2010. július 19., hétfő

Bandzsa makka :)

Épp a sátrat akartuk összerakni, és a cicónak nagyon megtetszett a sátorrúd :)
Az álla alatt található seb szombaton esett vele, fogalmunk sincs hogyan. Egyből vittük az állatorvoshoz, kapott injekciót meg antibiotikumot, reméljük hamarosan meggyógyul

Nyaralásra hangolva

Kicsit változtattam a blog kinézetén.
Be vagyok már sózva. Tengerpart, napsütés... hmm. Nagyon várom!

2010. július 16., péntek

Szösszenet a kultúrák útkereszteződésében

Itt Angliában kezdek rájönni, hogy mennyire más a mi középeurópai kultúránk, mint a nyugati. Nálunk még mindig az van, hogy az asszony helye a konyhában. Még ha ezt próbáljuk is palástolni, elviccelni, tagadni.

És ez nem csak egy külső kényszer (hiszen látom, hogy a többi magyar barátnőm is így csinálja, meg tudom, hogy Mo-on is a legtöbb párkapcsolatban így zajlik ez), hanem bizony belső is.
Egy görcs van bennem, hogyha nem végzem el a házimunkát rendesen, nem főzök naponta, és csinálok meg minden feladatot egyedül, akkor egy senki vagyok, a nők között az utolsó. Nekem pl. több, mint egy év kellett, mire rá tudtam venni magam, hogy megkérjem Norbit, hogy segítsen a mosogatásban esténként, mert mostmár nagyjából ugyan annyit dolgozunk, keresünk, és mostmár fairnek érzem, hogy bevonjam őt is a házimunkába ilyen szinten.

Itt pedig tágra nyílt szemekkel néznek rám a kollégáim, az angol barátaim, hogy de mégis, miért lettem én rabszolga. A pasim kényszerít?
És hiába próbálom magyarázni, hogy hát izé, mi ebben nőttünk fel, ezt láttam anyukámtól, ez zajlik a legtöbb párkapcsolatban és még a kineziológusom is azt mondta, hogy a házimunka női feladat, és nem mellesleg én előbb érek haza, mint a pasim, van egy óra szabadidőm, úgyhogy azt azzal töltöm, hogy főzök, elmosogatok, rendet rakok.

Próbálom én ezt olyan pasiknak elmagyarázni, akik főznek a feleségükre, háztartást vezetnek, gyerekekért mennek a suliba, oviba, miközben a nő a legtöbb esetben nem is dolgozik, vagy sokkal kevesebbet, mint a férfi. És könnyű lenne azt mondani, hogy papucs, de még csak az sem.
Ha megkérdezem, hogy miért csinálják mindezt, akkor általában ilyen válaszok vannak, hogy kímélni akarja a feleségét, lelkiismeret-furdalása lenne, ha nem tenné meg ezeket a dogokat... stb.
Más a neveltetés, más mintákat láttak.

Én örülnék, ha belém ivódott és a jelenleg tapasztalt kultúra valahol tudna találkozni, ötvöződni. De ehhez nekem kell lejjebb adnom a görcseimből, az előítéleteimből magam felé.


Proud

Tegnap este, a túlórám második felében jött a megvilágosodás. Épp felhívtam Norbit, hogy tud-e jönni értem 8-ra, a supervisor meg elkerekedett szemekkel figyelte a beszélgetésünket, és közölte, hogy szerinte briliáns, ahogy az életemet élem. Hogy el sem tudja képzelni, milyen lehet, hogy ilyen könnyedén váltok egyik nyelvről a másikra...
És ekkor megfogalmazódott bennem: büszke vagyok magamra.
Mert fluent beszélek két nyelvet (oké, ha az angolt nem is tökéletesen helyesen, de azt hiszem, bizonyítottam eléggé, hogy ez már a négyes fölé kategória.)
Mert olyat értem el, amit nem sok középeurópai bevándorló. Fel tudtam küzdeni magam a takarító-felszolgáló-eladó körből az irodai közegbe.
Mert ez mind az én érdemem.
Mert közben párkapcsolatot ápolgatok és háztartást vezetek.
Mert az estek 99%-ban imádnak a kollégáim és a képességeimtől el vannak ájulva.

