2011. október 30., vasárnap

Didim

Mármint nem az enyém :)

Ez a hely neve, ahova nyaralni megyünk május végén.
7 éjszaka, all inclusive, 4 csillagos szállodában.
Már alig várjuk. Én 4 éve nem voltam nyaralni, Norbi 11. Úh épp itt az ideje. Nyaralás lefoglalva, reméljük semmilyen vulkánkitörés, vagy bármi egyéb nem jön majd közbe, ami meghiúsítaná a pihenésünket. Ez a karácsonyi ajándékunk egymás számára.

Itt van pár kép a hotelről, ahová megyünk.








Már megrendeltem az egyik fürdőruhámat Olaszországból. Itt van (csak erős idegzetűeknek)

Még rendelek vagy 3 fürdőruhát májusig, asszem :)

Már most menni akarooooook!!!
Alig van hátra pár hónap addig :)

2011. október 26., szerda

2011. október 24., hétfő

Egy új családtag

Mostantól erről (is) születnek a bejegyzések:



Picit nagyobbat szerettem volna, de végül ezzel is kiegyeztem :)
Még szoknom kell. De csodaszép, és még egy csomó jó tulajdonsága is van. Egyszer majd talán írok erről is.

Most hagyom Norbinak, had játszon vele:)

xx


2011. október 19., szerda

I can work under pressure...

... but I hate to do it!

Nagyon nehéz időszak a mostani a cégemnél.
3 napja új számítógépes rendszert használunk, aminek bevezetésére 3,5 éve készülnek.
Az előző rendszert 1989 óta használták/tuk, egészen múlthét szombatig.
Nagyon komoly átálláss ez, és totálisan kimerülök ettől. Viszont benne vagyok a sűrűjében, mondhatnám, hogy az egyik legjobb alkalmazottja vagyok jelenleg a Traffic Office-nak, ami viszont azzal jár, hogy a napi 12 órás műszakot, kb duplájának érzékelem, és teljesen kivagyok fizikailag és szellemileg. Egy hónapig most másra nem is lehet számítani, úh nem tudom mikor fogom frissíteni a blogot, de igyekszem, ahogy lehet.


- Posted using BlogPress from my iPhone

2011. október 13., csütörtök

Geek

Csalódott vagyok, és döntésképtelen...
2008 óta vagyok boldog iPhone tulajdonos és ezen sosem volt szándékomban változtatni, de most...
Szóval 2 éve, mikor aláírtam a szerződésemet a 3Gs-re, akkor ugye kicsit megszívtam, mert pár hónap múlva megérkezett a 4-es.
Ebből a generációból én teljesen kimaradtam, mivel a contractom 2 évre szólt a mobilszolgáltatómmal.

Most pedig totál boldog voltam, hogy októberben lehet megújítani a szerződésemet (azaz venni új telcsit) és hogy mostanra ígérte az Apple az új iPhone bemutatását, amiről mind azt hittük, hogy iPhone 5 lesz, erre kiszúrták a szemünket ezzel a 4s-sel :(
És ha most ezt veszem meg, és szerződöm 2 évre (márpedig gyanús, hogy így lesz...), akkor megint kimaradok az 5-ből, amit tuti pár hónap múlva ki fognak adni.

Szívás:(
Micsoda problémák, jajj...

- Posted using BlogPress from my iPhone

2011. október 12., szerda

Eperszem

Anyuéknak, szeretettel :)


Osztálytalálkozó - 2011

Már lassan egy hónapja volt, de egyszerűen nincs érkezésem írni róla.
Pedig nagyon jó volt. Ez volt az egyik legjobb Mo-i tartózkodásom, leszámítva egy-két kellemetlenséget (igen, 46 órába is belefér, hogy nem csak jó pillanatok legyenek...)

A lényeg viszont, hogy remek hangulatban telt az osztálytali, egy élmény volt újra látni a régi osztályt :)
De mint mindig, most is inkább a képek beszéljenek helyettem:

A régi osztályterem



Tablóképünk

Ajándék

Before (2001)

After (2011)

"- Most akkor mi legyen? Hátra forduljunk, vagy ne??
- NE FORDULJ HÁTRAAAAAAA!!!!"
:DDDDD

A Mátyás kertben

Sober

Zsófia

H. István

Áki-Báki

Anna

Vió

Csabus

Klári anyuval

:)

Miki

P. István

Not sober...


Itt már a végét járom




2011. október 10., hétfő

Vet

Azt hinnétek, hogy állatorvoshoz mondjuk a macskusz utál járni, hiszen neki adnak olyankor oltást, de higyjétek el, ez neki semmi különösebb izgalommal nem jár. Most is itt szundizik mellettem a hordozójában.
Ellenben nekem egy stressfull tortúra.
Mert a váró tele van nagytestű kutyákkal, akik morognak, meg ugatnak (nyilván egy macskával a kezemben nem én vagyok a kedvenc), így már az ajtón sem mertem bejönni.
Én ugyanis rettegek a kutyaugatástól.
A kutyáktól csak azért félek, amiért a lufitól és a villámlástól is. Törvényszerű, hogy vmi ijesztő hang követi.
Rettegek.

Szóval álldogálok az ajtóban a váró előtt, pityergek, erre egy nővérke jön és bevezet egy külön váróba, ahol nincsenek kutyák. És biztosít arról, hogy nem én vagyok így egyedül, sok cicás gazdi fél a kutyáktól, és ő ezt tökre megérti:)
Én azért még remegek kicsit, de legalább nem néztek hülyének, legalább is nem mutatták...




- Posted using BlogPress from my iPhone

Location:Courtyard Dr,Walkden,United Kingdom

2011. október 6., csütörtök

Szalagavató 2001

Hihi :) Ez volt az osztálytáncunk 10 éve! Én vagyok a második piros szoknyás lány, aki bejön a képbe.

Gyanítom, hogy ez csak nekünk, az osztálynak élvezetes nézni, de azért, aki bírja a gyűrődést, annak jó szórakozást :)


Köszönet Kakuk Nórának, aki digitalizálta VHS-ről :)




2011. október 2., vasárnap

'Hun van még karácsony...?'

Bizony, a nyakunkon!
Úh szerencsésen lefoglaltuk a repjegyet Mo-ra.
Utoljára 2008-ban karácsonyoztam családi körben, most azért jó lesz velük lenni!

Mivel a Jet2-nál 500 fontba került volna a két return jegy, így Norbi utánanézett van-e vmi más alternatíva. És van! Lufthansa-val utazunk, ami ugye nem is fapados, és mégis 150 fonttal olcsóbb volt a jegy!! Igaz, frankfurti átszállással 6 órás lesz az út, de most ki akarjuk próbálni így az utat.

Dec 17-én érkezünk, január 2-án jövünk vissza.

Lefoglaltuk a kocsinak is a parkolót a reptéren, 63 font. Nem is olyan vészes.

Még macskusznak kell macskahotelt találnunk arra az időre. Vérzik a szívem itthagyni őt, de az összes lehetőség közül még ez a legkevésbé megterhelő számára.




- Posted using BlogPress from my iPhone

2011. október 1., szombat

What brings me happiness

Jelenleg (illetve az elmúlt 4 napban):
Bronzolaj, bikini, napszemcsi, Baileys, Harry Potter, Green Richmond, és a napsugááááár!!

Sekélyes vagyok, mondhatjátok, és igazatok lenne!

De most még ez sem mozdíthat ki a világbékémből:)

Thanks for listening:)

xx

- Posted using BlogPress from my iPhone

In the Summer time, when the weather is hot

Jelentem, a 2011-es nyár, kis késéssel, de elérte Manchestert!
4. napja van rekkenő hőség, 28 fok!
És amilyen mázlista vagyok, pont szerda óta minden nap délután 2kor végeztem a munkahelyemen (ilyen időszámításunk előtt történt utoljára), így fél3tól 5ig napoztam minden délután!!
Kiemelném megint: NAPOZTAM MINDEN DÉLUTÁN!! Ez olyan, mintha vmi mesében lennék, és teljesült volna a három kívánságom!
Aki még nem élt itt, az nem tudja, ez milyen ritkaság, ami itt történik. Több, mint 100 éves meleg rekord dőlt meg!
Igen, néha van, hogy 25-26 fok van, mondjuk egy délután, vagy egy nap erejéig, de hogy majdnem egy egész hétig ilyen hőség van! Ez már szinte varázslatnak számít!!
Úgyhogy gymben utoljára hétfőn voltam. Nem, nem, kedveseim! Fanatikusnak fanatikus vagyok, igen, de nem! Nincs az az erő, hatalom, pénz, ami engem elragadhatna az éltető napsugaraim elől:)

Úh tegnap napnyugta után kitakarítottam, most szaladok bevásárolni, és utána irány a kertbe napozniiiiiii!!!

Btw, jövő hétre havazást mond...

Apa, de mi lesz, ha elfogynak a birkák?

Ezt sikerült kérdeznem egyszer gyerekként, mikor nem tudtam elaludni, és szüleim a birka módszert javasolták problémám megoldására. 10 perces néma számolgatás után feltettem, az azóta családi szállóigévé vált mondatot. Eléggé röhögtek:)
Ebből is látszik, milyen jól fejlett humorérzékem volt már gyerekként is:)
De nyilván csak nem voltam normális már akkor sem.
Ez abból is kiderülhet, hogy - ameddig vissza tudok emlékezni - tisztában voltam azzal, mi is a halál, és rettegtem tőle. Ezért minden este, elalvás előtt fontos volt, hogy a 'jó éjszakát' legyen az utolsó, amit kimondok, mert ha reggel nem ébrednék fel, mert éjjel meghalnék, akkor legalább vmi kedves, pozitív dolog volt az utolsó szó...
Hangsúlyoznám: MINDEN este attól féltem, hogy meghalok álmomban...

Plusz nem aludtam soha háton, mert a halottak fekszenek úgy a koporsóban, ha meg véletlenül még össze is kulcsoltam a kezeimet a mellkasom előtt, na attól igazán ki tudott verni a víz. Gyorsan pózt váltottam, mert féltem, hogy meghalok.

Azt hiszem már akkor is hoztam a skorpió tulajdonságokat, elég rendesen, ezzel a halál dologgal.

Aztán nyilván vannak az alap dolgok, amiktől a legtöbb gyerek fél, szörnyek (nálam piros szemű szörnytől ment a rettegés, aki majd benéz az ablakon, ezért mindig lehúzott redőnynél mertem csak aludni), szellemek (a Szellemírtók megnézése után csak romlott a helyzet. Sötétedés után a konyhába se mertem kimenni egyedül, hajmosás közben pedig alig mertem becsukni a szemem, nehogy vmi nyák kezdjen el folyni a csapból...), nem mertem kidugni a lábam a takaró alól, lámpa melett aludtam csak... stb.

Ezek a paráim hosszú időn keresztül kísértek. A legtöbb azzal szűnt meg, hogy aludt velem vki. 17 éves korom óta szinte sosem alszom egyedül. Ám eleinte, ha mégis, akkor ugyan ezek a parák előjöttek.

Később változott a helyzet. Mikor az előző Norbimmal albiba költöztünk egy lakótelepi ház 9. emeletére, varázsütésre megszűnt minden parám.
Volt ugyanis, hogy egyedül kellett aludnom, és csak nem jött az ismerős tenyér izzadás, heves szívdobogás. És tudjátok miért? Mert nem aludtam egyedül!! Mert körülöttem ezernyi ember aludt, és ez megnyugtatott.
Akkor eldöntöttem, hogy sosem akarok kertes házba költözni. Nem akarok félni többet, és engem az emberek közelsége nyugtat meg.

Mióta ebben a sorházban lakunk, csak egyszer kellett éjszaka egyedül aludnom.
És bizony, előjött a parám... Féltem. Villany felkapcs, neszek figyelése, minden volt...
Úh csak abban tudok reménykedni, hogy nem kell sokszor egyedül aludnom majd:)

Meg arról is akartam írni ebben a bejegyzésben, hogy kis kifli-nagy kifli kérdéskör, de nem igazán illik ide...

Na mindegy... Azért ezt is megosztom veletek.
Szóval volt az az epizód a Jóbarátokban, amikor arról van szó, hogy összebújva elaludni, vagy sem, és a lányok hevesen bólogattak, hogy bizony ők csak úgy szeretnek elaludni, összebújva, a pasik meg kínosan mosolyogtak, hogy persze drágám... Majd mikor a csajok eltűnnek a színről, kétségbeesetten kérik egymás tanácsát, mert nem tudnak úgy aludni, ölelkezve.
Nos, én sem bírok. Illetve ez így nem fedi a valóságot, mert sokszor van szükségem elalvás ELŐTT arra, hogy öleljen Norbi, de így aludni nem bírok. Nekem kell a tér, hogy nem vagyok be-, és leszorítva.
Plusz felnőtt koromra kialakult, hogy legjobban úgy szeretek elaludni, hogy háton fekszem, és összekulcsolom a kezeim a mellkasomon:)
Norbi pedig nagyon ölelkezős, igényli, hogy így aludjunk el.
Így sokszor megvárom míg elalszik, mert olyankor mindig átfordul a másik oldalára, így én is elhelyezkedhetek a hátamon:)

Na, csak ennyit akartam:)

Pussz



- Posted using BlogPress from my iPhone