2012. november 20., kedd

Első angol recept

Hogy kicsit biztonságosabb vizekre evezzek ezzel a posttal, itt egy recept nektek, szeretettel:-)

Tudom, már rég be kellett volna vállalnom, hogy angol recept alapján főzzek, de én mindig a könnyebb utat választottam, ha a főzésről volt szó. Anyutól tanultak alapján, saját kútfőből, vagy magyar internetes oldalakat felhasználva oldottam meg a problémat.
Most viszont vettünk egy angol szakácskönyvet:-)
Találtam egy full egyszerű, de rettentően finom recit, meg is osztom:
Nincs nálam most a könyv, de nagyjából ezek az arányok

A recept neve legyen:
Almás-mustáros csirkemell vajbabos körettel

- 1 kg csirkemell (Norbi ennyit eszik egy nap, nyilván, lehet felezni az arányokat)
5-6 deci almalé (a reci szerint leher ciderből is készíteni, legközelebb kipróbálom azzal)
- 200 g wholegrain mustár. Na és itt el is érkeztünk a problémámhoz, miért is nem használtam eddig angol recepteket... mert most azzal szüttyögjek, hogy szótározgatom a hozzávalókat? És amúgy is a wholegrain az teljes kiörlésűt jelent, nem? Akkor az mustárnál biztos az, ami sima, nincs benne mag... Hát pont nem. Már épp vettem volna meg a normál mustárt az asdában, mikor szólt Norbi, hogy mellette ott a wholegrain ráírva egy mustárosüvegre. És ez, elmondom nektek, az amelyikben ott csücsülnek a mustármagocskák. Úh, akárhogyis hívják ezt Mo-on, azt kell venni:-)
- kb 800g vajbab. Ezt én konzerben vettem, úh nyilván le kell csöpögtetni róla a levet
- olivaolaj a hús sütéshez, és fokhagyma ízesítésű olivaolaj a babhoz (nyilván az is jó, ha sima olajban sütöd ki, és raksz bele fokhagymát, de én vettem, mert az olyan vagány, hogy van otthon fokhagymás olivaolajam:-)
- só, bors

A csirkemellelet félbevágod hosszában, hogy ne kelljen klopfolni, sózod, borsozod, majd a sima olivaolajban kisütöd. (Én legközelebb sütöbe tolom majd, hogy ne kelljen a tűzhely felett álldogálnom.)
Az almalevet elkevered a mustárral egy tálban, és ha kisült a hús, hozzáöntöd, kb 5 percig még sütögeted vele, míg látod, hogy picit besűrűsödik, oszt kész:-)

Közben a fokhagymás olivaolajon kicsit megsütögeted a vajbabot, egy pici víz társaságában. Nem felejted el megsózni és borsozni, ahogy én tettem, és tök jó lesz. Ha kész van összetöröd krumplinyomóvan. Ez a köret.

Tényleg különleges íze van, és finom nagyon! Próbáljátok ki!

2012. november 16., péntek

Warrior

Anta harci ruhát ölt, és csatába indul


 
Még nem fordult elő, hogy egy kommentre posttal válaszoljak, de most muszáj...
Előre bocsátom, hogy bárki is írta a commentet, egyáltalán nem volt bántó, vagy troll, vagy alpári. Nem ezért cincálom szét a hozzászólásod. Ennél sokkal brutálisabb hozzászólásokat is lenyeltem már szó nélkül.
Csak ez most épp kapóra jött, hogy rávilágítsak egy-két olyan témára, amiről már sokszor volt itt szó, de úgy látszik, nem sikerült magam olyan tisztán kifejezni, ahogy szerettem volna... Illetve azt szeretném még kiemelni, miért nem szeretem az ilyen hozzászólásokat.
Itt a comment:
NévtelenNévtelen írta...
Szerintem bármennyire is tartod magad, az idő elszáll feletted is egyszer és akkor már nem fog a nőiességed motiválni az életben. Nem fogsz kelleni senkinek, max a barátodnak,ha majd addigra nem un meg és nem keres egy szebbet-fiatalabbat. Van még kb. 5 éved egy egészséges gyerekre, utána már minden évben nő a rizikó minél tovább vársz. Szerintem őnző ember nem akar felnőtt korára gyereket, úgylátom neked a nőiesség ami visz előre. De mondom egyszer ez megszűnik, nem is sehtenéd milyen hamar. Viszont amíg nincs gyereked addig soha nem tudod meg igazám milyen is szeretni valakit, aki mindig ott lesz neked jó eséllyel, aki mindig felnéz rád, aki mindig szeret, aki majd eltemet.
2012. november 16. 6:45


 
Kedves Névtelen,
Amit most írni fogok, ne személyes sértésnek vedd!
Az évek folyamán, ilyen és ehhez hasonló kritikákat, mint a tiéd, ezrével kaptam már. Ez most nektek szól. Mindenkinek, aki kényszert érez arra, hogy meggyőzzön a gyerekvállalás szükségességéről.

Eleve értelmetlennek tartom az ilyen kommenteket, mert semmin nem változtat. Egy ilyen idevetett pár mondattól nem lesz heuréka élményem, hogy "basszus de igazad van, én egy önző némber vagyok, gyorsan szólok Norbinak, hogy csináljunk gyereket, mert Névtelen szerint nem lesz ez így jó". Mi értelme egy ilyen kommentnek?? Mi a célod ezzel? Hogy megbánts? Vagy, hogy önigazolj? Vagy tényleg meggyőzni akarsz arról, hogy én vagyok a szar alak?

Nem értem azokat az embereket, akik önzőséggel vádolják azokat, akik nem szülnek, nem akarnak gyereket.

Kérlek, olvasd végig a saját kommentedet, és szállj egy kicsit magadba...
Tehát szerinted gyereket szülni a következő indokok miatt jó:

- hogy megtudjam, milyen az, igazán szeretni valakit. Oké, ezzel még nincs is akkora baj. Nyilván más szeretni egy gyereket, mint a párodat, de mondjuk ez nekem még nem elég ok a gyerekszülésre. Tudományos kísérlet? Szüljek egy gyereket csak azért, hogy megismerjek egy érzést? Nem valami meggyőző érv.
- Legyen valaki ott velem mindig. Ezt ragozhatnám, elemezhetném napestig, de csak egy szóval összefoglalom neked a lényeget: ÖNZŐ indok. Önzőség ezért gyereket szülni. Nem a gyerek a fontos ebben, hanem te, hogy te ne maradj egyedül (ha majd a párod megun pl...)
- Legyen, aki felnéz rám. Lásd fent: ÖNZŐ. Még önzőbb, mint az előző érv volt. A felnőttek között nem tudta kiérdemelni, hogy bárki is felnézzen rá, ezért szül egy gyereket, aki majd felnéz rá... Csodálatos érv, mondhatom.
- Aki mindig szeret. Ugyan az a nóta. ÖNZŐ érv. Azért szüljek gyereket, hogy valaki szeressen?? Jézusom... A párod nem szeret? Nem találsz senkit, aki szeressen? Muszáj ezért szülnöd egy gyereket, akinek, szerencsétlennek, nincs más választása, mint szeretni téged?
- Legyen, aki majd eltemet. Azon kívül, hogy ÖNZŐ érv, ez még ki is veri nálam a biztosítékot! Gusztustalan és felháborító dolognak tartom, hogy emberek ezt hozzák fel érvnek a gyerekvállalás mellett. Milyen szülők vagytok ti, akik ilyen előre megfontolt szándékkal hoztok világra gyereket?? Komolyan, ez milyen érv? Mikor a kezedben tartod, ez jár a fejedben?? Hogy de jó, van egy gyerekem, most már hátradőlhetek, mert lesz majd, aki eltemet?? Uram isten!! Hát nem érzed mennyire hátborzongatóan gusztustalan érv ez egy gyerekszülésre?? Totál nem érdekel, ki fog eltemetni, mert az én felfogásom szerint, annak már úgy sem lesz semmi jelentősége. Ne a temetésemmel mutassa ki valaki, mennyire tisztelt és szeretett, lesz szíves ezt még az életemben megmutatni. És pláne senki ne szüljön ezért gyereket!!

Tehát eddig minden érv, amit felhoztál (egy kivétellel), önző érv. Te vagy az önző, ha ilyen indokkal szülsz gyereket!
És akkor itt vagyok én. Aki, mióta az eszemet tudom, nem akarok gyereket, nem volt sosem vágyam gyerek után, nem szeretem a gyerekek társaságát, legtöbbször kényelmetlen, kellemetlen érzés gyerekek között lenni nekem. Ez nem egy döntés, amit meghoztam, hogy én nem szeretem a gyerekeket. Ez egy érzés. Nem kényszer volt, hogy válasszak a gyerekes és gyerektelen élet között. Ezen sosem kellett gondolkodnom, mert Bennem. Nincs. Vágy. Gyerek. Után. Hallod?? Érted?? Felfogod?
És nem akarok gyereket szülni.  Ezért vagyok önző?? Mégis ki felé vagyok önző? A társadalom felé? A világ felé? Túlnépesedés van! A világ és a társadalom, hálás lehet, az olyan nőknek, mint én, akikben nincs meg az ösztön egy gyerek után, mert mi tartjuk egyensúlyban a világot. (Ha spirituális szemmel nézem, akkor kell is, hogy szülessenek olyan nők, akik alkalmatlanok a szülésre akár fizikailag, akár lelkileg, akár felfogásilag.)
Vagy a meg sem fogant, nem is tervezett gyerekem felé vagyok önző? Vagy mégis ki felé? Kedves Névtelen, erre az egyszerű kérdésre válaszolj, ha erre jársz. Mégis ki az, aki felé önző vagyok? Tán feléd? Mert én nem áldozom be az életem egy gyerekért, akire nem is vágyom?
Tudom, vannak olyan anyák, akiknek fájhat azt látni, hogy kerek és teljes így az életem, nem hiányzik belőle egy gyerek. Tudom, van, aki cserélne velem, akár csak egy napra is, hogy újra kötöttségek, áldozatok nélkül élhessen. Egyrészt ez butaság, mert a legtöbben nem bírnák azt egy napig sem, amit én csinálok.

