2010. február 18., csütörtök

Akkor tehát a részletek

Ugye pénteken, az interjú után mámorban úsztam, mert tényleg úgy érzetem, hogy nagyon sikeres volt az interjú.
Vasárnap Zitu kérdezte, hogy érzem-e, hogy az enyém lesz a munka. Mondtam, hogy nem, mert én úgy vagyok ezzel, hogy nem igazi irodai környezet és nem az amiről álmodtam, de sztem nekik én nagyon szimpi voltam, és sztem engem fognak választani.
Mondtam, hogy természetesen minden további nélkül el fogom fogadni az állást, ha felkínálják, de én olyan irodaépületes irodai munkáról álmodtam, ez meg egy raktár, amben le van választva falakkal egy iroda (jó, nem akarok sem hálátlannak, sem sznobnak, vagy válogatósnak tűnni, de akkor sem ezt képzeltem el magamnak.)
Hétfőn kaptam egy levelet délután, hogy nagyon szimpatikus voltam nekik és teljesen megfelelnék az elképzeléseiknek, de van egy jelölt, akinek ebben az elektronikai üzletágban is van tapasztalata, nem csak irodai asszisztensként, és hogy ezért választották őt, és nagyon sajnálják, hogy végül nem engem. Ja és szeretnék megtartani az adataimat, hogyha újabb pozicó nyílna, akkor szólnak nekem...
És szeretnének bókolni, hogy mennyire tökéletesen beszéltem angolul, meg ha bármiben tudnak segíteni, csak szóljak.

Na, mondom, jó kis lerázó levél, de legalább kedvesek :)

Visszaírtam nekik, hogy mennyire örülök, hogy megtalálták az megfelelő embert (seggnyalás tövig :)), de hogy szeretném megkérni őket, hogy jelezzenek vissza, hogy mégis milyen hibát vétettem, tudnak-e valami tanácsot adni, amiben fejlődnöm kéne, hogy a következő interjún jobban szerepeljek (ez itt bevett szokás, hogy kérünk ilyen feedbacket).
Válaszoltak, hogy tényleg semmi kivetni valót nem találtak bennem, és a személyiségem, a szaktudásom és a tapasztalatom alapján biztosak benne, hogy sikeres karriert futok majd be a UK-ben (a próféta szóljon belőlük!! :))), és újra nagyon sajnálják, hogy nem én...

Hát szerintem ez nagyon cuki volt :)
Mondom, ilyen kedvesen sem utasítottak még vissza (Bár, ha jól visszagondolok, nem is utasítottak még vissza. Minden melóba rögtön felvettek, ahogy jelentkeztem... És már az is egy külön csoda, hogy itt kint, az első interjú után megkapom az állást!!) Szóval én mindenképpen pozitívan értékeltem az egészet.

Közben szerdán sajnos kórházban voltam, mert rosszúl lettem a munkahelyemen, kihívták a mentőt, aztán ma itthon pihenek. Sztem a stressz. A mellkasom nagyon fáj, meg a bal karom lezsibbadt, remegtem, meg nagyon magas volt a pulzusom. Bár nem vesztettem el az eszméletemet, de sztem ez csak azért volt, mert ültem meg feküdtem.
Szóval nem vagyok épp rózsásan, mert a mellkasom még mindig fáj, de legalább már ez a roham nem volt tegnap óta.

Na, de ma jön a telefonhívás.
Mike az (az egyik, akinél interjún voltam)
Áprilisban elindítanak egy másik asszisztensi pozíciót, és szeretnének engem alkalmazni.
paffffffff
vissza kellett fognom magam, hogy ne sikítsak a telefonba :)))
Mondom, remek, az nekem is nagyon megfelelne, és nagyon örülök, hogy rám gondoltak.
Március első hetében megyek majd be hozzájuk megbeszélni a részleteket, de amit tudok, hogy most költözik a cég (úh, lehet, hogy mégis csak meglesz az az irodai környezet!!), és április elején tudok kezdeni.
Amit nem tudok, az a pénz. Mikor kérdezték az interjún én 12 ezret mondtam éves keresetnek, amire nagyon bólogattak. Bár nem sokkal több, mint ami most van, de azért több, és nekem most nem is ez számít. Hanem, hogy tapasztalatot szerezzek és hogy elkezdjem építgetni a karrieremet. :)

Hát ennyi tömören, Anta úszkál a boldogságban (épp mikor nem fáj a szíve, mint állat), és elkezdődött a final countdown :)
Még pontos napot nem tudok a kezdésnek, de olyan 5 hét múlva vége a takarításnak!! Azt már fél lábon is kibírom :)

Szép estét nektek!
A

The winner takes it all!!!

Áááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá!!!!!!!


És akkor most ehhez képzeljétek hozzá, hogy max hangerővel sikítok és ugrálok, mint egy hülyegyerek :DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

Kedveseim! Megkaptam a munkát!

Lehetne részletezni (fogom is), de nem most!

Örülök, örüljetek velem.
Április elejétől újra irodai patkány leszek. Angliában, angol cégnél, angol környezetben!

Igen, megcsináltam! És büszke vagyok, nem kicsit!

2010. február 12., péntek

Happy and content :)

Igen, az interjú sikeres volt!! Bár eredményt még nem tudok, de nem ebben mérem jelenleg a sikerességet.
Nagyon szimpatikus a cég, meg a két vezető is, és én is tetszettem nekik. Minden kérdést értettem, mindenre szépen tudtam válaszolni. Nem zavarodtam bele, nem égtem be, úgyhogy mindenkinek köszönöm, aki gondolt rá, azoknak meg főleg, akik segítettek a felkészülésben! Norbi, Peti, Zita, nagyon hálás vagyok nektek a támogatásotokért!

Nagyon nagy dolog történt ma velem. Lehet, hogy ez Mo-ról nézve kicsit talán nevetséges, vagy szánalmas lehet, hogy ennyire túlértékelek egy interjút, de az én szememben, és az itt élő magyarok szemében is, azt gondolom ma nagy dolgot tettem le az asztalra.
Bebizonyíthattam, hogy igen is volt értelme annak a rohadt kemény két évnek, ami a hátam mögött van. Volt értelme tanulni, rengeteget dolgozni, mert van eredménye.
Büszke vagyok magamra, tűnjék bármilyen nagyképűnek is ez a kijelentés. Büszke vagyok, hogy meg tudom már ezt csinálni. Hogy el merek menni egy komoly angol céghez és azt tudom mondani, hogy én vagyok a megfelelő ember számotokra az irodai asszisztensi munkára. És nem hogy nem rúgnak ki egyenesen az ajtón, vagy röhögnek körbe, hanem nagyon is esélyesnek tartanak a munkakör betöltésére.
Csodá érzés a siker, szinte mámorító :)

Mégha nem is vesznek fel ide, mégha lesz is nálam jobb ember (de nem lesz!!! Mert én vagyok nekik az ideális ember), akkor is kurva nagyot léptem ma, és igen, mostmár én is úgy érzem, hogy megérdemlem, hogy ilyen helyen dolgozzak!

Maga az interjú fél óra volt, a két cégalapító felvételizetetett, akik szintén nem nagyon jártasak interjúztatásban, mert irodai munkára nem vettek fel embert az elmúlt 8 évben. Úgyhogy nagyon közvetlen volt a társalgás.

Kérdezgettek a munkáimról, tanulmányaimról, miért is jöttem ki Angliába, mik a terveim, mit tudnék nekik segíteni, ha engem választanának. Két fiatal hapi, amúgy, 35-40 év körüliek, mosolygós vidám csapat.

Kérdezték, hogy úgy mégis mi a fenét keresek én egy takarítói állásban??? Ők mondták: itt egy ilyen inteligens, szép magyar lány, akinek jó pár év irodai tapasztalata van, és mégis takarít.
Hát felhomyálosítottam őket, hogy ez azért nem ilyen egyszerű, egy új országban, mindenféle támasz, ismerettség nélkül nem kerülsz be jó helyekre. Hacsak nem vagy orvos, ügyvéd, vagy valami hasonló specifikus szakember...
Mondtam, hogy de, igen nagyon frusztráló sokszor, ahogy egy-két ember rámnéz, és látom a szemükön, hogy nem gondolnak rólam túl sokat, mert takarítói egyenruha van rajtam és gumikesztyű a kezemen. De azt gondolom, hogy ez azoknak az emberekenek a szegénységi bizonyítványa, akik ennyiből megítélenk.
Na, ez nagyon tetszett nekik :)

Szóval oldott hangulatban telt a beszélgetés, és én nagyon remélem, hogy engem választanak!
Ha ez mégsem történik meg, akkor majd a következő cég felvesz!
Én a maximumot adtam magamból, és tényleg nagyon elégedett vagyok. Úgyhogy ma hátradőlök, elkortyolok egy kis csokilikőrt, pihenek, és holnap természetesen küldözgetem tovább a cv-ket, mert amíg nem lehet tudni semmi biztosat, addig én nem kényelmesedek el.

Amúgy a kollégáim nagyon aranyosak voltak, a főnököm meg végképp. Reggel azzal indítottam, hogy mondja meg már nekem, mi az a cable glands meg a cleats, mert hogy valami kábel rögzítéssel, meg földeléssel kapcslatos kütyü, az tuti, de ennél többet nem tudok (ezzel foglalkozik ez az új cég, és tényleg fogalmam sincs ezekről a cuccokról, magyarul sem értek hozzá, nem is tudom lefordítani, mi is ez...)
És nagyon aranyos volt a főnök, mert megmutatta mik is ezek, mire jók. (ez jól is jött, mert az interjún megkérdezték, mit tudok a cégről (ami ugye, ez alap kérdés minden interjún) és mondtam, hogy ezzel meg azzal. Kérdezték, hogy tudom, hogy mik ezek, tudom, hogy miről beszélek? Mondom, egészen reggelig nem tudtam, de megkérdeztem a manageremet és megmutatta. Na ezen is el voltak ájulva, hogy tényleg megkérdzetem, hogy milyen kis érdeklődő vagyok! Meg hogy akkor biztos tényleg nagyon jóban lehetek a vezetőimmel, hogy jó lehet a kapcsolat, ha ilyen dolgokat is megkérdezhetek, hogy egy másik cég interjúrára megyek, és ugyan segítsen már.

És tényleg ilyen jóban vagyok Kennel, mert ő egy nagyon jó főnök sztem. Tudja már rég, hogy munkát fogok keresni és támogat. A héten pl voltam két állásinterjún, de az óráimat úgy számolta el, mintha végig bent lettem volna!! Sztem az ilyen ritka kincs! Nagyon szeretem őt! Meg ma mondta, hogy valójában neki is szüksége lenne egy asszisztenre, és hogy meg fogja kérdezni az új cégvezetőséget, hogy nem lehetne-e meghirdetni ezt az állást, hogy engem nem lehetne-e alkalmazni.
:))
Én amúgy szívesen dolgoznék neki!

Meg el volt mindenki ájulva tőlem, hogy milyen jól áll nekem a kosztüm, és hogy mennyire illik az egyéniségemhez :DDDD

Wáóóóóóó!!

Szóval ez egy szuper nap volt!
Hála, mégegyszer mindenkinek a támogatásotokért!!!

Anta voltam :)


Kieg:
Uppppsz, ma még egy falatot sem ettem, pedig este 6 óra van. Asszem itt az ideje :)

2010. február 11., csütörtök

helyzetjelentés...

Yesss, fél7.
Most jutottam el odáig, hogy elintéztem a házban a villanyt, a sípolást megszűntettem, és most hívtam a bt-t... Akik majd visszahívnak egy órán belül.

És akkor most kezdődjön a tanulás, mostmár semmilyen vészhelyzet nem érdekel!

Hagyjon a világ egy picit tanulni, plíííííz!!!

update:
Visszahívott a bt (imám nem talált meghallgatásra... nem hagynak békén), közölte, hogy hívjam fel az o2-t, mert ők nem tudnak mit csinálni! Anyáááááááád!!!!
Felhívtam az o2-t (ma már másodszor, egy héten belül negyedszer) és mostmár nem hagytam magam lerázni! Odáig jutottunk, hogy mostmár van egy ügyszámom!!! Woooow, pici dolgoknak is mennyire lehet örülni... És egy héten belül, de valószínüleg 48 órán belül kapok valami visszajelzést, hogy mi a fene a problémám megoldása.


Biztos ez a telefonálgatás is jó valamire, pl. hogy fejlődik ez a készségem, mert ugye ettől félek a legjobban, hogy angolul kell telefonálnom.
De most annyira fáj a fejem, hogy cseszhetem a tanulást.
Na jó, persze nem, de muszáj leszek gyógyszert bevenni, mert így nem tudok koncentrálni.


Remélem ma már nem lesz semmi, ami visszatartson, mert egy kicsit elegem van ma az életemből...


Holnap szeretnék azzal a hírrel jelentkezni, hogy jól sikerült az interjú és visszahívnak második körre, vagy esetleg azonnal levettem a lábáról a főnököt és jövő héten kezdhetek. Vagy valami ilyesmi.


Kéretik nagyon szorítani nekem!
Pontosidő 19:05...

fasza...

fél hat, és most jön ide a szomszédunk, aki elköltözött, mert elvitt valami kulcsot, ami kell ahhoz, hogy működjön a világítás a lépcsőházban. Ez valami speckó kulcs, amit pénzzel kell feltölteni. Sajna bankkártyával nem lehet, így mehetek felvenni még pénzt, ami legalább negyed óra, mehetek le a buzi sötét pincébe tök egyedül, hogy rendbehozzam a világítást és megszüntessem a sípolást a tűzjelzőn...
Plusz a BT-t is még fel kell hívnom, és ahogy ismerem őket, az nem öt perc...

Készültségi állapotom a holnapi interjúra: 0

Miért pont most jön minden???

Csapó kettő

Szóval holnap újra interjúra megyek.Ez már egy igazi cég, nem ügynökség.
És már 5 óra van és én egy sort se tudtam még tanulni, mert itthon a lépcsőházban kiment az áram, visít a tűzjelző, ezt is intézem, plusz ugye az internetet miatt is most kell telefonálgatni, mert mikor máskor? Buzi O2 megint lepasszolt, hogy ők akkor végül is nem tudnak mit tenni, hívjam fel a BT-t. Akik ugye azt mondták, hogy az O2-t hívjam. Mostmár tényleg elegem van!

Főleg, hogy közben egy olyan cégből kéne holnapra felkészülön, akik, ha magyarok volnának sem biztos, hogy tudnék két értelmes mondtatot összerakni a fő profiljukból. Valami totál idegen téma tőlem...

És persze megnéztem a neten, a cégalapítóval lesz holnap az interjúm, úgyhogy be kell nyalnom tövig, hogy mennyire ismerem én az ő cégét, amire nyilván nagyon büszke.

Nem baj, Andrew, holnap leveszlek a lábadról!!

Lehet kezdeni a drukkolást újra! Délután 2kor lesz az interjú.
És még anyut fel sem hívtam...

2

Ma van két éve, hogy hivatalosan kiköltöztem. Legalább is ezt írom minden fontos dokumentumra.
Persze akkoriban minden második héten jöttem ki látogatóba novembertől, és január közepén már munkába is álltam a csomiban, de ez a hivatalos dátum.
Úgyhogy igen csak itt az ideje, hogy feljebb lépjek a ranglétrán.

És ezen a jeles napon ünnepli Taylor Lautner (Jacob) a 18. szülinapját. Mostmár nem lennék liliomtipró :P
És hogy közelebbi tájakon maradjunk, Boka ma 27 éves. Remélem vasárnap összegyűlünk ennek örömére valami ünneplés félére mondjuk Melcsiéknél :)

Boldogságos szülinapot nektek, magamnak pedig egy nagyon sikeres újabb egy évet kívánok :)

2010. február 10., szerda

Száz :)

Ha jól számolom, ez a századik bejegyzésem a blog megnyitása óta.
Bár mostanában erőteljesen gondolkodom, hogy a 2008-ban született postokat leszedem, mert valahogy nem érzem idevalónak.
Nem szégyellem, vagy próbálom a szőnyeg alá dugdosni, egyszerűen csak az egy másik szakasza volt az életemnek...

Na majd meglássuk...

Mivel ez a századik post, igyekszem pozitív hangvételűre írni, bár ezt semmi nem indokolja jelenleg.
Bár ha először leírom, mi a bajom, a végére pedig odabiggyesztek egy kis bizakodó mondatot, az már elég pozitív, nem? :D

Szóval a BT, meg az O2 (telefon és internet szolgáltatónk) is elmehet a pi..-ba!!
Tegnap megnézettem velük a jelenlegi sebességét a netünknek: 256 kb/s!!!
Ez nem is mérhető már szinte, olyan lassú.
Már egyáltalán nem próbálkozom a gépem használatával, marad az iPhone..
Persze a két cég egymás között passzolgat és ujjal mutogatnak egymásra, de hogy mi a hiba és ki javítja meg, azt nem tudjuk.
Még figyelgessem 2 napig az sebességet, és ha nem tapasztalok változást, akkor hívjam fel őket megint, és rendelnek egy új routert, mert lehet, hogy az a baj...

Naccerű, két nap alatt meg megőszülök.
Tegnap úgy tudtam munkát keresni este, hogy mikor Norbi hazaért 9kor (!!), az ő telefonját használtam modemnek. Mert az övét lehet, ezt a szaros iPhonet nem!
És éjfélig nyomattam az álláskeresést.
Sose volt még jobb...

De hogy jól kezdődjön a napom, mindjárt jelentkezem egy munkára, amihez telefonálni kell... Ezt még sosem csináltam, mert félek tőle, de ma ezt is elkezdem!
És mostmár tuti lesz pozitív visszajelzés!!
Kell, hogy legyen!

Szépséges napot nektek!
A


- Posted using BlogPress from my iPhone

Location:B5224,Trafford,United Kingdom

2010. február 9., kedd

Nyaff

Jelentem, ma van az első hullámvölgy munkakeresés témakörében.
Nem kell megijedni, nem adom fel - sőt ha lehet, a dühöm még nagyobb energiát forgat bele az ügybe -, csak most szar.

Azt hiszem harmadik hete szól arról az életem, hogy látástól mikulásig állásokat nézek, cv-ket és covering lettereket szerkesztek, küldözgetek, agencyket kajtatok. Mindezt megállás nélkül, folyamatosan, két wc csésze törölgetés, vagy porszívózás között is...
Jelzem mindezt egy telefonról, ami bár hiper szuper, de igencsak messze van egy számítógéptől, nagyon macerás.
Plusz otthon pontosan azóta szar a net - értsd egy oldalt kb 20 perc alatt tölt be, avagy egyáltalán de nem - mióta állást keresek.
Tudjátok milyen halál idegesítő, hogy amikor tényleg szükség lenne arra, hogy ezek a kütyük működjenek, akkor persze mind bekrepál.
És ez már 3 hete tart.
És leszámítva ezt az "interjút", semmilyen visszajelzést nem kapok!!

De ma úgy betelefonálok a bt-nek (angol matáv), hogy az kurvaélet!!
Nem ezért a szolgáltatásért fizetek havi 13 fontot.

Meg mióta ugye olvasgatom az álláshirdetéseket, óhatatlanul is beleélem magam, hogy nemsokára irodában, asztal és számítógép társaságában töltöm a napjaimat. Vasalt blúz, szűk szokny,mintás harisnya, magassarkú... ilyenekről álmodozom.
És ehelyett mi van? Két számmal nagyobb egyenruha, acélorrú cipő, meg színes rongyok, wc-k... És bár az egyenruha miatt még nagyon sírtam egy hétig novemberben (azóta kell hordani), de a munkám soha sem zavart, vagy érdekelt. Nem éreztem magam kevesebbnek, vagy lenézettnek amiatt, hogy takarítok.
Most viszont úúútálom ezt csinálni. Rossz bejönni dolgozni, rossz itt lenni, de hazamenni sem jobb, mert tudom, h másnap kezdem előről...

Szóval ma van az első - és remélem egyben utolsó - mélypont.

De hamarosan új melóm lesz. Mert addig megyek, míg a célom el nem érem!!

A

- Posted using BlogPress from my iPhone

Location:B5224,Trafford,United Kingdom

2010. február 8., hétfő

Nem az, amit vártam...

Sajna nem igazi interjú volt, hanem az ügynékségnek kellett papírokat kitölteni, akik az önkormányzatok részére keresnek embereket.
Pedig nagyon készültem. Minden lehetséges kérdésre kidolgoztam a válaszokat, amik egy interjún felmerülhetnek.

Szombat este Petivel gyakoroltunk 2 órát. Akinek ezúton is szeretném mérhetetlen hálámat kifejezni!! Peti angol tanár, és mostmár 3 éve itt dolgozik egy ingatlanügynökségnél. Nemcsak, hogy tökéletesen beszél angolul, de remekül tanít is, javítja a hibákat, szóval gyümölcsöző volt a szombat este.

Plusz vasárnap egész délután kosztümöt hajkurásztunk Norbival, meg cipőt, kiegészítőket. Természetesen, megint nem volt egyszerű dolgom a méretem és a stílusom miatt... Nagyon elbaszott ízlésűek ezek az angolok, ezt sikerült ismét megállapítanunk.
De végül találtunk egy nagyon elegáns, sötétkék nadrágkosztümöt, vettem hozzá egy terrakotta blúzt, egy csodaszép cipőt, táskát (körömlakkot, ami harmonizál a blúzzal:)), meg irattartót, csinos hajcsattot, (közben gyerkőcnek is beugrottunk egy rózsaszín unikornist venni a plüssmaci tömő boltba:))
Szóval otthagytunk vagy 150 fontot a Trafford Centre-ben, de egyrészt megérte, mert van olyan ruhám, amiben jó vagyok egy irodában, másrészt kaptam tavaly meg tavalyelőtt a nagyfőnökömtől ajándékkártyát karira, úh a 75 fontos kosztüm, csak 20 fontba fájt igaziból:)

Aztán este még kaptam kölcsön egy szép szövetkabátot Zitustól (amire igényt tartok:)) már mondtam neki, hogy megvenném tőle), meg egy sálat, illetve jótanácsokat:)

Este még nyomtattam egy sor dokumentumot (anyáék is segítettek otthonról, bescannelték és átemailezték a bizonyítványaimat), átnézegettem a jegyzeteimet, aztán...

