Holiday

Belekezdek a mesélésbe, mert Norbi napok óta rágja a fülem, hogy mikor frissítek már...:)
Való igaz, hogy több, mint két hete itthon vagyunk és én még nem tudtam rávenni magam az írásra (mondjuk ebbe belejátszik, hogy a laptopom nem működött egy hétig, mert a töltője tönkrement, és újat kellett rendelnem a netről... Persze ez sem kifogás, hiszen most is telcsiről írok:))))
Lényeg a lényeg, lusta dög vagyok és még az ihlet sem szállt meg.

Megpróbálom részletesen felidézni a magyarországi 9 napot, meg majd képekkel is illusztrálom.

Rögtön egy szimpatikus 26 órás autóúttal indítottunk, keresztül Európán. Bár már sokadik alkalommal tettük meg ezt az utat mindannyian, mégis bennem volt a para, főleg, hogy egy totálisan összetört, majd a srácok által összetákolt verdával indultunk útnak. És itt kell leszögeznem: hibátlanul, egy pisszenés nélkül bírta a 2200 km-t!! Le a kalappal a fiúk előtt. Nagyszerű munkát végeztek.
Péntek este háromnegyed nyolckor indultunk a házunk elől és minden további nélkül elértük a hajnal 2 órási kompot. (Na jó, valójában az út elején, az autópályán elhagytunk valami alkatrészt, de az nem volt olyan fontos:))
A hajóút gyűlöletes volt. A fiúk a földön aludtak én meg egy fotelben próbáltam szundítani, de kb. 5-10 percenként felébresztett az a csikorgatóan hideg szél, ami kintről jött be. Azok az életképtelen utasok nem tudták becsukni az ajtót, ami a kinti dohányzó részre vezetett ki... Nagyszerű...
Ezután sima utunk volt. Szombat este olyan 9 fele meg is érkeztünk anyuék házához. Kis beszélgetés, lepakolás, zuhany, előkészületek után gyorsan elszaladtunk még bulizni egy jót, mert tudtuk, hogy a gyerkőc mellett nem igazán lesz lehetőségünk erre.
Hajnali háromkor beájultunk az ágyba, és reggel, ébredés után Norbi ment is Törpéért. Majd míg én anyuéknál vártam rá, addig ő villámlátogatta a saját családját.
Judit nővérem, és Ádám jöttek át aznap, úgyhogy hosszú idő után velük is találkoztam.

Megmondom őszintén, hogy nagyon elárvultan éreztem magam Norbi nélkül:( Rossz volt, hogy nem lehettem vele. Kicsit olyan érzés volt, mint az utóbbi mo-i holidayek. Persze tudtam, hogy szó sincs semmi olyasmiről, mint régen, mégis szar volt így nélküle lenni...

Sokat gondolkodtam ezen a gyerek dolgon a szabi előtt. Voltak félelmeim ezzel kapcsolatban. Mivel szinte semmi infót nem kapunk Törpéről, nem tudtuk mire számítsunk. Nem tudtuk el van-e neki magyarázva a helyzet. Rólam tud-e valamit, mit fog szólni, hogy Apa velem van, és nem anyával. Nem lesz-e benne majd harag emiatt felém. El tud-e majd engem fogadni Apa mellett. Bár már sokszor találkoztunk, de sosem ilyen minőségben.
És bevallom, nem csak ez a része aggasztott. Én nem vagyok egy nagy gyerek fan... Sosem voltak körülöttem gyerekek, és nem is igazán szerettem a közelükben lenni, ha mégis. Frusztrált a jelenlétük. Hogy folyamatos odafigyelést igényelnek. Szóval bennem volt a para, hogy mi lesz, ha Törpével is ez lesz. Ha majd idegesíteni fog, ha nem érzem majd jól magam a jelenlétében. És hogyan rejtem majd ezt el előle, ha előfordul.
Egyet tudtam biztosan: fontos, hogy fontosak legyünk egymásnak. Az adott egy kis reményt, hogy akármikor találkoztam eddig vele, sosem frusztrált. Ő volt az első gyerek az életemben, akit megkedveltem:)
Szóval vegyes érzésekkel vártam Norbi és Törpe érkezését vasárnap. És azt hiszen nem lövök le nagy poént, ha elárulom, remekbe szabott egy hetet töltöttünk együtt. A gyerkőc (aki az első 5 percben közölte velünk, hogy ő nem Törpe, hanem szólítsuk Kicsikémnek. Legtöbbször ezt használtuk, bár az Antóniával is kibékültem menet közben, viszont a Toncsira nem állt rá a szám. Kiskoromban egy idős pasit, akit eredetileg Antalnak hívtak, azt becézték Toncsinak és emiatt nekem ez fiú név, úh ezt sosem használtam, de Norbit sem hallottam egyszer sem "Toncsizni") Szóval a gyerkőc totálisan közvetlen. Anyumékat, bátyámékat fél perc alatt az ujjai köré csavarta:) Imádták őt:D Tündérien viselkedett.

Még vasárnap átmentem Nóri barátnőmhöz, akivel jól kibeszélgettük magunkat. Van egy új lakójuk, egy nagyon édes nyuszi:)

Hétfőn szintén külön voltunk, mert Norbi ismét család látogatott, én meg magányoskodtam, aztán Renka barátnőmhöz mentem be a munkahelyére. Ott csacsogtunk, végül a pasijával közösen vásárolgattunk a belvárosban. Jó volt végre boldognak látni őt :))

Este átjött Andris, aki összefutott Szotival, úgyhogy meglátogattak minket. Már fektetési idő volt, és gondoltam én kiszaladok elszívni egy cigit Andrissal, meg kicsit dumálgatni, gondoltam addig elalszik a gyerek... Mikor bementem, mondta Norbi, hogy siessek, mert Törpe nem akar elaludni nélkülem, rám vár :DD Tüneményes :)

Sok programot terveztünk a hétre, de sokminden miatt nem úgy jött össze, ahogy mi akartuk. Egyrészt iszonyatos hőség volt, amit sem mi (az angol időjáráshoz szokott szervezetünkkel), sem a gyerkőc nem viseltük könnyen. Másrészt be kell vallanunk férfiasan, hogy nem tudtunk gyerek fejjel gondolkodni előre. Mi bírtunk volna minden programot, de Törpe nem, úgyhogy redukálnunk kellett az elgondoltakból, illetve spontán kitalálni újakat :)

Kedden elvittük Csömörre, lovardába. Imádja a pónikat, őrületes My Little Pony rajongó :) Úgyhogy az élő, lélegző, illatozó pacikat is nagyon szerette. Első körben egy nagyobbacska pónira ültették fel. Megbeszéltük a tulajjal, hogy először ül lovon, de mindenképpen ki szeretné próbálni ezt a dolgot. Mondta a pasi, hogy akkor úgy kezdenek neki, mintha oktatási programot terveznének neki. Persze csak 20 percet pacigolt, mert még kicsi ahhoz, hogy többet menjen és tényleg iszonyat meleg volt.
Először nyereg nélkül ültették fel, csak az úgynevezett izzasztóra. Ismerkedett a lóval, a mozgással. És bár ő minden pillanatát élvezte, mi többször haltunk meg szívinfarktusban a pálya szélén. Hogy mégis, hogy lehet, hogy nem félt, amikor mozgó "járművön" feküdt hanyatt, vagy kellett megérintenie a szívecskét a szandálján, vagy amikor a paci füléért kellett előre hajolnia... Mi rettegtünk... Meg amíg a paci állt, addig fel is térdelt rá, illetve megfordult a lovon... Hihhhetetlen.
Majd volt egy olyan 2 perc, míg a fickó a nyolc éves kislányára bízta a bőszen lovagoló Törpét, mondván, hogy a gyerek (mármint a 8 éves) már négy éve lovagol és rá meri bízni Törpét. Őőőőőő... Mi nem bíztunk benne annyira, de ez csak a felnőttek túlaggódása volt...
Gyerkőc iszonyat mód imádta a dolgot.

Hazafelé elaludt a kocsiban. Na itt követtük el az első hibát. Nem kellett volna hagyni, hogy elaludjon, mert már alvás idő volt neki, fáradt volt, és alig tudtuk kiszedni a kocsiból. Szegénykém olyan fáradt volt, hogy végül hisztizni kezdett és úgy kellett kicsomagolni az ülésről. Aztán Norbi hamar megvigasztalta. Nagyon ért hozzá, hogyan szóljon úgy a gyerekhez, hogy megnyugodjon. Csodálkozva figyeltem, hogy idegesség, indulat nélkül seperc alatt megnyugtatta, majd elaltatta...

Aznap este én még Kata barátnőmhöz mentem át. Nagyon készültem erre a találkozóra, mert már jó rég megbeszéltük, hogy terápiázunk, amire nagy szükségem volt. És hála a tapasztalatának, nem hagyta, hogy kihúzzam magam a dolog alól. Merthogy mondtam neki, hogy 9 körül haza kell mennem, mert a gyerkőc nem akar elaludni nélkülem, és hogy nem akarom, hogy a baráti beszélgetésünk rámenjen a terápiára. De nem hagyta magát, úgyhogy meg lettem kezelve :) Be kell vallanom, hogy iszonyatosan sokat segített nekem ez a pár óra. Azok után, amiket átéltem áprilisban, nem igazán tudtam összerakni még magam, és ez most kellett. Hálás köszönet érte Kata!

Szerdán strandra mentünk egy házaspár ismerősünkkel, illetve azok Törpével egykorú gyerekeivel, valamint Andrissal. Ez volt a leghúzósabb napunk. Egyrészt a legmelegebb is aznap volt, és mit ne mondjak, nem voltam egy rutinos gyerekfelügyelő azelőtt, úgyhogy most minden idegszálammal Törpére összpontosítottam. Hála az égnek Gabi anyukaként is üzemel, úgyhogy ellestem tőle egy-két trükköt. Pl. hogyan lehet rávenni a gyereket arra, hogy bekenhessük naptejjel, ha ő nem akarja. Gabi egyből ugrott, mikor látta, hogy már tíz perce hiába kergetem a gyereket flakonnal a kezemben. Megkérte Törpét, hogy segítsen bekenni őt naptejjel, mert a lányok így csinálják. Gyerek egyből ment, bekente Gabit, Gabi bekente őt. Én meg néztem és tanultam :)
Megbeszéltük Norbival, ha megyünk legközelebb veszünk Törpének úszómellényt, vagy mit, mert a két kisfiúnak volt, és mikor kölcsönadták az egyiket, azt nagyon élvezte a lányzó. Úszkált velünk, köztünk :) Köveket gyűjtöttünk, játszottunk, pancsoltunk.
Estére hulla fáradtak voltunk, és megmondom őszintén én nem igazán tudtam a pihenésre figyelni aznap. Annyira a gyerekre összpontosítottam, hogy arra már nem jutott energiám, hogy magamra is odafigyeljek. Napszúrást is kaptam. Éjszaka belázasodtam, reszkettem, fáztam, minden bajom volt.

Csütörtökön pihenő napot tartottunk, mert mindenki ki volt purcanva. Mesét néztünk, játszottunk. Aztán Norbinak el kellett mennie, hogy megszerelje az anyja számítógépét. Úgyhogy neki nem jutott ki a pihenés... Mi meg anyuval meg apuval közösen gyerkőcre vigyáztunk. Anyáék nagyon megszerették őt, nagyon oda voltak érte :)

Pénteken ismét visszamentünk lovacskázni, most már nem szaroztak, egy közepes méretű lóra, Aida-ra ültették Törpét. A karám körül lovagoltatták 20 percig, de most már nyeregben. Így csak messziről láthattuk, ahogy háttal lovagol a pacin, meg előre dől, hátradől...stb.
Most rutinosak voltunk, nem hagytuk elaludni a kocsiban, úgyhogy nem is volt semmi gond, egész nap jó kislány volt.

Estére szalonnasütés volt betervezve, ahova el is jöttek a barátaink. Bár sokan csak beugrottak fél órára, órára, de voltak, aki végig ott maradtak. Itt is féltünk kicsit, hogy Törpe majd unni fogja a társaságot, de nagyon élvezte, mindenkivel összebarátkozott :) És már a nap elején kijelentette, hogy ő márpedig nyersen akarja enni a kukoricát, mert megsütve nem szereti. Bár állítása szerint még sosem próbálta, de ez nem tántorította el az álláspontjától. Na, igen. Aztán látni kellett volna, hogy nyammogott el 4 kukoricát megsülve :)
Este, miután lefektettük a gyereket, a megmaradt társasággal elmentünk gyorsulást nézni. Anyuéknak meghagytuk, hogyha bármi van, telefonáljanak, 10 percen belül ott vagyunk. De persze nem volt semmi gond, gyerkőc békésen aludt, mikor visszaértünk, ezért Norbival elhatároztuk, hogy elmegyünk még hamburgerezni. Mivel Norbi nem ismerte a híres-nevezetes Pilóta utcai hambist, amit minden valamire való pesti gyerek ismer, ezért kénytelen voltam bemutatni neki ezt a műremeket :) Szép este volt nagyon :)

Szombaton bevásárló körútra mentünk az Árkádba. Nekem is kellett már fehérnemű (mert itthon nem kapok normálisat. Nemhogy kinézetre borzalmasak, de az én méretemben ne is álmodj róla. Mind a dagadt, angol lányokra van méretezve (nem akarok bántó lenni, de sajnos ez a valóság. Iszonyatosan elhízott egy nemzet ez...)
Szóval vásárolgattunk. Csatlakozott hozzánk Krisztián és Niki, Norbi barátai. Nikivel már régebben megtaláltuk a közös nevezőt, Twilight formájában :) Ő is akkora fanatikus, mint én, ha nem még nagyobb. Bár ő inkább Edward/Bella fan, míg én a "rosszfiú" vérfarkas, Jacobért rajongok, de azért nem vesztünk össze ezen :) (zárójelben jegyzem meg, hogy megkaptam a "Mrs Edward Cullen" feliratú pólót!!!! Remélem most irigykedsz, Niki :DDDDD)

Ekkor született az ötlet, hogy gyerkőcnek csináltatunk egy nyakláncot, amibe belerakatjuk Norbi képét, meg egy közös képet is. Bár a fényképes boltban kicsit beparáztunk, mert közölte a néni, hogy csak hétfő délutánra tudna elkészülni, mi nekünk meg akkor indult a gépünk, de miután elmagyaráztuk, hogy miért is ilyen fontos ez, kicsit rugalmasabbá vált, és megígérte, hogy megteszi, amit csak lehet :) Vicces volt, mert kérdezte, hogy rólam miért nem rakunk be képet... Mondtam neki, hogy az nem lenne túl szerencsés ötlet, nagy valószínűséggel a gyerek nem hordhatná utána a nyakláncot... :)

Vasárnap pedig elvittük Törpét moziba. A Jégkorszak 3-at néztük meg. Megmondom őszintén, hogy én azzal a biztos tudattal ültem be a moziba, hogy a gyerek már tuti nem először jár ilyen helyen, biztos tudja, hogyan kell viselkedni. Valami hihetetlenül aranyos volt, amikor beült közénk, két oldalra berakta a plüss állatkáit, hogy ők is lássák a mesét és elkerekedett szemmel figyelte az előadást. Egy óra után aztán már fészkelődni kezdett, majd felállt, de ahogy körbenéztem a többi gyerkőc is álldogált :) Nagyon édesek voltak.
Mikor kimentünk, akkor mondta Norbi, hogy Törpe mondta neki, hogy még nem volt moziban.
Úgyhogy nagyon meg voltam elégedve, hogy ilyen jól viselkedett :)
Majd a fényképes néni is telefonált, hogy kész van a nyaklánccal, úgyhogy azt is elhoztuk. Törpének nagyon tetszett, remélem hordja még!

A hétfő pedig a búcsúzásról, pakolásról szólt. Mikor visszavittük Törpét, volt egy kis sírás, de Norbi akkor is nagyon jól le tudta nyugtatni.
Aztán mi irány ki a reptérre, Tepi segítségével, ahol is várhattunk 3 órát, mert késett a gép.
Éjfélre értünk haza, másnap pedig mehettünk dolgozni...

Összefoglalva nagyon jól éreztük magunkat. Meglepően jól alakult a szabink, bár más programokat terveztünk, de minden jó volt úgy, ahogy volt.
Anyáéknak ezerszer és ezredszer is köszönöm/köszönjük, hogy szállást biztosítottak, etettek, itattak és vigyáztak Törpére, ha megkértük őket. Fantasztikusak vagytok! Norbi is, én is nagyon hálásak vagyunk. Reméljük, hogy az ajándékot is használjátok, néha bekapcsoljátok a képkeretet, hogy láthassatok minket is :)
Anyuék tényleg mindent megtettek értünk, minden kívánságunkat lesték. Annyira jó volt velük lenni :)

Szerintem nagyon jól szerepeltünk mindketten Norbival "szülő" szerepben. Féltünk attól, hogy Törpe majd sokat fog sírni az anyja után, de ez egyszer sem fordult elő! Ő is nagyon jól érezte magát velünk. Nekünk sem volt egyszer sem olyan pillanat, hogy feladnánk, vagy nem megy, vagy valami. Mindent sikerült megoldanunk. Az esti fürdetések, kajálások külön élmények voltak. Norbi sokszor megdicsért, hogy milyen jól csinálom :)

Szóval egy fantasztikus élmény volt ez a pár nap, és bár már vágytunk haza, hogy kipihenhessük a nyaralást, de bármikor szívesen megismételnénk ezt az egészet :)

A többiről beszéljenek a fotók, az azóta eltelt időről pedig, külön post készül majd.

Puszi nektek
Anta