Előre szólok, hosszú leszek. Mindenki csak saját felelősségre kezdjen bele az olvasásba :) Regény terjedelmű.
Érdekes ez is, hogy ugye a nő a legtöbb esetben olyan férfit választ magának, mint az apja. Plusz anya mondta, hogy állítólag én kicsinek kijelentettem, hogy nekem olyan férjem lesz majd, mint apu... :)
És ez azért félelmetes is egy kicsit. Annyira sok a hasonlóság apa és Norbi között, hogy azt már nem lehet nem észrevenni. Az egy dolog, hogy Norbi szinte napra pontosan 50 évvel apukám után született, így mindketten bakok (és itt jelezném, hogy az életemben nincs és nem is volt senki más, aki bak lenne, csak ők ketten), nagyon földhöz ragadtak, nem hajlandóak semmi mást elfogadni igazként, csak amit két kézzel megfoghatsz, a szemeddel láthatsz. Az anyagi biztonság az egyik legfontosabb számukra, mert ez az alap bázisuk. Ez után tudnak csak elkezdeni életet építeni. Apa is és Norbi is nagy varázslók, ha pénzről van szó. Sosem értettem (és most sem, hiszen nem látok bele a szüleim anyagi helyzetébe), hogy hogyan tudnak két nyugdíjból egy akkora házat fenntartani, segíteni a gyerekeket is és hogy ők sosem szorulnak meg.
Norbi dettó. Mindig van félre tett pénzünk, mindig van mentőövként valami, pedig az elmúlt időszak igencsak necces volt anyagilag. Mindkettőjüknek ugyan olyan a humora. Másokat szekálnak és ők jókat nevetnek ezen :)
Na, dehogy kicsit konkrétabb legyek, miért is büszke rám apa, azaz mik történtek mostanság:
Munka (én)
Nagyon beleválasztottam! Imádom ezt a melót, nagyon szeretek bejárni.
A munka arról szól, amit már írtam egyszer, hogy a kamionosok hozzák be a telepre a konténereket, hogy továbbszállítsuk vonattal őket a kikötőkig, és az ezekhez tartozó papírmunkákat végzem én. Ellenőrzés, adatrögzítés, irányítás, ilyesmi.
Azt hiszem már sokkal jobban értékelem, hogy ilyen munkát végezhetek, mint régen, mikor Mo-on voltam iroda-koordinátor. És sztem ez is egy meggyőző érv volt az interjún, hogy miután két évig wc-t takarítottam, én minden kicsinek örülök már. Hogy irodai környezetben lehetek, hogy számítógéppel dolgozhatok, hogy emberek vesznek körül folyamatosan, használhatom az agyamat munka közben, hogy értékelik a törekvéseimet, elismerik a munkámat.
Állítólag én tanultam meg leggyorsabban a rendszerüket, nagyon elégedettek velem a mentoraim. Tony, Lee és Fred az én angyalaim. Olyan segítőkészek, hogy szinte hihetetlen, befogadtak egy pillanat alatt, Tony mondta, hogy én vagyok a kedvenc munkatársa :)
Szóval nagyon imádom azt a helyet, és tényleg úgy megyek minden reggel, hogy várom, hogy beérjek.
Remélem sokáig kitart a lelkesedésem, és nem lesz unalmas később sem a munka.
Amúgy munka témakörhöz tartozik, hogy elkezdtem kávézni. Na jó, ez így nem fedi a teljes valóságot... Úgy iszom a kávét, hogy a munkatársaim hajlamosak ufónak nézni emiatt, és el is döntötték, hogy a magyarok furcsák, mert biztos mindenki így issza a kávét, ahogy én. Szóval a receptem, negyed kávéskanál kávé, 3 kanál cukor és az egész bögrét hideg tejjel öntöm fel :) Azt hiszem, inkább csak placebóként iszom, de mégis olyan jól esik.
Van az angoloknál ez az úgynevezett brew. Ez náluk a teaidő. Ez naponta többször, 3x-4x előfordul, ilyenkor teáznak és kávéznak (lusta egy banda, minden pillanatot kihasználnak, hogy ne kelljen dolgozniuk...)
Na, szóval asszem emiatt szoktam rá a kávéra is. Hogy ne lógjak ki, vagy vmi ilyesmi :)
Még a munka témakörbe tartozik, hogy a kollégáim is milyen érdekesek. Az egyikük mesélt olyat, hogy leesett az állam.
Persze az ember lát ilyen sztorikat filmekben, olvas könyvekben, de nem találkoztam még olyan emberrel, akivel az életében tényleg megtörtént.
Szóval neki elrendezett házassága van. Ez a kollégám indiai származású, de már itt, Angliában született. A szülei pedig kiválasztották neki a feleségét, és az esküvő előtt nem is látta a nőt, akit elvett. 13 éve élnek együtt, két gyerekük van, és szereti is, de azt mondta, nem ő a lelki társa. Azt mondta, volt egy nő, akit nagyon szeretett, mielőtt el kellett vennie a feleségét, és hogy ő az, aki szerinte a lelki társa.
El sem tudom képzelni ez milyen lehet. Milyen érzés, hogy egy olyan emberrel kell leélned az életedet, akit nem a legjobban szeretsz a világon. Hogy milyen lehet végigélni, hogy az a nő, akibe szerelmes vagy, feleségül megy egy másik férfihez.
Hogy bele kell szeretned a feleségedbe, mert csak így tudod az életedet viszonylagos boldogságban leélni.
Nagyon furcsa. Nagyon nagyon furcsa...
Amúgy még sosem kerestem ilyen jól eddigi életemben, mint ennél a cégnél. Csak az a baj, hogy még mindig nem tudtunk teljesen egyenesbe jönni, mert az elmúlt fél év - ahogy azt írtam az előző bejegyzésben - nagyon húzós volt miattam. Nem kerestem annyit, mint előtte, és sokszor a bevételem nem fedezte a kiadásaimat. Úgyhogy most "tartozom" Norbi felé és azt fizetgetem vissza.
Mi nem vagyunk egy kasszán. Csináltam ezt egy exemmel, de anyagilag én jártam szarul a végén, úgyhogy inkább ezt többet nem akarom eljátszani. Norbi is ráfizetett már anyagilag, úh egy pillanatig sem gondolkodtunk, hogy így legyen.
Utálom a gondolatát is, hogy kitartott, eltartott legyek, el sem tudom képzelni ezt az életet, ezért úgy tartom tisztességesnek, ha minden tartozást pennyre pontosan felírunk.
Természetesen minden közös költséget felesben fizetünk ki, de mindkettőnknek van saját pénze, amit arra költ, amire akar. Én most arra, hogy visszafizessem a tartozásomat Norbinak :)
Ezzel még elleszek egy pár hónapig, mert most nagy költségek szakadtak a nyakunkba (majd az autó témakörnél mesélek...) és még csak most megyünk Mo-ra (igen, megyünk, már megvan a kompjegy)... Szóval egy darabig elfelejthetem a költekezést :((
Munka (Norbi)
Norbinál is úgy tűnik, hogy jó választás volt az új melóhely. Persze ugyan azt kell csinálnia, mint eddig, de sokkal jobb a cég, tényleg sosem idegeskedik, nem csináltatnak velük sittes munkát, és a pénz is jobb egy kicsivel. Meg ugye újra Andrissal dolgoznak együtt :))
Amúgy most van egy lehetősége megint, hogy a Fowler Welshnél dolgozzon, ahová megpróbált bekerülni ősszel. De nem igazán tudjuk eldönteni, hogy akarjuk-e, hogy kamionozzon-e Norbi.
Sokkal jobban keresne, az tény, de a kamionban kellene aludnia, gyakorlatilag péntek este és szombat este aludna velem. Fene se tudja, megérné-e ez az egész... Még gondolkozunk.
Meg ugye én is olyan cégnél dolgozom, ahova mindig keresnek kamion sofőröket, majd megkérdezem a részleteket, de Mo előtt már nem ugrálunk, maradunk a seggünkön.
Autó (javíttatás és xenon)
"Kedvenc" témaköröm mostanában... Az elmúlt 2 hónapban 3x volt szervizben az autó.