...aztán ma azt sem kérdezték, hogy fapapucs, csak papírokat kellett kitöltenem:(

Zita azt mondja, hogy az lehet, hogy nem baj, mert hogy ez úgy is szokott működni határidős munkáknál, hogy csak beregisztrálok az ügynökséghez, lecsekkolják a referenciáimat (na az édes lesz, hogy az Otthon Centrumot, hogyan is ellenőrzik majd le...) és utána lehet is kezdeni a munkát.

Legyen így!!
Én azért ma, meló után nyakamba kapom Manchester belvárosát és leadom még pár agencynél a cv-met...

Végezetül, azért lássátok, milyen elegáns is tudok lenni:

(Igazi adminisztrátornak érzem magam ebben a ruciban:))






Ez pedig (egyenlőre még) Zitu kabátja:







Szép napot
A

- Posted using BlogPress from my iPhone

Location:B5224,Trafford,United Kingdom

2010. február 6., szombat

Manchester, England, England...

9 fok, napsütés!!
Csodaszép, lélekmelengető idő van!!
Télen, néha hálás vagyok, hogy itt élek!
Nem tudom, mikor láttam utoljára a napot, de ez most jóó!!

Amúgy rotyog a húsleves, meg készül a hortobágyi húsos pali.. Nyamm.

És költöznek a szomszédok elfele. Az öregúr már pár hete elment innen, ma meg a fekete pár cuccol, úh egy ideig megint egyedül leszünk.

Manchesteri helyzetjenetésünket hallották.

Nagyon termékeny vagyok ma:))

Csók
A


- Posted using BlogPress from my iPhone

Location:B5224,Trafford,United Kingdom

Csak pozitívan!

És most jön a keményebb dió. Össze kell szednem magam és olyan dolgokra gondolni, amik elősegítik, hogy hétfőn felvegyenek.
Ezt a bejegyzést, mint a 1x1-et úgy kell fújnom az interjúra, hogy semmiféle negatív gondolat ne kússzon be a fejembe, ha már ott leszek.

Szóval, szúszáááá:

(az nagy baj, ha most semmi nem jut eszembe?????)

- 6 font az órabér, ami még a jelenlegi takarítói fizetésemnél is szarabb 8p-vel, úgyhogy tapasztalt angol adminisztrátorok biztosan nem jelentkeztek.
- a hirdetésben nem volt megjelölve, hogy trainee, úgyhogy túl sok angol gyakornok sem hiszem hogy jelentkezett volna, mert a szövegben az áll, hogy kell, hogy legyen adminisztrációs tapasztalat. Én is csak a válaszlevélben értesültem, hogy ez trainee post.

(eddig nem túl önbizalom növelő, igaz??)

- Rengeteget fejlődött az angolom és nagyon könnyedén el tudok beszélgetni már bárkivel, akár casual, akár munkával, vagy komolyabb témákkal kapcsolatban
- a telefonos képességem, ha nem is excellent, de a hirdetésekben a legtöbbször túl magasra teszik a mércét, és azért egész jó vagyok már a telefonálásban is. Tegnap is felhívtam és lerendeztem az internetszolgáltatónkat!
- kb 15 éves korom óta használok wordöt, ecxelt, internetet, úh ebben nem találhatnak hibát.
- szép vagyok, és megnyerő, ami ha nem is a legfontosabb a munka szempontjából, de első benyomásnak már jó :)
- sztem pozitív képet mutat az, hogy kijöttem Angliába, és a "bebiztosított" karierem után bevállaltam, hogy "alantas munkát" végzek, amig meg nem tanulok annyira angolul, hogy újra kezdjem építeni a karrieremet. Én azt gondolom, hogy ez azt bizonyítja, hogy a céljaimért képes vagyok nagyon keményen küzdeni (hoppá, ez már igazi interjúra való szöveg, nem?)
- Az angoloknál sokkal keményebb munkavégzésre vagyok képes, és sokuknál inteligensebb vagyok

Ha valakinek van még ötlete, szívesen várom, mert ezt is úgy izzadtam ki magamból...
Most pedig irány a készülés az interjúra!!

A

- Posted using BlogPress from my iPhone

Teher letétel

Most akkor muszáj kifogalmaznom, hogy mik a paráim az interjúval kapcsolatban, mert ha kimondom, leírom, azzal már nagyot lépek előre, mert szembe nézek a félelmekkel és csak így tudom legyőzni őket :) Ezt a sok év terápiás tapasztalat teszi, hogy ilyen okos lettem :)
Szóval akkor  itt vannak a félelmek. Szép pirossal, hogy jól látható legyen:

- Kevés vagyok ehhez a munkához, úgysem engem vesznek fel
- Nincs annyi nyelvtudásom, hogy meggyőzően, választékosan beszéljek majd
- Biztos ez is csak egy olyan állás, amit kötelező volt meghirdetniük, meg behívniuk az embereket, de valójában már megvan, aki betöltené az postot.
- Ki vagyok én, hogy egyáltalán volt bátorságom beadni egy olyan munkára a cv-met, ahol excellent telephone mannert kérnek???!!!! Hol vagyok én a kiválótól?? Még a jót is csak alulról súrolom...
- Több éve dolgoztam utoljára irodában, kijöttem a gyakorlatból...
- Nem vagyok angol, ők pedig prioritást élveznek a külföldiekkel szemben, úh tuti kihullok
- Biztos több százan jelentkeztek (hiszen councilos meló!!!), én csak egy kis senki vagyok, nem tudok kitűnni, mert nincs mivel. Nincsenek különleges tulajdonságaim, nem leszek elég meggyőző.
- Nem tudok majd helyesen fogalmazni, belezavarodok a mondandóba, leégetem magam.
- Legalább arra jó lesz ez az interjú, hogy gyakoroljam ezeket a helyzeteket (ezt a gondolatot nagyon utálom, mert ez a tipikus vesztes hozzáállás sztem!!)

Asszem ennyi, de ez bővel elég.
Most pedig jöjjön a sok-sok pozitív, hogy ezeket felülírjam!

15000.

Huhh, egyre népszerűbb az oldalam... Enyhe lámpaláz fog el :)
Fél év alatt 5000 látogató!! Nagyon köszönöm, hogy ennyi mindenki foglalkozik velem, és érdeklődik az életemről.

Jelzem, hogy nem tudom kitalálni ki lehetett a 15000. látogató, mert úgy nagyjából bárki lehet.
Ezeket az adatokat írja a statcounter:

- budapesti, (legyen inkább ez Pest megye...)
- mo-i idő szerint péntek este 20:54-kor látogatott az oldalamra,
 - a facebook-ról jött,
- Windows xp-t használ, és firefoxot,
- és t-online a szolgáltatója.

Jelentkezzen, aki magára ismer :)

Ma még jövök két bejegyzéssel, hogy mik a negatív gondolataim az interjúval kapcsolatban, és milyen pozitív mantrákat kell mondogatnom helyettük.

(Ja, anya mondta, hogy "nem szeretem az új blogodat, kislányom, nem tudom megnézni, hogy mit írtál"
Brühh :'(
De adtam használati útmutatót mostmár, hogy hogyan tudja elolvasni, úh remélem hamarosan megbarátkozik a kinézettel!!)

Anta

2010. február 5., péntek

ÁLLÁSINTERJÚ!!

Na, akkor helyi idő szerint, hétfő reggel 10:15kor (segítek, az Mo-on 11:15) minden érző szívű lény Antára küldi a pozitív energiákat, gondolatokat, jókívánságokat, kinek-kinek hite, vérmérséklete szerint, ugyanis behívtak interjúra!!
Nem is akárhova, az egyik helyi önkormányzathoz gyakornoki adminisztrátor munkakörre.
15-én kezdődne a munka és augusztusig tart.

Most pedig hangolom magam, hogy igen, képes vagyok erre, nem vagyok kicsi és jelentéktelen, és külföldi, és nem angol.
Ezek a félelmeim, úgyhogy azt mondogatom, hogy meg tudom csinálni, tudok már annyira angolul, hogy a telefonálást is perfect elintézem! Igen is beszélek már olyan fokon, hogy meggyőző legyek az interjún és engem vegyenek fel.
Látták az önéletrajzomat. Tudják, hogy takarítok, tudják, hogy magyar vagyok, mégis behívtak, ezek szerint ezek nem kizáró okok!
Kurvajóvagyokkurvajóvagyok!!!
Ez az egyik mantrám, a másik pedig, hogy enyém ez az állás!

Hétvégén, ha minden igaz tudok majd gyakorolni az interjúra kicsit. Utoljára 5 éve voltam, akkor is magyarul. Úh rám fér egy kis portalanítás.

Meg hétvégén ruhavásárlás! (Muszáj, mert ilyen helyre nincs mit felvennem.) Ez a legjobb része a dolognak:)

Amúgy a pénz nem több, mint itt, de baromira nem mindegy, hogy fél év múlva az lesz (mert az LESZ!!!) a cv-ben, hogy tranee administrator, meg pláne, hogy a kormánynál:))

Aki kicsit is szeret, az most drukkol hétfő délig folyamatosan!

Anta hamarosan megkezdi irodai karrierjét Angliában!!

Na pá,
A


- Posted using BlogPress from my iPhone

Location:Talbot Rd,Trafford,United Kingdom

2010. február 1., hétfő

Egy kis ez, egy kis...

Bocsi Tamcsi, remélem nem perelsz be plágiumért:)
De ez a post most tényleg sok kis apróságról szól.

Párizs:
Múlt héten lefoglaltam a szállást! Jipííí!
Végül egy etap hotel mellett döntöttem, mert nagyon olcsó volt. Ezt Tamás, egyik volt oc-s kollégám javasolta, úh köszönöm neki.
Még van egy-két utánanézni és elintézni való, de a lényeg már megvan! 2 és fél hónap és irány Párizs!!:))))

A melóval az van - hogy az előző valamire való postra referáljak - hogy a Kellogg's-ba nem hívnak be interjúra. Merthogy ez volt az első hely, ahova jelentkeztem. Azt írták, hogy tapasztaltabb emberre van szükségük.
Amúgy totálisan megértem, hiszen angliai tapasztalatom nincs adminisztrációs munka terén, úgyhogy jogos az elutasítás.

Engem ez mégsem tör le, mert tudom, érzem, hogy nemsokára új munkám lesz. Bármilyen irodaira beadom a cv-met (mármint admin, adatrögzítő, iratrendező/fénymásoló, ilyesmi), mert ha egyszer bekerülök, onnan már az is beszámít, és be tudom írni a cv-be.
Úgyhogy Anta, hajrá!

(Együttest még nem néztem, hajj, hajj. De az is prioritást élvez az elintézendő dolgok között! Ott motoszkál a fejemben, úgyhogy hamarosan ezt a vonalat is el fogom indítani!)

Norbi is telefont váltott. HTC HD2. Ez az iPhone egyik nagy riválisa.
Vannak dolgok, ami miatt sóvárgok egy ilyen telefon után, viszont van, ami meg túl van rajta bonyolítva.
Egyenlőre várakozó állásponton vagyok, még nem érzem úgy, h megbántam az én döntésemet...

Lose some weight:)
Norbival karonöltve diétázunk már pár hete.
Ő szeretne újra kockás hasizmot, meg nekem sem árt, ha ledobom azt a 3 kilót, illetve én is szeretnék méginkább kockásodni.
A cél, 50 kiló újra:)
Mondjuk a héten nem bírtam megállni, hogy ne készítsek vmi fincsit vacsira, úh csapok a kezemre:))

Aztán a blog most megint nagy favorit nálam. Ez a kinézet egyre jobban tetszik, de azért, ha van olyan erretévedő, aki ért a html kódoláshoz, és van szabadideje, és kedve, hogy a blogom kinézetével vacakoljon, azt szívesen fogadnám:)
Mostanában újabb és újabb blogokra bukkanok, és azokat olvasgatom:) jó egy kicsit belelesni mások életébe!

Ma már február, nemsoká látogatunk Mo-ra!! És visszük a gyerkőcöket (Törpét meg Martint, bátyóm kisfiát) bábszínházba!! Utoljára gyerekként voltam ott, úh kíváncsi leszek, milyen:)
Már lefoglaltam a jegyeket, bátyómék el is mentek érte, úh jajjdejó, megyüüünk!:))

Ezen kívűl semmi külcsi, élvezem, hogy délutánonként már nem kell dolgoznom! Kicsit furcsa még, meg esténként gyomoridegem van mindig, mert olyan érzésem van folyton, hogy nem dolgoztam eleget, hogy nem csináltam meg valamit, mintha csak lógatnám a lában.
De azért ezen hamar túl leszek sztem:)

Kicsit egyhangú most az élet, nincs sok minden, amit csinálhatnánk, de reméljük hamar elmúlik a tél, és akkor kimozdulhatunk majd.

Pussz
A




- Posted using BlogPress from my iPhone

Location:Warwick Rd,Trafford,United Kingdom