2013. április 4., csütörtök

You're inspiring the hell out of me!!

Amúgy vicces dolog ez velem meg a sporttal, testmozgással.
Asszem erről már írtam, mikor a kondit kezdtem 2 éve. Sosem szerettem a testmozgást. Mindig igyekeztem kihúzni magam tesi órán is. Sem a mozgáskoordinációm, sem az egyensúlyérézkem nem jó. Viccesen futok, olyan debilnek éreztem magam mindig is, ha a sportról van szó...

Nem voltam soha elhízva, de úgy 24-25 éves koromra szépen elidultam a lejtőn. Irodai munka, nulla testmozgás, mindenféle szemét kaja fogyasztása. Kövér még nem voltam, de mutatott a mérleg már 62 kilót is... Biztos út volt a löttyed popsihoz, az úszógumikhoz, narancsbőrhöz, 'terhességi' csíkokhoz.

Aztán jött a kiköltözés, nagy szerelmi viszályok, hopp visszaugrottam 49 kilóra, persze sportolni nem sportoltam (azért azt tegyük hozzá, hogy már akkor is napi 12 órában rohangáltam vízzel teli vödrökkel, 4 szintet másztam meg rengetegszer naponta, tehát bár nem volt igazi testmozgás, de nem is a fenekemen csücsültem. A WC takarításnak is megvannak a maga előnyei... pfff..)

Aztán elkezdődött a kondi őrület. Már kajálással nem tudtam a súlyomat úgy kontrolálni, mint szerettem volna, hiába koplaltam, és hát tudjuk is, hogy azon kívűl, hogy nem is hatásos, káros is az ilyen módszer.
Viszont végre találtam egy sportot, amit imádtam, amit élvezet volt űzni. Végül a tetkóm miatt, később pedig a cici műtétem miatt le kellett állnom.
Most, hogy visszatérhetek végre, annak örülök, hogy egy célt is kitűzhettem.

Így mikor feladnám a futást, vagy egy hang azt mondogatja, hogy ennyi mára elég lesz, akkor csak elképzelem magam, ahogy futok a többi őrülttel a sárban, kúszom a szögesdrótok alatt. Pörgetem a szemem előtt a képeket, ahogy a fél karú, fél lábú faszi viszi a hátán a társát... Olyan kurva nagy erőt ad!! Hirtelen elfelejtem, hogy az órát nézzem, vagy a kilómétereket lessem, hogy mikor lesz már meg a kitűzött cél, hogy leálhassak. És, amíg ez jár a fejemben, túl is szárnyalom a napi célt, és akkor még ráhúzok egy kicsi sprinttel :)

Ha valami, akkor az extrém sport állt tőlem a legtávolabb világ életemben. Talán olyan elképzelhetetlen volt, hogy én majd egy ilyen megmozduláson részt vegyek, mint mondjuk embert ölni. Az élet már számtalanszor megtanított, hogy soha ne mondd, hogy soha.
A Tough Mudder egy újabb ékes bizonyíték erre az életemben (persze embert ölni azért nem fogok...)

A legfurcsább pedig, hogy én saját magamtól őrültem bele ebbe a dologba.
Mikor először megláttam egy ismerősöm oldalán a fb-on, azt gondoltam, hogy 'ahaam, hát téged is jól a fejedre ejtettek, fiacskám... Noooormális?' Aztán olvastam az elektrosokk terápiás részről, ott aztán tényleg azt mondtam, nem ép elméjű, aki ilyenre vállalkozik.
Aztán valaki kérdezte őt a felkészülésről, a srác elmesélte, én meg elolvastam... Megmozdult bennem valami.
Megnéztem az első videót, meg a képeket és éreztem egy belső vibrációt. Egy olyat, amitől alig bírtam a seggemen maradni a munkahelyemen. Egy olyat, amitől futni akartam. És éreztem, hogy nekem ezen részt kell vennem. Muszáj kipróbálnom magam. Muszáj megmutatnom, hogy képes vagyok erre is. Saját magamnak újra be akarom bizonyítani, hogy valójában acélból lettem kifaragva (képzavar, tudom:):))

Továbbra is azt gondolom, hogy valamekkora fokú őrültség kell ahhoz, hogy erre az ember vállalkozzon, de a mi életünk tuti hogy nem a klisékről szól. Így miért pont ezt hagynánk ki?

Hoo Rah!!!

Még egy videó az egyik tavalyi rendezvényről



Itt pedig még pár kép inspirációnak

Ez itt az Everest. Nem valószínű, hogy a csapattársaid nélkül ezt meg tudod csinálni...

A víz jeges...

igazi mudder!

Kevesebb a csaj jóval, mint a pasi, de azért vannak :)

Yep, jeges víz. Beleugrasz. Alá is merülsz...

My biggest fear. Erre nem tudsz felkészülni... vagy kiüt az elektrosokk, vagy nem... de az biztos, hogy baromira szar, mert mindenképp megráz

Nem hagyunk hátra senkit!!

Ez a kép ispiring the hell out of me!!! Bazzz. A csávó amúgy nem csak fél lábban rendelkezik, de az egyik karja is hiányzik!!!

Igen, ő az!! Fél karral megcsinálja!!! F**kin 'ell...

És a legőrültebbek :)

WTF?? hahaha :)

 

És a végén a megérdemelt sör. Illetve az egyetlen tárgyi 'nyeremény', a fejpánt.


Minden képet a Though Mudder honlapjáról töltöttem le

4 megjegyzés:

Veronika írta...

Ez baromi jó lehet!! Én egyedül az elektrosokkos résztől félnék picit :)

Anta írta...

én is attól félek. nem is picit. de azt mondják, hogy a faszik jobban szenvednek ettől, mert nagyobb az izomtömegük. Őket inkább kiüti, mint a csajokat... fingers crossed :)

Judit írta...

Nem csodalkozok, hogy feltuzelt ez teged! Basszus ez nagyon jo! Mikor lesz a kovetkezo? Mennyi ido alatt tudsz felkeszulni?
Meg tudod csinalni! Mindent elersz amit szeretnel! Hajra Anta!

Judit írta...

Most neztem meg az oldalt es valami olyasmit erzek, mint te erezhettel Anta! De en nem vagyok eleg kitarto! Es a 86 kg- mal az eronletem a beka segge alatt! De attol a gyomromban elindult a bizserges!
Elismeresem mindenkinek aki vegigcsinalja.
Szamomra ami ijeszto az a fold alatti kis lyukon atmaszni. Ha csak ragondolok fulladozok.
Anta, Anta te egy szuperhos vagy!