Én kérek elnézést a tegnapi, kritikán aluli fogalmazásért, szóismétlésekért, egyáltalán a bejegyzésért, de nem voltam (és talán még most sem vagyok) teljesen beszámítható.
Az agyamban cikáznak a gondolatok, én sem tudom követni magam, meg is osztanám közben, de most is nehezen megy.
Ki vagyunk merülve nagyon. Valamiféle kábulatba estünk bele szombat délután, ami azóta is tart, közben ment az idegeskedés, aggódás, miközben tudtuk (nem csak éreztük), hogy úgyis a miénk lesz a ház.
Az úgy volt, hogy szombaton délelőtt megérkeztünk az építkezés területére, ahol van a sales office. Egy végtelenül aranyos, kedves Lizette-tel találkoztunk ott, akiből csak úgy áradt a segítő szándék és a pozitív hozzáállás. Már most a szívembe zártam.
Megtudtuk, hogy ezek a házakból, amik minket érdekelnek már csak 3db van eladó, amiből az egyik pont akciós. 125ezer helyett 94ezerért lehet megvenni. (Ezt másnap reggel el is happolták az orrunk elől)
A dolog úgy működik, hogy ha érdekel minket a dolog, akkor az első lépés, hogy egy credit checken át kell esni, ami fél órát fog igénybe venni maximum, majd ezután lefoglalózzuk az ingatlant 250 fonttal (pffff..., vicces a mo-i foglalókhoz képest), majd a foglalás után 4 héttel megkötjük az adásvételi szerződést, ahol nekünk az 5% depositot kell kifizetni, és már adják is a kulcsokat, költözhetünk, ugyanis, a házak átadása február közepén történik.
Plusz a cég egy úgynevezett Shared Equity segítségével beszáll a depositba még plusz 15 százalékkal, amit nekik 5 éven keresztül kamatmentesen tudunk törleszteni. Ez a Shared Equity, félelmeimmel ellentétben nem azt jelenti, hogy ne mi lennénk a kizárólagos tulajdonosok, hanem tényleg csupán ennyit, hogy besegít a cég a depositnál.
Megnéztük a bemutató házat, és azóta nem térünk magunkhoz. Kábulat, talán tényleg ez a legjobb szó rá:)
Mikor visszamentünk a sales office-ba, a csaj már hívta is nekünk a hitelesüket, hogy a kérdéseinkre válaszoljon. Megtudtuk, hogy 30 évre, ha felvesszük a hitelt, 580 fontot kell fizetnünk havonta. Ez pont 20 fonttal kevesebb, mint amennyit mi terveztünk havi részletnek. De hála az égnek, ha még 200-zal többet mondtak volna, az is belefért volna, mert egyszerűen ez ház megéri. De csak ennyi. 580 font. Most fizetünk egy pici, 35-40nm, 2 apró bedroomos, régi lakásért - aminek borzalmasan drága a fenntartása a szigetelés hiánya miatt - 400 fontot havonta. Innentől számunkra nem is volt kérdés az egész. Ez a ház 100 nm, újépítésű, 4 bedroomos, kertünk is van hozzá, double glaze nyílászárokkal, gas central heating systemmel, meg ezer más dologgal, amit majd még leírok egy következő postban
Mondtuk Lizette-nek, hogy szeretnénk átgondolni, de mindenképpen jelentkezünk hamarosan.
Másnapra megbeszéltük Petivel (aki ugye perfect angol - hiszen angol tanár végzettsége van - és 4 éve ingatlanozással foglalkozik itt kint), hogy jöjjön velünk fotózás után (megvolt az is, jó volt, majd mesélek, ha marad erre hely a gondolataimban), mert szeretnénk elindítani a házvásárlást, de azért mindenképp jó lenne, ha egy olyas valaki is velünk tartana, aki 100%-ig biztos abban, ami körülötte folyik.
Napközben megtudtuk, hogy természetesen Mo miatt megint szopunk. Merthogy bár Pisti megveszi Norbi lakásrészét, de az adásvételi szerződéstől számított 1 hónapon belül utal csak a bank a Norbinak.
Ehhhh????? WTF?? Miért??? Totál kiakadtunk, mert ugye emlékeztek, hogy nekünk a foglalózástól számítva van 4 hetünk, hogy perkáljunk.
Na itt borulni látszott a dolog, mert nem vettük bele azt, hogy itt Angliában rugalmasan kezelik az ilyesmiket. Nem gondoltuk volna, ha mi mindent őszintén elmondunk, hogy az a helyzet, hogy Norbi tesója veszi meg az ingatlant, de a Mo-i marharépa bürokrácia miatt nem tudunk fizetni csak legkésőbb 2 hónap múlva, akkor a csaj közölte, hogy no problem at all. Ehhhh?? Megintcsak kérdezem, ehhhh??? Tényleg elhiszik, amit mondunk? Nem kell papírokkal, két tanúval, közjegyző által hitelesített 4 példányba beadni az elmondottakat, hogy egyáltalán ne zavarjanak el az anyádba meg vissza, hogy majd csak akkor jöjjünk legközelebb, ha már megvan a pénz?? Más rendszerben nevelkedtem. Megszoktam, hogy nem hisznek nekem, hogy az igazamat mindig bizonygatnom kell, hogy mindig a legrosszabbat nézik ki belőled.
Egyikünk sem gondolt ilyen hozzáállásra. Meglepődtünk és ismét szóhoz sem jutottunk.
A csaj felhívta a főnökét (jelzem ez az egész folyamat, vasárnap délután 4 órakor zajlott, és úgy dolgozott értünk mindenki, hogy azt el se hittem), hogy leokézza, hogy mehet-e a két hónappal a dolog, és mehet. Így most legkésőbb március 25-ig virítanunk kell. Bár ha minden összejön, akkor Február 27-én, mikor leszállunk Manchesterben a repcsiről, már hívom is csajt, hogy mikor lehet leghamarabb aláírni az adásvételit, mert megvan a pénz :)
Persze még hátra volt a másik nagy parám, a credit check.
Norbival minden papírunk nálunk volt, 3 dosszíényi anyag, számlákkal, banki papírokkal payslipekkel, contractokkal a lakásokról meg a munkahelyről. Gondoltam majd mindez kelleni fog, hogy leellenőrizzék, hogy akkor mégis hitelképesek-e vagyunk.
Megintcsak el voltam tévedve...
Picit belém rakta a parát a héten egy másik cég hitelügyintézője, mert közölte, hogy jelenleg nem vagyok hitelképes, ugyanis "csak" agency-n keresztül dolgozom a cégemnek. Na és akkor miért is nem vagyok?? Heti 350-et keresek átlagban, be vagyok jelentve, minden számlát pennyre pontosan, általában idő előtt befizetünk, 3 éve albérletet fizetünk, mindent szabályosan, törvényszerűen csinálunk, még így is marad pénzünk minden hónapban, ezért akarunk saját házat.
Miért nem vagyok én hitelképes??
Na szóval ezen rágtam magam, dossziék előkészítve, agyamat próbáltam összekaparni valahonnan, hogy értelmes válaszokat adjak.
Ugye még mindig ugyan abban az irodában ülünk, vasárnap délután fél5. Csaj hívja nekünk a hitelest, aki a következő kérdéseket tette föl:
- Mi a kereszt-, és vezetéknevünk
- Születési dátum
- Mi a pontos címünk
Majd megköszönte a válaszokat, közölte, hogy tíz percet kér, és visszahív, hogy hitelképesek vagyunk-e. Köpni nyelni nem tudtam, ismét.
10 perc alatt kiderült, hogy IGEN, mindketten hitelképesek vagyunk (ekkor kicsit elbőgtem maga), és még arra is ránézett, hogy Mo-on mindkettőnknek van ingatlanunk, így nem számítunk First Time Buyernek (ami a mi esetünkben nem is számít, mert olyan kedvezményeket jelent, amit így is megkapunk).
Ezt 10 perc alatt.
Én kétkedve néztem Petire, hogy ugye ez most nem komoly. Mondom, majd biztos az adásvételi szerződésnél lesz majd valami hosszadalmas elbírálás, meg visszadobálás hiánypótlásra, bárakármi. De nem. Ez ennyi volt.
Ezután én még mindig könnyes szemmel kifizettem a 250 fontot, amihez természetesen nem kellett felvennem készpénzt, mert az irodában lehetett kártyával fizetni (kéééééész vagyok).
Lefoglalóztuk, innentől minden megy a maga útján.
Anglia, szeretlek:)
Most képtelen vagyok többet írni (se időm, és az agyam megint kalandozgat...), úh majd folytatom..
Pussssz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése