2010. december 30., csütörtök

Márkabuzi-e vagyok?

Volt a gimiben az Áki, akinek minden ruhája Nike volt. Még a zoknija is (nem, azt nem tudom, hogy a boxere az volt-e, mert akkor még szende és ártatlan kislány voltam, aki ilyesmikre nem is gondolt), és őt hívtuk márkabuzinak (Áki, ha esetleg erre tévedsz és olvasod ezt - amit kétlek -, akkor tudd, hogy szeretlek, imádlak:))
És én akkor még nem értettem, amit ma már pedzegetek.

Mert hogy akkoriban én ugyebár nagyrészt nővérem meg unokahúgom "nemkellmár" ruháit hordtam, amik zsákokba álltak a padláson. Persze kaptam új rucikat is, de leginkább a köbányai piacon vásároltunk és kb 1-2000 forintokért vettünk farmert pl.
Emlékszem az első "márkás" felsőmre, egy Kappa utánzat pulcsi, amit a piacon vettünk. Én mégis csillogó szemmel bámultam otthon :) Aztán rájöttem, hogy mi ezt nem tudjuk megfinanszírozni. Hogy eredeti márkás dolgaim legyenek. Így én tök jól elvoltam az elmúlt 15 évben a márkátlan cuccokkal.

Azonban...

Most elkapott a kísértés. Itt ugye van a sports direct, ami kifejezetten a bevándorlók boltja. Itt olyan márkákat kapsz meg pár fontért, ami Mo-on nagyon drága. Everlast, Lonsdale...stb. Na ezeket tuti egy angol fel nem veszi, mi meg ezeket hordjuk agyba főbe.

Azonban...

A márkafüggőségem nem ezektől a márkáktól kezd kialakulni.
Hanem van a Jane Norman. Ami egy viszonylag drága bolt, mármint az én szememben (angol szemmel ez az alsó-közép), ahova úgy lépek be, mint egy templomba. És azért eddig túlzásnak éreztem egy kabátért kiadni 30ezret, vagy egy felsőért 10ezret. SOHA nem csináltam ilyet ezelőtt. De most ez is megtörtént.
Az van ezzel a márkával, hogy pont olyan ruhákat (is) gyárt, ami az én stílusom. ÉS, ami a legfontosabb, lehet kapni 6-os és 8-as méretben mindent.
Már az interneten eddig is vadászgattam használt jane normaneket. Így már van egy csomó felsőm, ruhám, sőt 10 fontért egy kurva jó kabátot is vettem egyszer a kutyabajon (gyk: e-bay)
De hát újonnan, a boltból azért mégis csak megengedhetetlen... 100 font alatt nincs kabát, és az is csak akkor, ha leárazás van...
De most bementünk a boltba és nem tudtunk ellenállni. Így végül kaptam Norbitól karácsonyi ajándéknak egy piros kabátot. Megszólal, olyan szép. Imáááááádooooom!!!! Meg ha már ott voltunk, akkor vettem magamnak egy felsőt is meg egy olyan bőrkabát szerűséget, ami mell alattig ér, és mindig akartam ilyet, de sose volt és tök boldog vagyok!
És szeretném, ha nekem is minden ruhám Jane Norman lenne, mint Ákinak anno a gimiben a Nike volt.

Márka buzi-e vagyok?



2010. december 29., szerda

Update

28 évesen kellett megtudnom mit is jelent az a kifejezés, hogy mellben szük egy ruha...


- Posted using BlogPress from my iPhone

Location:Manchester,United Kingdom

2010. december 28., kedd

Tudományos megfigyelés

Az első 3 kiló mindig a hasamra, a fenekemre és a combomra megy. Ezt általában 2-3 havonta megtapasztalom. Azonban a 4. és az 5. kiló mind a cicimen landolt. Látványosan, hogy úgy mondjam, kézzel foghatóan megnőtt 1 hét alatt.
Na ezt az élményt már három éve nem volt szerencsém megtapasztalni, és csak remélni merem hogy amilyen gyorsan felszedtem ezeket a kilókat, olyan gyorsan fogok megszabadulni tőlük.. A szokásos módszerrel..



- Posted using BlogPress from my iPhone

Location:Alphonsus St,Trafford,United Kingdom

2010. december 25., szombat

Ünnep

*.* __Π____ *.*
.* /_____/Δ\ .*
.* l___Ω_[l_l] *.
* .*. *. *.*.*.*
Hóban ébred majd az ünnep, minden percben nevet ránk.
Tud-e bármi szebbet adni, mint a békés nagyvilág.




Áldott karácsonyt kívánunk mindenkinek!

Anta&Norbi&Makka




- Posted using BlogPress from my iPhone

2010. december 16., csütörtök

Pretend

(Piszkozatnak mentettem el az összes 2008-as bejegyzést. Valahogy úgy érzem, nincs helye itt. Nem tudom miért épp most jött rám, de nem volt kerek a történet, úgy hogy azok a postok is ott vannak.)

Igyekszem helyreállni. Úgy tenni, mintha...
Szeretném, ha sikerülne, ha mostmár tényleg nem lenne több dráma, tragédia az életemben, mert kurvára elég volt belőlük. Nem kell több.
Norbival ultimátumot kötöttünk, és én nagyon remélem, hogy az elkövetkező 30 évben tartja is majd ehhez magát (tovább nem szeretnék élni, köszi, az is sok...)

Igen, megint adtam egy utolsó esélyt. De ez mostmár a végső. Tök mindegy mennyire szeretem, mindegy, milyen terveink vannak közösen, nem kockáztathatok többet. Nem akarok félni, boldog akarok lenni. Mellette akarok boldog lenni, és tudom, hogy ő is mellettem akar boldog lenni.
De ehhez be kell tartania azt a (mostmár) két szabályt, amit lefektettem neki. Két szabály, ami nem teljesíthetetlen, de még csak nem is különleges.

Én reménykedni tudok csak, és segíteni őt természetesen, amennyire tudom. Amennyire erőm van még.

A hétköznapokban pedig igyekszem úgy tenni, mintha...
Persze észreveszik. Hiába sminkelek minden  reggel és ragasztom a mosolyt az arcomra, ahogy belépek az irodába.
Szemceruzával nem tudok csillogást festeni a szemembe. És észreveszik. Hogy ne vennék észre. Vannak ott, akik közel állnak hozzám, akik szinte barátaim. Szeretnek és törődnek velem. És látják. Az első pillanatban észrevették, hogy kurva nagy baj van.

Másoknak tudom azt mondani, hogy fáradt vagyok, vagy akármi, bár sztem ők is látják, hogy ennél azért komolyabb a dolog. Nem nevetek, csendben vagyok, nem beszélgetek senkivel.
Furcsálják, nem értik. Nekem meg szar. Hiszen nem mondhatom el nekik, ahogy nektek sem mondhatom el, mi történt.

Újra az életünkek renováljuk.



2010. december 14., kedd

Love is not a victory march
It's a cold and it's a broken Hallelujah.


- Posted using BlogPress from my iPhone

2010. december 13., hétfő

Leave or stay...

Erről, ebben a blogban nem tudok írni.

Milyen bloody fantastic, hogy ezen a szétcseszett világon minden kurva érzést megénekeltek már...

