2010. március 30., kedd

Not allowed

Nincs nyugalom, csupán vihar előtti csend. Mindig, újra és újra kell valami, amivel belepiszkálhatnak az életünkbe.
Sosincs előrelépés.
Nem beszélhetek róla, mert az meg persze tőlem nem lenne szép.
Pedig jót tenne, ha kiírnám, az mindig segít, de megint marad a magambafojtás...
Ilyenkor azért elgondolkodom, hogy tejóúristen, mi lenne, ha Mo-on élnénk, ha karnyújtásnyira laknánk olyanoktól, akiknek nem akadály 2100 km sem a bántásra, baszogatásra.
Elegem van az ellendrukkerekből, és elegem van abból, hogy mindig nekem kell okosabbnak lennem, mert "tudod milyenek..."
Rengeteg idő eltelt, ideje lenne már elfogadni a tényeket!

És leginkább megint nem magamat sajnálom...


- Posted using BlogPress from my iPhone

Location:Humphrey Rd,Trafford,United Kingdom

2010. március 29., hétfő

Utolsó

Ma vagyok utoljára a Kellogg's-ban.
Furcsa, kicsit félelmetes, de mindenképp felemelő érzés.
Folyton ez jár az eszemben, hogy ezt most csináltad utoljára, ide már nem kell jönnöm többet... És egyre szélesebb a mosoly az arcomon :)
Az emberek nagyon fognak hiányozni, a munka nem!
Valamit ma lezárok, és egy hét múlva valami újba, jobba kezdek.
Még egy kicsit hihetetlen:)


- Posted using BlogPress from my iPhone

Location:Talbot Rd,Trafford,United Kingdom

2010. március 24., szerda

Tűkön ülve

Egyrészt az internet újra bekötését várjuk már türelmetlenül, másrészt meg nem tudom mi az egész pontos oka, de feszült vagyok.
Hogy az új munkát várom és azért? Vagy a régiből van már nagyon elegem és mennék már innen a fenébe? Vagy nyomaszt a gondolat, hogy minden nap vezetnem kell majd, és félek, hogy meghúzom a kocsit, vagy valami még rosszabb?

Nem tudom, mi okoz most belső békétlenséget, de valami nem csá. Aludni is rosszul alszom, nagyon élénk, nyomasztó, kellemetlen álmaim vannak, amikre reggel is emlékszem és nappal végigkövetnek.

Persze amúgy minden happy, örülünk egymásnak és az újdonságoknak az életünkben, csak van valami mellékzönge most bennem, ami kicsit befelhőzi a mindennapjaimat...

Ha lesz netünk újra, írok majd hosszabban, meg képekkel is elmaradásom van...

A


- Posted using BlogPress from my iPhone

Location:St Hilda's Rd,Trafford,United Kingdom

2010. március 14., vasárnap

Skodával, Skóciában

Pár kép a hétvégéről.
Amíg nincs itthon net, addig csak ilyen kis méretben tudom a képeket prezentálni.

Hajfestésre készülünk



A friss jegyespár!
Mint kiderült, Zsolt is 28-án kérte meg Mesi kezét, ahogy Andris is aznap kérte meg Krisztáét:)
Valami lehetett aznap a levegőben...
Gratulálunk nektek is, sok boldogságot!




Munkafolyamat





És a végeredmény előlről...



...és hátulról



És az új családtag! Csodálatos!!!




- Posted using BlogPress from my iPhone

Location:St Hilda's Rd,Trafford,United Kingdom

2010. március 13., szombat

Igen, jelenleg az élet szép

Ezt a választ írtam egy barátnőmnek, akivel rég nem beszéltem, és kérdezte hogy szép-e az élet.

