Amiről nem tudok és nem is akarok...

Életem talán legkeményebb időszakán vagyok/vagyunk túl. Nem szeretnék erről írni (bár Norbi mondta, hogy szerinte nyugodtan írjak róla...), mert nem olyan téma, amihez olyan embereknek is közük lenne, akik csak úgy betévednek ide, úgyhogy ez a nagy horderejű és nem kevésbé fájdalmas és nehéz téma nem kerül kiírásra.

Mindenesetre annyit azért elmondok, hogy megismerkedhettünk az angol egészségüggyel közelebbről is. Nem kívánom senkinek ezt az élményt. Szörnyű, borzalmas, rettenetes... Olyan lassúak, ígérgetnek fűt, fát, mindennek az ellenkezője történik... Nyílván egy-két szempontból jobb, mint a magyar egészségügy. Felszereltebbek a kórházak, modernebb eszközökkel dolgoznak, de az orvosok, főleg az ápolók, nővérek felkészültsége a béka segge alatt. Félelmetes.

Egy hétig tartott a szoros kapcsolat a kórházakkal, orvosokkal, mostmár hála az égnek kezdünk visszarázódni a normális kerékvágásba.

Ezúton szeretném megköszönni mindenkinek, aki támogatott minket, akár lelkileg, akár fizikailag! Nem ment volna nélkületek!! Andris, Téged külön kiemelnélek, mert Te tényleg minden pillanatban ott voltál, amikor szükségünk volt Rád! Ezt nem tudom talán soha meghálálni... Köszönöm!
És Kata Drága! Nélküled sem mentem volna sokra! Tudom, ha meg tudtad volna oldani, kijössz hozzám, de az élet most azt a játékot játssza velem, hogy teljesen egyedül, vadidegen környezetben, idegen nyelven kell kőkeményen helytállnom. De Te lelkileg tudtál támogatni úgy, ahogy senki más. Köszönöm!

Most inkább azokról a dolgokról írnék, amik ezen az incidensen felül történtek velünk, mert az publikusabb :)

Szóval elkezdtük a lakásfelújítást. A középső szobával kezdtük. Mi, a nagy festők, nekiálltunk mélybordóra kipingálni a szobát :) Én is festettem már, meg Norbi is, de lássuk be, világos színt más festeni, mint sötétet. Nagyon nagyon más. De mivel mi ezt nem tudtuk, nekiálltunk magunk. Öööööööö. Nos. Pöpetnyit csíkos és foltos lett a fal :) Andris mikor meglátta, picit elképedt, majd közölte, hogy nem biztos, hogy ki tudja javítani :) Neki 7 évig ez volt a szakmája. De azt mondta, ha legközelebb festenénk, előbb szóljunk neki :)
Azért persze nekiállt, és két réteggel már nagyjából sikerült eltüntetnie a kontárkodásunkat. Még vár egy réteg a szobára, de azt a fent említett okok miatt még nem tudtuk megejteni...
Ha az megvan, jön a nagyszoba.

Másik nagy projekt most a Honda rendbehozatala. Sok mindent vásárolt Norbi a verdához mostanság, mindenféle bontókban, hogy össze tudja rakni és Mo-ig el tudjunk vele gurulni. Vett hátsó lökhárítót meg megcsináltatta a főtengelyt, vett 4 gumit felnivel, nagyon jó állapotút és nevetséges áron. Meg még mindenféle bizbaszt, amiről nekem fogalmam sincs, de nagy lelkesedéssel szerelgetik, úgyhogy reméljük hamarosan életképes lesz a kicsike.