Másrészt, tudom azt is, hogy kemény munka lehet az anyaság is, ha valaki jól csinálja, de az a kurva nagy különbség, hogy én egyetlen pillanatra sem cserélném el az életemet egy olyanéra, akinek gyereke van.  Nem hogy egy napra, de egy pillanatra sem kellene egy olyan élet.

Nem kiabálom az anyák után, vagy irkálok a blogjukba, hogy önző vagy, mert olyan indokkal szülsz gyereket, hogy legyen, aki eltemet, legyen, aki felnéz rád, aki szeret, aki veled van... stb.
És azért nem teszem ezt, mert harmóniában vagyok ezzel, hogy nem akarok gyereket, míg a többiek körülöttem szülik a bébiket.

De sajnos vannak, akik nincsenek harmóniában azzal, hogy van gyerekük, és az olyanok, mint én, meg nem akarnak szülni… Baromira bassza a csőrüket, hogy vannak, akik így is tudnak boldogan élni... Milyen dolog ez már? Ugye?
Ha meg a fentiekből semmi nem ment át, amit eddig leírtam, akkor csak annyit kérdeznék: te tényleg az szeretnéd, hogy ez a számodra antipatikus, ÖNZŐ nő - aki én lennék-, továbbörökítse a génjeit? Nem sajnálnád azt a pici babát, ennek az ÖNZŐ nőnek a karmaiban? Komolyan azt akarod, hogy anyai ösztön és vágy nélkül szüljek gyereket? Kényszerből? Mert te, meg még a sok önigazoló anya szerint nekem KELL gyereket szülnöm? Szerinted ez normális lenne? Inkább így kérdezem: szerinted ez a normális??

Ha én arról győzködnélek - mert olyan korlátolt lennék, hogy azt gondolnám, csupán az lehet a jó, ahogy én gondolkodom -, hogy ne szülj gyereket, pedig minden vágyad ez, neked ez hogy esne? Te hogy fogadnád? Te nem lázadnál egy idő után?
Hidd el, jobb az mindenkinek, ha az olyan nők, akik nem vágynak gyerek után, nem szülnek. Miért kéne mindenkinek egyformán gondolkodni? Miért kell, hogy ami neked természetes gondolat és felemelő érzés, az nekem is az legyen? Miért hiszed, hogy a te életed több, értékesebb, boldogabb, mint az enyém, csak azért, mert van benne egy gyerek? Ahonnan én nézem, a gyerek CSAK kín, szenvedés, lemondás, unalom, nyűg. De mégsem győzködlek arról, hogy ne akarj gyereket. Te akkor milyen alapon jössz ide és próbálsz engem győzködni?
A kommented azon része pedig, hogy majd a párom úgyis megun... És vajon egy gyerek ezen hogy segít?? Gondolod, hogy majd azért marad veled valaki, mert szültél neki egy gyereket?? Ugyan már... Ja és akkor ezt az indokot is berakhatjuk az önző és buta érvek listájába... Még egy házasságot, kapcsolatot sem tudott rendbe rakni egy gyerek érkezése. Ideig óráig tán van egy kis látszat működés, de ha előtte voltak problémák, az a gyerek születésével nem fog megszűnni...

Azt mondod, nem is sejtem milyen hamar eljön majd az az idő, mikor már nem leszek nőies, vonzó és sexy.
Akkor mutatok egy-két képet, ok?



 


De, hogy ne csak hírességeket mutassak - nekik nyilván megvan a pénzük arra, hogy foglalkozzanak magukkal - itt van pár olyan hétköznapi nő, akik keményen küzdenek, hogy 40, sőt 50 év fölött is jó formában legyenek:



 
Tudom, nem mindenkinek szép az izmos női test. Az én szememben viszont ez a vonzó. De ha nem kondival, akkor is valami mással, de tenni kell. Küzdeni, hajtani kell, hogy ne tunyulj el. Hogy igen, 10-20 év után is vonzó, kívánatos legyél a párodnak.

Azt írod jelenleg a nőiesség motivál engem, és te ezt nem tartod szerencsésnek, mert majd elmúlik, a párom meg megun, és nem kellek majd senkinek sem.
Elmondom, hogy minden nőt a nőiessége kéne, hogy motiváljon elsősorban. Hiszen NŐ vagy mindenek előtt. Ez az elsődleges szereped. Az anya szerep előtt, a háziasszony szerep előtt, a karriered előtt. Mindenek előtt nő vagy. És ha ezt elveszted, mert fontosabb, hogy anya légy, meg háziasszony, na akkor majd tényleg megun és elhagy a párod, és majd nem kellesz senkinek.

Tudom, hogy szélmalom harc, amit vívok, de már elegem van abból, hogy nekem kell csöndben maradnom, azért, mert nem úgy gondolkodom, mint a nagy átlag. Nem azért írom ezt a blogot, hogy minden jött-ment céltáblája legyek. Ha ide jössz, tisztelj meg azzal, hogy nem próbálsz meggyőzni az igazadról. Ha nem tetszik, ahogy gondolkodom, keress olyan blogot, amivel egyet tudsz érteni!

Lehet véleményed az életemről, lehet eszmét is cserélni velem. Vitatkozni is lehet. Amíg ezt egymás tiszteletben tartásával tesszük.
Nyilván nem mindent csinálok én sem tökéletesen, de ahogy én sem hangoztatom a véleményemet azokon a blogokon, fórumokon, amikkel nem értek egyet, arra kérlek, te is gondold át, mielőtt kommentelsz, megéri-e? Van-e értelme a mondandódnak?
Felőlem nyithatsz egy anti-Anta blogot, mit bánom én, de én most már nem fogok csendben hallgatni.
Ha troll vagy, kitöröllek, ha meggondolatlanul irkálsz sületenségeket, szétcincállak egy bejegyzéssel.

Üdv a harcmezőről
Anta

 

2012. november 14., szerda

Years

Ma félálomban megtekerte a szívemet egy érzés. Mikor most Mo-on jártam, láttam, hogy lebontották a sport pályát az utcánkban. És bár a facebookon már olvastam, hogy ez meg fog történni, mikor eltaxiztam mellette, baromi furcsa érzés/látvány volt, hogy már nincs körbe a kidőlt-bedőlt betonkerítés... ott a nagy placc fű, és hátul felsejlik a teniszpálya helye, ami régen aszfaltozva volt...
És télen Imi/Anti/Béla bá (már nem emlékszem a nevére) mindig slaggal fellocsolta, így volt nekünk koripályánk.

(Nagy zárójel, anekdóta: azt meséltem már, hogy mikor kicsi voltam még, és néztük este a Híradót, és tél volt, és mutatták, hogy korcsolyáznak a gyerekek a Balatonon, akkor sikerült feltennem azt a kérdést, hogy "fellocsolták a Balatont?”...)

Szóval a Sasvár pályán tanultam meg korcsolyázni. Ittuk a túlcukrozott, túlcitromozott, teátlan teát (ma is csak így iszom, ha muszáj innom, mert amúgy utálom a teát). Sötétedés után világítottak a reflektorok, szólt a twist meg a rocky a hangszórókból (nem, ennyire még nem vagyok öreg, ez a zene még az én gyerekkoromban is réginek számított...).

És ez azért szívcsavaró érzés, mert ilyen már nem lehet. Mert megszűntetik. Nem mintha valaha is visszamentem volna, ha még ott áll 50 évig se. Nem mintha, amúgy eljárnék korizni. Műjégre is csak ritkán mentem ki, itt eszembe sem jut. (A síelésben is a Hüttékben ülés/forralt borozás/Harry Potter olvasás kombót szeretem a legjobban)...
De most, hogy a lehetőség megszűnt, mégis egy űr képződik...

Mostanában sokat gondolkodom az eddig elmúlt éveimen, hogy milyen kurva hamar eljött ez a harminc, és hogy tényleg kimondani is hányinger, még akkor is, ha tudom, nem nézek ki ennyinek.
Azt fogalmaztam meg - és most nyugodtan nevezhettek sekélyesnek -, ha most látna engem az a gyerek énem, aki még öngyilkos akart lenni 30 évesen, mert utána már nincs értelme az életnek, hiszen onnantól öreg vagy..., akkor kurvára büszke lenne, és már nem akarná többet megölni magát 30 évesen:-)

Sosem tudtam ennyire megélni a nőiességemet, mint az utóbbi pár évben...
Soha nem is érdekelt ez ilyen mértékben, hogy mennyire vagyok vonzó, mennyire vagyok sexy... tudtam, hogy olyan átlagosan csinos vagyok, de semmi extra.
Viszont Norbi mellett ki tudom magamból adni a maximumot. Kihozza belőlem. És ez rohadt jó érzés:-)  Ezt köszönöm neki.

Beszélgettünk a héten, hogyha újra lehetne élni vmelyik évünket, melyik lenne az. És én azokat élném újra, mióta vele vagyok, mióta nőies vagyok. Mióta két lábbal, határozottan állok a földön, és kurvára tudom, mit akarok, és azt el is érem. Mert ő velem van:-)

A húszas éveim elejét nem élném újra. Visszanézve, sokkal uncsibb volt, meg olyan zavaros a kép, egybefolyik, nincs kiemelkedő esemény.

Még az 1998-as év volt jelentős, 16 évesen, mikor kicsit magamra találtam, mikor elindultam egy irányba, ami aztán nem vezetett sehová, de legalább az addigi semmilyenségből, lett egy valamilyenség.
Lett együttesem, alteros lettem (haha, jó vicc), meg hippi, peace love meg minden.
Akkor fordultam a spiritualitás felé is.
Na jó, ez a része vezetett vhová, hiszen ennek is köszönhetem, hogy ott tartok, ahol.
De ezen kívűl nem igazán voltak kiemelkedő éveim.

Nem szerettem gyerek lenni. Sztem tök cikis dolgai vannak a gyerekeknek, "jó, hogy vége a 80as éveknek és nem jön újra el„:-)
Nyilván ezen nem azt értem, hogy nekem szörnyű lett volna a gyerekkorom. Dehogy! Sőőőőt. Imádtak a szüleim, én is őket, volt sok barátom, akiknek rengeteg szép percet köszönhetek. De SOSEM választanám, hogy újra gyerek legyek!

Szóval a legtöbb pozitív élményem Norbihoz köt... És persze a legfájdalmasabbak is... De én már csak ilyen skorpiósan tudom megélni a jókat. Kell mellé a nehéz és fájdalmas is.

Viszont eszembe jut, hogy miket is akartam elérni 30 éves koromra... És nem volt ilyen listám, úh most megveregetem a vállamat, mert túlszárnyaltam az elvárásaimat:-) Boldog párkapcsolat, gyönyörű ház, szép kocsik, a Szőrös illető, egész jó munkahely... ja, és mindez külföldön:-)
Arról volt listám viszont, hogy mit nem akarok..Egy tétel szerepelt rajta mióta az eszemet tudom: gyerekek.
És nincs is egy darab sem, úh ezt is kipipálhatjuk:-)
Igazán successful az életem:-)

Nincs is min keseregni, csak baromi furcsa, hogy csettintésnyi idő alatt eltelt az elmúlt 10 év... És ez nem is fog változni... Ugyan ilyen gyorsan fog eltelni a következő tíz is, úh jobb is ha megtöltjük tartalmommal, kalandokkal:-)

Egy biztos. Én nem engedem, hogy rám is azt mondhassák, hogy olyan vagyok, mint a legtöbb nő, akik harminc fölött elengedik magukat, nem foglalkoznak magukkal, megöregednek. Ebben nem vagyok hajlandó részt venni:-)
Még fiatal vagyok, vagy mi a szösz:-)

2012. november 12., hétfő

xXx

Ezen is túl vagyok. Sajna megint kiderült, hogy a világ nem körülöttem forog... Szülinapom reggelén sem dőlt össze... milyen dolog már ez??
Szóval mostmár nem vagyok huszonéves többé (ezt most fájt leírni). Hivatalosan is megkezdtem az öregedést...
Kaptok néhány képet a szülinap környékéről







2012. november 9., péntek

Mellnagyobbítás - találkozás az igazival

Volt egy megérzésem, hogy dr Balajthy Tibor lesz az én igazim :)
Az egyetlen parám az volt, hogy több - egymástól független forrásból - hallottam, hogy eléggé rude a fickó... És bár ez sem tántorított volna vissza, hogy vele csináltassam meg a mellnagyobbítást, hiszen műtét közben úgysem hallom, mit mond, de ilyenről szó sincs. Látszik, hogy tényleg a plasztikai sebészet az élete. És velem tökéletesen udvarias volt. Határozott véleménye van a szakmájáról, de vérprofi. Semmiféle fellengős, pokróc stílust nem tapasztaltam.

A titkárnő fogadott, Linda. Kért pár adatot, ami még eddig nem volt tisztázva, majd a doki behívott az irodába. Első kérdése az volt, hogy van-e pajzsmirigy túlműködésem. Vissza is kérdeztem, hogy a szemeim miatt kérdezi-e. Ugyanis gülü szeműnek voltam már párszor csúfolva, és ha jól emlékszem egy blogolvasóm is rákérdezett már erre, de még sosem voltam ezzel kivizsgálva. Viszont most ki leszek. Megtudtam, hogy a gülü szemeknek is van orvosi szakkifejezése, ez az exophtalmus, amire ne keressetek rá a google-n, mert rosszúl lesztek a képektől.
Amúgy ez nálam sztem simán csak genetika, de majd kiderül a vizsgálatok után.

Ezután kérte, hogy a függöny mögött vetkőzzek le felül, és majd megnézné a sérv műtétem helyét is, hogy lássa, milyen a sebgyógyulásom. Ehhez nem kellett levetkőznöm, csak egy kicsit lejjebb toltam a szoknyámat. Mondta, hogy látszik, hogy a régi ferde módszer szerint vágtak, csúnya a vágás, de gyönyörűen, szinte láthatatlanul gyógyultam, és ez jó jel. (6 évesen műtöttek lágyék sérvvel, és tényleg észrevehetetlen a vágás)

Ezután a melleimre tértünk rá. Rámutatott néhány asszimetriára, amit én még sosem vettem észre, mert olyan minimálisak. pl, hogy a két mellbimbóm nem egy vonalban van, hanem fél centi eltérés van köztük (majd megmérte és pontosan fél centi volt). Illetve vmi bordaív asszimetriám is van. Ezekre azért hívta fel a figyelmemet, mert amikor majd meglesznek a nagyobb melleim, akkor annyira keresni fogom a hibáimat, hogy ha akkor veszem majd ezeket észre, akkor tudjam, hogy ezek már előtte is ott voltak.

Mivel én a honlapján már átnéztem az összes képsorozatot az előtte-utána mellnagyobbításokból, így nagyjából tudtam milyen melleket akarok, és milyet nem. A jelenlegihez képest kicsit közelebb állnak majd egymáshoz, viszont a test vonalát oldalt majd enyhén meghaladja (így majd azon a problémámon is segít ez, hogy a mellkasom csontozata nem olyan ívesen nőies, hanem kicsit fiús, de így meglesz  az illúziója a homokóra alaknak.)
Ha oldalról nézed akkor domború felül.
Ezek után, hogy megvolt az én kívánság listám, lemérte az átmérőt, amekkorát be tud majd ezek alapján ültetni, majd egy táblázat alapján kiderült, hogy 300-325 köbcenti az, ami beültethető nekem. Ez majd a műtéten fog kiderülni, hogy melyiket tudja berakni.

Mondta, hogy genetikailag, alkatilag nem valószínű, hogy lógni fog valaha is a mellem, és ez nagy mázli.

Megbeszéltük, hogy hónaljból lesz majd berakva, részben izom alá.
Nagyon nem ajánlja, hogy visszamenjek a gymbe és súlyokat emeljek, úgy kb soha, de ezt mondtam neki, hogy nem tudom megígérni, max akkor lemondok a versenyzői terveimről. Nagyon nagy a tokzsugorodás veszélye, ha súlyokat emel az ember lánya, izom alá beültetett implantátummal...
Ha csak mirigyállomány alá rakná be, akkor nem lenne baj, de nekem azt sajnos nem lehet, az alkatom miatt.

Nagyon szigorú a dohányzással kapcsolatban. 4 héttel műtét előtt majd után nem szabad egyetlen darabra sem rágyújtani. És mivel ez a nikotin miatt fontos, így az elektromos cigit sem szívhatom majd.

Januárban szeretnénk a műtétet, lassan kiválasztom majd az időpontot, csak még a melóhelyemen is egyeztetni kell.
Úgy lesz, hogy a vizsgálatokra 10 nappal a műtét előtt kell hazautaznom, (úh majd egy napot erre kiveszek szabinak), majd két hetet kell otthon lenni műtét után, mert akkor lesz a varrat szedés.

A végösszeg 1.261.000 Ft, ami még mindig olcsóbb, mint a többi angliai doki lett volna, akikben nem is bíznék ennyire.

2012. november 2., péntek

Mellnagyobbítás - konzultációk, infó szerzés

Ez a bejegyzés a mellplasztikáról fog szólni, eddigi tapasztalataimról a konzultációkkal, orvosokkal kapcsolatban.
A linkekben lehet majd látni női melleket, illetve operáció közbeni fényképeket, csak óvatosan tessék megnyitni. 18 év alattiaknak ez a téma nem való. Én szóltam! (Nyilván olyan ember, aki a mellplasztikát elítéli, természetellenesnek, vagy közönségesnek találja, azon nőket, akik ezt bevállalják, lenézi, vagy semmire sem tartja, nos ezek az emberek gondolom nem látogatnak erre a blogra, hiszen semmi olvasnivalójuk nincs itt :))

Bár végig azt beszéltük Norbival, hogy a mellnagyobbítást itt, Angliában csináltatjuk, és becsülettel utána is néztünk az itteni doki kínálatnak, voltam/tunk is pár konzultáción..., de aztán Norbi megtalálta Dr Balajthy Tibor honlapját, és onnantól már nem tudott más érdekelni...

Szóval amíg nem ismertem a magyar doki honlapját, addig is már próbáltunk összegyűjteni Norbival általános infókat a műtéttel kapcsolatban, és nagyjából sikerült is a felszínen tapogatózva hozzájutni egy-két ismerethez. Pl, hogy mellizom alá nem érdemes beültetni olyan csajoknak, aki erős fizikai munkát végeznek, vagy mint pl. én ugye, vissza akarok menni a gym-be és folytatni az edzéseket.
Hogy többféle módszer is van az implantátum behelyezésére. Mell alól, bimbóból, vagy hónaljból. Meg, hogy kb mekkorát szeretnék... ilyen köbcentikkel hadonásztunk, meg kosár méretekkel...
ilyesmi általános ismereteink voltak...

Aztán elmentünk az első dokihoz, valami olasz csávó. Sokkal okosabban nem jöttünk ki. A másodiknál is ugyan ez volt a helyzet (szintén olasz pasi. Itt Angliában rengeteg az olasz plasztikai sebész...)
Annyi plusz történt, hogy egy melltartóba beleraktam két különböző méretű implantátumot, ráhúztam egy fehér pólót, így a tükörben megnézhettem, milyen lenne a sziluettem... (amit legtöbbször egy pushup-os melltartó és egy szilikonbetét is el tud érni...)
De sem a dokiról (hol végzett, milyen szakvizsgái, gyakorlatai vannak...stb) nem tudtunk meg többet, sem az eljárásról, after care-ről, mint amit az internetről már amúgy is levadásztunk...
Egy darab előtte utána képet nem tudtam megnézni, egyik dokinál sem, gondolom ez itt a személyiségi jogokat sértené, na de könyörgöm, hogy a piklibe tudnám eldönteni, hogy a dokinak milyen az ízlése, milyen formájú melleket alkot, milyen melleket lát szépnek?? Hogyan tudnám így kiválasztani, hogy egyezik-e, vagy hasonló-e az én ízlésemhez? Vagy az angol csajok, csak bemennek, aztán az a lényeg, hogy nagyobb legyen, azt csá?? Amúgy sajnos ezt el tudom képzelni.
De ha belegondolok, hogy én mégis csak minden nap ezt fogom nézni a tükörben, azért baromira nem mindegy!!! Sőt hát, mi alapján választ az ember dokit, ha nem ez alapján??

Szóval minden értelemben tök csalódás az itteni mellplasztika, de hála az égnek, Norbi megtalálta Balajthy doki honlapját!
Ha esetleg valaki épp mellplasztikán töri a fejét, vagy más plasztikai sebészeti beavatkozáson, annak meleg szívvel ajánlom, hogy olvassa el ennek a honlapnak minden betűjét.
Mindent olyan részletességgel tárgyal, hogy azt érzem, már csak egy kis szakmai gyakorlat kell és profi plasztikai sebész válna belőlem :) haha :)
De ez a pasi vérsen komolyan veszi a munkáját és a precíz tájékoztatást!! (Csupán a franciákkal van némi problémája, amire a PIP botrány csak rátett egy lapáttal... de az inkább vicces:))

Csak pár példa:
Hogyan válasszunk plasztikai sebészt? (már itt elhullott az összes doki, akivel eddig találkozóm volt...)
Hogyan zajlik a személyes konzultáció? (na, itt tökre nem így zajlott. Kicsit futószalagon éreztem magam az angliai dokiknál...)
Általános leírás a mellnagyobbításról
Előtte-utána képek (jelenleg 70 (!!!) páciensről van képes dokumentéciója, ebben a témában Balajthy dokinak!!! Pontosan leírva, miből indult ki, mi volt az elvárás, milyen forma, méret...stb került beültetésre, milyen módszerrel.)
Az endoszkópos hónalji mellnagyobbításról (itt pl azt is elmondja, hogy vannak olyan dokik, akik endoszkópos operációt ígérnek, de csak a beültetés végén, úgymond körülnéznek a kamerával, hogy minden fasza-e, de a műtétet "vakon" végzik... Na itt merült fel bennem erősen, hogy én tényleg nem akarok egy olyan doki kezei alá feküdni, akiről azt sem tudom, milyen módszerrel fog engem műteni, és ezt a személyes konzultáción sem meséli el magától... Nyilván nem megy oda senki úgy egy konzultációra, hogy ilyen mértékben felkészül kérdésekkel. Nyilván sokan még az endoszkóp kifejezést sem ismerik... Nem is ez a dolgunk. Ez a doki dolga lenne, hogy felvilágosítást adjon)
Itt van Balajthy doki önéletrajza is. Ilyet sem kaptam egyetlen angliai dokiról sem. Nemhogy a konzultáció előtt, de még utána sem...
Kis értekezés arról, mekkora legyen az implantátum. Ez is elég szemnyitogató azért... Mindenki köbcentikkel dobálózik, közben az a saját méreteid, testalkatod alapján egy kiszámolható érték... Nem pedig egy kívánság műsor, hogy akkor én most E-s kosarat akarok, mert az olyan kúúl...
Néhány tévhit a témával kapcsolatban...
Még az érzéstelenítésről is átfogó képet ad az oldal!

De ezen kívül is ezer meg ezer hasznos infó, komoly tanulmány is megtalálható a honlapján. Minden linkre, ami egy-egy oldalon van, érdemes rákattintani és elolvasni azt is :) Én már pár napja olvasom a honlapot. Még nem értem a végére :)

Szóval ehhez a dokihoz megyek konzultációra jövő héten, nagyon kíváncsian várom. Valaki kérdezte félek-e, de nem (még nem...). Inkább nagyon izgatott vagyok :)

Jön majd a folyatás, az élmények után.

Annyi minden van...


... amiről írni akarok.

pl, hogy voltak itt barátaink Debrecenből. Mariann és Geri és csöpp lányuk, Panka (úh innen üzenem azoknak a barátnőimnek, akik a gyerek miatt nem jönnek ki, hogy meg lehet oldani :))

Eszméletlenül jól éreztük magunkat, várost néztünk, vásárolgattunk, beszélgettünk... aztán nekem el kellett mennem Leeds-be, kiküldetésbe... :(

Nagyon nem akartam menni, de végül is nagyon jól sikerült a hét. Vasárnap este mentünk le két kollégámmal, majd szombat reggel jöttünk vissza. A szálloda meseszép volt!! Most tényleg el voltam ájulva! Minden este kimentünk munka után iszogatni, beszélgeti, meccseket nézni.

ÉÉÉÉÉÉS pénteken meló után Norbi is meglátogatott és ő is jött velünk bulizni. Iszonyat jó fej pasim van :) Majd reggel ő ment vissza Mcr-be dolgozni, én meg még a leeds-i irodába.

Szuper csapat dolgozik ott, nem olyanok, mint a birminghami csapat volt. Fiatal srácok, gyorsan megtanulták az új rendszert használni, nekem már sok dolgom nem is volt.

Pénzben ez megint szuper lesz, hiszen az utazást vasárnapi és szombati szorzóval számolják, plusz minden nap 12 óráztam... meg a cég napi 10 fontot is elszámolt még kaja-piára - persze ezen felül még 25 fontot költhettünk minden nap a szállodában vacsira, piára...:)

Kicsit már ugyan meg vagyok kattanva a sok melótól, de sajna ez az ára egyenlőre annak, hogy elérjük a céljainkat :) Most éjszakás vagyok, jövő héten viszont csak 2 napot dolgozom (másfelet, hiszen a 8 órás munka nap, az szinte nem is számít munkának a mi háztartásunkban :)), aztán megyek Mo-ra.

Megkezdődik a nagy utazás :) A mellnagyobbítás :) Erről a következő bejegyzésben részletesn írok majd.

Így tudok találkozni és együtt lenni a szüleimmel, és így megünnepelhetjük a 30. szülianpomat a családommal. Ami nyilván nekik is épp olyan fontos, mint nekem :)

10-én, a szülinapomon, már együtt leszünk Norbival. Addigra visszajövök hozzá :)

Aztán sajnos megint jön két hét éjszakázás.
Jól is jön ez most karácsony előtt, hiszen itt lesz velünk Babóca, meg Norbi anyuja 2 hétre, úh játékhegyek vásárlását tervezzük :) (áááááh, dehogy is:))

Szóval zajlik az élet, nagyon pörgős ez az ősz nekünk, ki is fogok nyiffani a karácsonyi szünetre, az tuti... De jó tudni, hogy van értelme gürcölni!

Ja és már több, mit egy hónapja nem gyújtottam rá. Úgy, hogy észre sem vettem. Az elektromos cigi sokat segít. De már azt is csak ritkán jut eszembe szívni :) *Anta büszke*

Csókjaim