Tényleg nem panaszkodhatom. Az elmúlt fél év inkább csodás volt, mint nem!
Van egy tündérkirályfi macskánk, aki rengeteg szeretetet ad nekünk, gyógyít minket lelkileg, kicsit olyan, mint egy gyerek.
Új állásom lesz 11 munkanap múlva, ami remek, új lehetőségeket ad az életünkbe.
Hamarosan Párizsba utazunk.

Tegnapelőtt pedig új családtaggal bővültünk, egy 2005-ös, Skoda Octavia 2-vel, ami nem csak, hogy automata váltós, de DSG-s, ami jelenleg a legmodernebb technika ebben a műfajban (Norbi kiokosított:)).
Hatalmas, legalábbis az én szememben, és szépséges. Arany színű, ami hivatalos megfogalmazásban biege.
Diesel, és olyan keveset fogyaszt, hogy szinte már ő termeli az üzemanyagot:)
Benne ülni pedig olyan érzés, mintha gazdag lennék. Remélem ezt senki nem értelmezi kérkedésnek, mert nem az, egyszerűen csak ilyen érzésem van. Modern, mindennek szép íve, kialakítása van belül, szolíd, visszafogott, elegáns.
Nekem ez újdonság. Nekünk trabantunk volt, majd én vettem magamnak egy 13 éves autót, majd Norbival közösen egy 14 éveset.
Új az élmény, és tetszik!!

Ma én is vezettem (épp Skóciába tartunk, Mesiékhez) és nagyon jó volt!
A vezetés hiányzott, a váltás az, amitől kiütést kapok! De ezért is vettünk automatát.

Hatalmas csomagtere van, így könnyedén elférünk majd, ha megyünk Mo-ra, meg ott sem kell majd mindig azon idegeskedni, hogy honnan szerzünk autót, mert velünk lesz.

Jelenleg úszunk a boldogságban!!

Első fényképek egyike... Kiruccantunk Liverpoolba :)






- Posted using BlogPress from my iPhone

Location:St Hilda's Rd,Trafford,United Kingdom

2010. március 9., kedd

Technikai okok

Várhatóan 2 hétig nem lesz internetünk, így a bejegyzések is ritkulnak majd. Persze telefonról azért a fontosabb eseményeket mindenképp bepötyögöm, de ne számítsatok túl sok frissre.
A képek felrakása is várat magára addig.

:'(

Gyűlöletes érzés, ha nincs otthon net :'(

A

2010. március 6., szombat

Lengyel élmény


Tegnap egy lengyel szépségszalonban voltam megcsináltatni a körmeimet. A két fodrász csaj egész tűrhetően beszélt angolul, viszont a manikűrössel akadtak vicces "beszélgetések".
Miután 10 másodpercembe tellet felmérnem, hogy vele nem fogok tudni kommunikálni, ezért inkább csendben nézelődtem. Azonban számomra megfejthetetlen angolsággal kezdett a családjáról mesélni, gondoltam, akkor nyitott leszek, és kezdeményező.
- Where do you live? Far from here? - kérdeztem
- At seven - jött a válasz...

:DD

Persze nem baj, ha az ember nem tud angolul, én sem tudok nagyon. De ő is itt él 3 éve...
Furcsa nekem a lengyelek közössége...
Olyan szinten élnek burokban egymás között, hogy nincs szükségük az angolra, hogy fennmaradjanak Angliában.
Mindig van, aki elintézi helyetted a hivatalos ügyeket, a legtöbb helyen már lengyelül is ki van írva minden... Viszont így küzdeniük sem kell, nem tudnak és nem is akarnak fejlődni. Legalábbis én ezzel az arcával találkozom a lengyel közösségeknek. Nyilván vannak kivételek is...


- Posted using BlogPress from my iPhone

Location:Reynolds Rd,Trafford,United Kingdom

2010. március 5., péntek

Na, tehát akkor...

Miután ezt a bejegyzést háromszor megírtam már, ráadásul iPhone-ról, így most kicsit lankadt a lelkesedésem a témák iránt, de azért megpróbálom újra. Asszem minden mondatot külön elmentek majd, hogy tuti legyen...