Nem szállok el, nem leszek beképzelt. Nem egyedülálló és még csak nem is egetrengető, amit letettem az asztalra, de az én életemben igen is nagy dolog!
Természetesen nem nézem le, aki a takarító-felszolgáló-eladó körbe tartozik, hiszen tudom, hogy sokszor nálam sokkal tehetségesebb, okosabb, intelligensebb, tanultabb emberekről van szó, nekik csupán mások a céljaik, a lehetőségeik, mint nekem, és nem is olyan rég még én is wc-ket takarítottam.
Mások a céljaik, mert nem kint élésre terveznek, hanem a legtöbben vissza akarnak menni Mo-ra (Lengyelországba, Csehországba... stb). És úgy belefér, hogy azt mondom, még 2 évet kibírok, hogy pincér legyek, vagy eladó. De nekünk nincs tervben a visszaköltözés, én itt akarok új életet teremteni és ha lehet jól élni. És ehhez kell(ett) a minőségi ugrás.
Mások a lehetőségeik, mert nem mindenkinek van irodai múltja, mint nekem volt, és van, hogy a nyelvtudás a gát.
Én is kismiska vagyok több, itt élő magyarhoz képest angol tudás szempontjából (rögtön van két angol tanár barátom), és emlékszem arra, mikor kiköltöztem, Kata barátnőm - akinek nem mellesleg az angol tudásom 70%-át köszönhetem - azzal indított útnak, hogy csak ne úgy jöjjek vissza, mint azok a hülye picsák, akik kint élnek évekig, de egy szót sem tudnak angolul... Még mindig félek egy kicsit, hogy én is egy ilyen hülye picsa vagyok, de vannak ezek a pillanatok, mint a tegnapi is, a túlóra alatt, mikor rájövök, hogy van mire büszkének lennem :)

2010. július 14., szerda

Part 2.

Vhol ott hagytam abba, hogy Mo.
Azóta megvettük a sátrat, ezt:



Szép, ugye? Jó sokáig vaciláltunk, milyen legyen, mekkora, végül ezt az öt személyest egész jó áron sikerült megvenni az Amazonon, és ez akkora, hogy tutira kényelmesen elférünk benne.
Tegnap vettünk még felfújható matracokat is, egy duplát és egy szimplát, két hálózsákot, és este a neten találtunk egy Barbie-sat a gyerkőcnek, az is itt lesz hétvégére.
Komolyan majdnem sírva fakadtam, hogy nekem miért nem volt ilyen a gyerekkoromban?? Barbie-s hálózsák, Hello Kitty-s úszómellény, Dórás bárakármi... Tök kicseszés, hogy a mi időnkben még nem alapoztak ennyire a gyerekek befolyására a piacon...
Na, viszont úszómellényt még mindenképp akarunk venni, mert a tavalyi kölcsön cucc nagyon bejött kismanónak, így idén kap vmi rózsaszínt. (A Hello Kitty-s sajnos majdnem 30 font, amit még mi is túlzásnak érzünk...)

Időközben kiderült, hogy az utolsó lézeres kezelésre mégsem tudok elmenni, míg Mo-on vagyunk, mert a doki a nyári hónapokban nem rendel Pesten. Egyik szemem sír a másik meg felcsillan, mert ez azt jelenti, hogy elkezdhetek szoliba járni újra :) (Ugyanis a kezeléseket megelőzően nem szabad sem szolizni, sem napozni, sem gyantáztatni, vagy epilálni... stb, mert akkor nem lesz hatásos a dolog.)
Itt amúgy nincs 35 fok, rekkenő hőség. Tegnap már pedzegettem Norbinak, hogy kapcsoljunk fűtést, mert szétfagyok a lakásban. Kellemes, 13 fok napok óta. Milyen szép is az angliai nyár.
Szóval mindenképp szükséges a szoli, mert jelenleg úgy nézek ki, mint egy hulla..

Úh készülődünk, tervezgetünk, várakozunk. Nekem is több kedvem van most menni, mint eddig, remélem viszonylag zűrmentesen zajlik majd a szabadságunk...

Macskusz
Róla is olyan rég írtam, pedig hát ő a szemünk fénye :)
Annyira tüneményes természete van, szinte ember szerű. Vagy inkább angyali. Komolyan.
Sztem ő sem véletlenül került hozzánk, és pont akkor, amikor. Biztosan szeretnénk egy harciasabb macskát is, de azt hiszem pontosan ő az, aki egyensúlyban tudja tartani a mindennapjainkat. Egy kis szeretetcsomag, egy feszültségelpárologtató :)
Én hiszek abban, hogy minden lény körülöttünk, legyen az ember vagy állat, okkal van ott, sőt a hitem szerint valamilyen előző életbeli, karmikus kapcsolat fűz minket össze. Leróni valónk van egymással szemben, és ki ilyen, ki olyan formában tudja ezt megtenni az adott életben.
Kíváncsi lennék, macskusz most miért egy cica formájában került mellénk, miért kaptuk ezt az áldást a személyében. Egy olyan szerzetet, aki semmi másra nem vágyik, csak hogy velünk legyen, ingyen adja a pozitív energiáit nekünk, és egy hatalmas kedvesség az egész lény.
Tudom furcsán hangzik, hogy ennyit áradozom egy - mások számára talán - közönséges macskáról, de higgyétek el, nem kevésszer mentett már meg minket az összecsuklástól.
Norbinak remek kikapcsolódás és nagy segítség, hogy valakivel törődhet, szadizhat, játszhat, szeretgethet.
Én pedig elnézem macskusznak, hogy Apába jobban szerelmes, meg tudom érteni. Rajongásunk tárgya, ugyanis egy :)
Mi is imádjuk egymást Makkával, de szigorúan csak akkor, ha Apa még nincs otthon, mert amint megérkezik, kiscicónk mint egy istent kezdi el követni, nézni. Várja, hogy foglalkozzon vele az Apa :)

Amúgy már több, mint 5 kiló, pedig majd csak hónap végén lesz 1 éves. És még két éves koráig nő...
Hullajtja a szőrét iszonyatos módon, Norbi szenved is vele nagyon. Vettünk egy bársonybevonatú porszívófejet, ami bár tökéletes, és úgy szedi össze a macskaszőrt, mint az álom, csak csupán a porszívóra nem tudjuk rátenni, így Norbi 3 órán keresztül húzogatja össze a porszívófejjel a szőrt a lakásban. Ami kb 2 nap alatt ugyan olyan fehér lesz újra. Majd a tervek résznél részletezem milyen megoldásokban gondolkozunk ezen probléma elhárítása érdekében :)

Itt van pár kép róla, az első fürdetése előtt, alatt, után. Természetesen itt sem úgy viselkedett, mint egy normál cica tette volna. Se karmolás, se harapás, csak egyszerűen megadta magát. Nem élvezte egyáltalán, de mégsem ellenkezett. Csak kidőlt a dologtól. Annyira sajnáltam szegénykémet, de most meg olyan csodálatos selymes, csillogó, szépséges a szőre, hogy csak na:

Így szoktak aludni :)

Asszem a háttérben remekül látszik, hogy milyen macskaszőrös a padlószőnyeg... Pedig hetente szedi össze Norbi... A sima porszívózás, annyit ér, mint halottnak a csók...


Olyan, mintha dagi lenne, de majd meglátjátok vizesen :)


Mit sem sejtve :)


Apa, kezdődik :)


Békázik :)

Ahogy egy kollégám megjegyezte, "Oh Lord, it's not a cat, it's a rat!" Hát eléggé nyeszlett lett a bébi :)


Csak meghalni hagyjatok...


A totális megadás állapotában, gyakorlatilag bármit tehettünk volna vele, már nem védekezett. Szegénykém, teljesen meg volt zavarodva :(

Talán legközelebb :)

Tervek
Na azokból jól állunk :) Folyton kitalálunk valamit, amit aztán nem győzünk megvalósítani. Apu kb ennél a résznél mondta nekem, hogy büszke rám, merthogy szte mi a terveinket mindig képesek is vagyunk megvalósítani :)
A próféta szóljon belőled, apukám!

Van egy két dolog, amit ha visszajöttünk Mo-ról, hamar el akarjuk intézni.
Pl a Tv. Miután nálunk csak "megőrzésre" volt december óta a LG, mostmár visszakerült eredeti gazdájukhoz, mindenki örömére. Gazdik is örülnek, hogy visszakapták a Tv-t, mi is örülünk, mert nekünk meg a pénz jött most jól nyaralás előtt.
Szóval, ha visszajövünk egy hasonló jószággal gazdagodni vágyunk, úgy augusztus végéig.

Kocsi Antának:) Nem azért mert a kényelmes seggét nem tudja utaztatni a buszon, hanem mert éjszakai műszakos is leszek majd itt a cégnél (hiszen ez egy éjjel-nappal nyitvatartó telephely), és asszem egy ipari övezetből, éjjel, nem szívesen mászkál egyedül haza senki ember lánya.
Pláne, hogy busz sem nagyon van ezekben az időpontokban. Úh autóvásárlásra (újra) fel! Én alapvetően nem akarok semmi különlegességet (bár egy Priusnak kurvára tudnék örülni... Sírva fakadok, annyira tetszik az az autó...), a lényeg, hogy olcsó legyen, a fenntartása is, és automata. Azt' ennyi.
Norbi néha bepróbálkozik, hogy de vegyünk nekem egy ilyen-vagy olyan szuper autót, csak 2000 font, de azt hiszem ő nem tud elvonatkoztatni magától. Én tényleg kis autót szeretnék, csak szaladgálásra, munkába, bevásárolni járásra. Ennyi. Semmi flanc nem kell.
Sztem vauxhall lesz belőle...

A másik nagyobb téma a lakás most.
Pár hete nézegettünk lakásokat, mert kiderült, hogy szinte ugyan ennyiért a belvárosban luxuslakásban lehetne lakni. Úh gondolkodunk az elköltözésen is, de ez vajszín már nem idén lesz, mert sok költség van még télig, amibe már nem fér bele egy új depozit, meg a költözés mindig pénz kiadással jár.
Viszont ha még egy évet maradunk (november 30-án jár le mindig a szerződésünk), akkor lehet, hogy leparkettáznánk a lakást. Főként a macskusz miatt. Egyszerűen nem lehet tisztán tartani a szőnyegeket a szőre miatt. Pedig Norbi a nagy rend és tisztaságmániás, de ő sem tud többet tenni az ügy érdekében.
Persze ehhez kell a landlord beleegyezése, de sztem nem lesz gond, mert mi vagyunk a kedvenc lakói (több kiadó lakása van), és teljesen el van ájulva, hogy milyen szépen hozzuk rendbe a lakást.

És ide kapcsolódik a harmadik variáció is, hogy esetleg megvennénk a lakást. Persze ehhez még gyűjteni kell alaptőkét, de nem lehetetlen, és van egy két magyar ismerősünk, aki itt vett magának kint házat. Egyáltalán nem hülye ötlet!
Persze nyilván elgondolkodik az ember, ha már összeszed annyi pénzt, hogy akkor milyen más lehetőségek vannak ingatlan fronton, de most így beleképzeltük magunkat abba, hogy milyen lenne, ha a miénk lenne ez a pici lakás.
Tuti kivernénk a falat a nappali és a konyha között, mert mi mindig is ilyen jellegű lakást szerettünk volna, ahol ez a kettő egy tér.
A két szobát is összenyitnánk, hogy legyen egy nagy hálónk, és akkor a nappalit végre nappalinak lehetne használni.
Nyílászárók cseréje, parkettázás, csempézés (hiszen linóleum van lent a konyhában és a fürdőben... pfff...), fürdőkád helyett zuhanykabin, mert sokkal jobban elférnénk (bár egy olyan sarokkádat tudnánk értékelni, amilyen a Warwickban volt... ;))

Szóval tervek, álmok vannak, de most a valóság szólít, mennem kell hajat mosni, mert tegnap rántott húst sütöttem este, és borzalmas konyha szaga van a fejemnek, így mégsem mehetek dolgozni :)
Pláne, hogy ma túlórázom is :) Meg holnap, meg holnapután...
Jövő héten pedig este 10-ig tart a műszakom majd.
Én ennek spec örülök, egyrészt mert szeretek dolgozni, másrészt, mert most nagyon jól jön a pénz!

Mindenki vigyázzon magára abban a nagy hőségben, ami Mo-on van, és tessék egy kicsit ide is küldeni belőle!

Szép napot!


2010. július 11., vasárnap

Apa büszke rám!

Tegnap mondta nekem, és higgyétek el, apa nem dobálózik ilyesmivel naponta. Nagyon jól esett, hogy ezt kimondta. Apa olyan, mint Norbi, illetve Norbi olyan, mint apa. Nem tudnak beszélni az érzéseikről könnyedén. Ha viszont kimondanak valamit, azt egy életre megjegyzed :)
Előre szólok, hosszú leszek. Mindenki csak saját felelősségre kezdjen bele az olvasásba :) Regény terjedelmű.

Érdekes ez is, hogy ugye a nő a legtöbb esetben olyan férfit választ magának, mint az apja. Plusz anya mondta, hogy állítólag én kicsinek kijelentettem, hogy nekem olyan férjem lesz majd, mint apu... :)
És ez azért félelmetes is egy kicsit. Annyira sok a hasonlóság apa és Norbi között, hogy azt már nem lehet nem észrevenni. Az egy dolog, hogy Norbi szinte napra pontosan 50 évvel apukám után született, így mindketten bakok (és itt jelezném, hogy az életemben nincs és nem is volt senki más, aki bak lenne, csak ők ketten), nagyon földhöz ragadtak, nem hajlandóak semmi mást elfogadni igazként, csak amit két kézzel megfoghatsz, a szemeddel láthatsz. Az anyagi biztonság az egyik legfontosabb számukra, mert ez az alap bázisuk. Ez után tudnak csak elkezdeni életet építeni. Apa is és Norbi is nagy varázslók, ha pénzről van szó. Sosem értettem (és most sem, hiszen nem látok bele a szüleim anyagi helyzetébe), hogy hogyan tudnak két nyugdíjból egy akkora házat fenntartani, segíteni a gyerekeket is és hogy ők sosem szorulnak meg.
Norbi dettó. Mindig van félre tett pénzünk, mindig van mentőövként valami, pedig az elmúlt időszak igencsak necces volt anyagilag. Mindkettőjüknek ugyan olyan a humora. Másokat szekálnak és ők jókat nevetnek ezen :)

Na, dehogy kicsit konkrétabb legyek, miért is büszke rám apa, azaz mik történtek mostanság:

Munka (én)
Nagyon beleválasztottam! Imádom ezt a melót, nagyon szeretek bejárni.
A munka arról szól, amit már írtam egyszer, hogy a kamionosok hozzák be a telepre a konténereket, hogy továbbszállítsuk vonattal őket a kikötőkig, és az ezekhez tartozó papírmunkákat végzem én. Ellenőrzés, adatrögzítés, irányítás, ilyesmi.
Azt hiszem már sokkal jobban értékelem, hogy ilyen munkát végezhetek, mint régen, mikor Mo-on voltam iroda-koordinátor. És sztem ez is egy meggyőző érv volt az interjún, hogy miután két évig wc-t takarítottam, én minden kicsinek örülök már. Hogy irodai környezetben lehetek, hogy számítógéppel dolgozhatok, hogy emberek vesznek körül folyamatosan, használhatom az agyamat munka közben, hogy értékelik a törekvéseimet, elismerik a munkámat.
Állítólag én tanultam meg leggyorsabban a rendszerüket, nagyon elégedettek velem a mentoraim. Tony, Lee és Fred az én angyalaim. Olyan segítőkészek, hogy szinte hihetetlen, befogadtak egy pillanat alatt, Tony mondta, hogy én vagyok a kedvenc munkatársa :)
Szóval nagyon imádom azt a helyet, és tényleg úgy megyek minden reggel, hogy várom, hogy beérjek.
Remélem sokáig kitart a lelkesedésem, és nem lesz unalmas később sem a munka.

Amúgy munka témakörhöz tartozik, hogy elkezdtem kávézni. Na jó, ez így nem fedi a teljes valóságot... Úgy iszom a kávét, hogy a munkatársaim hajlamosak ufónak nézni emiatt, és el is döntötték, hogy a magyarok furcsák, mert biztos mindenki így issza a kávét, ahogy én. Szóval a receptem, negyed kávéskanál kávé, 3 kanál cukor és az egész bögrét hideg tejjel öntöm fel :) Azt hiszem, inkább csak placebóként iszom, de mégis olyan jól esik.
Van az angoloknál ez az úgynevezett brew. Ez náluk a teaidő. Ez naponta többször, 3x-4x előfordul, ilyenkor teáznak és kávéznak (lusta egy banda, minden pillanatot kihasználnak, hogy ne kelljen dolgozniuk...)
Na, szóval asszem emiatt szoktam rá a kávéra is. Hogy ne lógjak ki, vagy vmi ilyesmi :)

Még a munka témakörbe tartozik, hogy a kollégáim is milyen érdekesek. Az egyikük mesélt olyat, hogy leesett az állam.
Persze az ember lát ilyen sztorikat filmekben, olvas könyvekben, de nem találkoztam még olyan emberrel, akivel az életében tényleg megtörtént.
Szóval neki elrendezett házassága van. Ez a kollégám indiai származású, de már itt, Angliában született. A szülei pedig kiválasztották neki a feleségét, és az esküvő előtt nem is látta a nőt, akit elvett. 13 éve élnek együtt, két gyerekük van, és szereti is, de azt mondta, nem ő a lelki társa. Azt mondta, volt egy nő, akit nagyon szeretett, mielőtt el kellett vennie a feleségét, és hogy ő az, aki szerinte a lelki társa.
El sem tudom képzelni ez milyen lehet. Milyen érzés, hogy egy olyan emberrel kell leélned az életedet, akit nem a legjobban szeretsz a világon. Hogy milyen lehet végigélni, hogy az a nő, akibe szerelmes vagy, feleségül megy egy másik férfihez.
Hogy bele kell szeretned a feleségedbe, mert csak így tudod az életedet viszonylagos boldogságban leélni.
Nagyon furcsa. Nagyon nagyon furcsa...

Amúgy még sosem kerestem ilyen jól eddigi életemben, mint ennél a cégnél. Csak az a baj, hogy még mindig nem tudtunk teljesen egyenesbe jönni, mert az elmúlt fél év - ahogy azt írtam az előző bejegyzésben - nagyon húzós volt miattam. Nem kerestem annyit, mint előtte, és sokszor a bevételem nem fedezte a kiadásaimat. Úgyhogy most "tartozom" Norbi felé és azt fizetgetem vissza.
Mi nem vagyunk egy kasszán. Csináltam ezt egy exemmel, de anyagilag én jártam szarul a végén, úgyhogy inkább ezt többet nem akarom eljátszani. Norbi is ráfizetett már anyagilag, úh egy pillanatig sem gondolkodtunk, hogy így legyen.
Utálom a gondolatát is, hogy kitartott, eltartott legyek, el sem tudom képzelni ezt az életet, ezért úgy tartom tisztességesnek, ha minden tartozást pennyre pontosan felírunk.
Természetesen minden közös költséget felesben fizetünk ki, de mindkettőnknek van saját pénze, amit arra költ, amire akar. Én most arra, hogy visszafizessem a tartozásomat Norbinak :)
Ezzel még elleszek egy pár hónapig, mert most nagy költségek szakadtak a nyakunkba (majd az autó témakörnél mesélek...) és még csak most megyünk Mo-ra (igen, megyünk, már megvan a kompjegy)... Szóval egy darabig elfelejthetem a költekezést :((

Munka (Norbi)
Norbinál is úgy tűnik, hogy jó választás volt az új melóhely. Persze ugyan azt kell csinálnia, mint eddig, de sokkal jobb a cég, tényleg sosem idegeskedik, nem csináltatnak velük sittes munkát, és a pénz is jobb egy kicsivel. Meg ugye újra Andrissal dolgoznak együtt :))
Amúgy most van egy lehetősége megint, hogy a Fowler Welshnél dolgozzon, ahová megpróbált bekerülni ősszel. De nem igazán tudjuk eldönteni, hogy akarjuk-e, hogy kamionozzon-e Norbi.
Sokkal jobban keresne, az tény, de a kamionban kellene aludnia, gyakorlatilag péntek este és szombat este aludna velem. Fene se tudja, megérné-e ez az egész... Még gondolkozunk.
Meg ugye én is olyan cégnél dolgozom, ahova mindig keresnek kamion sofőröket, majd megkérdezem a részleteket, de Mo előtt már nem ugrálunk, maradunk a seggünkön.

