Ma félálomban megtekerte a szívemet egy érzés. Mikor most Mo-on jártam, láttam, hogy lebontották a sport pályát az utcánkban. És bár a facebookon már olvastam, hogy ez meg fog történni, mikor eltaxiztam mellette, baromi furcsa érzés/látvány volt, hogy már nincs körbe a kidőlt-bedőlt betonkerítés... ott a nagy placc fű, és hátul felsejlik a teniszpálya helye, ami régen aszfaltozva volt...
És télen Imi/Anti/Béla bá (már nem emlékszem a nevére) mindig slaggal fellocsolta, így volt nekünk koripályánk.
(Nagy zárójel, anekdóta: azt meséltem már, hogy mikor kicsi voltam még, és néztük este a Híradót, és tél volt, és mutatták, hogy korcsolyáznak a gyerekek a Balatonon, akkor sikerült feltennem azt a kérdést, hogy "fellocsolták a Balatont?”...)
Szóval a Sasvár pályán tanultam meg korcsolyázni. Ittuk a túlcukrozott, túlcitromozott, teátlan teát (ma is csak így iszom, ha muszáj innom, mert amúgy utálom a teát). Sötétedés után világítottak a reflektorok, szólt a twist meg a rocky a hangszórókból (nem, ennyire még nem vagyok öreg, ez a zene még az én gyerekkoromban is réginek számított...).
És ez azért szívcsavaró érzés, mert ilyen már nem lehet. Mert megszűntetik. Nem mintha valaha is visszamentem volna, ha még ott áll 50 évig se. Nem mintha, amúgy eljárnék korizni. Műjégre is csak ritkán mentem ki, itt eszembe sem jut. (A síelésben is a Hüttékben ülés/forralt borozás/Harry Potter olvasás kombót szeretem a legjobban)...
De most, hogy a lehetőség megszűnt, mégis egy űr képződik...
Mostanában sokat gondolkodom az eddig elmúlt éveimen, hogy milyen kurva hamar eljött ez a harminc, és hogy tényleg kimondani is hányinger, még akkor is, ha tudom, nem nézek ki ennyinek.
Azt fogalmaztam meg - és most nyugodtan nevezhettek sekélyesnek -, ha most látna engem az a gyerek énem, aki még öngyilkos akart lenni 30 évesen, mert utána már nincs értelme az életnek, hiszen onnantól öreg vagy..., akkor kurvára büszke lenne, és már nem akarná többet megölni magát 30 évesen:-)
Sosem tudtam ennyire megélni a nőiességemet, mint az utóbbi pár évben...
Soha nem is érdekelt ez ilyen mértékben, hogy mennyire vagyok vonzó, mennyire vagyok sexy... tudtam, hogy olyan átlagosan csinos vagyok, de semmi extra.
Viszont Norbi mellett ki tudom magamból adni a maximumot. Kihozza belőlem. És ez rohadt jó érzés:-) Ezt köszönöm neki.
Beszélgettünk a héten, hogyha újra lehetne élni vmelyik évünket, melyik lenne az. És én azokat élném újra, mióta vele vagyok, mióta nőies vagyok. Mióta két lábbal, határozottan állok a földön, és kurvára tudom, mit akarok, és azt el is érem. Mert ő velem van:-)
A húszas éveim elejét nem élném újra. Visszanézve, sokkal uncsibb volt, meg olyan zavaros a kép, egybefolyik, nincs kiemelkedő esemény.
Még az 1998-as év volt jelentős, 16 évesen, mikor kicsit magamra találtam, mikor elindultam egy irányba, ami aztán nem vezetett sehová, de legalább az addigi semmilyenségből, lett egy valamilyenség.
Lett együttesem, alteros lettem (haha, jó vicc), meg hippi, peace love meg minden.
Akkor fordultam a spiritualitás felé is.
Na jó, ez a része vezetett vhová, hiszen ennek is köszönhetem, hogy ott tartok, ahol.
De ezen kívűl nem igazán voltak kiemelkedő éveim.
Nem szerettem gyerek lenni. Sztem tök cikis dolgai vannak a gyerekeknek, "jó, hogy vége a 80as éveknek és nem jön újra el„:-)
Nyilván ezen nem azt értem, hogy nekem szörnyű lett volna a gyerekkorom. Dehogy! Sőőőőt. Imádtak a szüleim, én is őket, volt sok barátom, akiknek rengeteg szép percet köszönhetek. De SOSEM választanám, hogy újra gyerek legyek!
Szóval a legtöbb pozitív élményem Norbihoz köt... És persze a legfájdalmasabbak is... De én már csak ilyen skorpiósan tudom megélni a jókat. Kell mellé a nehéz és fájdalmas is.
Viszont eszembe jut, hogy miket is akartam elérni 30 éves koromra... És nem volt ilyen listám, úh most megveregetem a vállamat, mert túlszárnyaltam az elvárásaimat:-) Boldog párkapcsolat, gyönyörű ház, szép kocsik, a Szőrös illető, egész jó munkahely... ja, és mindez külföldön:-)
Arról volt listám viszont, hogy mit nem akarok..Egy tétel szerepelt rajta mióta az eszemet tudom: gyerekek.
És nincs is egy darab sem, úh ezt is kipipálhatjuk:-)
Igazán successful az életem:-)
Nincs is min keseregni, csak baromi furcsa, hogy csettintésnyi idő alatt eltelt az elmúlt 10 év... És ez nem is fog változni... Ugyan ilyen gyorsan fog eltelni a következő tíz is, úh jobb is ha megtöltjük tartalmommal, kalandokkal:-)
Egy biztos. Én nem engedem, hogy rám is azt mondhassák, hogy olyan vagyok, mint a legtöbb nő, akik harminc fölött elengedik magukat, nem foglalkoznak magukkal, megöregednek. Ebben nem vagyok hajlandó részt venni:-)
Még fiatal vagyok, vagy mi a szösz:-)
És télen Imi/Anti/Béla bá (már nem emlékszem a nevére) mindig slaggal fellocsolta, így volt nekünk koripályánk.
(Nagy zárójel, anekdóta: azt meséltem már, hogy mikor kicsi voltam még, és néztük este a Híradót, és tél volt, és mutatták, hogy korcsolyáznak a gyerekek a Balatonon, akkor sikerült feltennem azt a kérdést, hogy "fellocsolták a Balatont?”...)
Szóval a Sasvár pályán tanultam meg korcsolyázni. Ittuk a túlcukrozott, túlcitromozott, teátlan teát (ma is csak így iszom, ha muszáj innom, mert amúgy utálom a teát). Sötétedés után világítottak a reflektorok, szólt a twist meg a rocky a hangszórókból (nem, ennyire még nem vagyok öreg, ez a zene még az én gyerekkoromban is réginek számított...).
És ez azért szívcsavaró érzés, mert ilyen már nem lehet. Mert megszűntetik. Nem mintha valaha is visszamentem volna, ha még ott áll 50 évig se. Nem mintha, amúgy eljárnék korizni. Műjégre is csak ritkán mentem ki, itt eszembe sem jut. (A síelésben is a Hüttékben ülés/forralt borozás/Harry Potter olvasás kombót szeretem a legjobban)...
De most, hogy a lehetőség megszűnt, mégis egy űr képződik...
Mostanában sokat gondolkodom az eddig elmúlt éveimen, hogy milyen kurva hamar eljött ez a harminc, és hogy tényleg kimondani is hányinger, még akkor is, ha tudom, nem nézek ki ennyinek.
Azt fogalmaztam meg - és most nyugodtan nevezhettek sekélyesnek -, ha most látna engem az a gyerek énem, aki még öngyilkos akart lenni 30 évesen, mert utána már nincs értelme az életnek, hiszen onnantól öreg vagy..., akkor kurvára büszke lenne, és már nem akarná többet megölni magát 30 évesen:-)
Sosem tudtam ennyire megélni a nőiességemet, mint az utóbbi pár évben...
Soha nem is érdekelt ez ilyen mértékben, hogy mennyire vagyok vonzó, mennyire vagyok sexy... tudtam, hogy olyan átlagosan csinos vagyok, de semmi extra.
Viszont Norbi mellett ki tudom magamból adni a maximumot. Kihozza belőlem. És ez rohadt jó érzés:-) Ezt köszönöm neki.
Beszélgettünk a héten, hogyha újra lehetne élni vmelyik évünket, melyik lenne az. És én azokat élném újra, mióta vele vagyok, mióta nőies vagyok. Mióta két lábbal, határozottan állok a földön, és kurvára tudom, mit akarok, és azt el is érem. Mert ő velem van:-)
A húszas éveim elejét nem élném újra. Visszanézve, sokkal uncsibb volt, meg olyan zavaros a kép, egybefolyik, nincs kiemelkedő esemény.
Még az 1998-as év volt jelentős, 16 évesen, mikor kicsit magamra találtam, mikor elindultam egy irányba, ami aztán nem vezetett sehová, de legalább az addigi semmilyenségből, lett egy valamilyenség.
Lett együttesem, alteros lettem (haha, jó vicc), meg hippi, peace love meg minden.
Akkor fordultam a spiritualitás felé is.
Na jó, ez a része vezetett vhová, hiszen ennek is köszönhetem, hogy ott tartok, ahol.
De ezen kívűl nem igazán voltak kiemelkedő éveim.
Nem szerettem gyerek lenni. Sztem tök cikis dolgai vannak a gyerekeknek, "jó, hogy vége a 80as éveknek és nem jön újra el„:-)
Nyilván ezen nem azt értem, hogy nekem szörnyű lett volna a gyerekkorom. Dehogy! Sőőőőt. Imádtak a szüleim, én is őket, volt sok barátom, akiknek rengeteg szép percet köszönhetek. De SOSEM választanám, hogy újra gyerek legyek!
Szóval a legtöbb pozitív élményem Norbihoz köt... És persze a legfájdalmasabbak is... De én már csak ilyen skorpiósan tudom megélni a jókat. Kell mellé a nehéz és fájdalmas is.
Viszont eszembe jut, hogy miket is akartam elérni 30 éves koromra... És nem volt ilyen listám, úh most megveregetem a vállamat, mert túlszárnyaltam az elvárásaimat:-) Boldog párkapcsolat, gyönyörű ház, szép kocsik, a Szőrös illető, egész jó munkahely... ja, és mindez külföldön:-)
Arról volt listám viszont, hogy mit nem akarok..Egy tétel szerepelt rajta mióta az eszemet tudom: gyerekek.
És nincs is egy darab sem, úh ezt is kipipálhatjuk:-)
Igazán successful az életem:-)
Nincs is min keseregni, csak baromi furcsa, hogy csettintésnyi idő alatt eltelt az elmúlt 10 év... És ez nem is fog változni... Ugyan ilyen gyorsan fog eltelni a következő tíz is, úh jobb is ha megtöltjük tartalmommal, kalandokkal:-)
Egy biztos. Én nem engedem, hogy rám is azt mondhassák, hogy olyan vagyok, mint a legtöbb nő, akik harminc fölött elengedik magukat, nem foglalkoznak magukkal, megöregednek. Ebben nem vagyok hajlandó részt venni:-)
Még fiatal vagyok, vagy mi a szösz:-)
15 megjegyzés:
Ha ugyanebbe az irányba haladsz és igy folytatod mint mostanság akkor hidd el nekem tiz év múlva még büszkébb lehetsz majd magadra. Csak még éretteb kiteljesedetteb, még nöiesebb nő leszel. :-)
Anta, milyen szemináriumon tanultad azt, hogy a nők 30 fölött elhagyják magukat és lerobbannak? Óriási sületlenség szerintem. Egyébként no para, valóban fiatal vagy még, ahogy írtad is :-) és pont annyinak nézel ki, amennyi vagy. Üdv nektek!
Szerintem bármennyire is tartod magad, az idő elszáll feletted is egyszer és akkor már nem fog a nőiességed motiválni az életben. Nem fogsz kelleni senkinek, max a barátodnak,ha majd addigra nem un meg és nem keres egy szebbet-fiatalabbat. Van még kb. 5 éved egy egészséges gyerekre, utána már minden évben nő a rizikó minél tovább vársz. Szerintem őnző ember nem akar felnőtt korára gyereket, úgylátom neked a nőiesség ami visz előre. De mondom egyszer ez megszűnik, nem is sehtenéd milyen hamar. Viszont amíg nincs gyereked addig soha nem tudod meg igazám milyen is szeretni valakit, aki mindig ott lesz neked jó eséllyel, aki mindig felnéz rád, aki mindig szeret, aki majd eltemet.
Hu, meg nem tudom mirol fog szolni a post, mert leragadtam ott, hogy MuLYeg!! Szivmelengeto volt latni, fel pest igy irja <3
Huhh, elnézést, sosem szoktam kommentelni, mert semmi közöm más életéhez, de most nem bírom ki...Szóval mi az önzőség? Nem vállalni gyereket (kinek is ártunk azzal??...) vagy gyereket szülni, hogy legyen ott mindig valaki velünk és felnézzen ránk és legyen aki eltemessen?? Szegény gyerek, ha azért születik, mert az anyukája ezt nem tudta másképp elérni, csak azzal,hogy szült ...:(:(:( elnézést Anta, tudom, hogy nem szereted a vitákat a blogon, mert nem erről szól, de nem bírtam ki....:(:(:( Vannak önző emberek gyerekkel és vannak önző emberek gyerek nélkül, nem a szüléssel változik meg az ember......Az önző emberek azok, akik saját érdekeiket mindig minden körülmények között előrébb helyezik a másokénál..de egy meg sem fogant gyerekkel való 'nem törődés' hogyan tartozna már ebbe a kategóriába????
Edit
Christine, köszönöm :) Igyekszem az utamon maradni :)
Csillag: ez egy sztereotípia. Nyilván nem húzható rá minden nőre, de van valamennyi valóságalapja. Mint ahogy mind tudjuk, hogy nem a magyar nők a legszebbek a világon, de ezt is mondogatni szoktuk :) Mindenesetre én továbbra is azon leszek, hogy kihozzam magamból a maximumot, minden területen.
Névtelen/2: basszus, vagy 5x el kellett olvasnom, míg rájöttem, mi a baj, a műlyéggel... Fogalmam sincs miért írom így, vagy miért írja így fél Pest... műjég... így leírva is furcsa :) De köszi, megyek, javítom.
En se szerettem gyerek lenni. Pedig pont en is ugy vagyok vele, mint te, hogy szerettek a szuleim, meg a barataim, de igy most megis jobb.
Emlekszem, altalanos iskola vegen a tanarok mondtak, h ne oruljunk annyira, h vege a sulinak es majd ha egyszer dolgozni kell, akkor majd biztos inkabb suliba jarnank.
Hat, azt kell mondjam, hogy tovabbra se... nem lennek meg egyszer iskolas...
Névtelen, egy postban válaszoltam a te hozzászólásodra.
Edit, tökéletesen igazat adok neked. Jól ki is írtam magamból. Elkezdtem egy kommentben, de baromi hosszú lett, így kiposztoltam :)
Nory, ugye milyen fura? Mindenki azzal jön, hogy maradj meg szívedben gyereknek... Én tök örülök, hogy felnőtt lehetek, hogy a saját lábamon állok, hogy magamért én vagyok a felelős :)
A Mulyeggel semmi baj sincs, epp ez benne a lenyeg, hogy fel Pest igy irja, mindenkinek igy esik kezre, es ez igy van jol! :)
De csak h a temahoz is hozzaszoljak: itt vagyok pl en, lelkes Anta-olvaso, mindjart 30, es minden vagyam, hogy anya legyek, de epp hullik darabokra az eletem, plusz cisztas a petefeszkem, es megsem irrital egy cseppet sem, hogy Anta nem akar gyereket.
Es egesz egyszeruen nem latom be, hogy miert kene minden nonek gyerekszules altal kiteljesednie... azt meg foleg nem ertem, hogy hogy lehet olyanokat irni, hogy azert szulnek a nok, hogy ne legyenek egyedul, valaki mindig felnezzen rajuk, es (horrror!!) legyen aki eltemesse oket. WTF?!?!
Hajra Anta! :)
Dóri, nagyon drukkolok neked, hogy összejöjjön a baba, és hogy minden megoldódjon.
Ahogy a pránanadis mesteremtől tanultam:kívánom, hogy minden úgy történjen, ahogy az a lehető legjobb!
Köszönöm, hogy olvasol.
Szia Anta!
Korabban mar beszeltunk mailben,meg a hazvasarlas temaval kapcsolatban. Ehhez a temahoz megis muszaj hozzaszolnom,ha nem banom. Eloszor is elkepeszto csaj vagy! A szo szoros ertelmeben!Hogy miert?Par szoban irom csak le: oszinte,celtudatos,bevallalos,akarattal rendelkezo,megis erzekeny lany vagy szerintem.Nekem 2 lanyom van,megis hozzaszolnek ehhez a temahoz. Becsulom benned,hogy ezt a gyerekkerdest igy felvallalod. Vannak,akknek mast jelent a boldogsag,masban tudnak kteljesedni,te valosznuleg nem az anyasagban.De kerdezem en,mnt szulo,mirt baj ez,hogy valaki ezt tudja magarol,es felsmeri ezt a tenyt,hogy nem szeretne gyereket?Mert jobb az a szulo,ak szul kettot,harmat bevagja a szobaba oket,mit sem foglalkozva veluk,es nem teljesetik szuloi kotelesseguket?mert baj,hogy valaki ugy erzi,nem alkalmas erre a feladatra,es igy nem vallalja be?Reszemrol becsulendo ez a felismeres, es inkabb igy legyen,mint a gyermek szenvedjen egy onzo szulotol...Ha erted mit akarok mondani:) Ismerek en is sajnos ilyen szuloket,nem is egy gyerekekuk van,de csak magukkal foglalkoznak,es a gyermek meg 3 evesen beszelni sem tud,mert nem foglalkoznak vele...akkor az milyen szulo oszinten?Mindenkinek szive joga eldonteni mit szeretne az eletevel kezdeni,de hol jovunk mi,ahhoz,hogy egymas eletet felulbiraljuk,es velemenyt alkossunk?Nem szeretgeti mindenk ugyanazt az erzes,es nem vagyunk eggyformak,de ettol meg a masik is ertekes ember,mert masok az eletceljai. En speciel megtalaltam az csalad intezmenyeben mindent,amire vagytam,szereto ferj,2 csodalatos gyerek,es mellette karrier.De k mondja,hogy mindenkinek erre van szuksege? Ez en vagyok,a masik oldal Anta te vagy. Az emberek szeretnek biraskodni masok felett,de a sajat hazuk tajekan s korul lehet nezni gondolom.Senki sem tokeletes,en sem,de ettol nem vagyunk tobbet ,kevesebbek...Ezzel csak azrra szerettem volna ravilagtani,hogy en megertelek abszolut,es tisztellek ezert a dontesedert,es azert,hogy fel is vallalod. Inkabb igy legyen,minthogy egy boldogtalan gyermek,csalad legyen melletted.Remelem erted,mit akartam ezzel a posttal es csak igy tovabb,imadom a blogodat es ahogy irsz:):)
bocsanat a hibakert,siettem a gepelessel...
Az hogy mennyire vagy sexy az egyentol fugg, hogy ki minek lat teged. Nekem semmi esetre sem sexy egy olyan lany mint te, de az jo hogy te ezt hiszed magadrol. Igy biztosan jobban erzed magad a borodben, ami jo dolog.
Igen, szerintem is attól kerek a világ, hogy különbözőek vagyunk. Különböző energiákat áramoltatunk, különböző dolgok fontosak számunkra. Emiatt tud működni a világunk.szerintem.
Köszönöm, hogy olvasol, meg hogy tetszik a blogom:-)
Névtelen, semmi baj azzal, hogy te nem tartasz sexynek:-) sok olyan embert ismerek, akiknek másféle testalkat jön be. De nem ez a lényeg. Az én szememben, és annak, akinek tetszeni szeretnék ez a kinézet a kívánatos:-) És igen én ettől rettentően szexinek érzem magam:-)
De a nőiesség mégcsak nem is erről szól:-)
Megjegyzés küldése