Szóval a könyv, ami eszembe jutott, mikor a címet elolvastam az Richard Bach: Sirály című könyve.
Volt egy pasim, Richy (igen, így, ahogy írom:). 16 voltam, mikor megismertem. Tipikusan bölcsész kinézetre hajtottam akkoriban. Jézus szandál, szőtt válltáska, kicsit hippis style... (Na jó, nagyon...) Akkor kezdtem a kereszténység felé fordulni, minden pénteken ififbe jártam Nagytarcsára, templomba vasárnaponként... Valahonnan csak el kellett indulni, naa..
Aztán egy szeptemberi napon bekanyarodtam az 1000 teába, ahol Ricsi (egyszerűsítsünk a nevén) dolgozott és neki meg volt egy indiai mestere... Meditált, vegetáriánus volt, Sat Sangokra járt, reinkarnációról meg karmáról beszélt. Könyveket csereberéltünk hosszú hónapokon át, órákon keresztül beszélgettünk lélekről, szellemről, vallásról, hitről, tapasztalásról. Nálam mindig volt biblia, hogy bizonyítsam az igazam... Persze neki TAPASZTALÁSA volt, amivel én nem tudtam mit kezdeni.
Aztán olvasni kezdtem a Sirályt, ami már nem tudom honnan is került hozzám, talán Geritől. És kölcsön adtam Ricsinek. Aki közölte velem, miután kiolvasta, hogy nem ért engem. Vagdalkozom itt a bibliával napról napra, majd adok neki egy könyvet, ami pont arról szól, amiről ő beszélt eddig nekem...
És akkor elkezdődött.
Valami olyan kezdett formálódni bennem, ami nem köthető semmilyen valláshoz, mesterhez, dogmához, bárakármihez. És igen nekem is lett időközben bizonyosságom és tapasztalásom, és tudom már honnan jöttem, mi a feladatom és hova tartok. Ha nem is mindig haladok a saját ösvényemen, ha mostanában a lelki, szellemi életem a béka segge alatt van, ezt az alapot már nem tudom megváltoztatni magamban. És nem is akarom.
Tudom, hogy ebben az életemben is közel kerülök még önmagamhoz, bár ez nem mostanában várható, de nem adtam fel... Már ha valaki aggódna emiatt :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése