témáról, de nem akarok untatni senkit.

Írok, ha van időm

2010. december 5., vasárnap

18. nap: véleményed az azonos neműek közti házasságról

Nem vagyok szakértő a témában, de azért leírom a gondolataimat.
Mivel alapvetően elfogadó vagyok, így ez a téma sem háborít fel. Nem értem miért is ne köthetné össze két azonos nemű az életét? Úgy értem miért kell jogi akadályt gördíteni valaki elé, hogy ugyan olyan életet élhessen, mint más, csak azért, merthogy kibe szerelmes, kivel szexel esténként...

Ha pedig az anyagi oldalát nézzük nyilván két azonosnemű is ugyan úgy dolgozik, pénzt keres, házat vesz, ingóságokat gyűjt a kapcsoltuk alatt...stb. Egy házasság egy olyan szerződés is két ember között, ami a vagyonra is kihat. Mint ahogy egy válás is.

Úgy értem, hogy nekem is most szar a helyzetem, mert nekem hivatalosan semmilyen "követelésem" nem lehet a kapcsolatunkban, hiszen a pasim még házas, gyereke van. Hiába élek én vele két éve, ha bármi történik vele, a két év alatt megszerzett "vagyonunkhoz" nekem semmi közöm...
Ezért egyszerűsít le sokmindent egy házasság.

Ha pedig az érzelmi oldalát nézem, nem látok különbséget ilyen szempontból a párkapcsolatok között. Szerintem ez nem kényszeríthető, hogy ki kibe legyen szerelmes, ki iránt érezzen vágyat. Ha két pasi, vagy két nő egymásba szerelmesek nekem az semmiben nem különbözik, mintha ellenkező neműek lennének.
Vannak homoszekszuális ismerőseim, és bár nekem furcsa belegondolni, én nem tudnék egy nővel úgy együtt élni, de kb annyira furcsa, minthogy valaki hogyan tudja megenni az osztrigát, mert engem kiráz a gondolatától a hideg. De nem gondolom, hogy az osztrigaszeretőknek kevesebb jog jár emiatt.

Meg amit még gondolok az az, hogy ez egy ilyen vallási hülyeség amúgy. Én nem hiszem el, hogy pl Jézus valóban elítéli az azonos neműek szerelmét. Nem bűnösebbek vagy ártatlanabbak, mint a "normális" irányultsággal rendelkezők.
Az én hit világomban Isten, vagy az Erő, vagy az Energia nem elítélő, nem bűntető. Nem tudok hinni egy olyan Istenben, aki csak azért bűnösnek látja a gyermekét, mert egy vele azonos neműbe szerelmes.

2010. december 4., szombat

17. nap: egy könyv, ami megváltoztatta valamiről alkotott véleményed

Mondhatnám, hogy a Harry Potter az, hiszen egy nagy adag sznobizmust vetettem le, mikor olvasni kezdtem és szerelmes lettem a történetbe. Mondhatnám, hogy a Biblia, de nem mondom, mert nem lenne igaz. És legalább itt ne hazudjak... akkorákat :)

Szóval a könyv, ami eszembe jutott, mikor a címet elolvastam az Richard Bach: Sirály című könyve.
Volt egy pasim, Richy (igen, így, ahogy írom:). 16 voltam, mikor megismertem. Tipikusan bölcsész kinézetre hajtottam akkoriban. Jézus szandál, szőtt válltáska, kicsit hippis style... (Na jó, nagyon...) Akkor kezdtem a kereszténység felé fordulni, minden pénteken ififbe jártam Nagytarcsára, templomba vasárnaponként... Valahonnan csak el kellett indulni, naa..
Aztán egy szeptemberi napon bekanyarodtam az 1000 teába, ahol Ricsi (egyszerűsítsünk a nevén) dolgozott és neki meg volt egy indiai mestere... Meditált, vegetáriánus volt, Sat Sangokra járt, reinkarnációról meg karmáról beszélt. Könyveket csereberéltünk hosszú hónapokon át, órákon keresztül beszélgettünk lélekről, szellemről, vallásról, hitről, tapasztalásról. Nálam mindig volt biblia, hogy bizonyítsam az igazam... Persze neki TAPASZTALÁSA volt, amivel én nem tudtam mit kezdeni.
Aztán olvasni kezdtem a Sirályt, ami már nem tudom honnan is került hozzám, talán Geritől. És kölcsön adtam Ricsinek. Aki közölte velem, miután kiolvasta, hogy nem ért engem. Vagdalkozom itt a bibliával napról napra, majd adok neki egy könyvet, ami pont arról szól, amiről ő beszélt eddig nekem...
És akkor elkezdődött.
Valami olyan kezdett formálódni bennem, ami nem köthető semmilyen valláshoz, mesterhez, dogmához, bárakármihez. És igen nekem is lett időközben bizonyosságom és tapasztalásom, és tudom már honnan jöttem, mi a feladatom és hova tartok. Ha nem is mindig haladok a saját ösvényemen, ha mostanában a lelki, szellemi életem a béka segge alatt van, ezt az alapot már nem tudom megváltoztatni magamban. És nem is akarom.
Tudom, hogy ebben az életemben is közel kerülök még önmagamhoz, bár ez nem mostanában várható, de nem adtam fel... Már ha valaki aggódna emiatt :))



2010. december 3., péntek

16. nap: valaki vagy valami, aki/ami nélkül könnyen tudnál élni

Érdekes kérdés, de konkrétum itt sem sok jut eszembe...
Volt a harcosok klubjában az a bizonyos mondat, hogy "amit birtokolsz, az téged birtokol" és veszem észre az életemen, hogy ez mennyire igaz.
Mikor megvettük a Skodrit, azon kaptam magam hogy éjjelente kilesek az ablakon, hogy megvan-e még, vagy nem törték-e össze.. Hát mi ez, ha nem az fent említett mondat ékes bizonyítéka??
Nem mondom, hogy könnyedén tudnék élni pénz nélkül és nem is szeretnék, de az ezzel járó paráról szívesen lemondanék:)

Meg a gyűlöletről is.. Bár úgy tűnik, a szülinapi kívánságom meghallgatásra talált.. Jelentősen enyhült bennem ez az érzés!!




- Posted using BlogPress from my iPhone

Location:John Gilbert Way,Trafford,United Kingdom

2010. november 26., péntek

15. nap: valami vagy valaki, ami/aki nélkül tudod, hogy nem tudsz élni, mert már megpróbáltad és nem ment

Pffff... Ez megintcsak egy olyan kérdés, amit csak nyögvenyelősen tudok megválaszolni.
Nincs ugyanis olyan valaki vagy valami ami nélkül ne tudnék élni.
Szerintem alapvetően az embert ez viszi előre, az élni akarás. Ezért képes még olyan dolgokat is túlélni, amiken mások csak csodálkoznak, vagy olyan helyzetekből kijutni, amit más úgy gondolja, hogy képtelen lenne.

Az egy másik kérdés, hogy boldogan tudnék-e élni Norbi nélkül, pl. Egy idő után biztosan fel tudnám dolgozni a hiányát. Mert én ilyen anyagból lettem gyúrva. Mindig tovább, mindig előre.
Volt nekem egy másik Norbim is. Ő egyszer elhagyott, és én olyan voltam, mint egy zombi. Egy hónapig voltam magam alatt. Majd már elkezdtem volna talpra állni, mikor mégis visszajött hozzám. Nélküle is úgy éreztem, buzi nehéz az élet. Majd végül én hagytam el.

Változunk.Folyamatosan. Fejlődünk, ledolgozzuk a karmáinkat egymás felé, majd tovább megyünk, vagy meghalunk, hogy újra kezdjük/folytassuk a köröket. Én így fogom fel az életet. Ettől persze a fájdalom nem lesz kevésbé fájdalmas, az öröm sem lesz kisebb, csak nekem könnyebb azzal a tudattal élni, hogy mindennek értelme van, hogy okkal találkozunk emberekkel/veszítjük el őket, hogy okkal történnek meg velünk még a legfájdalmasabb élmények is. Minden azért van, hogy tanuljunk, fejlődjünk.

2010. november 25., csütörtök

14. nap: egy hős, akiben csalódnod kellett - írj levelet

Bár Kata ezt a bejegyzést várta a legjobban, én megmondom őszintén itt pislogok a laptop előtt és egy darab hős nem jut eszembe az életemből, nemhogy olyan, akiben még csalódtam is...

Úh kérdés passzintva, sorry 'bout that...

Kíváncsi vagyok Tamcsi mit kezd majd ezzel, vagy Naomi Henger...


2010. november 24., szerda

13. nap: egy zenekar vagy előadóművész, aki(k) nehéz napokon segítettek át - írj levelet

Pár nap kihagyás után, újra itt vagyok, visszatértem.
Kicsit sűrű volt a hétvége meg a hét eleje, de most sztem megint lesz időm írni kicsit.

Azt hiszem a cím alapján mindenki tudja, kikről fog szólni ez a bejegyzés :)


Kedves Fiúk!

Tudom, talán feldogozhatatlan az az élmény, amit az hoz magával, hogy népszerűek vagytok. Hogy emberek milliói hallgatják a zenéteket zuhanyzás, főzés közben, kocsiban, buszon, suliban titokban az órák alatt, munkahelyen, bulik alatt, szeretkezés közben.
Emberi aggyal fel sem fogható, hogy hány ember életében vagytok személyes élmény.

Nekem erről szól a Kispál és a Borz. Ugyan úgy a részei vagytok az életemnek, mint egy jó barát, vagy egy szerető. Hiszen az édes és a szomorú emlékeimet ti fűszerezitek. Mikor eszembe jut egy csók, a fülembe szól a zenétek. Nem tudom nélkületek felidézni az emlékeimet.
Nem tudok olyan eseményre gondolni 15 éves korom óta, amiről ne jutnátok eszembe, ami valahogy ne kapcsolódna egy albumotokhoz, egy számhoz vagy csak egy sorhoz/szóhoz, ami tőletek származik.

A Macska mindig életem első házibuliját fogja felidézni, amit Juli rendezett. 15 voltam és legalább 3 pasiba voltam szerelmes azon a bulin. Ha rájuk gondolok, ti is biztos, hogy eszembe juttok.

A Kicsi csillag nekem a Kris. Talán mert mikor tőle hallottam először, akkor figyeltem fel a szövegére.

Szívrablás - Áron. Valamelyik sziget előtt álltunk a sorban. És nem akartam megérteni, amit már réges rég tudtam. De még fiatal voltam, hogy egy olyan szitut lekezeljek.

Apa, Anya és Kigyó - Zsófi. Egyik irodalom óra előtt mutattam meg neki ezt a számot. Néha még ma is emlegeti, pedig egész más zenei irányzatot kedvel.

Hang és Fény - Mikor összeborulva táncoltunk sokan az Erzsébetligeti színházban. Ott, akkor igazán megéltem valami mélyet a barátaimmal.

Csillag vagy fecske - Norbi. Mert nem jött velem Kapolcsra a koncertetekre. Jajj de sírtam ez alatt a szám alatt. "Nem jöttél túl korán..." :) Ez is már vagy 5 éve volt...

És szinte minden számotokkal így van ez. Egy emlék, egy arc, egy barát, egy szerelem, egy érzés kapcsolódik hozzá.

Köszönöm, hogy megteremtettétek nekem (is) ezt, hogy általatok is lett ilyen az életem, hogy mikor visszanézek a fiatalkoromra, ti mindenhol ott vagytok. Szinte minden napomban benne voltatok.

Köszönöm a rengeteg koncertet:) Életem első kispálja a Szigeten a dudáspálmikivel - aki az addig megjelent összes kispál cédéjét nekem adta szülinapomra :) Mikor magyarázta, hogyha majd jön a tesis a világ, akkor a kezeimmel védjem a testem, mert iszonyat nagy pogózás lesz. És tényleg. És imádtam :)
A koncertek a Pecsában, amiket sosem hagytam volna ki. Még lázasan is elmentem. Geriék hogy kivoltak, mikor egy vadidegen pasi nyakába kéredzkedtem fel a koncert alatt, mert elvesztettük egymást és nem tudtam volna megtalálni őket máshogy :D Geri, akitől a kispálos medálomat kaptam, amit ő csináltatott nekem, és amit azóta már rég elhagytam :((
Gyaloglás hazafelé, éjszaka, a jéghidegben, hóban, miközben az acélbetétes bakancsom még inkább lefagyasztotta a lábujjaimat. Így várni az éjszakai 45-öst, ami óránként járt...
Szigetes fellépések, vagy csak kis klubbok... Mennyi, de mennyi emlék.
És a legutolsó koncert, mielőtt kijöttem Angliába... Halacskával és Józsival. Na az is mérföldkő volt az életemben, és ti akkor is ott voltatok :D
És végül a búcsúkoncertetek, mikor Dotyival nem is tudom milyen sok idő után újra találkoztunk, és csak bőgtünk. Sirattunk titeket is, meg a fiatalságunkat is, de leginkább magunkat...

A ti helyeteket már semmi nem tudja betölteni az életemben. Nélkületek nem lesz már ugyan az. A számaitok ugyan megmaradtak, de élőben már nem találkozunk. Ezért kellett ott lennem az utolsó koncerten, mert ti nem egy zenekar vagytok, akikért rajongok, hanem sokkal inkább egy barát, akitől el kellett búcsúznom.


A szövegekre még a mai napig rácsodálkozom, mert hiába tudom kívülről az összes számotokat, sokszor évek kellenek, hogy összeálljon a kép, miről is szól egy-egy dal. A legtöbbet még ma is csak sejtem..

Ezzel a levéllel sem tudtam kifejezni mindazt, amit jelentetek nekem, hiszen ahhoz az életemet kéne leírnom részletesen, de remélem értitek/érzitek, mi is a lényeg itt :)

Rock az éééééééélet!!! :))

Szeretetettel:
Anta




2010. november 19., péntek

12. nap: valami, ami miatt soha nem kapsz bókot

Ezt a kérdést passzolom asszem.
Nem kapok bókot pl arra, hogy szép barna a szemem, mert kék. A japán nyelvtudásomra sem, mert nincs olyan.

Nem mintha nem lenne hiányosságom, de az emberek olyan dolgokért is bókolnak, amit én csúnyának vagy rossznak találok magamban. Szóval passz..
Tényleg nem tom.
Mondjuk a bokámat még sosem dícsérték...

Location:Wharfside Way,Trafford,United Kingdom

2010. november 18., csütörtök

11. nap: valami, ami miatt a legtöbb bókot kapod

Mivel olyan környezetben dolgozom, ahol a pasik ritkán találkoznak nőkkel, így kb 10 percenként megkapom hogy csodálatos testem van, jól nézek ki, szexi vagyok. A legtöbben úgy köszönnek, hogy hello gorgeous, ami lássuk be, rohadt jól esik:)
Minden harmadik sofőr megkéri a kezem:) Aranyosak, kedvelem őket.

A második helyen pedig az angol nyelvtudásom áll. Minden nap többször is szóbahozzák, hogy mennyire jól beszélek angolul, és nagyon büszke lehetek magamra, amiért két nyelvet beszélek fluent. Ezzel persze mindig vitába szállok, de azért ez is mindig jól esik.

A harmadik az öltözködésem. Ami magyar szemmel semmi különös, sőt, kifejezetten átlagosnak mondható, az itteni "divathoz" szokott szemeknek mégis felüdülés ez a stílus:)


- Posted using BlogPress from my iPhone

Location:Addison Crescent,Trafford,United Kingdom

2010. november 17., szerda

10. nap: valaki, akit el kéne eresztened vagy azt kívánod, bárcsak ne ismernéd

Inkább csak az érzést kellene elengednem. De ez már lerágott csont, többször írtam már erről.

És bár azt kívánom, bárcsak ne ismerném, nyilván tudom, hogy ledolgozni valónk van egymással szemben, nem véletlen, hogy ilyen formában találkoztunk. Bla bla, bla bla...
Ettől még az érzés nem múlik, hogy tudom, hogyan kell helyesen gondolkodnom erről. Nincsen egy vonalban szívem meg az agyam.




- Posted using BlogPress from my iPhone

Location:Europa Way,Trafford,United Kingdom

2010. november 16., kedd

Amúgy

Amúgy ez nem az én napom. Kicsit kimerültem asszem, betegnek érzem magam, és bár látom a fényt az alagút végén, a baj az, hogy kurva messze van...

Szóval úgy kezdődött, hogy 3 héttel ezelőtt beosztottak 12 órás műszakra, azaz hétfőtől péntekig, reggel 6tól este 6ig voltam a külső ingate boxban, ami az egyik kedvenc helyem amúgy. Nem is volt baj, szeretem ezt a műszakot, mert így kb egyszerre kezdünk Norbival és egyszerre is végzünk. Tudok este főzni, tudunk együtt is lenni kicsit, szóval ez így nem is rossz, plusz a fizum álom volt:)

Ezt követő héten Dawn kolleganőmnek kellett volna ugyan ezt a műszakot prezentálnia, azonban hirtelen kilépett a cégtől (jipííí!!!), így én felajánlottam, hogy akkor azt a hetet is végigviszem.
A vége fele már kicsit kivoltam, plusz Norbival meg hétvégente mindig összekaptunk valami hülyeségen, úh kimerült voltam.

Múlt hétre be voltam osztva éjszakára, mondom oké, összeszorítom a fogam, kibírom vhogy, utána úgyis visszakerülök nappalra... Aha, gondoltam én... A managerem meg úgy, hogy nem tud kit berakni erre a hétre éjszakára, hát beírt engem... What a joy. De ezt még tudta fokozni tegnap, mert az egyik srác lebetegedett, így kis túlórát is kéne csinálnom. Azaz szerdán és pénteken este 8tól reggel 7ig dolgozom (a szokásos 11-7 helyett)
Mekkora jó már... Én meg kicsit besokalltam, asszem, a szervezetem nem örül.

Plusz - merthogy én mindig is képes voltam tetézni a szart - ezen a héten újra diétázom (ami tudjuk nálam mit jelent..)

És azt elfelejtettem megemlíteni, hogy vasárnap vettünk egy Xbox 360-at, ezzel az új kinect rendszerrel, így otthon mint a hülyegyerekek ugrálunk, futunk, hajolgatunk a tv előtt, ami nekem még izomlázat is okoz.

És hab a tortán, hogy most szombaton lesz a szülinapi bulim (amit direkt mostanra szerveztem, mert ezen a héten már nem kellett volna éjszakáznom eredetileg...), így ennek örömére nagytakarítok otthon. Hétfőn a konyhán mentem végig, ma a gardrób szobán, aztán jönnek még az ablakok meg a fürdő, csak hogy ne unatkozzak annyit.

Mert persze 3-4 óra alvás után felébredek nappal..

Szóval Anta fáradt, viszont jól keres:)

Meg indul a buliszezon. Ezen a hétvégén nálunk, jövőhéten magyar buli (fellép az Animal Cannibals, nagyon vicces lesz, kicsit nosztalgiázik majd a csapat...)
Azután pedig céges karácsonyi buli az én cégemnél.
Plusz nagyon gyorsan be kell szerezni a karácsonyi biszbaszokat, mert lerabolják a polcokat már december elején..
Faállítás is olyan 15-e környékén várható.

Még mindig képes meglepni engem minden évben, hogy itt mennyire őrültjei a karácsonynak az emberek. Rettentő fontos számukra ez az ünnep.
Az előző cégemnél már június elején lefoglalták a karácsonyi bál helyszínét, és ha azt hiszitek ez elszigetelt eset, akkor nagyon tévedtek. Általában már augusztusra minden cég végez a foglalással, szeptemberben pedig megkezdik a bevásárlást...

Én idén is élvezhetem majd annak a szabadságát, hogy nem kell szétsresszelnem magam, hogy hány felé szakadjak, kinek vegyek még ajándékot...stb, mert idén is itthon leszünk karácsonykor, nem megyünk Mo-ra.
Gyanús, hogy valamilyen barátkozós vacsira összeülünk majd, mint tavaly a többiekkel, akik szintén maradnak itt, aztán ennyi. Sokat leszünk együtt, ez a terv.
Illetve a szilveszteri party idén is nálunk lesz:))

Most pedig még ki kell bírnom az előttem álló éjszakákat, úgyhogy lehet drukkolni:)


Pussz
A

- Posted using BlogPress from my iPhone

Location:Carver Close,Trafford,United Kingdom

9. nap: valaki, akit nem akartál elereszteni, mégis eltávolodott

Ez sajnos óhatatlan egy olyan helyzetben, mint az enyém, hogy eltávolodunk egymástól azokkal, akik Mo-on maradtak.

Ha nem lennék olyan lusta, mint amilyen vagyok, valószínűleg akkor sem tudtam volna közel tartani magamhoz mindenkit. Ez egyszerűen lehetetlen. De én még pluszban borzalmas levéíró tendenciát is mutatok, úgyhogy a barátságok nagy része sajnos megszakadt. Természetesen, ha találkozunk Mo-on mind örülünk egymásnak, de nem vagyunk egymás életeinek többé már a része, így esélytelen, hogy mély kapcsolatot ápoljunk.
Természetesen megmaradtak a nagyon közel állók, akik akkor is a szívükben tartanak, ha hosszú ideig nem hallanak felőlem, nem jelentkezem.

De a nagyobb rész elkopott sajnos. És persze itt új barátságokra tettem szert, a régiek attól még sokszor hiányoznak. Elfogadtam, hiszen az én döntésem következménye ez, de attól még fáj.

És van még valaki, aki különleges helyet foglal a szívemben, de ő nem kér többet belőlem. A remény mindig megmarad bennem, hogy egyszer majd talán újra szóba áll velem, de sajnos erre nem sok esélyt látok jelenleg.


- Posted using BlogPress from my iPhone

Location:Carver Close,Trafford,United Kingdom

2010. november 14., vasárnap

7. nap: valaki, aki miatt érdemes élned

Ez azért furcsa kérdés számomra, mert az én életszemléletem azt diktálja, hogyha azok az emberek már nincsenek is velem, akiket a legjobban szeretek, akkor is érdemes élni, akkor is kell tovább élni, soha nem lehet feladni. Valójában mindenki számára a saját élete a legfontosabb... Ez a "szeresd felebarátodat, mint önmagadat". Pffff... Nyilván nem nyernék egy Biblia értelmezési versenyen, de nekem valahol itt van a lényeg. Mégha fel is áldoznám magam azokért akiket szeretek, akikért érdemes élnem, mégis az ember valahol saját magát szereti a legjobban.

De természetesen Norbi az, aki miatt érdemes felkelnem, aki miatt megteszek/megtettem olyanokat is, amiket másért nem biztos, hogy megtettem volna.

A holnapi kérdés érdekes lesz...

2010. november 13., szombat

Képes

Cserébe viszont kaptok pár képet az elmúlt hetek eseményeiből:

Wilfred kollégám 50. szülinapján.
Középen Wayne látható, aki az egyik supervisor, mellette Dawn kolléganőm, akivel kapcsolatban voltak ezek a komplexusaim. De már otthagyta a céget a csaj, úgyhogy kicsit megkönnyebbültem :)


Balról:
- Gran, ő a legidősebb kollégám, elvileg jövőre megy nyugdíjba. Nagyon vicces volt, mert kb 2 sör után full berúgott az öreg, és úgy nyomta a denszet, hogy az haláli volt. Aztán el is esett, vérzett az ujja, de még akkor sem akart leállni... Zseniális fazon
- Mellette Tony látható a legeslesegleges legkedvesebb kollégám :) Ő tanított be az elejétől fogva, és nagyon kedves, nagyon rendes ember. Kaptam tőle szülinapomra ajándékot :)
- Tony felesége, Sue
Lee, akit imádok. Vele úgymond már barátság alakult ki köztünk. Ő is mindenben segít nekem és nem csak a munkában. Ő volt, aki segített a kocsinkat elintézni, meg egy csomó mindent.
Szóval nagyon jó emberekkel vagyok körülvéve.
- Tom, aki csak 25 éves. Hogy lehet valaki ilyen fiatal??

<3

Az ünnepelttel, Wilffel és Leevel :)


Volt egy kis Halloween is. Ezt a tökfejet Norbi faragta
A dencsik az én műveim. Magamat is megleptem, hogy sikerült ilyet alkotnom :)

Nice :)

Halloween party PetiSáriéknál. Ez egy remek kép. Szerintem :)

Az idei szülinapom remekül sikerült! Nem is nagyon tudok visszaemlékezni ilyen jó szülinapra. Pedig dolgoztam. Kétszer is. De Norbi nagyon kitett magáért, és annyi köszöntést kaptam, hogy csak kapkodtam a fejem.
Mégegyszer köszönöm mindenkinek, hogy ilyen széppé tettétek ezt a napomat, de elsősorban Neked köszönöm, Norbi! Majd igyekszem meghálálni ;)

28... Nem örülök, hogy közeledik az a bizonyos 30..

Az álomszép gyémánt pillangóm. Tudom, nem túl jó a kép, majd igyekszünk csinálni szebbet, hogy meg tudjam mutatni nektek rendesen

Asszem boldog vagyok, vagy mi :) Tényleg :) És ez jó.


6. nap: valami, amit reményeid szerint soha nem kell megtenned

Ahogy Tamcsi is írta, nekem is az a legnagyobb félelmem, hogy elvesztem azokat, akiket szeretek, de sajnos ezzel szembe kell nézni az életben...

Ezen kívül nem szeretném többször újra kezdeni, alulról indulni, a semmiből. Remélem, hogy semmi nem kényszerít majd arra, hogy vissza kelljen költöznöm Mo-ra.

Nem szeretném újra átélni, amin keresztül mentem két éve. Soha többet nem akarok olyat érezni mint akkor. Mármint persze a fájdalomra gondolok. Nem akarok újra megalázott lenni, átvert és becsapott. Remélem nem kell soha többet várnom arra, akit szeretek.

Erről a témáról más nem igazán jut eszembe az általánosságokon kívül...


2010. november 12., péntek

5. nap: valami, amit reményeid szerint meg fogsz tenni életed során

Rengeteg álmom, vágyam van. De gyerekkorom óta az utazás vonzott a leginkább.
Mindig is szerettem a hosszú autóutakat, a vonatozást, buszozást, imádom a repülést is.
Szeretnék annyi helyet bejárni a világon, amennyit csak lehet.

Szeretném majd az életemet egy napos, meleg, tengerparti városban leélni, ahol folyton pörgés van, mindig találni társaságot, akikkel bulizni lehet.
Szeretnék egy házat ott, hatalmas, földig érő ablakokkal, hogy mindig besüssön a nap, érezhessem a melegét:)

Szeretnék eljegyezve lenni, hogy büszkén viselhessek én is egy jegygyűrűt, mint körülöttem már annyi barátnőm. Szeretnék férjhez menni, szeretnék egy álomesküvőt. Mert megérdemlem, mert nekem is kijár.

Szeretnék eljutni a többi fokozatra is a nadiban, na ezt még nem tudom, hogyan érem el...


- Posted using BlogPress from my iPhone

Location:Manchester,United Kingdom

2010. november 11., csütörtök

4. nap: valami, amiért meg kell bocsájtanod valakinek

Több ilyen is van, persze nevek nélkül:

Neked azért, mert 8 évig szenvedtem amiatt, amit tettél, de már túl vagyok rajta és őszintén meg tudok bocsátani neked. Bárcsak egyszer erről beszélhetnék veled, de azt hiszem ebben az életben már erre nem kerül sor.

Neked azért mert anélkül, hogy bántottalak volna, te bántottál.

Neked azért mert olyan dolgokat tettél ellenem, amiket még most sem sikerült kihevernem teljesen. Minden fájdalmat és szenvedést megbocsátok. Remélem egyszer magadnak is sikerül.

Megbocsátom neked, hogy nem tudsz nekem megbocsátani ennyi idő után sem. Talán egyszer még tudsz rám úgy gondolni, hogy mosolyogsz

Neked nem tudok megbocsátani. Továbbra is lüktető gyűlöletet érzek irántad.



Igen, tudom, hogy ezek talán unalmas bejegyzések számotokra, de számomra izgalmas utazás a lelkembe, a gondolataimba:)

- Posted using BlogPress from my iPhone

Location:Fulford St,Trafford,United Kingdom

2010. november 10., szerda

3. nap: valami, amit meg kell bocsájtanod önmagadnak

Azt hiszem ez egy remek téma pont a szülinapomon.
Megbocsájtani magamnak, majd végre tovább lépni, újjá születni kicsit. Megszabadulni a terhektől.

Lássuk hát, mikkel kéne szembenéznem, miért nem tiszta a lelkiismeretem:

Megbocsátok magamnak azért, mert nem tudok tökéletes lenni, mert vannak hibáim és hiányosságaim, pedig mindig törekszem arra, hogy én legyek a legjobb nő, asszony, szerető, társ, barát... stb. De nem mindig megy, és ez sokszor elkeserít.

Megbocsátom magamagnak, hogy van, hogy lusta vagyok, és hagyom hogy csak úgy kifollyanak a dolgok a kezeim közül.

Megbocsátom magamnak, hogy nem tudom elengedni a gyűlöletemet felé, hogy kapaszkodom ebbe az érzésbe és táplálom nap mint nap. Megbocsátom azt is, hogy a legrosszabbakat kívánom neki és ezzel a saját karmámat növelem, és csak annak az esélyét, hogy legyen még mit ledolgozni kettőnk között.
Megbocsátom, hogy nem tudom még feldolgozni azt a sok sebet, amit miatta kaptam.

Megbocsátom magamnak, hogy Norbit nem tudom maradéktalanul boldoggá tenni, pedig semmi más célom nincs. Megbocsátom, hogy sokszor tehetetlen vagyok és haragszom magamra, amiért nem tudok 100%-on teljesíteni.

Megbocsátom magamnak, hogy a legjobb barát címet nem nekem osztják majd, mert a legtöbbször nincs energiám a kapcsolattartásra. (Remélem azért tudjátok szeretett barátnőim, hogy minden nap gondolok rátok és sokszor van lelki furkám, hogy nem írok...)

Megbocsátom magamnak, hogy akkor áprilisban nem tudtam számára ott lenni úgy, ahogy neki kellett volna, hogy én miattam is történt, ami történt. Megbocsátom magamnak végre azt az éjszakát...

És végül megbocsátom magamnak, hogy nem kezelem magam, hogy nem foglalkozom a lelkemmel úgy, mint rég. Megbocsátom és elengedem végre ezt a görcsöt is

Remélem ezek a szavak ma tényleg érnek valamit. Hátha a szülinap varázsa segít valamit, hogy tényleg meg tudjak bocsátani magamnak :)

Boldog szülinapot Neked, Drága Orsi, Testvérem, Barátnőm, és még ezeknél is sokkal több :)
Örülök, hogy együtt ünnepelhetjük a 28. szülinapunkat :)
Szeretlek:)


2010. november 9., kedd

2. nap: valami, amit szeretsz magadban

Kicsit sűrű volt a nap, azért írok csak most, így kicsivel éjfél előtt.
Éjszakázom a héten, pár perc múlva szülinapom van, így nem volt időm. Sütöttem sütit, miután délután felébredtem, mert itt a cégnél a szülinapos hozza a tortát..:)

Illetve este Norbi köszöntött föl, azt mondta, szeretne ő lenni az első:)
Egy gyönyörű nyakláncot kaptam tőle. Fehérarany a lánc, a medál pedi egy pillangó, aminek az egyik szárnya fehér gyémántokból, a másik pedig feketékből van kirakva. Meseszép!! Nem találok szavakat azóta sem.
Itt is köszönöm Neked ezt az ajándékot! Nagyon illik hozzám:)

A mai napi kérdésre pedig itt van az én válaszom:

Mindenek előtt azt szeretem magamban, hogy erre a kérdésre már van válaszom. Vannak dolgok, amiket szeretek magamban, pedig sokáig nem nem találtam ilyet.

Szeretem a küzdést magamban, hogy nem adom fel, hogy megyek, nyomom, és ha kell húzom magammal a társamat, ha ő már nem bírja.

Szeretem azt az életet, amit teremteni tudtam. Mert bár nem túlzottan különleges, mégis hihetetlen büszke vagyok rá. Hogy sikerült olyan dolgokat elérni, amiben Norbi (meg én is) jól érezzük magunkat. Hogy olyanokat tudok adni, nyújtani neki, amiket eddig nem tapasztalt.
Hogy háztartást vezetek, annak minden nyűgjével és örömével; keményen dolgozom mellette, van hogy nagyon sokat; angolok között élek, és nagyon szépen be tudtam illeszkedni; gyors tempóban fejlődik az életünk. Ezek egyszerű dolgok, azonban napi küzdést igényel, és büszke vagyok magamra minden nap ezért az életért.

Szeretem, hogy szép tudok lenni, hogy büszke rám a párom, hogy tetszem az embereknek.

Szeretem a simulékony természetemet, hogy könnyedén megtalálom a hangot az emberekkel, hogy értek a kapcsolateremtéshez. Hogy sokan számítanak és számíthatnak rám:)

Szeretem a kreativitásomat, a fantáziámat, ami bár nem egetrengető, mégis sokszor magamat is meglepem egy-egy alkotással, ötlettel.

Szeretem a bátorságomat, amivel bele mertem vágni ebbe az új életbe, és ami segített kitartanom Norbi mellett akkor is, mikor mindenki az ellenkezőjét javasolta, mikor én is elbizonytalanodtam..

Szeretem a hangomat, szeretem, hogy már ezen a téren is értem el sikereket, és ha csak ennyi volt a része az életemben, talán már azzal is ki tudnék békülni.

Szeretem a tudásomat, amit megszereztem, amit nap mint nap használok, és amivel néha bizony ámulatba ejtem az embereket.

Ezeket a sorokat sokszor el fogom olvasni asszem:) nagyon pozitív lett, örülök neki:)




- Posted using BlogPress from my iPhone

Location:Manchester,United Kingdom

2010. november 8., hétfő

1. nap: valami, amit utálsz magadban

Nem fogok kerteli, kimondom azokat a dolgokat, amik először jutnak az eszembe. Nem érdekel ki mennyire ítél majd el a leírtak alapján, ezek akkor is az én érzéseim. Nem baj, ha valakinek a szint túl egyszerű, nem kötelező olvasmány :)

A legelső a külső. Sok mindent fel tudnék sorolni, amik zavarnak a testemen, de már közel sem annyit, mint rég. Pár éve minden milliméteren hibát láttam magamban, a lábujjamtól az utolsó hajszálamig.
Ma már tisztában vagyok egy-két értékemmel, de ami még ma is nagyon utálatos, hogy nem tudok olyan vékony maradni, mint szeretnék. Amit Norbi mellett elvárok magamtól.
Van pár olyan külső vonás, amin sosem tudok változtatni, pedig szeretnék. Ilyen például a csípőm szélessége, a derekam vastagsága és a hajam vékonysága (ja és hogy bandzsa vagyok és gülü szemű...) Ezek már nem olyan fájdalmas tények, mint voltak két éve, de mindenképpen olyan, amit utálok magamban.

