2012. április 24., kedd

Birmingham Land

Birminghamból jelentkezem. Semmi extrát nem tudok írni, meló van, meg alvás. Engem 12 órás északai műszakra osztottak be, ami anyagilag nagggyon jól fog jönni, viszont cserébe ki is purcanok rendesen. Hétfőn délután autóztunk le 3 kollégámmal Mcr-ből, becsekkoltunk a hotelbe, kajáltunk egy picit az étteremben, majd indultunk dolgozni. Egyenlőre nincs az a fejetlenség, mint, amire számítottam, bár mikor Mcr-ben indítottuk el az új rendszert, akkor én nappalos voltam, tehát nincs összehasonlításom, mert teljesen más ritmusa van a cégeinknek nappal, mint éjszaka. Nappalra az irodába legalább 7 ember kell, éjszakára 3 (Birminghamben csak ketten viszik az egész office-t) Amúgy baromi jó érzés, hogy most én vagyok a másik oldalon, hogy most én tanítok valaki mást erre az új rendszerre. Jó látni, ahogy megértik, amit magyarázok:-) Nagyon jó team-mel vagyok együtt, őket már akkor is kedveltem, mikor nálunk jártak minket tanítani. Most meg együtt dolgozom velük:-) Szóval semmi külcsi, próbáltam aludni, sikerült is 6 órát, ami már valami. Mondjuk tegnap 24 órát volta ébren... Már várom, hogy menjek haza Norbihoz, szar ez így. Nélküle :-( A kommentekre fogok válaszolni, csak össze kell szednem magam kicsit:-) Tsók

2012. április 16., hétfő

Nyitott kapcsolat

Kérek mindenkit, hogy ezt a bejegyzést nyitott elmével olvassa, és figyelmeztetnék is egyben minden olvasót, hogy lesz benne utalás felnőtt tartalomra, mert e nélkül nem lehet erről a témáról beszélni.
Tényleg csak az olvassa el, aki nem háborodik fel azonnal, ha bevett szokásoktól eltérőt olvas!

Nagyon nagyon határokat feszegető téma ez, tudom én. Tabu. Bűnös, sokak számára elfogadhatatlan és elítélendő. Felháborító és perverz még a gondolat is a nagy átlag szemében.
Én mégis írok róla, mert én pontosan egy ilyen kapcsolatban találtam meg a békémet, a nyugalmat és a harmóniát.

Szeretném leszögezni, hogy senki álláspontját nem akarom megváltoztani, azonban nekem erről határozott véleményem van, így visszafelé is elvárom ezt!
Minden trollkodó, trágár, bántó hozzászólást ki fogok törölni!! Azonban elbeszélgetni, vitatkozni, szemnyitogató beszélgetést folytatni lehet, sőt kíváncsian várom az ilyen jellegű kommenteket!
Ha van célom egyáltan azzal, hogy írok erről, akkor talán csak az, hogy másoknak is egy lehetséges irányt mutassak, akik nyitottak ilyesmire, vagy megerősítést adjak olyanoknak, akik ebben az irányban gondolkodnak.

Irtó nehéz erről írni, úgy, hogy a lényeg, az elméleti háttér benne legyen, viszont a szexuális életemet ne kavarjam bele. Mondjuk úgy, ez lehetetlen, így kérek mindenkit, hogy ennek megfelően olvasson!

Olyan ez, mint egy coming out:-) Tök izgi:-)
Na csapjunk a lecsóba!

Mit is jelent a nyitott kapcsolat? Teljes őszinteséget, ahol mindent ki lehet mondani, minden vágyat meg lehet osztani egymással és ha úgy alakul meg is lehet valósítani. És ahol nincs féltékenység és megcsalás. Illetve nagyon fontos, hogy külön tudjuk választani a szexuális vágyat az érzelmektől. Na mindjárt kifejtem.

Nálunk ez spontán, a legelejétől így alakult, így alakítottuk, pedig előtte mindketten zárt kapcsolatokban éltünk.
Viszont így, hogy megengedtük magunknak, hogy teljesen őszinték legyünk egymással, egy tökéletesen új világ nyílt ki számunkra.

Egyenlőre csak előnyét látom ennek, hátrányt még nem fedeztem fel az elmúlt 4 év alatt.
A legfontosabb, tényleg az, hogy nincs féltékenység, mert elfogadom, hogy a másik is emberből van, és nem csak én vagyok az egyetlen nő a világon, aki felé vágya lehet, és megengdem neki, hogy ezt kifejezze, adott esetben ki is élhesse. És ez természetesen visszafelé is él.

Azt hiszem a leginkább párkapcsolat-szétziláló tényező a megcsalás és/vagy féltékenyésg. Mivel nálunk ez nem áll fenn, ezzel kiiktattunk egy csapdát, amibe a legtöbben beleesnek. Nem lehet szó megcsalásról, hiszen mindenről tudunk és teljes mértékben elfogadjuk, ami a másikban zajlik.

Itt nem arról van szó, hogy én kevés vagyok neki, vagy ő kevés nekem, hogy nem tudjuk kielégíteni egymás vágyait. Aki erre asszociál, az teljesen félreérti a helyzetet. Itt inkább arról van szó, hogy igyekszünk minden önbecsapástól mentesen egy hiteles életet élni.

Tegye fel a kezét, aki még sosem félt attól, hogy a párja megcsalja, vagy másra is vágyik rajta kívül!
Tegye fel a kezét, aki még soha nem kívánt meg mást, vagy tartott vonzónak, vágykeltőnek a párján kívül!
Tegye fel a kezét, akit még nem vádolt igaztalanul a párja megcsalással!

Mi felvállatuk ezt, hogy nem fogunk csak azért önbecsapásban, elfojtásokban, hűtlenségben élni, mert ezt a példát mutatja a társadalom, és erre van berendezkedve mindenki.

Az, hogy bizonyos esetekben külön tudjuk választani az érzelmeket a szexualitástól, azért lényeges, mert érzéseink csak egymás iránt vannak, viszont szexuális vágy más irányában is lehetséges, és mi ezt pontosan a helyén tudjuk kezelni.

Nem hiszek az örökkön-örökkében. Mert még nem találkoztam olyan emberi lénnyel (lehet, hogy van olyan, csak még én nem találkoztam vele), aki soha egyetlen pillanatra sem csábult el, akár csak gondolati szinten is egy másik ember irányába. És mi ahelyett, hogy ezt rejtegetnénk vagy próbálnánk elfojtani, inkább őszintén beszélünk róla.
Nálunk tuti nem jellemző, hogy mondjuk Norbi meglát egy jó csajt, utánafordul, akkor én duzzogva letermtem. Leginkább én is a lány után fordulok, és megállapítom, hogy tényleg jól néz ki.

Nincs közöttünk birtoklási vágy, nem akarjuk a másikat kisajátítani. Mégis szeretjük egymást, úgy, mint még senkit ezelőtt.Sokkal boldogabbak vagyunk, mint az eddigi kapcsolatainkaban.

Ez az egész valahogy onnantól válik valóssá, hogy bevallod magadnak, hogy igen vannak/lehetnek vágyaim, és hogy ez mindenki mással is így van. Azzal, hogy beleszeretsz valakibe még semmi sem biztosítja, hogy nem kívánsz majd meg valaki mást az életed hátralevő részében. Mert meg fogsz. Ha nem te, akkor majd valószínűleg a párod.

És nem, nem félelemből, vagy megelőzésből éljük így az életünket, hanem mert ebben érezzük jól magunkat. Hogy megoszthatunk, megvalósíthatunk minden fantáziát, hogy nem kell félnünk attól, hogy a másik mit gondol.

Nem tudom jobban összeszedni a gondolataimat erről, úgy, hogy ne menjek bele arcpirító részletekbe.

Gondolom vannak kérdések.
Had szóljon :)

2012. április 14., szombat

Új kedvenc

Most ezt hallgatom látástól mikulásig :) A pasi sem rossz a klipben. Tetszik a tetkója :)
Remélem ez lesz az idei nyár egyik slágere :) És majd folyton hallgathatom a Capital-on <3


A másik post is készül, csak idő kell, hogy kifogalmazzam
xx

2012. április 11., szerda

Prepost

Fogalmazódik bennem egy post a nyitott párkapcsolatokról. Egyrészt már tavaly nyáron is akartam írni erről, meg egy kommentelőnek meg is ígértem, másrészt baromi régóta ki akarom valahogy ezt fogalmazni.
Csak nagyon nehéz erről úgy írni, hogy ne legyen arcpiritó, közben pedig a lényeget mégis ki tudjam fejezni.
Várom az ihletet :)

6 hét, 5 kiló

Tudom, nevetséges vagyok, meg minden, de leszarom:-)
Kitettem egy kis táblázatot oldalra, ugyanis most kitűztem az 50 kilós célt a nyaralásig. Tegnap reggel voltam 55 (a sok almás pite, ugyebár...)
Mivel most sajnos esélyem sincs, hogy bármilyen edzést csináljak, míg be nem gyógyul a hátam, így marad a jól bevált diéta.
Nekem fontos az az 5 kiló mínusz, mégha más csak húzza is a száját erre.
Thx for listening:-)

2012. április 9., hétfő

Becenevek

Mikor kicsi voltam, a családom Ancsának hívott. Azt hiszem ez még az oviban, illetve az általános isi első három osztályában így ment, aztán átkerültem egy másik suliba, és ott már mindenkinek Anitának mutatkoztam be.
Apukám tudta fokozni: Ancsa-Pancsa, illetve Ancsurka-Pancsurka.
Végül azt hiszem 12 évesen véget vetettem ennek és közöltem apuval, illetve minden családtagommal, hogy ezennel senki nem becézhet Ancsának, illetve ennek mindenféle változatainak.
Asszem apuval volt egy kis mosolyszünet emiatt, de azóta már megbékélt, és számukra maradtam Anita.

Eközben, Tamcsi valahogyan rámragasztotta az Antát (a gimiben csomó mindenkinek ő adott becenevet, amit még ma is viselünk:-))
Ez azóta is megmaradt.

A pasijaim közül senki nem hívott Antának,  nem tudom miért, inkább a szokásos nyuszi, babám, akármim volt a jellemző...
Ebben is Norbi az egyetlen kivétel:-) Ő Antának hív:-)

Mióta kiköltöztem, azóta Aníííta lettem, lévén az angolok nem tudnak, szimplán, hangsúlyozás nélkül kiejteni egyetlen szót sem:-)

És kb úgy két éve NítNít (Neet-Neet)-ként szólít egy-két kollégám, illetve a Níti (Neeti) még egy befutó:-)

Az egyetlen ember, akinek engedem, hogy Ancsának szólítson, 12 éves korom óta először, az a tetováló művész úr, Attila. Ő is csak addig teheti ezt meg, amíg tetovál:-)

2012. április 7., szombat

Anyu féle almáspite

Jelentem, isteni lett:-) Bár anyu receptjében 60 deka liszt szerepel, nekem ebből két tepsi süti jött ki. Anyu tepsije nagyobb:-)
Megosztom, hátha vki kíváncsi rá:-)
Tésztához:
60 dkg liszt
25 dkg vaj
2 dl tejföl
2 kávéskanál sütőpor (fél zacskó, ha Mo-on élsz:-))
1 tojás
1 evőkanál cukor (én vagy hármat beleraktam)
1 zacskó vaníliás cukker (lengyel bolt)

A töltelékhez:
1,5 kiló alma (mivel én a tésztából 2 adagot hoztam ki, az amából dupla mennyiséget használtam)
Kristálycukor - nem tom mennyi. Úgy jó alaposan meg szokta anyu cukrozni az almát, mert azt mondja, az úgy finom:-) nem csak úgy éppen meghinti, hanem jól megszorja
Fahéj - ezzel csak érzésre meghintjük, hogy érződjön az íze, de ne essünk túlzásba.

Elkészítés:
A tésztához a hozzávalókat egy nagy tálban összegyúrjuk, ha nagyon ragad, egy kicsi lisztet még lehet hozzárakni.
Két felé osztom, majd anyukám instrukciója alapján, téglalapra nyújtjuk először az egyik felét. Nekem csak amőba sikerült, de késsel megoldottam:-)
Tepsit kivajaz, sütőpapírt belevág, arra is egy kis vaj, majd kinyújtott tészta belerak és késsel szép téglalapra formáz:-)
Az időközben vmikor megpucolt és a nagy lyukú reszelőn lereszelt almát (mikor anya mondta, hogy megpucolod és lereszeled az almát, az jutott eszembe, hogy vajon az asda-ban lehet-e kapni előre reszelt, de legalább pucolt almát? Nem lehetett) elegyengeted a tésztán. Megszórod cukorral meg a fahéjjal, kinyújtod a másik felét is a tésztának, rárakod az almára, levágod a felesleget (azt meg lehet enni. Kiskoromban a bátyámmal mindig versenyeztünk a nyerstésztáért. Imádtuk:-))
Megszúrkálod a tetejét villával, lekened tojássárgájával, és mehet az előmelegített sütőbe.
Nekem légkeverésessel, 180 fokon olyan 25-30 perc. Mikor szépen megpirul a teteje, akkor készen van.

A receptet köszönjük anyukámnak:-) Mindenkinek nagyon ízlett:-)

Ready to bake


Szép piri lett


Felkockázva


Ez pedig a második adag készítése közben zajlott. Zoli felelt a bbq-ért


A csajok meg almát reszeltek :)


Ilyen erősek lettünk az almareszeléstől :)

2012. április 6., péntek

Finishbe érkeztünk :)

Bejött a blog terápiás hatása! Megvolt a mélypont a tetoválásnál a múltkor, depis votam vagy két napig a dologtól, de mostmár sokkal jobban vagyok.
Tegnap voltam egy újabb kínzatáson Attilánál, és azt mondta, hogy lehet már csak egy alkalom kell a tetkómhoz, hogy kész legyen. Én azért kettővel számolok, de reménykedek :)
Amúgy EMLA a legjobb barátnőm. Az első pár alkalommal használtunk ilyen érzéstelenítő krémet, amitől nem fáj annyira a téma, de valahogy kiment a fejemből, hogy venni kéne megint.
Tegnap újra használtuk, és láss csodát, nem is fájt annyira :) Mondjuk úgy látszik az agyam és a bőröm beállt a három órás sessionre, mert akkor már kezdett elviselhetetlenül fájni megint, krém ide vagy oda, de most akkor is tudtunk haladni, és ennek nagyon örültem.
Attila meg is dícsért, pedig nem szokott gyakran :)
Már van egy csomó fehér is a szárnyaimban, meg a vonalakat erősítgeti, javítgatja Attila folyamatosan. A legutolsó alkalommal töltök majd fel fotót, már alig várom.

Amúgy a bőröm eléggé megsínyli ezt a tetoválást... Sajnos mivel már november óta sem napozni sem szolizni nem szabad, elkezdtek kijönni ezek a kiütések/pattanások a hátamon meg a mellkasomon, amiről már egyszer írtam. Plusz a bepanthen krém is erősíti ezt a hatást, illetve, hogy hetente 2 napot fólia alatt aszalódik a bőröm. Szóval most eléggé csúnya látvány a böröm, de május végétől újra visszaáll a rend és a lelkibékém. Lehet menni napozni és folytathatom az edzést is majd :)

Na, de ne igyunk előre a medve bőrére.
Most két hét pihi, amíg teljesen begyógyul a bőröm, aztán jöhet a finish line.

2012. április 4., szerda

I listen to the radio...

Tudom, hogy ezután a bejegyzés után majd megint én leszek az ügyeletes hazaáruló, akinek Angliában még a fű is zöldebb, de kíváncsi vagyok, hogy másnak is feltűnt-e, vagy csak mi vagyunk Norbival becsavarodva, hogy a magyar rádiók, a külföldi zenék nagy részét nem eredetiben játsza le?????
Míg decemberben látogatóban voltunk, a kocsiban mindig szólt a rádió, és Norbi szólt először, hogy, te, ez nem a Lady Gaga hangja. Mondom, hagyjál már, biztos képzelődsz. Aztán odafigyeltem és tényleg nem. Nem ott veszi a levegőt, nem ott vannak a hagsúlyok, mint az eredetiben, máshol hajlít...
Meg az Adele sem...
Aztán gondoltam, biztos csak a kocsi hangfala szar...

Múlt héten, míg tetovált művész úr, laptopról hallgattuk a Petőfit. És basszus Jessie J nem éri el a saját számában a magas hangokat! Bazzz... Eddig meg elérte...

Hogy ez a van? Másnak is feltűnt ez? Vagy mi van?
Norbi a licence-re gyanakszik, hogy biztos olcsóbb megvenni a "karaoke" verziót, felénekeltetni mással, és számítógéppel megvarázsolni, mint az eredeti vörzsönt megvenni...

Tudja valaki a tutit?

2012. április 3., kedd

*örömében ugrál*

Díjatkaptamdíjatkaptamdíjatkaptam:-)

Marcsi adta, és nagyon boldoggá tett. Nagyon szeretem olvasni az írásait, mert bár totál másmilyen az életünk (kezdve onnan, hogy 3 gyereke van:-):-)), mégis élvezem olvasni minden sorát. Ő az, akit példaként tudnék állítani a legtöbb anya elé, hogy igen, így érdemes gyereket nevelni. Így tud hivatás lenni az anyaság, ahogy ő csinálja.

A szabály az, hogy 3 olyan dolgot kell leírnom magamról, amiről eddig nem írtam, és 3 bloggernek tovább kell adnom a díjat.

Hmmm, irtó nehéz ám összeszedni 3 olyan dolgot, amiről még nem írtam, és érdekes lehet... Igazából én egy tök unalmas ember vagyok:-)

1. 16 éves koromtól úgy 4 éven keresztül nagy alteros voltam, vagy inkább hippis, illetve próbáltam elhitetni magammal és másokkal, hogy az vagyok. Valószínűleg az akkori énem szemen köpte volna a mait, amiért nem csak a belső értékek fontosak már:-)
Volt egy csudacuki napocskás bakancsom (azt még ma is szívesen hordanám:-)) volt rajta felhő meg esőcseppek is. Volt hozzá egy sárga meg egy kék cipőfűzőm. Szigorúan nem párban hordtam a zokniaimat (anyu biztos örült, hogy nem kellett bajlódnia a párosítással)
Volt egy hippis nadrágom is, amit Tompos Kátyával festettünk együtt:-) volt rajta písz meg láv meg minden:-)

2. Ezzel szemben 12 éves koromtól 4 évig diszkós picsa voltam. (Ikarusz tinidiszkó, a művházban, nyáron, szigorúan a behúzott sötétítőfüggönyökkel... valakinek megvan ez?:-)) UV zöld/narancssárga körmökkel ÉS szájjal... pfff:-) I ♥ the 90's:-)
Nem pasiztam, nem dohányoztam, nem ittam alkoholt és nem drogoztam. Az első cigit 25 évesen szívtam el. Először 21 évesen ittam alkoholt (azt is úgy, hogy az akkori pasim a körtelevembe rakott egy kis körtepáleszt:-))
Pasizni is kb én kezdtem legkésőbb a barátnőim közül.
Drogozni pedig továbbra sem, és sose nem akarok.

3. Két rettentően helyes pasi miatt lettem vallásos. Mindkettő zenész, az egyik ráadásul a lelkészem volt:-) Eleinte tényleg ezért jártam ifire Nagytarcsára meg templomba.
Később aztán a spiritualitás lett a legközpontibb kérdés az életemben, ami kb 9 évig eltartott. A kereszténység volt az ugródeszka, aztán meg sem álltam a pránanadiig (a kettő persze nem zárja ki egymást), de erről már tuti írtam sokszor.
Mondjuk akkor már azt is kijelenthetem, hogy a Hair miatt lettem vallásos, mert úgy ismerkedtem meg egyes számú helyes pasival (ESZHP), hogy úton út félen mindig a Let the Sunshine int kellett énekelnem, amivel eredetileg Tamcsival léptem fel a gimi tehetségkutatóján - btw Tamcsi, apu előszedte decemberben a videókazit, amin megvan ez a felvétel, és majd bepisiltem a röhögéstől:-):-) Hát borzalmasan vicces volt. Regi, asszem te is ott voltál!!! - következő évben meg Tompos Kátyával - ő az egyetlen híresség, akivel villoghatok, naaaa:-) - adtuk elő, aztán kb minden iskolai rendezvényen... - és kind of híresség lettem, és ESZHP bátyjának együttese volt és így ESZHP előmeghallgatást tartott:-) És mivel az ő életükben meg tök meghatározó volt a kereszténység, így csapódtam én is melléjük:-)

A választottaim, akiknek továbbadom a díjat, pedig olyanok, akiknek a kezdés/újrakezdés a meghatározó jelenleg:
- Pepperke, aki sokaknak példakép volt a blogírásban, aztán abbahagyta, de most újrakezdte:-) Éljen Pepp, és hajrá, örülünk, hogy visszatértél:-)
- Mazsolacsata, akinek most egészen másfajta újrakezdés van az életében. Remélem ez a díj egy ici-pici sugárnyaláb most számodra! Kitartás kislány, és nagy ölelés!
- Végül, de nem utolsó sorban, Orsi, aki új életbe kezdett novemberben, mikor is megszületett Lili:-) Most pedig blogolásba fogott a kislánya kapcsán:-)
Orsi az asztrotesóm/barátnőm, az egyik legközelebbi ember a szívemhez:-)


2012. április 2., hétfő

Tetkó

Remélem azzal, hogy írok róla, kimegy a szervezetemből, az írás szokott segíteni...
Fáj. Kurvára. Utálom, hogy fáj, és azt akarom, hogy már soha többé ne kelljen mennem. Soha többé!
Nyilván nem bánom, hogy belekezdtem, és imádom, meg gyönyörű, és tudom, hogy a végeredmény ámulatosan szép lesz.
De ha újra bele kéne vágnom, és ezzel tapasztalattal rendelkeznék, nem kezdenék bele.
Nyilván nem ez a legnagyobb fájdalom a világon, és tudom, fogjam be, mit nyafogok, de tényleg szokott segíteni, ha kiírom magamból a fájdalmaimat.

Álljon itt, hogy mindig vissza tudjak térni ide, és soha ne felejtsem el: Anta, ne legyél olyan hülye, hogy mégegyszer belevágsz egy tetoválásba!!! Kurvára fáj! Mégha a fájdalomra nem is emlékszik annyira az ember később. Azt mondják, úgy működik az agy, hogy a tramatikus dolgokra próbál nem emlékezni. Én nem akarom elfelejteni! Emlékezni akarok, hogy soha ne csináltassak több tetoválást!
Emlékezni akarok arra, ahogy szinte éget az a rohadt tű, ahogy olyan érzésem van, mintha közvetlenül a csontomba mélyedne. Ahogy nem tudok lélegezni, bármennyire is próbálok koncentrálni arra, hogy ellazuljak. Amikor az ad feloldozást, hogy egy egy területen éppen nem fáj ANNYIRA. Emlékezni akarok arra, hogy sírtam, mert fájt. Ezekre akarok emlékezni, hogy eszembe se jusson soha többet tetoválást csináltatni. Tudom, hogy addiktív, és biztos eljutok majd oda, hogy megfordul majd a fejemben, hogy akarok majd még egyet, ezért írom ezt le, hogy majd ha visszaolvasom, eszembe jusson, mennyire fájt. Igen, tényleg annyira, hogy ilyet többet nem akarok érezni!!

Ezt a tetkót akartam, és lélegzetelállítóan szép, és még inkább az lesz, amikor egyszer végre azt mondja Attila, hogy kész van. El sem tudom mondani, mennyire várom már ezt!

Közben van bennem egy rohat nagy lelkiismeretfurdalás is Attilával és Norbival szemben. Amiért nem bírom, amiért fáj, amiért hátráltatom Attila munkáját azzal, hogy meg kell állni, szünet kell, előbb abba kell hagyni. Norbit meg nem hagyom pihenni az egyetlen szabadnapján, merthogy persze ott van velem mindig.

Van egy hatalmas düh is bennem, kerestem a forrását, a célpontját, és magamat találtam. Dühös vagyok magamra, amiért nem bírom. Végülis nem halálos sebet kapok, de mégis elviselhetetlennek érzem :(

Amúgy elképesztő hálás vagyok a két fiúnak, és remélem, hogy ez a mélypontom, és mostmár könnyebb lesz elviselni, azt a fennmaradó (remélhetőleg csupán) pár órát, ami még hátra van.

2012. április 1., vasárnap

Szeretlek

Sokan sokféleképpen használják ezt a szót. Mi az a pár vagyunk, akik ritkán mondogatják. Mi ezzel becsüljük a szót, az értékét.
Én, személy szerint hidegrázást kapok attól, ha valaki köszönés helyett/mellé is ezt használja. Ettől számomra elveszíti az értékét. Pont annyit ér így, mint egy szia. Meg nem értem miért kell állandóan megerősíteni a párunkat ebben. Ha nem érzi, hogy szeretem, ott nagy baj van.
Persze ez csak az én véleményem.

Na, de a lényeg, hogy Norbi meg az 'extrémül keveset mondom, hogy szeretlek' típus.
Legutóbb 2010 novemberében mondta, előtte ugyan azon év áprilisában.
Viszont tegnap megint kimondta, és ez nekem nagyon sokat jelent:-)
(Én azért ennél gyakrabban mondom neki:-))