2010. november 26., péntek

15. nap: valami vagy valaki, ami/aki nélkül tudod, hogy nem tudsz élni, mert már megpróbáltad és nem ment

Pffff... Ez megintcsak egy olyan kérdés, amit csak nyögvenyelősen tudok megválaszolni.
Nincs ugyanis olyan valaki vagy valami ami nélkül ne tudnék élni.
Szerintem alapvetően az embert ez viszi előre, az élni akarás. Ezért képes még olyan dolgokat is túlélni, amiken mások csak csodálkoznak, vagy olyan helyzetekből kijutni, amit más úgy gondolja, hogy képtelen lenne.

Az egy másik kérdés, hogy boldogan tudnék-e élni Norbi nélkül, pl. Egy idő után biztosan fel tudnám dolgozni a hiányát. Mert én ilyen anyagból lettem gyúrva. Mindig tovább, mindig előre.
Volt nekem egy másik Norbim is. Ő egyszer elhagyott, és én olyan voltam, mint egy zombi. Egy hónapig voltam magam alatt. Majd már elkezdtem volna talpra állni, mikor mégis visszajött hozzám. Nélküle is úgy éreztem, buzi nehéz az élet. Majd végül én hagytam el.

Változunk.Folyamatosan. Fejlődünk, ledolgozzuk a karmáinkat egymás felé, majd tovább megyünk, vagy meghalunk, hogy újra kezdjük/folytassuk a köröket. Én így fogom fel az életet. Ettől persze a fájdalom nem lesz kevésbé fájdalmas, az öröm sem lesz kisebb, csak nekem könnyebb azzal a tudattal élni, hogy mindennek értelme van, hogy okkal találkozunk emberekkel/veszítjük el őket, hogy okkal történnek meg velünk még a legfájdalmasabb élmények is. Minden azért van, hogy tanuljunk, fejlődjünk.

2010. november 25., csütörtök

14. nap: egy hős, akiben csalódnod kellett - írj levelet

Bár Kata ezt a bejegyzést várta a legjobban, én megmondom őszintén itt pislogok a laptop előtt és egy darab hős nem jut eszembe az életemből, nemhogy olyan, akiben még csalódtam is...

Úh kérdés passzintva, sorry 'bout that...

Kíváncsi vagyok Tamcsi mit kezd majd ezzel, vagy Naomi Henger...


2010. november 24., szerda

13. nap: egy zenekar vagy előadóművész, aki(k) nehéz napokon segítettek át - írj levelet

Pár nap kihagyás után, újra itt vagyok, visszatértem.
Kicsit sűrű volt a hétvége meg a hét eleje, de most sztem megint lesz időm írni kicsit.

Azt hiszem a cím alapján mindenki tudja, kikről fog szólni ez a bejegyzés :)


Kedves Fiúk!

Tudom, talán feldogozhatatlan az az élmény, amit az hoz magával, hogy népszerűek vagytok. Hogy emberek milliói hallgatják a zenéteket zuhanyzás, főzés közben, kocsiban, buszon, suliban titokban az órák alatt, munkahelyen, bulik alatt, szeretkezés közben.
Emberi aggyal fel sem fogható, hogy hány ember életében vagytok személyes élmény.

Nekem erről szól a Kispál és a Borz. Ugyan úgy a részei vagytok az életemnek, mint egy jó barát, vagy egy szerető. Hiszen az édes és a szomorú emlékeimet ti fűszerezitek. Mikor eszembe jut egy csók, a fülembe szól a zenétek. Nem tudom nélkületek felidézni az emlékeimet.
Nem tudok olyan eseményre gondolni 15 éves korom óta, amiről ne jutnátok eszembe, ami valahogy ne kapcsolódna egy albumotokhoz, egy számhoz vagy csak egy sorhoz/szóhoz, ami tőletek származik.

A Macska mindig életem első házibuliját fogja felidézni, amit Juli rendezett. 15 voltam és legalább 3 pasiba voltam szerelmes azon a bulin. Ha rájuk gondolok, ti is biztos, hogy eszembe juttok.

A Kicsi csillag nekem a Kris. Talán mert mikor tőle hallottam először, akkor figyeltem fel a szövegére.

Szívrablás - Áron. Valamelyik sziget előtt álltunk a sorban. És nem akartam megérteni, amit már réges rég tudtam. De még fiatal voltam, hogy egy olyan szitut lekezeljek.

Apa, Anya és Kigyó - Zsófi. Egyik irodalom óra előtt mutattam meg neki ezt a számot. Néha még ma is emlegeti, pedig egész más zenei irányzatot kedvel.

Hang és Fény - Mikor összeborulva táncoltunk sokan az Erzsébetligeti színházban. Ott, akkor igazán megéltem valami mélyet a barátaimmal.

Csillag vagy fecske - Norbi. Mert nem jött velem Kapolcsra a koncertetekre. Jajj de sírtam ez alatt a szám alatt. "Nem jöttél túl korán..." :) Ez is már vagy 5 éve volt...

És szinte minden számotokkal így van ez. Egy emlék, egy arc, egy barát, egy szerelem, egy érzés kapcsolódik hozzá.

Köszönöm, hogy megteremtettétek nekem (is) ezt, hogy általatok is lett ilyen az életem, hogy mikor visszanézek a fiatalkoromra, ti mindenhol ott vagytok. Szinte minden napomban benne voltatok.

Köszönöm a rengeteg koncertet:) Életem első kispálja a Szigeten a dudáspálmikivel - aki az addig megjelent összes kispál cédéjét nekem adta szülinapomra :) Mikor magyarázta, hogyha majd jön a tesis a világ, akkor a kezeimmel védjem a testem, mert iszonyat nagy pogózás lesz. És tényleg. És imádtam :)
A koncertek a Pecsában, amiket sosem hagytam volna ki. Még lázasan is elmentem. Geriék hogy kivoltak, mikor egy vadidegen pasi nyakába kéredzkedtem fel a koncert alatt, mert elvesztettük egymást és nem tudtam volna megtalálni őket máshogy :D Geri, akitől a kispálos medálomat kaptam, amit ő csináltatott nekem, és amit azóta már rég elhagytam :((
Gyaloglás hazafelé, éjszaka, a jéghidegben, hóban, miközben az acélbetétes bakancsom még inkább lefagyasztotta a lábujjaimat. Így várni az éjszakai 45-öst, ami óránként járt...
Szigetes fellépések, vagy csak kis klubbok... Mennyi, de mennyi emlék.
És a legutolsó koncert, mielőtt kijöttem Angliába... Halacskával és Józsival. Na az is mérföldkő volt az életemben, és ti akkor is ott voltatok :D
És végül a búcsúkoncertetek, mikor Dotyival nem is tudom milyen sok idő után újra találkoztunk, és csak bőgtünk. Sirattunk titeket is, meg a fiatalságunkat is, de leginkább magunkat...

A ti helyeteket már semmi nem tudja betölteni az életemben. Nélkületek nem lesz már ugyan az. A számaitok ugyan megmaradtak, de élőben már nem találkozunk. Ezért kellett ott lennem az utolsó koncerten, mert ti nem egy zenekar vagytok, akikért rajongok, hanem sokkal inkább egy barát, akitől el kellett búcsúznom.


A szövegekre még a mai napig rácsodálkozom, mert hiába tudom kívülről az összes számotokat, sokszor évek kellenek, hogy összeálljon a kép, miről is szól egy-egy dal. A legtöbbet még ma is csak sejtem..

Ezzel a levéllel sem tudtam kifejezni mindazt, amit jelentetek nekem, hiszen ahhoz az életemet kéne leírnom részletesen, de remélem értitek/érzitek, mi is a lényeg itt :)

Rock az éééééééélet!!! :))

Szeretetettel:
Anta




2010. november 19., péntek

12. nap: valami, ami miatt soha nem kapsz bókot

Ezt a kérdést passzolom asszem.
Nem kapok bókot pl arra, hogy szép barna a szemem, mert kék. A japán nyelvtudásomra sem, mert nincs olyan.

Nem mintha nem lenne hiányosságom, de az emberek olyan dolgokért is bókolnak, amit én csúnyának vagy rossznak találok magamban. Szóval passz..
Tényleg nem tom.
Mondjuk a bokámat még sosem dícsérték...

Location:Wharfside Way,Trafford,United Kingdom

2010. november 18., csütörtök

11. nap: valami, ami miatt a legtöbb bókot kapod

Mivel olyan környezetben dolgozom, ahol a pasik ritkán találkoznak nőkkel, így kb 10 percenként megkapom hogy csodálatos testem van, jól nézek ki, szexi vagyok. A legtöbben úgy köszönnek, hogy hello gorgeous, ami lássuk be, rohadt jól esik:)
Minden harmadik sofőr megkéri a kezem:) Aranyosak, kedvelem őket.

A második helyen pedig az angol nyelvtudásom áll. Minden nap többször is szóbahozzák, hogy mennyire jól beszélek angolul, és nagyon büszke lehetek magamra, amiért két nyelvet beszélek fluent. Ezzel persze mindig vitába szállok, de azért ez is mindig jól esik.

A harmadik az öltözködésem. Ami magyar szemmel semmi különös, sőt, kifejezetten átlagosnak mondható, az itteni "divathoz" szokott szemeknek mégis felüdülés ez a stílus:)


- Posted using BlogPress from my iPhone

Location:Addison Crescent,Trafford,United Kingdom

2010. november 17., szerda

10. nap: valaki, akit el kéne eresztened vagy azt kívánod, bárcsak ne ismernéd

Inkább csak az érzést kellene elengednem. De ez már lerágott csont, többször írtam már erről.

És bár azt kívánom, bárcsak ne ismerném, nyilván tudom, hogy ledolgozni valónk van egymással szemben, nem véletlen, hogy ilyen formában találkoztunk. Bla bla, bla bla...
Ettől még az érzés nem múlik, hogy tudom, hogyan kell helyesen gondolkodnom erről. Nincsen egy vonalban szívem meg az agyam.




- Posted using BlogPress from my iPhone

Location:Europa Way,Trafford,United Kingdom

2010. november 16., kedd

Amúgy

Amúgy ez nem az én napom. Kicsit kimerültem asszem, betegnek érzem magam, és bár látom a fényt az alagút végén, a baj az, hogy kurva messze van...

Szóval úgy kezdődött, hogy 3 héttel ezelőtt beosztottak 12 órás műszakra, azaz hétfőtől péntekig, reggel 6tól este 6ig voltam a külső ingate boxban, ami az egyik kedvenc helyem amúgy. Nem is volt baj, szeretem ezt a műszakot, mert így kb egyszerre kezdünk Norbival és egyszerre is végzünk. Tudok este főzni, tudunk együtt is lenni kicsit, szóval ez így nem is rossz, plusz a fizum álom volt:)

Ezt követő héten Dawn kolleganőmnek kellett volna ugyan ezt a műszakot prezentálnia, azonban hirtelen kilépett a cégtől (jipííí!!!), így én felajánlottam, hogy akkor azt a hetet is végigviszem.
A vége fele már kicsit kivoltam, plusz Norbival meg hétvégente mindig összekaptunk valami hülyeségen, úh kimerült voltam.

Múlt hétre be voltam osztva éjszakára, mondom oké, összeszorítom a fogam, kibírom vhogy, utána úgyis visszakerülök nappalra... Aha, gondoltam én... A managerem meg úgy, hogy nem tud kit berakni erre a hétre éjszakára, hát beírt engem... What a joy. De ezt még tudta fokozni tegnap, mert az egyik srác lebetegedett, így kis túlórát is kéne csinálnom. Azaz szerdán és pénteken este 8tól reggel 7ig dolgozom (a szokásos 11-7 helyett)
Mekkora jó már... Én meg kicsit besokalltam, asszem, a szervezetem nem örül.

Plusz - merthogy én mindig is képes voltam tetézni a szart - ezen a héten újra diétázom (ami tudjuk nálam mit jelent..)

És azt elfelejtettem megemlíteni, hogy vasárnap vettünk egy Xbox 360-at, ezzel az új kinect rendszerrel, így otthon mint a hülyegyerekek ugrálunk, futunk, hajolgatunk a tv előtt, ami nekem még izomlázat is okoz.

És hab a tortán, hogy most szombaton lesz a szülinapi bulim (amit direkt mostanra szerveztem, mert ezen a héten már nem kellett volna éjszakáznom eredetileg...), így ennek örömére nagytakarítok otthon. Hétfőn a konyhán mentem végig, ma a gardrób szobán, aztán jönnek még az ablakok meg a fürdő, csak hogy ne unatkozzak annyit.

Mert persze 3-4 óra alvás után felébredek nappal..

Szóval Anta fáradt, viszont jól keres:)

Meg indul a buliszezon. Ezen a hétvégén nálunk, jövőhéten magyar buli (fellép az Animal Cannibals, nagyon vicces lesz, kicsit nosztalgiázik majd a csapat...)
Azután pedig céges karácsonyi buli az én cégemnél.
Plusz nagyon gyorsan be kell szerezni a karácsonyi biszbaszokat, mert lerabolják a polcokat már december elején..
Faállítás is olyan 15-e környékén várható.

Még mindig képes meglepni engem minden évben, hogy itt mennyire őrültjei a karácsonynak az emberek. Rettentő fontos számukra ez az ünnep.
Az előző cégemnél már június elején lefoglalták a karácsonyi bál helyszínét, és ha azt hiszitek ez elszigetelt eset, akkor nagyon tévedtek. Általában már augusztusra minden cég végez a foglalással, szeptemberben pedig megkezdik a bevásárlást...

Én idén is élvezhetem majd annak a szabadságát, hogy nem kell szétsresszelnem magam, hogy hány felé szakadjak, kinek vegyek még ajándékot...stb, mert idén is itthon leszünk karácsonykor, nem megyünk Mo-ra.
Gyanús, hogy valamilyen barátkozós vacsira összeülünk majd, mint tavaly a többiekkel, akik szintén maradnak itt, aztán ennyi. Sokat leszünk együtt, ez a terv.
Illetve a szilveszteri party idén is nálunk lesz:))

Most pedig még ki kell bírnom az előttem álló éjszakákat, úgyhogy lehet drukkolni:)


Pussz
A

- Posted using BlogPress from my iPhone

Location:Carver Close,Trafford,United Kingdom

9. nap: valaki, akit nem akartál elereszteni, mégis eltávolodott

Ez sajnos óhatatlan egy olyan helyzetben, mint az enyém, hogy eltávolodunk egymástól azokkal, akik Mo-on maradtak.

Ha nem lennék olyan lusta, mint amilyen vagyok, valószínűleg akkor sem tudtam volna közel tartani magamhoz mindenkit. Ez egyszerűen lehetetlen. De én még pluszban borzalmas levéíró tendenciát is mutatok, úgyhogy a barátságok nagy része sajnos megszakadt. Természetesen, ha találkozunk Mo-on mind örülünk egymásnak, de nem vagyunk egymás életeinek többé már a része, így esélytelen, hogy mély kapcsolatot ápoljunk.
Természetesen megmaradtak a nagyon közel állók, akik akkor is a szívükben tartanak, ha hosszú ideig nem hallanak felőlem, nem jelentkezem.

De a nagyobb rész elkopott sajnos. És persze itt új barátságokra tettem szert, a régiek attól még sokszor hiányoznak. Elfogadtam, hiszen az én döntésem következménye ez, de attól még fáj.

És van még valaki, aki különleges helyet foglal a szívemben, de ő nem kér többet belőlem. A remény mindig megmarad bennem, hogy egyszer majd talán újra szóba áll velem, de sajnos erre nem sok esélyt látok jelenleg.


- Posted using BlogPress from my iPhone

Location:Carver Close,Trafford,United Kingdom

2010. november 14., vasárnap

7. nap: valaki, aki miatt érdemes élned

Ez azért furcsa kérdés számomra, mert az én életszemléletem azt diktálja, hogyha azok az emberek már nincsenek is velem, akiket a legjobban szeretek, akkor is érdemes élni, akkor is kell tovább élni, soha nem lehet feladni. Valójában mindenki számára a saját élete a legfontosabb... Ez a "szeresd felebarátodat, mint önmagadat". Pffff... Nyilván nem nyernék egy Biblia értelmezési versenyen, de nekem valahol itt van a lényeg. Mégha fel is áldoznám magam azokért akiket szeretek, akikért érdemes élnem, mégis az ember valahol saját magát szereti a legjobban.

De természetesen Norbi az, aki miatt érdemes felkelnem, aki miatt megteszek/megtettem olyanokat is, amiket másért nem biztos, hogy megtettem volna.

A holnapi kérdés érdekes lesz...

2010. november 13., szombat

Képes

Cserébe viszont kaptok pár képet az elmúlt hetek eseményeiből:

Wilfred kollégám 50. szülinapján.
Középen Wayne látható, aki az egyik supervisor, mellette Dawn kolléganőm, akivel kapcsolatban voltak ezek a komplexusaim. De már otthagyta a céget a csaj, úgyhogy kicsit megkönnyebbültem :)


Balról:
- Gran, ő a legidősebb kollégám, elvileg jövőre megy nyugdíjba. Nagyon vicces volt, mert kb 2 sör után full berúgott az öreg, és úgy nyomta a denszet, hogy az haláli volt. Aztán el is esett, vérzett az ujja, de még akkor sem akart leállni... Zseniális fazon
- Mellette Tony látható a legeslesegleges legkedvesebb kollégám :) Ő tanított be az elejétől fogva, és nagyon kedves, nagyon rendes ember. Kaptam tőle szülinapomra ajándékot :)
- Tony felesége, Sue
Lee, akit imádok. Vele úgymond már barátság alakult ki köztünk. Ő is mindenben segít nekem és nem csak a munkában. Ő volt, aki segített a kocsinkat elintézni, meg egy csomó mindent.
Szóval nagyon jó emberekkel vagyok körülvéve.
- Tom, aki csak 25 éves. Hogy lehet valaki ilyen fiatal??

<3

Az ünnepelttel, Wilffel és Leevel :)


Volt egy kis Halloween is. Ezt a tökfejet Norbi faragta
A dencsik az én műveim. Magamat is megleptem, hogy sikerült ilyet alkotnom :)

Nice :)

Halloween party PetiSáriéknál. Ez egy remek kép. Szerintem :)

Az idei szülinapom remekül sikerült! Nem is nagyon tudok visszaemlékezni ilyen jó szülinapra. Pedig dolgoztam. Kétszer is. De Norbi nagyon kitett magáért, és annyi köszöntést kaptam, hogy csak kapkodtam a fejem.
Mégegyszer köszönöm mindenkinek, hogy ilyen széppé tettétek ezt a napomat, de elsősorban Neked köszönöm, Norbi! Majd igyekszem meghálálni ;)

28... Nem örülök, hogy közeledik az a bizonyos 30..

Az álomszép gyémánt pillangóm. Tudom, nem túl jó a kép, majd igyekszünk csinálni szebbet, hogy meg tudjam mutatni nektek rendesen

Asszem boldog vagyok, vagy mi :) Tényleg :) És ez jó.


6. nap: valami, amit reményeid szerint soha nem kell megtenned

Ahogy Tamcsi is írta, nekem is az a legnagyobb félelmem, hogy elvesztem azokat, akiket szeretek, de sajnos ezzel szembe kell nézni az életben...

Ezen kívül nem szeretném többször újra kezdeni, alulról indulni, a semmiből. Remélem, hogy semmi nem kényszerít majd arra, hogy vissza kelljen költöznöm Mo-ra.

Nem szeretném újra átélni, amin keresztül mentem két éve. Soha többet nem akarok olyat érezni mint akkor. Mármint persze a fájdalomra gondolok. Nem akarok újra megalázott lenni, átvert és becsapott. Remélem nem kell soha többet várnom arra, akit szeretek.

Erről a témáról más nem igazán jut eszembe az általánosságokon kívül...


2010. november 12., péntek

5. nap: valami, amit reményeid szerint meg fogsz tenni életed során

Rengeteg álmom, vágyam van. De gyerekkorom óta az utazás vonzott a leginkább.
Mindig is szerettem a hosszú autóutakat, a vonatozást, buszozást, imádom a repülést is.
Szeretnék annyi helyet bejárni a világon, amennyit csak lehet.

Szeretném majd az életemet egy napos, meleg, tengerparti városban leélni, ahol folyton pörgés van, mindig találni társaságot, akikkel bulizni lehet.
Szeretnék egy házat ott, hatalmas, földig érő ablakokkal, hogy mindig besüssön a nap, érezhessem a melegét:)

Szeretnék eljegyezve lenni, hogy büszkén viselhessek én is egy jegygyűrűt, mint körülöttem már annyi barátnőm. Szeretnék férjhez menni, szeretnék egy álomesküvőt. Mert megérdemlem, mert nekem is kijár.

Szeretnék eljutni a többi fokozatra is a nadiban, na ezt még nem tudom, hogyan érem el...


- Posted using BlogPress from my iPhone

Location:Manchester,United Kingdom

2010. november 11., csütörtök

4. nap: valami, amiért meg kell bocsájtanod valakinek

Több ilyen is van, persze nevek nélkül:

Neked azért, mert 8 évig szenvedtem amiatt, amit tettél, de már túl vagyok rajta és őszintén meg tudok bocsátani neked. Bárcsak egyszer erről beszélhetnék veled, de azt hiszem ebben az életben már erre nem kerül sor.

Neked azért mert anélkül, hogy bántottalak volna, te bántottál.

Neked azért mert olyan dolgokat tettél ellenem, amiket még most sem sikerült kihevernem teljesen. Minden fájdalmat és szenvedést megbocsátok. Remélem egyszer magadnak is sikerül.

Megbocsátom neked, hogy nem tudsz nekem megbocsátani ennyi idő után sem. Talán egyszer még tudsz rám úgy gondolni, hogy mosolyogsz

Neked nem tudok megbocsátani. Továbbra is lüktető gyűlöletet érzek irántad.



Igen, tudom, hogy ezek talán unalmas bejegyzések számotokra, de számomra izgalmas utazás a lelkembe, a gondolataimba:)

- Posted using BlogPress from my iPhone

Location:Fulford St,Trafford,United Kingdom

2010. november 10., szerda

3. nap: valami, amit meg kell bocsájtanod önmagadnak

Azt hiszem ez egy remek téma pont a szülinapomon.
Megbocsájtani magamnak, majd végre tovább lépni, újjá születni kicsit. Megszabadulni a terhektől.

Lássuk hát, mikkel kéne szembenéznem, miért nem tiszta a lelkiismeretem:

Megbocsátok magamnak azért, mert nem tudok tökéletes lenni, mert vannak hibáim és hiányosságaim, pedig mindig törekszem arra, hogy én legyek a legjobb nő, asszony, szerető, társ, barát... stb. De nem mindig megy, és ez sokszor elkeserít.

Megbocsátom magamagnak, hogy van, hogy lusta vagyok, és hagyom hogy csak úgy kifollyanak a dolgok a kezeim közül.

Megbocsátom magamnak, hogy nem tudom elengedni a gyűlöletemet felé, hogy kapaszkodom ebbe az érzésbe és táplálom nap mint nap. Megbocsátom azt is, hogy a legrosszabbakat kívánom neki és ezzel a saját karmámat növelem, és csak annak az esélyét, hogy legyen még mit ledolgozni kettőnk között.
Megbocsátom, hogy nem tudom még feldolgozni azt a sok sebet, amit miatta kaptam.

Megbocsátom magamnak, hogy Norbit nem tudom maradéktalanul boldoggá tenni, pedig semmi más célom nincs. Megbocsátom, hogy sokszor tehetetlen vagyok és haragszom magamra, amiért nem tudok 100%-on teljesíteni.

Megbocsátom magamnak, hogy a legjobb barát címet nem nekem osztják majd, mert a legtöbbször nincs energiám a kapcsolattartásra. (Remélem azért tudjátok szeretett barátnőim, hogy minden nap gondolok rátok és sokszor van lelki furkám, hogy nem írok...)

Megbocsátom magamnak, hogy akkor áprilisban nem tudtam számára ott lenni úgy, ahogy neki kellett volna, hogy én miattam is történt, ami történt. Megbocsátom magamnak végre azt az éjszakát...

És végül megbocsátom magamnak, hogy nem kezelem magam, hogy nem foglalkozom a lelkemmel úgy, mint rég. Megbocsátom és elengedem végre ezt a görcsöt is

Remélem ezek a szavak ma tényleg érnek valamit. Hátha a szülinap varázsa segít valamit, hogy tényleg meg tudjak bocsátani magamnak :)

Boldog szülinapot Neked, Drága Orsi, Testvérem, Barátnőm, és még ezeknél is sokkal több :)
Örülök, hogy együtt ünnepelhetjük a 28. szülinapunkat :)
Szeretlek:)


2010. november 9., kedd

2. nap: valami, amit szeretsz magadban

Kicsit sűrű volt a nap, azért írok csak most, így kicsivel éjfél előtt.
Éjszakázom a héten, pár perc múlva szülinapom van, így nem volt időm. Sütöttem sütit, miután délután felébredtem, mert itt a cégnél a szülinapos hozza a tortát..:)

Illetve este Norbi köszöntött föl, azt mondta, szeretne ő lenni az első:)
Egy gyönyörű nyakláncot kaptam tőle. Fehérarany a lánc, a medál pedi egy pillangó, aminek az egyik szárnya fehér gyémántokból, a másik pedig feketékből van kirakva. Meseszép!! Nem találok szavakat azóta sem.
Itt is köszönöm Neked ezt az ajándékot! Nagyon illik hozzám:)

A mai napi kérdésre pedig itt van az én válaszom:

Mindenek előtt azt szeretem magamban, hogy erre a kérdésre már van válaszom. Vannak dolgok, amiket szeretek magamban, pedig sokáig nem nem találtam ilyet.

Szeretem a küzdést magamban, hogy nem adom fel, hogy megyek, nyomom, és ha kell húzom magammal a társamat, ha ő már nem bírja.

Szeretem azt az életet, amit teremteni tudtam. Mert bár nem túlzottan különleges, mégis hihetetlen büszke vagyok rá. Hogy sikerült olyan dolgokat elérni, amiben Norbi (meg én is) jól érezzük magunkat. Hogy olyanokat tudok adni, nyújtani neki, amiket eddig nem tapasztalt.
Hogy háztartást vezetek, annak minden nyűgjével és örömével; keményen dolgozom mellette, van hogy nagyon sokat; angolok között élek, és nagyon szépen be tudtam illeszkedni; gyors tempóban fejlődik az életünk. Ezek egyszerű dolgok, azonban napi küzdést igényel, és büszke vagyok magamra minden nap ezért az életért.

Szeretem, hogy szép tudok lenni, hogy büszke rám a párom, hogy tetszem az embereknek.

Szeretem a simulékony természetemet, hogy könnyedén megtalálom a hangot az emberekkel, hogy értek a kapcsolateremtéshez. Hogy sokan számítanak és számíthatnak rám:)

Szeretem a kreativitásomat, a fantáziámat, ami bár nem egetrengető, mégis sokszor magamat is meglepem egy-egy alkotással, ötlettel.

Szeretem a bátorságomat, amivel bele mertem vágni ebbe az új életbe, és ami segített kitartanom Norbi mellett akkor is, mikor mindenki az ellenkezőjét javasolta, mikor én is elbizonytalanodtam..

Szeretem a hangomat, szeretem, hogy már ezen a téren is értem el sikereket, és ha csak ennyi volt a része az életemben, talán már azzal is ki tudnék békülni.

Szeretem a tudásomat, amit megszereztem, amit nap mint nap használok, és amivel néha bizony ámulatba ejtem az embereket.

Ezeket a sorokat sokszor el fogom olvasni asszem:) nagyon pozitív lett, örülök neki:)




- Posted using BlogPress from my iPhone

Location:Manchester,United Kingdom

2010. november 8., hétfő

1. nap: valami, amit utálsz magadban

Nem fogok kerteli, kimondom azokat a dolgokat, amik először jutnak az eszembe. Nem érdekel ki mennyire ítél majd el a leírtak alapján, ezek akkor is az én érzéseim. Nem baj, ha valakinek a szint túl egyszerű, nem kötelező olvasmány :)

A legelső a külső. Sok mindent fel tudnék sorolni, amik zavarnak a testemen, de már közel sem annyit, mint rég. Pár éve minden milliméteren hibát láttam magamban, a lábujjamtól az utolsó hajszálamig.
Ma már tisztában vagyok egy-két értékemmel, de ami még ma is nagyon utálatos, hogy nem tudok olyan vékony maradni, mint szeretnék. Amit Norbi mellett elvárok magamtól.
Van pár olyan külső vonás, amin sosem tudok változtatni, pedig szeretnék. Ilyen például a csípőm szélessége, a derekam vastagsága és a hajam vékonysága (ja és hogy bandzsa vagyok és gülü szemű...) Ezek már nem olyan fájdalmas tények, mint voltak két éve, de mindenképpen olyan, amit utálok magamban.

Nem szeretem a kisebbségi komplexusomat, hogy legtöbbször kevesebbnek tartom magam, mint amilyen talán valójában vagyok. Hogy folyton várom a külső visszajelzést.. Hogy elkeseredek ha ezt mégsem kapom meg attól, akitől szeretném. Nem szeretem a megfelelési kényszeremet. (Pedig ez vitt előre mindig, akár a magánéletemben, akár a tanulmányaimban, munkámban)

Utálom, hogy nincs kitartásom, ha a saját lelki fejlődésemről van szó. Hogy nem tudok magamért tenni semmit. Hogy a pránanadit továbbra sem használom, pedig javíthatna az életemen.

