2013. január 29., kedd

Százezer - 100.000

Ma megvolt a százezredik látogatója a blogomnak :)
Kispestről, a Bajza Utcai Általános Iskolából klikkelt rám valaki ma reggel, 8:55kor, és elvileg a 3 gyerekkel irány Spanyolország blogról került ide hozzám.

Nagyon nagy öröm ez nekem, hogy ennyien, és ilyen kitartóan olvastok már évek óta. Köszönöm nektek, mert rengeteg inspirációt ad az, hogy tudom, hogy olvassátok az írásaimat :)
Még sokszor százezret kívánok magunknak :)

Písz :)
A

2013. január 28., hétfő

A 10. napon

Végre ma lekerült minden kötés, a "varratszedés" is megvolt, és láthattam az új cimboráimat :)
Gyönyörűek, és tök jó nagyok, de nem olyan hatalmasak, hogy már nevetséges hatást keltsen. Pont olyan és akkora, amitől örömömben táncolni szeretnék :)
Hosszú volt az elmúlt 10 nap és a fájdalmaknak még nincs vége, de ha most kérdezné meg valaki tőlem, hogy megérte-e, hát teljesen őszintén, szívből tudnám azt mondani, hogy igen.
Baromira fájt az első napokban, de már most sem emlékszem rá annyira, halványul az emlék, és tényleg ki lehet bírni.

A varratszedés amúgy csak annyiból állt, hogy a végeit levagdosta a varratnak, tehát nem kellett kiszedni, mert ez egy olyan anyag, ami felszívódik :)

Igen, most egy picit feltűnőbb, hogy van fél centi színtkülönbség a két mellbimbóm között, de erre a doki már novemberben felhívta a figyelmemet, csak most, hogy nagyobb a mellem jobban látszik, de igaziból ez csak nekem feltűnő :)

Csütörtökön megyek még hozzá, hogy a masszázstechnikát megmutassa és utána már repülhetnék is haza Mcr-be, de a jegyem csak vasárnapra szól... Megpróbálom áttetetni. Ha sikerül akkor már csütörtök este együtt lehetünk Norbival.

Renka barátnőm látogatott ma hozzám, ő volt az első, aki láthatta a melleimet élőben :) Neki is nagyon tetszett :)

Majd ilyen bikinis biforáftör képet megpróbálok készíteni, aztán felteszem ide is.

2013. január 25., péntek

A csövek kivétele

Én ettől a mozzanattól is eléggé paráztam, mert olvastam egy nagyon elrettentőt az egyik blogon, egy lánynak szinte kitépték két oldalról, és neki borzalmasan fájt. Közölte vele a doki, hogy szorítsa össze a fogát.
Ezt még jó előre megkérdeztem az én dokimtól, hogy ez hogy zajlik, meg, hogy mennyire fáj. Mondta, hogy sok múlik azon is, hogy a csövet már hogyan helyezi be, hogy nincs rajta csavar, tehát, amikor húzza ki nincs megtekeredve.

Úgy zajlott, hogy leszedte a hónaljamról a kötéseket, leszedte a szorító pántot és a melltartót rólam, de a többi kötés rajta maradt. Most láttam előszőr a melleimet. Bár a kötések még mindig kicsit eltakarják, illetve lenyomják felülről, de hát én el voltam ájulva a látványtól. Gyönyörűek lettek :) És nagyok :)

Ezután felfeküdtem egy asztalra és elmondta a doki, hogy lazítsak. Minden izomat lazítsam el a testemben, és ahogy majd huzza ki, és esetleg furcsa, vagy picit kellemetlen érzést érzek, ne ránduljak össze, hagyjam lazán minden izmom, azzal könnyítem meg a saját dolgom, és úgy kevésbé fáj.
Egy kb 15cm-es csővet húzott ki mindkét hónaljamból. Nem mondanám fájdalomnak, inkább csak nagyon idegen, furcsa érzés, ahogy jön kifelé a cső. De ha nyugton maradsz, kint van 3 mp alatt, és nem egy fájdalmas élmény.

Mondta, hogy még jegeljem 2 napig, biztos, ami tuti, plusz minden nap betadin samponnal kell lemosni a hónaljamat, géz segítségével. Erre is pontos instrukciókat kaptam.

Hétfőn megyek kontrollra.

Eléggé lefáraszt, ha mászkálni kell, ez a szorító kötés nagyon megnehezíti a rendes levegővételt.
Az emésztésemen segített egy hashajtó, remélem mostmár gyógyszer nélkül is minden rendben lesz.
Még ma kell bevennem az antibiotikumot, aztán a gyógyszerek ideje lejár :)
Tényleg egyre jobban vagyok, a hátam is csak éjszaka rendetlenkedik. Illetve most, hogy már nem alszom altatóval, sokszor felébredek, hogy kényelmetlen a hátamon feküdni, de még sajna sokáig nem tudok átfordulni az oldalamra.

Kezdenek szivárogni a látogatók :) Tegnap itt volt Orsi barátnőm, jövő hétre is már sokan bejelentkeztek, úh nem fogok unatkozni Norbi nélkül, remélhetőleg.

2013. január 23., szerda

No pain, no drain

Ma végre megszabadultam a csöveimtől, flaskáimtól, úh holnaptól látogatható állapotba kerülök.
Ma még szenvedek egy kicsit, plusz az emésztésem sem változott még és ez már nagyon megijeszt... ma vettem hashajtót, remélem reggelre tényleg lesz vmi eredmény, mert már egy hete szenvedek ezzel...
Ma nincs kedvem hosszan írni, holnap frissítek majd.
Tsók

2013. január 22., kedd

Nem erényem a türelem

Még ma sem veszik ki a draint :( Sajna a bal mellem még mindig vérzik...
Általában 2-3 napig szokott bent lenni, de van, akinél 2 hét. Nekem valószínűleg holnap már tényleg kiveszik... De már alig bírom kivárni!

Orsi barátnőm vőlegénye, Gergő járt nálam tegnap, hogy megkezelje a hátam. Csak úgy szívta magába a hátam az energy-t, kb másfél órán keresztül... Kicsit le vagyok tompulva energetikailg, tudom én... Viszont már nem fáj, és végre tudtam aludni reggel 8ig!!! Rettentő hálás vagyok Gergőnek a segítségért. Mondta, ha lett volna még egy kicsi ideje, akkor a vérzéssel is tudott volna mit kezdeni, de most a hátam sürgetőbb volt.

A paraffin olaj csak picit volt hatásos, úh Norbi azt javasolta, hogy elvisz mekibe, mert attól mindig felkavarodik a gyomrom, ha ott eszünk. Szóval ma ezt próbáljuk ki.

Lassan, de biztosan gyógyulgatok, csak én olyan típus vagyok, akinek minden azonnal kell és rögtön és nem bír várni. Így ez az állapot eléggé nehéz.

Tegnap voltam végre fodrásznál, megmosta, megszárította a hajam. Mennyei érzés volt!!!
Meg ugye ezt egybekötöttük egy sétával is. Jól esett nagyon, bár vicces volt elrejteni a palackokat meg a csöveket az utcán meg a szépségszalonban... Remélem csütörtökön, mikor legközelebb megyek már nem kell ezzel szenvednem...

A

2013. január 21., hétfő

Too Much Information

Ebben a bejegyzésben lesznek olyan részek, amik már, ahogy az angol mondja, too much information.
Ezeket csak azért írom le, mert én is műtét előtt faltam az információkat azoknak a lányoknak a blogjain, akik már túl voltak a műtéten, és jobb, ha az ember mindenre felkészül lelkileg. Nem szoktam én az olvasóimat ilyenekkel traktálni, de ennek most itt a helye...nyilván egy műtét után nem minden szivárvány és napsütés...

Szóval mindenki saját felelősségre olvassa, plíz.

Nekem a legnehezebb és legelviselhetetlenebb a hátfájás. Nem tudok tőle aludni már harmadik napja, sem ülni nem jó, feküdni meg aztán a legrosszabb.
Ma beállítottam a telcsimet, hogy csörögjön fél óránként pontosan, hogy csináljam a tornagyakorlatokat. Doki szerint nem normális, hogy ennyire fáj, csináljam többet a tornát.

A másik kellemetlen dolog - és ez most nem a leggusztusosabb téma lesz, tudod, csak saját felelősségre olvass tovább!!!!!!!!!!!!!!! -  hogy nincs székletem csütörtök óta. Ma már hétfő van. Ez sok. Pedig eszem rendesen. És ilyen még nem is fordult elő velem soha. Úh anyu javaslatára ma reggel paraffin olajjal kezdtem a napot. Éhgyomorra egy kanállal. Rock&Roll, Baby! Remélem javít a helyzetemen.

Ma este pedig átjön egy nadis barátom, aki megkezeli a hátam, este pedig orvosi utasításra két altatóval alszom majd, hogy végre kialudhassam magam. Végre a két nagypárnát is meg lehet szüntetni, bár sztem ez sokat nem fog segíteni azon, hogy a hátamat terhelem folyamatosan. Azon fekszem, annak dőlök, ha ülök. Nem jó.

A cicimet jegelem már második napja, éjszaka is jegeltem egy darabig. 4 jégzselét vettünk, kettő mindig a mélyhűtőben csücsül. Cserélgetem őket kb 2-3 óránként.

Jó hír viszont, hogy egyre kevésbé vérzek. A jobb oldali draint már ki is lehetett volna szedni ma, azt mondta a doki, de a bal oldali még nem jó, annak meg nincs értelme, hogy kétszer menjek kivételre.
Reméljük az is megszűnik vérezni lassan és holnap kiszedik. Nagy megkönnyebbülés lesz az azért.
Baromi kényelmetlen folyton a csövekkel meg a tartályokkal manőverezni. Úgy nézek ki, mint egy western hős, egy övre van felfűzve a két tartály és úgy lifeg a két oldalamon :)

A nevetés, sírás, köhögés, tüsszögés nagyon fáj. Tegnap teszteltem az első kettőt is, mert romantikus vígjátékokat néztem, este meg átjött Andris meg Kriszti (akik még Manchesterben éltek 2 éve) és Andris semmit nem változott. Dől belőle a hülyeség, én meg nem bírtam abbahagyni a nevetést. A végén már rá kellett szólnom, hogy hagyja abba, mert annyira fájt :)

Ma elvileg elmegyek fodrászhoz is hajat mosatni, mert már elég csufi a hajam. Már várom, hogy sétálhassak egyet, eléggé megőrjít, hogy be vagyok zárva a négy fal közé. Nem vagyok én ehhez hozzászokva...

Szóval összességében sokkal jobban vagyok ma már, csak az alváshiánytól fogy az erőm, de ma reménység szerint ezen is segít a nadi meg az altató.

Külön kiemelném, hogy mennyire fontos, hogy legyenek körülötted legalább az első 3-5 napban. Norbinak és anyuéknak nem is tudom ezt rendesen meghálálni. Lesik minden kívánságom, mozdulatom. Nem panaszkodnak, pedig lenne mire. Szegény Norbi sem alszik rendesen miattam, mert ha épp nincs erőm felülni egyedül, hogy megigazítsam a párnáimat, akkor neki kell feltolnia ülő helyzetbe. Ő sem a legjobb alvó a világon, nehezen alszik vissza ilyenkor. Sajnálom szegényt, de nem tudok mit csinálni, egyedül nem megy mindig. Ha félig ülő helyzetben alszom, akkor általában megy egyedül is a felülés, de vízszintből még nem tudok egyedül feljönni...
Plusz ő rohangál mióta itt vagyunk, nem pihen egyáltalán, és ő megy is vissza vasárnap :( Szeretném, ha ő is tudna pihenni, legalább két napot. Nekem ő a hősöm, és rohadt jól esik, hogy ennyi mindent megtesz értem.

És persze anyuék meg napközben vannak velem, míg Norbi a város egyik végéből rohangál a másikba. Mindenben segítenek ők is, pedig hát nekik sem könnyű már a mozgás. Baromira hálás vagyok, hogy itt vannak velem, hogy nem egyedül kell ezt végigcsinálnom.

Holnap jelentkezem
Cupp

Kicsit elkeseredettebb hangvételű bejegyzés tegnapról

Tényleg csak az vágjon egy ilyenbe bele, aki komolyan is gondolja. Aki már évek óta fontolgatja, tervezgeti, álmodozik róla. Ezt máshogy nem lehet kibírni, csak ha van mögötte akarat. Nem elviselhetetlen a fájdalom, de olyan kellemetlenségekkel jár, amit csak erős akarattal lehet kibírni. Tudni kell, mi a végcél és arra koncentrálni, közben meg nem feladni és minden utasítást betartani.
Ma egy picit könnyebb, mint tegnap volt, picit jobban mozgok, természetesebb a tartásom, könnyebben kelek, fekszem, már két párna súlyát is elbírom egyszerre...stb. (woow:))

A legkellemetlenebb a hátfájás. Ülni sem jó, feküdni a legrosszabb, állni nem bírsz sokáig. Nem egy jó szitu.
Majd megőrülök, hogy csak háton fekhetek, annyira szeretnék megfordulni. Legalább egy oldalra. De nem lehet. Ha meg akarom igazítani a párnát a fejem alatt, ahhoz fel kell kelnem, amihez vagy kell segítség, vagy nem. De ezzel játszottam egész éjjel. Vízszintesből függőlegesbe játszottam a párnákat, majd vissza. Idegbaj. És sajna Norbit is fel kellett sokszor keltenem, mert egyedül volt, hogy nem tudtam felülni. Utálom, hogy ennyire kiszolgáltatott vagyok, de ez csak pár napig tart. Ki kell bírni.

Norbi kérdezte, hogy így, hogy tudom most már, hogy mennyire fáj, belevágnék-e még egyszer. Mondtam neki, hogy kérdezze meg egy hét múlva újra. Nem bántam meg, csak még nem is láttam az eredményt. Csak a fájdalom van, meg a kellemetlenség. És csak várom, hogy teljenek a percek, hogy jobb legyen.

Nem panaszkodni akarok, mert pont erre nincs szükség, csak tényleg őszinte akarok lenni. Ez nem játék. Komoly műtét, ami fájdalommal, következményekkel jár. És végig kell menni ezeken a lépcsőkön.

Sajnos a draint sem szedik még ki, mert még vérzek. De Norbi hozott jégzselét, amivel egész nap borogatnom kell a mellemet, hogy csökkentsük a vérzést, és megszabadulhassak a csövektől.

Remélem holnap már még jobban leszek.

2013. január 19., szombat

A műtét

Nu gyerekek, túl vagyok a műtéten, de a neheze számomra csak ezután jön persze.
Minden rendben van, bár a fájdalom eléggé kellemetlenné teszi a legapróbb mozdulataimat is.
De ez majd múlni fog szépen lassan.

Aki nem akarja végigolvasni a részletes beszámolót, annak csak annyit, hogy a műtét komplikáció mentes volt, a 325 köbcentist tudta végül berakni a doki, ami ugye a nagyobb. Így a szorító kötés alatt is látszik, hogy wooow, ez tényleg nagyobb lett jócskán, és szép az íve, körvonala.
Fájdalmaim vannak, de ez nem tart örökké.

Akit érdekel, annak itt a részletes beszámoló:
Csütörtökön délután bementünk a doki rendelőjébe, ott alá kellett írni több papírost. Műtéti meg altatóorvosi beleegyezést. Itt több oldal információ volt mindenről.
Ezután az aneszteziológus (altató orvos) vizsgált meg. Feltett több kérdést az egészségi állapotomat illetően, régi kezelésekről, családi genetikai betegségekről ...stb érdeklődött.
Majd csinált EKG-t, meghallgatta a mellkasomat, megnézte a torkomat. Kaptam tőle egy nyugtató tablettát is, amit este lefekvés előtt kellett bevennem, hogy jól tudjak aludni.
Majd a titkárnőtől kaptuk meg a számlákat a kifizetett összegekről, meg az információkat, hogy melyik kórházba kell majd menni péntek reggel, illetve receptet állított ki antibiotikumra (augmentin) illetve altatóra, amit majd az első otthon töltött estén kell bevenne (azaz ma), hogy tudjak aludni.
Végül a doki csinált a cicimről több képet, majd felpróbáltuk a melltartót és a leszorító pántot is, amit beállított az én méreteimre.

Este Norbi elvitt a kedvenc éttermembe (Tortuga), hogy egy kicsit elterelje a figyelmemet, majd otthon bevettem a nyugtatót és míg zuhanyoztunk, be is ütött a hatása. Már Norbinak kellett felkísérnie a szobába, mert egyedül csak kóvájogtam (ez pontos j??)

Éjféltől sem inni sem enni nem szabadott. Vizet sem. (Én persze kómásan hajnal négykor belekortyoltam a vizembe és jól be is pánikoltam, mikor realizáltam, mit is csináltam. De persze ez a mennyiég még nem számított.
Reggel 7re kellett a Kelen magánkórházba lenni, én voltam az első a műtéti rendben aznap. Mi már picit előbb ott voltunk. Semmi smink, kozmetikum nem lehetett rajtam, a hónaljamon sem lehetett semmi kence. A hajamat a fejem tetején kellett lófarokba fogni, mert így kell aludnom napokig, amíg a draint ki nem veszik. A hullámcsattokat is kicseréltem olyanra, amit ott adtak, mert semmi fém nem lehet rajtam a műtőben.

Ezután levetkőztem, leborotválta a hónaljam a nővérke (Marcsi), mert én már nem borotválhattam ezen a héten, nehogy megsértsem a bőrt.
Majd adtak újra egy nyugató tablettát olyan 7:20 felé, Norbi itt el is ment a kórházból, én meg bealudtam. Valami emlékem van ezután, hogy szúrtak kanült, de az is már csak félálomban rémlik, majd bele is nyomták azon keresztül az altatót a szervezetembe. Emlékszem, hogy tök hideg volt, és talán kék színű folyadék? Ekkor már nagyon el voltam kábulva, úgyhogy nem tudom igazán.
Utolsó emlékem, hogy rajzolgat rám a doki, de itt már nincs vizuális emlékem, tehát csukva volt a szemem, csak éreztem a tollat, ahogy fut a testemen.

A következő emlék már műtét után újra a szobámban, hogy félig ülő helyzetben fekszem az ágyon, Marcsi meg matat az infúzióval mellettem, és közli, hogy kész van a műtét.
Vissza is aludtam azzal a lendülettel, majd még 3x 4x felébredtem, egyszer hallottam, hogy Marcsi telefonon beszél valakivel, és mondja neki, hogy jól sikerült a műtét. Annyira tudtam, hogy Norbi az :) És mint később kiderült, tényleg ő volt, mert anyukám már nagyon aggódott és felhivatta a kórházat vele :) Olyan délután négy körül lettem okés.
Addig volt egy kis rosszullét az egyik felébredésem alkalmával. Ugyanis itatott velem Marcsi egy korty vizet, és eléggé hányingerem lett, de végül nem hánytam. Mikor ez másodszor is előfordult, nyomtak belém valami olyan cuccot infúzión keresztül, ami megemeli a vérnyomást. Utána full jól voltam.
Megnéztem az eredményt egy tükörben, amit Marcsi tartott nekem, és csak ámultam :) Annyira hihetetlen, hogy ez az én testemen van, és hogy ilyen szép :) Kíváncsi vagyok már nagyon arra, hogy mindenféle kötés nélkül, milyenek is az új cicik:)

Később ki kellett mennem pisilni, Marcsi engedte, hogy egyedül keljek fel, és egyedül csináljak mindent, és ment is :) Hasizomból sikerült felülnöm, mert a kezeimmel nem bírtam volna el a testem súlyát. Úh egyáltalán nem hagytam el magam, és nem is fogom :)
Ezután felhívtam Norbit, anyuékat, kör sms-t írtam annak, akinek benne volt a száma az angol telcsimbe (bocs ha valaki kimaradt, nem bunkóságból, hanem még kóma voltam...)

Később bejött Norbi meg a gyerkőc, velem voltak kb fél órát. Jól esett, hogy ott voltak.
Később Marcsi megmutatta, hogyan kell tornázni (nyakkörzés, vállkörzés, derék mozgatás), amit gyakran kell ismételni (doki mondta, hogy 5000x, úh nem kell aggódni, hogy túl sokat csinálok belőle. Én próbálom éber óráimban kb félóránként csinálni) Ez azért kell, hogy ne merevedjenek le az izmaim, meg hogy ne alakuljon ki rossz tartás.

Ezután este 10-ig fent voltam majd próbáltam magamtól elaludni, de nem nagyon ment, így kaptam egy nyugtatót meg egy fájdalom csilit. Hajnal 2ig tudtam aludni, utána félóránként ébredtem, hogy mikor jön már értem Norbi reggel. Nem a fájdalommal volt a baj, hanem hogy félig döntve volt az ágy és kurva kényelmetlen volt úgy aludni. Sajnos még itthon is két párna plusz kispárna kombón alhatok majd csak, de talán jobb lesz kicsit.

Rengeteg vizet kell innom. Már kb 2 liternél tarok ma, pedig még csak 11 óra van. De így állandóan pisilni járok, ami csak azért gáz, mert rohadt macera ám. Kb 5 perces művelet, míg levetkőzöm, felöltözöm.
Nyilván a drain még bent van, úh az is csak akadályoz a szabad mozgásban.

Azt mondják minden nap feleződik a fájdalom, úh reménykedem a gyors javulásban.
Itthon nem fekszem, hanem ülök, de vhogy sehogy sem kényelmes. A legkényelmesebb akkor volt, mikor Norbi hozott haza kocsival. Az az ülés nagyon jó volt a hátamnak.

Na eddig ennyi, jelentkezem majd a fejleményekkel :)

Anta, avagy popocici :) (Norbi nevezett el így :))

2013. január 8., kedd

Genetikailag gülüszemű

Tegnap Pesten jártam, voltam egy csomó vizsgálaton.
Reggel volt labovizsgálat (vér és vizelet), aztán mell és pajzsmirigy ultrahang, végül mellkas röntgen.
Egyenlőre minden negatív. Tehát nincsenek pajzsmirigy gondjaim. A szemeim örökletesen ilyen gülük :)
Viszont a véremben a bilirubin szint nagyon magas volt. Ami egy úgy nevezett Gilbert-kórra utalhat, ami szintén örökletes, de a családomban senkinek nem volt ilyen, úh nem tudni, mitől van.
Bár mivel ez májbetegségre utal, és én elég rendesen tudok inni, ezért van egy sanda gyanúm, hogy ez lehet a gond.
Úh el is határoztam, hogy az alkoholfogyasztásomat visszafogom. Nem akarok beteg lenni. A cigire is találtam alternatív megoldást (99 napja nem gyújtottam rá!!) ezt is meg fogom oldani vhogy.

Jövőhéten már műtét!!! Annyira izgalmas :) 9 nap múlva már lesznek szép melleim :)

Addig még jövök az elmaradt képekkel, amik az ünnepek alatt készültek.
Tsókjaim
A