Jó kis hét volt

A múlt hét nagy eseménye, hogy végre megrendezésre került a régóta tervezett BBQ party Gabiéknál, Rugby-ben. Az időjárás miatt eddig mindig el kellett halasztanunk, de most olyan gyönyörű napsütéssel kárpótolt minket az ég, hogy csak na.
De kezdjük az elején: Már hetek óta beszéltük Gabival, hogy szeretnének rendezni egy hús sütögetős bulit az új házuk kertjében, és hívna minket is, meg az ottani magyarokat.
Minden hétvégén terveztük, hogy lemegyünk, de 10 fok, esőben ez nem lett volna annyira élvezetes, így folyton tologattuk az időpontot. Aztán végre, múlt hétvégére jó időt mondtak, plusz bank holiday is volt hétfőn, így kicsit hosszabb volt a pihenő időnk, így minden ideális volt egy kis összeröffenésre.
Szombat délután, meló után, Andris, Norbi meg én útra is keltünk a majd 200 km-re lévő Rugby-be. Este hat körül érkeztünk, de a buli már kezdetét vette. Sok magyar összegyűlt ismét, Gabi szervezőképességének hála. Főleg párok jöttek, de volt egy gyerkőc is.
Maga a ház tényleg nagyon szép. Gabi, barátnője Szandi (közismertebb nevén Zsuzsi), és egy lakótársuk, Csaba bérli a házat, ami teljesen újépítésű. 2 szintes, 3 hálós, nappalis. A kert is pont ideális méretű. A környék is nagyon szép. Csak újépítésű házak vannak ott.
Nagyon fincsi húsokat, salátákat ettünk. A görög bor ott is nagy sikert aratott, úgyhogy bántuk, hogy csak egy üveggel vittünk. Dartsoztunk, pókereztünk, zenét hallgattunk, ittunk, mulattunk :) Jó volt, csak én hamar kidőltem.
Másnap viszont kezdődött előről a drats party, és bár nekünk le kellett lépnünk délután, hogy Norbi tudjon beszélni Törpével, este a csapat egy része újra összegyűlt és folytatták a hússütést.

Tényleg nagyon jól éreztük magunkat! Kösznjük Gabi és Szandi, hogy elhívtatok, köszi, hogy megrendeltétek a jó időt. Azóta is tart :)

Tegnap pedig, mivel itt most kezdődött a nyár, és már egyészen 25 fokot is mutatott a hőmérő, ezért úgy döntöttünk leugrunk strandolni a tengerhez.
Bent a cégnél többen is ajánlották Blackpoolt, bár én hallottam nagyon rossz véleményeket is róla.
Mindenesetre vállaltuk a kockázatot. Kocsiba pattantunk tegnap reggel, és irányba vettük az 50 mérföldre lévő Blackpoolt.
Nekem a tengerpart nagyjából feledtette a város szörnyűséges mivoltát. Bár a partot sem úgy kell elképzelni, mint egy normális, homokos strandot, mégis, legalább tengervízben gyalogolhattam és a napocska barnította a bőrömet, ami nem nagyon fordult elő több, mint 10 hónapja.
Maga a város szörnyűséges. Mintha megállt volna az idő az '50-es években. Értem én ennek a direkt mivoltját is, hiszen kaszinók, játéktermek vannak minden lépésnél, 1 kilóméteren belül két vidámpark is van, de engem és Norbit valahogy mégsem ragadott meg a hely hangulata. És persze az elmaradhatatlan angol építkezési stílus mindenhol... Szóval számomra nem volt valami megnyerő hely, de mondom, legalább tengerparton voltunk.
Aztán - mivel Norbi mellett nem lehet napozni, mert benne van a rugó a lábában, és ha már 10 percnél tovább ültünk valahol, már ment is volna tovább - délután haza is jöttünk, hogy én még tudjak napozni a kertben, mert hát a tengerparton hülyeség lett volna :)

Viszont hatalmas jó hírrel - számomra szinte mesébe illő hírrel - szolgálhatok: a Hondával megtettük az első tesztkört!!!!!!
Ezt egyáltalán nem gondoltam volna Októberben. Én nagyon sok pénzt mertem volna akkor arra tenni, hogy a verda a szeméttelepen végzi, de NEM!!
Norbi és a fiúk (Szoti, Andris) életet leheltek a kocsiba és tegnap újra működött :)

Annyira szerettem azt a kocsit. A hangját, a sebességét, és nagyon szomorú voltam, hogy összetört. Persze most is sajnos hamarosan meg kell válnunk tőle, mert csak azért javította meg Norbi, hogy hazavigyük :(
Szóval mindenki örvendezzen, finish-be érkeztünk a javítással :)

Apropó, hazaút. Mivel ilyen szépen halad a Honda, így kitűztük a "nyaralás" időpontját. Jelenleg úgy néz ki, hogy július 10-én, péntek este indulunk a verdával, Andris, Norbi és én. Ez azt jelenti, hogy szombat este érkezünk. Várhatóan 20-án este jövünk vissza repcsivel.

Meg kell mondjam őszintén, a hátam közepére sem kívánom ezt az egy hetet. Az elmúlt időszak otthontartózkodásai semmi másból nem álltak számomra, minthogy szenvedtem, fájtam, vergődtem. Gyűlölök, most arra gondolni, hogy Magyarországra kell mennem, pedig az agyammal tudom, hogy ez már nem lesz olyan, hiszen már együtt vagyunk, Norbi meg is ígérte, hogy együtt leszünk végig. Csak számomra ez a "hiszem, ha látom" kategória egyenlőre... Jelenleg feltétlen reflex-ként működik nálam, hogyha Magyarországon vagyok, akkor szarul érzem magam... Majd ha ez a pár nap normálisan telik el, akkor biztos szívesebben járok majd én is haza...
A lényeg, hogy nekem abból a szempontból sem jó az a hét, amikor otthon leszünk, mert az azt követő hétvégén mennek a csajok Balcsira, és én is le akartam menni, de hát persze nem lehet. Mert Törpét csak azon az egy héten nem tudnánk magunkhoz venni, így marad az eggyel előtti hét :(
Mindenesetre én már nagyon szeretnék túllenni az egészen és aztán kifújni a levegőt, hogy megint egy fél évig nem kell hazalátogatni.

Félreértés ne essék. A családom és a barátaim nagyon hiányoznak és nagyon szeretnék találkozni velük. De az a macera és szenvedés, ami volt, az kurvára nem hiányzik, és emiatt minden élményt ez meg is keserít. Anyáék is ha láttak csak sírni láttak meg vergőni, ez nekik sem egy nagy élmény.
De természetesen ez most másként lesz...
Szóval másfél hónap múlva irány Mo. Dejó....

Viszont addig még előttünk áll pár hét, amiből az első, azaz a mostani rögtön ünneplésekkel telik. Hiszen Norbinak is és nekem is most van a névnapunk. Én már megvettem neki az ajándékát, és már nagyon várom, hogy odadhassam neki :)
Majd megírom, hogy milyen volt az ünneplés.

Azonban egy kevésbé örömteli hír miatt is ünneplünk nemsokára. Az egyik Kellogg's-os barátnőm, Marta (aki lengyel) elmegy a cégtől :( A pasijával Franciaországba költöznek.
Ennek "örömére" egy másik barátnőmmel Kylie-val szerveztünk neki búcsúbulit, csajosat.
Illetve csak szerveztünk volna, mert az egyik pasi az IT-ról, Karl épp meghallotta, hogy buli készül és egyből bepofátlankodta magát is. Innentől futótűzként terjedt a dolog. Egy francia pasi is úgy döntött, hogy jön, ha már Karl is. Így mi is elhívtuk a pasijainkat, hogy akkor már ők se maradjanak ki.
Június 26-án lesz a buli. Azt találtuk ki, hogy a Birdcage-be megyünk. Ez egy elég különleges szórakozóhely, mert transzfesztiták adnak show-t minden félórában, egyébként pedig rendes diszkóként üzemel a hely. Nagyon nagyon jó zene van ott és a hangulat is fergeteges :) Már voltunk ott és nekem már akkor is nagyon tetszett :)
Úgyhogy jó nagy buli várható!

Martanak egyébként megvettük Kylie-val a Twilight sorozat első két kötetét lengyelül, mert ő még nem olvasta, csak a filmet látta. Ma fogjuk odaadni neki, mert már mondta, hogy lehet, hogy megveszi magának, mi pedig meg akarjuk lepni vele. Már nagyon várom, hogy mit fog szólni :)))

Egyébként Martaékkal voltunk múlthét pénteken egy parkban napozni a két műszak között:) Merthogy Kylie vett egy új Peugeot 107-et, és azt feltétlenül ki akartuk próbálni. El is mentünk vele a legközelebbi parkba :)
Gyönyörűségesen szép idő volt és nem lehetett kihagyni. Azt beszéltük, hogyha ilyen szép marad az idő, akkor megismételjük még párszor ezt.


Aznap beszéltük a csajokkal, hogy lehet, hogy megpályázom Marta helyét, miután elmegy. Ő a K-Bar-ban dolgozik, ez az irodaépület kávézója. Nagyon kis nyugis hely, aranyosak az emberek, nincs nagy pörgés, csak minimális. Azért is jó, mert nekem is már régóta ez a munkahelyem - itt jegyezném meg, hogy kaptam oklevelet a cégemtől, hogy már egy éve ott dolgozom :) Persze nagyon jól esett, hogy gondoltak rám, de azért elgondolkodtam, hogy már annyi ideje tervezem, hogy tovább kéne lépni, de nem teszem... Azt hiszem eljött az idő... - és így ismerek névről szinte mindenkit. Legtöbbjükkel beszéltem is már többet vagy kevesebbet. Így egy kicsit könnyebb lenne a kezdés. Az órabér ott is 6.08 font, csak ott az alap 35 óra helyett, heti 40-et dolgoznék, plusz megmaradna az esti műszakban a takarítás, ami még 14 óra egy héten. Így többet is keresnék, meg az angolom is fejlődne, hiszen ott egész nap kommunikálni kell.
Ez azt jelenti, hogy havonta a még egyéb mellékeseimmel megkeresném az 1200 fontot :))
Ez nagyon jól hangzik :) Meg mondom, a fejlődésre is nagyon jó közeg nyelv szempontjából.


Ezen kívül nem sok minden van. Szoliba járunk Norbival, mert nagyon elegünk lett már abból, hogy kezdtünk hasonlítani az angolokra, olyan hófehérek voltunk mindketten. Mondjuk itt nem egyszerű dolog ám szolit találni. Nincs minden sarkon, mint otthon. Itt rendesen vadászni kellett a helyre. Nincs is közel. Kocsival is jó tíz perc. De muszáj volt már.

A napjaink továbbra is ugyan olyan monotonan telnek. Főzés, gyaloglás, munka, főzés, rendrakás, alvás... De talán most kicsit jobban bírom, hogy itt is jó idő van és nem az a nyomasztó esőszélhideg, ami szokott lenni.


Most ennyi.


Képeket töltök fel, ha lesz időm, de ha valaki kiváncsi, akkor ezen a linken megnézheti a Rugby-ben töltött hétvégénk egy-két képét:
http://www.facebook.com/album.php?aid=2024420&id=1295272913&l=293fd4e2f3


Itt pedig Blackpoolról találhattok képeket:
http://www.facebook.com/album.php?aid=2024777&id=1295272913&l=f617deb8a2



(Egyébként sokkal jobban szeretem a facebookra feltölteni a képeket, mert kb. 3 kattintás és 2 perc, míg ide a blogra, vagy az iwiw-re nagyon hosszú és macerás, úgyhogy lehet, hogyha lusta leszek, csak linket kaptok :P )

A szobáról sem csináltuk még meg a képeket... Majd. Idővel. Hamarosan :)


Szép napokat, élvezzétek a nyarat!
Anta