Most akkor muszáj kifogalmaznom, hogy mik a paráim az interjúval kapcsolatban, mert ha kimondom, leírom, azzal már nagyot lépek előre, mert szembe nézek a félelmekkel és csak így tudom legyőzni őket :) Ezt a sok év terápiás tapasztalat teszi, hogy ilyen okos lettem :)
Szóval akkor itt vannak a félelmek. Szép pirossal, hogy jól látható legyen:
- Kevés vagyok ehhez a munkához, úgysem engem vesznek fel
- Nincs annyi nyelvtudásom, hogy meggyőzően, választékosan beszéljek majd
- Biztos ez is csak egy olyan állás, amit kötelező volt meghirdetniük, meg behívniuk az embereket, de valójában már megvan, aki betöltené az postot.
- Ki vagyok én, hogy egyáltalán volt bátorságom beadni egy olyan munkára a cv-met, ahol excellent telephone mannert kérnek???!!!! Hol vagyok én a kiválótól?? Még a jót is csak alulról súrolom...
- Több éve dolgoztam utoljára irodában, kijöttem a gyakorlatból...
- Nem vagyok angol, ők pedig prioritást élveznek a külföldiekkel szemben, úh tuti kihullok
- Biztos több százan jelentkeztek (hiszen councilos meló!!!), én csak egy kis senki vagyok, nem tudok kitűnni, mert nincs mivel. Nincsenek különleges tulajdonságaim, nem leszek elég meggyőző.
- Nem tudok majd helyesen fogalmazni, belezavarodok a mondandóba, leégetem magam.
- Legalább arra jó lesz ez az interjú, hogy gyakoroljam ezeket a helyzeteket (ezt a gondolatot nagyon utálom, mert ez a tipikus vesztes hozzáállás sztem!!)
Asszem ennyi, de ez bővel elég.
Most pedig jöjjön a sok-sok pozitív, hogy ezeket felülírjam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése