2010. szeptember 30., csütörtök

Freightliner

Hogy milyen is az életem a cégnél, miket csinálok egy nap, hogyan épül fel a munkafolyamat...
Most erről van kedvem írni kicsit.

Szóval, mint azt már sokszor említettem, nem egy tipikus irodai környezet, de engem ez csöppet sem zavar, meg élvezem, hogy újra lehet bakancsban járni dolgozni :)

Az úgynevezett traffic office-ban dolgozom én, ami így néz ki.





















(ezen a képen Tony látható, akit a legjobban szeretek a cégnél. Ő volt a fő mentorom, és mostanában supervisorként is dolgozik. Épp ebben a minőségben láthatjuk:))

Többen ülünk egy teremben, amiből két lépcsőn lehet feljutni a két "kapuhoz" (ingate és outgate), ahol ugye beengedjük és kiengedjük a kamionokat. Ezen kívül, a főépület mellett van még egy fülke, ami úgymond mentesítőnek szolgál, mert folyamatosan érkeznek a kamionok és egy "bejárat" kevés lenne napközben, így néha ott is szoktam dolgozni.

De főként a traffic office-ban mozgok.
Ahogy említettem ez is több részből áll. Az ingate része a legkedvesebb számomra, itt engedjük be a kamionokat, nézzük át a papírokat, visszük be a gépbe az adatokat, döntjük el, hogy a telephely melyik részére kell mennie a konténernek. Az összes kollégám utálja ez a helyet, mert túl monoton. Sztem jó. Szeretek beszélgetni a sofőrökkel, ezen a részen biztosított, hogy folyamatosan van mit csinálni (nem kell szarul éreznem magam, hogy épp malmozok...) és sztem nem is annyira egyhangú.
Nyilván van egy része a dolognak, amit "rutinból" csinál az ember (hogy milyen billentyű-kombinációt használsz, melyik rendszerbe viszed be az adatokat...stb), de azért van benne változatosság, pl. hogy üres a konténer vagy van benne rakomány, vonatra szánják (azaz továbbszállításra), vagy raktározásra, ha valaki egy konténert akar felvenni a telephelyről, az sem mindegy, hogy milyet, aztán, hogy melyik szállítmányozó cégtől érkezett... stb.
A lényeg, hogy nekem ez a kedvenc helyem.

Van az outgate, azaz, ahol kiengedjük a kamionokat. Na ez a leguncsibb rész, viszont itt lehet a leginkább ráfaragni, ha elnézed. Semmi más dolga nincs az embernek, minthogy ellenőrzi a konténeren lévő számokat a papíron lévőkkel, ha egyeznek, kivihetik a konténert, ha nem, akkor nem. Ennyi.
Ha viszont elnézted, akkor valószínűleg repülsz a cégtől. Az ugyanis sok ezer fontba fáj nekik.
Illetve egy minimális papírmunkát is kell végezni ezen a részlegen
Ez a rész eléggé halál, nem szeretem, hála az égnek, csak ritkán kerülök oda.

Van a "sinbin", ez a problémás esetek és a minden más részleg.
Ide érkeznek azok a sofőrok, akiknek valami problémájuk van... Pl nem volt jó a referencia számuk, nem jó konténert hoztak, vagy valamilyen e-mailt várnak a cégüktől, hogy beengedjük a telephelyre a konténert... stb. Ezer féle dologgal jönnek egy nap, na itt mindig belefutok valami olyanba, amit még nem láttam, így valamelyik kollégám segítségét kell kérnem.
Plusz itt készítjük elő a beérkező vonatok papírmunkáját (naponta asszem 13-14 vonat érkezik, egy vonaton kb 30-50 konténer jön). A szállított konténerek adatait egy külön programba kell bevinni, és mindegyikről egy kis "disket" kell készíteni (Ez mi magyarul?? A képeken az a sok sárga izé, ami a falon, a táblán van. Kis lapocskák ezek, aminek mágnesen a hátulja...)
Itt tenném hozzá, hogy nagyon elmaradott számítógépes programokat használunk, és ez a tábla-lapocska összeállítás is eléggé idejétmúlt... Kb úgy 40-50 éve is ezt a módszert használták... Elvileg decemberben egy vadiúj rendszert vezetnek be, hát remélem, hogy így lesz...
Plusy a sinbin feladata a tőlünk induló vonatok papírmunkájának elvégzése is, illetve a telephelyen elmozgatott konténerek helyváltoztatásának a nyomonkövetése (táblán és programban egyaránt)
Illetve a veszélyes árukhoz tartozó papírokat külön kezeljük és ezeknek a rendezése is de tartozik.
Változatosabb és pörgősebb ez a poszt, mint a többi, nekem mégsem nőtt a szívemhez. Egyrészt folyamatosan a supervisor (vezető) orra előtt vagy - alapvetően az ő munkáját segíted - másrészt meg van, hogy annyira pangás van, hogy nem tudsz mit csinálni. Na ilyenkor szoktam kávét, teát csinálni a többieknek, hogy ne üldögéljek lábat lógatva...

Ezen kívül még van egy személy aki az üres konténerekkel kapcsolatos ügyeket intézi. Erre a posztra én még nem lettem betanítva, úh nem igazán tudok erről mit mondani.
Meg van a supervisor, aki indítja a vonatokat, ő dönti el melyikre mely konténereket engedi fel, ő dönt nagyon sok kérdésben... Nyilván hogy ezt a munkát sem tudom még, remélem, hogy betanítanak majd egyszer ide is.

Tehát nagyjából ezekkel foglalkozom egy nap. Én szeretem csinálni, mégha másnak uncsinak is tűnhet, vagy nem olyan igazi irodai melónak, de én úgy érzem, hogy ez az eddigi legjobb munkahelyem. Rengeteg előrelépési lehetőség van, és hihetetlen aranyos kollégákkal vagyok megáldva!

Ami viszont nyomaszt egy kicsit, hogy augusztus óta van egy csaj, aki szintén ügynökségen keresztül jött, angol és egy kicsit törtető. Én próbálom nem mutatni felé, hogy gyomorgörcsöm van, ha ott van, mert amúgy semmi bajom nem kéne, hogy legyen vele... Azt hiszem az zavar, hogy ő angol és sajnos esélyem sincs, hogy mindent olyan kristály tisztán értsek, mint ő. Én ezért el vagyok maradva mögötte (ezt is csak én érzem, amúgy), ő meg olyan dolgokat is tud már, amiket én csak most tanulok. És nem szabadna irígykednem, hiszen én is nyilván ezt tenném az ő helyében, ha képes lennék rá, de nem vagyok. Túl nagy akadály még mindig a nyelv.
Csak tökre félek, hogy felesleges leszek mellette, vagy nem kellek majd a cégnek... stb. Ami megint csak az én hülye parám, hiszen most kaptam visszajelzést az agency-től, hogy a managerem nagyon meg van elégedve velem, a munkámmal, a hozzáállásommal...stb :)

Aztán ott van az egyik supervisor (van belőlük 6), aki igazán jó fej meg laza, és én is kedvelem. De az első pillanattól összeszorul a gyomrom, ha ő van bent. Nem tudom megfogalmazni pontosan, hogy miért. Ő az egyetlen, aki szól, ha hibáztam (ez most vagy azért van, mert csak mellette hibázom, mert túlgörcsölöm a dolgot, vagy másoknál is hibázom csak ők nem szólnak. Nem tudom.), és egy időben minden nap hibáztam, hiszen még akkor tanultam be, és sok mindenről azt sem tudtam, hogy eszik vagy isszák...)
Most ezt úgy kell elképzelni, hogy mondjuk egy disket rosszúl használtam a táblán, ami semmilyen fennakadást nem okoz, csupán kisebb bosszúságot a supervisornak, mert el kell sétálnia a gépéig, hogy onnan szedje ki az infót. És ezzel nem akarom mentegetni magam, mert a hiba az hiba, sőt ha szól valamiért, az tuti, hogy soha többé rontom el azt a dolgot (másikat lehet, de azt sosem), valahogy mégis szarul vagyok, ha ő van soron. Olyan szintre fajulta dolog, hogy már enni sem vagyok képes azokon a napokon, ha tudom ő lesz a supervisor. Sőt már Lee is észrevette rajtam, hogy valami nem csá. Azt mondja az egész lényemből árad a feszültség.
Nem tudom, hogy ezt hogyan oldjam meg, mert sztem az ő szemében ez semmiség. Ez a dolga, hogy szóljon, és valószínüleg mindenkinek szólt eleinte (sőt hosszú ideje ott dolgozó kollégáknak is szokott szólni, ha valamit elrontottak), de valamiért mégis úgy érzem, hogy béna vagyok, nem felek meg, butának tart, akármi. Nyilván nem akarom, hogy azt gondolja, hogy ilyen gyenge vagyok, vagy hogy nem bírom a kritikát, ezért nem is fogok leülni vele ezt megbeszélni, asszem ezt magamban kéne lerendeznem..
Csak olyan erős megfelelési kényszerem van az irányába, hogy az már nem egészséges...
Na sebaj, majd alakul ez is...


Remélem nem untattam halálra senkit:) Most megyek főzök, aztán indulok is dolgozni :)

Szép napot,

2010. szeptember 29., szerda

Insomnia

Úgy látszik még mindig flashbackelek egy kicsit az elmúlt hetek éjszakázásai miatt...
Pontos idő 2:02am. A kötsög szomszéd srácok sikeresen felébresztettek háromnegyed óra alvás után, azóta csak forgolódom. Megint üvöltöztek lent az utcán...

Mindegy, legalább meg tudom osztani veletek, hogy a listáról két tétel kipipálva:)

Megvettük a mikrót, ami csodaszép, bár még nem teljesen vagyunk jóbarátok. Mindenesetre nagyon örülök a jövevénynek:)

Ilyen szép:




A másik tétel pedig a TV:)
Egyáltalán nem most terveztük megvenni, de elcsábultunk.
És ha már lúd, legyen kövér alapon vettünk mellé még házimozi rendszert plusz egy TV állványt is.
Műszaki adatokat ne kérdezettek, mert az összes, amit tudok, hogy Samsung és 50''-es. Buzi nagy, igen. Kb, mint a nappalink. Imádom:)
A házimozi pedig LG márkájú (asszem), az állvány meg üvegből van és rohadt jól mutat:)
Mindez nem is volt vészes, összesen 800 font, és ebben a biztosítás is benne van.

És íme, családunk új tagjai:




Sajna most csak telefonnal készült képeket tudok felrakni, mert nem kapcsoltam be a laptopot, nem akarom zavarni Norbit.

Azt tervezem, hogy a héten postolok egy kicsit részletesebben a munkáról, ami vajszín nem lesz olyan izgi számotokra, de nekem jól fog esni leírni, mit is csinálok, mi nyomaszt, minek örülök...

Btw, nagyon szépen köszönöm, hogy ennyien lájkoljátol a blogomat! Nem gondoltam volna, hogy tényleg többen is olvastok!

