Ellenben nekem egy stressfull tortúra.
Mert a váró tele van nagytestű kutyákkal, akik morognak, meg ugatnak (nyilván egy macskával a kezemben nem én vagyok a kedvenc), így már az ajtón sem mertem bejönni.
Én ugyanis rettegek a kutyaugatástól.
A kutyáktól csak azért félek, amiért a lufitól és a villámlástól is. Törvényszerű, hogy vmi ijesztő hang követi.
Rettegek.
Szóval álldogálok az ajtóban a váró előtt, pityergek, erre egy nővérke jön és bevezet egy külön váróba, ahol nincsenek kutyák. És biztosít arról, hogy nem én vagyok így egyedül, sok cicás gazdi fél a kutyáktól, és ő ezt tökre megérti:)
Én azért még remegek kicsit, de legalább nem néztek hülyének, legalább is nem mutatták...
- Posted using BlogPress from my iPhone
Location:Courtyard Dr,Walkden,United Kingdom
1 megjegyzés:
Tökre megértelek...
Én ugyanígy érzek, mikor a Marcit visszük az állatorvoshoz.
Bár én nem a hangoktól félek, hanem szimplán a nagytestű kutyáktól.
Megjegyzés küldése