Jelenlegi állás szerint a kocsi rendben van, útra kész. Ehhez az kellett, hogy kifizessünk 900 fontot, sírjak egy csomót emiatt az egész geci helyzet miatt, amit a szerviz és a garanciabiztosító teremtett, 3 hétig intézkedjek non stop, megállás nélkül, kockáztatva, hogy kirúgnak az új munkahelyemről, hiszen folyton a mobilomon lógtam... Szerviz, garanciabiztosító, ügyvédek, jogtanácsosok, barátok. Ez volt a sorrend minden nap. Végül egy kollégám, Lee segített elintézni a helyzetet. Mikor már nyilvánvaló volt, hogy a gari nem fog fizetni, a szervíz le akart minket nyúlni 1500 fonttal. Majd végül Lee eljött velem a garázsba, ahol is lealkudta (márkaszerviz!!) a szerelési ktg-et 900-ra. Azért rohadtul nem mindegy.
És szinte percre pontosan 3 hét után hazahozhattuk a verdát. Kicserélték benne a lendkereket és a fűtőmotort...
Ami 4 nap után újra elszállt. Juhúúúú. Nagy volt az öröm, a boldogság. Visszavittük, de most már ingyen megszerelték újra. Úgy tűnik, most jó. Adja az ég, hogy ne legyen vele több gond!
Tegnap vettünk hozzá minden fontos dolgot, ami kell az útra, és ami Angliában nem kötelező. Világítós mellény (hármat, mert a gyereknek is kell majd), elsősegély dobozt, izzó és biztosíték készletet, háromszöget.
És tegnap szereltük be a xenont is az autóba. Én segítettem :)) Már két éve megvan a szett Norbinak, csak azt még a Hondához vette, úh más méretű izzót kellett rendelnünk a netről, de a trafó az okés volt. Csodálatosan világít, nagyon fasza, még a távolsági fényszórók cseréje hátra van, mert a cég, akitől rendeltük, rossz méretet küldött, úh a héten Norbi visszaviszi és kicserélteti.
De nagyon jó lett, tényleg! Micsoda autótuning, kérem szépen :)
Ma lecserélte Norbi az oljat, múlt héten szűrőket cserélt, úh készülünk a nagy útra :) Még gumikat kell rá vennünk, mert az oda-vissza utat tuti nem bírja ki, de vajszín azt csak Mo-on veszünk majd, mert lehet a kerekeket is kicseréljük 18-as méretűre (van Mo-on Norbinak egy szett belőle...) Szóval vannak tervek :)
Mo
Szeretnék valamit tisztázni. Egyre jobban taszit, hogy Mo-ra KELL mennem minden egyes szabadnapomon, minden évben.
Kicsit kifejtem bővebben, hogy érthetőbb legyek.
Norbi a maximális támogatásomat megkapja, ha a gyerekéről van szó, és ezt tudja is. Szeretek én is Törpével lenni, nagyon szeretem őt, és hála az égnek, ő is szeret engem!
Szeretem a szüleimet és a barátaimat is, azokat is, akik az elmúlt 3 év alatt egyszer sem tudtak meglátogatni itt kint. Szeretem Mo-ot is, Budapestet, a bulikat, kocsmákat, koncerteket, a pörgős életet, amit ott élhettem. A Balatont.
Amit egyre jobban nem szeretek az az, hogy muszáj oda menni. És én sosem szerettem, ha valami kényszer volt. Muszáj menni, mert a család, a barátok és főleg a gyerek nem jönnek ki hozzánk meglátogatni. Muszáj menni, évente háromszor "külföldre", de egyszer sem oda, ahova igazán szeretnénk már menni. Ebbe öljük a pénzünket, egy olyanba, ami muszáj.
És amikor meg ott vagyunk, vagy eljövünk, akkor kapjuk a lebaszást. Ha már úgyis Mo-on voltunk, miért nem látogattuk meg x-t, y-t? Z-vel miért nem töltöttünk több időt? Miért mentünk el ide, miért nem inkább oda mentünk?
Jogos az elvárás? Én nem érzem annak. Mégegyszer hangsúlyozom, nekünk ez a szabadságunk. Amit más azzal tölt, hogy a tengerparton sütteti a seggét, vagy épp azt csinál, ami neki jól esik, de leginkább pihen. Mi pedig azzal töltjük, hogy szétszakadunk, megszakadunk, hogy ne sértsünk meg senkit, ne hagyjunk ki senkit, és közben, ha lehet egy ici picit mi is jól érezzük magunkat. Majd hazaesünk Manchesterbe és egy pihentető fél évet végigdolgozhatunk újra, hogy aztán összekuporgassuk megint a pénzünk, elhasználjunk megint egy jópár szabadnapot, hogy kimerülhessünk Mo-on.
Isteni, nem? Mindenki így képzeli és így tervezi a nyaralását, ugye?
Na nekem ebből van elegem egy picit, de nem igazán van erre megoldás. Most ilyen áthidalóként azt találtuk ki, hogy átautózunk a gyerekkel Horvátországba, 4 napra, sátorozunk egy jót, aztán mikor jövünk majd hazafelé Manchesterbe, akkor megállunk Amszterdamban egy éjszakára, hogy körbenézzünk és kipróbáljuk az ottani éjszakai életet :)
Tényleg jó lenne már elmenni egyszer mondjuk Spanyolországba, vagy esetleg még messzebb, valami jó kis tengerpartra, ahol pihenni is lehet, nincs naptár az orrunk előtt, hogy melyik nap, melyik órában kivel kell találkozni, milyen programon kell ott lenni. Hanem csak úgy élvezni kicsit a szabadságot és a pihenést. Talán 20 év múlva...
A nem teljes program a következő:
Augusztus 6-án, pénteken indulunk Manchesterből, és megállás nélkül megyünk Mo-ra. Valószínűleg vasárnap hajnalban érkezünk meg anyuékhoz, nem sietünk, és ugye én is vezetni fogok, nem hiszem, hogy Schumit játszom majd útközben.
Kis alvás, majd megyünk a gyerekért vasárnap délelőtt.
Hétfőn délelőtt hivatalos ügyek intézése, nekem az UTOLSÓ lézeres kezelés elviselése, autógumi szerválás vhonnan, majd este KISPÁL KONCERT A SZIGETEN!!!
Ezt várom a legjobban! 3 éve nem voltam Szigeten, pedig előtte minden évben kint voltam, Kispálon pedig utoljára 2007 novemberében. És ugye, mint tudjuk ezután feloszlanak, és ugye mint tudjuk nekem ők az örök szerelem. Tehát nekem ott kell lennem!
A jegyet már úgy két hónapja megvettem, úh már tűkön ülök :))
Kedden pedig indulunk Horvátországba.
Most vadászunk valami tuti sátrat az ebayen éppen, remélem sikerül találni jó félét!
Veszünk még felfújható ágyat, hálózsákokat, hűtőtáskát, mindenféle dolgot, ami egy sátorozáshoz kell.
Holnap hívom fel a kempingeket, amiket kinéztünk, hogy hogy van a helyfoglalás, vagy csak simán odamegyünk augusztusban, aztán vagy lesz hely vagy nem?
Úgy gondoltam, hogy Bp-hez legközelebbi és legolcsóbb tengerparthoz utazunk le. Még nem tudom melyik város, vagy falu, a lényeg, hogy egész nap dögölhessek a napon :DDD
Pénteken jövünk majd vissza, amikor is a bátyómék már elutaznak nyaralni, úh valószínűleg az ő szobájukban lakunk majd a fennmaradó 7 éjszakán, ami azért jó, mert jobban elférünk majd, el van szeparálva, mert az emeleten van, tehát nem zavarjuk anyuékat majd annyira.
Tervezünk szalonnasütést, családlátogatást, lovardát, mozit, sok-sok progit a gyerekkel, de még nincs kitalálva minden napra pontosan, majd ezt is neki kell állnunk szervezni.
Csütörtökön, 19-én este pedig visszavisszük a manót, mi pedig nekivágunk Európának. Pénteken Amszterdam, és az éjszakai élet, majd szombaton a deles kompot kell elérnünk Franciaországban, így szombat estére már itthon leszünk és lesz még egy vasárnapunk, hogy pihenjünk, pakoljunk, mossunk... stb.
Holnap folytatom, de mára sztem ennyi éppen elég.
Pár kép az új SZŐKE hajamról, amit Mesinek köszönhetek :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése