2010. január 24., vasárnap

Az első...

...húslevesem :)

Azt hiszem még nagyon levest sem főztem soha. Nem igazán vagyunk levesesek, de múlt héten Kriszta főzött, és olyan finom volt, hogy muszáj voltam megcsinálni magunknak is :)

Anyu, leszögezném, hogy imádom a húslevesedet, de amit Kriszta főzött, az szinte megszólalt... Sosem ettem még ilyen finomat!!

Ezért álljon itt a legfinomabb húsleves receptje:

Hozzávalók (egy jó nagy lábas leveshez):
8 csirkecomb (lehet alsó felső vegyesen) bőrével, csontjával.
6-8 közepes sárgarépa
3-4 közepes fehérrépa
1 csomag kelbimbó (ez kb 20 dkg)
1 fej vöröshagyma
1 szem krumpli
6-8 szem fokhagyma
 só
egész bors

A répákat megmosom, megpucolom, karikára vágom. A hagymát, a krumplit és a fokhagymákat megpucolom, egészben hagyom őket. A kelbimbót, ha szárastúl vettük, leszedegetem róla, a külső leveleit is leveszem. Ha csomagban vettem, akkor csak megmosom.
Minden hozzávalót egy nagy lábasba rakok, felöntöm hideg vízzel, majd főzöm kb. 2 órán keresztül szinte takarék lángon, fedővel lefedve.
Hozzá cérnametéltet lehet kifőzni (itt ilyen nem volt, úgyhogy az india boltban találtam valami vékony, hosszú tésztát és azt főztem ki hozzá. Fincsi volt vele)
Amikor megfőtt a leves (nem szűrtem le, nem szedtem ki belőle a zöldségeket), kiveszem belőle a husikat, én a bőrét kidobtam, mert nem szertjük, és leszedegettem a húst a csontról.

Isteni finom lett!
Azért azt elmesélném, hogy sikerült először retket vennem fehérrépa helyett, ugyanis itt a fehérrépa nem hasonlít a magyarországira. Az ittenivel kb embert lehet ölni, kb akkorák, és iszonyat vastag a végük.
Szóval azért újra le kellett mennem a boltba :) Viszont az íze sokkal finomabb, mint amit Mo-on megszoktam. Még a levesből sem szedegettem ki, hanem megettem!! (Hallod, anyu??:))

Minden jót,
A

Sablon, csapó kettő...

Lassan visszatérek majd a normális blogoláshoz is, de ez a sablon dolog nem hagy nyugodni...
Sajna a csodálatos virágos hátteret le kellett cserélnem, mivel nem jött össze a html szerkesztése. Kicsi vagyok én ehhez...
Mindenesetre köszönöm a segítségeket, de végül a csere mellett döntöttem. Azért sztem ez a háttér sem rossz. Olyan kis csajszis :)

Mondjuk nem tetszik, hogy be kell lépni külön minden bejegyzésbe, ha el akarod olvasni, és ezt is biztos meg lehetne változtatni valamilyen html átkódolással, de ezzel most nem szenvedek.

Fogadjátok szeretettel ezt az új kinézetet, ami mostmár egy jó darabig megmarad.

Azért felrakok egy képet a szerelmetes virágos háttérről is, hogy megmaradjon emléknek :)




És van mostmár aláírásom is:

2010. január 23., szombat

Blogos kérdések

Minden idetévedőt, aki jobban ért a blogokhoz mint én, kérnék, hogy segítsen!
Szóval mióta kiválasztottam ezt az új sablont (ami nagyon tetszik és 6 órán át válogattam, formázgattam, próbálgattam, úgyhogy mostmár ragaszkodom ehhez!!!), van egy két bajom.
Konkrétan ez:




A pirossal keretezett rész az én bajom. Hogy a modulokat nem látom a szerkesztésnél. Nagy macerával át tudtam őket rendezni olyan sorrendben, ahogyan én szerettem volna, de nem tudok hozzáadni több modult, ha ez így marad.
Erre várom a lehetséges megoldásokat.

Illetve a másik problémám a képek.
Az eddig feltöltött képeket néhol rossz minőségben mutatja, pedig eddig semmi baja nem volt. Főleg ott, ahol nem a "nagyon nagy" méretet választottam, és esetleg egymás mellé rendeztem őket és nem egymás alá.
Illetve az álló képeket is torzítja.

Valaki plíííz help!! Nem szeretném a sablonomat lecserélni, úgyhogy ez a megoldás nem játszik :)

Köszi
A

2010. január 22., péntek

Új szerelem...

Megtaláltam az igazit!
Gyönyörű ez a blog háttér! Fogadjátok szeretettel.
Én már a tavaszt várom ezzel is.

Vannak vele még nehézségek, pl. a képkete eléggé furcsán jeleníti meg, úgyhogy aki ért a blogszerkesztéshez, az nyugodtan adhat tippeket, hogyan is kell kezelni ezeket a problémákat.

Gyönyörködjetek ti is :)

Jó éjt,
Anta

Under reconstruction...

Ma meg holnap vajszín különböző háttérekkel, sablonokkal láthatjátok majd az oldalt.
Ez azért van, mert keresem az igazit :)
Amint megvan, postolok.

A

Csirke, ami ráknak tetteti magát

Recept, mert néha az is kell.

Melcsivel csajos estét tartottunk szerdán és ott ettem ennek az ételnek a rákos változatát.
Szerintem nagyon finom, egyszerű és NEM fogyókúrás, úgyhogy a diétámat félretettem arra a délutánra (lévén felfaltunk még jópár palacsintát nutellával, lekvárral, illetve nem mellékesen megittunk pár pohár malibu-almalevet...:D)

Ami a kaját illeti, kell hozzá:
- 4 szelet csirkemell filé (vagy garnéla rákból mondjuk 30-40 dkg)
- 10-15 dkg bacon (én eleve kockára vágottat vettem, de akinek van türelme, maga is kockázhatja)
- 1 fej vöröshagyma
- 3 dl tejszín, (vagy double cream, aki tudja, mi az)
- 4-5 szem fokhagyma
- olaj
- só
- bors
- oregánó (öreganyó, by Melcsi:))

A csirkemellet apróra kockázom (hogy hasonlítson nagyságra a rákocskához:)), a hagymát is apróra vágom. A fokhagymákat megpucolom.
Pici olajban a baconöket megpirkantom, majd a hagymát üvegesre párolom vele. A csirkemellet (vagy a rákokat) beleborítom sózom, borsozom, bátran használom az oregánót és megsütöm. Ha már szép barnás a husi, ráöntöm a tejszínt, belenyomom (vagy reszelem) a fokhagymát, picit rotyogtatom és kész is.

Melcsinél tésztával ettük, én Norbinak rizst csináltam hozzá, szokás szerint.

Mindenkinek ajánlom kipróbálásra a garnélás változatot is. Én asszem először ettem rákot (t.i. nem szeretem a tengeri cuccolat, a halat is csak kivételes esetben eszem meg), és kellemes csalódás volt. Én is csak azért nem abból készítettem, mert nem volt itthon rák.

Kép du érkezik, mert ahhoz haza kell még mennem letölteni a fényképezőről.


- Posted using BlogPress from my iPhone

Location:Warwick Rd,Trafford,United Kingdom

2010. január 19., kedd

Mózes egy, három, tizenhét

"Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban."


Na ja...
Dolgozni muszáj, ezért most erről értekezek kicsinykét (természetesen szigorúan munkaidő alatt:))

Előrevetíteném, hogy hosszú leszek és csapongó. Rengeteg dolog jutott az eszembe az iccaka, mert nem tudtam aludni, és kikívánkozik esmét.
Ez kicsit megint egy visszatekintés, létösszegzés, hol vagyok, hogy jutottam ide, hova tartok post lesz, csak most a munka lesz a gyújtópontban.

Sose nem voltam karrierista. Nem voltak nagyratörő vágyaim, hogy én majd szépen végigmegyek a ranglétrán és majd hiper szuper manager leszek, sok pénzzel és megbecsüléssel meg tapasztalattal.
Világ életemben csak sodródtam ilyen szempontból. Az érettségim gyönyörűen tükrözi az addigi tanulmányaimat: 3,8. Nem hideg, nem meleg, erős középmezőny, mondhatjuk úgy is, langyosvíz.

Már írtam nemrég, hogy problémáim voltak a tanulással (kinek nem?), meg az akaraterőmmel.
Mivel én sajna magolni tanultam meg, így ezen kívűl nem ismertem más módszert. És volt bennem egy olyan, hogyha nem tudok megtanulni minden betűt, akkor inkább hagyjuk is a fenébe az egészet. Nem az volt a baj, hogy nem értettem miről van szó az anyagban, hanem egyszerűen nem volt fotómemóriám, és nem találtam a középutat a magolás és e között.

Így csak szépen lavírozgattam a suliban. Amit nagyon muszáj volt, azt gyorsan megtanultam, így születtek a hármaskák, négyeskék.

Alapvetően engem mindig az éneklés érdekelt. Az volt és a mai napig is az a vágyam, hogy egyszer ebből élhessek.
Csak bennem nem volt annyi öntudat (és legyünk őszinték, tehetség sem), mint a Tompos Katiban, illetve ma már Kátyában.
Ő is kislány kora óta színésznő akart lenni. Őt is, mint engem sokszor leszóltak, hogy persze, minden kislány színésznő, meg énekes akar akar lenni, közvetlenül a tündérkirálylány után.
De együtt kezdtük. Én a Hairrel ő a Jézus Krisztus Szupersztárral.
Ő megcsinálta, én nem.
Ez azért szomorú. Pedig volt együttes is 10 évig, és imádtam. Ott nem volt olyan, hogy azt nem akarom, azt mindig akartam! Nem olyan volt, mint a suli, ott kitűnhettem végre valamiben.

És ilyenkor mindig eszembe jut a Harcosok Klubja. Amikor az eladó csávó fejéhez szorítja a fegyvert Brad Pitt, hogy akkor neked mi is a vágyad az életben? Hogy egy szaros boltban rohadj meg? Nem, valójában orvos akar lenni a csávó.
Akkor húzz a retkesbe, és iratkozz be az egyetemre, különben legközelebb szétlövöm az agyad!

Na és ez elgondolkodtatott... A legtöbb ember valószínűleg nem tudná megmondani, mire is vágyik leginkább, hogy mi akar lenni, mivel akar foglalkozni. A legtöbbnek már itt csattanna az agya a kövön.
De én tudom, basszus! Mindig is tudtam, és ehelyett mit csinálok?? Szart takarítok. Szép...
Na akkor most költői kérdés: Ki fűzi meg nekem Brad Pittet, hogy a fejemhez szorítson egy fegyvert és megfenyegessen, hogyha egy hónap múlva nincs lemezszerződésem, akkor vége, kampec, game over?
Mindenesetre azért szomorú ez az egész...

Na de hol is kanyarodtam el??
Szóval érettségi után viccesen felvételiztem töri-föci szakra. Még ma is röhögnöm kell ezen. Nagy meglepetésként nem vettek fel.
Így elmentem egy két éves szakképzésre, ahol (Kata segítségével) külkereskedelmi üzletkötőt faragtak belőlem. Legalább egy papírom már van, ami ugyan úgy nem jó semmire, mintha nem is lenne. Egy irányultságot mutat, valami utat, hogy erre is lehet menni.

(Itt jegyezném meg, hogy érettségi után, szeptemberben, volt egy flash-em. Ültem a buszon, és felszállt egy csoport gimis. És ez úgy agyoncsapott akkor. Hogy ők elkezdték a sulit, meg mindenki más is egyetemre meg főiskolára jár, én meg mit csinálok? Egy rühes kis, semmilyen szakképzésre, iratkoztam be. Kicsi vagyok és jelentéktelen, haszontalan tagja a társadalomnak. Ja és buta is. Ezeket éreztem és sajnos érzem a mai napig amiatt, hogy nincs diplomám. Pedig tudom, hogy ez csak egy buzi társadalmi nyomás. Tudom, hogy az emberek 70%-a nem a szakmájában helyezkedik el. Tudom, hogy sokan a seggüket törlik a diplomájukkal, mert pont arra tudják csak használni. És mégis... Nekem is kell egy, mert kevesebbnek érzem magam enélkül.)

Időközben felvettek az evangélikus teológiára, ami egy nagy melléfogás volt. De legalább az alkoholista pályámat is elkezdtem valahol. Szomorú, de igaz ez is.
Valójában azért indultam meg ezen az úton, mert az éneklésen kívül még ez a másik téma, ami az életemben körülvesz, áthat, és ez pedig a hit és az önismeret.
Mondjuk akkor már tudtam, hogy nem volt jó ötlet ez a teo, amikor a reinkarnációban már jobban hittem (vagy legalább is ugyan annyira), mint Jézusban... Így nehéz.
Ezzel véget is ért lelkészi pályafutásom, hála istennek:)

Ezután jött a szolnoki főiskola, külker szak. Egészen könnyen vettem az akadályokat.
Közben már irodát koordináltam az otthon centrumnál.
Aztán derült égből Anglia, és itt a szépen manikűrözött kezecskéimmel elkezdtem újságokat pakolni egy gépsoron, egy gyárban. Éjszaka.

Gyakorlatilag 14 éves korom óta dolgozom. Mindig volt diákmunkám, mert kellett a pénz nyárra, meg úgy egyébként is.
Aztán mikor dolgozni kezdtem "élesben" hálás voltam, hogy saját irodában, bőrszéken mereszthetem a seggem, lcd monitor előtt.
De meg kell mondjam, nem éreztem azt munka közben, mint éneklés alatt. Jó-jó, csináltam, kb úgy mint a sulit. Amit nagyon muszáj volt azt megcsináltam, a többit meg összecsaptam. És otthon meg ment a gyomorgörcs, hogy vajon észreveszik-e, hogy mit nem csináltam meg... stb, stb

És új mérföldkő, Anglia.
A legaljáról. És itt nem az a legallja, hogy asszisztens vagy csak egy cégnél.
Nem, anyám, itt 22 órás műszakokat nyomtunk éjszakánként, rendesen fizikai munkával. Itt ez a legalja, és amit én csinálok, hogy egy irodaházban takarítom a wc-ket, az már a következő lépcsőfok.

De van ennek jó oldala amúgy. Nincs gyomorgörcs, nincs felelősség, koncentrálhattam a magánéleti trutyikra.

Azt gondolom soha ennyit még nem dolgoztam. Másfél éve nyomom a napi 10 órámat, volt, hogy hétvégén mindkét nap több órát dolgoztam még e mellé. Plusz természetesen a háztartás. Mos, főz, takarít.
Sok volt, elfáradtam.

Hogy mégis akkor mi a fenét keresek itt kint? Azt hiszem erre bármelyik magyar könnyedén tud felelni.
Mert itt a legalja melómmal is kétszer annyi pénzt kerestem, mint a csilli-villi irodámban. Most pedig már a háromszorosát. Igen, a pénz nagy úr, de persze engem a szerelem hozott ki ide, minden más csak pozitív mellékhatás volt. Aztán ahogy a szerelem elmúlt, már eszemben sem volt visszamenni Mo-ra, hogy százezerért egy irodában öregedjek meg. Majd megteszem itt a többszöröséért:)

Novemberben eldöntöttem, hogy januártól otthagyom az esti műszakomat, és munkakeresésbe kezdek.
Igen, asszisztensi munka, egy akármilyen cégnél. Ahol 20 évesen kezdtem a "karrieremet".
De ez egy másik ország, más kihívásokkal. Itt elsősorban a nyelvvel kell megküzdened, illetve nekem magammal is, hogy elhiggyem, tudok már annyira angolul, hogy aktatologatónak felvegyenek.
És amikor minap egy office worker jön felém, majd megkérdi erős spanyol akcentussal, hogy "háv ju du?" akkor igenis eldöntöttem, hogy tudok annyira, hogy nekem is sikerüljön...

Ha 50 helyre kell elküldenem, a cv-met, akkor annyira küldöm el, ha 30 interjúra kell elmennem, akkor annyira megyek el, ha elbaszom a telefonálást 20x, akkor majd 21-re sikerül. Mert sikerülni fog!

Hogy mégis hol marad az éneklés és az álmom? A legigazibb vágyam gyerekkorom óta...?
Na ja... Kéne egy Brad Pitt, különben az ember csak a kifogásokat hajtogatja... Számla meg a gondnok...

Úgyhogy ma hivatalosan is fejest ugrok az álláskeresésbe!
Cross fingers!


- Posted using BlogPress from my iPhone

2010. január 16., szombat

Nyolcvan

Apukám ma 80 éves!

Tíz éve, amikor mentő vitte el agyvérzéssel, féltem, hogy nem ünnepelhetjük ezt meg.
Három éve, mikor kivették egy veséjét, mert rákos volt, a műtét alatt minden bizalmamat az energiákba vetettem, hogy segítenek neki túlélni és meggyógyulni.

Apunál kevés erősebb embert ismerek.

Élni akar! Talán miattam is (ez sokkal jobb, mint amikor valaki miattad (is) akar meghalni...).

Sírtam ma, mert nem tudtam ott lenni a családommal, amikor apukámat köszöntötték. Még virtuálisan sem...

Apu! Annyira sok szülinapot kívánok Neked, amennyit csak szeretnél még!
Én szeretném, hogy még azt az - általam egyáltalán nem tervezett - unokádat is lásd felnőni, aki tőlem lenne:)

Szeret:
A Legkisebbiked:)


- Posted using BlogPress from my iPhone

Location:B5224,Trafford,United Kingdom

2010. január 15., péntek

Help!!

És most, hogy ilyen iszonyat jó kislány voltam és minden képet nagyon cuki módon feltöltöttem, valaki mondja már meg nekem, legyen olyan kedves, hogy hogyan és miként kell statisztikát nézni a blogról??? Mármint arra lennék kiváncsi, aki pl google-ről kattan rám.
Annyira vicces dolgok jönnek ki, és én is tudni akarom!!!
Mindenki tudja, akinek blogja van, csak én nem :(
Pedig alapvetően konyítok valamennyit ezekhez a dolgokhoz, de akárhol keresem, nem találom azt a nyavalyás statit!!

HEEEEEEELP!!!!

30th Birthday












Csodaszép nappalink!










Let it snow...






Raffaello és az ő doboza :)








Oda és vissza :)
Édes az utolsó képen... Mintha a hátán hordaná a házát... Mint egy csigusz :)

New Year's Eve




































Nincs sok kedvem most megszövegezni a képeket, beszédesek maguktól is :)

BUÉK meg minden!
A