Kedvesek, tudom, hogy hanyagolom a blogot, vissza fogok térni, de most vhogy nem csókolgat a múzsa túl gyakran...
Ellenben, írtam egy cikket.. muhahaha.... én meg a cikk írás. jó vicc... na mindegy. Úgy tűnik az embereknek mégis tetszik. Sokan olvassák, meg minden.
Tegyetek ti is így. A téma, a gyerek-nem-vállalás... as per usual.
Ide kattintsatok:
Nem akarok anya lenni!
Csók.A
28 megjegyzés:
Hát, bátor vagy, hogy így meg mered írni, mert biztos sokan fognak támadni miatta.
Én amúgy teljesen megértem a döntésedet. Mindenki éljen olyan életet, amiben ő helyén érzi magát.
Sok sikert, boldogságot, üdv! :)
Szia Anita!
Teljesen egyet értek Veled, én sem akarok gyereket. 30 évesen még nem érzem úgy hogy nekem kellene egy gyerek. Szeretném élni még az életem. Szeretek utazni mivel csak azóta tehetem meg, amióta Angliában dolgozok. Angliában nem pátyolgatják a terhes nőket mint otthon!! Itt dolgoznod kell 7 hónapos terhesen is, akármilyen munkát végzel! Nem ír ki csak úgy az orvos. Sőt 9 hónap után vissza kell menned dolgozni. Nem 3 évet ülsz otthon!!! Ezeket mérlegelve arra jutottam én sem akarok gyereket.
Ok, nem akarsz gyereket. De miert erzed szukseget, h errol vehemens cikkeket irj? Kit gyozkodsz?
(Gyereket nevelni szorakoztato, vicces, erdekes, tele van kihivasokkal es buktatokkal es igazabol sosem tudja meg az ember, h jol csinalta-e. A legjobb barataimat a gyerek reven ismertem meg, a 180 fokos karriervaltasnak is o az oka, miatta lettem tanar, hiaba, engem a masok gyerekei is szorakoztatnak.)
Amugymeg te is voltal egyszer gyerek, toled is irtozott vajon valaki? Lehet, h ezt nem tudod feldolgozni? Felre ne erts, nem akarlak a gyerekvallalasra rabeszelni, sokkal tobben csinaljak, mint amennyi embernek kene, csak azt nem ertem, miert toltottel el tobb orat, h azt a cikket megird? Kit erdekel, h te nem akarsz gyereket???
Zsuzsi,
Nem sok kedvem van most vitába bonyolódni, de ezt az idézetet te tetted ki saját magadról:
"Always remember you're unique.
Just like everyone else. Truth does not change because it is, or is not, believed by a majority of the people." Giordano Bruno
Gondolom nem kell elemeznem...
Az első kérdésedre a válaszom a cikkben van, olvasd el figyelmesen mégegszer.
Mert erről is szólni kell, mert csak negatív visszhangot kap az az oldal, amit én képviselek, mert sok nő nem mer kiállni magáért.
Senkit nem akarok győzködni. Te is nyugodtan gondolhatsz rólam, amit csak akarsz.
Legjobb tudomásom szerint senki nem írtózott tőlem gyerekkoromban.
Tudom, hogy nagyon szeretné sok anya, hogy legyen egy jó kis lelki seb, egy feldolgozhatatlan gyerekkori sérülés, amire ujjal lehet mutogatni, hogy na, látod, emiatt nem akarsz gyereket, mert MINDEN NORMÁLIS NŐ akar. De nincs ilyen. Illetve persze vannak gyerekkori sérüléseim, mint ahogy tán mindenkinek, de köszönöm szépen, terápiában, hosszú évek alatt sikerült mind feldolgozni. A gyerek-nem-akarás megmaradt, mint alapkő.
Hogy kit érdekel, hogy akarok-e gyereket? Hát többek között téged biztosan, ha még a fáradtásot is vetted, hogy kommentelj :)
Meg amúgy az oldalon a második legnépszerűbb cikk jelenleg, úgyhogy gondolom sok mindenki mást is...
Peace,
A
Kedves MM,
Köszi, igen tényelg sok támadás ér. Mivel tényleg igaz szívből, belülről jön ez az érzés, ezért könnyedén meg tudom védeni magam.
Sok gusztustalan hozzászólás is jön, azokkal nem foglalkozom.
De örülök, hogy zászlóvívője lehetek ennek a kérdésnek.
Kedves Névtelen,
Igen, itt egész más a rendszer, de nekem ez szimpatikusabb. Már abból a szempontból, hogy nem hagynak otthon a gyerekkel évekre.
de persze ez csak a privát véleményem
:)
Kedves Anta!
Rögtön az elején leszögezném, hogy nem ítéllek el a dolog miatt, nem is támadásnak szánom az alábbiakat, és abszolút egyetértek azzal, hogy ha nem akarsz gyereket, akkor ne legyen gyereked, sőt még csak meg se kelljen indokolnod.
De olvasva a cikkedet, tudod, hogy pont kit láttam a szemem előtt?
A gyerekemet.
Aki tudja - bár sosem próbálta - hogy ő nem szereti a gyümölcsöt.
Egyiket sem; befogja az orrát, öklendezik ha megkínálom vele.
És őt sem zavarja, hogy mások oda vannak egyik-másik (vagy akár az összes) gyümölcsért.
Ráhagyom, de szerintem sokat veszít azzal, hogy nem kostolja meg.
Allatkertbe is szeretnek az emberek jarni, meg termeszetfilmeket nezegetni egzotikus teremtmenyekrol, biztosan ismered a freakshow kifejezest is. Jeremy Kyle nezotabora is hatalmas, bar bevallom, az nekem mar tul sok. Teged olvasni meg epp eleg freak ;)
Zsuzsi,
Welcome to my playground, enjoy the show:-) x
Tamás, örülök, hogy még mindig olvasol:-)
Én pl undorodom a pókoktól is. Van, aki meg rajong értük. Nekem nem kéne az életembe egy sem. Gondolom van, aki ezt sem tudja megérteni, és biztos abban, hogy sok csodás élményről maradok le póktalan életem során...
Csak a pókoknak lényegesen kisebb a rajongótábora a gyerekeknél:-)
Love,
A
Tamás, jogos a példád, ugyanakkor a két dolog fajsúlya nem ugyanaz. A gyereked, ha megkóstolja a gyümölcsöt egyszer és ízlik neki, enni fogja továbbra is. Ha nem ízlik akkor sem, majd kiköpi és soha többet nem megy a közelébe.
A gyerekvállalást viszont nem lehet kipróbálni. Ha tényleg nem neked való, mert ez is benne van, akkor mit csinálsz? A gyereket nem dobhatod ki, hogy ja bocs, igazam volt, tényleg nem kell. Egy gyereket nem tehetsz be a sarokba, hogy oké, megvolt, kipróbáltuk, nem jött be. A gyerek életre szóló döntés, ahonnan nincs visszaút. Akkor sem, ha nem tetszik, ha nem változik meg a véleményed csak mert kipróbáltad, hogy milyen ha van.
Gyereket szülni, kipróbálásra, olyan szintű felelőtlenség és embertelenség, amire szavakat sem találok.
Ennek ellenére helytállónak érzem a példád, mi gyereket nem akaró nők, valóban nem tudjuk, hogy miről beszélünk, mert sosem volt gyerekünk. Ugyanakkor ez nem ugyanaz és sose nem is lesz ugyanaz, mint kipróbálni valamit, amitől addig irtóztunk. :)
Anita, jó a cikk, javasolni fogom elolvasásra mindenkinek, aki nem érti meg ezt a döntést! :)
Draga Anta!
En annyira szeretem benned azt, hogy vallalod onmagad! Nagyon jol teszed! En nem tamadlak azert mert nem szeretnel gyermeket, igy fogadlak el ismeretlenul is. Masoknak is ezt kellene tenniuk! Mindenkinek joga van donteni a sajat elete felett! En szeretnek gyerkocot es ennek ellenere el tudom fogadni a te allaspontodat! Miert kell tamadni egymast azert mert valaki mas?
Többször hallom, amikor azt mondják valakiről, hogy minek szül az ilyen gyereket?
ha annak van joga az effajta megnyílvánulásra, akkor arra is van joga, hogy befogja a száját. Nincs értekezésem arról, hogy miért jó beleszólni a más dolgába.
Én szeretnék gyereket, de soha nem ítéltem senkit azért, mert máshogyan látta a világot. Ne foglalkozz senkivel, annak semmi értelme, hogy azért vegyél valamit a nyakadba mert...
Sziasztok!
Én magam "véletlen" gyerek vagyok. Van is ebből adódóan tuti 1-2 kisebb-nagyobb lelki defektem, de amúgy minden oké :)
1 valamit biztosan tudtam, nekem csak tervezett gyerekem lesz, hiszen ez a 21. század, nekem ne mondja senki, hogy nem lehetett valahonnan 1 óvszert keríteni. Amúgy felnőtt nőnek legyen mindig 1 db a táskájában! Már csak azért is, mert ő marad "úgy", ha a vágy hevében kockáztatnak.
Gyerek.
1 ideig nem akartam (kamasz éveimben).
Fiatal felnőttként úgy gondoltam, oké, csak az élet rèsze ez is. De leghamarabb túl a 30-on, akkor, ha igazi vágyat érzek az anyaság, 1 baba (meg majd 1 hisztis ovis + 1 szemtelen kamasz iránt, mert ne feledjük! Ez vele jár :) )
25 éves voltam, amikor az anyukámként imádott nagymamám meghalt. Akkor döbbentem rà, hogy mire várunk???
Akkor már vágytam 1 babára.
Annyira nagyon szerettem a fèrjem, hogy látni szerettem volna: KI? lesz belőlünk kettőnkből?
És addigra már úgy éreztem, szeretnék valakit úgy szeretni, nevelni, hogy figyelem mivé lesz, segítek neki kibontakozni, közben pedig tovább adom neki azt a sok történetet, tudást, ami a mi családunk.
Kiderült, nem is könnyen foganok meg, így 2 év múlva lett csak meg a kislányom, és azóta sem fogantam meg többé.
Imádom, szeretem, örülök, hogy az életünk része. Haláli nő! Szèp, okos, kedves, érdeklődő, vagàny, aktív, de tud magával mit kezdeni, nem kell 24 órán keresztül szórakoztatni, és még estig tudnám sorolni, miért annyira klassz csaj, miért annyira jó, hogy van, és hogy pont ő van minekünk.
De hazudnék, ha nem akarnèk még ebből az idilli gyerekből is néha szabadságra menni...
Meg is teszem! Eljárok bulizni, néha pár napra lelépek a baràtnöimhez, vagy kölcsönadjuk nagyszülőnek, vagy átmehet barátnőhöz aludni, mi pedig csak úgy vagyunk a zurammal, mint régen pár napig. Elhúzunk motorozni, bulizni, vagy csak ki sem kelünk az ágyból...
Amúgy végül pedagógus lettem, mert bennem ennyire erős a majd-én-megmondom-a-tutit vágya :)
Rengeteg elcseszett gyereket látok. És rengeteg szülőt, akitől megkérdezném: oszt neked drága minek köllött gyerek????? Inkább védekeztèl volna angyalom!
Vannak barátaink, rokonaink, akik úgy gondolkodnak mint te. Maximális riszpekt, hogy felvállalják, mert még mindig olyan álságos világban élünk, ahol kötelezően illendő gyereket szülni, akkor is, ha a hátad közepére sem kívánod az egészet, és csak szétcseszed a saját & az ő életét is.
Kísérletezni pedig nem szabad a témával! Ez tènyleg nem 1 kiskutya, akinek legfeljebb keresel új gazdát. És mint fentebb írtam, ma végre olyan korban élünk, hogy 1 férfi & 1 nő valóban eldöntheti, vágynak-e utódra?
Egyetlen kockázati tényező maradt csak: későn jut az ember lánya abba az életszakaszba, amikor esetleg feltör a vágy: kettőnket 1 testben látni, amit tudok / hiszek továbbadni.
Amúgy szerintem a gyereknek vérből fakadóan nincsenek kötelességei a szülei felé. Mindenkit a maga érdeme szerint. Legtöbbet azon aggódom, tudom-e úgy szeretni / nevelni, hogy felnőttként majd teljes, önálló, szabad életet tudjon & akarjon élni, de mindig szívből jövő örömmel, ne pedig kötelességből látogasson hozzánk haza. Szerencsére van 1 jó példám, a nagyszüleim így tudtak szeretni, teljes szabadságot adva.
Ha 1 szülő arra érdemtelen, akkor nem várhat kötelességből semmit a gyerekétől.
Bocs, hogy lényegében ideblogoltam hetet-havat, ami a témáról eszembe jutott!
Remélem, a lényeg kihámozható belőle:
1. Tényleg nem kell mindenkinek szülni!
2. Riszpekt annak, aki ezt felvállalja!
3. Az a legszarabb, ha vki észre sem veszi, a gyerektéma abszolút nem neki való lett volna & szegény kicsi nevelését jól el is cseszi.
4. Drukk, hogy ez az érzés örök életedre így maradjon, mert az még a nagy kiszúrás, ha túl későn kezd el jó hangosan ketyegeni a biológiai óra.
Üdv!
Kergeboci
Szerintem jo lett a cikk, es en hidd el, megertelek.
A gyerek meg sajnos nem olyan, mint a gyumolcs, ahogy egy elozo hozzaszolo irta, hogy lehet, hogy jo, de meg nem probaltam. Ha ugy erzed, nem akarsz gyereket, ne vallalj csak azert, mert akkor majd elmondhatod, hogy "Hat, tudtam en, hogy nem kell, es most, hogy van, tenyleg nem akarom", mert attol rosszabb szerintem nincs, ha egy gyereknek ugy kell felnonie, h erzi, a szulei nem akartak ot.
Nekem pl anyukam nagyon szeretne unokat, de mivel en vagyok az egyetlen lanya, mar beletorodott, hogy valoszinuleg nem lesz neki. Nem is eroltette a temat, csak annyit mondott "Neked kell akarni, nem nekem"
Ennyi
Amugy meg tenyleg nem ertem, kinek mi koze hozza, es aki nagyon szeretne gyereket, az biztos arrol irogat cikkeket, meg arrol, hogy de jo terhesnek lenni, meg milyen jo ezt meg azt csinalni a gyerekkel. Akkor az ellenkezojerol miert ne lehetne irni?
Ne haragudj Anta, ez egyaltalan nem a temahoza illik, csak marhara szurja a szemem:
"nem 1 kiskutya, akinek legfeljebb keresel új gazdát"
A kiskutya, es semmilyen mas allat sem 'gyumolcs' (a fenti analogiaval elve), nem kiprobalasra van, ha valaki nem birja atgondolni, akkor inkabb ne is legyen neki.
A dolog kulonos aktualitasa pedig a Husvet es az elo nyulak ajandekozasa. Elszomorito, hogy vannak meg emberek, akik igy gondolkoznak, mint a fenti hozzaszolo.
Legyszi Anta hagyd bent a kommentemet, mert ha csak egy embernek is fordul a kerek egyet a fejeben es nem vesz nyuszikat vagy tegyuk fel csak utana nez a kutyatartasnak mielott vesz egyet, mar megerte. Koszonom!
-----
A temahoz szolva edig, ahogy regebben mar mondtam, nagyon bator, hogy felvallalod a velemenyed es tetszik ahogy veded az allaspontod. Meg akkor is ha en meg eppen babaert kuzdok es irigyelek mindenkit, akinek dontese lehet, hogy ne legyen gyereke, mas meg kaar erte es nem lehet. Igy kerek a vilag vegul is.
Tetszett, hogy így vállalod magad - bár énis a szuperboldog fiatal anyukák életét élem ;)
Tök ésszerű az, hogy ha nem akarsz gyereket, akkor ne vállalj, mert mindig is áldozatként fogod megélni, és ezt ő érezné, mitöbb még sérülne is tőle.
Amúgy nem tudom, miért kell egy nőt győzködni, hogy gyereket szüljön: nem babacsináló gépek vagyunk, hanem emberek, akik eldönthetik, mit akarnak kezdeni az életükkel, a kapcsolatukkal, a testükkel... Engem folyton nyúznak, hogy mikor lesz kistesó, és mikor mondom, hogy nem lesz, mindig legyintenek, hogy "majd meglátod később". Nem, nem látom meg, én érzem, hogy 1 gyerekre vagyok hitelesítve.
Úgyhogy az ilyenekre én is csak legyintek. Szarnibele.
felvonás 1: Én nem akarom megosztani veled a tutit a témában... őszintén ugyanis magasról teszek rá, hogy lesz-e valakinek gyereke. Saját döntés.
Pusztán azért futottam át a cikket, mert jó ideje olvasom a blogodat.
Én nem gondollak önzőnek. A blogodból lejön, hogy mind a párod kislányával, mind a szüleiddel, mint a pároddal szemben gondoskodó vagy.
Nem tudom, azok a nők, akik nem akarnak gyereket, és olyannyira nem érdekli őket a téma, belegondoltak-e már valaha abba, amit te leírsz a cikkben: "Félnék, hogy belőlem is olyan nő válna, akinek csak a gyereke számít, a férfival nincs energiája foglalkozni." Ha engem valami nem érdekel, nem mozgat meg, és hidegen hagy, nem kezdek el azon filozofálni, HA mégis megtörténne, akkor előfordulhatna, hogy mégis az lesz az életem közepe, és minden mást elhanyagolnék miatta. :D Ugye érzed, hogy a felvetés még feltételes módban is abszurd, holott előtte végig arról írsz, hogy:
"Ahonnan én nézem, a gyerekvállalás kín, szenvedés, lemondás, unalom, nyűg."
meg arról, hogy:
"A legerősebb érv a vágy/ösztön hiánya mellett (ami szerintem már önmagában is olyan erős, hogy tovább nem is kéne okokat, érveket sorakoztatni), az önmagam feladása."
Szóval ezek után furcsa volt a felvetésed, hogy HA mégis lenne, lehetségesnek tartod, hogy abba a hibába esnél, hogy mégis a gyerek számítana egyedül. Ha te olyan vagy, mint ahogy lefested magad, nem változhatsz ekkorát SEMMILYEN hormon hatására, hidd el. A terhességi hormonok nem csodabogyók, nem torzítják el az ember személyiségét valami addigival tökéletesen ellentétes irányba. HA becsúszna neked egy gyerek (mivel ugye akarni nem akarsz), én biztos vagyok benne, hogy megoldanád, hogy vigyázzon rá valaki, amíg te elfutsz hetente párszor tornázni. Az alkoholról lemondanál az érdekében, mert nem vagy alkoholista (és önző sem, mint írtam fentebb), szóval simán megtehetnéd, és alig egyéves korától az összes utazásodra elvinnéd magaddal. Én ilyen anyának képzelnélek el a blogod alapján, furcsa, hogy benned felmerül, hogy kivetkőzöl magadból, és onnantól kizárólag a gyerek érdekel, miközben irtózol a gyerekvállalás gondolatától is. :) Na de nem sokkollak ezzel, tudom, hogy kellemetlen számodra elképzelni a szituációt.
felvonás 2:
Azt írod, azért csinálod, hogy másokat ne érjen emiatt negatív megkülönböztetés. Hát figyelj, Anta, lehet, hogy más nők, akik nem akarnak gyereket, pont leszarják, mit gondol erről a társadalom, és felvállalják ezt a döntést, vagy teljesen más okaik vannak rá, mint amiket te itt leírtál. Nem biztos ám, hogy ők veled akarnak azonosulni, szóval kicsit visszásnak érzem, hogy arctalan nőkbe kapaszkodsz. Én is ismerek olyat, aki nem akar gyereket... nos az illetőnél ez a téma soha fel se merült. Beszél a munkájáról, párkapcsolatról, de ez annyira hidegen hagyja, hogy ki se lehet fejezni. Más véleménye is hidegen hagyná a témában, ha teret engedne annak, hogy beleszóljanak a magánéletébe... de nem enged teret. Kinek mi köze hozzá? Szerintem neked is jót tenne, ha elengednéd ezt a témát, és nem lovallnád bele magad, ha már egyszer döntöttél. Szerintem nem te leszel a fő szószóló, és innentől annyi minden más van, amivel leköthetnéd magad, nem? Azzal, hogy újra és újra erről írsz a blogodban, meg most már cikkekben is, csak feltéped azokat a sebeket, amit azok okoztak, akiket hagytál beleszólni az életedbe. Erre semmilyen rokoni vagy barátai kapcsolat nem ad felmentést ugyanis, hiszen a gyereket nem ő fogja nevelni, hanem TE. Ha te nem akarod a gyereket etetni, foglalkozni vele, stb., akkor innentől a te döntésed, hogy nem lesz. ENNYI. Ha a rokonaid vagy barátaid erősködnének, nyilván elküldted volna őket annyival, hogy és aztán ti nevelitek fel? Az idegeneknek meg végképp semmi köze ehhez. Szerintem inkább azon kéne dolgoznod, hogy ne nyisd magad ennyire ki, ne legyél annyira sebezhető, nem azon, hogy más nők hogy nem akarnak gyereket. Te nem akarsz, rendben, felnőtt vagy, önálló jövedelemmel, és már azzal segíteni fogod az össztársadalmi elfogadást, ha ezt mindenkinek a képébe nyomod, mikor mégis elkezdene ezen rugózni, és akkor meg fogják tanulni. De fáklyát vinni hiába szeretnél, mert a helyzet az, hogy fogalmad sincs arról, mások miért nem akarnak gyereket, vagy hogy őket megérinti-e a téma egyáltalán, mikor felhozzák nekik. Így alkalmilag meg hiába viszed a fáklyát, mint írtam. Mondjuk ha alapítanál egy szervezetet, ami arról szólna, hogy ti nem akartok gyereket, az is viccesen festene. A gyerekvállalás ellen szervezetet alapítani. :D :D :D Ugye érzed, hogy egy kívülállónak egy kicsit visszás az egész felvetésed? Nem a gyerekvállalás maga, mert az a TE dolgod, hanem az, hogy kardoskodsz mellette – mikor a te döntésed az egész, a kutyát nem érdekli, és az akadékosdókat sem fogja, ha elküldöd őket egy határozott szóval. Túl nagy feneket kerekítesz neki. Te már eldöntötted. Látod, a megelőző kommentek is csak arról szólnak, hogy mindenki elmondta a saját verzióját, a saját érzéseit, a saját családi állapotát... az meg téged nem érdekel. Két külön világ ugyanis.
Mondtam, hogy nem akarom veled megosztani a tutit a gyerekvállalás témakörében... mint látod, én rólad mondtam el a véleményed. Ennyi idő után, amit azzal töltöttem, hogy betekintettem egy idegen, teljesen más életbe, ennyi kijárt, úgy gondolom. :)
M.
Köszönöm az összes hozzászólást, jó látni, hogy egyre több a támogató hang és kevesebb az elutasító:) ez sem mindig volt így :)
Az utolsó hozzászóláshoz szeretnék csak annyit reagálni, hogy rengeteg olyan privát levelet kaptam ismeretlen vagy épp ismerős nőktől, akik megköszönték, hogy írok erről a témáról, mert bár ők is így gondolkodnak, eddig nem nagyon találtak támogató hangra, de mostmár nem érzik magukat annyira egyedül.
Ezekért a sorokért sokszorosan megérte.
Mindegy hányan nem értenek egyet velem, mindegy hányan küldenek el melegebb éghajlatra, nekem ezért már bőven megérte összeszerkesztenem ezt az írást.
Biztos van olyan nő is (én is ismerek ilyet), aki nem szül, mert nem akar. End of. De sajnos sokan önmarcangolnak emiatt, ahogy én tettem.
Igen is, ugyan úgy 'kitaszítottak' vagyunk a felfogásunk miatt, mint például a melegek voltak/vannak.
Márpedig kell a sajtó, kell a hang annak is, ennek is. Csak ennek a témának még nincs akkora visszhangja, mint annak.
De remélem, hogy elindul, megmozdul valami.
Ezt az írásomat több, mint 2000 olvasták. Ez is már egy lépés.
Egy ismerős újságírónő pedig felkeresett, hogy meginterjúvolna a témával kapcsolatban, és megmondom őszintén, alig várom :)
Mert ez egy izgalmas téma :)
Amiről beszélni, írni KELL!!
Na de Anta, milzen dolog mar atirni utolag egz blogposztot???
Dori, miről beszélsz???
Ajjjajjj, még interjú is lesz? Anta, biztos, hogy úgy akarsz "fennmaradni a történelemben", mint az a nő, aki nem akart saját gyereket, és mindennél nagyobb örömöt okozott neki, ha emiatt magyarázkodott, fröcsögött? Ez a legfontosabb??? Persze a te dolgod.
Amellett, hogy nagyon egyetértek a Névtelen 2. felvonással, még valami eszembe jutott:
gyereket nem szeretnél, oké. De barátokat sem? Mert ahogy arról egyszer már írtál, azok sincsenek. Ezt már inkább fájdalmasnak tartom... persze ez is a magánügyed, de akár írhatnál is róla, posztot, cikket, esetleg egy interjú... annak is biztosan lenne 2000 olvasója, pedig nem hiszem, hogy a követőid szeretnének lenni a "barátok nélkül" kérdésben...
Bizony, lesz interjú is... és ha ez nem tetszik, gyorsan fordulj el.
Igen, szeretnék úgy fennmaradni a történelemben, mint a nő, aki nem akar gyereket. És aki erről végre beszélni is mert.
És neked ez miért annyira fontos, hogy még kommentet is írsz nekem??
Valóban kevés barátunk van, de ez együtt jár ezzel az életformával. Ha külföldön élsz, de a párod nem helyi, kevés barátod lesz. Azt a keveset viszont megbecsülöd. Ezen nem tudom mi annyira fájdalmas neked.
Inkább legyen kevés, de értékes ember körülöttem.
Amúgy pedig egy percig sem gondoltam, hogy mind a 2000 olvasó, a követőm lenne az anyaság kérdésében, mint írtam, nem is ez a célom.
Viszont, ha jól látom felborzolni sikerült a kedélyeket. Ez jó! Kell erről beszélni! Fontos!
Szembejött velem egy témába vágó cikk :)
http://au.news.yahoo.com/thewest/a/-/world/16544990/mother-who-wished-her-son-was-never-born/
Anta: " Ha külföldön élsz, de a párod nem helyi, kevés barátod lesz."
Ez (is)egy nagy mellélövés. Külföldön élek. A UK-ban. A párom is magyar. Mégis sok barátunk van itt. Brit, egyéb nemzetiségű és magyar is van köztük. Csak akarni kell. Meg jól beszélni a nyelvet.
Látod, ilyen buta általánosításokba futhatsz bele, ha kéretlen "zászlóvivő", fogadatlan prókátor akarsz lenni.
Ja, és én sem szeretnék gyereket. Just FYI.
End of, ahogy te írnád :D
Kat, örülök, hogy ennyire megmozgatott ez a téma. Remélem sokat segített, hogy ide kiírhattad a frusztrációdat. Always happy to help.
Nagyon ügyes vagy, hogy sok barátod van, és hogy ilyen jól beszéled a nyelvet *buksi simogatás*
Szeretnéd majd, hogy minden interjúmon/ cikkemben kiemeljem a neved, hogy 'de Kat nevében nem beszélek, mert ő nem ért egyet?' Jobban aludnál tőle?
Szörnyen gyerekesnek tartom azt, hogy azon próbálsz versenyezni, kinek van több barátja, illetve ki beszéli jobban a nyelvet. Illetve a kettő közötti összefüggést sem látom kristály tisztán... miért függne attól két ember közötti kapcsolat mélysége, hogy mennyire beszélik jól a nyelvet?
Haverom nekem is sok van. Sok nemzetiségből. Barátom kevés. Nem hiszek abban, hogy ez a mély és bizalmi kapcsolat kialakítható könnyedén. Ebben is szívesen általánosítok, mégha te ezzel nem is értesz egyet
Illetve tökre szeretném megérteni az olyan embereket, mint te. Idejönnek fikázni, és próbálnak belekötni minden szavamba, kiforgatni azokat... Ha annyira kurva sok barátod van, mi a tökért erre pazarlod a kevés idődet, ami ebben az életben adatott, és miért nem velük töltöd? Engem akarsz győzködni az igazadról? Azok alapján, amiket olvastál tőlem, tényleg azt gondolod, hogy ezzel a stílussal mész valamire? Szeretek eszmét cserélni, szeretem ha valaki, tiszteletben tartva a másikat, kifejti az ellentétes véleményét. Szeretek intelligens vitákat folytatni az arra érdemesekkel.
De a trolloktól a hideg ráz, drágám...
Drágám???! Engem meg ettől a stílustól ráz a hideg.
Nem vagyok troll, csak van véleményem, csakúgy, mint neked. Attól még, hogy az enyém nem egyezik a tiéddel, nem leszek troll. És ha itt éled az életedet a neten, az sokaknak felhívás egy keringőre, mondasz valamit, ők meg reagálnak rá, tudod, ez így megy. Ezt bloggerként ideje megszoknod.
Nem fog mindenki éljenezni minden szavad után, de azért még nem kell ilyen rejtett agresszióval kifakadnod.
Pl amikor ezt írod: "Szörnyen gyerekesnek tartom azt, hogy azon próbálsz versenyezni, kinek van több barátja, illetve ki beszéli jobban a nyelvet."
Ilyet én sosem tettem, csak leírtam egy mondatot magamról, hogy rávilágítsak, nem biztos, hogy minden külföldön élő magyar jár ugyanabban a cipőben, mint te, de ezek szerint hiba volt ilyesmit tennem, hiszen véleménnyel rendelkezni szerinted nem ide illő, sőt, gyerekes.
Nézd, a te választásod, hogy mindenbe bevonod a nagyközönséget, de miért teszed, ha valójában csak idegesít, hogy a nagyközönségnek is van véleménye?
Amúgy igazad van, a te blogod, azt csinálsz itt, amit akarsz.
De ahogy most totál kifordultál magadból, az nagyon elgondolkodtató és nyugodj meg, el is veszi a kedvét az embernek a hozzászólásoktól. Persze tudom, nem kár értünk, hiszen ahogy írtad is, csak INTELLIGENS vitákat szeretsz folytatni. Jó vicc.
És kérlek, ne aggódj a szabadidőmért, jut mindenre, amire akarom, és kiválóan alszom is, köszönöm kérdésed :-) Szevasz Anta!
Akkor, drágám, ha kiráz ettől a stílustól a hideg, jobb, ha nem is olvasol tovább.
Én a szabadkozásaidra meg a mentegetőzéseidre tényleg nem vagyok tovább kíváncsi.
Üdv
Megjegyzés küldése