Nem szeretem a kisebbségi komplexusomat, hogy legtöbbször kevesebbnek tartom magam, mint amilyen talán valójában vagyok. Hogy folyton várom a külső visszajelzést.. Hogy elkeseredek ha ezt mégsem kapom meg attól, akitől szeretném. Nem szeretem a megfelelési kényszeremet. (Pedig ez vitt előre mindig, akár a magánéletemben, akár a tanulmányaimban, munkámban)

Utálom, hogy nincs kitartásom, ha a saját lelki fejlődésemről van szó. Hogy nem tudok magamért tenni semmit. Hogy a pránanadit továbbra sem használom, pedig javíthatna az életemen.

A mozgás terén sem vagyok kitartó, ez is baromira zavar, hogy utálok mindenfajta sportot. Nem esik jól sosem és csak kínlódásnak élem meg. Ez pedig a vékonyságom megtartásában akadályoz, és emiatt utálom ezt magamban...

Utálom azt, hogy gyűlölöm őt. Hogy nem tudom elfogadni, hogy minden megnyilvánulására kinyílik a bicska a zsebemben, hogy szeretném, ha nem létezne, ha soha nem is létezett volna...

Utálom, hogy bármit is utálok magamban, mert 8 év terápia alatt nem tudtam megtanulni szeretni és elfogadni magam a hibáimmal együtt.



Lelkes napok

Naomi Henger oldalán találtam egy érdekes "feladatot", ami az elkövetkezendő harminc napra egy-egy önismereti kérdést tartogat.
Így a szülinapom és az évvége közeledtével nem is baj, ha egy kicsit letisztázom magamban mi merre hány lépés.

A kérdések a követezők:
1. nap: valami, amit utálsz magadban
2. nap: valami, amit szeretsz magadban
3. nap: valami, amit meg kell bocsájtanod önmagadnak
4. nap: valami, amiért meg kell bocsájtanod valakinek
5. nap: valami, amit reményeid szerint meg fogsz tenni életed során
6. nap: valami, amit reményeid szerint soha nem kell megtenned
7. nap: valaki, aki miatt érdemes élned
8. nap: valaki, aki pokollá tette az életedet vagy pocsékul viselkedett veled
9. nap: valaki, akit nem akartál elereszteni, mégis eltávolodott
10. nap: valaki, akit el kéne eresztened vagy azt kívánod, bárcsak ne ismernéd
11. nap: valami, ami miatt a legtöbb bókot kapod
12. nap: valami, ami miatt soha nem kapsz bókot
13. nap: egy zenekar vagy előadóművész, aki(k) nehéz napokon segítettek át - írj levelet
14. nap: egy hős, akiben csalódnod kellett - írj levelet)
15. nap: valami vagy valaki, ami/aki nélkül tudod, hogy nem tudsz élni, mert már megpróbáltad és nem ment
16. nap: valaki vagy valami, aki/ami nélkül könnyen tudnál élni
17. nap: egy könyv, ami megváltoztatta valamiről alkotott véleményed
18. nap: véleményed az azonos neműek közti házasságról
19. nap: mi a véleményed a vallásról? vagy mi a véleményed a politikáról?
20. nap: véleményed az alkoholról és a drogokról
21. nap: képzeld el, hogy a legjobb barátod autóbalesetet szenved, ti pedig egy órával korábban vesztetek össze. mit teszel?
22. nap: valami, amit bárcsak ne tettél volna meg az életedben
23. nap: valami, amit bárcsak megtettél volna az életedben
24. nap: készíts valakinek egy zenei listát és magyarázd el, miért azokat a zenéket választottad. - írd le a számok címét és a levelet
25. nap: az ok, amiért szerinted a mai napig életben vagy
26. nap: gondoltál valaha arra, hogy eldobd magadtól az életet? ha igen, mikor és miért?
27. nap: mi a legjobb dolog az életedben mostanság?
28. nap: mi lenne ha teherbe esnél? mit tennél?
29. nap: valami, amit reményeid szerint meg fogsz tudni magadon/magadban változtatni és az okok
30. nap: írj levelet magadnak - írj le benne mindent, amit szeretsz magadban

Megpróbálom a lehető legőszintébben leírni majd a válaszokat, bár már most látom, hogy lesz egy két pont, ahol nehéz lesz, hiszen azzal igencsak megbánthatok másokat... De majd igyekszem a magam módján megoldani...

Rögtön kezdem is az első nappal a következő bejegyzésben.

2010. november 1., hétfő

Anyu

Anyukámnak ma van a szülinapja:)

Itt is szeretnék boldogságos születésnapot kívánni Neked, Drága Anyukám!!
Köszönöm, hogy vagy, hogy te vagy a legjobb anyuka:)
Szeretlek nagyon!

Puszil a pici lányod:)

Location:Wharfside Way,Trafford,United Kingdom

2010. október 21., csütörtök

Ron





Szeretnék még egy csomó kiegészítőt venni bele, de nem biztos, hogy Ron nagyra értékelné, ha Hello Kitty-s rózsaszín ruhába öltöztetném... Pedig nekem az tetszik nagyon :)

2010. október 20., szerda

His name is Ronald

Röviden Ron. Esetleg Roni (levégső esetben Ronci, vagy Ronika, ez azonban már csak akkor, ha valami tönkremenne, amire remélem nem fog sor kerülni...) Alakul közöttünk egy nagy szerelem, ami remélem, hogy jó sokáig kitart majd.

Aki ismer, tudja, hogy engem sohasem a Ron félék vonzottak, sokkal feminimebb volt az álmom. De sajnos az igényeimet nem elégítette volna ki.
Később egy fériasabb, vagányabb típus fogott meg. De rájöttem, hogy ehhez még én lennénk kevés.

Így egy kicsit elnyúzottan esett pont rá a választásom. Már nagyon akartam, hogy legyen nekem valaki a hétköznapokban, hogy megkönnyítse az életemet.
Az ineterneten találtam rá. Nem volt első látásra szerelem, inkább egy olyan, hogy ha nincs ló a szamár is jó... Mikor élőben megláttam, a hűvös távolságtartás jellemezte viszonyunkat, azonban már valami mozgolódott bennem.
Norbira hagytam, hogy kipróbálja, hiszen ilyen kérdésekben, jobb ha ő dönt, mert tapasztaltabb ezen a téren.
Én csak néztem őket. Végül Norbi is rábólintott, szerinte is jól ki fogunk jönni egymással. Egyedül az a kis lyuk zavarja hátul...

És egyre jobban kezdtem belezúgni Ronba. Norbit láthatóan nem zavarja a dolog.
Mikor találkozunk reggelente, remeg kezem-lábam, mikor elválunk, muszáj vagyok elszívni egy cigit, hogy lenyugodjanak az idegeim. Míg együtt vagyunk, nem gyújtok rá... Egyenlőre.
Este ugyan ez a helyzet. Ez tipikus, mikor egy kapcsolat az elején jár.
Még csak ismerkedünk, még nem szoktam meg az új helyzetet, kell egy kis idő, míg már magamat tudom adni vele szemben.
De egyre felszabadultabb vagyok, az együtt töltött idő alatt.

Tudni kell, hogy nem fiatal már, inkább olyan középkorú, de én sosem zártam ki ezt a korosztályt. Tudtam, hogy ez nem jelenthet akadályt köztünk.
Viszont mindene nagyobb, mint ahogy az eredetileg a vágyam volt, így ez kárpótol az esetleges hibáiért, amik a korából adódnak.

Ronnal nagyon jó együtt lenni. A kapcsolatunk kiegyensúlyozottnak mondható. És bár én irányítok, mégis érzem, hogy sokat segít nekem.
Kommunikációnk viszonylag egyoldalú. Sosem jelzi, hogy zavarná, hogy annyit beszélek, sosem vág közbe, mindig figyelmesen hallgat.
Nem zavarja ha max hangerőn hallgatom Lady Gagát, míg együtt vagyunk, elfogadja a zene iránti rajongásomat. Remélem a Kispálra sem fog rosszúl reagálni.

Nagyon boldoggá tesz, és szabaddá. Komoly előrelépés ő az életemben.

Közös képet töltök majd fel, remélhetőleg holnap.


2010. október 14., csütörtök

Álmatlan nappalok + pár hír

Oké, most bepötyögöm ezt a bejegyzést, azzal is telik az idő, de mit csinálok a fennmaradó 7 órában? Mit csináljak hogy ne aludjak el a munkahelyemen?

Megint éjszakás vagyok ezen a héten, és most kurva szarul bírom.
Tegnap már ott tartottam reggel, hogy miközben vittem be a rendszerbe az adatokat, közben álmodtam... Nyitott szemmel.. Ijesztő kicsit.

Otthon persze nem tudtam aludni, csak 4 órát, azt is két részletben.
Nem tudom ma mihez fogok kezdeni. Még éjfél sincs és már zúg a fejem, nem teljesen úgy érzékelem a valóságot, mint normálisan...

Amúgy zajlik az élet.
Először is, itt is szeretnénk gratulálni Nikinek és Krisznek a kicsi Dominik bébihez, aki már majdnem 2 napos!:)
Sok kitartást az álmatlan éjszakákhoz és rengeteg örömöt kívánunk ehhez az új élethez:)

Egy kevésbé érdekes hír, de azért megosztom: hétvégén vettünk szoligépet:) még egy vágy teljesült.
10 fontért jutottunk hozzá az e-bayen (vagyis a "kutyabajon" copyright Zoli:))
Mi hoztuk el Wakefieldből, ami kb egy órára van tőlünk, úh az üzemanyag ktg-gel együtt kb 20 font. Nem szép, viszon csúnya, azonban hasznos!:) És már használtuk 2x

Illetve egy barátnőm, Viki öccse, Laci költözött be hozzánk ma este egy rövid időre.
Megesett vele, ami sokakkal megtörténik. Egy ügynökség átverte.
Mi pedig a szárnyaink alá vettük, mert ellentétben a híresztelésekkel, hogy Angliában a magyarok mennyire széthúznak, a manchesteri magyarok nagyon összetartóak. Szoros barátság köt minket össze, sokszor inkább család szerű érzésem van velük kapcsolatban.
Mindig segítünk egymásnak és mindig számíthatunk egymásra, és ez olyan természetes közöttünk, mint a levegővétel.
Ezért nem gondolkodtam egy pillanatig sem, mikor megtudtam, hogy Laci bajban van.
Most nyugodt körülmények között tud majd munkát és szállást keresni.
Drukkolunk és segítünk neki:)

Amennyiben túlélem a ma éjszakát...


- Posted using BlogPress from my iPhone

Location:Manchester,United Kingdom

2010. október 9., szombat

UK vs Mo.

Nagyon szubjektív leszek, más nem is igazán lehetnék :)

Lássuk, mi az, amiért sokkal jobban szeretek itt élni, mint Mo valaha is:
- Az első dolog, ami eszembe jut - és ami talán még műszerekkel is mérhető lenne, ha lenne hozzá eszköz - az a stresszmentes élet. Mondtam már, hogy mennyire érezhető, amikor átlépjük az országhatárt Mo-on, mintha valami nyomasztó felleg alatt élnének az emberek. Boldogtalanság, aggodalom, gyűlölködés... holnapig is sorolhatnám.
Itt pedig semmi ilyet nem érzek. Tudom, sablonos, hogy a magyar ember mindig panaszkodik, de ez tényleg így van. Itt egyszerűen nem hallom sem a kollégákat, sem a barátokat arról beszélni, hogy hejj, milyen szar az életem. A politika is nagyon ritkán kerül szóba, és mindenki olyan easy :) Nem mintha itt nem lennének problémák (bár nyilván nem akkorák, mint Mo-on...), de egyszerűen nem ez a legfontosabb....

- Ami miatt szeretek itt lenni még, az az anyagi biztonság, amit itt el lehet/lehetett érni már az első pillanatokban is. Még a csomis időszak alatt is tudtam félrerakni pénzt úgy, hogy minden számla, lakbér, akármi ki volt fizetve időben. Míg Mo, mindig ment a sakkozás a számlákkal...
És nyilván el tudtunk érni olyan dolgokat, amiket Mo-on sosem tudtunk volna...

- Fejlődési lehetőség: Ahogy már sokszor írtam, itt a legalja munkának is van értelme, már azért érdemes kijönni, de mindig van továbblépési lehetőség. Én még mindig az középmezőny alján mocorgok a mostani állásommal, de nagyon szeretem, jó a pénz is és egyenlőre most maradok a seggemen. De tudom, hogy cégen belül is vannak állásajánlatok...

- Legálisan élek: Ezt nem is tudom hogyan fogalmazzam meg tömören... De valami olyasmi, hogy nem kell trükközni ahhoz, hogy mindent befizess, bejelents..stb. Itt ugyanis olyan törvényeket hoznak, amik nem életidegenek.
Persze ismerek sok magyart, aki még így is próbál játszani a hivatalokkal. Egyrészt mert ez nálunk becsípődés, mert máshogy nem maradhatsz életben Mo-on, másrészt fájdalmasan könnyen átverhetőek az angolok, harmadrészt pénzt lehet spórolni, ami ugye a fő szempont sokaknál.
Mi úgy döntöttünk már az elején, hogy nem leszünk hajlandóak belemenni ezekbe a játszmákba. Ha a kocsira 10000 mérföldre kötjük a biztosítást egy évre, az azért van, mert az 5000 nagyon kevés lenne. És tényleg ez az igazság. Még ha drágább is így a kötelező havonta. Kutya nem ellenőrzi, de ha el akarom adni az autót, vagy megállít a rendőr, akkor gáz lehet...
A macskuszra is kötöttünk biztit, mert itt kötelező, és nem fogok azon a 8 fonton tipródni.
És a tv licens díjat is befizetjük (tv adó), ami szintén 12 font körül van havonta. Nem akarok ilyeneken spórolni.
És bár tudom, hogy a legtöbben másként csinálják, és ott - mondjuk úgy - spórolnak (bár a csalás kifejezés találóbb...), ahol tudnak, én meg szeretek nyugodtan aludni éjszaka, azzal a tudattal, hogy minden rendben van, nem fog másnap valami büntetés fogadni a postaládában.
Nem ítélkezésből írom, mert sok barátunk csinálja ezt, és még ha értem is az indokaikat, elfogadni nem tudom.
És ezek csak az apróságok, de én örülök annak, hogy a 3 év alatt még sosem volt elmaradásunk, susmusunk, büntetésünk ilyenek miatt.
Tudom, hogy Mo-on ezt lehetetlen megvalósítani. Egyszerűen ha mindent szabályosan és törvény szerint akarsz csinálni, egyszerűen nem marad pénzed. Semmi. Itt pedig valahogyan meg tudták azt oldani, hogy élhető rendszert alakítottak ki. Akkor meg minek stresszeljem magam azzal, hogy még behozom ebbe a magyar virtust?

- Hogy mindent könnyedebb, lazább:
*Szolgáltatásokat telefonon rendeli/mondja le az ember. Nem kell bemenni a mintaboltba, akárhova (mert vagy nincs, vagy elhajtanak, hogy telefonon leszel szíves...)
*A sarki zöldségesnél is tudsz kártyával fizetni, és nem okoz fennakadást, mert gyorsabb a tranzakció, mintha kp-zel fizetnél
*Mindenkinek van dombornyomott kártyája. Ez nem kiváltság, ez alapvetés. NINCS számlavezetési díj. At all.
*A nagyobb boltokban létezik egy olyan, hogy "fast line", ahol te magad csippantod le a termékeket, majd fizetsz és távozol... És még sem magasabb a bolti lopások száma... Érdekes.
*Alapvetően nem feltételezik rólad a rosszat az emberek; visszamosolyognak, ha mosolyogsz.
*Angol jogosítványt 50 évre adják. Az orvosi vizsgálat a jogosítvány igénylő lapon szerepel: El tudja-e olvasni a 10 méterre lévő rendszámtáblát? Igen, nem. Süket-e? Igen, nem. Ennyi volt az orosi vizsgálat.
*A hivatalok gyorsan reagálnak az igényekre. Általában két-három nap alatt el tudsz intézni minden hivatalos ügyet/problémát/igényt
*Minden számlát online vagy direct debittel fizet az ember. Én még csekket itt sosem adtam fel.
*Ha valami panaszod van egy termékkel kapcsolatban, azonnal cserélik, visszaadják a pénzt. Nem küldik el bevizsgálásra a bárakármit, hogy most akkor te igazat mondtál-e, vagy direkt tönkretetted, hogy fizessenek neked pénzt...
*Na ezt a listát hajnalig tudnám írni. A lényeg, hogy sokkal könnyebb itt élni, mint Mo-on.


Ami itt sosem lesz meg, ami mindig hiányozni fog Mo-ról:
- a család és a gyerekkori, fiatalkori barátok. Nem tudom idetelepíteni őket, és hiányoznak. Ezt nem kell árnyalni, mindenki érti miről beszélek.

- a helyek, emlékek, hangulatok, amik csak ott, abban a piciny országban maradtak. Ezekkel nem tudok mit kezdeni. Fáj a gondolat, hogy nem lehetek ott is, itt is.
Hogy ismerek mindent, ott vannak a gyökerek. Ilyenkor mindig AZ a vers jut eszembe. Nem tudhatom, másnak e tájék mit jelent.
Sosem fogom tudni elmondani, átadni egy angolnak, mitől különleges az én kis hazám. Mert különleges, csak élhetetlen, tönkretett és válságos. De Anglia sosem fog a szívemben előrébb kerülni, mert az lehetetlen.

- A társasági élet, amit ott éltem: sosem volt egy szabad percem, mindig rohangáltam barátnőzni, bulizni, koncertekre. Itt másféle élet van, amiből nagyon hiányzik a pörgés és az ehhez megfelelő társaság. Itt sosem fogok tudni elmenni mondjuk Dotyival egy Kispálra (jó, mostmár Mo-on se), vagy Katával Quimby-re. És egy itteni barátommal, egy itteni koncertre elmenni már nem ugyan az. Más, és bár jó ez is, az mindig hiányozni fog.

- A spirituális élet teljes hiánya. Na, ilyen szempontból az angolok nagyon nagyon mások, mint a magyarok. Mo-on rengeteg nyitott gondolkodású ember él. Akiknek ha azt mondom energiával való gyógyítás, a szemük sem rebben, mert tudják miről beszélek. Itt sztem sosem fogok ilyesmikről beszélgetni a kollégáimmal, mert egész egyszerűen nincsenek nyitva az ilyen kérdésekre. Míg egy magyarral, még ha materialista is, minden további nélkül el tudok beszélgetni a spiritualizmusról akár órákon keresztül, addig egy angollal egyáltalán nem.
Ez a közeg rettentően hiányzik. A beszélgetések, csopik, kezelések, tanfolyamok, avatások... Borzalmasan félkarú, vagy inkább félszívű lettem e nélkül...


Igen, azt hiszem a listából egyértelműen látszik, hogy az első fele az ész, a második az érzelmek.
Igen, nagyon jó lenne**, ha Mo-on valósulna meg mindaz, ami itt már real life, és hazaköltözhetnénk. Jó lenne, ha ott is könnyű lenne az élet. De nem az, így maradunk, mert esély sincs a változásra.

**Ez sem igaz tökéletesen. Három éve ez az otthonom. Én már kettős állampolgár vagyok, mégha papírom nincs is róla. Ha visszamennénk Mo-ra, ez is hiányozna már nagyon, ami itt van. És nem csak az ami az ész.
Hiányoznának a helyek, emlékek, hangulatok. A barátok, a társasági élet, még az időjárás is :)
Feloldhatatlan ez a kettősség bennem, mégis azt mondom:
Anglia - Mo: 1 - 0

2010. október 1., péntek

Stati - avagy, látlak téged :)

Olyan régóta figyelem a statisztikákat már, hogy gondoltam megosztom veletek is :)
Száraz adatok következnek. Persze mindegyik mögött egy ember lapul. Vajon te melyik lehetsz? :)

Mivel gugliznak a blogomra?

- antaujelete - (és ennek mindenféle variánsa...)
- greenergy recepciós
- pónis torta
- apu szülinapja csokitorta
- tan csabda menyorszag turiszt
- konyhafestes


Kik is olvasnak valójában (magadra ismersz?)

Virgin Media Manchester Manchester United Kingdom - Ezek mi vagyunk, az tuti :)

Telefonica O2 Uk London London United Kingdom
Upc Magyarorszag Kft. Budapest Budapest Hungary
Mediacom Communications Corp West Des Moines Iowa United States
Aggregate For Business Telecom Adsl Kecskemét Bacs-kiskun Hungary
T-home Broadband Customers Dynamic Address Pool Budapest Budapest Hungary
Hungarian Telecom Budapest Budapest Hungary
Pannon Gsm Telecommunications Inc. Törökbálint Pest Hungary
Gts - Datanet Telecommunication Ltd Budapest Budapest Hungary
Fibernet Communication Co. Kistarcsa Pest Hungary
Interware Budapest Budapest Hungary
Adsl-pppoe-(god-adsl1) Csomád Pest Hungary
Rubicom Ltd. - Videk, Fot Csömör Pest Hungary
Be Un Limited Manchester Manchester United Kingdom
T-online Adsl Clients (dynamic Address Pool) Budapest Budapest Hungary
Deutsche Telekom Ag Weidenberg Bayern Germany
Hungaria Insurance Co. Hatvan Heves Hungary
Digi Budapest Budapest Hungary
Comcast Cable Chicago Illinois United States - Helló Tam&Andi :)
Tpg Internet Pty Ltd. Hornsby New South Wales Australia
British Telecommunications Manchester Manchester United Kingdom
Swisscom (schweiz) Ag Zürich Zurich Switzerland
Invitel Tavkozlesi Zrt. Szeged Szeged Hungary
Orange Home Uk Manchester Manchester United Kingdom
Dsl Customer Dynamic Address Pool Budapest Budapest Hungary
Angyalfold Fiber Budapest Budapest Hungary
T-online Catv Client Pool Orosháza Bekes Hungary
Sc Tehnoconstruct Srl Oradea Bihor Romania
Adsl Pool Fót Pest Hungary
Primus Telecommunications Sydney New South Wales Australia - Eszternek is integetünk!
Manhattan Development Kft. Budapest Budapest Hungary
Pecsi Tudomanyegyetem Pécs Pecs Hungary - Krisztián, a sógor (ha minden igaz...)
Szekesfehervar Fiber Székesfehérvár Fejer Hungary
Ujpalota Fiber Budapest Budapest Hungary
Vodafone Limited London London United Kingdom
Dsl Dynamic Pool, T-online Hungary Pásztó Nograd Hungary
Com Hem Ab Stockholm Stockholms Lan Sweden
Malawi Telecommunications Limited Malawi - Rád igazán kíváncsi lennék, hogy ki lehetsz!!
Belgacom Skynet Brussels Brussels Hoofdstedelijk Gewest Belgium - Naomi Hengernek is üdvözlet :D
Three London London United Kingdom
Arcor Ag Düren Nordrhein-westfalen Germany
Kobanya Fiber Budapest Budapest Hungary
T-com Hungary , Budapest Budapest Budapest Hungary
Meteor Networks Dialup Marne-la-vallée Ile-de-france France
Dravanet Adsl Dynamic Pool Törökszentmiklós Jasz-nagykun-szolnok Hungary
Catv Clients (fix, Static) Szeged Szeged Hungary
Zuglo Fiber Budapest Budapest Hungary
Vodafone-hu Budapest Budapest Hungary
Dsl Dynamic Pool Szolnok Jasz-nagykun-szolnok Hungary
Rakoskeresztur Fiber Budapest Budapest Hungary
T-online ,catv Clients Pomáz Pest Hungary
Adsl Pppoe (god-adsl0) Vác Pest Hungary
Block Of Dynamic Ips For Broadband Customers Detva Banska Bystrica Slovakia
Beltav Ltd Budapest Budapest Hungary
T-mobile Hungary Telecommunications Company Limite Budapest Budapest Hungary
Rogers Cable Kitchener Ontario Canada
Adsl-pppoe-(god-adsl2) Budapest Budapest Hungary
Tvnetwork Inc. Hajdúböszörmény Hajdu-bihar Hungary
Mod State Medical Center Budapest Budapest Hungary
Orszagos Katasztrofavedelmi Foigazgatosag Budapest Budapest Hungary - Szégyen, nem szégyen, nem tudom ki vagy, pedig nagyon régóta olvasol...
T-com Hungary Retail Adsl Client Pool Budapest Budapest Hungary
Dynamic Pools Capbreton Aquitaine France
T-online Co, Hungarian Telekom Group Budapest Budapest Hungary
Customer Connectivity Link Addresses Mátészalka Szabolcs-szatmar-bereg Hungary
Institute For Social Policy And Labour Budapest Budapest Hungary
Ace Telecom Ltd. Budapest Budapest Hungary
Externet Kft. Szolnok Jasz-nagykun-szolnok Hungary
Public Pool 1 For Ggsnb Budapest Budapest Hungary
Adrress Pool Headend Customers Kufstein Tirol Austria - Tán Anyahajó? Bár ő Bécsben él jelenleg...
Adsl Dynamic Pool Isaszeg Pest Hungary
Network Of Apple Inc. Leeds Leeds United Kingdom
Romania Data Systems

A legnépszerűbb blogbejegyzéseim - Top 10:
(Igen, tudom, hogy ezt már ki lehet rakni modulnak a főoldalra, de szétesik tőle a sablonom, márpedig ezt nem szeretném lecserélni egyhamar...)
Apa büszke rám
Part 2
Insomnia
List
Szösszenet a kultúrák útkereszteződésében
Van egy szint
Proud
Éjszakai bagoly
Madam Tussaud panoptikumában
Fáradt-e vagyok

Statisztikákért köszönet a statcounternek és a blogspot.com-nak. Meg nektek, hogy olvastok :)


2010. szeptember 30., csütörtök

Freightliner

Hogy milyen is az életem a cégnél, miket csinálok egy nap, hogyan épül fel a munkafolyamat...
Most erről van kedvem írni kicsit.

Szóval, mint azt már sokszor említettem, nem egy tipikus irodai környezet, de engem ez csöppet sem zavar, meg élvezem, hogy újra lehet bakancsban járni dolgozni :)

Az úgynevezett traffic office-ban dolgozom én, ami így néz ki.





















(ezen a képen Tony látható, akit a legjobban szeretek a cégnél. Ő volt a fő mentorom, és mostanában supervisorként is dolgozik. Épp ebben a minőségben láthatjuk:))

Többen ülünk egy teremben, amiből két lépcsőn lehet feljutni a két "kapuhoz" (ingate és outgate), ahol ugye beengedjük és kiengedjük a kamionokat. Ezen kívül, a főépület mellett van még egy fülke, ami úgymond mentesítőnek szolgál, mert folyamatosan érkeznek a kamionok és egy "bejárat" kevés lenne napközben, így néha ott is szoktam dolgozni.

De főként a traffic office-ban mozgok.
Ahogy említettem ez is több részből áll. Az ingate része a legkedvesebb számomra, itt engedjük be a kamionokat, nézzük át a papírokat, visszük be a gépbe az adatokat, döntjük el, hogy a telephely melyik részére kell mennie a konténernek. Az összes kollégám utálja ez a helyet, mert túl monoton. Sztem jó. Szeretek beszélgetni a sofőrökkel, ezen a részen biztosított, hogy folyamatosan van mit csinálni (nem kell szarul éreznem magam, hogy épp malmozok...) és sztem nem is annyira egyhangú.
Nyilván van egy része a dolognak, amit "rutinból" csinál az ember (hogy milyen billentyű-kombinációt használsz, melyik rendszerbe viszed be az adatokat...stb), de azért van benne változatosság, pl. hogy üres a konténer vagy van benne rakomány, vonatra szánják (azaz továbbszállításra), vagy raktározásra, ha valaki egy konténert akar felvenni a telephelyről, az sem mindegy, hogy milyet, aztán, hogy melyik szállítmányozó cégtől érkezett... stb.
A lényeg, hogy nekem ez a kedvenc helyem.

Van az outgate, azaz, ahol kiengedjük a kamionokat. Na ez a leguncsibb rész, viszont itt lehet a leginkább ráfaragni, ha elnézed. Semmi más dolga nincs az embernek, minthogy ellenőrzi a konténeren lévő számokat a papíron lévőkkel, ha egyeznek, kivihetik a konténert, ha nem, akkor nem. Ennyi.
Ha viszont elnézted, akkor valószínűleg repülsz a cégtől. Az ugyanis sok ezer fontba fáj nekik.
Illetve egy minimális papírmunkát is kell végezni ezen a részlegen
Ez a rész eléggé halál, nem szeretem, hála az égnek, csak ritkán kerülök oda.

Van a "sinbin", ez a problémás esetek és a minden más részleg.
Ide érkeznek azok a sofőrok, akiknek valami problémájuk van... Pl nem volt jó a referencia számuk, nem jó konténert hoztak, vagy valamilyen e-mailt várnak a cégüktől, hogy beengedjük a telephelyre a konténert... stb. Ezer féle dologgal jönnek egy nap, na itt mindig belefutok valami olyanba, amit még nem láttam, így valamelyik kollégám segítségét kell kérnem.
Plusz itt készítjük elő a beérkező vonatok papírmunkáját (naponta asszem 13-14 vonat érkezik, egy vonaton kb 30-50 konténer jön). A szállított konténerek adatait egy külön programba kell bevinni, és mindegyikről egy kis "disket" kell készíteni (Ez mi magyarul?? A képeken az a sok sárga izé, ami a falon, a táblán van. Kis lapocskák ezek, aminek mágnesen a hátulja...)
Itt tenném hozzá, hogy nagyon elmaradott számítógépes programokat használunk, és ez a tábla-lapocska összeállítás is eléggé idejétmúlt... Kb úgy 40-50 éve is ezt a módszert használták... Elvileg decemberben egy vadiúj rendszert vezetnek be, hát remélem, hogy így lesz...
Plusy a sinbin feladata a tőlünk induló vonatok papírmunkájának elvégzése is, illetve a telephelyen elmozgatott konténerek helyváltoztatásának a nyomonkövetése (táblán és programban egyaránt)
Illetve a veszélyes árukhoz tartozó papírokat külön kezeljük és ezeknek a rendezése is de tartozik.
Változatosabb és pörgősebb ez a poszt, mint a többi, nekem mégsem nőtt a szívemhez. Egyrészt folyamatosan a supervisor (vezető) orra előtt vagy - alapvetően az ő munkáját segíted - másrészt meg van, hogy annyira pangás van, hogy nem tudsz mit csinálni. Na ilyenkor szoktam kávét, teát csinálni a többieknek, hogy ne üldögéljek lábat lógatva...

Ezen kívül még van egy személy aki az üres konténerekkel kapcsolatos ügyeket intézi. Erre a posztra én még nem lettem betanítva, úh nem igazán tudok erről mit mondani.
Meg van a supervisor, aki indítja a vonatokat, ő dönti el melyikre mely konténereket engedi fel, ő dönt nagyon sok kérdésben... Nyilván hogy ezt a munkát sem tudom még, remélem, hogy betanítanak majd egyszer ide is.

Tehát nagyjából ezekkel foglalkozom egy nap. Én szeretem csinálni, mégha másnak uncsinak is tűnhet, vagy nem olyan igazi irodai melónak, de én úgy érzem, hogy ez az eddigi legjobb munkahelyem. Rengeteg előrelépési lehetőség van, és hihetetlen aranyos kollégákkal vagyok megáldva!

Ami viszont nyomaszt egy kicsit, hogy augusztus óta van egy csaj, aki szintén ügynökségen keresztül jött, angol és egy kicsit törtető. Én próbálom nem mutatni felé, hogy gyomorgörcsöm van, ha ott van, mert amúgy semmi bajom nem kéne, hogy legyen vele... Azt hiszem az zavar, hogy ő angol és sajnos esélyem sincs, hogy mindent olyan kristály tisztán értsek, mint ő. Én ezért el vagyok maradva mögötte (ezt is csak én érzem, amúgy), ő meg olyan dolgokat is tud már, amiket én csak most tanulok. És nem szabadna irígykednem, hiszen én is nyilván ezt tenném az ő helyében, ha képes lennék rá, de nem vagyok. Túl nagy akadály még mindig a nyelv.
Csak tökre félek, hogy felesleges leszek mellette, vagy nem kellek majd a cégnek... stb. Ami megint csak az én hülye parám, hiszen most kaptam visszajelzést az agency-től, hogy a managerem nagyon meg van elégedve velem, a munkámmal, a hozzáállásommal...stb :)

Aztán ott van az egyik supervisor (van belőlük 6), aki igazán jó fej meg laza, és én is kedvelem. De az első pillanattól összeszorul a gyomrom, ha ő van bent. Nem tudom megfogalmazni pontosan, hogy miért. Ő az egyetlen, aki szól, ha hibáztam (ez most vagy azért van, mert csak mellette hibázom, mert túlgörcsölöm a dolgot, vagy másoknál is hibázom csak ők nem szólnak. Nem tudom.), és egy időben minden nap hibáztam, hiszen még akkor tanultam be, és sok mindenről azt sem tudtam, hogy eszik vagy isszák...)
Most ezt úgy kell elképzelni, hogy mondjuk egy disket rosszúl használtam a táblán, ami semmilyen fennakadást nem okoz, csupán kisebb bosszúságot a supervisornak, mert el kell sétálnia a gépéig, hogy onnan szedje ki az infót. És ezzel nem akarom mentegetni magam, mert a hiba az hiba, sőt ha szól valamiért, az tuti, hogy soha többé rontom el azt a dolgot (másikat lehet, de azt sosem), valahogy mégis szarul vagyok, ha ő van soron. Olyan szintre fajulta dolog, hogy már enni sem vagyok képes azokon a napokon, ha tudom ő lesz a supervisor. Sőt már Lee is észrevette rajtam, hogy valami nem csá. Azt mondja az egész lényemből árad a feszültség.
Nem tudom, hogy ezt hogyan oldjam meg, mert sztem az ő szemében ez semmiség. Ez a dolga, hogy szóljon, és valószínüleg mindenkinek szólt eleinte (sőt hosszú ideje ott dolgozó kollégáknak is szokott szólni, ha valamit elrontottak), de valamiért mégis úgy érzem, hogy béna vagyok, nem felek meg, butának tart, akármi. Nyilván nem akarom, hogy azt gondolja, hogy ilyen gyenge vagyok, vagy hogy nem bírom a kritikát, ezért nem is fogok leülni vele ezt megbeszélni, asszem ezt magamban kéne lerendeznem..
Csak olyan erős megfelelési kényszerem van az irányába, hogy az már nem egészséges...
Na sebaj, majd alakul ez is...


Remélem nem untattam halálra senkit:) Most megyek főzök, aztán indulok is dolgozni :)

Szép napot,