2011. január 31., hétfő

Pöpetnyit összeszedettebben

Mikor reggel 5kor kipattant a szemem, csekkoltam, hogy ez az egész akkor végülis nem csak álom volt, tényleg nem, és valóban egy palota tulajdonosai lettünk, illetve leszünk hamarosan.

Én kérek elnézést a tegnapi, kritikán aluli fogalmazásért, szóismétlésekért, egyáltalán a bejegyzésért, de nem voltam (és talán még most sem vagyok) teljesen beszámítható.
Az agyamban cikáznak a gondolatok, én sem tudom követni magam, meg is osztanám közben, de most is nehezen megy.

Ki vagyunk merülve nagyon. Valamiféle kábulatba estünk bele szombat délután, ami azóta is tart, közben ment az idegeskedés, aggódás, miközben tudtuk (nem csak éreztük), hogy úgyis a miénk lesz a ház.

Az úgy volt, hogy szombaton délelőtt megérkeztünk az építkezés területére, ahol van a sales office. Egy végtelenül aranyos, kedves Lizette-tel találkoztunk ott, akiből csak úgy áradt a segítő szándék és a pozitív hozzáállás. Már most a szívembe zártam.
Megtudtuk, hogy ezek a házakból, amik minket érdekelnek már csak 3db van eladó, amiből az egyik pont akciós. 125ezer helyett 94ezerért lehet megvenni. (Ezt másnap reggel el is happolták az orrunk elől)

A dolog úgy működik, hogy ha érdekel minket a dolog, akkor az első lépés, hogy egy credit checken át kell esni, ami fél órát fog igénybe venni maximum, majd ezután lefoglalózzuk az ingatlant 250 fonttal (pffff..., vicces a mo-i foglalókhoz képest), majd a foglalás után 4 héttel megkötjük az adásvételi szerződést, ahol nekünk az 5% depositot kell kifizetni, és már adják is a kulcsokat, költözhetünk, ugyanis, a házak átadása február közepén történik.

Plusz a cég egy úgynevezett Shared Equity segítségével beszáll a depositba még plusz 15 százalékkal, amit nekik 5 éven keresztül kamatmentesen tudunk törleszteni. Ez a Shared Equity, félelmeimmel ellentétben nem azt jelenti, hogy ne mi lennénk a kizárólagos tulajdonosok, hanem tényleg csupán ennyit, hogy besegít a cég a depositnál.

Megnéztük a bemutató házat, és azóta nem térünk magunkhoz. Kábulat, talán tényleg ez a legjobb szó rá:)
Mikor visszamentünk a sales office-ba, a csaj már hívta is nekünk a hitelesüket, hogy a kérdéseinkre válaszoljon. Megtudtuk, hogy 30 évre, ha felvesszük a hitelt, 580 fontot kell fizetnünk havonta. Ez pont 20 fonttal kevesebb, mint amennyit mi terveztünk havi részletnek. De hála az égnek, ha még 200-zal többet mondtak volna, az is belefért volna, mert egyszerűen ez  ház megéri. De csak ennyi. 580 font. Most fizetünk egy pici, 35-40nm, 2 apró bedroomos, régi lakásért - aminek borzalmasan drága a fenntartása a szigetelés hiánya miatt - 400 fontot havonta. Innentől számunkra nem is volt kérdés az egész. Ez a ház 100 nm, újépítésű, 4 bedroomos, kertünk is van hozzá, double glaze nyílászárokkal, gas central heating systemmel, meg ezer más dologgal, amit majd még leírok egy következő postban

Mondtuk Lizette-nek, hogy szeretnénk átgondolni, de mindenképpen jelentkezünk hamarosan.
Másnapra megbeszéltük Petivel (aki ugye perfect angol - hiszen angol tanár végzettsége van - és 4 éve ingatlanozással foglalkozik itt kint), hogy jöjjön velünk fotózás után (megvolt az is, jó volt, majd mesélek, ha marad erre hely a gondolataimban), mert szeretnénk elindítani a házvásárlást, de azért mindenképp jó lenne, ha egy olyas valaki is velünk tartana, aki 100%-ig biztos abban, ami körülötte folyik.

Napközben megtudtuk, hogy természetesen Mo miatt megint szopunk. Merthogy bár Pisti megveszi Norbi lakásrészét, de az adásvételi szerződéstől számított 1 hónapon belül utal csak a bank a Norbinak.
Ehhhh????? WTF?? Miért??? Totál kiakadtunk, mert ugye emlékeztek, hogy nekünk a foglalózástól számítva van 4 hetünk, hogy perkáljunk.
Na itt borulni látszott a dolog, mert nem vettük bele azt, hogy itt Angliában rugalmasan kezelik az ilyesmiket. Nem gondoltuk volna, ha mi mindent őszintén elmondunk, hogy az a helyzet, hogy Norbi tesója veszi meg az ingatlant, de a Mo-i marharépa bürokrácia miatt nem tudunk fizetni csak legkésőbb 2 hónap múlva, akkor a csaj közölte, hogy no problem at all. Ehhhh?? Megintcsak kérdezem, ehhhh??? Tényleg elhiszik, amit mondunk? Nem kell papírokkal, két tanúval, közjegyző által hitelesített 4 példányba beadni az elmondottakat, hogy egyáltalán ne zavarjanak el az anyádba meg vissza, hogy majd csak akkor jöjjünk legközelebb, ha már megvan a pénz?? Más rendszerben nevelkedtem. Megszoktam, hogy nem hisznek nekem, hogy az igazamat mindig bizonygatnom kell, hogy mindig a legrosszabbat nézik ki belőled.
Egyikünk sem gondolt ilyen hozzáállásra. Meglepődtünk és ismét szóhoz sem jutottunk.

A csaj felhívta a főnökét (jelzem ez az egész folyamat, vasárnap délután 4 órakor zajlott, és úgy dolgozott értünk mindenki, hogy azt el se hittem), hogy leokézza, hogy mehet-e a két hónappal a dolog, és mehet. Így most legkésőbb március 25-ig virítanunk kell. Bár ha minden összejön, akkor Február 27-én, mikor leszállunk Manchesterben a repcsiről, már hívom is csajt, hogy mikor lehet leghamarabb aláírni az adásvételit, mert megvan a pénz :)

Persze még hátra volt a másik nagy parám, a credit check.
Norbival minden papírunk nálunk volt, 3 dosszíényi anyag, számlákkal, banki papírokkal payslipekkel, contractokkal a lakásokról meg a munkahelyről. Gondoltam majd mindez kelleni fog, hogy leellenőrizzék, hogy akkor mégis hitelképesek-e vagyunk.
Megintcsak el voltam tévedve...
Picit belém rakta a parát a héten egy másik cég hitelügyintézője, mert közölte, hogy jelenleg nem vagyok hitelképes, ugyanis "csak" agency-n keresztül dolgozom a cégemnek. Na és akkor miért is nem vagyok?? Heti 350-et keresek átlagban, be vagyok jelentve, minden számlát pennyre pontosan, általában idő előtt befizetünk, 3 éve albérletet fizetünk, mindent szabályosan, törvényszerűen csinálunk, még így is marad pénzünk minden hónapban, ezért akarunk saját házat.
Miért nem vagyok én hitelképes??

Na szóval ezen rágtam magam, dossziék előkészítve, agyamat próbáltam összekaparni valahonnan, hogy értelmes válaszokat adjak.
Ugye még mindig ugyan abban az irodában ülünk, vasárnap délután fél5. Csaj hívja nekünk a hitelest, aki a következő kérdéseket tette föl:
- Mi a kereszt-, és vezetéknevünk
- Születési dátum
- Mi a pontos címünk

Majd megköszönte a válaszokat, közölte, hogy tíz percet kér, és visszahív, hogy hitelképesek vagyunk-e. Köpni nyelni nem tudtam, ismét.
10 perc alatt kiderült, hogy IGEN, mindketten hitelképesek vagyunk (ekkor kicsit elbőgtem maga), és még arra is ránézett, hogy Mo-on mindkettőnknek van ingatlanunk, így nem számítunk First Time Buyernek (ami a mi esetünkben nem is számít, mert olyan kedvezményeket jelent, amit így is megkapunk).
Ezt 10 perc alatt.
Én kétkedve néztem Petire, hogy ugye ez most nem komoly. Mondom, majd biztos az adásvételi szerződésnél lesz majd valami hosszadalmas elbírálás, meg visszadobálás hiánypótlásra, bárakármi. De nem. Ez ennyi volt.
Ezután én még mindig könnyes szemmel kifizettem a 250 fontot, amihez természetesen nem kellett felvennem készpénzt, mert az irodában lehetett kártyával fizetni (kéééééész vagyok).

Lefoglalóztuk, innentől minden megy a maga útján.

Anglia, szeretlek:)

Most képtelen vagyok többet írni (se időm, és az agyam megint kalandozgat...), úh majd folytatom..

Pussssz

2011. január 30., vasárnap

A mesebeli harmadik :)

Megtaláltuk az igazit, és akkor kezdődjön a végső visszaszámlálás:)

Nem is tudom honnan kezdjem. Norbi talált a neten egy újépítésű lakópark hirdetést, és mondta, hogy szombaton menjünk el megnézni, mert nagyon ígéretesnek hangzik.
Elmentünk, megnéztük és elakadt a szavunk, azóta sem találjuk... Olyan, mint egy álom, és több kérdésünk nincs is. Minden egyszerűen tökéletes abban a házban, illetve a MI házunkban, csupán néhány apróbb kompromisszumot kellett kötnünk.

Hát akkor jöjjenek a képek, meg egy két megjegyzés, de igazán fogalmazni nem tudok, mert jelenleg az agyam nem működik, így részletekkel most nem fogok szolgálni.

Azt hiszem, a képek azért eléggé beszédesek:

Én kérek elnézést, hogy nincs kedvem most bescannelni az alaprajzot, de nincs kedvem :) Így paraszt módon csak lefényképeztem:




A kertből jöttünk be a bemutató házba, azért ez az első kép. Kb ekkora a kertünk :)



A nappalink


A földszinti wc

Álomkonyha luxuskivitelben

Ez az étkező a konyhában

A gas central heating system

Beépített mosógép

ÉS A MOSOGATÓGÉP:)))

Uhh... Ájulat:)

Beépített fridge/freezer

 Kicsit sok képet csináltam a konyháról, de hát ez annyira szép :)



Feljáró az első emeletre

Ez lesz kialakítva vendégszobának

Külön fürdő az első emeleten, ahová Norbi szerint befér a sarokkád, ha kell

Kettes számú háló, amit gardróbszobának fogunk használni

Folyósó az első emeleten

Feljárat a MÁSODIK emeletre :)

 És a mi hálónk...
A fürdőnkkel


És a majdani játszósszobánk


Most tényleg nem tudok részletesen írni.
A ház már a miénk, február 11 után beköltözhető, merthogy újépítésű, tehát tényleg most készül el, de még nem tudjuk pontosan hányadikán költözünk. Ha minden jól megy, ha visszajövünk Mo-ról, akkor költözünk.

Ha az agyamról felszállt a rózsaszín köd, és holnap, mikor felébredek, és kiderült, hogy ezt nem álmodtam, akkor leírom, hogy mik a részletek.

Jesszus, most visszaolvastam, és nincs egy értelmes mondatom, de remélem elnézitek nekem, mert most úgy érzem, mintha már ittam volna, pedig nem is. Csak vigyorogni tudunk, meg ámulni, álmodozni...

Szép estét mindenkinek

2011. január 26., szerda

House No.2


Jelentem, megtekintettem a másodikat is. Norbi nem tudott jönni, az odajutás viszontagságairól most inkább nem szólnék.. Majd egy következő postban. Nem a hely van messze, amúgy, hanem nekem okoz problémát A-ból B-be eljutni kocsival. Térképpel, gps-szel és google mappal is fel voltam szerelkezve, valamint telefonos segítségem is volt, mégis egy órát késtem a megtekintésről... Na mindegy, ezt majd tényleg később mesélem el.

Jöjjenek az adatok:

Szintén semi-detached, viszont sarokház is egyben. Nem olyan nyugodt a környék, mint az elsőnél, de azért nem vészes.


Nem éreztem a beleszeretést ennél a háznál, de azért nem zárjuk teljesen ki.
A ház körül váll magas kerítés van, ami itt angliában nem jellemző, de mindenképpen előnyös, sztem. Nem valami új ház, viszont régi, 1950 környéki. Erre a külcsín és a belbecs is rácáfol.

Elvileg két kocsi beállására is van lehetőség. Elöl is van kert, ami le van füvezve (illetve a kocsibeálló kövezve van, meg a kis járda is, ami a bejárathoz vezet)



meg hátul is, ami ellenben járólapos. Sztem tök fasza.



A bejáratból balra nyílik egy kis tároló a kabátoknak, meg cipőknek (ez az 1-es számú házból hiányzik), valamint a lépcső mellett folyosó húzódik szintén tárolási lehetőségekkel.



A folyósó végén van, szemben a bejárattal egy hatalmas konyha, olyan fasza tűzhellyel, hogy besza-behu. Asszem 6 gázrózsája van. A konyhabútor is szép nagyon. (Ja ezeket bennhagyják).
Mivel a házból nekem ez a rész tetszik a legjobban, így erről muszáj több képet is feltennem :)




A konyhából nyílik egy kis hátsó "előtér" a kerthez. Innen nyílik egy wc és egy tároló.

A nappali is itt van a földszinten, ami nem túl nagy, de azért nem vészes, és itt van egy tároló.




A emeleten, ami tetszik, hogy két felé ágazik lépcső. Balra van az iskola a fürdő, ami nagy!! Ide kialakítható lenne egy sarokkád sztem. (Mondom, még Norbi nem látta, úgyhogy ezt nem állítom biztosra)



Jobbra pedig van a három háló, amik szintén nagyon nagyok. Jóval nagyobb mind, mint az előző házban volt.




Én nem vagyok elájulva, de sztem ebbe belejátszik, hogy sötét volt már, mikor odaértem, plusz az utazás viszontagságai is rányomták a bélyegét az egészre.

De Norbi a képeket megnézve lelkes lett, úh lehet kap még egy második esélyt

Töltöttem fel olyan képeket is, amiket én csináltam, meg olyat is, amit az agency, sötétben kicsit szar fényképezni...

2011. január 25., kedd

Egyebek

Dolgozunk sokat, persze ezzel semmi újat nem mondtam. Én már idejét sem tudom mikor dolgoztam utoljára csak 8 órát. Általában 12-t nyomok le egy nap (vagy éjszakázom) és bár sokszor vagyok fáradt, én mégsem bánom.
Egyrészt természetesen a pénz miatt (novemberben 1400, decemberben pedig 1600 volt a fizum), plusz én még mindig nagyon élvezem a munkámat. Szeretek angolokkal együtt dolgozni, örülök, hogy vannak, akiket nevezhetek barátomnak a kollégák közül, és jó érzés, hogy érzem, hogy totálisan befogadtak:)

Amúgy az agency-sek jönnek mennek, én meg már lassan 8 hónapja itt vagyok. Elvileg tavasszal meg fogják hirdetni a cégnél ezt a munkát, amit végzek. Azaz van esély, hogy átvegyenek, tehát nem leszek tovább ügynökséges, hanem én is Freightliner alkalmazott leszek:)
Granwill (a legidősebb kollégám) megy nyugdíjba pár hét múlva, így az ő helyére fognak felvenni valakit, illetve Tony-nál fogják véglegesíteni a supervisor pozíciót, ezért ott is felszabadul a hely:) az egyiket már csak megkapom. Ez természetesen több pénzt és több védelmet is jelent. Nagyon remélem, hogy sikerül majd!

Norbi is rengeteget dolgozik, ami szintén nem újdonság, és bár a pénznek ő is örül, annyira nem szereti a céget, mint én az enyémet, de fényévekkel jobb ez, mint a régi cége. Kevésbé ideges, kevesebbet dolgozik egy picivel és jobban keres.

Én továbbra is fogyózom nem eszem, amivel látványos eredményeket értem el múlt héten. Szépen rajzolódtak már a kockák a hasamon, újra jó rám a 6-os nadrág (tehát a combomról meg a fenekemről is ment le zsír)
Mozogni továbbra sem szeretnék. Még nem találták fel azt a sportágat, amit élveznék.
Persze hétvégén nem bírtam ki. Főztem babgulyást és meg kell mondjam isteni finom lett, és úgy rá-rá jártam egész hétvégén... Hát ez hétfőre már meg is látszott, így megszorítások vannak megint.

Vasárnap megyünk a fényképezésre, ezért van most az egész. Próbálom magam nyári formámba hozni.

Norbi is nagyon figyel az alakjára. Csodaszép lapos már a hasa, de neki sincs már energy-je esténként mozogni, így ez az egyetlen megoldás nála is, hogy odafigyel mennyit eszik.
Általában napközben egy jó nagy adag főtt kaját csomagolnok neki, amit általában két részletben eszik meg a nap folyamán, este pedig egy pici leves. Persze eszik gyümölcsöt is minden nap. Ezt csinálja már nyár óta. Apukája halála is nagyon ráijesztett, nagyon fél, hogy ő is könnyedén elhízik majd.
Szeretne eljárni kondizni, de amíg ez a munkahelye, addig ez tuti nem fog összejönni.

Szolizunk is két naponta, hogy legalább ne rikítsunk majd a képeken.
Én a hajam miatt vagyok kicsit elszonytyolodva megint, mert bár nem mondanám, hogy hullik, mert ezt nem érzékelem, de valamiért mégis kevesebbnek tűnik, mint nyáron. Sztem a hajszín miatt is lehet.
De mivel minden tél elején szinte csomókban szokott hullani a hajam, így most azért mégsem vagyok teljesen vígasztalhatatlan.

Illetve minden télen előjön rajtam vmi kiütés. A mellkasom és hátul a vállam van tele piros pöttyökkel. Talán pattanásnak nevezném őket. Borzalmasan csúnyának érzem magam tőlük. Ez általában tavasz végén, nyáron múlik csak el, egy nagyon okosan kikövetkeztettem, hogy a napsütéssel lehet összefüggésben, vagyis a napozással.
És láss csodát, idén nem jöttek elő rajtam. Sztem a szoli lehet az oka.

Még hétvégén veszünk egy-két ruhát, aztán jöhet is a fényképezés:)

Na majd mindjárt postolok a ma megtekintett házról, amennyibe a net is hajlandó viszzatérni köreinkbe.

A

- Posted using BlogPress from my iPhone

Location:Manchester,United Kingdom

2011. január 23., vasárnap

Megnéztük az első házat

Természetesen, részemről szerelem első látásra!
2002-ben épült a ház, 2006-ban építettek hozzá egy télikertet. Két szintes, az emeleten vannak a bedroomok, amiből az egyiket gardróban használják,



a másikat vendégszobának,



a harmadikat pedig hálónak,



csakúgy, ahogy mi is tervezzük.

Itt van a fürdőszoba is, ami kb pont akkora, mint a mostanink, és az már tuti, hogy egy sarokkád NEM fog beleférni.



Valamint a fürdő melett van egy tároló is.


A földszinten van egy kellemes méretű nappali. Itt a tv mögötti fal egy kicsit érdekes. Bár nem vizsgáltam meg közelről, de sztem valamilyen állatszőr szerű kockából van kirakva...
Be van építve egy tároló ide is.



A nappaliból nyílik egy nem túl hatalmas konyha, de sztem ezzel a mérettel már ki tudnék békülni (plusz benne hagynák a konyhabútort a hűtőt a mosó és mosogatógépet is!!)


Na, ennyire azért nem kicsi a konyha, csak én vagyok béna fotós...


Konyhával egy légtérben van az étkező



 és ebből nyílik a télikert, ami nagyon tetszik nekünk. Ott is bent hagyják a bútort.





Minden helyiségben van fűtőtest (ez nekünk fontos szempont, mert én iszonyat fázós vagyok eleve, plusz a mi kis lakásunkban nincs a konyhában és az előszobában, és ez nagyon érződik is...)

A ház energiatáblázata is nagyon jó, eddig tán ez az egyik legjobb, amit eddig láttunk a neten.

A ház előtt van két autó parkolására hely, sztem ez bőven jó, Norbi húzogatja a száját, szte ez így nem lesz megfelelő.

A kert picike, pont bbq partyknak megfelelő.



A környék csendes, egy új építésű környéken van, gyakorlatilag az egész hely ilyen ikerházakkal van telepakolva. Amit mi néztünk, ráadásul egy zsákutca végén van, tehát tényleg nagyon csendes.





Közelben van egy nagy Tesco, meg egy bazi nagy Netto (az nem az a bolt, ahová szívesen járnék...), meg jól ki van építve az a rész.
Norbi munkahelyétől kb 5 percre van a ház, persze kívűl van a körgyűrűn, tehát úgymond külváros, de mint már említettem, minket ez nem zavar. Így nekem kéne sokat utaznom a munkába, de legalább gyakorlom a vezetést.

(Nagy zárójel, még mindig 150 a pulzusom, ha "idegen" helyeken kell vezetnem. Totál parázok, leizzadok, miközben az ujjaim jéghidegek... Áááá, gyűlölöm még mindig, csak a céghez szeretek bejárni, még az Asdás bevásárlás is belém teszi az ideget...
Tegnap egyedül kellett megközelítenem a házat, mert Norbi dolgozott, így nem tudott jönni (mikor végzett a melóval visszamentünk, hogy ő is lássa, a tulaj tök kedves volt, hogy megengedte), és én tudtam, hogy a szomszéd utcába sem találok el eltévedés nélkül, ennyi utat képtelen vagyok memorizálni térkép nélkül, Norbinak hiába van két navigációja, egyiket sem tudja odaadni. Így nem maradt más választásom, letöltöttem az Igo My Way-t az iPhone-ra, és azt kell mondjam, tökéletes! Imádtam, hogy tökéletesen elvezetett a megadott címre, tök jóban voltunk az első perctől. Gondolkodtam még a TomTom-on, de leírások alapán ez szimpibbnek tűnt...)


Szóval én azt kívánom magunknak, hogy ez legyen a legrosszabb ház, amit láttunk, mert erre is tiszta szívvel és lelkesen tudnék bólintani. Sztem éppen tökéletes kis otthon lenne ő nekünk, bár nem hatalmas, és tényleg nem nagy a hely a ház előtt a két autónak, de én állítom, hogy megtaláltuk az igazit :)

A követező házat kedden nézzük meg, illetve azt csak én egyedül, mert Norbi dolgozik (mondjuk én is, csak kivételesen 2kor végzek) Peti barátunk jön velem az agency-hez, ahol átbeszélünk mindenféle részletet, utána meg háznézegetés.