Tehát, az utóbbi hetek nem csak a munkakereséről és találásról szóltak, bár én főleg arról írtam.
És egy-két bekezdés erejéig még azért maradnék ennél a témánál:

Fontos dolog történt tegnap. Hivatalaosan is felajánlotta az új cég (Cable Glands UK Ltd) a Sales & Office Administrator pozíciót, amit én nagy örömmel fogadtam el.
Megkezdődött a final countdown. 16 munkanap van már csak hátra :)

A munkakörömbe mindenféle irodai feladat beletartozik majd, illetve szeretnék a magyar piacot is feltérképezni, amihez engem akarnak felhasználni (nagyon meglepő módon :))
Nagyon jó fejeknek tűnnek a munkatársak, főnökök, így második ránézésre is. Kérdezték, hogy nem-e lesz probléma számora, hogy férfiakkal kell dolgoznom, és hogy a nyelvezet nem feltétlenül lesz minden nyomdafestéket tűrő... Mondtam, hogy valahogy túlélem majd.
A fizetésem kicsivel lesz csak magasabb a mostaninál, de jelenleg ez engem egyáltalán nem érdekel. Asszem még kevesebbért is elfogadtam volna, csak hogy tapasztalatot szerezhessek.
Viszont rögtön jelezték, hogy fizetésemelésre számíthatok. Abszolúlt hosszútávra terveznek velem, szeretnék, ha nem csak adminisztrátor lennék, hanem az elektronikai piac ezen ágazatát is kitanulnám, hogy a csapatuk oszlopos tagja lehessek :)
Egyenlőre nagyon csábító és izgalmas ez az egész ajánlat. Nagyon várom már, hogy kezdhessek! (Nem is igazán értem, hogyan lehet ilyen szerencsém nekem.)

Április 6-án lesz az első munkanapom, március 29-én az utolsó a Kellogg's-ban. Van még 3 nap szabim, ezért pont Húsvétot megelőzően veszem azokat ki, így az új munka előtt tökéletesen ki tudom majd pihenni magam :) Semmi Mo-on rohangálás, elintézni való, csak relax és lazulás :))

Amúgy 20 nap szabit kapok egy évre, ami évente egy nappal nő majd. A székhely a Trafford parkban van, Norbi munkahelyéhez nagyon közel. Munkaidő reggel 9-től délután 5-ig. Naggggyon szimpatikus!!
Amúgy az a vágyam is teljesül, hogy szép irodai környezetben lehetek majd, mert a cég kicsit arrébb költözik (az utca másik oldalára), de sokkal szebb helyre :)) Yessssss!
Úgy beszéltük meg Norbival, hogy amíg egy kocsink van, addig én viszem meg hozom majd őt dolgozni, így én tudom használni a kocsit napközben. Ez azt jelenti, hogy holnaptól el kell kezdenem gyakorolni a vezetést újra... Ajjjjajjj, sírni fogok :(((

Szóval igazán közel van már, hogy elkezdődjön egy új szakasz az életemben, csak győzzem kivárni!

Na de, vannak még fontos hírek a tarsolyomban! Már pár hete tudom, csak Kriszta előtt titok volt természetesen.
Andris megkérte Kriszta kezét, aki igent mondott, így egy boldog jegyespárral bővült a kör!! Gratulálunk nektek drágáim!!!! Sok sok boldogságos együtt töltött évet kívánunk!
Peti és Sári is idén esküsznek, úgyhogy örömteli évnek nézünk elébe :)

Amúgy Peti elkezdett angolul tanítani (merthogy angol tanár), így Sárival együtt tart nekünk órákat. Van még hova fejlődnöm, de legalább mostmár ott lebeg a szemem előtt a cél!

