És nem érdekel a világ gondja most egy kicsit. Annyi minden jár a fejemben, és már annyiszor kapom azon magam, hogy fogalmazom magamban, írom a blogot csak egyszerűen fizikailag nem jutok el oda, hogy ez megvalósulhasson. De most épp befejeztem az ebéd főzést Norbinak, van egy órám, hogy készülődni kezdjek a melóba, úh itt az idő. A mosogatnivaló megvár estig :)
És majd most lesz az, hogy semmi nem jut eszembe abból, amik napközben pörögnek a fejemben, de azért a fontosabbak nyilván megvannak.
Raffaello:
Mi nagyon kreatívan macskusz, cicó, cica, makka és hasonló neveken szólítjuk, ami azért jó mert így tuti nem fog hallgatni a nevére, de ez már csak így alakult nálunk :)
Mint azt egy előző posztban is írtam, totálisan megváltoztatta az életünket. Méghozzá pozitívan! Sokkal örömtelibb minden napunk, Norbi sem rosszkedvű már, olyan mintha értelmet kapott volna egy picit az életünk.
Ez a macskusz pont olyan, amilyenről mindketten álmodtunk. Folyton az ember közelében akar lenni, fontos neki hogy kontaktusban legyen velünk, hogy hozzánk érhessen. Sosem ijed meg tőlünk, imád játszani, de a világ egyik legnyugisabb macskája. Semmit nem szedett szét a lakásban, teljesen szobatisztaként került már hozzánk, ezzel sem volt még sosem gond, a karmait a kaparófán élezi, nagyon ritkán kell rászólni, hogyha mondjuk a falat támadja meg.
Már vágtunk neki körmöt is (illetve Norbi vágta), azt is tök jól viselte, nem ugrált, nem hisztizett, hagyta, hogy csináljunk vele amit akarunk. A fésülködést is szereti, csak az a gond, hogy mindig játéknak fogja fel és harapdálja, meg pofozgatja a fésűt úgyhogy nem tart sokáig a folyamat... :)
Norbit teljesen elvarázsolta ez a kis manó. Ha lehetséges, akkor köztük nagyobb a szerelem, mint a macskusz és köztem. Imádom ezt a tündért, és én mindig is vágytam egy cicóra de valahogy közöttük erősebb a kötelék valamiért. Talán mert Norbi nem fél nyúzni a macskát, míg én csak finoman, óvatosan bánok vele.
Kedvenc játékaink:
- pókmacska (Simpson család pókmalaca után szabadon). Lényege, hogy macskát Norbi megfogja, és a falon vagy a plafonon másztatja, nagyon vicces, amúgy macska lehet, annyira nem kedveli, de nem nagyon ellenkezik
- macskavágta: hasonlóan a pókmacskához, itt is az elszenvedője a játéknak a macskusz. Ezt úgy kell elképzelni, hogy Norbi egyik markába a mellső, másik markába a hátsó lábait fogja a macskának és úgy tesz, mintha vágtatna a macska. Ez is roppant mulatságos, bár én mindig nyávogok a macskusz helyett, hogy ne csinálja, mert nem tesz neki jót :)
- papírgalacsin hajigálás, kergetés: nem tudom, hogy ez mennyire jellemző macska szokás (sztem semennyire sem az), hogy visszahozza az elhajított papírgalacsint... Ilyet én még nem láttam :) Eldobom neki és a szájában a papírral trappol vissza, és teszi le vagy a kezembe, vagy mellé, hogy dobjam már el neki, lehessen szaladni érte... Hihetetlenül mulatságos látvány! :)
- plüsmacis dobozba illetve teregetős dobozba ugrálás, bújkálás. Ezt is imádja, főleg mikor Norbi egyik sarkára állítja a dobozt és úgy pörgeti azt, hogy a macska benne van. Ezután mindig kóvályog egy picit a cicó (mondom, hogy nyúzza a macskuszt rendesen a Norbi, nem kíméli :))
- a pénzért vett játékok annyira nem érdeklik, játszik azokkal is, ha nagyon muszáj, de a papírgalacsinnál nincs jobb móka!
- Kergetőzés a lakásban apával. Ezt imádják mindketten (én csak nézek és röhögök). Sztem Norbinak tök jó feszültséglevezető ez a macskusz, a cicó meg benne van minden mókában :)
- macska DJ, illetve dobos macska. Ezt látni kéne, írni róla nehéz. Próbáltam már lefényképezni, de nem egyszerű feladat, mert vagy a röhögéstől nem megy vagy épp a macskusz tekergőzik össze-vissza, és nem tudom elkapni a pillanatot. Na, majd egyszer :)
Folyton dorombol, még akkor is, amikor épp nem kellemes dolgok történnek, vagy olyan, ami nem is tetszik neki de akkor is dorombol és bújik hozzánk. Folyton hozzánk kell hogy érjen, ezt úgy értsd, hogy most is úgy alszik, hogy a bal kezemen fekszik, a lábacskáit meg hozzányomja a kézfejemhez :) Élmény így az írás. Általában jellemző rá, hogyha aludni készül, akkor úgy helyezkedik, hogy hozzánk bújhasson, vagy legalább egy két kinyújtott lábacska hozzánk érjen.
Arcot simogat. Ez nagyon édes tulajdonsága. Gondolkoztam azon hogy ilyenkor vajon nem pofozgatni akar-e, de akkor is simogat ha épp nem játszik, hanem csak úgy gondol egyet és végig simít az arcomon. Sosem ereszti ki a karmát ha játszik velünk. Mindig vigyáz, nincs is rajtam macska karmolás.
Mindenkivel barátságos már rögtön az első pillanatban. Imádja az emberek társaságát. Amúgy nagy ribi (bár fiú volt), mert amikor itt aludtak Mesiék akkor az ő szobájukban aludt velük, ugyan úgy, ahogy velünk szokott, a fejük között, a párnán :)
Amúgy az egyetlen dolog, ami kicsit kellemetlen vele kapcsolatban, hogy minden nap porszívózok. Nem tudom milyenek a macskaalmok általában, de neki olyan van, amit szimpatikusan szét tud hordani az egész lakásban, így még a jövő hét is macskaalmos, mikor jövök haza a melóból (amúgy nem depis, hogy ilyen sokat hagyjuk egyedül, totál megszokta). Majd veszünk olyan almos tálat, aminek teteje, meg ajtaja is van, hátha akkor nem kaparja ki ennyire a tálból az almot...
Az első pár nap, egy hét, kicsit nehezebb volt a cicónak, mert ugye 25 tesója közül hoztuk el, és nagyon hiányzott neki a társaság. Sokat nyávogott, hívta a tesóit az anyukáját, nem értette, hol vannak. De már a legelső napon is folyton ott volt a közelünkben, bújt hozzánk, játszott velünk, és persze már akkor is velünk aludt.
Norbi mondta még mielőtt elhoztuk volna a macskuszt, hogy az tuti, hogy nem jöhet majd fel az ágyra... Na, ehhez képest, macska egyet nyávogott, Norbi rögötön megsajnálta, és jött is az ágyba a macska. Azóta velünk alszik. Kedvenc helye a fejünk között a párnán, illetve Norbival alszik többnyire, ritkábban velem. Mondom, hogy jobban szereti Norbit, mint engem :)
Amúgy esetek kilencven százalékában hagy minket aludni. Két olyan éjszaka volt, hogy krosszozott a fejünkön, beleszuszogott a fülünkbe, meg az arcunkat nyalogatta, illetve a megmozduló végtagokra támadt, mert azt hitte játszós idő van... Olyan másfél órás harc után, szépen kiraktuk a szobából. Ilyenkor ment a nyávogás, meg az ajtó kaparás, de 10 percen belül megnyogodott és elaludt odakint.
Amúgy végig alussza velünk az éjszakákat. Már tudja, hogy én mindig 5kor kelek, olyankor kap reggelit, majd főzés közben igyekszik megakadályozni, hogy zökkenőmentesen végrehajtsam a kajakészítést. Megpróbál minden eszközzel eltéríteni, de én rendíthetetlen vagyok :)
1,8 kiló volt, amikor elhoztuk, most 2,5 kg. Elvileg 10-12 kilósra fog megnőni :)
És persze most sem hagyott nyugton a bébi, míg írtam, úgyhogy nem tudtam befejezni, mert van még sok minden.
Következő post majd a karácsonyról fog szólni, hogy aktuális legyek kicsit.
Képeket szigorúan csak akkor töltök fel, ha már végre kiírtam magamból mindazt, ami kavarog bennem.
Szép napot, kevés idegeskedést a karácsony miatt! (Hála az égnek, itt semmi ilyesmit nem érzek, míg Mo-on mindig megvolt az negatív értelemben vett őrület az ünnepek miatt... Na, majd erről bővebben kicsit később)
cupp
A
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése