Finishbe érkeztünk :)

Bejött a blog terápiás hatása! Megvolt a mélypont a tetoválásnál a múltkor, depis votam vagy két napig a dologtól, de mostmár sokkal jobban vagyok.
Tegnap voltam egy újabb kínzatáson Attilánál, és azt mondta, hogy lehet már csak egy alkalom kell a tetkómhoz, hogy kész legyen. Én azért kettővel számolok, de reménykedek :)
Amúgy EMLA a legjobb barátnőm. Az első pár alkalommal használtunk ilyen érzéstelenítő krémet, amitől nem fáj annyira a téma, de valahogy kiment a fejemből, hogy venni kéne megint.
Tegnap újra használtuk, és láss csodát, nem is fájt annyira :) Mondjuk úgy látszik az agyam és a bőröm beállt a három órás sessionre, mert akkor már kezdett elviselhetetlenül fájni megint, krém ide vagy oda, de most akkor is tudtunk haladni, és ennek nagyon örültem.
Attila meg is dícsért, pedig nem szokott gyakran :)
Már van egy csomó fehér is a szárnyaimban, meg a vonalakat erősítgeti, javítgatja Attila folyamatosan. A legutolsó alkalommal töltök majd fel fotót, már alig várom.

Amúgy a bőröm eléggé megsínyli ezt a tetoválást... Sajnos mivel már november óta sem napozni sem szolizni nem szabad, elkezdtek kijönni ezek a kiütések/pattanások a hátamon meg a mellkasomon, amiről már egyszer írtam. Plusz a bepanthen krém is erősíti ezt a hatást, illetve, hogy hetente 2 napot fólia alatt aszalódik a bőröm. Szóval most eléggé csúnya látvány a böröm, de május végétől újra visszaáll a rend és a lelkibékém. Lehet menni napozni és folytathatom az edzést is majd :)

Na, de ne igyunk előre a medve bőrére.
Most két hét pihi, amíg teljesen begyógyul a bőröm, aztán jöhet a finish line.