Ma érkezik Törpe és Norbi anyuja:-) Már nagyon várjuk őket:-) Itt töltik velünk az ünnepeket:-)
Az elmúlt időszakban, amikor épp nem zombivá dolgoztuk magunkat, akkor ajándékokat vadásztunk Antóniának, csomagoltunk, fát díszítettünk, takarítottunk, rendezkedtünk.
Ez a hét már nagyon nagyon nehéz volt. A tűréshatáron egyensúlyoztunk Norbival. Alig bírtuk végigcsinálni, de sikerült:-) Én ugyan még dolgozom egy pár órát, de aztán csütörtökig pihenéééés, Norbi meg januárban megy csak dolgozni, úh lesz egy kis időnk regenerálódni.
Nem is tudom elmondani mennyire kimerültünk.
Ebben az évben iszonyúan meghúztuk a melót, de rengeteg mindent letettünk az asztalra cserébe.
Lett csidi-csudi videókameránk, új autó, új profi fényképezőnk, voltunk Törökországban, meg Mo-on is nyaralni, családomat is vendégül láttuk, a házat is szerelgettük fel mindenféle jóval, ciciműtétbe is belevágtunk, most meg jön Norbi családja, úh asszem sikeres évet zárhatunk. (A sorrend időrendi, nem fontossági...)
És bár tényleg minden ismerősünknél jóval többet dolgozunk (általában legalább 2x annyit), de egyrészt legalább van értelme, másrészt pedig mikor, ha nem most? Én addig akarom elérni a céljaimat, amíg még fiatal vagyok (amennyire fiatal lehet még vki, hogy betöltötte a harmincat...), később pedig élvezni akarom a kényelmet, amit a kemény munkával megteremtettünk:-)
És igen, lelkileg is csomót fejlődtünk (csakhogy ne érje szó a ház elejét, mert ugye állítólag nekem csak a külsőségek fontosak), de erről nem fogok írni, mert nem tartozik rátok:-) fityisz a fülükbe azoknak, akik ítélkeznek rólam:-)
Most viszont pár napig csak olyanokkal akarok foglalkozni, hogy vajon elég puha lett-e a mézeskalács? Rakjak-e oda még egy adag forralt bort főni? Törpe melyik ajándéknak fog örülni a legjobban? Milyenek a karácsonyi fények Blackpoolban? 12 vagy 14 órát aludjak ma éjszaka? Milyen színű legyen a karácsonyi asztalteríték...?:-)
A kemény munkát most pár napig meghagyom másnak, idén 2 ember helyett dolgoztam amúgy is:-)
Legyen szép a karitok és remekbeszabott 2013-at kívánok minden olvasómnak:-)
...hogy semmi anyai nem rejlik bennem:
Ma estére hivatalos vok egy baby shower party-ra (baba váró buli?) és az egy dolog, hogy halvány lila gőzöm sincs mi a tökömet vegyek, de most épp itt állok a tesco-ban a babaosztályon (ahova - most tűnt csak fel - még soha nem tettem be a lábam), és a fintorgáson kívűl más érzelmet nem vált ki belőlem a dolog...
Egyszer egy barátnőm azt mondta, hogy baba ruhákat venni mennyire jó, és hogy még annál is jobban élvezi, mint, amikor magának vásárol cuccokat...
Ezekben a ruhákban semmi cuki nincs. Az élmény az élvezettől pedig fényévnyi távolságra van...
És ahelyett, hogy választanék vmi haszontalan izét, amit majd két nap alatt kinő, inkább blogot írok.
Asszem veszek egy takarót inkább, az nem késztet fintorra...
Meg egy üveg Malibut, hogy élvezhessem a bulit azokkal a csajokkal, akik ihatnak alkoholt:-)
(Igen, én is érzem, hogy milyen HP-s lett ez a bejegyzés, de tök őszintén ez zajlik bennem...)
Karen Marie Moning - Fever Series (Tündérkrónikák)
Egy új világba lettem ismét szerelmes. Harry Potter, Twilight, Fifty Shades után, itt van még egy varázslatos történet, amibe pillanatok alatt képes voltam belezúgni.
Minden tünet mutatkozik: rózsaszín köd, semmi más nem érdekel, remegek, ha épp nem tudom olvasni, utálom, hogy aludni kell és addig sem haladok a történettel.
Hogy rátaláltam erre a sztorira, azt Juci barátnőmnek köszönhetem, akinek van egy olyan blogja, ahol könyveket, filmeket ajánl.
Ő sokkal jobb ebben a műfajban, mint én, így inkább olvassátok el az ő ajánlóját:-)
Én csak annyit tudok mondani, hogy zseniális a történet. Végig vibrál, él, izgalomban tart. Letehetetlen!
És senki sem az, akinek elsőre gondolod... vagy másodszorra... És mikor már tuti biztos vagy abban, hogy összeállt a kép, akkor jönnek még a legváratlanabb fordulatok...
Ne hagyjátok ki az élményt! Vigyázat, highly addictive!!
Ja és most jelent meg a folytatása is a történetnek, Iced a címe és most épp abban vagyok elmerülve...
Mert bár az 5 kötet Fever Series kerek egész, fény derül a nagy titkokra, lelepleződik ki kicsoda, de maradt egy csomó megválaszolatlan kérdés, elvarratlan szál...
Így, egy addigi mellékszereplő, Dani szemszögéből olvashatjuk a folytatást.
Ha pedig ezt is befejeztem, elkezdem magyarul is, hogy még ne kelljen kiszállnom ebből a varázsból:-)
