2013. április 4., csütörtök

You're inspiring the hell out of me!!

Amúgy vicces dolog ez velem meg a sporttal, testmozgással.
Asszem erről már írtam, mikor a kondit kezdtem 2 éve. Sosem szerettem a testmozgást. Mindig igyekeztem kihúzni magam tesi órán is. Sem a mozgáskoordinációm, sem az egyensúlyérézkem nem jó. Viccesen futok, olyan debilnek éreztem magam mindig is, ha a sportról van szó...

Nem voltam soha elhízva, de úgy 24-25 éves koromra szépen elidultam a lejtőn. Irodai munka, nulla testmozgás, mindenféle szemét kaja fogyasztása. Kövér még nem voltam, de mutatott a mérleg már 62 kilót is... Biztos út volt a löttyed popsihoz, az úszógumikhoz, narancsbőrhöz, 'terhességi' csíkokhoz.

Aztán jött a kiköltözés, nagy szerelmi viszályok, hopp visszaugrottam 49 kilóra, persze sportolni nem sportoltam (azért azt tegyük hozzá, hogy már akkor is napi 12 órában rohangáltam vízzel teli vödrökkel, 4 szintet másztam meg rengetegszer naponta, tehát bár nem volt igazi testmozgás, de nem is a fenekemen csücsültem. A WC takarításnak is megvannak a maga előnyei... pfff..)

Aztán elkezdődött a kondi őrület. Már kajálással nem tudtam a súlyomat úgy kontrolálni, mint szerettem volna, hiába koplaltam, és hát tudjuk is, hogy azon kívűl, hogy nem is hatásos, káros is az ilyen módszer.
Viszont végre találtam egy sportot, amit imádtam, amit élvezet volt űzni. Végül a tetkóm miatt, később pedig a cici műtétem miatt le kellett állnom.
Most, hogy visszatérhetek végre, annak örülök, hogy egy célt is kitűzhettem.

Így mikor feladnám a futást, vagy egy hang azt mondogatja, hogy ennyi mára elég lesz, akkor csak elképzelem magam, ahogy futok a többi őrülttel a sárban, kúszom a szögesdrótok alatt. Pörgetem a szemem előtt a képeket, ahogy a fél karú, fél lábú faszi viszi a hátán a társát... Olyan kurva nagy erőt ad!! Hirtelen elfelejtem, hogy az órát nézzem, vagy a kilómétereket lessem, hogy mikor lesz már meg a kitűzött cél, hogy leálhassak. És, amíg ez jár a fejemben, túl is szárnyalom a napi célt, és akkor még ráhúzok egy kicsi sprinttel :)

Ha valami, akkor az extrém sport állt tőlem a legtávolabb világ életemben. Talán olyan elképzelhetetlen volt, hogy én majd egy ilyen megmozduláson részt vegyek, mint mondjuk embert ölni. Az élet már számtalanszor megtanított, hogy soha ne mondd, hogy soha.
A Tough Mudder egy újabb ékes bizonyíték erre az életemben (persze embert ölni azért nem fogok...)

A legfurcsább pedig, hogy én saját magamtól őrültem bele ebbe a dologba.
Mikor először megláttam egy ismerősöm oldalán a fb-on, azt gondoltam, hogy 'ahaam, hát téged is jól a fejedre ejtettek, fiacskám... Noooormális?' Aztán olvastam az elektrosokk terápiás részről, ott aztán tényleg azt mondtam, nem ép elméjű, aki ilyenre vállalkozik.
Aztán valaki kérdezte őt a felkészülésről, a srác elmesélte, én meg elolvastam... Megmozdult bennem valami.
Megnéztem az első videót, meg a képeket és éreztem egy belső vibrációt. Egy olyat, amitől alig bírtam a seggemen maradni a munkahelyemen. Egy olyat, amitől futni akartam. És éreztem, hogy nekem ezen részt kell vennem. Muszáj kipróbálnom magam. Muszáj megmutatnom, hogy képes vagyok erre is. Saját magamnak újra be akarom bizonyítani, hogy valójában acélból lettem kifaragva (képzavar, tudom:):))

Továbbra is azt gondolom, hogy valamekkora fokú őrültség kell ahhoz, hogy erre az ember vállalkozzon, de a mi életünk tuti hogy nem a klisékről szól. Így miért pont ezt hagynánk ki?

Hoo Rah!!!

Még egy videó az egyik tavalyi rendezvényről



Itt pedig még pár kép inspirációnak

Ez itt az Everest. Nem valószínű, hogy a csapattársaid nélkül ezt meg tudod csinálni...

A víz jeges...

igazi mudder!

Kevesebb a csaj jóval, mint a pasi, de azért vannak :)

Yep, jeges víz. Beleugrasz. Alá is merülsz...

My biggest fear. Erre nem tudsz felkészülni... vagy kiüt az elektrosokk, vagy nem... de az biztos, hogy baromira szar, mert mindenképp megráz

Nem hagyunk hátra senkit!!

Ez a kép ispiring the hell out of me!!! Bazzz. A csávó amúgy nem csak fél lábban rendelkezik, de az egyik karja is hiányzik!!!

Igen, ő az!! Fél karral megcsinálja!!! F**kin 'ell...

És a legőrültebbek :)

WTF?? hahaha :)

 

És a végén a megérdemelt sör. Illetve az egyetlen tárgyi 'nyeremény', a fejpánt.


Minden képet a Though Mudder honlapjáról töltöttem le

Nobullshit


A Tough Mudder honlapja ezt írja magáról (nem tökéletes fordítás, ne köss bele, a lényeg benne van)
A Tough Mudder események kemények. 10-12 mérföld hosszú akadálypálya, ami a Különleges Erők (ez mi magyarul, Special Forces? Vmi katonasági cucc. Alakulat tán? Pontosan nem tudom) által lett összeállítva, hogy teszteld az erődet, erőnlétedet, határozottságodat, bajtársiasságodat... De a Tough Mudder több, mint egy esemény, ez egy fajta gondolkodásmód. Azzal, hogy végigfutod a Tough Muddert felfedezed majd az igazi képességeidet, miközben remekül szórakozol...

Egyes számú tény - a marathonok unalmasak
És az egyetlen dolog, ami unalmasabb végigfutni egy marathont, nézni azt...
A Tough Muddernél mi látni akarjuk miből lettél összerakva, nem csupán azt hogyan futsz egyenesen, egyedül, órákon keresztűl... A mi akadálypályánk úgy lett összerakva, hogy minden oldaladat letesztelje.

Kettes számú tény - a Mudderek nem veszik magukat túl komolyan
Triathlon, marathon, más sárban futások inkább a stresszről szólnak, mint a mókáról. Nem úgy a Tough Mudder. Mi a célnál egy pint sörrel és élő zenével várunk. Elég nehéz saját magad komolyan venni, mikor épp tetőtől talpig sár takar... Ezért kérünk ne is gyere, ha nincs humorérzéked. Nézd meg a bizarr csapatjelmezeket, hogy átérezd a Tough Mudder hangulatát.

Hármas számú tény - nem tudod egyedül teljesíteni a Tough Muddert
Ahhoz, hogy keresztűl juss sáron, tűzön, jeges vizen, 10.000 volt feszültségen, szükséged lesz a csapattársaidra, hogy összeszedjenek, mikor a morálod épp a béka segge alatt van.
Ahhoz, hogy túljuss 12 láb magas falakon, föld alatti sár alagutakon, szükséged lesz a csapatodra, hogy megtoljanak. A Tough Mudderek csapatjátékosok, akik senkit nem hagynak hátra.

Tudomásul veszem, hogy:
- ez nem egy verseny, hanem egy kihívás
- a csapatmunkát és a bajtársiasságot előrébb helyezem, minthogy befejezzem a pályát
- nem nyafogok - a kölykök nyafognak
- segítek a társ-mudderemnek hogy be tudja fejezni a pályát
- minden félelmemet legyőzöm!



Na, bogárkáim, hogy tetszik ez a bevezető??:-) :-) :-) :-) :-) :-) :-) :-)
(A marathonos fikázást ne tessék komolyan venni, tudjátok, a humorérzék fontos! Tisztelem a marathonosokat, bár azon nem feltétlenül indulnék el...)

ERRE VISZONT BENEVEZÜNK!!!

Ha Ádámtól és Évától akarnám kezdeni, hogy honnan jött nekem ez az egész, akkor igaziból visszajutok anyukámhoz, akitől az énekhangomat örököltem... (nem érted az összefüggést? Nem, még nem a blog írója őrült meg teljesen - not that much... Viszont kifejteni hosszú lenne, majd egy kommentben esetleg kifejtem, ha lesz érdeklődés)

A lényeg, hogy bezsongtam egy pár napja. Láttam képeket, videókat, és az van, hogy nekem ezen OTT A HELYEM!!
Szóltam Norbinak, és ő is benne van. Szörnyen meglepő, mi? Őrültség, és kihívás egyszerre? Ez az éltető elemünk! Menni kell!
Októberben lesz Mcr közelében, és bár nagyon tempting, sajnos arra még nem nevezünk be. Még nem kezdhetek el fekvőtámaszozni, vagy húzódzkodni az operáció miatt, úgyhogy idén ez még kimarad.

De 2014-ben ott a helyünk!!!

Viszont elkezdtük a traininget. Igaz még csak 2-3 km futás megy egyben, de ha egyből le tudnám futni a 12 mérföldet, hol lenne a kihívás? Elkezdtem lépcsőgépezni, meg amikor nem bírok futni már, akkor átváltok gyorsgyaloglásra, azzal is edződöm és ég a zsír. Csinálom a hasazást és az alsótest gyakorlatokat. Mindent, amit lehet.
Ha pedig meggyógyult a cicim, jöhet a felsőtest!

Nagyon kemény felkészülést igényel. Nem csak fizikailag kell toppon lenni, de mentálisan is!
Ki az az állat, aki egy jéggel teli medencébe ugrik fejest, vagy egy lógó elektromos vezetékekkel teli mezőn szalad keresztűl? Igen, mi vagyunk azok! A másik félmillió kergebirkával együtt, akik már megcsinálták világszerte.
Futni kell, sokat. 12 mérföldet. Sárban, hegyen föl, hóban... falakra kell felugrani, felmászni, kötéllel átjutni jeges tó fölött, föld alá vájt, klausztofóbikusan pici lyukakon keresztülmászni, szögesdrótok alatt átkúszni, tüzes szénabálák között futni... stb
Sounds like fun!!!

Odamegyek, hogy legyőzzem magam. Odamegyek, hogy bebizonyítsam erre is képes vagyok! Hogy bebizonyítsam, hogy kemény vagyok és hogy I'M TAKING NO BULLSHIT!!

A képeket a Tough Mudder honlapjáról töltöttem le. Van köztük kép a feladatokról, láthatjátok, hogy bizony disabled emberek is elindulnak! Illetve az őrültek közül a legőrültebbek, akik még jelmezt is öltenek mindehhez:-) LOVE IT ALREADY!
Nézzétek meg a belinkelt YouTube-os videót!