2009. május 28., csütörtök

Jó kis hét volt

A múlt hét nagy eseménye, hogy végre megrendezésre került a régóta tervezett BBQ party Gabiéknál, Rugby-ben. Az időjárás miatt eddig mindig el kellett halasztanunk, de most olyan gyönyörű napsütéssel kárpótolt minket az ég, hogy csak na.
De kezdjük az elején: Már hetek óta beszéltük Gabival, hogy szeretnének rendezni egy hús sütögetős bulit az új házuk kertjében, és hívna minket is, meg az ottani magyarokat.
Minden hétvégén terveztük, hogy lemegyünk, de 10 fok, esőben ez nem lett volna annyira élvezetes, így folyton tologattuk az időpontot. Aztán végre, múlt hétvégére jó időt mondtak, plusz bank holiday is volt hétfőn, így kicsit hosszabb volt a pihenő időnk, így minden ideális volt egy kis összeröffenésre.
Szombat délután, meló után, Andris, Norbi meg én útra is keltünk a majd 200 km-re lévő Rugby-be. Este hat körül érkeztünk, de a buli már kezdetét vette. Sok magyar összegyűlt ismét, Gabi szervezőképességének hála. Főleg párok jöttek, de volt egy gyerkőc is.
Maga a ház tényleg nagyon szép. Gabi, barátnője Szandi (közismertebb nevén Zsuzsi), és egy lakótársuk, Csaba bérli a házat, ami teljesen újépítésű. 2 szintes, 3 hálós, nappalis. A kert is pont ideális méretű. A környék is nagyon szép. Csak újépítésű házak vannak ott.
Nagyon fincsi húsokat, salátákat ettünk. A görög bor ott is nagy sikert aratott, úgyhogy bántuk, hogy csak egy üveggel vittünk. Dartsoztunk, pókereztünk, zenét hallgattunk, ittunk, mulattunk :) Jó volt, csak én hamar kidőltem.
Másnap viszont kezdődött előről a drats party, és bár nekünk le kellett lépnünk délután, hogy Norbi tudjon beszélni Törpével, este a csapat egy része újra összegyűlt és folytatták a hússütést.

Tényleg nagyon jól éreztük magunkat! Kösznjük Gabi és Szandi, hogy elhívtatok, köszi, hogy megrendeltétek a jó időt. Azóta is tart :)

Tegnap pedig, mivel itt most kezdődött a nyár, és már egyészen 25 fokot is mutatott a hőmérő, ezért úgy döntöttünk leugrunk strandolni a tengerhez.
Bent a cégnél többen is ajánlották Blackpoolt, bár én hallottam nagyon rossz véleményeket is róla.
Mindenesetre vállaltuk a kockázatot. Kocsiba pattantunk tegnap reggel, és irányba vettük az 50 mérföldre lévő Blackpoolt.
Nekem a tengerpart nagyjából feledtette a város szörnyűséges mivoltát. Bár a partot sem úgy kell elképzelni, mint egy normális, homokos strandot, mégis, legalább tengervízben gyalogolhattam és a napocska barnította a bőrömet, ami nem nagyon fordult elő több, mint 10 hónapja.
Maga a város szörnyűséges. Mintha megállt volna az idő az '50-es években. Értem én ennek a direkt mivoltját is, hiszen kaszinók, játéktermek vannak minden lépésnél, 1 kilóméteren belül két vidámpark is van, de engem és Norbit valahogy mégsem ragadott meg a hely hangulata. És persze az elmaradhatatlan angol építkezési stílus mindenhol... Szóval számomra nem volt valami megnyerő hely, de mondom, legalább tengerparton voltunk.
Aztán - mivel Norbi mellett nem lehet napozni, mert benne van a rugó a lábában, és ha már 10 percnél tovább ültünk valahol, már ment is volna tovább - délután haza is jöttünk, hogy én még tudjak napozni a kertben, mert hát a tengerparton hülyeség lett volna :)

Viszont hatalmas jó hírrel - számomra szinte mesébe illő hírrel - szolgálhatok: a Hondával megtettük az első tesztkört!!!!!!
Ezt egyáltalán nem gondoltam volna Októberben. Én nagyon sok pénzt mertem volna akkor arra tenni, hogy a verda a szeméttelepen végzi, de NEM!!
Norbi és a fiúk (Szoti, Andris) életet leheltek a kocsiba és tegnap újra működött :)

Annyira szerettem azt a kocsit. A hangját, a sebességét, és nagyon szomorú voltam, hogy összetört. Persze most is sajnos hamarosan meg kell válnunk tőle, mert csak azért javította meg Norbi, hogy hazavigyük :(
Szóval mindenki örvendezzen, finish-be érkeztünk a javítással :)

Apropó, hazaút. Mivel ilyen szépen halad a Honda, így kitűztük a "nyaralás" időpontját. Jelenleg úgy néz ki, hogy július 10-én, péntek este indulunk a verdával, Andris, Norbi és én. Ez azt jelenti, hogy szombat este érkezünk. Várhatóan 20-án este jövünk vissza repcsivel.

Meg kell mondjam őszintén, a hátam közepére sem kívánom ezt az egy hetet. Az elmúlt időszak otthontartózkodásai semmi másból nem álltak számomra, minthogy szenvedtem, fájtam, vergődtem. Gyűlölök, most arra gondolni, hogy Magyarországra kell mennem, pedig az agyammal tudom, hogy ez már nem lesz olyan, hiszen már együtt vagyunk, Norbi meg is ígérte, hogy együtt leszünk végig. Csak számomra ez a "hiszem, ha látom" kategória egyenlőre... Jelenleg feltétlen reflex-ként működik nálam, hogyha Magyarországon vagyok, akkor szarul érzem magam... Majd ha ez a pár nap normálisan telik el, akkor biztos szívesebben járok majd én is haza...
A lényeg, hogy nekem abból a szempontból sem jó az a hét, amikor otthon leszünk, mert az azt követő hétvégén mennek a csajok Balcsira, és én is le akartam menni, de hát persze nem lehet. Mert Törpét csak azon az egy héten nem tudnánk magunkhoz venni, így marad az eggyel előtti hét :(
Mindenesetre én már nagyon szeretnék túllenni az egészen és aztán kifújni a levegőt, hogy megint egy fél évig nem kell hazalátogatni.

Félreértés ne essék. A családom és a barátaim nagyon hiányoznak és nagyon szeretnék találkozni velük. De az a macera és szenvedés, ami volt, az kurvára nem hiányzik, és emiatt minden élményt ez meg is keserít. Anyáék is ha láttak csak sírni láttak meg vergőni, ez nekik sem egy nagy élmény.
De természetesen ez most másként lesz...
Szóval másfél hónap múlva irány Mo. Dejó....

Viszont addig még előttünk áll pár hét, amiből az első, azaz a mostani rögtön ünneplésekkel telik. Hiszen Norbinak is és nekem is most van a névnapunk. Én már megvettem neki az ajándékát, és már nagyon várom, hogy odadhassam neki :)
Majd megírom, hogy milyen volt az ünneplés.

Azonban egy kevésbé örömteli hír miatt is ünneplünk nemsokára. Az egyik Kellogg's-os barátnőm, Marta (aki lengyel) elmegy a cégtől :( A pasijával Franciaországba költöznek.
Ennek "örömére" egy másik barátnőmmel Kylie-val szerveztünk neki búcsúbulit, csajosat.
Illetve csak szerveztünk volna, mert az egyik pasi az IT-ról, Karl épp meghallotta, hogy buli készül és egyből bepofátlankodta magát is. Innentől futótűzként terjedt a dolog. Egy francia pasi is úgy döntött, hogy jön, ha már Karl is. Így mi is elhívtuk a pasijainkat, hogy akkor már ők se maradjanak ki.
Június 26-án lesz a buli. Azt találtuk ki, hogy a Birdcage-be megyünk. Ez egy elég különleges szórakozóhely, mert transzfesztiták adnak show-t minden félórában, egyébként pedig rendes diszkóként üzemel a hely. Nagyon nagyon jó zene van ott és a hangulat is fergeteges :) Már voltunk ott és nekem már akkor is nagyon tetszett :)
Úgyhogy jó nagy buli várható!

Martanak egyébként megvettük Kylie-val a Twilight sorozat első két kötetét lengyelül, mert ő még nem olvasta, csak a filmet látta. Ma fogjuk odaadni neki, mert már mondta, hogy lehet, hogy megveszi magának, mi pedig meg akarjuk lepni vele. Már nagyon várom, hogy mit fog szólni :)))

Egyébként Martaékkal voltunk múlthét pénteken egy parkban napozni a két műszak között:) Merthogy Kylie vett egy új Peugeot 107-et, és azt feltétlenül ki akartuk próbálni. El is mentünk vele a legközelebbi parkba :)
Gyönyörűségesen szép idő volt és nem lehetett kihagyni. Azt beszéltük, hogyha ilyen szép marad az idő, akkor megismételjük még párszor ezt.


Aznap beszéltük a csajokkal, hogy lehet, hogy megpályázom Marta helyét, miután elmegy. Ő a K-Bar-ban dolgozik, ez az irodaépület kávézója. Nagyon kis nyugis hely, aranyosak az emberek, nincs nagy pörgés, csak minimális. Azért is jó, mert nekem is már régóta ez a munkahelyem - itt jegyezném meg, hogy kaptam oklevelet a cégemtől, hogy már egy éve ott dolgozom :) Persze nagyon jól esett, hogy gondoltak rám, de azért elgondolkodtam, hogy már annyi ideje tervezem, hogy tovább kéne lépni, de nem teszem... Azt hiszem eljött az idő... - és így ismerek névről szinte mindenkit. Legtöbbjükkel beszéltem is már többet vagy kevesebbet. Így egy kicsit könnyebb lenne a kezdés. Az órabér ott is 6.08 font, csak ott az alap 35 óra helyett, heti 40-et dolgoznék, plusz megmaradna az esti műszakban a takarítás, ami még 14 óra egy héten. Így többet is keresnék, meg az angolom is fejlődne, hiszen ott egész nap kommunikálni kell.
Ez azt jelenti, hogy havonta a még egyéb mellékeseimmel megkeresném az 1200 fontot :))
Ez nagyon jól hangzik :) Meg mondom, a fejlődésre is nagyon jó közeg nyelv szempontjából.


Ezen kívül nem sok minden van. Szoliba járunk Norbival, mert nagyon elegünk lett már abból, hogy kezdtünk hasonlítani az angolokra, olyan hófehérek voltunk mindketten. Mondjuk itt nem egyszerű dolog ám szolit találni. Nincs minden sarkon, mint otthon. Itt rendesen vadászni kellett a helyre. Nincs is közel. Kocsival is jó tíz perc. De muszáj volt már.

A napjaink továbbra is ugyan olyan monotonan telnek. Főzés, gyaloglás, munka, főzés, rendrakás, alvás... De talán most kicsit jobban bírom, hogy itt is jó idő van és nem az a nyomasztó esőszélhideg, ami szokott lenni.


Most ennyi.


Képeket töltök fel, ha lesz időm, de ha valaki kiváncsi, akkor ezen a linken megnézheti a Rugby-ben töltött hétvégénk egy-két képét:
http://www.facebook.com/album.php?aid=2024420&id=1295272913&l=293fd4e2f3


Itt pedig Blackpoolról találhattok képeket:
http://www.facebook.com/album.php?aid=2024777&id=1295272913&l=f617deb8a2



(Egyébként sokkal jobban szeretem a facebookra feltölteni a képeket, mert kb. 3 kattintás és 2 perc, míg ide a blogra, vagy az iwiw-re nagyon hosszú és macerás, úgyhogy lehet, hogyha lusta leszek, csak linket kaptok :P )

A szobáról sem csináltuk még meg a képeket... Majd. Idővel. Hamarosan :)


Szép napokat, élvezzétek a nyarat!
Anta

2009. május 18., hétfő

Twilight


:)
Elfelejtettem írni, hogy az elmúlt két hétben kiolvastam a Twilight sorozatot. Azért örülök ennek különösen, mert a 4-ből 3 könyvet angolul sikerült abszolválni :) Szóval kicsit büszke is vagyok magamra, mert elég rövid idő alatt olvastam el.
A történet engem teljesen lebilincselt, úgyhogy most a Harry Potter mellett ez vált a másik nagy kedvencemmé.

Azóta a neten folyamatosn keresem és olvasom a fanfiction-öket (továbbírásokat) ebben a témában, amiből hála az égnek, akad bőven :)
Zseniális :)
Szóval nagy Stephenie Meyer lázban égek.

Ajánlom egyébként mindenkinek, aki szereti a romatikus történeteket, kis izgalmas körítéssel (na jó, a negyedik könyvben picit horrorisztikus, véres jelenetek is vannak, de tényleg csak egy kicsit. Az én gyomrom egész jól bírta...)
Bár ha jól tudom, az utolsó két könyv még nem jelent meg magyar fordításban, úgyhogy aki nem tud angolul, az csak akkor kezdjen bele, ha kibírj várni, míg megjelenik magyarul is a vége...

Én a vérfarkasokkal vagyok :)

Cupp

2009. május 17., vasárnap

Apróságok

Csak apróságok történtek velünk az elmúlt 2 hétben, azért sem írtam, mert nem nagyon volt miről.

Sajnos a hangulatom elég ingadozó, mióta Norbi visszament dolgozni. Nem igazán tudok túllenni az eseten, majd remélem idővel azért sikerülni fog.
Mondjuk a kedvemen biztos az sem segít sokat, hogy amíg otthon már szinte nyár van - sőt - addig itt 10-15 fok, eső, szél. Már a hátam közepére sem kívánom ezt az egész időjárást, úgyhogy egyre jobban érik bennünk a gondolat Norbival, hogy máshova kéne költözni.
Mivel már az első lépésen túl vagyunk -Magyarországról már eljöttünk - innen már nem lesz nehéz továbbállni. Csak még pénzt kell gyűjteni hozzá, meg el kell döntenünk, hova is költözzünk. Ha angol nyelvterületen szeretnénk maradni, azt nehéz összehozni (Amerika, Ausztrália... stb), ha viszont az EU-n belül költöznénk, mondjuk Spanyolország, akkor pedig el kell kezdeni tanulni a nyelvet... Szóval ezek a nagyon távlati célok. Pár év.

A rövidtávú cél még mindig a nyaralás. Sajnos még mindig csak cél, mert mint ahogy kiszámoltuk, az a 2 hét "munkakerülés" 1000 fontunkba fájt... Így most megint toltuk egy kicsit a nyaralást. Valószínűleg szeptember lesz belőle :(

A másik cél, a Honda rendberakása viszont nagyon szépen halad. Bár sok pénzt nem vitt eddig (olyan 500 font körül), de már látható jelei vannak a feltámadásának.
Ott kezdődött, hogy Andris meg Norbi elkérték a munkahelyükről a trailert, hogy át tudjuk hozni a régi háztól a verdát ide a lakáshoz tartozó udvarra. Nem volt egy fáklyás menet... Mivel a jobb hátsó kerék gyakorlatilag teljesen be volt csavarodva az autó alá, így nehéz volt felrakni a trailerre, de végül megoldották.
Azóta Norbi minden szabad percét (főleg mikor nem esik az eső) bütyköléssel tölti. Vett már flexet, hegesztőt, fúrógépet. Meg az alkatrészek.
Most is Szotival szerelgetnek odalent. Szóval reméljük 1-2 hónapon belül elkészül és akkor visszavisszük Magyarországra. Az lesz még egy érdekes út...

A másik nagyobb jelentőségű dolog, hogy szép lassan kezdjük megvenni azokat a dolgokat a lakásba, amiket kinéztünk. Bár még csak apróságok vannak meg, de mi már ezzel is nagyon elégedettek vagyunk. Tegnap például egy mélypiros bársonyfüggönyt vettünk a mi különleges középső szobánkba, szép kovácsoltvas jellegű karnissal. Ezt:


És jelentem, Andris felkente az utolsó réteg festéket is a szobára, és mostmár tényleg gyönyörű!! Ha lesz érkezésem, csinálok képet a kész műről, csak még le kell sikálni az ajtó- és ablakkeretről a festéket.

Vettünk szép krómszínű kapcsolót és konnektort, hogy az se legyen olyan csúnya fehér, mint amilyen most van.

Szóval szép lassan haladunk és ez most megelégedettséggel tölt el bennünket :) Jó, hogy amit elképzeltünk hónapokkal ezelőtt, azt most sikerül megvalósítani. Még egy nagyon szép csillárt is kinéztünk a vörös szobába, arról mindjárt keresek is egy képet a neten. Csak azt sztem valamikor a jövőhéten vesszük meg, mert most is ráköltöttünk 100 fontot a lakásra, jövőhéten is kb ennyit fogunk. Szóval próbáljuk beosztani.


Vettünk polcosszekrényt végre a "sufniba", így végre a cipőimnek is lesz hely, ott is rendet tudunk rakni már.


Ezen kívül csak apróságok történtek: vettem kontaktlencsét itt kint először. Amikor kiköltöztem ide tavaly, akkor több, mint egy évre elég lencsét kihoztam magammal, de mostmár muszáj volt itt csináltatnom.
Ugyan úgy szemvizsgálatra kellett mennem, meg úgy, mintha sosem hordtam volna lencsét, végig kellett játszani a beillesztés mizériát, hogy tényleg tudom-e használni. Bah... Jó vicc. 12 év után... Na mindegy.
Most vettem 3 hónapra előre, de ez valami szilikonos csoda, ami jobb, mint a víz alapú lencsék. Valami ilyesmit magyarázott a doki.
Viszont rossz hír, hogy megint romlott a szemem, hogy azt már teszi 8 éves korom óta. Jelenleg -4-es lencsét kell hordanom :((


Két hete meg valami afta jött ki a számban. Soha nem volt még ilyen, úgyhogy jól megijedtem, hogy nem tudtam tőle enni, mert nagyon fájt, ha mozgattam a számat. És persze pont vasárnapra esett, így még patikába sem tudtunk elmenni, de Zitusék adtak nekem Unikumot, hogy az is lefertőtleníti :) Végülis bevált, csak épp csípett, mint állat. Végül Szoti hozott Mo-ról valami spéci kencét erre, és az véglegesen elmulasztotta.


Ezen kívül a Ferkóék elköltöztek a régi házból. Boka meg Ferkó újra egy szobában élnek. Nekem ez kicsit fura, de ők tudják. Bár azt mondták, hogy egy hónapos felmondás van, ami végülis egész jó itt Angliában. Tehát, ha el akarnak költözni, akkor nincsenek lekötve.
Viszont Tamáska jól megszívta. Úgy volt, hogy ott lakik majd, ahol Ferkóék, de végül bonyodalmak akadtak, úgyhogy fél nap alatt találnia kellett valami másik szállást. Na mindegy, a lényeg, hogy végül ő is jó helyet talált, úgyhogy mindenkinek van fedél a feje fölött.


Nekem ugyan úgy telnek a napjaim mindig. Talán egy kicsit túl monoton is az egész. Régen, amíg otthon éltem, tudom, sokszor panaszkodtam a barátnőimnek, hogy nem megy nekem ez a rendszeresség, nem tudom beilleszteni az életembe. A háztartás vezetés is főleg ezért nem ment.
Hát most megy. Túlságosan is. Talán emiatt is vagyok kicsit sokszor letörve, mert mondom, túl monoton ez az egész.
Reggel ugye kelek 6kor Norbival, megfőzök, utána negyed óra gyaloglás a melóba, ott lehúzok 7 órát, majd vissza haza, hogy el tudjam rakni a kaját a hűtőbe, amit reggel főztem, hogy ne romoljon meg, majd vissza a melóba, még 3 óra munka, és utána újra haza. Ez este kb 3/4 8-8. Otthon vacsi főzés, ilyenkor érkezik általában Norbi, és gyakorlatilag marad egy, másfél óránk arra, hogy együtt legyünk, hogy egyáltalán pihenjünk.
Ez megy Hétfőtől péntekig, aztán szombaton Norbi reggel ugyan úgy elmegy dolgozni, én pedig általában 10-re megyek takarítani valamelyik házba. Majd otthon takarítás, ebéd főzés, majd mikor Norbi hazaér a melóból, akkor bevásárlás a következő hétre.
És végül marad egy napunk, ami persze a legtöbb esetben nem pihenéssel telik. Nem annyira panasznak szánom ezt, csak nem tudom, hogyan lehetne ebből kitörni. Kicsit sok ez így.
Főleg a hétköznapok súlyosak. Nekem is, Norbinak is.
Talán, ha találnék valami irodai melót, ahol nem kell 10 órát dolgozni, hogy normálisan keressek, az megkönnyítené az életünket.

Na jó, már megint sokat pofáztam, nem olyan lényeges ez, csak kicsit jól esett leírni.
Remélem a héten mostmár tényleg tudok feltenni képeket a lakásról.


Pusszancs, vigyázzatok egymásra!
Anta