Aki pedig eddig nem tette meg, az a jobb oldalon nyugodtan megnyomhatja a "tetszik" gombot, vagy a facebookon is megtalálható a blog reglapja:)

Én is kíváncsi vagyok, na...
Jó tudni, hogy kik szoktak bepillantani az életembe:)

Jó éjt, remélem nekem is hamarosan...

Anta

- Posted using BlogPress from my iPhone

Location:Trafford Wharf Rd,Trafford,United Kingdom

2010. szeptember 22., szerda

List

Már egy ideje "papírra" akarom vetni, mik is az elkövetkező fél évre a terveink, miket szeretnénk venni, megvalósítani, mert lassan nem látom a fától az erdőt. Kéne egy fontossági sorrend is, de azt majd megszüljük közösen Norbival.
Vannak apróságok és nagyobb volumenű álmok, vágyak, de szeretném ha májusig azért ezek megvalósulnának.

- Mikró: én nagyon szeretném, Norbi kevésbé. Szerinte ha két éve megvagyunk nélküle, akkor mostmár minek. Sztem meg alap felszerelés egy konyhában, és sokszor érzem a hiányát. Eddig mindig minden fontosabb volt, de mostmár nem hagyom magam. Múlt héten félreraktam 30 fontot, ezen a héten a másik harmincat hozzárakom, így a pénteki nagybevásárlásnál hazahozzuk a régóta (általam) áhított hullámost:)
Ma mondta Norbi, hogy persze ő is beszáll a felével, mert mindent felesben veszünk, aminek örülök, mégha tudom is, hogy nála ez nem prioritás.

- Kocsi nekem: Ez mostmár egyre égetőbb, mert jön a hosszú hónapokig tartó sötétség, mikor már nem szeretnék gyalogolni itt a gyár övezetben.
1000 font alatti kis fogyasztású tütüt szeretnék, aminek azért értékelhető csomagtere van és 5 személyes, hogyha vmi gond lenne az Octaviaval, tudjuk használni bevásárláshoz, reptérre kiszaladgáláshoz.
Találtam olyan cukker kiegészítőket csajos verdákhoz, hogy majd nem győzöm felrúgni a fontossági sorrendet, hogy megvehessem őket:))

- Nyaralás: ezt tavasz végén szeretnénk megejteni. Követelmények, hogy meleg idő legyen az adott helyen, all inclusive ajánlattal, max 500 font pp-re kijöjjön a dolog.
Ma nézegettük, és még Kuba is esélyes befutó:) Novemberben lesz aktuális a foglalás, ez lesz egymásnak a karácsonyi ajándékunk. És semmiféle vulkánkitörést, sztrájkot, vagy bármi hasonló hülyeséget sem vagyunk hajlandóak elfogadni, mint meghiúsító tényező, ebben a témakörben!!

- Tv: kicsit hiányzik nyár óta. Jó volt moziélményszerűen nézni esténként a filmeket, vagy egy-két sorozatot angolul. Ez is olyan 3-400 fontos ktg, én örülnék, ha még karácsony előtt ez is összejönne. Persze nem dőlök a kardomba, ha mégsem.

- Könyvespolc: mióta kiköltöztem egy sporttáskában állnak a könyveim, és szeretnék ezen a helyzeten változtatni. Olyasmire gondoltam, ami sok fakkos, stílusra egyszerű, esetleg a színe lehet hivalkodó:) szeretném a sok kütyüt, képet, dísztárgyat is erre a bútordarabra tenni, sztem ez csúszik jövő évre.

- Ahogyan a kanapé is. Ez egy kicsit bonyolult téma nálunk, ugyanis mi a nappalit használjuk hálónak, így mindenképp olyan alvóalkalmatosság jöhet csak szóba, ami összecsukható, ha bulit rendezünk, vendégek jönnek. A grankullánk tök jó is volt, pontosan addig, míg egy buli alkalmával el nem tört. Utána már nem tudtuk összecsukni, végül a "keretet" ki is szedtük a matrac alól nemrég, így újra szóba került az ágy vásárlás is, de ebben a lakásban ez nem praktikus.
A másik két szoba pedig tényleg annyira kicsi, hogyha hálónak akarnánk használni, akkor csak az ágy férne bele. Mi pedig szeretjük, ha van terünk.
Persze felmerült a költözés gondolata is, SZŐR Macskusz miatt is, meg tényleg kezdjük kinőni ezt a lakást, de sztem ez már nem fog realizálódni egy évig.
Úh kanapéval nem tom mi a fene legyen. Kell, hogy kényelmes legyen rajta az alvás, mutatós is legyen és NE könnyen törhető...

- Parkettázás: nagyon kérdőjeles projekt, de tényleg kiborító a lakás állapota a padlószőnyeg miatt.. Meglátjuk.

- Fürdőszoba-, és konyhafestés: Ezt viszont tavaszig meg kell ejteni. Minimum a fürdőt, mert gombásodik (bár a landlord már ajánlkozott, de azt hiszem az igényeink kicsit magasabbak e témakörben, mint az övé, így inkább megoldjuk mi).

- Szoli gép: Tudom ez már rongyrázásnak tűnik, de baromira nem az. Mivel mostmár elhatároztam, hogy nem vagyok hajlandó mégegyszer hóferkére fakulni, így mindenképp vettem volna bérletet egy szoliba, de az e-bayen 10-20 fontért vannak ezek a félköríves szoligépek, és ez anyagilag jobban megérné (mégha meg is dobja a villanyszámlát), mint a bérlet.

- Ruhatár felújítás: az ügy folyamatos. Minden héten engedélyezek magamnak egy-két pulcsi vagy felső vásárlást a netről, mert téli cuccaim nem igazán vannak. De nem szabad elszállnom, mert a fentiek alapján van mire gyűjteni, plusz Norbi felé is van még egy jelentős mennyiségű tartozásom, amit hetente törlesztek.


Azt hiszem egyenlőre ennyi. Egyenlőre úgy tűnik, az álmok nem megvalósíthatatlanok, dolgozunk az ügyön. Szó szerint:)

Update:
Ja, meg a laptop: Norbinak is kell majd egy új lassan, mert már sokat szív ezzel a Sony-val, és én pedig arra az elhatározásra jutottam, hogy almát veszek. Majd. Idővel.
Azért, mert több, mint 2 éve van iPhone-om, és ez a helyzet még sokáig nem is fog változni. Szeretem, megszoktam, sztem kurva jó.
De a nem alma termékekkel kurvára nem kompatibilis. Illetve csak elviekben az. Én a legtöbbször lemegyek az agyamról, ha zenét vagy képet akarok kezelni a telón, így ezt a problémámat egy Mac laptop fogja megoldani. De ez tuti csak jövőre lesz, mert persze, hogy ezek drágábbak, mint az átlag... Pfff...


- Posted using BlogPress from my iPhone

Location:Manchester,United Kingdom

2010. szeptember 20., hétfő

Fáradt-e vagyok...

Szombaton reggel, mikor hazaértem a melóból, hozzábújtam Norbihoz, hogy felmelegítsen, és kiskifliben összegömbölyödve elaludtam, azt gondoltam, ennél nem sok jobb dolog van.
42 édes perc múlva, mikor csörgött a telefonja, mert behívták melózni, elbőgtem magam... Itt már lehetett sejteni, hogy picit ki vagyok merülve.
Mikor hazaért délután 4kor, szintén bőgtem. Akkor ébredtem fel.

Ma pedig 13 óra alvás után úgy éreztem, hogy végre aludtam egy jót... De még mindig nem tökéletes, viszont lassan kezdődik a hét, megyek 11-re melózni... És lefogadom, hogy holnap napközben valami miatt nem fogok tudni aludni. Vagy a macskusz, vagy a postás, vagy valami tuti fel fog ébreszteni...

A péntek éjfélt viszont már nagyon várom, mikor is megpillanthatom a számlára átutalt munkám gyümölcsét, reményeim szerint életem eddigi legjobb fizetését... Ami jelenlegi árfolyam szerint, a 3 évvel ezelőtti magyar HAVI fizetésemet is meghaladja 10.000 Ft-tal:) Majd jövő héten is ugyanennyi :)
Szóval inkább kibírom még ezt az egy hetet és befogom a számat... Igyekszem nem panaszkodni:)


Csocsi

2010. szeptember 16., csütörtök

Still a weirdo :)

Optimistic but
Never quite elegant,
Still a weirdo...






Éjszakai bagoly

Nem, nem pillangó :) Bár az előző post után ez úgy adná magát, azonban ennél sokkal unalmasabb dolog miatt lettem most éjszakai bagoly.

Sajna/hál' istennek, munka van. Egyrészt kurva jól fizet az éjszakai munka*** (asszem Ł11,47 óránként), másrészt szinte semmit nem kell csinálni, a nagyfőnök külön szólt, hogy hozzak könyvet magammal olvasni, mert nem sok tennivaló lesz. Ja, kérem, ha ezért fizetnek...

De ott a másik oldal, hogy Norbival így nem igazán találkozunk. Mondhatjuk, hogy kutya fasza az az idő, amit együtt töltünk.
A héten pont úgy jött ki, hogy Norb úgy járt reggelente dolgozóba, hogy én letettem a ház előtt a verdát, felszaladtam, átadtam a kocsikulcsot, ő meg ment is tovább. Én meg ájultam be az ágyba, hogy aludjak.
Este 11-től reggel 7-ig van a hivatalos munkaidő, de általában negyed 7kor már elengednek...
Szóval este sem tudunk együtt lenni, mert ő olyan 8 fele hazaesik, én akkor főzök, készülődöm és negyed 11körül indulok a munkába :(

Norbi már morgolódik emiatt, de nem tudok mit csinálni, tudtuk, hogy ez is benne van a pakliban. A pénz ismét jól jön, ettől meg nem kell befordulni.

Sajna jövőhétre is engem írtak be éjszakázni, mert kedden, nap közben kirúgtak egy agency-s srácot, aki már két éve itt dolgozott. Mindenki totálisan fel volt háborodva, kicsit feszült bent a légkör.
Elvileg rossz konténert engedett ki a telephelyről, de nem teljesen tisztázott, hogy az ő felelőssége lett volna teljes mértékben, mégsem vizsgálták ki az ügyet rendesen. Kirúgták, mert agency-s volt, és akad helyette másik.
Eléggé be vagyok fosva azóta. Igyekszem nagyon odafigyelni mindenre, remélem nem lesz semmi baj.

Amúgy tényleg eléggé uncsi az éjszaka, sokat olvasok, netezek, ilyenek. Viszont napközben nem megy az alvás. Főleg, hogy Makka királyfi menetrendszerűen délelőtt 11kor felébreszt, majd mikor már teljesen kiverte az álmot a szememből, mint aki jól végezte dolgát, visszaalszik. Ő. Én nem tudok. Éjjel meg olyan vagyok, mint egy zombi...

Meg ez jót tesz az alakomnak is. Éjjel nem tudok enni, mert nem szoktam meg, napközben meg vagy alszom, vagy aludni próbálok, de enni akkor sem eszem. Viszont éhes sem vagyok, asszem nem embernek való az éjszakázás.

Amúgy jól vagyunk, minden rendben velünk, semmi egetrengető nem történik, hétköznap dolgozunk, hétvégén meg bulizunk (meg van, hogy dolgozunk akkor is).

Volt egy magyar party most szombaton, remekül éreztük magunkat, remélem egyszer szerzek képeket, mert mi nem vittük a gépet (ezt a hibát mégegyszer nem követjük el...)

Jaa, most számolok utána, hogy ma vagyok 3 hónapja a cégnél. Ami ugye egy próbaidőnek is megfelene. Csak sajnos ügynökségen keresztül ez nem számít, de akkor is átléptem a bővös, harmadik hónapot :)

Na próbálok kicsit aludni még...

Csókjaim




***
Akinek nem a következő Kispál szám jutott eszébe, az nem hallgat eleget a jófajta zenékből!

Látod lemegy a nap

Különböző nagyvadak
Mennek bele az éjszakába
Megenni aki árva

Van aki nőt eszik
A diszkóban szétszedik
És a maradványait
Elviszik szobára

De van aki a testből kipiszkálja a lelket
A húst kutyáknak dobja mert nem is az kellett
Nylonzacskóba viszi a szívet
Le a pokolba ott meg jó pénz fizet
Az éjszakai munka, pedig titokban ő is tudja,hogy
A bukott angyalok etetése tilos

És sápadtan feljön a nap
A megszomorítottak
Sőt a megalázottak is
Szép ruhába bújnak

Kiskosztüm vagy öltöny
Mindegy csak ne csöpögjön
A véred a kőre a
Munkahelyi miliőbe

Hivat a főnök: -Mi van veled?
-Semmi csak a szívem beteg
Illetve mintha nem is lenne

Ismeri a tüneteket
Vele is csak ez lehetett
Valamikor régen ,és mondja is szépen:
Üdvözöllek babám
Üdvözöllek babám
Üdvözöllek babám a sűrűjében

Van egy szint...

Nehéz műfaj ez a blogírás, mert bár napló, de mégsem az. Nem írhatok nyíltan most sem arról, ami ma este történt velünk, mert egyrészt nem nyomdafestéket tűrő, másrészt pedig van egy szint, ami alá ugye már nem megy le az ember, márpedig ehhez le kéne.

Hogy valamennyire ti is értsétek azért, elmondom, hogy van egy "kedves" levélírónk, aki ma Norbinak küldött egy kis üzenetecskét, hogy (és most nem idéznék a levélből) én a testem árulásával keresem a kenyerem, Norbit pedig egy éve csalom, bár csupán akkor, ha Mo-on vagyunk.. Plusz próbálta alátámasztani állításait olyasmikkel, hogy megnevez egy-két gimis tanáromat (amit innen üzenek, hogy nem sikerült eltalálni), illetve kitalált történeteket, hogy én már más párkapcsolatot is dúltam fel... estébé, estébé. És olyan kis aggódó volt, hogy még Norbi pici lányát is óvná tőlem, hiszen milyen példát is mutatok én neki.

Nyilván a levélnek se füle se farka, nemhogy valóságalapja, egyikünk sem vette komolyan, de valamilyen szinten csak elérte a célját a szimpatikus barátunk (sztem inkább barátnőnk), hiszen az életemből sikerült 4 órát elrabolnia és egy kicsit elszomorítania is.

Mióta megkaptuk ezeket a szívhez szóló, kedves sorokat, gondolkodom. Hogy mégis ki a fenének áll érdekében ilyesmikkel traktálnia minket? Ki az az időmilliomos, aki ilyen történetet talál ki? És mégis mi lehetett a cél?? Vajon azt gondolta e sorok írója, hogy Norbi majd elhiszi? Főleg, hogy állítólag képekkel is alá tudja támasztani az állítását... Hát érdeklődve várjuk azokat a képeket!
Milyen indok, érzelem lapulhat a háttérben? Féltékenység? Irígység? Nyilván.

Meg hát ugye, van az a szint... A levél stílusa, helyesírása is enged arra következtetni, hogy nem egy zsenivel állunk szemben... Eléggé korlátozott volt a szókincse. Az örömlány kifejezést azonban tudta cifrázni.

Nem valószínű, hogy valaha is megtudjuk az elkövető személyazonosságát, de sejtéseink vannak azért, ki is állhat a dolog mögött...

Reméljük ezzel ki is élte minden beteg vágyát az illető és békén hagy minket a továbbiakban.

Ámen



- Posted using BlogPress from my iPhone

Location:Trafford,United Kingdom

2010. szeptember 13., hétfő

Nem megy

Sajnálom, de nem tudok erről asszem írni. Többször kezdtem már neki, de sehogy sem tudok úgy fogalmazni, hogy azt ki is publikáljam. Megpróbálom most is, de lehet, hogy ezt sem teszem közzé.

Norbi apukája, Tamás, két nappal a tervezett indulásunk előtt meghalt. Hirtelen, váratlanul.
Így péntek helyett, már szerdán kocsiba ugrottunk, és három órával a hír után, már úton voltunk Mo felé.
Szerencse, hogy már össze voltunk készülve.
Szerencse, hogy mindent el tudtunk intézni, hogy el tudjunk indulni 2 nappal előbb.
Szerencse, hogy Norbi nem csuklott össze, és iszonyat erősen fogadta a hírt.
Féltem, hogy bajunk esik hazafelé, hiszen fizikailag, szellemileg, lelkileg totálisan ki voltunk merülve, de minden gond nélkül sikerült megérkeznünk csütörtök este.

Nem akarom részletezni a továbbiakat, mert olyan részeket hagynék ki direkt, ami fontos, és így újra csak értelmetlen lenne az egész. Inkább csak körülírom valahogy.

Én úgy álltam az egész dologhoz, hogy ebben a helyzetben én, illetve az én sérelmeim az utolsók a sorban, tényleg a 25. kérdés, hogy kivel hogyan anyáztuk egymást az elmúlt két évben egymás háta mögött, vagy szemtől szemben. Ehhez tartottam magam végig.
Hiszen ez Norbi gyásza, illetve az ő családjáé, de számomra elsősorban Norbié. Semmi másról nem akartam szólni, csak arról, hogy támogassam őt lelkileg, fizikailag, ahogyan csak lehet.
Én így álltam hozzá a dologhoz, és hála az égnek, hogy a család 99%-a is így gondolta. Ha még van is az emeberkben felém ellenérzés, azt szinte mindenki próbálta visszafogni, elkendőzni, és úgymond szívélyesen fogadtak. Ezt köszönöm, és hálás vagyok Norbi miatt.

Rengeteget beszélgettünk erről akkor és azóta is, hogy végre megérett a dolog, végre el tud minket fogadni a családja. Mégha nem is tiszta szívből, de már nincs az az eszement gyűlölködés, mint volt. Elmondhatatlanul fontos ez Norbinak!

Természetesen mindig akadnak kivételek, most is volt. Azt a viselkedést, hozzáállást "gondolkodásmódot", nem fogom tudni megérteni sohasem. Nem értem, hogyha valaki épp gyászol, akkor miért kell még alátenni, megnehezíteni az életét, a nevetséges, gyerekes viselkedésével, a saját sérelmei előtérbe helyezésével, miért kell még ilyen helyzetben is ellenségeskedni. Nem értem, és még jobban haragszom, mint eddig. Haragszom, mert továbbra sem bírom elviselni, ha Norbit bántja valaki, ha az életét akarja nehezíteni. És az alatt a két hét alatt bizony ez többször előfordult...

A két hét nyaralásból, a tervekből, nem sok mindent tudtunk megvalósítani, de azt hiszem hogy mostmár alázattal állunk hozzá minden tervünkhöz, és ha nem sikerül összehozni, igyekszünk nem összetörni már.

Nem akarok itt sem részleteket írni, mert a képek úgyis beszélnek helyettem, de az általános benyomásokat érzéseket, azért megosztom.

Gyerkőc velünk volt a nyaralás alatt. Állítólag, mikor az anyja elmondta neki, hogy meghalt a Papa, nagyon sírt, de a két hét alatt, csak egyszer-egyszer hozta elő témát magától. Mi sem erőltettük ezt neki, nem beszéltünk róla külön.
Nagyon furcsa volt az első két napban Törpe. Iszonyatosan agresszíven viselkedett és nagyon durva volt, de hamar hozzászokott a mi szabályrendszerünkhöz, és utána már nem volt ezzel baj. Végig tüneményes volt, és mostmár teljesen rutinosan álltam neki a vele való időtöltésnek :) Nagyon cukker volt végig, örülök neki, hogy szeret engem, nagyon fontos ez nekem! Norbinak meg pláne.
Imádja az apját és látszik, hogy szenved, hogy nem lehet vele. Voltak ledöbbentő kérdései, amivel kifejezte, hogy ő jobban szeretné, ha anya és apa együtt lenne, de elmagyaráztuk neki, hogy ez már nem lehetséges.
Közölte a gyerek, hogy az szeretné, ha apa az anyáé lenne, én pedig a Manié (Mani az anyja élettársa) :) Hatalmas a gyerek. Jól elrendezte a viszonyokat hirtelen, egy pálcamozdulattal :))
Azért szeret minket is Manival, ne maradjunk már egyedül mi sem :) Haláli a gyerek :)

Érik bennem egy fordulat, érzem már, de messze van még, hogy azt mondjam, gyereket akarok.
Többen mondták, hogy nagyon szimpatikus, hogy nem olyan nő vagyok, aki egyből gyereket akar szülni a pasijának, csakhogy elválassza a "régi" családjától.
Ha egyszer oda jutok majd, hogy szeretnék gyereket, azt ne azért akarjam, mert valami elvárásnak akarok megfelelni, vagy társadalmi nyomásnak. Ne is azért, hogy "megerősítsem" a kapcsolatunkat, mert ha már ezzel kell megerősíteni, az rég rossz, és ez még szinte soha nem jött be senkinek.
Ne azért, hogy majd ne maradjak egyedül öreg koromra (ez is valami jó nagy faszság és még önzőbb felfogás, mint az, hogy én azért nem szülök gyereket, mert egyenlőre útban lenne)
Ne azért, mert úgy érzem lekések valamiről.
Azért szeretnék majd gyereket szülni, mert gyereket szeretnék szülni. Ilyen egyszerűen. De amíg ez nincs meg bennem, ez a vágy, addig ez a téma jég. Én addig még utazni akarok sokat, élni, bulizni, haladni előre a munkában. És ebben akadályozna egy gyerek.

Viszon Törpe jó volt, hogy velünk volt! És Martinnal is találkoztam egy pár órára, így volt most gyerek élmény rendesen.

Majd ahogy teszem fel a képeket, írok hozzájuk kommentet és elmesélem, miket csinltunk.
De előtte még azért elmesélném, hogy nagyon nem volt jó nekünk Mo-on lenni.
Nyilván volt egy alap hangulat, ami a haláleset miatt volt, és ez nagyon rányomta a bélyegét a 2 hétre, de ezen kívül is kiráz a hideg, ha arra gondolok, hogy most vissza kéne menni.
És most nem az emberekkel volt a baj (legalábbis túlnyomó részt nem velük)
Mondom, Norbi családja is kifogástalanul viselkedett velem/velünk szemben, az én családom, az tündér arany bogár volt, szokásukhoz híven :)
Barátokkal is tudtunk találkozni sokat, és velük is isteni volt.
Azonban van valami Mo-on, amit nem is igazán tudok megfogalmazni, csak egy részét. Már sokszor tapasztaltam látogatások alkalmával, hogy valami nem stimmel, valami nagyon el van ott cseszve.
És mostmár határozottan lehet érezni.
Őrült stresszben élnek ott az emberek. A legtöbb ismerős, barát, családtag rohadt nagy szarban van, pillanatról pillanatra élnek, mindenkiből ömlik a panasz (ami totál érthető), és egyszerűen nem lehet mit tenni.
Nem történik jó abban az országban. Nincs fejlődés, és hiába látja ezt mindenki, hiába van nyitva a szemük, nincs esély. Nincs változás, nincs fejlődés. Olyan romhalmaz már ott minden, olyan szinten megy tönkre, csúszik le az egész... Fájdalmas és döbbenetes. És bohócok a "vezetők", mindig is azok voltak. Sosem voltam benne a politikában, nem is érdekel most sem. Nem vagyok se jobb se bal, ami dühít az a gyűlölet politika, az pedig van most Mo-on. De ők sem tesznek semmit, nem lesz tőlük sem jobb, csak rosszabb.

Egyet éreztem végig, aminek Norbi is naponta hangot adott: Menjünk már innen, menjünk már haza!
Nem igaz, hogy olyan elmaradások vannak abban az országban, hogy az arcomat kaparom dühömben. A temetés miatt rengeteg elintézni való volt, és újra belekóstolhattunk abba, milyen jó is Mo-on a bürökrácia. Hogy mekkora nevetséges rendszert tartanak fönt, hogy minél több pénzt tudjanak kiszedni az emberekből.
Hogy egy temetés egy-másfél hónap, szerintem már ez túlmegy minden határon. Persze lehet gyorsítani, csak még a temetői kukást is fizesd le, különben buktad.
Fizettünk a boncorvosnak, annak a fickónak, aki megmutatta nekünk Tamást (akit legszívesebben addig rúgtam volna, míg mozog, a felgma pofájával, és a "még legyél hálás, hogy egyáltalán ide toltam a képemet, hogy elvégezzem a munkámat" hozzállásával, olyan szinten rakta belém az ideget, hogy majd felrobbantam.) Fizettünk a temetőben is persze, hogy azt az urnasírhelyet kapjuk meg, amit kiválasztottunk, meg persze az extra időpont miatt is. Nekünk volt egész pontosan két hetünk, hogy az egészet lezongorázzuk, és végül rengeteg pénzből, és sok utánajárásból sikerült az visszautazásunk napjára leszervezni a temetést.

És az alap elkeseredettség mellett, amit érzékelünk "otthon", még ezek az apró bosszantó mindennapos dolgok: a legtöbb termék drágább, de pofátlan módon, mint Manchesterben. Az élelmiszer, a ruha, a műszaki cikkek, a szórakozás... Döbbenetes! És az emberek 100ezrekből "élnek", ha egyáltalán keresnek annyit.
Plusz a fölösleges bürökrácia, amiben lassan már belefulladnak az emberek. Egy bankszámla megnyitása másfél órát vett igénybe, és annyi papírt kellett aláírni, hogy azért egy egész őserdőt kivágtak, az tuti...

Ebben minden nap részt venni nem szeretnék, a folyamatos dühben, elkeseredetségben. Ez folyik az utcákon, az emeberek arcán is ez látható. Nyomasztó egy hely, és menekülésre késztet.

Nem volt egy jó élmény, na.
Nem vágyik vissza egyetlen porcikám sem, szinte fellélegeztünk, mikor elhagytuk az országhatárt.
Meg is beszéltük, hogy idén már semmiképp nem megyünk vissza, illetve jövőre is csak februárban pár napra, a gyerek szülinapjára.

Nyárra azt terveztük, hogy kijön majd Norbi anyukája a gyerekkel, és akkor nem kell nekünk menni.
ÉS!!!!! Anyuékkal beszéltem, és szóba került, hogy mennyire sajnálom azt, hogy nem láthatják, hogyan élünk, mennyit fejlődtünk, mi mindent értünk el... stb. Erre közölték, hogy akkor jövő nyáron kijönnek meglátogatni!!! :DDDDDDDDDDDDDDD Az akkor már 81 éves apukám, fogja magát, és kirepül hozzám. Anyu is bátor, ő még a trabantban is félt utazni, félt a sebességtől. Kicsit aggódom, milyen lesz majd így a repülőút :)
Jipííííí!!!! Annyira boldog vagyok ettől :)))

Azt hiszem Norbinak is ez fáj nagyon. Hogy apukája sosem látta, hogy hova fejlődött, mit értünk el közösen a teljes összecsuklás óta. És már nem is láthatja.
És azt hiszem ezért duplán fontos neki, hogy jön majd ki anyukája nyáron.

És Norbi végre eljutott oda, hogy hiába imádja a lányát és szeretne vele minél több időt tölteni, nem teheti meg saját magával azt, hogy nem pihen. Így azt tervezzük (de persze nagyon nem éljük bele magunkat), hogy tavasz végén a szabadságunkat és a pénzünket a pihenésükre költjük. Azaz nyaralni megyünk. Igazi tengerpartos, pálmafás, koktélos, all inclusive szösszenetet tervezünk, egy heteset, ahol igazán tudunk pihenni. Nem kell rohangálni egyik helyről a másikra, rokontól barátig. Istenem, de jó lesz!

Persze nyilván, aki nem tud találkozni velünk jövőre, azokat szívesen látjuk itt kint vendégül Manchesterben. Az a 2100 km, ebbe az irányba is ugyan annyi...

Azt hiszem elmondtam mindent, amit el tudok mondani ezzel a témával kapcsolatban, úgyhogy jöjjenek a képek:

6 hónap után újra találkozhatnak!


Ez a kép asszem önmagáért beszél...


A piros, csillogós maci, külön Törpe kérésére:)


Árkádban, bohóckodás


Ezt a sátrat Horvátországban szerettük volna felállítani. Végül maradt csak anyuék kertje...



Törpe élvezte az összeszerelést



A kész mű


Anyuék is kijöttek kíváncsiskodni :)


Ébredés után a sátorban


Lovaglás, újra, egy év után


Gyakorlatozás közben





Tepi, nagyon aktívan részt vesz a programban


A pacigolás után ez is fontos


Iszonyat cukker kiskutyák születtek


Már majdnem meggyőztem Norbit, hogy hazahozzuk...


Az utolsó Kispál koncertre készültem


Nikiék előtt, a játszótéren





Martin 6. szülinapját ünnepeltük

Szülinapi csokitorta by anyu :)


Az elefántapuka, hogy teljes legyen az elefántcsalád :)



Tőlünk Activitit kapott, és nagyon élvezte a játékot!



Imádom az én kis unokaöcsémet! :)


Apától is remek ajit kapott


Végül a gyerkőcök is nagyon összebarátkoztak :)


Szotiéknál. Már több, mint egy éve visszajöttek Angliából, nem biztos, hogy jól döntöttek...


Szilvivel. Imádom ezt a képet! Címlaplányok :)


Norbertoval


Mogyoródi aquaparkban. Végre találtunk egy bálnát is!





Jó ez a kép rólunk :)

Anett barátnőmmel :)


Nagyi mamával

Pancsi apával


A strandon teljesen tönkrement a körmöm, így másnap muszáj voltam megcsináltatni. De akkor már Törpe körme sem maradhatott ki :)


Köszönjük a Szuperfarmnak :) Élmény volt!


Itt már a saját kobakjában. Ő választotta


Paci fül simogatás


Répa project


És újra a kiskutyákkal


Orsi barátnőmmel :)


Gyerkőc perspektíva :) Csupa láb


Jó volt veletek!!

Törpe csinálta. Mondta a baba, hogy szerinte Orsi gyönyörű szép. Még nálam és anyánál is szebb :)

Útban a palatinus felé egy bohóc akadta az utunkba


Egyből egy pacit kapott tőle a gyerkőc




Csajok

Pancsi velem is


Pózok :)



Apával a legjobb :)


Jajj, de szeret :)

hmmm....


Az Anonimus szoborral


Jó csajok :)

Hát...


Kata és Nóri, isteni volt velük! Légvétellel ért fel a beszélgetés




Kata, aki babát vár!! :)))





Nővérkémmel

 A vacsiból semmi nem lett végül... Kicsit elmulatoztuk az időt :DD


A másik unokaöcsi, kicsit nagyobb már, mint Martin :)


Not sober...





Moziban is voltunk









Szalonnasütést rendeztünk idén is


Krisz tt-je


Hello Kitty és Dear Daniel...




A szokásos sült kukorica


Party :)))))


Barátokkal


Dotyi, a legjobb :)




Egy picit beugrottak Zsófiék is :)


Meg a Csabus



A búcsú pillanatai. Újabb 6 hónap Törpe nélkül



Jelzem, a kocsi az odaúton egyáltalán nem volt megpakolva. Simán befértün a csomagtartóba...


Most még a hátsó ülés is tele volt...


Indulás előtt


Szeretlek titeket nagyon!


Dearest :)


AMSZTERDAM!!!!!! Az egyetlen dolog ami idén összejött az utazásiank közül!
Kipróbáltuk a sütit, de a hatás elmaradt, így vettünk inkább whiskyt :)


Hammm :))


Egy amerikai párral beszélgettünk a coffe shopban. Totálisan más életük van, mint az európaiaknak. Jó volt kicsit látni egy totálisan más nézőpontot.Jófejek voltak nagyon, ők csinálták a képet is.

Imádtuk Amszterdamot. Az a lazultság, életvidámság, pezsgés... Mo totális ellentéte. Itt lehet látni, hogy gyakorlatilag mindenhol heverésző, pihengető, füvező, iszogató, bulizgató emberek tanyáznak, és iszonyat mód élvezik az életüket.




Vettük egy kis elemózsiát :)


Kacsa :) Rendesen pitizett Norbinak :)

És megtaláltuk a Red Light Districtet!!! Innentől ki sem lehetett robbantani mindket ebből a negyedből :)





Végig jártuk a sex shopokat, mindenféle érdekes üzletet. És persze összefutottunk egy magyar lányzóval is a kirakatból. Hallotta, hogy magyarul dumálunk, és leállt velünk beszélgetni. Nagyon érdekes dolgokat mesélt... Kemény élete van, az tuti, viszont szarrá keresi magát...





A kompon. Végre nappali fényél is láthattam Dover fehér szikláit... Hát nem valami nagy szám. Kicsit inkább kiábrándító...


De jelzi, hogy végre hazaértünk :)