Ezen kívül inkább csak apróbb dolgok történtek, de nekem ezek is fontosak.
Múlt héten, mivel Norbi itthon volt betegszabin, nekem pedig dolgoznom kellett (mivel előtte lévő héten nem mentem dolgozni, hogy Norbival lehessek éjjel-nappal a kórházban), így többször ő főzött nekem. Volt, hogy meglepiből elhozta nekem a munkahelyemre és ott a kocsiban kajáltunk :) Be kell valljam, nem sok pasi tett meg értem ilyeneket és nagyon nagyon jól esett ez nekem. Olyan kajákat csinált, hogy hmmm. Norbinak többször kéne főznie. Az ilyen tehetségnek teret kell engedni :D
De viccet félretéve, ahhoz képest, hogy tényleg nem túl gyakran adódott az életében, hogy főznie kelljen, egyszerűen briliáns kajákat csinált :)

Péntek este meg elmentünk Liverpoolba megint. Most sem volt semmi különösebb cél, csak olyan jó sokszor csupán maga az, hogy utazunk. Bementünk egy parkba, amit épp most építettek újjá, ott sétálgattunk meg beszélgettünk, de nem volt nagyon jó idő, úgyhogy inkább kocsikáztunk többnyire.

Ja igen. Apropó kocsikázás. A héten volt egy kis időnk, így elmentünk a Trafford Centre egy kihalt parkolójába, hogy Anta gyakorolhassa a vezetést. Hát nos......... Ugye az automatával semmi gondom, meg a forgalomban haladással sem mostmár. De a váltás még mindig nem jó barátom. Sőt. Kifejezetten az ellenségemnek tekintem a váltót és a kuplungot. Mondtam Norbinak, hogy sztem soha nem fogom megtanulni én a vezetést manuális váltóval, de mondta, hogy hagyjuk a hülye dumát, tavaly is ezzel a szöveggel jöttem, amikor automatán tanítottak és abba is belejöttem. Hát remélem igaza lesz, de egyenlőre azt érzem, hogy ez nekem sosem fog menni.

Meg ami a másik baj, hogy elzavartak minket a parkolóból, merthogy az privát terület és ott nem gyakorolhatok, még akkor sem, ha megvan a jogsim. Vitatkoztam a pasival, hogy ezt nem értem, ez egy hivatalos parkolója a centernek, itt autók szoktak parkolni, most én miért nem gyakorolhatok. De sajnos nem sikerült meggyőznöm. Viszont így nem sok ötletünk van, hol is gyakorolhatnék, mert ezzel a "tudással" forgalomba még nem mehetek. Még ott tartok, hogy mondogatom magamban, hogy kuplung, kettes, lassan felenged, gázt finoman nyomni...stb. Nem mondhatni, hogy automatikus reflexszé vált volna a váltás folyamata :D

Egyébiránt húsvétkor nálunk rendeztünk egy hármas szülinapi party-t, mert Zoltn-nak, Szilvinek és Szotinak is az idő tájt volt a szülinapja. De mivel elég szomorú kimenetel volt a bulinak, így erről most nem írnék részletesebben, majd rakok fel azért pár képet. Előtte meg Andrissal meg Zitussal voltunk egy pubban, ahol mi Zituval nagyon jól éreztük magunkat, mert tömve volt a hely pasikkal, viszont ebből kifolyólag Norbi meg Andris egyáltalán nem érezték jól magukat :) Nehéz a pasik sorsa :)

Melcsi látogatott hozzánk most hétvégén. Na jó, ez így nagyképű volt. Valójában Ferkóhoz látogatott, de ránk is szánt egy kis időt :P
Elmentünk hatan (Melcsi, Ferkó, Szilvi, Szoti, Norbi meg én) egy közeli arborétumba. Gyönyörű szép volt a hely. Olyan szép színes virágokat láttunk mindenhol, hogy az embernek káprázott a szeme.
Aztán beültünk egy mekibe dumálni. Melcsi úgy néz ki, hogy szeptemberben költözik ki Ferkóhoz végleg, aminek én nagyon örülök :)


Viszont (sajnos) az a helyzet, hogy Szilvi meg Szoti hazaköltöznek. Én azt mondom sajnos, de nyilván Szilvi örül, hogy hazamehetnek. Én megértem valahol, mert otthon bekínáltak neki egy nagyon jó munkalehetőséget, és itt meg már lassan egy éve a csomiban dolgoznak, ami megértem, hogy nem egy életcél. De én akkor is szomorú vagyok, mert nagyon szeretem őket és nem jó érzés, hogy az amúgy sem túl nagy csapatból elmennek ketten. De persze ki tudja még mit hoz az élet :)

