Apróságok

Csak apróságok történtek velünk az elmúlt 2 hétben, azért sem írtam, mert nem nagyon volt miről.

Sajnos a hangulatom elég ingadozó, mióta Norbi visszament dolgozni. Nem igazán tudok túllenni az eseten, majd remélem idővel azért sikerülni fog.
Mondjuk a kedvemen biztos az sem segít sokat, hogy amíg otthon már szinte nyár van - sőt - addig itt 10-15 fok, eső, szél. Már a hátam közepére sem kívánom ezt az egész időjárást, úgyhogy egyre jobban érik bennünk a gondolat Norbival, hogy máshova kéne költözni.
Mivel már az első lépésen túl vagyunk -Magyarországról már eljöttünk - innen már nem lesz nehéz továbbállni. Csak még pénzt kell gyűjteni hozzá, meg el kell döntenünk, hova is költözzünk. Ha angol nyelvterületen szeretnénk maradni, azt nehéz összehozni (Amerika, Ausztrália... stb), ha viszont az EU-n belül költöznénk, mondjuk Spanyolország, akkor pedig el kell kezdeni tanulni a nyelvet... Szóval ezek a nagyon távlati célok. Pár év.

A rövidtávú cél még mindig a nyaralás. Sajnos még mindig csak cél, mert mint ahogy kiszámoltuk, az a 2 hét "munkakerülés" 1000 fontunkba fájt... Így most megint toltuk egy kicsit a nyaralást. Valószínűleg szeptember lesz belőle :(

A másik cél, a Honda rendberakása viszont nagyon szépen halad. Bár sok pénzt nem vitt eddig (olyan 500 font körül), de már látható jelei vannak a feltámadásának.
Ott kezdődött, hogy Andris meg Norbi elkérték a munkahelyükről a trailert, hogy át tudjuk hozni a régi háztól a verdát ide a lakáshoz tartozó udvarra. Nem volt egy fáklyás menet... Mivel a jobb hátsó kerék gyakorlatilag teljesen be volt csavarodva az autó alá, így nehéz volt felrakni a trailerre, de végül megoldották.
Azóta Norbi minden szabad percét (főleg mikor nem esik az eső) bütyköléssel tölti. Vett már flexet, hegesztőt, fúrógépet. Meg az alkatrészek.
Most is Szotival szerelgetnek odalent. Szóval reméljük 1-2 hónapon belül elkészül és akkor visszavisszük Magyarországra. Az lesz még egy érdekes út...

A másik nagyobb jelentőségű dolog, hogy szép lassan kezdjük megvenni azokat a dolgokat a lakásba, amiket kinéztünk. Bár még csak apróságok vannak meg, de mi már ezzel is nagyon elégedettek vagyunk. Tegnap például egy mélypiros bársonyfüggönyt vettünk a mi különleges középső szobánkba, szép kovácsoltvas jellegű karnissal. Ezt:


És jelentem, Andris felkente az utolsó réteg festéket is a szobára, és mostmár tényleg gyönyörű!! Ha lesz érkezésem, csinálok képet a kész műről, csak még le kell sikálni az ajtó- és ablakkeretről a festéket.

Vettünk szép krómszínű kapcsolót és konnektort, hogy az se legyen olyan csúnya fehér, mint amilyen most van.

Szóval szép lassan haladunk és ez most megelégedettséggel tölt el bennünket :) Jó, hogy amit elképzeltünk hónapokkal ezelőtt, azt most sikerül megvalósítani. Még egy nagyon szép csillárt is kinéztünk a vörös szobába, arról mindjárt keresek is egy képet a neten. Csak azt sztem valamikor a jövőhéten vesszük meg, mert most is ráköltöttünk 100 fontot a lakásra, jövőhéten is kb ennyit fogunk. Szóval próbáljuk beosztani.


Vettünk polcosszekrényt végre a "sufniba", így végre a cipőimnek is lesz hely, ott is rendet tudunk rakni már.


Ezen kívül csak apróságok történtek: vettem kontaktlencsét itt kint először. Amikor kiköltöztem ide tavaly, akkor több, mint egy évre elég lencsét kihoztam magammal, de mostmár muszáj volt itt csináltatnom.
Ugyan úgy szemvizsgálatra kellett mennem, meg úgy, mintha sosem hordtam volna lencsét, végig kellett játszani a beillesztés mizériát, hogy tényleg tudom-e használni. Bah... Jó vicc. 12 év után... Na mindegy.
Most vettem 3 hónapra előre, de ez valami szilikonos csoda, ami jobb, mint a víz alapú lencsék. Valami ilyesmit magyarázott a doki.
Viszont rossz hír, hogy megint romlott a szemem, hogy azt már teszi 8 éves korom óta. Jelenleg -4-es lencsét kell hordanom :((


Két hete meg valami afta jött ki a számban. Soha nem volt még ilyen, úgyhogy jól megijedtem, hogy nem tudtam tőle enni, mert nagyon fájt, ha mozgattam a számat. És persze pont vasárnapra esett, így még patikába sem tudtunk elmenni, de Zitusék adtak nekem Unikumot, hogy az is lefertőtleníti :) Végülis bevált, csak épp csípett, mint állat. Végül Szoti hozott Mo-ról valami spéci kencét erre, és az véglegesen elmulasztotta.


Ezen kívül a Ferkóék elköltöztek a régi házból. Boka meg Ferkó újra egy szobában élnek. Nekem ez kicsit fura, de ők tudják. Bár azt mondták, hogy egy hónapos felmondás van, ami végülis egész jó itt Angliában. Tehát, ha el akarnak költözni, akkor nincsenek lekötve.
Viszont Tamáska jól megszívta. Úgy volt, hogy ott lakik majd, ahol Ferkóék, de végül bonyodalmak akadtak, úgyhogy fél nap alatt találnia kellett valami másik szállást. Na mindegy, a lényeg, hogy végül ő is jó helyet talált, úgyhogy mindenkinek van fedél a feje fölött.


Nekem ugyan úgy telnek a napjaim mindig. Talán egy kicsit túl monoton is az egész. Régen, amíg otthon éltem, tudom, sokszor panaszkodtam a barátnőimnek, hogy nem megy nekem ez a rendszeresség, nem tudom beilleszteni az életembe. A háztartás vezetés is főleg ezért nem ment.
Hát most megy. Túlságosan is. Talán emiatt is vagyok kicsit sokszor letörve, mert mondom, túl monoton ez az egész.
Reggel ugye kelek 6kor Norbival, megfőzök, utána negyed óra gyaloglás a melóba, ott lehúzok 7 órát, majd vissza haza, hogy el tudjam rakni a kaját a hűtőbe, amit reggel főztem, hogy ne romoljon meg, majd vissza a melóba, még 3 óra munka, és utána újra haza. Ez este kb 3/4 8-8. Otthon vacsi főzés, ilyenkor érkezik általában Norbi, és gyakorlatilag marad egy, másfél óránk arra, hogy együtt legyünk, hogy egyáltalán pihenjünk.
Ez megy Hétfőtől péntekig, aztán szombaton Norbi reggel ugyan úgy elmegy dolgozni, én pedig általában 10-re megyek takarítani valamelyik házba. Majd otthon takarítás, ebéd főzés, majd mikor Norbi hazaér a melóból, akkor bevásárlás a következő hétre.
És végül marad egy napunk, ami persze a legtöbb esetben nem pihenéssel telik. Nem annyira panasznak szánom ezt, csak nem tudom, hogyan lehetne ebből kitörni. Kicsit sok ez így.
Főleg a hétköznapok súlyosak. Nekem is, Norbinak is.
Talán, ha találnék valami irodai melót, ahol nem kell 10 órát dolgozni, hogy normálisan keressek, az megkönnyítené az életünket.

Na jó, már megint sokat pofáztam, nem olyan lényeges ez, csak kicsit jól esett leírni.
Remélem a héten mostmár tényleg tudok feltenni képeket a lakásról.


Pusszancs, vigyázzatok egymásra!
Anta