2009. április 29., szerda

Helyesbítés :)

Norbi szólt, hogy abszolút de nem vagyok képben a kocsi alkatrészek terén :)
Tehát a féltengelyt javítatta meg, nem a főt, merthogy az a motorban van.
Első lökhárítót vett, pont hogy hátsót nem kap sehol.
Mea culpa :)

2009. április 20., hétfő

Amiről nem tudok és nem is akarok...

Életem talán legkeményebb időszakán vagyok/vagyunk túl. Nem szeretnék erről írni (bár Norbi mondta, hogy szerinte nyugodtan írjak róla...), mert nem olyan téma, amihez olyan embereknek is közük lenne, akik csak úgy betévednek ide, úgyhogy ez a nagy horderejű és nem kevésbé fájdalmas és nehéz téma nem kerül kiírásra.

Mindenesetre annyit azért elmondok, hogy megismerkedhettünk az angol egészségüggyel közelebbről is. Nem kívánom senkinek ezt az élményt. Szörnyű, borzalmas, rettenetes... Olyan lassúak, ígérgetnek fűt, fát, mindennek az ellenkezője történik... Nyílván egy-két szempontból jobb, mint a magyar egészségügy. Felszereltebbek a kórházak, modernebb eszközökkel dolgoznak, de az orvosok, főleg az ápolók, nővérek felkészültsége a béka segge alatt. Félelmetes.

Egy hétig tartott a szoros kapcsolat a kórházakkal, orvosokkal, mostmár hála az égnek kezdünk visszarázódni a normális kerékvágásba.

Ezúton szeretném megköszönni mindenkinek, aki támogatott minket, akár lelkileg, akár fizikailag! Nem ment volna nélkületek!! Andris, Téged külön kiemelnélek, mert Te tényleg minden pillanatban ott voltál, amikor szükségünk volt Rád! Ezt nem tudom talán soha meghálálni... Köszönöm!
És Kata Drága! Nélküled sem mentem volna sokra! Tudom, ha meg tudtad volna oldani, kijössz hozzám, de az élet most azt a játékot játssza velem, hogy teljesen egyedül, vadidegen környezetben, idegen nyelven kell kőkeményen helytállnom. De Te lelkileg tudtál támogatni úgy, ahogy senki más. Köszönöm!

Most inkább azokról a dolgokról írnék, amik ezen az incidensen felül történtek velünk, mert az publikusabb :)

Szóval elkezdtük a lakásfelújítást. A középső szobával kezdtük. Mi, a nagy festők, nekiálltunk mélybordóra kipingálni a szobát :) Én is festettem már, meg Norbi is, de lássuk be, világos színt más festeni, mint sötétet. Nagyon nagyon más. De mivel mi ezt nem tudtuk, nekiálltunk magunk. Öööööööö. Nos. Pöpetnyit csíkos és foltos lett a fal :) Andris mikor meglátta, picit elképedt, majd közölte, hogy nem biztos, hogy ki tudja javítani :) Neki 7 évig ez volt a szakmája. De azt mondta, ha legközelebb festenénk, előbb szóljunk neki :)
Azért persze nekiállt, és két réteggel már nagyjából sikerült eltüntetnie a kontárkodásunkat. Még vár egy réteg a szobára, de azt a fent említett okok miatt még nem tudtuk megejteni...
Ha az megvan, jön a nagyszoba.

Másik nagy projekt most a Honda rendbehozatala. Sok mindent vásárolt Norbi a verdához mostanság, mindenféle bontókban, hogy össze tudja rakni és Mo-ig el tudjunk vele gurulni. Vett hátsó lökhárítót meg megcsináltatta a főtengelyt, vett 4 gumit felnivel, nagyon jó állapotút és nevetséges áron. Meg még mindenféle bizbaszt, amiről nekem fogalmam sincs, de nagy lelkesedéssel szerelgetik, úgyhogy reméljük hamarosan életképes lesz a kicsike.

Ezen kívül inkább csak apróbb dolgok történtek, de nekem ezek is fontosak.
Múlt héten, mivel Norbi itthon volt betegszabin, nekem pedig dolgoznom kellett (mivel előtte lévő héten nem mentem dolgozni, hogy Norbival lehessek éjjel-nappal a kórházban), így többször ő főzött nekem. Volt, hogy meglepiből elhozta nekem a munkahelyemre és ott a kocsiban kajáltunk :) Be kell valljam, nem sok pasi tett meg értem ilyeneket és nagyon nagyon jól esett ez nekem. Olyan kajákat csinált, hogy hmmm. Norbinak többször kéne főznie. Az ilyen tehetségnek teret kell engedni :D
De viccet félretéve, ahhoz képest, hogy tényleg nem túl gyakran adódott az életében, hogy főznie kelljen, egyszerűen briliáns kajákat csinált :)

Péntek este meg elmentünk Liverpoolba megint. Most sem volt semmi különösebb cél, csak olyan jó sokszor csupán maga az, hogy utazunk. Bementünk egy parkba, amit épp most építettek újjá, ott sétálgattunk meg beszélgettünk, de nem volt nagyon jó idő, úgyhogy inkább kocsikáztunk többnyire.

Ja igen. Apropó kocsikázás. A héten volt egy kis időnk, így elmentünk a Trafford Centre egy kihalt parkolójába, hogy Anta gyakorolhassa a vezetést. Hát nos......... Ugye az automatával semmi gondom, meg a forgalomban haladással sem mostmár. De a váltás még mindig nem jó barátom. Sőt. Kifejezetten az ellenségemnek tekintem a váltót és a kuplungot. Mondtam Norbinak, hogy sztem soha nem fogom megtanulni én a vezetést manuális váltóval, de mondta, hogy hagyjuk a hülye dumát, tavaly is ezzel a szöveggel jöttem, amikor automatán tanítottak és abba is belejöttem. Hát remélem igaza lesz, de egyenlőre azt érzem, hogy ez nekem sosem fog menni.

Meg ami a másik baj, hogy elzavartak minket a parkolóból, merthogy az privát terület és ott nem gyakorolhatok, még akkor sem, ha megvan a jogsim. Vitatkoztam a pasival, hogy ezt nem értem, ez egy hivatalos parkolója a centernek, itt autók szoktak parkolni, most én miért nem gyakorolhatok. De sajnos nem sikerült meggyőznöm. Viszont így nem sok ötletünk van, hol is gyakorolhatnék, mert ezzel a "tudással" forgalomba még nem mehetek. Még ott tartok, hogy mondogatom magamban, hogy kuplung, kettes, lassan felenged, gázt finoman nyomni...stb. Nem mondhatni, hogy automatikus reflexszé vált volna a váltás folyamata :D

Egyébiránt húsvétkor nálunk rendeztünk egy hármas szülinapi party-t, mert Zoltn-nak, Szilvinek és Szotinak is az idő tájt volt a szülinapja. De mivel elég szomorú kimenetel volt a bulinak, így erről most nem írnék részletesebben, majd rakok fel azért pár képet. Előtte meg Andrissal meg Zitussal voltunk egy pubban, ahol mi Zituval nagyon jól éreztük magunkat, mert tömve volt a hely pasikkal, viszont ebből kifolyólag Norbi meg Andris egyáltalán nem érezték jól magukat :) Nehéz a pasik sorsa :)

Melcsi látogatott hozzánk most hétvégén. Na jó, ez így nagyképű volt. Valójában Ferkóhoz látogatott, de ránk is szánt egy kis időt :P
Elmentünk hatan (Melcsi, Ferkó, Szilvi, Szoti, Norbi meg én) egy közeli arborétumba. Gyönyörű szép volt a hely. Olyan szép színes virágokat láttunk mindenhol, hogy az embernek káprázott a szeme.
Aztán beültünk egy mekibe dumálni. Melcsi úgy néz ki, hogy szeptemberben költözik ki Ferkóhoz végleg, aminek én nagyon örülök :)


Viszont (sajnos) az a helyzet, hogy Szilvi meg Szoti hazaköltöznek. Én azt mondom sajnos, de nyilván Szilvi örül, hogy hazamehetnek. Én megértem valahol, mert otthon bekínáltak neki egy nagyon jó munkalehetőséget, és itt meg már lassan egy éve a csomiban dolgoznak, ami megértem, hogy nem egy életcél. De én akkor is szomorú vagyok, mert nagyon szeretem őket és nem jó érzés, hogy az amúgy sem túl nagy csapatból elmennek ketten. De persze ki tudja még mit hoz az élet :)

Voltunk Szotival meg Norbival autó árverésen. Hát ez nagyon érdekes élmény volt!!
Egyrészt még sosem jártam ilyen helyen Mo-on sem, hát még külföldön. Iszonyúan kellett koncentrálnunk, hogy megértsük mit is mondanak be a mikrofonba.
Mindenestre döbbenetes árak voltak. Szoti többször közölte, hogy akkor ő most megy és magára gyújtja a mercijét, mert azon az áron, amiért a kocsiját vette ott az árverésen fantasztikus kocsikhoz lehetett hozzájutni!
Nekem a legjobban azért fáj a szívem, mert volt ott egy Volvo s80 T6. Full extra. Tényleg minden volt benne, ami szem szájnak ingere, még műszerfalba visszahúzódó navigáció is működött benne. Természetesen fantasztikus állapotban volt a verda. És összesen 950 fontért kelt el!!!! Az 300 ezer magyar forintocska. Ez valami hihhhetetlen... Szóval azért nagyon nagyon vérzett a szívem :(
De voltak még döbbenetes árak, meg verdák, úgyhogy valószínűleg gyakran fogjuk azt a helyet látogatni, és egyszer majd lehet onnan veszünk álomautót :)

Mostmár egészen biztos, hogy bálnát veszünk. Én a végsőkig arra szavazok, mert egyrészt olcsóbb és jelenleg azt tudnánk megengedni magunknak, másrészt meg automata, ami számomra kimondhatatlan megkönnyebbülés lenne. Mondjuk elképzelem magam, ahogy egy bálnát vezetek... Háááát. Vicces :) De majd megszokom hamar biztosan :)

Pénteken úgy néz ki lefoglaljuk a nyaralást. Még mindig nem döntöttük el véglegesre hova is menjünk, de sztem vagy Majorca, vagy Lanzarote a nyerő. Mindenképpen június elején megyünk, mert akkor a legolcsóbb. És arra már nem kell sokat várni :))) Majd megírom a részleteket, amint lefoglaltuk a témát :)
Jajjj, nagyon várom már! Tengerpart, NAPFÉNY, pihenés, lazulás. Hát, nagyon szükségünk van rá. Elég kemény dolgokon mentünk keresztül az utóbbi időben...

Orsi barátnőm hathatós segítségével eljutott hozzám a Twilight sorozat első kötete. Nem egészen egy nap alatt ki is olvastam. Zseniális könyv!!! Vámpíros romantikusos, de nálam most előkelő helyet foglal a szívemben Edward és Bella :) Mondhatjuk, hogy egy újabb világ, aminek a fanatikusa lettem.
Viszont tegnap kiderült, hogy két kolleganőm, Marta és Kylie is nagy rajongók, úgyhogy mostmár együtt sóhajtozunk :)
Norbival megnéztük a filmet, ami a könyvből készült. Totálisan büszke vagyok Norbira, mert ez az első romantikus film, amit megnéztünk közösen. Egész jól bírta. Csak néha szaladgált el a laptop elől :) Nekem persze nagyon tetszett :)
Ééééééés. Nagyon ügyesen letöltöttem a netről a könyv többi részét is. Most belecsaptam a New Moon-ba. Végre megint angolul olvasok. Mondjuk számomra nem annyira szórakoztató, mint magyarul, de csak így érhető el jelenleg a könyv, úgyhogy beérem ezzel. Viszont meglepően gyorsan haladok az olvasással. Gyorsabban, mint mikor régebben olvastam angolul regényeket.
Norbi segített felhekkelni a könyvet az iPhone-omra, úgyhogy mostmár munkaidőben is tudom olvasni :)

Anta a workaholic :DD

Voltunk moziban is nagy csapattal. Megnéztük a Fast and Furious 4-et. Nekem konkrétan nem tetszett annyira, mert kicsit uncsi volt. Kevés volt benne a jó kocsi. De Vin Diesel és Paul Walker mindenért kárpótolt :) De itt is megfigyeltem, hogy egészen jól értem az angol szöveget. Fejlődik az ember, akarva akaratlanul :)

Most hirtelen ennyi, aztán majd ha eszembe jutna valami, akkor kiegészítek

Cupp
Anta

2009. április 8., szerda

Londoni pillanatképek

Barikkal
Nyunyi a fotóművész :) Elvileg a képen vagyunk :)

Norbi iszonyat másnaposan, kb, mintha 20 évvel öregebb lenne... :) Igazi szemét vagyok, hogy felraktam ezt a képet :D

Homokba rajzolt... :D

Frankón ott gitározott a homok-kanapén :)

A háttérben (nem egészen jól) látható képet 5 hétig festette a néni az utcán... Dúúúúrva...

Élő szobor

Először azt hittük, hogy csak viccel, amikor rárakta a másfél literes flakonokra a rudat. Limbó... Perszeeee...

De aztán....

...télleg átment alatta... Hihhhetetlen...

Kézben tartja az időt :)

Csak, hogy lássátok mekkora a kapuja...

Nagyon hippis :D

Óriási :)

Londont népszerűsítő képek :)

Jajj, hát ilyen kép mindenkinek kötelező, ugyebár...

Rajtam London Szeme :)

Csak úgy..

2009. április 7., kedd

Madam Tussaud panoptikumában

A két pantomimos őrült :)
Ennyi terem volt, valójában nem volt túl nagy.
Én és a pasik:

Norbi őrültködik :)


Én és a csajok :)


Na és persze Norbi és a csajok :)

Csapda a Szigeten (avagy London Tankokkak fűszerezve)

Képek (reménység szerint) délután kerülnek fel!!

Rengeteg benyomás, élmény, óriási pörgés, tömeg, zaj, kosz, furcsábbnál furcsább emberek... Számomra ez London. Őrületes város, ahol hatalmasat lehet bulizni, rengeteg látnivaló van, de felkötném magam ha ott kéne élnem!
Világ életemben a fővárosban laktam és Manchester sem mondható éppen csendes kisvárosnak, de most úgy érzem, így London után, mintha egy nyugodt kis faluban élnék.
Teljesen bediliznék ha abban a hömpölygő, színekkel és hangokkal túlzsúfolt városban kelnék, feküdnék minden nap. Mégis azt mondom, hogy az élmény kihagyhatatlan, és vissza is szeretnék még menni bulizni, pörögni, bejárni mindent, ami érdekel!

Megpróbálok minden fontosat és talán kevésbé fontosat is megosztani veletek, illetve jó lesz majd saját magam számára is visszaolvasni az élményeket néha-néha, ezért igyekszem időrendben haladni.

Szombaton kicsit megcsúsztunk az idővel indulás előtt, úgyhogy én kellőképpen bestresszeltem, hogy jajjúristenlefogjukkésniabuszt... Természetesen majdnem sikerült megteremteni a parámat, mert két utcányit kellett futnunk csomagokkal, részemről magassarkúban, mert késve indultunk és épphogy elcsíptük a járatot.
Egy pihenővel lenyomtuk az öt órás busz utat, ami meglepő módon pik-pak eltelt. Norbi szinte végig aludt, én meg olvasgattam.
Vicces dolog, hogy itt kötelező a három pontos biztonsági öv használata a távolsági buszokon. Először röhögtem rajta, de ha jobban belegondolok, ez sem ostobább, mint a személyautónál mondjuk.
Elég kényelmesen utaztunk, alig volt húsz ember a buszon.

Azt, hogy megérkeztünk Londonba, csak onnan tudtuk, hogy épp az iPhone-on nézegettem, hogy merre tartunk. Kíváncsian néztünk körbe, hogy miben különbözik Manchestertől, vajon látványos-e, hogy ez a Nagy Nyugat egyik fővárosa...
Meg kell, hogy mondjam, kicsit csalódott volt az első benyomásunk. Természetesen itt is azok a tipikus piros téglás ikerházak vannak, mint nálunk, Manchesterben. Majd egy idő után ezeket felváltották a piros téglás lakótelepek. Nacccerű. Változatos...
Ahogy egyre beljebb haladtunk arról beszélgettünk, hogy egy-egy utca a pesti nyóckerbe is simán beolvadna. Nem tűnne fel a különbség...
Végül megérkeztünk a Victoria Station-höz, ahonnan 2 perc alatt el is értük a metrót. Picit partam a dologtól, hogy miképp jutunk el Nyunyihoz, mert szegény nagyon beteg volt a héten, így csak elküldte sms-ben az útvonalat hozzá, de nem tudott kijönni elénk a buszhoz. Így a metrónál leesett az állam, mikor megláttam, hogy 14 (!!!) vonal van! Viszont talán az egyetlen pozitívumként megemlíthetem a metrózással kapcsolatban, hogy nem tudsz eltévedni. Minden pöpec módon ki van táblázva, tíz centinként ismétlik az információkat, hogy meg tudd találni, amit keresel. Ja és persze minden bokorban metrómegálló van, úgyhogy még wc-re is azzal járnak az emberek:)
De ezen kívül botrány a metró. Koszos, büdös, kb 80-as évek szocreál fílingje. A mennyezeti burkolatok félig leszedve, hogy már a dróthálók látszanak ki. Csak a kijáratokhoz vezet mozgólépcső, egyébként lépcsőzhetsz, mint a güzü. Nyomasztó nagyon a hely, viszont várni sosem kell a metróra. Este tízkor is percenként jár, túlzás nélkül.
Apropó, mozgólépcső. Persze, mi bunkó pestiek módjára beálltunk egymás mellé a lépcsőre, de már az első pillanatban odébb is állítottak, mert itt tényleg mindenki beáll a jobb oldalra, hogy el tudjanak haladni melletted, akik sietnek. És folyamatosan vonulnak az emberek melletted.
Egyébként egész olcsón megúsztuk a tömegközlekedést, mert 3 napos jegyet vettünk, ami mint kiderült nem csak a metróra jó, hanem a buszra is.

Végül 20 perc és két átszállás után megérkeztünk az Old streetre, ahol Nyunyi lakik.
Szinte lepakolni sem volt időm, mert a fiúk már töltötték is az első kör piát.
Mi Norbival a szokásosnak mondható tequila golddal indítottunk, amit vodka-naranccsal kísértünk le, hogy biztos legyen a hatás. Nyunyi viszont nem volt papírkutya (hogy az ő szavaival éljek), mert ő egy pohárba öntötte a három összetevőt. Bátor ember :)
Mindenesetre hajnali egykor eszméltünk fel a beszélgetésből, zenehallgatásból, hogy el kéne indulni a pubokat körbejárni, mert lassan zárnak... Természetesen már sehova nem tudtunk bejutni, mert kettőkor, jó angol szokás szerint zárnak a szórakozóhelyek.
Meg kell mondjam, ezek a részek már kicsit homályba vesznek, mert mint reggel kiderült 2 üveg vodka is elfogyott...
Minket mégsem tört le az elutasítás még jó pár órán keresztül ittunk, beszélgettünk, zenét hallgattunk fent a lakásban.

Így reggel kicsit nehezen ment az ébredés, nem is sikerült kikászálódni az ágyból dél előtt. Akkor is mindannyian paracetamollal indítottunk. Norbinak sajna nem hatott a gyógyszer, így mikor mi már Nyunyival valami szenny kajával mérgeztük magunkat (gyk: gyorsétterem), Norbi még mindig félhulla állapotban volt.
Ekkor felvetettem neki, hogy akkor inkább menjünk haza pihenni, mert így nem fogja élvezni Londont, na, innentől egész hamar összekapta magát. Nyunyi csak a Temze partig kísért minket, mert utána dolga volt. Elmondta milyen nevezetesség merre található, mi kiválasztottunk egy irányt és elindultunk a parton.

Fantasztikusan jól éreztük magunkat. Épp hazafelé a buszon beszélgettük, hogy ebben a két napban olyan jól éreztük magunkat, mint már régen. Mindketten ki tudtunk kapcsolni teljesen. Minden gond, probléma, idegesítő tényező kiment a fejünkből és csak egymásra, illetve az adott pillanatra figyeltünk. Hihetetlen jó volt :)

Elsétáltunk a Millenniumi hídtól a Westminster hídig. A London Eye mellett óriási sor volt, úgyhogy oda nem álltunk be. De igazából nagyon tetszett nekünk az a part. Tele volt mindenféle emberrel, akik a tehetségüket "árulták". Erről majd a képek beszélnek helyettem.
Nem sok nevezetességre volt időnk, mert este hatra vissza kellett érnünk Nyunyihoz. De így is megnéztük a Westminster-palotát, a Big Bent, a Westminster Apátságot, a London Eye-t, visszafelé a másik parton sétáltunk, de itt nem volt túl sok látnivaló.
Egy parkban ücsörögtünk egy padon, élveztük a napsütést meg egymás társaságát :)
Majd visszametróztunk Nyunyihoz és kb. 10 perc alatt elkészültünk, hogy induljunk a Tankcsapdára.

A biztonság kedvéért Norbi elhozta magával a tequilás üveget, hátha kelleni fog :)
Egy kis metrózás, majd leszálltunk egy olyan helyen, amit én csak punk-negyednek neveznék, bár nem tudom mi a hivatalos megfogalmazás...
Mindenesetre érdekes látványt nyújtottak az emberek...
Találkoztunk Nyunyi egy cimborájával Balázzsal (ha jól emlékszem...) és ő mutatta merre van a hely.
Csak magyarok voltunk. Tán egy-két angol lézenghetett a helyen, de elhanyagolható. Nagyon nagy élmény volt már ez is, hogy több száz magyar összegyűlik London belvárosában :)
Nyunyi további ismerőseivel találkoztunk a hely előtt, ahol szépen körbejárt a tequila :) El is fogyott, bár mi nem nagyon ittunk belőle, mert még erősen éreztük az előző este mellékhatásait...
A hely maga (Lock 17), nem volt valami hatalmas, de olyan 400-an gyűlhettünk össze. Tömve voltunk :) Kis szépséghibája volt a dolognak, ugyanis nem volt ruhatár, és a küzdőtér korlátokkal volt elválasztva. Tehát nem egy egybenyitott nagy tér volt a tombolásra, hanem több kisebb.
A mi csapatunk be is állt rögtön a legelejére.
Egy angol együttes volt az első előzenekar. Meglepően jók voltak és mivel a közönség elég sokat kántálta, hogy "TANKCSAPDA", meg hogy "Magyarul", ezeket a szavakat a végére már ők is nagyon jól tudták :))
Tényleg nagyon élvezhető rock zenét játszottak. Tiszta hangja volt az énekesnek, a zene is egyben volt.
A második előzenekar viszont kritikán aluli volt. Angliában élő magyar srácokból állt a csapat. És valami minősíthetetlen "zenét" játszottak. Norbi valami olyasmit mondott, hogy powermetal, vagy mi, én ehhez nem értek, számomra ez a hörgős zúzós hangzavar volt, ami totálisan elkedvetlenített már az első számuk után.
Döbbenetes volt, hogy a közönségből is mindenki csak állt és meg sem mozdult. Mindenki várta, hogy mikor mennek már le a színpadról.
Kb 20 perc szenvedés után eljött a megváltás a Tankcsapda személyében :)

Azt hiszem minden további nélkül állíthatom, hogy zseniális, fantasztikus koncertet élhettünk meg!!! A debreceni koncert kismiska volt ehhez képest! A csapat is nagyon élvezte, a közönségről nem is beszélve.
Rögtön egy nagyon odaillő dallal kezdtek, azt hiszem nem véletlenül.
Keleti csőd. Ugye a Londonban és Angliában élő magyaroknak nem kell elmagyarázni miről is szól ez a dal... "Az életem tipikus keleti csőd" Nem véletlenül költöztünk el Magyarországról...
Ezek a dalok szóltak (a teljesség igénye nélkül): Tudok egy munkát, Jönnek a férgek, Gyűrd össze a lepedőt velem, Legyen az ördögé, Adjon az ég, Tankcsapda, Kis orosz lány, A legjobb méreg, Félre a tréfát, Kapd be a horgot, Egyszerű dal, Rock&Roll rugója, Ez az a ház, Mennyország tourist, Rió...stb
Nagyszerű volt, hogy szinte nem is volt lassú szám. A közönség végig tombolt.
Úgy a negyedik szám környékén Lukács Laci mondta, hogy totálisan úgy érzi magát, mint bármelyik magyar klubban, ha lemennek játszani.
Egyrészt tudni kell, hogy a zenekar idén 20 éves, és ebből az alkalomból legfőképp az első négy albumról játszanak számokat, meg persze a slágereket azért leadják. Másrészt nem játszanak sportcsarnokokban, hanem csak kisebb klubokban.
Valószínűleg azt gondolhatták, mielőtt idejöttek, hogy majd összegyűlik ez a sok magyar, mert végre valami hazai zenét hallgathatnak, de a kutya sem fogja ismerni a számaikat, pláne nem a régieket. Ehhez képest az egész közönség végig tombolta a két órát, kívülről fújták a szövegeket velünk együtt természetesen.
Szóval érezhető volt, hogy ők is élvezték. Ígéretet is kaptunk, hogy jönnek még játszani ide :) Remélem be is tartják.
Persze itt is, mint mindenhol, találkoztam ismerőssel, Knáb Andris személyében :) Jól meglepődtem, mert bár tudtam, hogy itt él, de nem gondoltam volna, hogy Csapdán futunk össze :)
Egyébiránt a társaságunk nagyon belevetette magát a pogózásba. Nyunyi végig tombolta a két órát. Utána úgy jött ki a koncertről, mintha leöntötték volna egy vödör vízzel :))
Mi Norbival sajnos kénytelenek voltunk eljönni az első sorokból, mert átlag fél percenként hozzávágott a tömeg a korlátnak, ami azzal fenyegetett, hogy eltörik a gerincem... Minek pogózik, aki nem bírja, ugyebár :)
Úgyhogy mi kicsit kintebb mentünk, ami persze mit sem vont le az este remek hangulatából. Szétüvöltöttük a torkunkat (még most is fáj :)), táncoltunk, ugráltunk, buliztunk és mindenek előtt remekül éreztük magunkat :)
Sajnos azonban ez is hamar véget ért, és már olyan hullák voltunk a végére, hogy az éjszakai buszról alig volt erőnk eljutni a lakásig. Gyors zuhany, aztán aludtunk is.

Nyunyi másnap dolgozott, amiért riszpekt jár neki asszem. Mi meg felkeltünk vele, hiszen a lakást el kellett hagynunk.
Elvittük a buszpályaudvarra a csomagjainkat, ott megőrizték nekünk egy kis pénzért, majd irány a Baker street. Még pár hete eldöntöttük, hogy mindenképp szeretnénk megnézni Madame Tussaud panoptikumát, mert őszintén szólva ez jobban érdekel, minthogy épületeket nézegessünk, meg fényképezzünk. Azt majd akkor, ha sok időnk lesz, amit városnézéssel tudunk eltölteni.
Így hát beálltunk a kígyózó sorba, ami az épület előtt állt. Nem sokat, csupán két órácskát vártunk, hogy bejussunk... Vehettünk volna online jegyet előre, de azok is sorban álltak akik ezt tették, úgyhogy nem lett volna sokkal jobb úgy sem.
Viszont rutinosak voltak az üzemeltetők, mert az utcán álló embereket pantomimosok szórakoztatták, hogy ne menjenek el... Azt persze senki nem mondta, hogy hiába mész be az ajtón, onnan még egy órát kell sorba állnod :) De aki már egyszer bejutott, az kevesebb eséllyel szalad el, ugyebár :)
Aztán a kasszánál kifizettük a nem csekély pénzt (25 font fejenként...) és elmentünk felfedezni a helyet.
Mindketten nagyon élveztük. Azon versengtünk, hogy ki mer minél extrémebb képet bevállalni a szobrokkal. Azt hiszem Norbi nyert Hitlerrel :) Azért a pápás kép sem rossz... Mindenesetre halál unalmas volt, hogy minden ember csak odaáll a bábuk mellé és kedvesen elmosolyodik. Ezért kénytelenek voltunk kicsit feldobni a hangulatot :)
Volt egy terem, ahol nem viaszszobrok voltak, hanem élő emberek ijesztgettek minket. Ez valami horror pince volt, vagy mi a szösz. Mondtam Norbinak, hogy csak akkor megyek be, ha végig ölel hátulról, hogy ne tudjanak nagyon megijeszteni :) És tényleg végig ott volt szorosan mögöttem, pedig azt hittem, hogy majd viccből elenged egy kicsit. De hála az égnek nem. Azért volt egyszer kétszer, hogy rám hozták a frászt, de nem volt vészes.
Majd a végén kétszemélyes taxiba ültettek, ami végigvitt egy sínpályán, ahol London történelmébe kaptunk bepillantást. Ez nagyon hangulatos volt. Nagyon jól össze volt rakva a díszlet.
Sajnos nem volt olyan hosszú, mint amilyen drága, de mit lehet tenni :)
A lényeg, hogy jól éreztük magunkat :)

Ezután visszamentünk a Victoria-ra, beültünk még egy forró csokira egy kávézóba, majd elindultunk a buszhoz, hogy nehogy úgy járjunk, mint az odafele úton.
Itt persze már nagyon nagy tömeg volt. Konkrétan minden ülőhely foglalt volt... Egy fekete faszi még fel is lökött a táskájával, úgy furakodott elénk és még neki állt feljebb. Jól leugattuk Norbival...
Viszont volt egy néni a buszon, akiről kiderült, hogy fiatalon magyar gyerekekre vigyázott Ausztriában és egy csomó magyar szót tudott :) Kicsi a világ :)
A hazaút is viszonylag hamar eltelt és sajnos most már csak a fényképek maradtak Londonból számunkra :(

Tényleg fantasztikusan éreztük magunkat és ezúton szeretnénk megköszönni Nyunyinak ezt a nem egészen két napot, hogy elszállásolt, kalauzolt minket és hogy segített, hogy eljussunk a Tankcsapdára!
Nagggyon nagyon köszönjük és most kívánnék Boldog huszonhatodik szülinapot Te papírkutya!! És erre nem is ittunk a hétvégén, úgyhogy reméljük, hogy hamarosan pótolhatjuk majd! Látogasd meg majd ezt a csendes kis falut is valamikor :)

Remélem azért valamennyire Nektek, Olvasóknak is élvezhető volt a beszámoló, nekem, nekünk örök élmény marad :)

Csók
Anta

2009. április 6., hétfő

Előljáróban

Frenetikus volt ez a nem egészen 2 nap, amit Londonban töltöttünk!!!!!
:)))
Most hullák vagyunk mindketten, de még főznöm kell, úgyhogy a beszámoló az holnap reggel, vagy délután, a két műszak között várható. Már elkezdtem írni, de nem tudom most befejezni...

Csók
Anta

2009. április 3., péntek

Utazás előtt

Mivel a londoni kalandunknak külön fejezetet szánok, így összefoglalom most gyorsan a hét eseményeit.
Vasárnap végül nem mentünk kirándulni, mert Norbi elaludt, míg a blogot frissítettem :)
Úgyhogy én fogtam, magamhoz vettem a Harry Potter első könyvét, és leballagtam a lakásunk mellett lévő parkba, leültem egy padra és olvasgattam a napsütésben. Sajnos mivel akkor még elég szeles idő volt, így nem tartott sokáig a szieszta.

Viszont a héten tényleg gyönyörűséges idő volt, 16-18 fok, napsütés. Ennél melegebb itt nyáron sem nagyon van, úgyhogy indokolt a rövidnadrág, póló az angolok részéről...

Nagy hír, hogy megemelték a fizumat!! Ebben a félévben már másodszor, aminek nagyon megörültem. Oké, nem olyan órási az emelés, de havonta kb 40 fontot jelent ez is.

Norbi meg Andris a Hondát bütykölték kicsit, így mostmár a féltengely teljes egészében ki lett szedve, reméljük a jövőhéten eljut a szerelőhöz, hogy megjavítsa. Legközelebb ha Magyarországra megyünk, már a Hondával szeretnénk menni. Mondjuk nem tudjuk ez mikor lesz, de legalább van idő, hogy összerakjuk a kocsit.

Barátnőm, Orsi segítségével úgy néz ki, hogy jövőhéten hozzájutok a Twilight sorozat első kötetéhez magyarul. Már régóta el szeretném olvasni, de ha Mo-on voltam sosem jutott eszembe, hogy megvegyem. Elolvashatnám angolul, de úgy vagyok vele, hogy számomra a magyar nyelv sokkal kifejezőbb, sokkal szebb, nagyobb a szókincse, és szerintem élvezetesebb az olvasás magyarul. De persze kisebb novellákat, történetek szoktam olvasni angolul is, bár bevallom tehetném kicsit gyakrabban... Mindenesetre, köszönöm Orsi a segítséget :)

Norbival elkezdtük a felkészülést a vizsgájára. Hát tényleg nem valami egyszerű a nyelvezete ennek a munkavédelmi fütyfürütynek, úgyhogy mostmár totálisan megértem, hogy Norbinak nem sikerült elsőre. De a héten is sokat készült rá, meg most előttünk áll kétszer 5 óra busz út Londonba és vissza, úgyhogy jövő héten bátor szívvel mehet majd vizsgázni.

Ez a WarCraft nagyon bejött. Többször játszunk vele esténként, persze Norbi mindig legyak, de ennek a játéknak én csak az építkezős részét szeretem. A csata már nem az én asztalom :)

Ma kiderült, hogy Norbi holnap off-on van, így el tudunk menni nyugisan vásárolni, meg bankba, meg én még dolgozom is egy kicsit az utazás előtt.

Ja, a hűtő. Nagy szívás volt ez a héten. Nem mentünk vásárolni ugye hétvégén, hogy ne menjen tönkre kaja, amikor ki kell pakolni egy napra a hűtőből. Természetesen nem jött meg a hűtő hétfőn. Hívtam a landlordot. Sűrű elnézés kérés. Kedden jön, tuti biztos, higyjem el. Nem jött. Kedden este már fel sem vette a telefont a csaj. Azóta sincs semmi hír. Így minden este mehettünk vásárolni, többet is költöttünk emiatt és elment egy csomó idő... Na mindegy. Remélem jövőhéten megoldódik ez is.

Most pedig már csak egyet kell aludni és irány LONDON!! Nyunyi, készülj, megyünk!! :)

Na cuppantás nektek, hétfőn vagy kedden jelentkezem.
Anta