Álljon itt az a kettő, ami bennem harcol:

Fairytale gone bad

This is the end you know
Lady, the plans we had went all wrong
We ain't nothing but fight and shout and tears

We got to a point I can't stand
I've had it to the limit I can't be your man
I ain't more than a minute away from walking

We can't cry the pain away
We can't find a need to stay
I slowly realized there's nothing on our side

Out of my life, out of my mind
Out of the tears we can't deny
We need to swallow all our pride
And leave this mess behind
Out of my head, out of my bed
Out of the dreams we had, they 're bad
Tell them it's me that made you sad
Tell them the fairytale gone bad

Another night and I bleed
They all make mistakes and so did we
But we did something we can never turn back right

Find a new one to fool
Leave and don't look back. I won't follow
We have nothing left it's the end of our time

We can't cry the pain away
We can't find a need to stay
There's no more rabbits in my hat to make things right

Out of my life, out of my mind
Out of the tears we can't deny
We need to swallow all our pride
And leave this mess behind
Out of my head, out of my bed
Out of the dreams we had, they 're bad
Tell them it's me that made you sad
Tell them the fairytale gone bad

Out of my life, out of my mind
Out of the tears we can't deny
We need to swallow all our pride
And leave this mess behind
Out of my head, out of my bed
Out of the dreams we had, they 're bad
Tell them it's me that made you sad
Tell them the fairytale gone bad

Tell them the fairytale gone bad
Tell them the fairytale gone bad



Bleeding love

Closed off from love
I didn't need the pain
Once or twice was enough
And it was all in vain
Time starts to pass
Before you know it you're frozen

Ooooh...

But something happened
For the very first time with you
My heart melted to the ground
Found something true
And everyone's looking 'round
Thinking I'm going crazy

Oooh, yahhh

But I don't care what they say
I'm in love with you
They try to pull me away
But they don't know the truth
My heart's crippled by the vein
That I keep on closing
You cut me open and I

Keep bleeding
Keep, keep bleeding love
I keep bleeding
I keep, keep bleeding love
Keep bleeding
Keep, keep bleeding love
You cut me open

Oooh, oooh...

Trying hard not to hear
But they talk so loud
Their piercing sounds fill my ears
Try to fill me with doubt
Yet I know that their goal
Is to keep me from falling

Hey, yeah!

But nothing's greater
Than the rush that comes with your embrace
And in this world of loneliness
I see your face
Yet everyone around me
Thinks that I'm going crazy
Maybe, maybe

But I don't care what they say
I'm in love with you
They try to pull me away
But they don't know the truth
My heart's crippled by the vein
That I keep on closing
You cut me open and I

Keep bleeding
Keep, keep bleeding love
I keep bleeding
I keep, keep bleeding love
Keep bleeding
Keep, keep bleeding love
You cut me open

And it's draining all of me
Oh they find it hard to believe
I'll be wearing these scars
For everyone to see

I don't care what they say
I'm in love with you
They try to pull me away
But they don't know the truth
My heart's crippled by the pain
That I keep all closed in
You cut me open and I

Keep bleeding
Keep, keep bleeding love
I keep bleeding
I keep, keep bleeding love
Keep bleeding
Keep, keep bleeding love
You cut me open and I

Keep bleeding
Keep, keep bleeding love
I keep bleeding
I keep, keep bleeding love
Keep bleeding
Keep, keep bleeding love
You cut me open and I
Keep bleeding
Keep, keep bleeding love


- Posted using BlogPress from my iPhone

Location:Europa Gate,Trafford,United Kingdom

2010. december 10., péntek

20. nap: véleményed az alkoholról és a drogokról

Pfff, mi legyen a véleményem? Sztem az írásaim alapján kiderül, hogy elég szabad gondolkodású vagyok, szeretek bulizni, leginkább ez éltet.
És igen, szeretek inni. Sokat és sokszor. Akit ez zavar az forduljon el. Jelenleg ezt a korszakomat élem és élvezem :)
Igazi skorpióhoz méltóan csak a két véglet létezik számomra.
5 évig voltam vega, 22 éves koromig még a legminimálisabb alkoholt sem ittam meg (a rummal készült sütiket is kerültem), az első slukkot cigiből 24 évesen szívtam. Jó kislány voltam, na.

