Nem nagyon volt kedvem írni az elmúlt napokban. Mert bár több barátommal is találkoztam, meg igyekeztem elterelni a figyelmemet, de már iszonyatos honvágyam volt. Rettenetesen hiányzott Norbi, Macska úr, a házunk, Mcr, még a munkám is.
Szokásos mo-i depresszió telepedett rám, alig vártam, hogy jöhessek el.
Persze jó volt a szüleimmel is ennyi időt eltölteni, és ők mindent elkövettek, hogy jól érezzem magam - amit itt is köszönök -, én már iszonyúan vártam a vasárnapot, hogy végre hazautazzak:-)
Múlt héten kijutott sok személyes jellegű izgalomból is. Rettentően felhúztam magam, és kiakadtam, de erről többet nem írhatok. Tudjátok, a régi nóta. Nekem kell az okosabbnak lenni... blablabla
Plusz csütörtökön ugye újra találkoztam a dokival, aki megmutatta ezt a masszázs technikát... Hááát, nem nőtt a szívemhez...
Ugye erre azért van szükség, mert a műtét során egy nagy üreget alakítanak ki, amibe belehelyezik az implantátumot.
Ez az üreg napról napra zsugorodik, plusz a szervezet elindít egy tok képződési folyamatot. Mivel az implantátum egy idegen anyag, ezért ezzel a tokkal védekezik a szervezet ellene.
Ezzel még alapvetően nincs is baj, a veszélye ennek a toknak ott van, ha túl "szűk" lesz az implantátum körül, azaz, ha kialakul a tokzsugorodás.
Ez ellen a doki ugye sok dolgot tett (érdes felületű az implant, azaz jobban meg tud "kapaszkodni". Izom alá ültette be, így jobban védve van. A legprofibb technikát alkalmazta, a legmodernebb anyagokkal...stb. Ez volt az ő része. Ezzel már kb 3-4 százalékra csökkentette a tokzsugorodás kialakulásának veszélyét)
De nekem is van felelősségem, és ez a masszázs. Ezzel a módszerrel mozgatom az implantátumot a testemben, így a tok nem tud úgy rászűkülni.
De ez a mozgatás számomra nem valami jó. Egyáltalán nem fáj (illetve egy ponton igen...) viszont furcsa, idegen érzés mozgatni a testemben egy idegen anyagot. Folyamatosan az ájulás szélére kerültem az első napokban... plusz a jobb kezemmel nem is tudtam rendesen csinálni, így a bal mellem érezhetően keményebb maradt pár nap után, mint a jobb. Persze mostmár, hogy itthon vagyok, Norbi segít. Megtanítottam neki a technikát és mostmár kezd bepuhulni a bal mellem is.
3 feladat van, ezt kell napi 3x-4x csinálni, kb 15-20 percig. A második feladatnál a két mellet egymás felé kell húzni, és ilyenkor a bal mellem és a hónaljam találkozásánál egy olyan égető, csípő érzést érzek, mintha savat engednének szét azon a területen. A doki azt reagálta erre, hogy valószínűleg hamarabb jön majd meg a menzeszem, mint várom, és igaza is lett, mert 6 nappal korábban, tegnap este meg is jött. Fáj is most eléggé mindegyik feladat, amikor csinálom...
Tegnap egy picit bepánikoltam, mert zuhanyzás közben a bal mellem alján egy pici csomót éreztem az ujjammal. Látni nem láttszott, de Norbi is kitapintotta. Előző nap még nem volt ott, úh paráztam, hogy ez a tokzsugorodás miatt van biztos, mert nem bírtam rendesen masszírozni a bal mellem.
Felhívtam a dokit, de megnyugtatott, hogy ez nem lehet még semmi ilyesmi, szerinte egy izomcsomó lehet, persze ha nagyobb lesz szóljak.
Azóta el is tűnt, mert Norbi szorgalmasan masszírozta a mellem tegnap egész délután/este:-) Igazán kellemes munkát találtam neki sztem:-)
Illetve a tokzsugorodás ilyen hamar még ki sem alakulhat, mert maga a tok képződésnek is kell 4-6 hét, az én műtétem pedig 17 napja volt, úh tényleg semmi ok az aggodalomra.
A leszorító pántot még kb 2 hétig kell hordanom. Küldenem kell majd pár fényképet a dokinak jövőhét végén, és majd ő eldönti, hogy úgy néz-e ki a mellem, ahogy ő szeretné.
A nagyimelltartót pedig akkor lehet majd levenni, amikor március elején megyek majd kontrollra vissza hozzá.
Viszont mivel nekem eleve szörnyen érzékeny a bőröm a mellkasomon, és most nem is nagyon levegőzik, hiszen éjjel-nappal takarva van a melltatróval és a pánttal, így kipattogzott csúnyán, úh ezt is kezelnem kell. Betadinnal kenegetem, hogy ne fertőződjenek el.
Amúgy mostmár jó minden, helyre állt a lelkibékém, itthon lenni JÓ:-)
Nem akartam ezt a képet feltölteni a netre, de végül meggyőztem magam, hogy ennél bevállalósabb vagyok én, úh itt van az előtte-utána kép (csak annyi photoshopot használtam a másodiknál, hogy a hátteret kicseréltem, mert nem volt túl szép az eredeti háttér... Illetve ez telefonnal lett fényképezve, egy rosszúl megvilágított helyiségben, úh bocs a minőségért... majd lesz jobb :))

5 megjegyzés:
Nagyon szép!!! Mondjuk ez a masszázs elég rémesen hangzik, de tényleg megéri!!!
Köszi Marcsi :) Annyira imádom őket :) Nyilván nem hatalmasak lettek, de a semmiből ekkorát varázsolni, nekem azért fantasztikusnak számít :) Gyönyörű két dombot látok, ha lenézek :) Meg ami vicces, hogy mostmár van olyan terület a mellem alatt, amit nem látok a mellemtől, mert olyan nagy :)Haha :) Zseniális :)
Nem annyira rémes amasszázs amúgy, csak én reagálom túl. Mostmár, hogy Norbi csinálja, már csak bele kéne lazulnom, de nehezen megy... :)
Anta tok jol neznek ki az uj cicijeid :)
Szerintem marha jo, hogy nem azokat az irrealis meretu es tokeletes gomb alaku implantatumokat raktak be, az borzalmas lenne. De ez, ez tok esztetikus!!
Szia!
Mar egy ideje olvasom a bloggodat, nagyon elvezetesen irsz!
A cicieid szuper szepek lettek!
Ezen a torturan en is atestem ugyhogy szinte erzem minden gondolatodat ahogy olvaslak.
Egy tipp az elviselhetetlen melltarto ellen.: Eloszor vegyel fel egy pamut trikot, ra a meltarto es a szoritokotes t / vagy mi a banatot/. Nem fog annyira irritalni, ha nem kozvetlenul a boroddel erintkezik.
Kedves Névtelenek :) Köszönöm, sztem is nagyon szépek lettek. Valahogy tökre illik az alakomhoz, meg nekem természetesnek tűnnek.
Amúgy nem is annyira irritál a melltartó meg a pánt. A baj az, hogy folyamatosan le van takarva a mellkasom, és "nem kap levegőt". Ezért lett pattanásos. De ha majd mehetek újra szoliba, illetve lekerülnek az állandó viseletek, akkor szépen eltűnnek majd ezek is :)
Megjegyzés küldése