2013. május 9., csütörtök

Ömlesztve

Azt hiszem már nem motivál annyira a blog írás, elmondhatjuk. Azért nem adom fel, csak semmi ihletem nincs ide írni egy pár hete...
Sok minden történt, de azért túlzottan egetrengető dolgok nem.

Az elmúlt 6 hétből ötöt éjszakai műszakban dolgoztam (gondolom emiatt is van kevesebb kedvem írni)
Végre egy kicsit elkezdtük összeszedni magunkat anyagilag is, hiszen rengeteg kiadás volt mostanában, és egy életre megtanultuk, hogy a credit kártya a polcra való, nem a pénztárcába...

Volt egy csodálatos bank holiday-ünk, ahol az egyik kolléganőmmel Vickyvel és a feleségével Jessicával voltunk kint kocsmázni, majd Norbival bbq-tunk egyik este, végül egy túrával zártuk a 3 napos szabadságot. A Lake Districthez autóztunk, ami egy csodálatos hely. Béreltünk csónakot, Norbi kievezett a tó közepére, nagyon jól éreztük magunkat. Itthon tudtam még kicsit napozni is:-)
Sajna idén ilyen kis dolgokkal kell beérnünk, hiszem a műtétem miatt sem szabadságom sem pénzünk nem maradt arra, hogy idén nyaralni menjünk.
Gyerkőc és Nagyimama jönnek ki hozzánk látiba augusztusban, ha minden jól megy.

Én határtalanul boldog vagyok a cicijeimmel. Szinte minden negatív utóhatás elmúlt már. Egy picit még zsibbad a két hónaljam környéke, de már semmi fájdalom nincs, már nem kellemetlen az érintés sem.
Április közepéig masszíroztam, azóta nagyon minimálisan változott a puhasága. Gondolom, hogy tökéletesen olyan fogása sosem lesz, mint az eredetinek, de ezt nem is vártuk. Egyikünket sem zavar ez, és sokkal több a pozitív változás ezáltal az életemben, minthogy azzal foglalkozzak, hogy nem tökéletesen természetes a fogása. Ezt leszarom:-)
Kb 2 hónapja kezdtem el aludni a hasamon, azóta már ez is teljesen természetes.
Elvileg ébren töltött óráimban folyamatosa kéne melltatrót hordani, amit 99%-ban be is tartok. Ha kimegyek bulizni, akkor azért néha csalok ;-)

Júniusban megyek kontrollra megint, de most nincs mitől tartanom. Nagyon szépen gyógyulnak a sebek is. A jobb oldali már szinte teljesen láthatatlan. (Ami miatt mégis feltűnő az az, hogy elkezdtem szoliba járni és a sebet olyankor 50+ naptejjel jó vastagon bekeni nekem Norbi, így most két fehér csíkkal virít a hónaljam:-)  lol

Júniusban megyek hajhosszabbításra is Mo-on. Norbi nem örül a dolognak és már több vitánk volt emiatt, de nem hagyom magam ebben a kérdésben. Plusz ő is növeszti a haját, így egy szava sem lehet:-)
Soha nem volt dús, vastag hajam. Viszont mióta kiköltöztem, magához képest egészen kivirágzott. Nagyon jó állapotba került. Nem hullott, bedúsolt magához képest, tök büszke voltam rá, szépen meg is nőtt. Imádtam. Erre októberben egy fasz angol fodász csaj a felét leégette... és bár növöget szegénykém, de ez jó pár év, míg helyre jön.
Jelenleg utálom a hajam és nem szeretem kibontva hordani. Ha meg összefogom, azon kattogok, hogy 3 szál hajam maradt és, hogy milyen pici vékonyka a lófarok.
Oké nem a világ vége, de nekem fontos. Úgyhogy már alig várom június 17-ét:-)

Sajna viszont a műtét óta, azaz pontosabban az antibiotikum kúra óta az arcbőröm szaródott el. SOHA nem voltak pattanásaim. Kamasz koromban sem. Most meg nem akart elmúlni az arcomról.
Váltottam kozmetikumokat. Eddig főleg Niveát használtam, azonban a mo-i kozmetikusom ajánlotta a Body Shop-os termékeket... Nem igazán hallottam még róla, csak annyit tudtam, hogy több benne a természetes anyag, kevesebb a természetellenes és hogy a magyar pénztárcához mérten eléggé megfizethetetlen...
Mostmár harmadik hónapja vásárolom náluk minden kozmetikumomat. Szépen lassan lecseréltem mindent. A tusfördőtől kezdve az alapozómig mostmár minden tőlük van és baromira meg vagyok elégedve velük.
Plusz mikor először bementünk, egy magyar lányt fogtunk ki eladónak, azóta is mindig találkozunk, amikor megyünk vásárolni:-)
Végülis az arcom elkezdett rendbejönni, bár még nem teljesen tökéletes.

Megyünk Londonba, Tankcsapdára, ahogy az már megszokott:-) Koncert-, és buszjegyek lefoglalva, szállásunk pedig egy olyan srácnál lesz, akit tavaly ismertünk meg a koncerten és azóta is tartjuk a kapcsolatot, fb-on.

A Tough Mudder továbbra is tökre motivál, járunk edzeni szorgalmasan Norbival. Tornázzuk felfele szépen a lefutott kilométereket. Jövő nyáron megyüüüünk:-) Egy hónap múlva egy charity futásra megyek. Csak 5 km, de nekem most még ez is kihívás.
Megvolt a második 'rendes' lábedzésem. Elkezdtem a súlyokkal mahinálni, hát majd beszarok, miközben csinálom, de imádom!!! Most az a koncepció, hogy olyan súlyokat találni minden feladathoz, amivel még pont NEM tudom megcsinálni a 20-at. Ha sikerül a 20, akkor váltok nagyobb súlyra. Minden feladatból 3x20-at próbálok csinálni.
Kétféle lábhajlítás, guggolás súllyal, lábtoló gép, lábnyújtás és kétféle vádli gép.
A guggolás a legbrutálabb. Ott mivel a legkisebb súly a 20 kiló (maga a rúd), így nincs sok választásom. Imbolygok, mint a fene és csak 10 jön ki még, de kurvára igyekszem!!! Olyan seggem lesz, hogy csak na:-)
Sajna a felsőtest még kilőve edzés szempontjából. Nem érdekel amúgy ki mit mond, hogy minden fitness maca, akinek műmelle van, edz felsőtestre... Örülök, hogy mindenki plasztikai sebészetből szerezte az orvos diplomáját, de én azért azt mondom a cipész maradjon a kaptafánál...
Én hallgatok az orvosomra, mert eddig sem mondott hülyeséget, gyanítom a tokzsugorodással sem azért riogat, mert nincs jobb dolga. Hogy melyik nőnek hogy volt mázlija eddig, hogy megúszta ezt a betegséget, az totál hidegen hagy. Én nem kockáztatok.
Idén még semmiképp nem nyúlok a felsőtestem izmaihoz, utána pedig igyekszem a mellizmot a lehető legnagyobb mértékben kivonni a feladatokból.
Én imádtam a hát,-és válledzésekat, nem a kifogásokat keresem. Csak egy mellműtét nekem elég volt egy életre, köszi:-)

Szerettem volna egy személyi edzőt fogadni, de sajna Norbi mondta, hogy ez most még nem fog menni.
Az én termemben szánalmasak a személyi edzőnek csúfolt elhízott, tohonya srácok, úgyhogy köszi ezt én kihagynám. Ez így hiteltelen számomra.
Viszont az a magyar srác, aki itt él Mcr-ben, és versenyekre készít fel csajokat, illetve ő maga is versenyekre jár, sajnos a belvárosban dolgozik... és bár maga a terem jóval olcsóbb, mint a miénk, Norbi kiszámolta, hogy kb 70 font pluszköltséggel járna ez a móka. Ez most nem fér bele:-(
De amint kijövünk a gödörből, reconsider!!

Aztán ott vannak még az újdonsült amerikai barátnőim, akikkel az elmúlt 6 hetet töltöttem együtt online:-)  Megismerkedésünket elég hosszadalmas elmesélni, de nevezzük mondjuk magunkat egy könyvklubnak *muhahaha* (sátáni kacaj)...
De a lényeg, hogy totál egy húron pendülünk a csajokkal, és tervezzük az oda vissza meglátogatásainkat.
Az a jó, hogy mind az öten amerika öt különböző megyéiben élnek (Maine, New York, Idaho, Texas és Florida), így még ők sem ismerik egymást személyesen:-)
De egyszer összehozzuk a találkozót, és ott kő kövön nem marad, az tuti:-)