Én kérek elnézést...

Tényleg nekem kellemetlen, hogy ilyen sokáig némaságba burkolóztam, de volt rá okom (persze a lustaság mellett is...)

Nagyon sok minden történt az elmúlt 3 hétben, így inkább csak a legfontosabbakat említeném (illetve, ami eszembe jut), de próbálok időrendben haladni:

Szóval még 2 hete, hétvégén, mivel nagyon szépen sütött a nap, és már egyébként is régóta terveztük, Pistivel rendberaktuk a kertet. Ami persze az ő érdeme volt főként, de én is igyekeztem segíteni. Míg Pisti füvet nyírt (az újonnan vásárolt fűnyíróval), addig én szemetet szedtem az előkertben és hátul is (a szomszéd gyerekek éves teniszlabda fogyasztása megtalálható volt a kertben, és még sok minden egyéb is, ami legtöbbször a szomszédból potyog át...) Segítettem gazolni, gereblyézni, és vettünk virágmagokat (petúniát), amik azóta már kibújtak és pár hét múlva lehet is majd kiültetni :) Szóval, amit sosem gondoltam volna magamról: kertészkedtem. És nagyon jól esett. Sztem nagyon szép lett a kert, én nagyon büszke vagyok rá. Azóta Pisti már vágott füvet mégegyszer, és most még szebb állapotba került a kert.

Másnap (ha jól emlékszem) egy magyar ismerős pár, Gabi és Szandra lakásavatójára voltunk hivatalosak mind az 5-en. Egy nagyon szép új építésű lakást bérelnek 4-en magyarok. Ennek örömére iszogattunk kicsit (én nem, mert a csapatot én fuvaroztam). Nagyon jó élmény volt még több magyarral megismerkedni. Ugyanis voltunk vagy 15-en és csak magyar szó hallatszott. Vicces volt. Mintha nem is Angliában lennénk... Ott volt egy fickó is, aki az egyik szervezője a manchesteri magyarok közösségének. Tervezzük, hogy mi is megyünk majd valamelyik bulijukba, de amíg szombat esténként dolgozunk, addig nem nagyon fog menni.
Mindesetre a lakásavató jól sikerült, Ferkó kicsit többet is ivott a kelleténél...

Sajnos a buli utóhatásaként ismét kicsit összezörrentünk Pistivel (megint a cigi miatt), aminek a hatása egész héten érezhető volt. Sehogy sem sikerült kikeverednünk a rossz hangulatból. De aztán ahogy közeledett a hazautazásunk napja, úgy kezdtünk mi is zöldágra vergődni egymással.

De büszkén jelenthetem, immáron 2 hete egyetlen szálra sem gyújtottam rá! Remlem ez mostmár így is marad!

És végül eljött a hétfői nap, és hazautazhattunk. Én nagyon az autóvásárlás lázában égtem, és hétfőn sikerült is leszerveznem annak az autónak a megtekintését, amit már pár hete kinéztem magamnak a neten. Kicsit paráztam, mert még vasárnap úgy volt, hogy már valaki lefoglalózta és hitelből szeretné megvenni. Jól elkámpicsorodtam, de hétfő estére kiderült, hogy nem kapja meg az illető a hitelt, aminek én nagyon örültem.
Kedden neki is indultunk kocsit venni. Először egy Mitsubitsi Carismát néztünk meg, amivel bár semmi gond nem volt, én mégsem szerettem bele. Második utunk Sződligetre vitt, ahol várt rám az én Renault Megane Coupém :) Ezt néztem ki már a neten is. Ezt hívják azt hiszem első látásra szerelemnek... Gyönyörű, és szerintem hibátlan. Ahoz képest, hogy 12 éves, sztem (és más nálamnál jobban hozzáértők szerint is) nagyon jó állapotban van. Kívül, belül szép. Igazi nőcis autó. 1,6-os, automata, benzines. Van rajta sport fokozat (amit én nem hiszem, hogy ki fogok használni...)
Úgyhogy kis alkudozás után végül enyém lett a kocsi!!!
Autó tulajdonos lettem :) Hihetetlen, de igaz!!!
Estére megtörtént az átírás és Anett barátnőmnek köszönhetően már biztosítás is köttetett rá addigra!

A hét nagyon esemény dúsra sikeredett. Bár Pistinek is és nekem is a szabadságunkból ment el, pihenni egyáltalán nem tudtunk. Talán majd nyáron...

Szerdán szintén a kocsi körül forgott az élet. Pisti elvitte egy szerelő ismerőshöz átnézetni, miután elhoztuk Sződligetről. Én közben elintéztem pár fontos dolgot (útlevél, bankok... stb)

Csütörtökön reggel elmentünk a lézeres szörtelenítésre. Aki azt meri állítani, hogy ez fájdalommentes, azt le kéne lőni. Életemben nem fájt még így semmi, mint ez. Ahogy a doki elmagyarázta, az történik, hogy a szőrhagymát felforralják 60-70 fokra a lézer segítségével. Nem mondhatom, hogy kellemes érzés volt, ahogy megégettek a bőröm alatt. De Pisti is végigcsinálta, és bár neki is fájt, ő meg se nyikkant. Én meg totál kikészültem. Bőgtem, meg remegtem, meg minden. Rohadt szar volt, az a lényeg, de megyünk 2 hónap múlva is, mert csak így van értelme sajnos az egész folyamatnak..

Na ezek után úgy döntöttem, hogy másnap nem megyek tetováltatni. Nem bírtam volna elviselni még azt is. És egy tetkót meg nem lehet félbehagyni, ha fáj, mert az elég hülyén néz ki. Úh majd legközelebb...

Pénteken egy kis vásárolgatás után mentünk el az autómért, és onnan irány Ráckeve. Ott már 5 körül elkezdtünk iszogatni, és miután Csabi megérkezett, a két fiú pár óra leforgása alatt elfogyasztott 2 üveg jagert, én pedig másfél üveg malibut. Mire a többiek megérkeztek (asszem éjfél körül), addigra mi teljesen kidőltünk. Így a buli érdemi részéből mi kimaradtunk, de a többiek az elmúlt időszak legnagyobb buliját hozták össze, a képek alapján...

Szombaton úgy volt, hogy Pisti volt kollégáival töltjük a délelőttöt, koradélutánt, de elég rosszúl voltunk a sok piától, ezért inkább pihentünk, majd bevásároltunk a másnapi nagy útra.

Vasárnap délben indultunk volna, de még el kellett mennünk Nagytarcsára, hogy Retyus beszerelje nekem a cd-s rádiót a kocsimba. Utána anyuéktól búcsúztunk el, majd Sanyit vettük fel, és így értünk asszem délre a Batthyányba, ahol még be kellett pakolni sokmindent, úgyhogy csúsztunk egy kicsit. 13:15-kor indultunk el Pestről az én kis Renault-mal. Csodával határos módon minden befért a kocsiba, amit kihozni szándékoztunk. Pedig én nagyobb összegben mertem volna fogadni, hogy a felét otthon kell hagyni.

Az első 10 órát Sanyi vezette le, majd Pisti vette át a volánt, és már hajnal 4-re a kompnál voltunk. Én azért nem vezettem, mert eléggé bennünk volt a para, hogy lekéssük a kompot, márpedig én nem tudok 130-nál többet menni még. A kompon bekómáltunk, és elaludtunk. Dovertől ismét Pisti vezetett, amíg ki nem értünk London körgyűrűjéből. Onnan 200 km-et én tettem a tütübe. A végén már csináltam hülyeségeket, úh úgy döntöttem átadom a kormányt, így ismét Pisti vezetett. Sanyira azért nem mertük bízni, mert ez a bal oldali közlekedés sokmindenkit megzavar először. Úgyhogy hétfő koradélután megérkeztünk vissza Manchesterbe. És bár hulla fáradtak voltunk, én még gyorsan elmentem dolgozni a bíróságra, a két fiú meg antennát szerelt, így mostmár mi is tudunk sok-sok magyar adót fogni idekint.
Hála és köszönet mindenért Sanyinak!!

Este senkit nem kellett altatni...

Kedden bemutattuk Sanyinak Manchestert. Nem sok látnivaló van itt, az az igazság. Nem olyan, mint London. Nincs sok nevezetesség. A United pályán kívül nem is nagyon van.
De azért elvittük pár helyre, ahová annak idején Pisti is elvitt minket, amikor először voltunk kint. Bevásárló kp-ok, belváros. Sanyi vett is egy cipőt magának :) Majdnem egy laptopot is :)

Szerdán Norbi segítségével kivittem Sanyit Liverpoolba, mert már utazott is haza. Visszafelé kicsit eltévedtem, de már csak itt Manchesterben, így meglátogattuk Zoliékat :)
Egy kis munka után pedig Norbinak volt még egy útja Liverpoolba, hiszen jött a családja. Úgyhogy Gyöngyi és Kismanó Toncsi ismét itt van velünk egy hétig :)

Most pedig megyek megint dolgzoni, nézegessétek a képeket.

puszkó
a

Ui: az az igazság, hogy mióta visszajöttünk, azóta nagyon hazahúz a szívünk. A pénzen kívül nem sok dolog van, ami itt tartana. Jó lenne otthon élni, és ugyan ennyi pénzt keresni. Persze maradunk egyenlőre, de jó lenne tudni, hogy van valami kilátás Magyarországon is... Tudom, hiú ábránd...