Ezen kívül több buliban vettünk részt az elmúlt hetekben, képek majd iővel. Van ahol még nincs meg nálam a kép, van olyan, ahol 500 készült és bár józanon 300-at kitöröltünk, mégis időbe kerül, mire átválogatom, mit is rakok fel a blogra.

Boka szülinapját Ferkóéknál ünnepeltük (vagy ezt már meséltem?). Rég éreztem magam olyan jól. Mi csajok elvonultunk a konyhába beszélgetni, a fiúk meg a nappaliban dumáltak mindenféle izgalmas témákról.
Mi pedig egy jót pletyiztünk. Már nagyon nagyon hiányzott az ilyen csajos társaság.

Sepi szülinapjára, illetve az én új munkahelyemre Rugby-ben ittunk párat. Köszönjük a vendéglátást. Szokás szerint én dőltem ki a leghamarabb, de attól még a buli jó volt.

Jamie búcsúbuliját pedig először egy spanyol étteremben, tapas fogyasztásával indítottuk, majd egy kínai hiper-szuper karaoke bárban folytattuk. Olyan volt a hely, amit csak filmekben látsz... Naggggyon komoly volt, totálisan új élmény. A másnapi fejfájást sajnos viszont ismerősként köszöntöttem.

Holnap pedig magyar buli lesz, fellépő a Fresh. Wáó.
Mo-on asszem hat lóval sem tudnának elvonszolni egy ilyen "koncertre", itt viszont természetes, hogy elmegyünk. Együtt lesz a a magyar közösség, olyanokkal találkozhatok, akikkel nem csak az anyanyelvünk közös, de a gyökereink is. Fontos ez is.
Szóval holnap buli, ahol újra megünneplésre kerül az új melóm, illetve Zitus is beújított egy új munkát (az ő karrierje már csillagközi magasságokban vándorol), úh asszem megint a pohár fenekére nézünk majd :)

Ma pedig nőcisedtem kicsit. Újra szépek a körmeim :DDDDD
Mo-on mindig meg volt csinálva, de itt sajna a csomagoló gyár, illetve a wc takarítás nem kedvezett az efféle hiúságoknak. Mostmár azonban semmi akadálya, így újra csodaszépek. A fennmaradó 16 munkanapon amúgy sem tervezek túl aktív munkavégzést, úh abban nem fog akadályozni :P





Még Mo-on vásároltunk pár irodába való ruhát, mert itt csak farmeres-játszós cuccaim vannak, vagy kimenős göncök, úh kénytelen leszek szép szoknyákat, blúzokat, nadrágokat, cipőket vásárolni. Jajjj, a fene... Milyen kár :)
Sajna, amiket Mo-on hordtam irodába, már két számmal nagyobbak, úh azokat sem tudom hordani.
De jó lesz!!! Ez az új munka egészen felvillanyoz.

Rég esett szó a macskuszról is.
Tökéletes, imádnivaló, kis szőrös vanília fagyi :)
Olyan nagy lett már! Lassan 4 kiló és még csak 7 hónapos... Pff, etethetjük majd, mint a güzü.
Csodálatos selymes, hosszú szőre van már, nem olyan kis pelyhes, mint eleinte. Lehet használni kispárnának plédául :) Lompos farka van, mint a rókáknak és oroszlán sörénye :D
Kis királyfi.

Ez a kép tegnap készült. Zsákbamacska:


Itt akkor szokott ülni, ha mosogatok. Persze nem tud magától felugrani, muszáj vagyok én feltenni a párkányra... Kicsi béna cicóm :)


Amikor először ugrott be a mosdótálba :)



Lustizás, apa pocakján :o)





A képek minőségéért én kérek elnézést, telefonnal készültek.
Attól még cuki :)

Mára ennyi,
Csókjaim.

Pfff

Harmadszor veszik el egy bejegyzésem.
Nem erőlködöm tovább. Este frissítek.

Minden nekem sem sikerülhet:)

A

2010. március 4., csütörtök

Képek :)

Örömteli pillanat - találkozás :)


Unikornis a macitömőből

Sose vegyél Playmobilt, ha nem akarod, hogy megőszülj, mire összerakod...


Manó is segít, így ha nem is könnyebb, de élvezetesebb az összeszerelés :D


A lényeg!! A lovak


Tortuga, eperleves, Manólánynak :)


Az ünneplő rokonság


Apától virágot is kapott


Én is belevágok a tivornya csülökbe (nem sikerült teljesítenem a tervet. Több, mint a fele megmaradt... Nem bírok enni, ha feszült vagyok)


Jó fotós, mint az apja :)


Mert apa csak egy van!


Bohócok :)


Jön az álarcos bácsi a tortával!


"Honnan tudta az álarcos bácsi, hogy ma van a szülinapom, és hogy a pónikat szeretem?"


Izgatott volt nagyon!


Komoly dolgok ezek :)


Pónis torta


Szépséges szépek :)


Mint egy család :P


Nővérem csodaszép cicója (az egyik)


Imádják a nők... :)))


Családom (part of)


Hajszobrászat rendelésre
(Apa, ez nem is macskafüüüüül)


Macifül :)



Mese jó volt!!



2010. március 2., kedd

Gyerekes post

Bár a netünk nem javult meg, mégis elkezdem az írást, mert már írhatnékom van:)

Tehát csütörtökön iszonyatos másnaposan ébredtem, lévén előző este, az egyik Kellogg's-os IT-nak volt búcsúbulija, ahol mindent ő fizetett, így hatosával rendeltem a tequilákat... Nem voltam toppon másnap, na!
Pakolás, kis takarítás, Norbi még be is vásárolt, aztán Ferkó kivitt minket a reptérre. Az út eseménytelen és hosszú volt, kicsit tudtunk aludni is.
Ferihegyre Szilvi barátnőm és Csabi jöttek ki elénk, akiknek ezúton is köszönjük, hogy SOS meg tudták oldani:)

Sajnos Manóval nem tudtunk akkor találkozni, mikorra meg volt beszélve, így némileg idegbajosan és feszülten érkeztünk anyuékhoz, de végül másfél órás késéssel ő is "befutott".
Norbi ilyenkor kicserélődik. Látni kéne az arcát! Észrevehetően kisimulnak a ráncai, eltűnnek a karikák a szemei alól. Üditő látvány:)
Kicsi Hisztipók nagyon örült az ajándékoknak! Vettünk neki szülinapjára egy lovas farmot, amit kb 2 órán keresztül szerelt össze Norbi, közben kihullott a haja is, de legalább a gyerek élvezte.

Én eközben tobzódtam a szülői figyelemben, szeretetben, nagyon hiányzott már, hogy lássam őket.
Nem tudom elégszer elmondani, nem tudom rendesen kifejezni, mennyit is jelent az ő szeretetük, támogatásuk, figyelmük. Egészen sokáig természetes dolognak vettem ezt, ma viszont már kincsnek tartom. Tudom, hogy bármit tennék, bárhogyan is alakulna az életem, rájuk mindig támaszkodhatnék, számíthatnék. Mert nekik én mindig a legfontosabb vagyok.
Tudom, hogy mások számára tartalmatlan, közhelyes lehet, amit írok, de nekem ezek élő szavak, mindegyik mögött érzések vannak.
Más azért, hogy nem ugorhatsz át bármikor megölelni a szüleidet, vagy csak elpanaszolni nekik mennyire kicsellózott már megint veled az élet...

Visszakanyar, tehát...
Csüt este átjött még Orsi és Sanyi, mert kölcsönkaptuk Orsi verdáját másnapra. Örök hála ezért! Lényegesen megkönnyítette az életünket!

Pénteken totál kómásan ébredtünk, hiszen Manó közöttünk aludt, így nehéz volt kipihenni magunkat:) Norbival az ágy két szélén aludtunk, míg Törpe közöttünk keresztben :D

A pénteki napunk káoszos volt eléggé. Fogorvoshoz mentünk, ahol egy szép kis összeget otthagytunk, de legalább ő nagyon jó doki. Nem fáj a kezelés, és profin dolgozik. Megnézte kismanó fogait is:) Doktorbácsi mondta is, hogy le kell szokni a szopcsizásról, mert el fog az állkapcsa tolódni.
Ez a baj velem is. Én is 10 éves koromban szoktam le, és ez a fogaimon meg is látszik. De én már nem szenvedek fogszabályzással, meg már nem is lenne érdemes.

Doki bácsi után még tekeregtünk kicsit az árkádban, majd mentünk haza készülődni az esti vacsorára. Hisztipók 5. szülinapját ünnepeltük a Tortugában, Norbi családja is ott volt.
Picit bennem volt a lámpaláz, de végül egész jól sikerült az este, gyerkőc is pompásan érezte magát!
Aki még nem volt ott, annak ajánlom, nagyon kis hangulatos étterem, az asztalok alatt pedig kis "patakocskák" folynak, amiben igazi tekik meg halak úszkálnak. Törpilla nem kicsit volt bezsongva tőlük:) Kértünk a konyháról salátát, azzal etette a tekiket. Megmutattam neki, hogy meg lehet simogatni a teknőjüket, meg a farkukat is:)
Nagyon édes volt, teljesen el volt varázsolódva:)
Én persze nem tudtam megenni a tivornya csülköt, mert eleve óriási adag, plusz, ha ideges vagyok, nem megy az evés...

Aztán kihozták Törpe tortáját. Lámpa le, szülinapi zene a hangszórókból, és egy álarcos "bácsi" szállította az asztalhoz a tortát, gyertya fújás, sütievés:)
Gyerkőc meg is kérdezte, hogy honnan tudta a bácsi, hogy neki ma van a szülinapja? Meg hogy a póni a kedvence? (Pónis volt a torta:))
Zabálnivaló volt!

Még tettünk vacsi után egy kis kitérőt Norbi egyik öltönyéért, aztán visszaszolgáltattuk Orsi kocsiját. Kis Manó már majdnem elaludt a kocsiban, de a nyári eset után rutinosan ébren tartottuk, míg haza nem értünk, ott aztán aludhatott végre.
Mi is kidőltünk hamar, de aludni nem sikerült megint rendesen...

Szombaton délelőtt bátyómnak segítettem az iPhone-t beüzemelni, merthogy neki adtam a régimet. (Megnéztem mennyi egy iPhone használtan, Mo-on... Hmmm. Megveregettem a vállamat, hogy milyen jó hugica vagyok:D)
Norbi eközben visszaszállította Törpét haza, mert szülinapi zsúrt szerveztek neki.

Délután nővéremékhez mentünk át a bátyómékkal, fincsi sajtos pogit ettünk, pálinkával ;P
Nagyon jól éreztük magunkat velük, meg a két cicó is tündéri! Csak olyan picurnak tűntek a mi nagyszőrű oroszlánunk után :)
(Amúgy Rapira Kriszta viselt gondot, míg nem voltunk otthon, neked is nagyon köszönjük!!)

Aztán Törpe szombaton is velünk aludhatott, kompenzációként a csütörtöki késés miatt.
Míg Norbi érte ment én Orsiztam:) végre ő is szóhoz juthatott, nem csak én meséltem.

Sajnos kipihenni megint nem sikerült magunkat, de mit lehet tenni...
Vasárnapra Tepi kocsiját kaptuk kölcsön, azt a Hondát, amit még nyáron hoztunk vissza Mo-ra.
Megvolt a jegyünk a bábszínházba, ahova sajnos bátyómék nem tudtak jönni, mert Martin megbetegedett:( Pedig nagyon élvezte volna az előadást!
Hisztipók transzban volt:)
Annyira készen voltam tőle, ahogy figyeltem a színház alatt. Olyan beleéléssel, külvilágot totál elfelejtve merült bele a történetbe, ahogy csak a gyerekek képesek.
A végén kellett volna látni a szemeit, amikor rájött, hogy egy néni mozgatta Marcipán cicát. Ilyen csillogást sem látsz minden nap!
Leginkább őt néztem, nem az előadást.

Itt megint elkanyarodnék egy kicsit, mert úgy érzem ez a téma megér egy bekezdést.

Észrevétlenül vált természetessé Törpe közelsége. Míg nyáron gyomorgörccsel készültem az egy hétre, most magától értetődő volt, hogy velünk volt, hogy mindig vele ülök az autóban, mert kéri; hogy közöttünk ül étteremben, színházban, mert így választja; hogy én viszem pisilni; játszunk a fogorvosi rendelőben... stb. Valahogy ezek nem tűnnek már olyan rémisztő dolgoknak, mint azelőtt. Sőt inkább kellemes élménynek nevezném!
Nem, továbbra sem gyúlt bennem olthatatlan vágy egy gyerek iránt, de talán most vagyok a legközelebb a témához eddigi életem során.
Lehet még közelebb kerülök majd ehhez, lehet, hogy nem.
Egy biztos, Törpe elvarázsol engem mindig, és melegít ez az érzés:)

Színház után visszavittük Manót, elbúcsúztunk tőle, mert legközelebb csak nyár végén látjuk csak:(

Utána benéztünk még egy tetováló stúdióba, mert Norbi szeretne egyet majd nyáron:DDD
Vásároltunk, aztán irány haza, ott is búcsúzkodás, végül reptér, és este 9re itthon is voltunk.
Ami azért mindig jó érzés:) saját ágyikóban alvás, a saját dolgaid között.

Összefoglalva, ténylegesen tartalmas, rohangálós, jóféle 3 napot töltöttünk Mo-on.
Kipihenni nem tudtuk magunkat, szokás szerint, de majd pihenünk, ha nyugdíjasok leszünk:)))

Azóta visszarázódtunk a hétköznapokba, majd erről is írok, csak előbb a képeket tölteném fel, ha megjavul a netünk otthon.


A
- Posted using BlogPress from my iPhone

Location:Talbot Rd,Trafford,United Kingdom

2010. március 1., hétfő

Bzzzzzzz

Írtam egy bejegyzést, inkább nem teszem közzé...

Mo jó volt. Kellemetlen helyzetek is teremtődtek, de igyekeztünk a legtöbbet kihozni a 3 napból, minél több pozitív élménnyel hazatérni Manchesterbe. Ezt sikeresen teljesítettük:)

Utózöngeként ma egy kicsit felb@szta az agyam valami, amiről egy egész postot írtam, de rájöttem, hogy nem éri meg a vesződést, az esetleges félreértéseket. Norbival átbeszéltük, hogy nem kell, hogy felvegyük a bántásokat, mert nem éri meg. Ráadásul nem is a bántás tárgya idegesít, hanem hogy vannak, akik ennyi idő után is bántani akarnak...
Szánalmas... Csak ennyit fűznék hozzá.

A lényeg, hogy minden nehezített pálya ellenére, mi nagyon nagyon jól éreztük magunkat, Törpe tüneményes volt, akikkel tudtunk találkozni, azoknak nagyon örülünk, akikkel nem, azokkal majd legközelebb összehozzuk!

A részletes beszámoló az internetünk működésének függvénye.
Ma jön a szerelő hozzánk, úh reménykedjünk, hogy sikerül megjavítania a netet otthon..

Anya, Apa! Nem tudom elégszer megköszönni, hogy ennyit segítetek nekünk!!
Hálásak vagyunk nektek!!

Pusszancs,
Anta


- Posted using BlogPress from my iPhone

Location:Park Square,Trafford,United Kingdom