Summary

Mivel itthon izzadok a 3 paplan alatt, bögre teákat döntve le a torkomon, hogy lemenjen a láz (higgyétek el, ez nálam külön tortúra, mert eleve úúúútálom a teát. Jó helyen élek, ehhez képest...), de lázcsillapítót nem és nem vagyok hajlandó bevenni (gyógyszert csak nagyon végletes esetekben veszek be - pl: másnapos fejfájás...), szóval ebben a remek állapotban (plusz krónikus Norbi hiányban szenvedek - merthogy Mo-on van) azt gondoltam csinálok valami produktívat is. Feltöltök pár képet a blogomra, erre az évre emlékezve. Minden eseményből egy-egy képet kiragadok és valamiféle montázst varázsolok, kb mint a fészbukon...

Meg lesznek olyanok is, amit még a kedves blogolvasóim biztos nem láttak. Hát majd most :)

De előbb szeretném megköszönni mindenkinek, aki végikövetett ebben az évben. Köszönöm a leveleket, a commenteket, a visszajelzéseket :) Jó érzés, hogy sokan gondoltok rám, hogy érdekel titeket mi van velem, illetve Norbival (meg mostmár a macskusszal).

Ez az első naplóm, amit kitartóan írok. Gyerekként, majd kamaszként is sokkal próbálkoztam, de sosem sikerült végigvinnem akár egy hónapot is.
Ezen is le tudom mérni, hogy hál' istennek változó-, és fejlődőképes vagyok. Mert már nincs bennem az a kényszer, hogy ha nem minden héten vasárnap frissítek, vagy kimarad pár hét, akkor már inkább nem is folytatom.

A tanulással voltam mindig így. Amikor elkezdtük a félévet mindig nagy lelkesedéssel vetettem bele magam minden tantárgyba. És aztán az első el nem készített lecke után úgy éreztem, hogy túlnő rajtam az egész suli és inkább csak lavírozgattam, túléltem, utolsópillanatoztam... És közben lelkifurdaltam, hogy én erre sem vagyok képes... Bezzeg a Mariann meg a Viki... A mai napig nem tudtam megfejteni a titkukat, hogy hogyan lehetett mindig mindent időre megcsinálni, minden szabályt betartani, minden elvárásnak megfelelni. Respect nektek :)

Szóval örülök ennek a blognak. Szeretem, hogy kicsit össze-vissza, szószátyár, leginkább őszinte, és színes. Mert engem tükröz. Hogy nem kényszer, nem nyomás, nincs lelkifurkám, ha sokáig nem írok. Kata, a sok terápia megtette a hatását :) Már az angol órádról sem lógnék el, azért mert nem tudok tökéletesen teljesíteni 3 hónap elteltével :)

Annyit akartam még, hogy nehéz, tragikus év volt ez, olyan eseményekkel, amit a legtöbb embernek nem kell megélnie. Én valamiért meg kellett, hogy éljem ezeket.
De a hajrában megértek a gyümölcsök. Megérte ez az év minden szarjával együtt. Mert a legvégén béke van, nyugalom és szerelem. Nem írom, hogy boldog vagyok, mert nem merem újra leírni... Ezzel kezdtem újraírni ezt a naplót márciusban. Fellegekben jártam, annál nagyobb volt a pofáraesés azon az áprilisi éjszakán...
Most nem lovalom bele magam, nincs rózsaszín köd. Csak kristálytiszta harmónia.

Örülök ennek. Köszönöm azoknak, akik segített ebben engem. Sokan vannak. Fogadjátok szeretettel, hálám jeléül ezt az összeállítást.

Magamnak és minden szerettemnek kívánok egy békésebb, harmónikusabb, szebb új évet! :)

Volt egy kis: Norbi szülinap; Buli a Blue-ban; Kínai új év ünneplés; Melcsi búcsúbuli; LONDON!!; lakásfestés :) ; buli; szülinapok ünneplése; rehabilitálódás a virágok között; Zitus szülinapja; Rugby; Blackpool; névnapok; Szotiék búcsúbulija, "nyaralás" Mo-on; Bátyómék esküvője; pókerezés, Stonehenge; bowlingozás, Melcsi welcome partija; görkorizás; buli, Orsi látogatóban; Kellogg's-ék felfedezettje lettem; kis pubozás; RAPI!!!; skócia, amiből legalább most már láttunk egy picit többet, mint Zsolték lakása :) ; Mo újra; szülinapom; karácsonyi party hegyek; és macskusz minden mennyiségben :))