Még nem fordult elő, hogy egy kommentre posttal válaszoljak, de most muszáj...
Előre bocsátom, hogy bárki is írta a commentet, egyáltalán nem volt bántó, vagy troll, vagy alpári. Nem ezért cincálom szét a hozzászólásod. Ennél sokkal brutálisabb hozzászólásokat is lenyeltem már szó nélkül.
Csak ez most épp kapóra jött, hogy rávilágítsak egy-két olyan témára, amiről már sokszor volt itt szó, de úgy látszik, nem sikerült magam olyan tisztán kifejezni, ahogy szerettem volna... Illetve azt szeretném még kiemelni, miért nem szeretem az ilyen hozzászólásokat.
Előre bocsátom, hogy bárki is írta a commentet, egyáltalán nem volt bántó, vagy troll, vagy alpári. Nem ezért cincálom szét a hozzászólásod. Ennél sokkal brutálisabb hozzászólásokat is lenyeltem már szó nélkül.
Csak ez most épp kapóra jött, hogy rávilágítsak egy-két olyan témára, amiről már sokszor volt itt szó, de úgy látszik, nem sikerült magam olyan tisztán kifejezni, ahogy szerettem volna... Illetve azt szeretném még kiemelni, miért nem szeretem az ilyen hozzászólásokat.
Itt a comment:
Névtelen írta...
Kedves Névtelen,
Amit most írni fogok, ne személyes sértésnek vedd! Az évek folyamán, ilyen és ehhez hasonló kritikákat, mint a tiéd, ezrével kaptam már. Ez most nektek szól. Mindenkinek, aki kényszert érez arra, hogy meggyőzzön a gyerekvállalás szükségességéről.
Eleve értelmetlennek tartom az ilyen kommenteket, mert semmin nem változtat. Egy ilyen idevetett pár mondattól nem lesz heuréka élményem, hogy "basszus de igazad van, én egy önző némber vagyok, gyorsan szólok Norbinak, hogy csináljunk gyereket, mert Névtelen szerint nem lesz ez így jó". Mi értelme egy ilyen kommentnek?? Mi a célod ezzel? Hogy megbánts? Vagy, hogy önigazolj? Vagy tényleg meggyőzni akarsz arról, hogy én vagyok a szar alak?
Nem értem azokat az embereket, akik önzőséggel vádolják azokat, akik nem szülnek, nem akarnak gyereket.
Kérlek, olvasd végig a saját kommentedet, és szállj egy kicsit
magadba...
Tehát szerinted gyereket szülni a következő indokok miatt
jó:
- hogy megtudjam,
milyen az, igazán szeretni valakit. Oké, ezzel még nincs is akkora baj.
Nyilván más szeretni egy gyereket, mint a párodat, de mondjuk ez nekem még nem
elég ok a gyerekszülésre. Tudományos kísérlet? Szüljek egy gyereket csak azért,
hogy megismerjek egy érzést? Nem valami meggyőző érv.
- Legyen valaki ott
velem mindig. Ezt ragozhatnám, elemezhetném napestig, de csak egy szóval
összefoglalom neked a lényeget: ÖNZŐ
indok. Önzőség ezért gyereket szülni. Nem a gyerek a fontos ebben, hanem te,
hogy te ne maradj egyedül (ha majd a párod megun pl...)
- Legyen, aki felnéz
rám. Lásd fent: ÖNZŐ. Még
önzőbb, mint az előző érv volt. A felnőttek között nem tudta kiérdemelni, hogy
bárki is felnézzen rá, ezért szül egy gyereket, aki majd felnéz rá...
Csodálatos érv, mondhatom.
- Aki mindig szeret.
Ugyan az a nóta. ÖNZŐ érv. Azért
szüljek gyereket, hogy valaki szeressen?? Jézusom... A párod nem szeret? Nem
találsz senkit, aki szeressen? Muszáj ezért szülnöd egy gyereket, akinek,
szerencsétlennek, nincs más választása, mint szeretni téged?
- Legyen, aki majd
eltemet. Azon kívül, hogy ÖNZŐ
érv, ez még ki is veri nálam a biztosítékot! Gusztustalan és felháborító
dolognak tartom, hogy emberek ezt hozzák fel érvnek a gyerekvállalás mellett.
Milyen szülők vagytok ti, akik ilyen előre megfontolt szándékkal hoztok világra
gyereket?? Komolyan, ez milyen érv? Mikor a kezedben tartod, ez jár a fejedben??
Hogy de jó, van egy gyerekem, most már hátradőlhetek, mert lesz majd, aki
eltemet?? Uram isten!! Hát nem érzed mennyire hátborzongatóan gusztustalan érv
ez egy gyerekszülésre?? Totál nem érdekel, ki fog eltemetni, mert az én
felfogásom szerint, annak már úgy sem lesz semmi jelentősége. Ne a temetésemmel
mutassa ki valaki, mennyire tisztelt és szeretett, lesz szíves ezt még az
életemben megmutatni. És pláne senki ne szüljön ezért gyereket!!
Tehát eddig minden érv, amit felhoztál (egy kivétellel), önző érv. Te vagy az önző, ha ilyen indokkal szülsz gyereket!
Tehát eddig minden érv, amit felhoztál (egy kivétellel), önző érv. Te vagy az önző, ha ilyen indokkal szülsz gyereket!
És akkor itt vagyok én. Aki, mióta az eszemet tudom, nem
akarok gyereket, nem volt sosem vágyam gyerek után, nem szeretem a gyerekek
társaságát, legtöbbször kényelmetlen, kellemetlen érzés gyerekek között lenni
nekem. Ez nem egy döntés, amit meghoztam, hogy én nem szeretem a gyerekeket. Ez egy érzés. Nem kényszer volt, hogy válasszak a gyerekes és gyerektelen élet között. Ezen sosem kellett gondolkodnom, mert Bennem. Nincs. Vágy. Gyerek. Után. Hallod?? Érted?? Felfogod?
És nem akarok gyereket szülni. Ezért vagyok önző?? Mégis ki felé vagyok
önző? A társadalom felé? A világ felé? Túlnépesedés van! A világ és a
társadalom, hálás lehet, az olyan nőknek, mint én, akikben nincs meg az ösztön
egy gyerek után, mert mi tartjuk egyensúlyban a világot. (Ha spirituális
szemmel nézem, akkor kell is, hogy szülessenek olyan nők, akik alkalmatlanok a
szülésre akár fizikailag, akár lelkileg, akár felfogásilag.)
Vagy a meg sem fogant, nem is tervezett gyerekem felé vagyok
önző? Vagy mégis ki felé? Kedves Névtelen, erre az egyszerű kérdésre válaszolj,
ha erre jársz. Mégis ki az, aki felé önző vagyok? Tán feléd? Mert én nem áldozom
be az életem egy gyerekért, akire nem is vágyom?
Tudom, vannak olyan anyák, akiknek fájhat azt látni, hogy kerek
és teljes így az életem, nem hiányzik belőle egy gyerek. Tudom, van, aki
cserélne velem, akár csak egy napra is, hogy újra kötöttségek, áldozatok nélkül
élhessen. Egyrészt ez butaság, mert a legtöbben nem bírnák azt egy napig sem,
amit én csinálok.Másrészt, tudom azt is, hogy kemény munka lehet az anyaság is, ha valaki jól csinálja, de az a kurva nagy különbség, hogy én egyetlen pillanatra sem cserélném el az életemet egy olyanéra, akinek gyereke van. Nem hogy egy napra, de egy pillanatra sem kellene egy olyan élet.
Nem kiabálom az anyák után, vagy irkálok a blogjukba, hogy
önző vagy, mert olyan indokkal szülsz gyereket, hogy legyen, aki eltemet,
legyen, aki felnéz rád, aki szeret, aki veled van... stb.
És azért nem teszem ezt, mert harmóniában vagyok ezzel, hogy
nem akarok gyereket, míg a többiek körülöttem szülik a bébiket.
De sajnos vannak, akik nincsenek harmóniában azzal, hogy
van gyerekük, és az olyanok, mint én, meg nem akarnak szülni… Baromira bassza a csőrüket, hogy vannak, akik így is tudnak boldogan élni... Milyen dolog ez már? Ugye?
Ha meg a fentiekből semmi nem ment át, amit eddig leírtam,
akkor csak annyit kérdeznék: te tényleg az szeretnéd, hogy ez a számodra
antipatikus, ÖNZŐ nő - aki én lennék-, továbbörökítse a génjeit? Nem sajnálnád azt
a pici babát, ennek az ÖNZŐ nőnek a karmaiban? Komolyan azt akarod, hogy anyai ösztön és vágy nélkül szüljek gyereket? Kényszerből? Mert te, meg még a sok önigazoló anya szerint nekem KELL gyereket szülnöm? Szerinted ez normális lenne? Inkább így kérdezem: szerinted ez a normális??
Ha én arról győzködnélek - mert olyan korlátolt lennék, hogy azt gondolnám, csupán az lehet a jó, ahogy én gondolkodom -, hogy ne szülj gyereket, pedig minden vágyad ez, neked ez hogy esne? Te hogy fogadnád? Te nem lázadnál egy idő után?
Ha én arról győzködnélek - mert olyan korlátolt lennék, hogy azt gondolnám, csupán az lehet a jó, ahogy én gondolkodom -, hogy ne szülj gyereket, pedig minden vágyad ez, neked ez hogy esne? Te hogy fogadnád? Te nem lázadnál egy idő után?
Hidd el, jobb az mindenkinek, ha az olyan nők, akik nem vágynak gyerek után, nem szülnek. Miért kéne mindenkinek egyformán gondolkodni? Miért kell, hogy ami neked természetes gondolat és felemelő érzés, az nekem is az legyen? Miért hiszed, hogy a te életed több, értékesebb, boldogabb, mint az enyém, csak azért, mert van benne egy gyerek? Ahonnan én nézem, a gyerek CSAK kín, szenvedés, lemondás, unalom, nyűg. De mégsem győzködlek arról, hogy ne akarj gyereket. Te akkor milyen alapon jössz ide és próbálsz engem győzködni?
A kommented azon része pedig, hogy majd a párom úgyis megun... És vajon egy gyerek ezen hogy segít?? Gondolod, hogy majd azért marad veled valaki, mert szültél neki egy gyereket?? Ugyan már... Ja és akkor ezt az indokot is berakhatjuk az önző és buta érvek listájába... Még egy házasságot, kapcsolatot sem tudott rendbe rakni egy gyerek érkezése. Ideig óráig tán van egy kis látszat működés, de ha előtte voltak problémák, az a gyerek születésével nem fog megszűnni...
Azt mondod, nem is sejtem milyen hamar eljön majd az az idő, mikor már nem leszek nőies, vonzó és sexy.
Azt mondod, nem is sejtem milyen hamar eljön majd az az idő, mikor már nem leszek nőies, vonzó és sexy.
Akkor mutatok egy-két képet, ok?
De, hogy ne csak hírességeket mutassak - nekik nyilván megvan a pénzük arra, hogy foglalkozzanak magukkal - itt van pár olyan hétköznapi nő, akik keményen küzdenek, hogy 40, sőt 50 év fölött is jó formában legyenek:
Tudom, nem mindenkinek szép az izmos női test. Az én szememben viszont ez a vonzó. De ha nem kondival, akkor is valami mással, de tenni kell. Küzdeni, hajtani kell, hogy ne tunyulj el. Hogy igen, 10-20 év után is vonzó, kívánatos legyél a párodnak.
Azt írod jelenleg a nőiesség motivál engem, és te ezt nem tartod szerencsésnek, mert majd elmúlik, a párom meg megun, és nem kellek majd senkinek sem.
Elmondom, hogy minden nőt a nőiessége kéne, hogy motiváljon elsősorban. Hiszen NŐ vagy mindenek előtt. Ez az elsődleges szereped. Az anya szerep előtt, a háziasszony szerep előtt, a karriered előtt. Mindenek előtt nő vagy. És ha ezt elveszted, mert fontosabb, hogy anya légy, meg háziasszony, na akkor majd tényleg megun és elhagy a párod, és majd nem kellesz senkinek.
Tudom, hogy szélmalom harc, amit vívok, de már elegem van abból, hogy nekem kell csöndben maradnom, azért, mert nem úgy gondolkodom, mint a nagy átlag. Nem azért írom ezt a blogot, hogy minden jött-ment céltáblája legyek. Ha ide jössz, tisztelj meg azzal, hogy nem próbálsz meggyőzni az igazadról. Ha nem tetszik, ahogy gondolkodom, keress olyan blogot, amivel egyet tudsz érteni!
Lehet véleményed az életemről, lehet eszmét is cserélni velem. Vitatkozni is lehet. Amíg ezt egymás tiszteletben tartásával tesszük.
Nyilván nem mindent csinálok én sem tökéletesen, de ahogy én sem hangoztatom a véleményemet azokon a blogokon, fórumokon, amikkel nem értek egyet, arra kérlek, te is gondold át, mielőtt kommentelsz, megéri-e? Van-e értelme a mondandódnak?
Felőlem nyithatsz egy anti-Anta blogot, mit bánom én, de én most már nem fogok csendben hallgatni.
Ha troll vagy, kitöröllek, ha meggondolatlanul irkálsz sületenségeket, szétcincállak egy bejegyzéssel.
Üdv a harcmezőről
Anta
Azt írod jelenleg a nőiesség motivál engem, és te ezt nem tartod szerencsésnek, mert majd elmúlik, a párom meg megun, és nem kellek majd senkinek sem.
Elmondom, hogy minden nőt a nőiessége kéne, hogy motiváljon elsősorban. Hiszen NŐ vagy mindenek előtt. Ez az elsődleges szereped. Az anya szerep előtt, a háziasszony szerep előtt, a karriered előtt. Mindenek előtt nő vagy. És ha ezt elveszted, mert fontosabb, hogy anya légy, meg háziasszony, na akkor majd tényleg megun és elhagy a párod, és majd nem kellesz senkinek.
Tudom, hogy szélmalom harc, amit vívok, de már elegem van abból, hogy nekem kell csöndben maradnom, azért, mert nem úgy gondolkodom, mint a nagy átlag. Nem azért írom ezt a blogot, hogy minden jött-ment céltáblája legyek. Ha ide jössz, tisztelj meg azzal, hogy nem próbálsz meggyőzni az igazadról. Ha nem tetszik, ahogy gondolkodom, keress olyan blogot, amivel egyet tudsz érteni!
Lehet véleményed az életemről, lehet eszmét is cserélni velem. Vitatkozni is lehet. Amíg ezt egymás tiszteletben tartásával tesszük.
Nyilván nem mindent csinálok én sem tökéletesen, de ahogy én sem hangoztatom a véleményemet azokon a blogokon, fórumokon, amikkel nem értek egyet, arra kérlek, te is gondold át, mielőtt kommentelsz, megéri-e? Van-e értelme a mondandódnak?
Felőlem nyithatsz egy anti-Anta blogot, mit bánom én, de én most már nem fogok csendben hallgatni.
Ha troll vagy, kitöröllek, ha meggondolatlanul irkálsz sületenségeket, szétcincállak egy bejegyzéssel.
Üdv a harcmezőről
Anta
