2013. február 22., péntek

P!nk - Just give me a reason

Watch "P!nk - Just Give Me A Reason ft. Nate Ruess" on YouTube

Erről a számról most egy csomó minden eszembe jut.
Aki végig olvasta ezt a blogot, annak nyilván feltűnt, hogy kb 9 hónap kimaradt 2008 június és 2009 márciusa között.
Nem írtam, mert nem lehettem őszinte még ennyire sem.
Aztán sem volt könnyű nagyon sokáig.
Tudom, hogy az idő nekünk dolgozott mindig is.
Mindig tudtam, hogy erős a kapcsolatunk és a szerelmünk, és bármennyien is voltak ellenünk, végül nekünk lett igazunk. Végül bebizonyítottuk, hogy volt értelme minden szenvedésnek, mert sokszor tényleg olyan, mintha egy mesében élnék.
Mindent elérünk közösen Norbival, amit szeretnénk, különlegesen tudjuk egymást terelgetni az utunkon. Mindketten erős személyiségek vagyunk, és nagyon fájdalmas volt az összecsiszolódás, de ez a kapcsolat tényleg egy drágakövé formálódott.

De ez a szám arra emlékeztet, amikor már sokszor mi is majdnem feladtuk, már majdnem hallgattunk másokra... Mikor már azt hittem, hogy valami tényleg eltört köztünk. Pedig csupán meghajlott, el nem tört.
Olyan gödrökből vezetgettük ki egymást, amibe más kapcsolatoknak elsüllyedniük sem kell. De talán ezek a komoly és fájdalmas események segítettek eljutnunk oda, ahol most vagyunk.
Erősek lettünk. Legyőzhetetlenek.

"We're not broken, just bent
and we can learn to love again
...
Nothing is as bad as it seems.
We'll come clean."

And we did:-)

2013. február 16., szombat

5 ÉV

VÉGRE LETELT AZ 5 ÉV!

Tudom, neked ez nem sokat jelent, de számunkra egy új álom válhat valóra.
Amint összeszedjük a megfelelő összeget, megigényeljük a angol állampolgárságot.
Pici türelmet kérek, és erről is írok majd a blogomban.

Ma telt le számomra az 5 év. Minden akadály ledőlni látszik végre :)

Sem árnyalni, sem körülírni nem tudom, mit jelent ez számomra :)
Hosszú évek óta erre a napra vártam.
Végre eljött.

VÉGRE!!!!!!
Gyere, és csináld utánam!!!
Csak utána kritizálj :)

2013. február 14., csütörtök

V day

 
Norbinak ezt készítettem Valentin napi vacsira, virsliből, tojásból meg pár koriander szárból :)
 
Ez pedig életem első Valentin napi képeslapja. El is bőgtem magam :)
 




2013. február 4., hétfő

Masszázs

Nem nagyon volt kedvem írni az elmúlt napokban. Mert bár több barátommal is találkoztam, meg igyekeztem elterelni a figyelmemet, de már iszonyatos honvágyam volt. Rettenetesen hiányzott Norbi, Macska úr, a házunk, Mcr, még a munkám is.
Szokásos mo-i depresszió telepedett rám, alig vártam, hogy jöhessek el.
Persze jó volt a szüleimmel is ennyi időt eltölteni, és ők mindent elkövettek, hogy jól érezzem magam - amit itt is köszönök -, én már iszonyúan vártam a vasárnapot, hogy végre hazautazzak:-)
Múlt héten kijutott sok személyes jellegű izgalomból is. Rettentően felhúztam magam, és kiakadtam, de erről többet nem írhatok. Tudjátok, a régi nóta. Nekem kell az okosabbnak lenni... blablabla
Plusz csütörtökön ugye újra találkoztam a dokival, aki megmutatta ezt a masszázs technikát... Hááát, nem nőtt a szívemhez...
Ugye erre azért van szükség, mert a műtét során egy nagy üreget alakítanak ki, amibe belehelyezik az implantátumot.
Ez az üreg napról napra zsugorodik, plusz a szervezet elindít egy tok képződési folyamatot. Mivel az implantátum egy idegen anyag, ezért ezzel a tokkal védekezik a szervezet ellene.
Ezzel még alapvetően nincs is baj, a veszélye ennek a toknak ott van, ha túl "szűk" lesz az implantátum körül, azaz, ha kialakul a tokzsugorodás.
Ez ellen a doki ugye sok dolgot tett (érdes felületű az implant, azaz jobban meg tud "kapaszkodni". Izom alá ültette be, így jobban védve van. A legprofibb technikát alkalmazta, a legmodernebb anyagokkal...stb. Ez volt az ő része. Ezzel már kb 3-4 százalékra csökkentette a tokzsugorodás kialakulásának veszélyét)
De nekem is van felelősségem, és ez a masszázs. Ezzel a módszerrel mozgatom az implantátumot a testemben, így a tok nem tud úgy rászűkülni.
De ez a mozgatás számomra nem valami jó. Egyáltalán nem fáj (illetve egy ponton igen...) viszont furcsa, idegen érzés mozgatni a testemben egy idegen anyagot. Folyamatosan az ájulás szélére kerültem az első napokban... plusz a jobb kezemmel nem is tudtam rendesen csinálni, így a bal mellem érezhetően keményebb maradt pár nap után, mint a jobb. Persze mostmár, hogy itthon vagyok, Norbi segít. Megtanítottam neki a technikát és mostmár kezd bepuhulni a bal mellem is.
3 feladat van, ezt kell napi 3x-4x csinálni, kb 15-20 percig. A második feladatnál a két mellet egymás felé kell húzni, és ilyenkor a bal mellem és a hónaljam találkozásánál egy olyan égető, csípő érzést érzek, mintha savat engednének szét azon a területen. A doki azt reagálta erre, hogy valószínűleg hamarabb jön majd meg a menzeszem, mint várom, és igaza is lett, mert 6 nappal korábban, tegnap este meg is jött. Fáj is most eléggé mindegyik feladat, amikor csinálom...
Tegnap egy picit bepánikoltam, mert zuhanyzás közben a bal mellem alján egy pici csomót éreztem az ujjammal. Látni nem láttszott, de Norbi is kitapintotta. Előző nap még nem volt ott, úh paráztam, hogy ez a tokzsugorodás miatt van biztos, mert nem bírtam rendesen masszírozni a bal mellem.
Felhívtam a dokit, de megnyugtatott, hogy ez nem lehet még semmi ilyesmi, szerinte egy izomcsomó lehet, persze ha nagyobb lesz szóljak.
Azóta el is tűnt, mert Norbi szorgalmasan masszírozta a mellem tegnap egész délután/este:-) Igazán kellemes munkát találtam neki sztem:-)
Illetve a tokzsugorodás ilyen hamar még ki sem alakulhat, mert maga a tok képződésnek is kell 4-6 hét, az én műtétem pedig 17 napja volt, úh tényleg semmi ok az aggodalomra.
A leszorító pántot még kb 2 hétig kell hordanom. Küldenem kell majd pár fényképet a dokinak jövőhét végén, és majd ő eldönti, hogy úgy néz-e ki a mellem, ahogy ő szeretné.
A nagyimelltartót pedig akkor lehet majd levenni, amikor március elején megyek majd kontrollra vissza hozzá.
Viszont mivel nekem eleve szörnyen érzékeny a bőröm a mellkasomon, és most nem is nagyon levegőzik, hiszen éjjel-nappal takarva van a melltatróval és a pánttal, így kipattogzott csúnyán, úh ezt is kezelnem kell. Betadinnal kenegetem, hogy ne fertőződjenek el.
Amúgy mostmár jó minden, helyre állt a lelkibékém, itthon lenni JÓ:-)

Nem akartam ezt a képet feltölteni a netre, de végül meggyőztem magam, hogy ennél bevállalósabb vagyok én, úh itt van az előtte-utána kép (csak annyi photoshopot használtam a másodiknál, hogy a hátteret kicseréltem, mert nem volt túl szép az eredeti háttér... Illetve ez telefonnal lett fényképezve, egy rosszúl megvilágított helyiségben, úh bocs a minőségért... majd lesz jobb :))