Anyu, Apu! Tessék szíves lenni, nem elszörnyedni a következő képek láttán! A tetkóm alakul, még megyek 3 alkalommal, hogy kész legyen :)
Először is tudnotok kell, hogy ez a szülinapi ajándékom Norbitól. Már nagyon régóta terveztem, hogy meg akarom csináltatni ezt a tetkót, de eddig mindig máshogy alakult. Most meg Norbi kitalálta, hogy ezt kapom tőle a 29. szülinapomra :) Nagyon köszönöm neked itt is. Tényleg egy életre szóló ajándék ez! :)
Köszönöm a terveket és a kemény munkát Miklós Attila Művész úrnak:) Csodálatosan szépen rajzol, nagyon tehetséges tetováló művész! Bárkinek tiszta szívből tudom őt ajánlani!
Nos, itt van a terv, ami alapján készül a hátamon a tündérszárny:
Előkészületek:
Kiderült, hogy szőrös a hátam :) Le kellett borotválni!
Ez a folyamat sok időt vesz igénybe, és mint utólag kiderült, ettől borultam meg a legjobban. Itt semmi más nem történik, minthogy egy speciális indigóval ráhelyezi a hátamra az ábrát.
Én ez alatt a 10 perc alatt 2x ájultam el majdnem. Nem azért mert fájt, hanem mert azt hiszem beparáztattam magam...
Nem pontosan tudom a menetet, de vmi olajat kent a bőrömre Attila, és az viszi át a festéket az indigóról, asszem.
És itt látszik, hogy sajnos kétszer le kellett dőlnöm hátra, mert majdnem felborultam. Sajnos a jobb oldalon elmozdult a kép, bár arra már tegnap amúgy sem jutott volna idő. De így azért látszik, hogy milyen hatása lesz a szárnyaimnak. És még az alját nem is raktuk fel! :)
És itt már elkezdődött a munka látványos és fájdalmas része. Próbáltam lekötni magam, így a Glimor Girls sorozatot néztem, miközben Attila varrt. Egészen jól elterelte a figyelmemet a film :) Nem mondom, hogy nem fájt, de azért ki lehet bírni.
6 órát tartott a szeánsz, ezalatt volt 3 cigiszünet :) Nagyon büszke vagyok magamra, mert egyszer sem mozdultam be, nem nyavajogtam (na jó, azt néha egy picit), és Attila is megdícsért, hogy milyen jól bírom, és hogy általában a vékony csajok nehezebben bírják a nagy tetoválásokat, meg bemozdulnak, fészkelődnek. Én meg nem, és mondta is, hogy nem erre számított, és hogy így tök jól tudunk haladni :) Norbi sem ezt nézte ki belőlem, azt hitte sírni fogok :)
Első szakasz vége. Megvannak a kontúrok.
Szép, ugye? :)
És az első nap végeredménye:
Nekem kimondhatatlanul tetszik, meg Norbinak is, és ez a lényeg! Örülök nagyon, hogy bele mertem vágni, és köszönöm mégegyszer Norbinak, hogy végig mellettem van és támogat :)