Aztán jött a másik oldal, a teológián a piálásokkal, majd egy olyan 30 nap az életemben, amikor nem szabadott volna rágyújtanom (előtte SOHA nem gyújtottam rá), hát egyértelmű, hogy ezt az időintervallumot választottam az első szál cigim elszívására... Tipikus. Csak szabályokat ne állítsatok elém, mert azonnal megszegem!!
(Hozzáteszem, az alkohol ízét a mai napig nem szeretem. Az egyetlen dolog, amiért rövidet iszom, az az, hogy gyorsan lent van - nem kell kortyolgatni, mint a bort, vagy a sört - és hamar beüt :)



És igen, a vicces cigit is kipróbáltam, mert miért ne. De nem jött be, így hanyagolom. A vicces süti Amszterdamban sem volt ránk hatással, így marad az alkohol.

Erősebb drogok meg felejtős. Nem az én világom, nem is tudom elképzelni az olyan életet. Pont most volt egy élményünk Norbival, hogy jöttünk haza a metrón este a városból és egy ficek ott szippantotta fel a kokót az orrába a mellettünk lévő ülésen. Én köpni nyelni nem tudtam a döbbenettől. Néztem az arcát és olyan volt, mint valami horrorfilmszereplő. Pupillája totál kitágulva, nem pislog... Pffff. Kemény.

Igen, 28 évesen sem a családalapítás meg a gyereknevelés jár a fejemben, hanem a bulik, az utazások, az élmények. Nekem ez az életem. Másnak meg más. És remélem, hogy ez az időszak hosszan kitart, nem szeretnék lemondani ezekről az élvezetekről, ha lehet :)


2010. december 9., csütörtök

19. nap: mi a véleményed a vallásról? vagy mi a véleményed a politikáról?

Kezdjük a politikával:

Sosem érdekelt különösebben, valószínűleg már fialatalbb koromban is éreztem azt, amit mostmár egyre határozottabban sejtek: felesleges időpocsékolás beleélni magunkat abba, hogy megváltoztathatsz bármit is Mo-on, mert egyszerűen, amióta az eszemet tudom, az ország süllyed. És ez a folyamat nem fog megállni. Akiknek hatalmukban áll tenni ez ellen, azok rombolnak, pusztítanak, tönkre tesznek mindent. Továbbra is csak azt mondom, nincs fejlődés, nincs remény.

Ezzel megint nem bántani akarok senkit, egyszerűen csak ezt látom. És igen, nekem is fáj, és igen, örülök, hogy nem kell már ott élnem.

Van olyan harc, amit nem nyerhetsz meg. Szerintem az ország, legalább minimálisan élhetővé tételéért folytatott harc, pontosan ilyen. Én kiszálltam. Nem látom értelmét.

"Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba,vagy komisz emberek ülnek egy becsületes nép nyakára, akkor az a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol mélyére küldi... De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba. Akkor az a nemzet aljas, vagy műveletlen.” (Széchenyi)
(Köszi Kata, hogy eszembe juttattad ezt az idézetet)

És ezzel nem azt akarom mondani, hogy a Fidesz a rossz, mert az MSZP sem volt jobb semmivel. Mondhatnám hangyafasznyival sem. Nincs lehetőség jót választani. (És már buzi régen nem is volt ilyenre lehetőség)
És nem. A két nagypárt melletti kisebb "opciók" is legjobb esetben is csak viccnek nevezhetők, de sajnos nekem inkább sírnom kell rajtuk.
Senki nem akar és nem is tud az ország érdekei szerint kormányozni. És igen. szerintem a magyar népben van a hiba. Mert mi engedjük, hogy ezek az izék hatalmaskodjanak felettünk, és igen, mi tehetünk arról, hogy nem vagyunk képesek kitermelni egy normális vezetői brigádot.

Igen, én ott hagytam a süllyedő hajót, nem én vagyok a kapitány.
És kívánom, hogy ne nekem legyen igazam. Innen, messziről drukkolok



A vallásról:

Ez egy nagyon összetett kérdés az életemben, de próbálom összefoglalni röviden:
Szüleim ateistáknak vallják magukat, bár mindketten keresztény neveltetésben részesültek.
Engem meghagytak, hogy megválasszam én a magam hitét, hogy megtaláljam azt, ami nekem járható út.

16 évesen kezdtem a témával foglalkozni, elkezdtem járni egy evangélikus gyülekezetbe, és nagyon jól éreztem magam közöttük. Isten is kezdett bennem formálódni.
De valahogy mindig kívülállónak éreztem magam, bármilyen közösségbe kerültem is. Én nem nevelkedtem evangélikus családban, mint körülöttem az srácok 90%-a. És bár ezt sosem éreztették velem, én mégsem éreztem úgy, hogy megtaláltam volna a helyem.

Aztán jött Ricsi és a keleti filozófia, és valami a helyére kezdett mozdulni.

Kis kitérő az evangélikus hittudományi egyetemen, ahonnan egy év után sikítva menekültem.
Ha a gyülekezetben nem találtam a helyemet, akkor itt elveszett lélek voltam. Két csoportra tudnám osztani a teológusokat.
Az egyik, akivel kocsmázni jártam esténként, meg koncertekre, illetve ártatlan elsőéveseket cipeltek fel szobára...
A másik pedig akik a lelkem üdvéért imádkoztak, ha magassarkút vettem fel. (Amúgy ott kezdtem nőiesen öltözködni, pontosan az ilyen ájtatosok miatt)

De nekem egyikkel sem volt bajom, csak egyszerűen túlságosan távoli volt tőlem az, amit meg kellett volna tanulnom, majd később gyülekezeteknek átadni. Brrrrr. A gondolattól is kiráz a hideg, hogy hiteltelenül kiálljak emberek elé igét hirdetni.

És valamiért ott még inkább kijött az, hogy nem vagyok tenyésztett evangélikus. És itt most megint nem bántani akarok senkit. Ezt a kifejezést is tőlük tanultam.
Ők azok, akiknek már az ős apja is minimum evangélikus lelkész volt, evangélikus bölcsibe, oviba járt, természetesen az általános és a gimi is evangélikus volt. "Világi" emberekkel ritkán találkoztak.

Na ezért menekültem el innen. Ez nem az én helyem volt.
De legalább megjártam egy kicsit a "poklot". Ott kezdtem el inni, ott voltak az első berúgások, más nem igazán maradt meg. Ja meg, hogy a pasimat titokban csempésztem be meg ki a koleszba éjszakánként, nehogy a kolesz lelkész elkapjon :)

Na de ez még mindig nem vélemény a vallásról. Mindjárt elérek oda is:)
Teó alatt, mellett, előtt már jártam asztrológiát is tanulni (igen, az is 6 éves képzés és komoly tudomány), kineziológushoz, pszichodrámára, később pránanadizni (ami végül helyre rakott sok puzzle darabot) és egyre inkább erősödött bennem az érzés, hogy ez a vallási dolog nem kerek. Legalábbis nekem nem az.

Sokszor hallom/hallottam, hogy a vallás és a hit, a gyengéknek egy kapaszkodó. Lehet, hogy igaz. Én bevállalom, ha így van. Nem sokan vannak, akik biztosan tudják, mi is van a halál után (még kevesebben, akik tudják, mi van előtte), de elképzelése mindenkinek van. Nincs olyan, akit ez ne foglalkoztatna valamennyire.

Van akinek kellenek a dogmák, a szabályrendszer, a bünti, ahhoz, hogy úgy érezze jól csinálja az életét, van mihez igazodnia. Én azt gondolom, az ilyen emberek a vallásosak. Nincs ezzel semmi baj, nem kevesebb nem több, ez is egy fejlődési szakasz. Nekik ezt kell megtapasztalni az életben.

Amit én gondolok az egy picit ettől eltér. Van benne Isten, de nem ennyire konkrétan körülhatárolható, mint amit evangélikuséknál tapasztaltam. Sokkal inkább egy Erő, Energia, ami ott van mindenütt és mindenkiben.
Hiszek a reinkarnációban és a karma erejében. Nem tudom enélkül logikusnak látni az életet. Nekem így kerek a történet. Hiszek abban, hogy sokat tehetünk azért, hogy fejlődjünk, hogy ki tudjunk lépni a folyamatosan futott körökből.

Minden találkozás, minden ember a helyén van az életünkben. Szerepe van, feladatunk van egymással, ledolgozni valónk. A lényeg az lenne, hogy minél kevesebb ledolgozni valót vigyünk tovább. Na, én ezt kurva nehezen valósítom meg, de igyekszem.

Tudom, hogy sokszor puffogtatom ezt a kifejezést: pránanadi. Nem véletlenül nem írok róla túl sűrűn. Pedig nagyon nagyon fontos része (még most is, csak passzívan) az életemnek.
És tudom furcsa, hogy az evangélikus korszakomról milyen sokat írok, arról, ami pedig igazán a részem lett, nem beszélek. Ennek is megvan az oka.
Akinek az az útja, hogy rajtam kersztül találkozzon a nadival, az úgyis megtalál.

Még sokat tudnék írni erről a témáról, de nem akarok untatni senkit.

Írok, ha van időm

2010. december 5., vasárnap

18. nap: véleményed az azonos neműek közti házasságról

Nem vagyok szakértő a témában, de azért leírom a gondolataimat.
Mivel alapvetően elfogadó vagyok, így ez a téma sem háborít fel. Nem értem miért is ne köthetné össze két azonos nemű az életét? Úgy értem miért kell jogi akadályt gördíteni valaki elé, hogy ugyan olyan életet élhessen, mint más, csak azért, merthogy kibe szerelmes, kivel szexel esténként...

Ha pedig az anyagi oldalát nézzük nyilván két azonosnemű is ugyan úgy dolgozik, pénzt keres, házat vesz, ingóságokat gyűjt a kapcsoltuk alatt...stb. Egy házasság egy olyan szerződés is két ember között, ami a vagyonra is kihat. Mint ahogy egy válás is.

Úgy értem, hogy nekem is most szar a helyzetem, mert nekem hivatalosan semmilyen "követelésem" nem lehet a kapcsolatunkban, hiszen a pasim még házas, gyereke van. Hiába élek én vele két éve, ha bármi történik vele, a két év alatt megszerzett "vagyonunkhoz" nekem semmi közöm...
Ezért egyszerűsít le sokmindent egy házasság.

Ha pedig az érzelmi oldalát nézem, nem látok különbséget ilyen szempontból a párkapcsolatok között. Szerintem ez nem kényszeríthető, hogy ki kibe legyen szerelmes, ki iránt érezzen vágyat. Ha két pasi, vagy két nő egymásba szerelmesek nekem az semmiben nem különbözik, mintha ellenkező neműek lennének.
Vannak homoszekszuális ismerőseim, és bár nekem furcsa belegondolni, én nem tudnék egy nővel úgy együtt élni, de kb annyira furcsa, minthogy valaki hogyan tudja megenni az osztrigát, mert engem kiráz a gondolatától a hideg. De nem gondolom, hogy az osztrigaszeretőknek kevesebb jog jár emiatt.

Meg amit még gondolok az az, hogy ez egy ilyen vallási hülyeség amúgy. Én nem hiszem el, hogy pl Jézus valóban elítéli az azonos neműek szerelmét. Nem bűnösebbek vagy ártatlanabbak, mint a "normális" irányultsággal rendelkezők.
Az én hit világomban Isten, vagy az Erő, vagy az Energia nem elítélő, nem bűntető. Nem tudok hinni egy olyan Istenben, aki csak azért bűnösnek látja a gyermekét, mert egy vele azonos neműbe szerelmes.

2010. december 4., szombat

17. nap: egy könyv, ami megváltoztatta valamiről alkotott véleményed

Mondhatnám, hogy a Harry Potter az, hiszen egy nagy adag sznobizmust vetettem le, mikor olvasni kezdtem és szerelmes lettem a történetbe. Mondhatnám, hogy a Biblia, de nem mondom, mert nem lenne igaz. És legalább itt ne hazudjak... akkorákat :)

Szóval a könyv, ami eszembe jutott, mikor a címet elolvastam az Richard Bach: Sirály című könyve.
Volt egy pasim, Richy (igen, így, ahogy írom:). 16 voltam, mikor megismertem. Tipikusan bölcsész kinézetre hajtottam akkoriban. Jézus szandál, szőtt válltáska, kicsit hippis style... (Na jó, nagyon...) Akkor kezdtem a kereszténység felé fordulni, minden pénteken ififbe jártam Nagytarcsára, templomba vasárnaponként... Valahonnan csak el kellett indulni, naa..
Aztán egy szeptemberi napon bekanyarodtam az 1000 teába, ahol Ricsi (egyszerűsítsünk a nevén) dolgozott és neki meg volt egy indiai mestere... Meditált, vegetáriánus volt, Sat Sangokra járt, reinkarnációról meg karmáról beszélt. Könyveket csereberéltünk hosszú hónapokon át, órákon keresztül beszélgettünk lélekről, szellemről, vallásról, hitről, tapasztalásról. Nálam mindig volt biblia, hogy bizonyítsam az igazam... Persze neki TAPASZTALÁSA volt, amivel én nem tudtam mit kezdeni.
Aztán olvasni kezdtem a Sirályt, ami már nem tudom honnan is került hozzám, talán Geritől. És kölcsön adtam Ricsinek. Aki közölte velem, miután kiolvasta, hogy nem ért engem. Vagdalkozom itt a bibliával napról napra, majd adok neki egy könyvet, ami pont arról szól, amiről ő beszélt eddig nekem...
És akkor elkezdődött.
Valami olyan kezdett formálódni bennem, ami nem köthető semmilyen valláshoz, mesterhez, dogmához, bárakármihez. És igen nekem is lett időközben bizonyosságom és tapasztalásom, és tudom már honnan jöttem, mi a feladatom és hova tartok. Ha nem is mindig haladok a saját ösvényemen, ha mostanában a lelki, szellemi életem a béka segge alatt van, ezt az alapot már nem tudom megváltoztatni magamban. És nem is akarom.
Tudom, hogy ebben az életemben is közel kerülök még önmagamhoz, bár ez nem mostanában várható, de nem adtam fel... Már ha valaki aggódna emiatt :))



2010. december 3., péntek

16. nap: valaki vagy valami, aki/ami nélkül könnyen tudnál élni

Érdekes kérdés, de konkrétum itt sem sok jut eszembe...
Volt a harcosok klubjában az a bizonyos mondat, hogy "amit birtokolsz, az téged birtokol" és veszem észre az életemen, hogy ez mennyire igaz.
Mikor megvettük a Skodrit, azon kaptam magam hogy éjjelente kilesek az ablakon, hogy megvan-e még, vagy nem törték-e össze.. Hát mi ez, ha nem az fent említett mondat ékes bizonyítéka??
Nem mondom, hogy könnyedén tudnék élni pénz nélkül és nem is szeretnék, de az ezzel járó paráról szívesen lemondanék:)

Meg a gyűlöletről is.. Bár úgy tűnik, a szülinapi kívánságom meghallgatásra talált.. Jelentősen enyhült bennem ez az érzés!!




- Posted using BlogPress from my iPhone

Location:John Gilbert Way,Trafford,United Kingdom