hogy annyira nem tudom elhinni, hogy már ennyi idős vagyok, egyszerűen ez az életkor nem illik hozzám.
Nem tudom feldolgozni...
A fiatal korból tartok az öregkor felé, és ez nem szerepelt a terveim között. Hogy a tökbe fogok ezzel megküzdeni???
Még huszonakárhány, de pár hónap, és átlépem a 30-at... Ez egyszerűen feldolgozhatatlan...
Kiboríííííííít.........
14 megjegyzés:
Igen, ezzel én is küzdök most, egyelőre nem én állok nyerésre... Pedig sokkal egyszerűbb lenne elfogadni, mert tenni nem lehet ellene...
30? Majd meglatjatok, hogy az meg semmi ;)
Ismerős. :) De hidd el, igaz, hogy mindenki annyi, amennyinek érzi magát. A valós korod csak egy szám, tekints is akként rá, ne foglalkozz vele. Élj, ne gondolkodj a számon, ráérünk később is pánikolni, amíg nem érezzük, hogy valójában mennyi idősek vagyunk, addig nincs gond ;)
Anta ! Ne haragudj, hogy ide írom. Hány kg vagy hány centihez? Mert nem tudom eldönteni kéne-e fogyókúráznom!
Névtelen!
Alapvetően 53 kiló vagyok. 170 cm a magasságom.
DE!!!!!
Én nem azért fogyóztam az elmúlt 7-8 hónapban, mert dagadt lennék, hanem mert nem volt más módszerem, hogy az alakomat formáljam!! Mivel a tetoválásom készítése alatt tiltott volt a konditerem, vagy bármilyen testedzés, így csak így tudtam kontrolálni magam.
Semmiképp sem követendő példa! Tegnap én is újra elkezdtem edzőterembe járni, mert végre lehet (a tetkót csak szeptemberben folytatjuk, addig lehet), így a súlyom már nem annyira lényeges. Én azt gondolom, hogy olyan 55 kiló körül fogok mozogni, ha elkezdem építeni az izmaimat. Viszont ez sokkal szebb alak lesz, mint amikor 50 kilóra lefogytam és minden izmomat is elvesztettem a zsírommal együtt.
Nem tudom hány kiló vagy, de a fogyókúra nem jó megoldás! Nekem sajnos nem volt más, mivel mozognom nem szabadott...
Eszti, Dora, Vera!
Tudom, hogy butaság ezen kiakadni, de van amikor, így rám tör. Valahogy hihetetlen, elképzelhetetlen, hogy mindjárt átlépem a 30-at. Olyan, mintha nem is én lennék... Nem tudom megfogalmazni rendesen. Sokszor még mindig ott tartok, hogy 18 éves vagyok, épp a ballagás után. És hova a picsába repült el 12 év??? Na mindegy...
Ezen tényleg nem lehet változtatni... A ráncokat is el kell fogadnom a szemem alatt... :(
Érdekes, én a ráncaim miatt mondjuk huszonévesen jobban aggódtam :D 30 után is ugyanaz lesz minden, elárulom, akkor majd a harmincötre parázik az ember, de emlékszem, anyu például az ötvenre volt teljesen rástresszelve :)
4x felett az igazi a parázás!:)
Bár én nem érzem magam annyinak amennyi vagyok, de azért a qrva tudat, hogy repül az idő...:/
Igen Judit, egyetértek. Az a tudat, az borít ki. Hogy mikor telt el 12 év hipp hopp? Miért van az, hogy a sulis évek 2x-3x olyan hosszúnak tűnnek, mint az azóta eltelt idő? If it make sense...
Mazsi, tudom, hogy ráparázok, de nagyon feldolgozhatatlan egy dolog ez nekem. Képtelenség, hogy én 30 éves legyek. És igen, kurvára sajnáltam még pár éve azokat a barátnőimet, akik épp betöltötték a 28-at, és mondjuk én voltam 22... kibaszott öregnek gondoltam őket. most meg én vagyok kibaszott öreg egy csomó mindenki szemében :(
10 évvel fiatalabb vagyok nálad és mégis fiatalnak érezlek. : }
Csókolom néni!
Tetszik a néninek írni ezen a héten is legalább egy posztot?
:-D
Én meg tíz évvel vagyok öregebb és mégsem érzem, hogy vége lenne a világnak, sőt... :-)
Én is kiborultam a harminctól :) Pont ugyanezt éreztem, hogy leragadtam valahol 25-nél, annyinak éreztem magam, és nem értettem, hova ment el öt év. Nem csoda, hogy a gimis éveket hosszabbnak vagy eseménydúsabbnak érezted, akkor sokkal több élmény éri az embert szerintem, mint a felnőttkori taposómalomban. :)
Anta, ne vedd bántásnak, inkább tanácsnak: a sok szolárium, napozás, és a még több önsanyargató koplalás sajnos csak még jobban öregíti az ember bőrét, arcát... a dohányzásról már nem is beszélve! Szerintem mindezek nélkül nemhogy fiatalabbnak éreznéd magad, de annak is tűnnél! Puszi!
Megjegyzés küldése