2008. május 25., vasárnap

A kör bezárult

Mostmár tényleg nagyon kész vagyok. Tegnap este Pisti kocsija is beállt a csapásokkal övezett autók sorába..
Sikerült meghúznom Pisti kocsijával a szomszéd Toyotáját. Béna voltam és figyelmetlen. Erre nem lehet mást mondani.
Az Astrán egy kisebb csikot húztam viszont a szomszédén elég hosszan húzódik a nyom.
Mindezek után, a csapatot elvittem a belvárosba szórakozni, ám én úgy döntöttem, hogy mély depresszióba süllyedek, amiért ilyen barom voltam, és hazamegyek. Egyedül. Szerintem innen már lehet sejteni a folytatást... Igen, sikerült eltévednem. Egy órát bolyongtam Manchesterben, és totál fogalmam sem volt hol járok. Sírva hívtam Pistit, igyekezett elnavigálni, aztán valahogy hazakevertem.
Elég szerencsétlennek érzem magam mostanában, de remélem ezzel mostmár vége a negatív szériának, mert totál kikészített ez az egész...

Elvileg most fogok átmenni a szomszédhoz, hogy elmondjam mi történt...
Küldjetek energiát!

a

2008. május 17., szombat

Felforrt az (agy)vizem (is)

Sajnos nem csak az agyvizem... Nincsenek jó híreim, mert az elmúlt hét nem volt épp szerencsésnek mondható anyagi szempontból.
A kocsim tegnap este úgy döntött, hogy bemondja az unalmast. Felforrt a hűtővize. Ma reggel Norbi és Pisti nekiállt utánanézni, hogy mi is lehet a baj. Úgy tűnik, hogy a termosztát nem kapcsol be (vagy mi a fene). Úgyhogy megy a kocsi a szerelőhöz kedden. Naccerű, remek, örülünk neki...
És ha már itt tartunk Norbi kocsija is felmondta a szolgálatot csütörtökön délután. Jöttünk haza a bíróságról, és egyszer csak nagy csörgés, zörgés. Még reménykedtünk, hogy ez nem a kocsiból jön, de aztán mikor félreálltunk sajnos muszáj volt belátnunk, hogy ez a hang, bizony belőlünk jön... Pistit hívtam, hogy akkor vontasson már be minket... Itt valami szíj jött le a helyéről. Neki kicsit drágább lesz a rendbehozatala. De az leglább már a szerelőnél van.
És még a kocsik témakörhöz kapcsolódóan: szerda reggelre ellopták Ferkó kocsijából a cd-s rádiót. Mivel Feri elfelejtette bezárni az autót, így nem törték be az ablakot, csak simán kiszedték a rádiót...
Plusz otthonról is kaptam egy fantasztikus hírt: februárban vásároltam tulajdoni hányadot apuék házából. És a földhivatal most úgy döntött, hogy valami állítólagos formai hiányosság miatt visszadobja a szerződést. Ami nem túl jó hír, mert ha nem sikerül kijavítani ezt a formai hibát, akkor fizethetek egy csomó pénzt adóra, illetékre...
Úgyhogy most eléggé el vagyok keseredve és ideges is vagyok, de azért igyekszem a blog többi részét jobb hangulatban megírni...

Szóval, hogy mik is történtek az elmúlt héten?
Nos, miután csütrötökön elmentem csomagolni, és 11 órát lenyomtunk, én úgy döntöttem, hogy nem megyek többet oda dolgozni. Szörnyen szar volt a műszak, majd leestem a gépről. Nagyon nehezen viseltem. És rájöttem, hogy nekem erre semmi szükségem. Mivel eddig a hazautazás miatt nem léptem, így azt gondoltam, mostmár semmi akadálya annak, hogy új munkát keressek. Így péntek szombaton már nem is mentem dolgozni. Írtam sms-t a főnöknek, hogy beteg vagyok. Azonban nem fektettem túl nagy energiákat a héten a munkakeresésbe, így nem is találtam semmit. Úgyhogy tegnapelőtt úgy döntöttem, mégis megyek csomagolni, mert kell a pénz. Viszont egy kollégánk, Tamás azt mondta segít nekem a munkakeresésben. Elég rutinos már benne, úgyhogy remélem jövő héten találok valami normális melót. Majd drukkoljatok!

Múlt héten itt volt Gyöngyi és Toncsi, és kicsit feldobták a szürke hétköznapjainkat. És amiért nagyon hálás az egész ház, sőt még a szomszédok is, hogy a lányok megcsinálták az előkertet. Kikapálták, kigazolták az egész részt. Nagyon szép lett így, már csak be kell ültetni a palántákat, amiket nevelgetek már egy ideje :) Szóval tényleg hálás köszönet ezért :)

Van egy jó hírem is otthonról: anyáék hívtak, hogy apának minden lelete negatív lett!!! Szóval úgy tűnik még sincs semmi baj, ami nagyon nagy megkönnyebülés nekem, de apunak méginkább!!

Aztán, ami még jó hír, hogy lefoglatuk a nyaralásunkat! Megyünk a Kanári-szigetekre!!! Szeptember 12-én indulunk és 19-én jövünk vissza ide. Nagyon szép helyen lakunk majd! És csodás dolgokat olvastam az interneten a helyről. Biztos jól fogjuk ott magunkat érezni :)
És hogy tényleg ellensúlyozza azt a sok rosszat, ami történt a napokban, azt is be kell valljam, hogy szombaton ünnepeltük a fél éves évfordulónkat Pistivel. Annyira hihetetlen, hogy már eltelt 6 hónap... Én, ennek örömére sütöttem egy fincsi csirkét. Még sosem csináltam ilyet azelőtt. Citromos, fehérboros, fokhagymás... hmmm. Szóval sztem isteni lett. Pistinek is ízlett.
Másnap még mindig az évforduló alaklmából elmentünk a Hiltonba. A 23. emeleten van egy bár, ahonnan belátni az egész várost. Gyönyörű szép onnan a kilátás. Én elszürcsöltem egy koktélt. Szerintem bikaerős volt (Shakermaker volt a neve). Mondjuk én nem szoktam koktélokat inni, lehet azért ütött be annyira. Mindenesetre jól esett, és nagyon szép este volt :)
Ami még nagy esemény volt, az a szerdai BL döntő. Aki élt és mozgott a városban, az a focit nézte. Vagy a belvárosban elhelyezett kivetítőn, vagy valamelyik kocsmában, vagy otthon. Mi a kivetítőn akartuk nézni, de nem sikerült megtalálni, mert a múlt heti verekedés miatt, csak egy helyen volt kivetítő, és mi nem tudtuk hol... Úgyhogy itt szétvált a csapat. Norbi, Zoli, Szoti és Andris hazamentek hozzánk meccset nézni, mi (Pisti, Ferkó, én) pedig még egy kis kivetítő vadászatba kezdtünk. Aztán végül a sarki kricsmiben kötöttünk ki, ami tele volt szurkolókkal. A hátsó helyiség tele volt turbános formával, ami nagyon vicces volt. Magyar szemnek iszonyat furcsa látvány volt, ahogy a sok indiai óriási elánnal szurkolt a MU-nak :) Végül mi is abban a részben kötöttünk ki, ahol ők voltak. Ferkó és Pisti jól a pohár fenekére néztek, úh kissé illuminált állapotban követték végig a meccset. A végén óriási volt az örjöngés. Mindenki ugrált, üvöltött, az indiaiak törzsi táncot jártak. Hazafelé az utcán mindenki dudált, lengették a sálakat, pólókat, zászlókat :) Szóval nagyon jó volt a hangulat!
Ma pedig nagy bulira készülünk, mert hétfőn itt munkaszüneti nap van (nekünk Norbival kedden is, mert akkor van a királynő szülinapja és ezért a bíróság nem lesz nyitva), így hosszú hétvégének nézünk elébe. Nyunyi is feljött Londonból, plusz még Ferkó kollégái jönnek majd, meg a szokásos magyar csapat. A baj csak az, hogy Pisti és Norbi is dolgoznak, így Norbi csak később csatlakozik a csapathoz. Én sem fogok inni, mert én fuvarozom majd a csapatot a belvárosba. Azért így józanul biztos nem lesz akkora a buli, mint Húsvétkor, de mindenesetre jót fog tenni ez után a hét után a szórakozás.
Most képekkel nem szolgálhatok, de jövő héten biztos tölötök majd fel a buliról.
Vigyázzatok egymásra
pussz a

2008. május 14., szerda

Én kérek elnézést...

Tényleg nekem kellemetlen, hogy ilyen sokáig némaságba burkolóztam, de volt rá okom (persze a lustaság mellett is...)

Nagyon sok minden történt az elmúlt 3 hétben, így inkább csak a legfontosabbakat említeném (illetve, ami eszembe jut), de próbálok időrendben haladni:

Szóval még 2 hete, hétvégén, mivel nagyon szépen sütött a nap, és már egyébként is régóta terveztük, Pistivel rendberaktuk a kertet. Ami persze az ő érdeme volt főként, de én is igyekeztem segíteni. Míg Pisti füvet nyírt (az újonnan vásárolt fűnyíróval), addig én szemetet szedtem az előkertben és hátul is (a szomszéd gyerekek éves teniszlabda fogyasztása megtalálható volt a kertben, és még sok minden egyéb is, ami legtöbbször a szomszédból potyog át...) Segítettem gazolni, gereblyézni, és vettünk virágmagokat (petúniát), amik azóta már kibújtak és pár hét múlva lehet is majd kiültetni :) Szóval, amit sosem gondoltam volna magamról: kertészkedtem. És nagyon jól esett. Sztem nagyon szép lett a kert, én nagyon büszke vagyok rá. Azóta Pisti már vágott füvet mégegyszer, és most még szebb állapotba került a kert.

Másnap (ha jól emlékszem) egy magyar ismerős pár, Gabi és Szandra lakásavatójára voltunk hivatalosak mind az 5-en. Egy nagyon szép új építésű lakást bérelnek 4-en magyarok. Ennek örömére iszogattunk kicsit (én nem, mert a csapatot én fuvaroztam). Nagyon jó élmény volt még több magyarral megismerkedni. Ugyanis voltunk vagy 15-en és csak magyar szó hallatszott. Vicces volt. Mintha nem is Angliában lennénk... Ott volt egy fickó is, aki az egyik szervezője a manchesteri magyarok közösségének. Tervezzük, hogy mi is megyünk majd valamelyik bulijukba, de amíg szombat esténként dolgozunk, addig nem nagyon fog menni.
Mindesetre a lakásavató jól sikerült, Ferkó kicsit többet is ivott a kelleténél...

Sajnos a buli utóhatásaként ismét kicsit összezörrentünk Pistivel (megint a cigi miatt), aminek a hatása egész héten érezhető volt. Sehogy sem sikerült kikeverednünk a rossz hangulatból. De aztán ahogy közeledett a hazautazásunk napja, úgy kezdtünk mi is zöldágra vergődni egymással.

De büszkén jelenthetem, immáron 2 hete egyetlen szálra sem gyújtottam rá! Remlem ez mostmár így is marad!

És végül eljött a hétfői nap, és hazautazhattunk. Én nagyon az autóvásárlás lázában égtem, és hétfőn sikerült is leszerveznem annak az autónak a megtekintését, amit már pár hete kinéztem magamnak a neten. Kicsit paráztam, mert még vasárnap úgy volt, hogy már valaki lefoglalózta és hitelből szeretné megvenni. Jól elkámpicsorodtam, de hétfő estére kiderült, hogy nem kapja meg az illető a hitelt, aminek én nagyon örültem.
Kedden neki is indultunk kocsit venni. Először egy Mitsubitsi Carismát néztünk meg, amivel bár semmi gond nem volt, én mégsem szerettem bele. Második utunk Sződligetre vitt, ahol várt rám az én Renault Megane Coupém :) Ezt néztem ki már a neten is. Ezt hívják azt hiszem első látásra szerelemnek... Gyönyörű, és szerintem hibátlan. Ahoz képest, hogy 12 éves, sztem (és más nálamnál jobban hozzáértők szerint is) nagyon jó állapotban van. Kívül, belül szép. Igazi nőcis autó. 1,6-os, automata, benzines. Van rajta sport fokozat (amit én nem hiszem, hogy ki fogok használni...)
Úgyhogy kis alkudozás után végül enyém lett a kocsi!!!
Autó tulajdonos lettem :) Hihetetlen, de igaz!!!
Estére megtörtént az átírás és Anett barátnőmnek köszönhetően már biztosítás is köttetett rá addigra!

A hét nagyon esemény dúsra sikeredett. Bár Pistinek is és nekem is a szabadságunkból ment el, pihenni egyáltalán nem tudtunk. Talán majd nyáron...

Szerdán szintén a kocsi körül forgott az élet. Pisti elvitte egy szerelő ismerőshöz átnézetni, miután elhoztuk Sződligetről. Én közben elintéztem pár fontos dolgot (útlevél, bankok... stb)

Csütörtökön reggel elmentünk a lézeres szörtelenítésre. Aki azt meri állítani, hogy ez fájdalommentes, azt le kéne lőni. Életemben nem fájt még így semmi, mint ez. Ahogy a doki elmagyarázta, az történik, hogy a szőrhagymát felforralják 60-70 fokra a lézer segítségével. Nem mondhatom, hogy kellemes érzés volt, ahogy megégettek a bőröm alatt. De Pisti is végigcsinálta, és bár neki is fájt, ő meg se nyikkant. Én meg totál kikészültem. Bőgtem, meg remegtem, meg minden. Rohadt szar volt, az a lényeg, de megyünk 2 hónap múlva is, mert csak így van értelme sajnos az egész folyamatnak..

Na ezek után úgy döntöttem, hogy másnap nem megyek tetováltatni. Nem bírtam volna elviselni még azt is. És egy tetkót meg nem lehet félbehagyni, ha fáj, mert az elég hülyén néz ki. Úh majd legközelebb...

Pénteken egy kis vásárolgatás után mentünk el az autómért, és onnan irány Ráckeve. Ott már 5 körül elkezdtünk iszogatni, és miután Csabi megérkezett, a két fiú pár óra leforgása alatt elfogyasztott 2 üveg jagert, én pedig másfél üveg malibut. Mire a többiek megérkeztek (asszem éjfél körül), addigra mi teljesen kidőltünk. Így a buli érdemi részéből mi kimaradtunk, de a többiek az elmúlt időszak legnagyobb buliját hozták össze, a képek alapján...

Szombaton úgy volt, hogy Pisti volt kollégáival töltjük a délelőttöt, koradélutánt, de elég rosszúl voltunk a sok piától, ezért inkább pihentünk, majd bevásároltunk a másnapi nagy útra.

Vasárnap délben indultunk volna, de még el kellett mennünk Nagytarcsára, hogy Retyus beszerelje nekem a cd-s rádiót a kocsimba. Utána anyuéktól búcsúztunk el, majd Sanyit vettük fel, és így értünk asszem délre a Batthyányba, ahol még be kellett pakolni sokmindent, úgyhogy csúsztunk egy kicsit. 13:15-kor indultunk el Pestről az én kis Renault-mal. Csodával határos módon minden befért a kocsiba, amit kihozni szándékoztunk. Pedig én nagyobb összegben mertem volna fogadni, hogy a felét otthon kell hagyni.

Az első 10 órát Sanyi vezette le, majd Pisti vette át a volánt, és már hajnal 4-re a kompnál voltunk. Én azért nem vezettem, mert eléggé bennünk volt a para, hogy lekéssük a kompot, márpedig én nem tudok 130-nál többet menni még. A kompon bekómáltunk, és elaludtunk. Dovertől ismét Pisti vezetett, amíg ki nem értünk London körgyűrűjéből. Onnan 200 km-et én tettem a tütübe. A végén már csináltam hülyeségeket, úh úgy döntöttem átadom a kormányt, így ismét Pisti vezetett. Sanyira azért nem mertük bízni, mert ez a bal oldali közlekedés sokmindenkit megzavar először. Úgyhogy hétfő koradélután megérkeztünk vissza Manchesterbe. És bár hulla fáradtak voltunk, én még gyorsan elmentem dolgozni a bíróságra, a két fiú meg antennát szerelt, így mostmár mi is tudunk sok-sok magyar adót fogni idekint.
Hála és köszönet mindenért Sanyinak!!

Este senkit nem kellett altatni...

Kedden bemutattuk Sanyinak Manchestert. Nem sok látnivaló van itt, az az igazság. Nem olyan, mint London. Nincs sok nevezetesség. A United pályán kívül nem is nagyon van.
De azért elvittük pár helyre, ahová annak idején Pisti is elvitt minket, amikor először voltunk kint. Bevásárló kp-ok, belváros. Sanyi vett is egy cipőt magának :) Majdnem egy laptopot is :)

Szerdán Norbi segítségével kivittem Sanyit Liverpoolba, mert már utazott is haza. Visszafelé kicsit eltévedtem, de már csak itt Manchesterben, így meglátogattuk Zoliékat :)
Egy kis munka után pedig Norbinak volt még egy útja Liverpoolba, hiszen jött a családja. Úgyhogy Gyöngyi és Kismanó Toncsi ismét itt van velünk egy hétig :)

Most pedig megyek megint dolgzoni, nézegessétek a képeket.

puszkó
a

Ui: az az igazság, hogy mióta visszajöttünk, azóta nagyon hazahúz a szívünk. A pénzen kívül nem sok dolog van, ami itt tartana. Jó lenne otthon élni, és ugyan ennyi pénzt keresni. Persze maradunk egyenlőre, de jó lenne tudni, hogy van valami kilátás Magyarországon is... Tudom, hiú ábránd...

Élmények képekben

Gabiék lakásavatója. Egy nagyobb magyar csapat.
Frissen átültetett szobanövénykéink :)
A kert, nyírás után
Szerelmesen :)
Családi körben, Magyarországon.
Ötezeré'??? (Igen, ez az én autóm)
"Csak én meg az én autóm vagyunk szerintem készen,
arra, hogy ez az út végre véget érjen."
Gyönyörűség
Anyu, apu és a legkisebb gyermek :)
Ez már a ráckevei buli kezdete. Csabi épp befut.
Rólunk mindig ilyen képek készülnek...
Biztonságban...
Csabi igazolványképe :)
Itt legalább látszik, hogy mi is fogyasztottunk...
Szépségem egy szépségen :)
Volt buli, csak mi nem tudtunk róla...
Az idősebb generáció nagyon pörgött.....
...
Mi pedig szégyen szemre aludtunk...
...
Itt már Kicsi Gyermek is kidőlt, úh véget is ért a buli...

2008. április 25., péntek

NEM TUDHATOM...

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

R.M

Örülök, hogy van, aki elmondja helyettem, mit éreztem/érzek.
OTTHON voltam. Csupán 3 napot, de számomra leírhatatlan volt.
Nem akarok itt nagyon érzelgősködni, úh inkább az élményekről számolok be, de jobb, ha tudjátok, nagyon megindító volt otthon járni.

Miután Norbi vasárnap hazarepült, gondoltam én is követem a jó példát és hazalátogatok. Így hétfőn Ferkó kivitt Liverpoolba (valójában én vezettem :)) és estére már otthon is voltam. Tamás jött elém a reptérre, és haza is fuvarozott anyáékhoz (arról inkább nem mesélnék milyen érzés volt, amikor a gép beért Mo. fölé, majd Budapest felett ereszkedni kezdtünk... Potyogtak a könnyeim... És aztán anyával és apával találkozni... Néha annyira hiányzik itt kint a jelenlétük, hogy elakad a lélegzetem. Olyankor bármit megadnék, hogy megölelhessem őket. Hát most megtehettem :))

Sajnos azonban nem fogadtak túl jó hírek... Apa nyári veseműtétje után, most újra találtak valamit a kivett vese helyén. A vizsgálatok még eztán lesznek. Amit tudok, azt én megteszem. Bár nem túl sok, de igyekszem használni, amit a pránanadival tanultam. Sajnos eléggé lekorlátoz a segítségnyújtásban a távolság. Leginkább abban reménykedem, hogy nem kell majd a segítségem és minden rendben lesz apával.

Kedd reggel indultam is a pránanadi 4/a tanfolyamára, hiszen ez volt az eredeti ok, amiért ilyen villámlátogatást tettem otthon. Mit is mondhatnék? Semmit :) Csak annyit osztok meg veletek, hogy megérte hazautazni ezért. Nagyon hasznos volt. Újabb és újabb eszközöket kapok a kezembe, hogy segíteni tudjak másokon és magamon! Csak seggbe kéne már rúgnia valakinek, hogy elkezdjek a saját bajaimmal is foglalkozni, és kezeljem magamat is...

Mivel ez egy fél napos tanfolyam volt csupán, így délután lehetőségem volt pár emberrel találkozni. Olyan jó volt látni titeket, és ha csak egy-két órát tudtunk is csak beszélgetni, nekem nagyon jól esett, hogy szántatok rám időt! Feltöltődtem a beszélgetésekkel. Sajnos tényleg nem volt hosszú a délután-este, de ebbe most csak ennyi fért bele. Májusban kicsit többre lesz lehetőség.

Anyáéktól kicsit nehéz volt a búcsú. Picit pityeregtünk anyával a kapuban...
Aztán áttaxiztam Diáékhoz, mert ők vittek ki másnap a reptérre (amit ezúton is hálásan köszönök nekik :)

És szerda este már újra itt voltam Manchesterben (a reptéren egy régi Szerb Antalos srác, Podhorszki Krisztián segített az átvizsgálásnál, mert ott dolgozik. Így nem kellett sorba állnom :) Milyen jó, hogy az embernek vannak ismerősei!)
Liverpoolból ismét én vezettem visszafelé. Közben megálltunk még az IKEÁ-ban és vettünk egy pöpec szárítót, meg két cserepes virágot. Az első élőlények, akikről közösen gondoskodunk :)

Mire este hazaértünk én olyan hulla fáradt voltam, hogy bezuhantam az ágyba és csütörtök délelőttig aludtam.
Aztán idegeskedtem egy sort, mert nem találtam sehol az angol telcsimet. Már azon gyanakodtam, hogy beraktam a ruhák közé a mosógépbe... Végül a kocsiban találtam meg, miután áttúrtam az egész házat...

Délután pedig egyedül vezettem a bíróságra!!! És sikerült nagyon ügyesen leparkolnom (ettől eléggé féltem). Szóltam a managernek, hogy 2 hét múlva mennem kell vissza Mo-ra. Úgy tűnik nem lesz baj, de azért ma még beszélnem kell a nagyfőnökkel. Drukkoljatok!!

Este Pistivel gyakoroltuk az útvonalat a csomagolóig, mert nekem kicsit bonyolúlt az odajutás... Halkan jelzem: nem sikerült megtanulni, úh Pisti előttem ment Norbi kocsijával, hogy ne tévedjek el. Reggel viszont gond nélkül sikerült hazatalálnom :) Nem vesztem el...

Most meg mindjárt indulnom kell újra takarítani, úh búcsúzom.
Felraktam pár képet a repülő útról.

pussz
a

Repülős képek

Apa mindig azt mondta, ha szomorú voltam: a felhők fölött mindig kék az ég. Úgy tűnik igaza volt :)

Ez a felhő-csináló gyár. Itt biztos jobb lehet dolgozni, mint az újságcsomagolóban...

Naplemente repcsiről

Ereszkedés Liverpool felett

és már egészen közel a földhöz (gyanítom innen már nem lehetett volna fényképezni...)

És végül egy aktuális kép rólam: amikor nem dolgozom...

2008. április 18., péntek

Everton - Chelsea 0-1

Igen-igen! Egy igazi, vérbeli angol foci meccsen voltunk tegnap Pistivel!!! Fantasztikus volt!
De haladjunk időrendben:
Mik is történtek az elmúlt héten:
Vasárnap délelőtt úgy döntöttünk, hogy művelődünk egy kicsit, és elmegyünk egy kiállításra. Pisti, Norbi, Boka meg én. Természetesen nem valami unalmas múzeumra kell itt gondolni. Nem tudom mennyire ismerős Magyarországon Gunther von Hagens. Ez a fickó egy elég érdekes dologgal foglalkozik. Konkrétan embereket boncol fel, és valamilyen - számomra ismeretlen - technika segítségével preparál ki, hogy aztán kiállíthassak őket/ezeket. Természetesen, valamilyen oknál fogva elhúnyt emberekre kell itt gondolni... Elég morbidnak tűnt így első hallásra, és be kell valljam az is volt. De ez persze nem von le semmit a tudományos értékéből a dolognak, mert valóban egyedülálló dolgokat lehetett ott megnézni. Ilyen részletességgel nem lehet sehol látni az emberi szervezetet, hogy hogyan épül fel, mi mekkora, hol helyezkedik el, milyen betegségei vannak a szerveknek, azok hogy néznek ki...stb. Többször meglepődtünk, hogy jééé, ez a szerv ekkora, meg hogy pont itt van... Szóval, akinek van gyomra hozzá, annak melegen ajánlom, mert nagyon érdekes volt, de nekem a vége felé kezdett elszakadni a cérna... A végén volt egy terem, ahova nem is mentem be végül, mert ott magzatok voltak kiállítva. Azt hiszem, hogy mivel még szeretnék (nem is olyan soká...) gyereket szülni, így jobb, hogy nem mentem be. Ellenben kint láttam egy fotót, amitől szintén elég rosszúl lettem. Egy halott anyuka volt rajta, benne a halott csecsemőjével. És hát látható volt minden. Nagyon borzalmas volt ezt látni.
Még mielőtt bárkit elriasztanék, nem valami hentes üzletre kell gondolni. Nem voltak véres húscafatok, meg undorító dolgok. Azon a képen sem. Egyszerűen csak szokatlan az ember számára ez a látvány. És sokszor megrendítő.

Na de mostmár elég a kultúrából, mert más dolgok is töréntek:
Például az, hogy megvan ki segít nekünk kihozni a kocsit, amit majd májusban veszek. Úgy volt eredetileg, hogy az én asztrotesó-barátnőm Orsi társaságában, Sanyi apuval hozzuk ki a kocsit, de Orsi több ok miatt mégsem tud kijönni, így Sanyi vállalja velünk egyedül is az utat. Amit ezúton is hálásan köszönök neki, így előre is.

Aztán egy szomorú hír:
Vírusos lett az én drágaszágom :( Csabikától szereztem a vírust msn-en keresztül... Szóval , ha valaki kap tőlem egy olyan msn üzenetet, ami egy link és szerepel benne az a szó, hogy pfenomen, az semmiképp se nyissa meg. ha megnyitotta, ne adjon meg felhasználónevet és jelszót, ahogy én tettem.....................

Másik dolog, ami nyomaszt mostanában ez a májusi hazamenetel. Mert, bár mindenképp hazamegyek, de így veszélyben forog a takarítói állásom, ami bár nem egy nagy cucc, de kiegészítesnek éppen jó... Szóval most eléggé agyalok, hogy mi lehet az a hihető hazugság, amit beadhatok a managernek, hogy miért is kell 2 hét múlva is hazamennem...

Aztán olyanok vannak még, hogy:
Mostanában azt veszem észre magamon, hogy írtó házias vagyok (Pisti, cáfolj meg nyugodtan, ha nem így érzed). Főleg ahhoz képest, amilyen voltam otthon. Csomószor főzök, megpróbálom a házimunka minden részét magamra vállalni, mert ezt úgy érzem, hogy az én dolgom. Persze van még min csiszolni, de alapvetően fejlődőképes vagyok :)

Ami még mostanában a fejemben jár:
Májusban kitetováltatom magam :) Na jó, nem kell valami nagy dologra gondolni, de egy pillangót szeretnék a hasamra, bal oldalra. Nem túl nagyot, de valami szépet... Plusz egy köldök piercing is nagyon mozgatja a fantáziámat... Na, majd meglátjuk. Ha kész lesz mindenképp készül róla kép :)

Fiúk, ezt most ne olvassátok tovább, mert szőrtelenítés téma következik:
Úgy döntöttem, hogy kipróbálom milyen ez a végleges szőrtelenítés dolog. Bár nem túl olcsó, de több helyről ajánlották ezt a dokit, akihez megyek. Kiváncsi leszek az eredményre. Majd beszámolok róla itt :)

Meg olyan is van, hogy: felraktam még az elején egy számlálót a blogra, hogy hányan látogatják az oldalt. És megvolt az ezredik letöltés (IP cím alapján több, mint valószínű, hogy Pisti volt :)). Tök jó, hogy ennyien nézitek az oldalt! Azért akinek van kedve, az kommentelhet is...

És akkor a tegnap estéről:
Fantasztikus élmény egy foci meccs!!! Én totál le voltam döbbenve a pályán meg az egész stadionon, hogy milyen is élőben. És persze a hangulat. Bár Pisti állítja, hogy egy Fradi meccsen a B középben lenni (vagy hol...) az sokkal jobb, mert ismered a dalokat, meg óriási a hangulat, nekem ez épp elég volt így bemelegítésnek. Bár ismerős dallamok itt is felcsendültek, csak itt angolul szólt a "dal" :)
Sajnos az Everton kikapott, ami azt jelenti, hogy nem volt olyan jó a hangulat a végén. Viszont érdekes volt, hogy a Cheslsea szurkolókat is az Everton szurkolókkal együtt engedték ki a stadionból, és bár a Chelsea drukkerek énekeltek, ünnepltek, nem volt verekedés. Egymás mellett haladt az utcán a két szurkolótábor...
És nem mellékesen én vezettem el Liverpoolba, ami azt jeletette, hogy autópálya, sebesség. Jelentem, túlléptem a 120-at :)

Mára ennyi éppen elég is volt belőlem, nézzétek a képeket:
Everton - The people's club :)

Első találkozásom egy stadionnal

A programszervező :)

Kicsit aggódtunk, hogy nem lesz majd teltház...

... de aztán teljesen megtelt a nézőtér!

Ez pedig már a 2. félidő kezdete

2008. április 10., csütörtök

Mindig elfelejtek valamit...

Mivel mindig munka előtt frissítek blogot, így a nagy rohanásban folyton kihagyok valamit...

Először is: Ferkó visszatért közénk. Azt mondta, hogy nagyon jó volt otthon lenni Magyarországon. Már én is iszonyúan várom, hogy hazajussak... és itt jön is a

Másodszor: nem tudom mi lesz a májusi hazalátogatásból. Bár az lenne a fontosabb és a jobb, de már megkaptam a szabit az áprilisi 3 napra és azt mondták, hogy általában 1-2 hónapra előre be kell jelenteni az ilyesmit... Én meg még nem szóltam a májussal kapcsolatban.... Szóval ááááááááá!!!! Nem tudom hogy lesz, de valahogy megoldom...
De mindenesetre most úgy néz ki, hogy áprilisban látlak titeket, aztán majd lesz, ami lesz...

a

A vezetés gyötrelmei, és más örömteli dolgok

Az elmúlt hét, illetve pár nap, mióta nem írtam, a vezetés jegyében telt.
Egy szóval jellemezném: borzalmas.
Utálom minden másodpercét, de csinálni kell. Nincs nagyon más választásom. Ha itt kint közlekedni akarok, akkor kell a kocsi. De kész katasztrófa, amit csinálok. Botrányosan béna vagyok. Én ugyan állítom, hogy sztem a többi kezdő nem ennyire csinálja rosszúl, mint én, de a fiúk azt mondják, hogy mindenki hasonlóan kezdi... Nem nagyon hiszek nekik.
Ha éjszaka vezetek, amikor nincs senki az utakon azt kevésbé gyűlölöm, de akkor is tiszta stresszben vagyok. De ha napközben megyünk a bíróságra, hát azt ne tudjátok meg mit élek át... Manchester belváros. Dugó és rengeteg ember. Halál...
Mostanában Norbi is beszállt a vezetni tanításomban. Őt sem irígylem. Tegnap már elgondolkodott rajta, hogy van-e életbiztosítása. De szerencsére van.
Ő az a fajta ember, aki nem mond semmit. Oldd meg magad, mert abból tanulsz. És tudom, hogy ezért még hálás leszek neki, de most jelenleg azt érzem, hogy egyetlen döntést sem tudok meghozni egyedül a veztéssel kapcsolatban. Ő pedig nem mond semmit. Én meg leblokkolok... Szóval tényleg szar. Plusz még mindig nem tudtam leszokni a sírásról. Úgyhogy rendszeresen bömbizek vezetés közben, ami meg ugye még a látási viszonyokat is nehezíti...
Pistivel meg parkolókba járunk éjszakánként a hátramenetet, meg a parkolást gyakorolni. Ezt tényleg jobban szeretem, mert nincs tétje... És akkor van sikerélményem is.
Jajjjj, szóval nem tudom fog-e ez nekem menni, de egyenlőre úgy érzem, hogy nem.

A másik nagyobb dolog a cigi. Még mindig nem tudtam teljesen letenni. De most a leszoktatásomba is beszállt Norbi. Aki ismeri az tudja, hogy semmi esélyem így a dohányzásra. Néha-néha lopva el tudok szívni egy szálat, de erre egyre ritkábban van lehetőségem. Aminek persze örülnöm kéne. De most, hogy a vezetéstől ennyire kivagyok, csak még többet szívnék.

Szóval nem könnyű most, de azért tudom, hogy ezek nem igazi problémák, mert valójába csupa jó dolog történik velem. Vezetni tanulok, hogy kocsit vehessek. Leszokom a cigiről, ami nagyon káros, meg minden. Úgyhogy vége is a panaszáradatnak :)

Egyébként tényleg minden jó mostanában. Pistivel nem veszekszünk, lenyugodni látszanak a hullámok :)
És a nagy hír, hogy jövő héten megyünk focimeccsre Liverpoolba Pistivel. (Meg ne kérdezzétek kik játszanak, mert fogalmam sincs. Bár Pisti már legalább 5x elmondta, de nem emlékszem.) Nagyon örülök ennek, mert még sosem voltam meccsen (otthon nem is akartam menni, őszintén szólva), és kiváncsian várom milyen lesz :) Tök jóóóóó! Úgyhogy csütörtökön nem megyek dolgozni sem a csomagolóba, sem a bíróságra. Legalább lesz egy kis pihi.

A másik tök jó dolog, hogy elkezdtük szervezni a nyaralásunkat. Ha minden igaz, akkor a Kanári-szigetekre megyünk majd Szeptemberben, Tenerife-re. Ez olyan fantasztikus!!!!! Egész nap a netet bújom, hogy infókat szerezzek a helyről. Majd veszek útikönyvet is, meg minden :)

Az az igazság, hogy még sosem éreztem magam ennyire anyagilag biztonságban. Nagyon nagy részét a fizumnak félre tudom rakni úgy, hogy közbe itt élek, fizetem a lakbért a kaját, mindent.
És tényleg meg van az eredménye a spórolásnak. Sosem gondoltam volna, hogy Kanári-szigetekre megyek majd nyaralni, a saját spórolt pénzemből. Nem beszélve arról, hogy nemsokára autót veszek. Szóval a sok évnyi "nélkülözés" után, most úgy érzem végre egyenesbe kezdek jönni.
Ez szép befejezés, jövő héten folytatom :)

pusssz
a

Dolgozó

Ahol az emberiség mocskát takarítjuk el...

...a bíróság épülete

a csomagolós brigád (Tamás, Zoli, Andris, Norbi)

Fiúk hátulról :)

színpadon (most csak ez jutott, de ezzel legalább pénzt is keresek ;))

És végül, de egyáltalán nem utolsó sorban: ezt a gyönyörűséget kaptam a hónapfordulónkra márciusban Pistitől!!!

2008. április 5., szombat

Munkahelyi dilemma...

Sajnos most eléggé el vagyok kenődve, de gondoltam ezt is leírom ide, hátha közben dűlőre jutok magamban.

Nem akarok senkit untatni a részletekkel, úgyhogy akit annyira nem érdekelnek a munkahelyi gondjaim, az ne is olvasson tovább.

Már utaltam rá, hogy mekkora szemét a főnökünk a csomagolóban. Jó rég óta csípi a szemünket, hogy több ember helyett dolgozunk mi magyarok. Ha szoltunk azért, hogy mi ugyan azt a munkát elvégezzük 3-an, amit a másik gépsoron 7-en, akkor közölte velünk a boss, hogy ez nem a mi dolgunk, ne foglalkozzunk vele... Már ez is tök idegesítő volt, hogy kétszer annyit dolgozunk, ugyanannyi pénzért.. Ezen kívül folyton ugráltat, baszogat. Ha leülünk pihenni,mint a többiek, akkor kitalál valamit, hogy nekünk dolgozni kelljen, vagy csak simán üvöltözik...
És az elmúlt 2 hétben meg különösen ránk szállt, de legfőképp rám. Nem tudom mi zavarja bennem. Sokkal többet dolgozom, mint a lengyel csajok, mégis úgy akar beállítani engem, meg a többi magyart is mintha lusta állatok lennénk.
Most a legújabb találmánya, hogy nem hallgathatunk zenét munka közben. Természetesen csak mi nem. A többiek igen. Azt mondta, hogy az ő gépsora érdekli, és ott nem lehet zenét hallgatni (persze ez nem tűnhet akkora gondnak más számára, de egy 12, vagy 21 órás műszak, ezzel a monoton melóval elég fárasztó. És zene nélkül sokkal nehezebb).
Tegnap viszont a mi gépsorunkon is dolgoztak lengyelek, akik hallgattak zenét. Nem szólt rájuk. Zoli is vagy 5 órán keresztül ipod-ozott. Én az utolsó egy órában elkezdtem hallgatni zenét, mire közölte, hogy vagy kiveszem a fülemből, vagy jövő héten már nem kell mennem dolgozni.
Itt kiborult a bili. Miután két hete tényleg folyton baszogat, üvöltözik, szemétkedik, így elegem lett. Elszakadt a cérna. Kimentem, hogy lenyugodjak, erre kijött még pofázni nekem, hogy mi van, ma nem dolgozom? Jól elbőgtem magam. Megpróbáltam neki elmagyarázni, hogy egy csöppet idegesítő, hogy folyton engem szúr ki magának.
Hihetetlenül szar volt, hogy nem tudom magam úgy kifejezni, mint magyarul. Csak alapszavakkal tudtam kommunikálni. Present Perfect Continue, meg anyám... Fenének se jut ilyenkor eszébe, amit a suliban tanult... Szerintem magyarul is beszélhettem hozzá, mert annyira ideges voltam, hogy nem tudtam figyleni erre... Meg hulla fáradt is voltam. Persze már műszak vége volt...
Azért megértette, hogy mit akarok, csak olyan hülyén éreztem magam, hogy nem tudom úgy elmondani, ahogy szeretném... Kurva szar helyzet, hogy nem tudod megbeszélni valakivel, hogy gond van... És az ember nem rohangál kisszótárral, hogy megtalálja a megfelelő szavakat... Na mindegy...

Közölte, hogy ő nem pikkel rám, hanem csupán nem vette észre, hogy a többiek zenét hallgattak. Na persze... Engem persze azonnal kiszúrt.

Ami mondjuk jól esett, hogy mindenki mellém állt. A lengyelek is ott vigasztaltak, meg segítettek, meg még az egyik angol faszi is, aki szintén ott dolgozik, ő is közölte, hogy az Andy egy fasz, nem kell vele foglalkozni... Mindenki utálja őt. Ettől persze nekem nem lett könnyebb, de legalább jól esett...

Úgyhogy most nem tudom mi legyen. Hagyjam, hogy továbbra is megalázzon, meg lenézzen, vagy hagyjam ott a munkát, de akkor meg nem lesz pénzem, csak minimális a takarításból. Most hogy hazautazom meg pláne nem találok munkát... Szóval nagy a dilemma....
Egyrészről nem kéne hagynom, hogy egy ilyen fasz miatt elessek egy csomó lóvétól, de én nem tudom magam függetleníteni az érzéseimtől. Nem tudok nem foglalkozni azzal, ha baszogatnak. Norbi meg Zoli azt mondja, hogy szarjam le. Csak az a baj, hogy én nem tudom leszarni. Engem rohadtul idegesít és nap közben is ezen rágom magam.
Pisti azt mondja, hogy többet ér a büszkeség, mint a pénz. Szerinte nem szabad hagyni, hogy így lenézzenek, megalázzanak. Szerinte nem kéne többet mennem dolgozni.

Én meg nem tudom mi legyen...

Úgyhogy most megy a gondolkodás ezerrel.

Ma még elmegyek csomagolni, aztán meglátjuk mi történik...

Azért gondoljatok rám...

anta

2008. április 4., péntek

khm...

Nos. Néhány dolog kimaradt, pedig be akartam írni, csak lüke vagyok...

Az egyik legfontosabb, hogy Tamcsi barátnőm babát vár!!!!
Hihetetlenül örülök és nagyon gratulálok Nektek!!!! És azt is örömmel olvastam, hogy november 7-re vagy kiírva, ami azt jelenti, hogy Skorpió lesz :) Kössétek fel a gatyátokat :) Nem vagyunk egyszerű esetek... :)

A másik, amiről megfeledkeztem kicsit, hogy nem csak én megyek ám haza mostanában. Szinte az egész magyar brigád, akikkel összejárunk, honvággyal küszködik, így sokan térünk haza. Ferkó már el is hagyta ezt az esős, vacak Angliát :) És már otthon van 2 napja. A mázlista :) Egy hét múlva viszont érkezik is vissza.
Zoli jövő héten tér haza, majd rá egy hétre Norbi is meglátogatja a családját. Ők együtt jönnek vissza, Zoli kocsijával. Lesz itt még egy verda :)
Aztán ugye én/mi is hazalátogatunk! Nagyon várom már!!!