Autó (javíttatás és xenon)
"Kedvenc" témaköröm mostanában... Az elmúlt 2 hónapban 3x volt szervizben az autó.
Jelenlegi állás szerint a kocsi rendben van, útra kész. Ehhez az kellett, hogy kifizessünk 900 fontot, sírjak egy csomót emiatt az egész geci helyzet miatt, amit a szerviz és a garanciabiztosító teremtett, 3 hétig intézkedjek non stop, megállás nélkül, kockáztatva, hogy kirúgnak az új munkahelyemről, hiszen folyton a mobilomon lógtam... Szerviz, garanciabiztosító, ügyvédek, jogtanácsosok, barátok. Ez volt a sorrend minden nap. Végül egy kollégám, Lee segített elintézni a helyzetet. Mikor már nyilvánvaló volt, hogy a gari nem fog fizetni, a szervíz le akart minket nyúlni 1500 fonttal. Majd végül Lee eljött velem a garázsba, ahol is lealkudta (márkaszerviz!!) a szerelési ktg-et 900-ra. Azért rohadtul nem mindegy.
És szinte percre pontosan 3 hét után hazahozhattuk a verdát. Kicserélték benne a lendkereket és a fűtőmotort...
Ami 4 nap után újra elszállt. Juhúúúú. Nagy volt az öröm, a boldogság. Visszavittük, de most már ingyen megszerelték újra. Úgy tűnik, most jó. Adja az ég, hogy ne legyen vele több gond!

Tegnap vettünk hozzá minden fontos dolgot, ami kell az útra, és ami Angliában nem kötelező. Világítós mellény (hármat, mert a gyereknek is kell majd), elsősegély dobozt, izzó és biztosíték készletet, háromszöget.

És tegnap szereltük be a xenont is az autóba. Én segítettem :)) Már két éve megvan a szett Norbinak, csak azt még a Hondához vette, úh más méretű izzót kellett rendelnünk a netről, de a trafó az okés volt. Csodálatosan világít, nagyon fasza, még a távolsági fényszórók cseréje hátra van, mert a cég, akitől rendeltük, rossz méretet küldött, úh a héten Norbi visszaviszi és kicserélteti.
De nagyon jó lett, tényleg! Micsoda autótuning, kérem szépen :)

Ma lecserélte Norbi az oljat, múlt héten szűrőket cserélt, úh készülünk a nagy útra :) Még gumikat kell rá vennünk, mert az oda-vissza utat tuti nem bírja ki, de vajszín azt csak Mo-on veszünk majd, mert lehet a kerekeket is kicseréljük 18-as méretűre (van Mo-on Norbinak egy szett belőle...) Szóval vannak tervek :)

Mo
Szeretnék valamit tisztázni. Egyre jobban taszit, hogy Mo-ra KELL mennem minden egyes szabadnapomon, minden évben.
Kicsit kifejtem bővebben, hogy érthetőbb legyek.
Norbi a maximális támogatásomat megkapja, ha a gyerekéről van szó, és ezt tudja is. Szeretek én is Törpével lenni, nagyon szeretem őt, és hála az égnek, ő is szeret engem!
Szeretem a szüleimet és a barátaimat is, azokat is, akik az elmúlt 3 év alatt egyszer sem tudtak meglátogatni itt kint. Szeretem Mo-ot is, Budapestet, a bulikat, kocsmákat, koncerteket, a pörgős életet, amit ott élhettem. A Balatont.
Amit egyre jobban nem szeretek az az, hogy muszáj oda menni. És én sosem szerettem, ha valami kényszer volt. Muszáj menni, mert a család, a barátok és főleg a gyerek nem jönnek ki hozzánk meglátogatni. Muszáj menni, évente háromszor "külföldre", de egyszer sem oda, ahova igazán szeretnénk már menni. Ebbe öljük a pénzünket, egy olyanba, ami muszáj.
És amikor meg ott vagyunk, vagy eljövünk, akkor kapjuk a lebaszást. Ha már úgyis Mo-on voltunk, miért nem látogattuk meg x-t, y-t? Z-vel miért nem töltöttünk több időt? Miért mentünk el ide, miért nem inkább oda mentünk?
Jogos az elvárás? Én nem érzem annak. Mégegyszer hangsúlyozom, nekünk ez a szabadságunk. Amit más azzal tölt, hogy a tengerparton sütteti a seggét, vagy épp azt csinál, ami neki jól esik, de leginkább pihen. Mi pedig azzal töltjük, hogy szétszakadunk, megszakadunk, hogy ne sértsünk meg senkit, ne hagyjunk ki senkit, és közben, ha lehet egy ici picit mi is jól érezzük magunkat. Majd hazaesünk Manchesterbe és egy pihentető fél évet végigdolgozhatunk újra, hogy aztán összekuporgassuk megint a pénzünk, elhasználjunk megint egy jópár szabadnapot, hogy kimerülhessünk Mo-on.
Isteni, nem? Mindenki így képzeli és így tervezi a nyaralását, ugye?
Na nekem ebből van elegem egy picit, de nem igazán van erre megoldás. Most ilyen áthidalóként azt találtuk ki, hogy átautózunk a gyerekkel Horvátországba, 4 napra, sátorozunk egy jót, aztán mikor jövünk majd hazafelé Manchesterbe, akkor megállunk Amszterdamban egy éjszakára, hogy körbenézzünk és kipróbáljuk az ottani éjszakai életet :)

