2009. október 28., szerda

MacskaZene

Előbb a zenéről pár szó:

Az van, hogy pár napja begépeltem egy tök hosszút az egész zenélés, éneklés dologgal kapcsolatban, minden érzésemet, emlékemet, amik feljöttek, kiírtm magamból... És a blog bekakukkolt, nem mentette el. Most pedig nem vagyok képes erről írni, mert egész más zsong a fejemben.
A lényeg, hogy 3 év után újra színpadra léptem, élveztem, bár olyan voltam, mint kezdő koromban, 16 évesen. Remegő, teljesen a kontrolom nélküli hang. Szóval nem jó, de azért élvezhető.

Itt a link a videóhoz, merthogy én már a jutyubon is fent vagyok :)
 http://www.youtube.com/watch?v=RbYYcvt1nCA

Szeretnék köszönetet mondani Petinek, hogy gitározott nekem (a pezsit majd valamikor el kell fogyasztani)
és Norbinak, hogy fuvarozott a próbákra, meg ott volt a fellépésen is és képeket csinált meg  támogatott lelkileg :)

Amúgy megnyertük a tehetségkutatót, és ezzel 100 fontot, plusz egy elég értékes pezsgőt :)


Na és akkor most a macska. Ezzel van tele a fejem jelenleg, erre bírok koncentrálni:)

Szóval 2 hete Norbi elejtett bizonyos célzásokat a szülinapi ajimmal kapcsolatban, amiből én a furmányos agyamnak köszönhetően hamar kisakkoztam, hogy cicáról van szó. Titokban felvettem a kapcsolatot Nikivel - aki nagy macsekszakértő - hogy hogyan is készüljek erre a dologra fel. Merthogy nem akarok felelőtlen lenni, és minél több infót be akarok gyűjteni a macskatartással kapcsolatban.

Niki sok hasznos tanáccsal látott el, de Norbi még nem tudta, hogy én már sejtek valamit. Aztán múlt héten mondta, hogy a szülinapi ajim az valami más lesz, mint amire eredetileg gondolt, mert a "hosszútávú" meglepit azt meg kell beszélnie velem, és az csak karácsonyra lesz. Így meggyőztem, hogy beszéljük akkor meg most...

A megérzéseim, ugye... Tényleg cica volt a terv:) Egy napig nézegettünk macskafajtákat, végül a ragdoll mellett döntöttünk. Nagyon sok minden tetszik benne. Egyrészt gyönyörű! Itt vannak képek Niki cicájáról:


Itt miniben:




Megmondom őszintén nem is tudtam, hogy Nikinek is ilyen cicója van. Egyszerűen csak erre a fajtára esett a választásunk, mert csodaszép és csupa olyan tulajdonsága van, ami nekünk jó lenne. Nagyon ragaszkodik az emberhez, nagyon barátkozó (annyira, hogy ez a fajta csak szoba cica lehet, mert senkitől nem tart, bárkiben megbízik, így könnyen baja eshet), állítólag olyan, mint egy kis kutyus. Követ mindenhova.
Ellenben nem nagyon szeretik a tenyésztők olyanoknak odaadni, akik hosszú időre egyedül hagyják napközben... Szóval ez gáz, mert mi sokat dolgozunk, de majd valahogy csak kialakul. Remélem nem fordul majd be a cicó.

Itt most a ragdollról akartam értekezni, de úgy döntöttem ez egy külön postot érdemel, és az nem is olyan izgis ám másoknak, csak nekem meg Nikinek kb :)
Na szóval cica lázban élünk. A landlorddal a szerződésünk úgy van a lakásra, hogy külön megállapodást kell kötnünk, ha szeretnénk háziállatot. Ő is áldását adta a cicóra, úgyhogy felvettem a kapcsolatot rengeteg tenyésztővel. Most pedig döntenem kéne, hogy délre, vagy északra menyjünk-e a cicáért...

(mer akik élnek, azok délnek mennek, akik haldokolnak északnak, vagy üdittőznek a vitorláson és integetnek, ha elhagynak valakit :) kispál... )

De sztem észak lesz belőle, skócia.

Majd beszámolok

Már nagyon várom.

2009. október 20., kedd

nem, nem...