Voltunk Szotival meg Norbival autó árverésen. Hát ez nagyon érdekes élmény volt!!
Egyrészt még sosem jártam ilyen helyen Mo-on sem, hát még külföldön. Iszonyúan kellett koncentrálnunk, hogy megértsük mit is mondanak be a mikrofonba.
Mindenestre döbbenetes árak voltak. Szoti többször közölte, hogy akkor ő most megy és magára gyújtja a mercijét, mert azon az áron, amiért a kocsiját vette ott az árverésen fantasztikus kocsikhoz lehetett hozzájutni!
Nekem a legjobban azért fáj a szívem, mert volt ott egy Volvo s80 T6. Full extra. Tényleg minden volt benne, ami szem szájnak ingere, még műszerfalba visszahúzódó navigáció is működött benne. Természetesen fantasztikus állapotban volt a verda. És összesen 950 fontért kelt el!!!! Az 300 ezer magyar forintocska. Ez valami hihhhetetlen... Szóval azért nagyon nagyon vérzett a szívem :(
De voltak még döbbenetes árak, meg verdák, úgyhogy valószínűleg gyakran fogjuk azt a helyet látogatni, és egyszer majd lehet onnan veszünk álomautót :)

Mostmár egészen biztos, hogy bálnát veszünk. Én a végsőkig arra szavazok, mert egyrészt olcsóbb és jelenleg azt tudnánk megengedni magunknak, másrészt meg automata, ami számomra kimondhatatlan megkönnyebbülés lenne. Mondjuk elképzelem magam, ahogy egy bálnát vezetek... Háááát. Vicces :) De majd megszokom hamar biztosan :)

Pénteken úgy néz ki lefoglaljuk a nyaralást. Még mindig nem döntöttük el véglegesre hova is menjünk, de sztem vagy Majorca, vagy Lanzarote a nyerő. Mindenképpen június elején megyünk, mert akkor a legolcsóbb. És arra már nem kell sokat várni :))) Majd megírom a részleteket, amint lefoglaltuk a témát :)
Jajjj, nagyon várom már! Tengerpart, NAPFÉNY, pihenés, lazulás. Hát, nagyon szükségünk van rá. Elég kemény dolgokon mentünk keresztül az utóbbi időben...

Orsi barátnőm hathatós segítségével eljutott hozzám a Twilight sorozat első kötete. Nem egészen egy nap alatt ki is olvastam. Zseniális könyv!!! Vámpíros romantikusos, de nálam most előkelő helyet foglal a szívemben Edward és Bella :) Mondhatjuk, hogy egy újabb világ, aminek a fanatikusa lettem.
Viszont tegnap kiderült, hogy két kolleganőm, Marta és Kylie is nagy rajongók, úgyhogy mostmár együtt sóhajtozunk :)
Norbival megnéztük a filmet, ami a könyvből készült. Totálisan büszke vagyok Norbira, mert ez az első romantikus film, amit megnéztünk közösen. Egész jól bírta. Csak néha szaladgált el a laptop elől :) Nekem persze nagyon tetszett :)
Ééééééés. Nagyon ügyesen letöltöttem a netről a könyv többi részét is. Most belecsaptam a New Moon-ba. Végre megint angolul olvasok. Mondjuk számomra nem annyira szórakoztató, mint magyarul, de csak így érhető el jelenleg a könyv, úgyhogy beérem ezzel. Viszont meglepően gyorsan haladok az olvasással. Gyorsabban, mint mikor régebben olvastam angolul regényeket.
Norbi segített felhekkelni a könyvet az iPhone-omra, úgyhogy mostmár munkaidőben is tudom olvasni :)

Anta a workaholic :DD

Voltunk moziban is nagy csapattal. Megnéztük a Fast and Furious 4-et. Nekem konkrétan nem tetszett annyira, mert kicsit uncsi volt. Kevés volt benne a jó kocsi. De Vin Diesel és Paul Walker mindenért kárpótolt :) De itt is megfigyeltem, hogy egészen jól értem az angol szöveget. Fejlődik az ember, akarva akaratlanul :)

Most hirtelen ennyi, aztán majd ha eszembe jutna valami, akkor kiegészítek

Cupp
Anta