A mozgás terén sem vagyok kitartó, ez is baromira zavar, hogy utálok mindenfajta sportot. Nem esik jól sosem és csak kínlódásnak élem meg. Ez pedig a vékonyságom megtartásában akadályoz, és emiatt utálom ezt magamban...

Utálom azt, hogy gyűlölöm őt. Hogy nem tudom elfogadni, hogy minden megnyilvánulására kinyílik a bicska a zsebemben, hogy szeretném, ha nem létezne, ha soha nem is létezett volna...

Utálom, hogy bármit is utálok magamban, mert 8 év terápia alatt nem tudtam megtanulni szeretni és elfogadni magam a hibáimmal együtt.



Lelkes napok

Naomi Henger oldalán találtam egy érdekes "feladatot", ami az elkövetkezendő harminc napra egy-egy önismereti kérdést tartogat.
Így a szülinapom és az évvége közeledtével nem is baj, ha egy kicsit letisztázom magamban mi merre hány lépés.

A kérdések a követezők:
1. nap: valami, amit utálsz magadban
2. nap: valami, amit szeretsz magadban
3. nap: valami, amit meg kell bocsájtanod önmagadnak
4. nap: valami, amiért meg kell bocsájtanod valakinek
5. nap: valami, amit reményeid szerint meg fogsz tenni életed során
6. nap: valami, amit reményeid szerint soha nem kell megtenned
7. nap: valaki, aki miatt érdemes élned
8. nap: valaki, aki pokollá tette az életedet vagy pocsékul viselkedett veled
9. nap: valaki, akit nem akartál elereszteni, mégis eltávolodott
10. nap: valaki, akit el kéne eresztened vagy azt kívánod, bárcsak ne ismernéd
11. nap: valami, ami miatt a legtöbb bókot kapod
12. nap: valami, ami miatt soha nem kapsz bókot
13. nap: egy zenekar vagy előadóművész, aki(k) nehéz napokon segítettek át - írj levelet
14. nap: egy hős, akiben csalódnod kellett - írj levelet)
15. nap: valami vagy valaki, ami/aki nélkül tudod, hogy nem tudsz élni, mert már megpróbáltad és nem ment
16. nap: valaki vagy valami, aki/ami nélkül könnyen tudnál élni
17. nap: egy könyv, ami megváltoztatta valamiről alkotott véleményed
18. nap: véleményed az azonos neműek közti házasságról
19. nap: mi a véleményed a vallásról? vagy mi a véleményed a politikáról?
20. nap: véleményed az alkoholról és a drogokról
21. nap: képzeld el, hogy a legjobb barátod autóbalesetet szenved, ti pedig egy órával korábban vesztetek össze. mit teszel?
22. nap: valami, amit bárcsak ne tettél volna meg az életedben
23. nap: valami, amit bárcsak megtettél volna az életedben
24. nap: készíts valakinek egy zenei listát és magyarázd el, miért azokat a zenéket választottad. - írd le a számok címét és a levelet
25. nap: az ok, amiért szerinted a mai napig életben vagy
26. nap: gondoltál valaha arra, hogy eldobd magadtól az életet? ha igen, mikor és miért?
27. nap: mi a legjobb dolog az életedben mostanság?
28. nap: mi lenne ha teherbe esnél? mit tennél?
29. nap: valami, amit reményeid szerint meg fogsz tudni magadon/magadban változtatni és az okok
30. nap: írj levelet magadnak - írj le benne mindent, amit szeretsz magadban

Megpróbálom a lehető legőszintébben leírni majd a válaszokat, bár már most látom, hogy lesz egy két pont, ahol nehéz lesz, hiszen azzal igencsak megbánthatok másokat... De majd igyekszem a magam módján megoldani...

Rögtön kezdem is az első nappal a következő bejegyzésben.

2010. november 1., hétfő

Anyu

Anyukámnak ma van a szülinapja:)

Itt is szeretnék boldogságos születésnapot kívánni Neked, Drága Anyukám!!
Köszönöm, hogy vagy, hogy te vagy a legjobb anyuka:)
Szeretlek nagyon!

Puszil a pici lányod:)

Location:Wharfside Way,Trafford,United Kingdom