Tényleg jó lenne már elmenni egyszer mondjuk Spanyolországba, vagy esetleg még messzebb, valami jó kis tengerpartra, ahol pihenni is lehet, nincs naptár az orrunk előtt, hogy melyik nap, melyik órában kivel kell találkozni, milyen programon kell ott lenni. Hanem csak úgy élvezni kicsit a szabadságot és a pihenést. Talán 20 év múlva...

A nem teljes program a következő:
Augusztus 6-án, pénteken indulunk Manchesterből, és megállás nélkül megyünk Mo-ra. Valószínűleg vasárnap hajnalban érkezünk meg anyuékhoz, nem sietünk, és ugye én is vezetni fogok, nem hiszem, hogy Schumit játszom majd útközben.
Kis alvás, majd megyünk a gyerekért vasárnap délelőtt.
Hétfőn délelőtt hivatalos ügyek intézése, nekem az UTOLSÓ lézeres kezelés elviselése, autógumi szerválás vhonnan, majd este KISPÁL KONCERT A SZIGETEN!!!
Ezt várom a legjobban! 3 éve nem voltam Szigeten, pedig előtte minden évben kint voltam, Kispálon pedig utoljára 2007 novemberében. És ugye, mint tudjuk ezután feloszlanak, és ugye mint tudjuk nekem ők az örök szerelem. Tehát nekem ott kell lennem!
A jegyet már úgy két hónapja megvettem, úh már tűkön ülök :))

Kedden pedig indulunk Horvátországba.
Most vadászunk valami tuti sátrat az ebayen éppen, remélem sikerül találni jó félét!
Veszünk még felfújható ágyat, hálózsákokat, hűtőtáskát, mindenféle dolgot, ami egy sátorozáshoz kell.
Holnap hívom fel a kempingeket, amiket kinéztünk, hogy hogy van a helyfoglalás, vagy csak simán odamegyünk augusztusban, aztán vagy lesz hely vagy nem?
Úgy gondoltam, hogy Bp-hez legközelebbi és legolcsóbb tengerparthoz utazunk le. Még nem tudom melyik város, vagy falu, a lényeg, hogy egész nap dögölhessek a napon :DDD

Pénteken jövünk majd vissza, amikor is a bátyómék már elutaznak nyaralni, úh valószínűleg az ő szobájukban lakunk majd a fennmaradó 7 éjszakán, ami azért jó, mert jobban elférünk majd, el van szeparálva, mert az emeleten van, tehát nem zavarjuk anyuékat majd annyira.

Tervezünk szalonnasütést, családlátogatást, lovardát, mozit, sok-sok progit a gyerekkel, de még nincs kitalálva minden napra pontosan, majd ezt is neki kell állnunk szervezni.

Csütörtökön, 19-én este pedig visszavisszük a manót, mi pedig nekivágunk Európának. Pénteken Amszterdam, és az éjszakai élet, majd szombaton a deles kompot kell elérnünk Franciaországban, így szombat estére már itthon leszünk és lesz még egy vasárnapunk, hogy pihenjünk, pakoljunk, mossunk... stb.


Holnap folytatom, de mára sztem ennyi éppen elég.
Pár kép az új SZŐKE hajamról, amit Mesinek köszönhetek :)