2014. február 25., kedd

Early experiences

Az van, mint mindig...
Mindig elfelejtem, milyen ez az érzés. Gyomor összeszorúl, szív görcsöl, cica ráül a mellkasomra. Sosem érzem ezt Manchesterben, és mindig meglep itt.
24 óra sem telik el és már mennék haza. Akár hová mentünk be a nyomorult, leharcolt, boldogtalan, szomorú/agresszív fejek. Az utakon a helyzet katasztrófa. Mindenhol elítélő pillantások... Ma használtunk bkv-t, míg átvettük a bérautót. Komolyan az utazás végére már alig kaptam levegőt a rengeteg negatív embertől. Fojtogat ez a hely.
Komolyan én kérek elnézést minden helyen, hogy ott vagyok és költöm a pénzt, hogy az alkalmazott, aki éppen a búvalbaszott fejével éppen kiszolgál, megkapja hónap végén a fizetését. Komolyan mennyi pénzt kell otthagynom, egy egy szaros mosolyt kaphassak már egy boltban és ne én érezzem már magam kellemetlenül, hogy egyáltalán beléptem a boltba...
A gépünk még nem szállt le 24 órája, de már pretty much homesickem van vissza Manchesterbe.
Nyilván anyuékat mindig jó látni boldog vagyok, hogy átölelhetem őket. A gyerek velünk van és tök jó, hogy itt csacsog a fülünkbe, és hogy mennyire megörült, mikor a sulinál megleptük, hogy mi vártuk ott, nem az anyja, és imád velünk lenni. És nekünk is erre kéne csak koncentrálni. De amikor közli a plasztikai sebész, hogy az adóhivatal törvénytelen módon elvitte - többek között - az én anyagomat is, mert eljárást akarnak indítani egy csomó ember felé, hogy miből is van pénzük plasztikai sebészre - ez persze nem így van kommunikálva kifelé -, és hogy van rá esély, hogy engem is megkeresnek... (honnan lenne rá pénzem b..meg?! Lehet, hogy megdolgoztam érte, és a keresetemből futja? Do apologise!)
Szóval akkor hálát adok mindennek, hogy több, mint hat éve fölszálltam arra a repülőre és sosem néztem vissza...

2014. február 8., szombat

Have been a while...

Nem tudom mennyire van értelme ennyi idő után írni, de ihletet kaptam, és úgy voltam vele, miért is ne?
Szóval már többször eszembe jutott, hogy írnom kéne, de valahogy sosem vettem rá magam.
Aztán a facebookon azt a kellemetlen felismerést tettem, hogy van egy olyan mappa a bejövő üzenetek között, hogy 'other'. Ide azok a levelek érkeznek, amik a nem ismerősöktől érkeznek. Ezek egy része persze spam meg gagyi csajozós üzenet idegenektől, de nekem nagyon sok olyan levél is volt, akik a blogom alapján találtak rám, és tanácsot, segítséget kértek, még egy régi ismerősömmel is így találtunk egymásra.
És ott volt Gábor, aki leírta, hogy mekkora hatással volt rá a blogom, és hogy nagyban befolyásolták az írásaim arra őt és a párját, hogy kiköltözzenek Angliába.
A kellemetlen része az volt, hogy mindezt 10 hónapja írta! Én pedig mit sem tudtam a dologról... Képzelhetitek, mennyire égett az arcom, mikor felfedeztem ezeket a leveleket... Nagyon nagyon rosszúl éreztem magam.
Szóval Gáborral azóta maratoni blogbejegyzés szerű üzeneteket írogattunk egymásnak, és mindketten ihletet kaptunk, hogy írjunk a blogunkba is.
Itt az ő blogja is, merthogy mióta kint van, ő is ír:
London Gábor
Még csak 10 hónapja élnek itt, de már a párjával közös lakásba tudtak költözni, jó munkahelyük van, és olyanok, mint mi. Küzdenek, hajtanak és nem állnak meg panaszkodni, merthogy nincs is nagyon mire. Mindig tudsz találni magad körül szar dolgokat, de te döntöd el, mire koncentrálsz, mire fordítod az energiád. Hogy eléred-e a céljaidat, hogy sikeres leszel-e, az ott kezdődik, hogy milyen a hozzáállásod.
Rengeteg minden történt velünk múlt évben, ezekről azért briefly beszámolnék.
2013 legnagyobb eseményem, hogy Norbi November 8-án megkérte a kezem!!
Erre vártam kislány korom óta, és nem is kellett csalódnom. Gyönyörű a gyűrű (70 gyémánt csücsül benne, csilli-villi, csodaszép)



Norbi nagyon kitett magáért a lánykérésen. Álomba illő volt :-)
Tervezzük az esküvőt, ami jelenlegi állás szerint Jamaicán lesz 2015 november végén.
Erről majd írok többet, ha folytatom a blogírást...
Ezen kívűl munka terén is fejlődtünk. Megkaptam októberben a permanent contractomat végre a cégtől, több, mint 3 év után, illetve recently bekerültem egy shift patternbe, azaz mostmár nem random módon vagyok beosztva, hanem kiszámíthatóan első héten reggeles vagyok, másodikon estis, harmadikon éjszakás. Ezzel végre kiszámithatóbb lett az életünk.
Norbi elkezdett egy engineer sulit, remélhetőleg év végére ő is váltani tud munka terén! Nagyon igyekszik. A tesztjei eddig nagyon magas százalékosak (85-98%). Nagyon büszke vagyok rá!
2013 a sport éve volt. Nagyon ráálltunk az erősítésre és a futásra. Nekem megvolt az első futóversenyem, ami a Cancer Research UK rendezett, és a rák megelőzésére gyűjtik a pénzt. 5 kili volt, nekem akkor még kihívás. Azóta már futottam 10km is, de újra bele kell jönnöm, mert szeptemberben ott a Tough Mudder, amire nagyon fel szeretnénk készülni!
A gymbe is visszatértem a műtétem után, a lábamra és a fenekemre sikerült 4kg izmot rápakolnom! Egyre formásabb, tónusosabb a testem! Most kezdtem a felső testre is edzeni, reméljük nyárra már ott is látható lesz a különbség.
A cici műtétem az egyik legjobb döntés volt. Nagyon szép az eredmény, és tökéletesen illik a testemhez! Minden rendben van, semmi komplikáció vagy elváltozás nem volt és hát mostmár talán nem is lesz :-) minden utasítást betartottam, járok kontrollra, úgyhogy tényleg minden jó ezen a téren is.
Az életünk fejlődik, most kirándulgatni kezdtünk el. Novemberben a Lake District-nél töltöttünk el 3 napot (ott kérte meg Norbi a kezem), Januárban Edinburgh-ben szálltunk meg egy hosszú hétvégére. Teljesen elvarázsolt az a város, lélegzetelállító :-)
Idén többször szeretnék ilyen hosszúhétvégés city breaket beilleszteni a programokba...
Szóval továbbra is minden csodálatos, és remélem, hogy vissza tudok térni az íráshoz..  will see!