A másik dolog, amit akartam írni (bár közel sem olyan lényeges, mint az előzőek), hogy olyan furcsa itt, hogy még csak április eleje van, de este 8kor még világos. Ezt nagyon tudom élvezni. A pénz mellett még egy pozitív adalék ehhez az országhoz! De sajnos a nap ritkán süt, viszont a szél annál többet fúj. Az esőről nem is beszélek, az magától értetődő...

Na, csak ennyit akartam.
Mindenkinek pussssz
a

2008. április 3., csütörtök

Újabb hét, újabb események

Ez a hét buli mentes volt, de nem is baj, mert van mit kiheverni, feldogozni. Viszont nem teltek a napok eseménytelenül.
Nagy hírem, hogy hazalátogatok!! Először csak egy kis 3 napos szösszenetre április 21-23. Ekkor lesz a Pránanadi 4/a tanfolyam, és arra mindenképp szeretnék menni. Már le is foglaltam a repjegyet, úh nemsoká irány Magyarország!!
Egy kicsit nagyobb lélegzetvételű otthontartózkodást tervezünk május 5-12 között. Ez is szinte már majdnem biztos, csak még Pisti munkahelyéről várjuk a rábólintást. De sztem nem lesz gond. De jó lesz otthon lenni kicsit!!! Hiányzik sok minden otthonról. Főként ti, család, barátok. Bár az internet által tényleg közelebbnek érezlek titeket, mint amennyire vagytok, az ölelést mégsem pótolja... Meg még sok minden mást sem....
Na, de vissza a fő sodrásba. Hogy mik is történtek a héten. Mivel eldöntöttem, hogy amikor májusban hazamegyek, autót fogok venni, így vezetés órákat veszek Pistitől :) Szegényt eléggé sajnálom emiatt. Egyrészt 3 éve nem vezettem, másrészt akkor is szörnyen ment. Folyton félek, ha a volánnál kell ülnöm. Úgyhogy az a minimum, hogy folyton elbőgöm magam, ha vezetnem kell. De természetesen rutintalan is vagyok, úh hülyeséget hülyeségre halmozok vezetés közben. De ő legtöbbször türelmes, és ez nagyon jót tesz az önbizalmamnak!
Nos, az igazsághoz hozzátartozik, hogy automata váltós kocsit szeretnék venni, mert Pistinek is ilyen kocsija van és ezen tudok gyakorolni (úh duplán égő, hogy nem megy a dolog...). Természetesen ha nem így lenne, akkor is automatát vennék. Gyűlölök váltani, úh így lesz a legjobb...
Már nagyon várom, hogy legyen egy saját kis autóm :) Csak merjem majd vezetni... Ja és elvileg ketten fogjuk kihozni ide Angliába Pistivel... Hajjaj....

A másik "nagy" történés, hogy ahogy írtam, arról tudok beszámolni, hogy újra minden rendben van köztünk Pistivel. Nagyon nehezen ment a békülés, de a kompromisszumok sokat segítettek a helyzeten (ugye Sankó :)) Így azért sokkal jobb itt lenni. Nagyon sokat tanulunk egymástól, én azt gondolom. Türelmet elsősorban. Én legalább is biztos. Rám is fér. És annyi mindent kapok tőle. Szóval nagyon jó most minden és remélem ez már így is marad...

Egyébként a szokásos mederben zajlik az élet. Hétfőtől péntekig takarítunk Norbival napi 2 órát. Csütörtök, péntek és szombat este pedig még csomagolunk is a gyárban (amit tényleg egyre jobban utálunk. A saját gépsorunk vezetője egy akkora f*szkalap, hogy valami hihetetlen. Egyre jobban kezd betelni nálunk a pohár. De még egy kicsit ki kell tartanunk, mert amíg vissza nem jövünk a szabiról, nem igazán tudunk másik helyet találni. Szóval még pár hét és otthagyjuk a csomagolót. Remélem).

Viszont sajnos (nem tudom, hogy az itteni kaja miatt, vagy mi a fene miatt) de nagyon hullik a hajam... Ez elég kétségbe ejtő, mert eleve nincs sok... Úh tömöm magamba a vitaminokat, de egyenlőre nincs sok javulás... Otthon lehet, elmegyek majd vmi orvoshoz ezzel is...
De ha van vmi tuti tippje valakinek hajhullás ellen, azt örömmel fogadom...

Lassan indulunk csomagolni, úh be is fejezem. Jövő hét csütörtökön lesz friss (a munkahelyi képeket is akkor fogom felrakni)

Addig pedig itt van pár kép a házról, ahol élünk :) Sztem nagyon jó kis kecó. Szeretek itt lakni.

Pusszantás mindenkinek
a

A ház, ahol élünk

" Itt lakom, látod ezaza ház..." :) (plusz Norbi autója...)

Van kis hátsó kertünk is. Ennek kihasználtsága jelenleg nem túl nagy, de alig várjuk, hogy jobb idő legyen... Akkor majd rendezünk kerti party-kat is, a szomszéd nagy örömére...

Ez a kép fogad, amikor belépsz az ajtón.

A szépséges fürdőszobánk

És a hatalmas sarokkád!!!

Konyha, ami legtöbbször ilyen szép rendben van tartva, különben kapunk a fejünkre Norbitól... :)

Minden buli helyszíne, a nappali...

...és a számomra kicsit szokatlan kanapé

Végül, de nem utolsó sorban, pár kép a saját birodalmunkról...

Pistivel közösen szereltük a bútorokat :) (egy két csavar ugyan hiányzik innen-onnan, de ez nem látszik:))
Ezt főként Norbi szerelte össze. Köszönet érte :)