...vesztem el, csupán megint történtek olyan dolgok, amik nagyban befolyásolták az életemet, életünket, de nem olyan, amit egy ilyen nyilvános blogon megosztanék. Mindenesetre a dolgok irányítását újra a kezembe vettem és igyekszünk az életünket renoválni... Minden téren.
Ami publikus, azt azért megosztom veletek.
Ilyen például, hogy Orsi barátnőm itt aludt 4 éjszakát! Ahogy egy előző postban is említettem, már pár hete megvette a repjegyet én szabadnapot vettem ki péntekre, úgyhogy minden adott volt, hogy jól érezzük magunkat, amit azt gondolom sikeresen teljesítettünk :)

Csütörtök este 8kor érkezett a repcsi és volt egy kis para, hogy esetleg nem tudunk érte kimenni Norbival, mert persze megint az utolsó pillanatban kapott új címet a munkahelyén, ami azt jelenti, hogy tovább kell dolgoznia... Végül aztán sikeresen kijutottunk a reptérre időben, Orsi is megtalált a drop off zone-ban minket (innen üzenem az okos recepciósnak a reptéren, hogy IGEN, létezik drop off zone a manchesteri reptéren, és ha már azért ül a munkahelyén, hogy információkkal lássa el az utasokat, legalább ennyit tudhatna...)

Egy nagyon finom padlizsános vega kajával vártam Orsit, ami nagyon ízlett mindkettőnknek (erről most nem írnék részletesen, mert egyszer majd felrakom a főzős blogomra a receptet, meg hogy hogyan készítem, de ez nem az a virtuális tér, ahol hosszan illene kajákról beszélnem, mert valakinek unalmas lehet... Amúgy ti tudjátok miért egy év után kell megtudnom, hogy a párom nem szereti sem a padlizsánt, sem a cukkínit?? Én meg imádom, rengetegszer használom a kajákba, erre most bele sem kóstolt Norbi a kajába, mert hogy benne csücsül a padlizsán :((( kicsit off voltam, bocsi...)

Dumcsiztunk, megkóstoltuk az új karamellás ízű baileys-t, aztán eltettük magunkat másnapra.
Pénteken reggel Norbi elment dolgozni, mi meg Orsival pihengettünk úgy kilencig. Aztán sem kapkodtuk el a készülődést, így történhetett, hogy valamikor koradélután indultunk csak el megnézni a United Stadiont. Gyorsan túl akartunk lenni ezen, mert bár nevezetesség, minket a foci nem különösebben érdekel. Útközben megnéztük a Kellogg's-ot is, a bizti őrünk csinált rólunk képet az épülettel a háttérben :)



A Stadionnál is kattintgattunk, még egy taxista meg is engedte Orsinak, hog beüljön a cab vezetőülésébe egy-két fénykép erejéig :)




Bementünk a Store-ba is, ahol kb. még kutyagumit is kapsz Manchester United-os színekben... Itt is készült pár kép, hogy Orsi apukája is örüljön :) A lánya már itt is járt :)





















Aztán siettünk vissza, mert az egyik barátunk, Szabolcs épp megérkezett hozzánk, hogy kicserélje a konyhaablakunkat, merthogy törött volt. Amúgy nagy sztori, hogy ez a dupla üveges műanyag ablak került 15 fontba, és Szabolcs segítségével ingyen bekerült a helyére. A ház bejárati ajtaján levő törött üvegért - ami bár drótszálas belül, de kb 50x50cm-es - 170 fontot perkáltunk ki valami szimpatikus cégnek... Azt hiszem velük nem dolgoztatok többet...

A lényeg, hogy ezután kaptuk magunkat és elindultunk a belvárosba.
Nem szépítem a dolgot. Iszonyat sokat költöttem. Még soha, de soha nem adtam ki ennyi pénzt egyszerre ruhára. Ez aztán igazán terápiás vásárlás volt nekem. Vettem szoknyát, nadrágot, kabátot, olyan pulcsit, ami hosszú és garbós nyakú és a derekánál megkötős, és évek óta ilyet akartam venni... szóval kompenzáltam kicsit, ahogy Orsi fogalmazott :) Ő persze alig vett valamit...

Aztán felültünk az óriáskerékre, vagy ahogy Törpe mondta, óriási kerékre :) Orsi picit félt először, de aztán a második körnél már élvezte a kilátást. Itt nem sok képet tudtunk készíteni, mert ugye a fülkében nehezen lehet vakuval normális képet csinálni, ahhoz meg már túl sötét volt, hogy vaku nélkül fotózzunk..











































(Amúgy apa, kezdődik... Itt már nagyon jön a tél, mármint sötétség szempontjából. Lehetne ez az örök sötétség országa, de tudom, hogy még északabbra még gázabb... Nem is szeretnék arrafele élni, nekem már ez is sok... A lényeg, hogy 8 körül kel a nap és hatkor már sötét van, és ez csak rosszabb lesz még, és kb májusig ez lesz :( Amúgy az idő meg most kezd jobb lenni, mint Mo-on. Itt az egész éves 12 foknak ilyenkor érezzük az előnyét. Hogy télen sincs sokkal hidegebb... Azért én szívesen elcserélném ezt a fostalicska állandó októbert a mo-i időjárásra, mégha télen hidegebb is van...
Még mindig zárójel. Gondolkoztam mostanság a visszaköltözésen. Néha eszembe jut, az akkori életem, és hiányzik. A barátok és a család. Néha egy-egy hely. A ritmusa az életemnek. Hogy minden bokrot ismerek Pesten, hogy mindig van kihez fordulni... És az a vicc, hogy még ezek miatt sem lennék képes Mo-ra költözni. Legalábbis, ha rajtam múlna nem mennék. És nem csak az anyagi része miatt - bár az is nyomós ok - hanem mert itt kialakítottam valamit, küzdöttem érte, és olyan keményen harcoltam, mint még soha eddig. És nem vagyok hajlandó lemondani arról az életről, amit én teremtettem. Ez a lakás az életem. Ebben benne van majdnem minden, ami fontos - Norbival együtt :) - és még sosem éltem ilyen jól. Sosem voltak ilyen jó körülményeim. És bár itt sem kolbászból fonják, mégis ez az otthonom. És rossz lenne innen elmenni. Nagyon rossz. Ma pl erről álmodtam, hogy visszaköltöztünk Mo-ra és borzalmas volt, fel is ébredtem belőle gyorsan...)

Szóval visszatérve Orsira. Manchester Eye után hazametróztunk, otthon divatbemutató Norbinak, majd hamar fekvés viszonylag, mert másnap is voltak progik.
Szombaton Norbi offon volt, úgyhogy tudtunk közösen mozogni. Bár reggel még meg kellett várnunk vmi pasit, aki a tűzjelzőt ellenőrizte a laksában. (Hiába mondtuk neki, hogy nagyon érzékeny a rendszer, és hogy nagyon óvatosan kell főznöm, mert az egész ház beriaszt, ha nincs nyitva ablak, ajtó s mondjuk felrakok egy lábos vizet forrani... Simán beriaszt már erre is... Trükközni kell, de nem mindig jön be. Ilyenkor az egész házban megszólal az evakuálás jelző szolíd visítás, amire kb a halottak is felébrednek... Nagyon fasza, mert jó angol szokáshoz híven, csak én főzök a házban, más nem igazán, így általában csak miattunk nyivákol a tűzjelző...)
Utána elmentünk a Trafford Centerbe, kicsit körbejárkáltuk, Anta megint otthagyott egy halom pénzt :)






Este pedig elvittük Orsit a Birdcage-be. Ez az a diszkó, ahol transzfesztiták lépnek fel minden fél órában egy szám erejéig. Nagyon jó a hangulat és a zene is pont nekünk való. Csak Norbi volt morci, így hamar eljöttünk.



















Itthon még képeket nézegettünk, aztán kettő fele ajcsi volt.

Vasárnap bevásárolni voltunk, meg Orsi is vett még ajándékokat, majd Norbinak vettünk pár ruhát végül Liverpoolt támadtuk meg, de mivel hatalmas szél volt, így csak a tengerparta mentünk le egy-két fénykép erejéig, majd egy kilátóba mentünk fel, aztán kfc :)





















Este egy kis görög borozás Orsival, és sajnos nekem normális időben feküdni kellett, mert másnap meló volt.
Hétfő reggel, miután Norbi útra kelt, megnézettem Orsival a Twilightot. Újabb rajongót sikerült ezzel szereznem :) Norbi javasolta, hogy lassan szedhetnék ezért pénzt is :) Nem nagy ügy, amúgy, mindenkit megfertőz, aki hagyja magát :)

Szóval nagyon jó volt, hogy Orsi itt volt kicsit, nagyon szükségem volt rá :) Jól is érezte magát, és szép levelet írt nekem a végén :)

Örülök, hogy itt voltál Bébirépa, vigyázz magadra, képeket majd később.

Cupp
A

2009. október 18., vasárnap

Új szerzemény



Boldog vagyok, mint 16 évesen :)
Martens bakancsom van újra :) Igazi gimis feeling.
Norbinak annyira megtetszett a cucc, hogy mikor megláttam az árát és már épp mentem volna kifelé a boltból, hogy ennyi pénzt én nem adok cipőért, akkor közölte, hogy fizeti a felét :)









2009. október 15., csütörtök

NM

Ez most nagyon off lesz. Bár nem tudom, hogy egy személyes blogban lehet-e bármi off, de mindenestre ez a bejegyzés a jelenlegi rajongásom tárgyáról fog szólni. Twilight témakör... Vigyázz!!




Tudom, ez most sokakat nem hoz lázba, de engem nagyon is. Már csak alig egy hónap és a mozikban a New Moon, a Twilight saga második része.

Ezeket a trailereket feltétlenül nézze meg, aki még nem látta. (Amúgy angolul tudóknak ajánlom. Biztos van a neten olyan is, ami feliratos, de engem inkább felidegesítenek a félrefordítások, ezért kitartok az eredeti mellett:))

Már ekkor erősen elgondolkodtam, hogy vajon pedofil vagyok-e... Az a "pasi" még csak 17 éves. Taylor Lautner a becsületes neve, amúgy ő játsza Jacobot, a "vérfarkast". Gyönyörű ember. Fantasztikus teste van... Hmmm. Valahogy emelett kicsit szánalmasnak tűnt Robert Pattinson (alias Edward) sápadt bőre...


Itt már eléggé egyértelműen eldöntött volt a kérdés számomra :) JACOB!!!
Kis értekezés a történetről. Spoileres leszek, úgyhogy aki nem ismeri a történet végét, az most csukja be a szemét és úgy olvasson :P
Szóval nem tudom megérteni Bella választását. Bár az érzelmek sosem megmagyarázhatók és megérthetők.
Egyszer egy barátnőmmel leveleztünk arról, hogy ő azért teljesen Edward fan, mert mindig a rossz fiúkhoz vonzódott. Valahogy nekem ebben a történetben Jacob a rossz fiú. Edward megfontolt, túlagyalós, óvatos. Bár vámpír, mégis próbál emberi lenni, nem pedig rosszfiú. Mindig ő az, aki meghúzza a határokat, és egy centivel sem lépi túl.
Jacob ezzel szemben bevállalós, felelőtlen, komolytalan, hagyja Bellát belemenni a kalandokba. Nem félti még a széltől is, mégis szerelmes belé teljes szívvel.
Korából adódóan is ilyen, hiszen kinézetre, a farkas gének miatt 25, de valójában csak 16 éves, mikor Bella már 18.
Egy másik barátnőm azt mondta, őt halálra idegesíti Jacob viselkedése a harmadik könyvben (Eclipse). Én ezt is máshogy látom. Valamiért megértő vagyok az ő karaktere felé. Át tudom érezni, amit érez. Érzem a tehetetlen dühöt, értem a próbálkozásait. Voltam ilyen helyzetben. Húsbavágóak azok a sorok, amik Jacobról és Belláról szólnak. Amikor Jacob csak második lehet a sorban. Majd mikor Bella rájön, hogy Jacobba is szerelmes, de Edwardba jobban...
Én nem tudom elítélni Jacobot, nem tudok pálcát törni felette. Vajon milyen érzés lehet úgy végig Bella mellett állnia, hogy tudja, sosem lehet a lány az övé? De legaláb azokat a pici morzsákat meg akarja kapni, amik lehullanak.
Ha Bellának szüksége van rá, ő ott van. A csaj önző módon igényli a közelségét, még akkor is, amikor tudja, hogy Jacobnak fájdalmat okoz ezzel...
A lényeg, hogy hajrá Jacob, és bár Bella nem lett az övé, de sztem egy sokkal fantasztikusabb csaj lett a párja. Renesmee. A félig vámpír, félig ember lány. Én az ő történetükre lennék csak igazán kíváncsi. Remélem egyszer majd ezt is megírja valaki. (Amúgy született erről egy zseniális fanfic, magyar. Jacob/Renesmee párosítású és lehengerlő a sztori. Itt a link hozzá: Kamaszkorom utolsó nyara)

És végül a harmadik videó
It may hurt just a little :) Jane azért nem kispályás... Persze gonosz szereplő meg minden, de van stílusa :D
Amúgy engem is nyugodtan megmenthetne Jacob amikor cliff divingolok. Hajolhatna fölém is úgy, mint Bellának. A fene a szépségét ennek a paskónak...

Mára ennyit a rajongásból:)

Pussz
Anta