2014. április 12., szombat

Munka

Mivel megígértem, hogy ezzel a kérdéssel kezdem, leírom mi van ezen a téren.
Lassan 4 éve csinálom ezt a melót és azért most egy valamiféle, ha nem is fordulópontra, de egy olyan helyre értem, ahol azért már elgondolkodom, hogy merre tovább.
Tudom sokan a fél karjukat is odaadnák, ha olyan biztos és jólfizető állásuk lenne, mint nekem. Nem is panasznak írom ezt most, inkább csak ilyen összegző féleség.

Szóval, ami nagyon jó ebben az állásban:
- a fizetés verhetetlen ugyan ilyen másik adminisztrátori munkákhoz képest. A szakmában jellemző fizu két-háromszorosát keresem. Bár az alapfizum nem túl magas, bruttó 19ezer, de tavaly is 26ezer nettót hoztam össze a túlórákból. Ez idén még több lett. Ez az alapja most az életünknek. Ha bármi másba kezdenék, ennél kevesebbel nem tudnám beérni, mert erre alapozunk most. Norbi belekezdett egy engineer suliba, reméljük év végére lesz papírja is belőle és el tud helyezkedni egy jobb cégnél és egy jobban fizető állásban.
- nagyjából betonbiztos a munkahely. Októberben megkaptam a permanent szerződésem végre, innentől, hacsak nem ölök embert, nagy veszély nem fenyeget, hogy elveszítsem az állásom. Szinte senki nem lép ki a cégtől, általában nyugdíjig marad mindenki. A cég is erős, országos szinten nagy, elég kicsi az esély arra, hogy leépítés legyen, vagy tönkre menjen.
- a nyugdíjpénztár (vagy mifene) az egyik legjobb, amihez csatlakozni lehet az országban, és ehhez csak permanent freightliner szerződéssel lehet csatlakozni. Tehát nem csak a mostani életünk, de a nyugdíjas is be van biztosítva.
- a meló nagyon könnyű így négy év után, semmiféle megerőltetést, kihívást nem jelent, nem kell aggódnom, hogy nem tudom majd megoldani a napi feladatokat. Minden nap ugyan az a meló, tévedési lehetőség elég csekély.
- három műszak van, és a túlóra lehetőség mindig fennáll, amiből adódik a magas fizu, hisz túlóra pótlékot és éjszakai pótlékot is fizetnek, méghozzá nagyon komolyan.
- a szakszervezet nagyon erős, rengeteg dolgot kiharcoltak a dolgozóknak, amibe én már csak bele kellett, hogy üljek. Nem mondom, hogy minden gondunkat megoldják, de baromira érezni a támogatásukat.
- bár vannak nagyon húzós időszakok, és azért 12 óra meló, az 12 óra meló naponta, de vannak üresjáratok. pl éjszakánként, mint most is, nem történik semmi hosszú hosszú órákon keresztül.

És akkor lássuk, hogy mi a bajom ezzel az egésszel:
- legelőször is a management. Ez nem a tipikus "a főnök mindig fasz" sirám, hanem itt tényleg alkalmatlan, béna, hozzánemértő, kicsinyes, hatalomtól elszállt, nemtörődöm emberek ülnek a döntéshozó székben. És ez jobban forralja a véremet, mint bármi más. Mindenféle vezető tapasztalat vagy képesség nélkül kapják meg, teljesen alkalmatlan emberek a vezetői posztokat. És semmiféle vezetőképzés nincs. Nem költ rá a cég. Baromira frusztrál, és ez sajnos mindennapos frusztráció, mert ezek az emberek keserítik az életünket, a munkánkat nap mint nap.
- úgy érzem magam, mint egy rabszolga. Igen, kurva jó a pénz, igen ugyan ennyi pénzért más százszor ennyit dolgozik, vagy sokkal nagyobb felelőssége van, és tudom, hogy ilyen kényelmes melóról nem is álmodhatnék, de mégis... nem érzem most benne jól magam. Nem élvezem, hogy olyan embereknek vagyok a bábuja, akiknek fingja nincs arról, mit miért csinálnak, és olyan fasz dolgokat találnak ki, hogy a hajam égnek áll.
- a három műszak kinyír. Ha csak éjszakáznom kéne, nem rínék, de a szervezetem nem tudja megszokni, hogy mikor van nappal, éjszaka, mikor van reggeli, ebéd, mikor kell lefeküdni/felkelni. Egy teljes és totális káosz ez. Elég gyakran borulok fel emiatt. Minden héten más műszak van, mire megszoknám, hogy nappal alszom, addigra mehetek nappalra dolgozni, így mindig van 3-4 nap, mikor 4 óránál többet nem tudok aludni, mert az agyam még az előző hét beosztása szerint funkcionál.
Emiatt Norbival alig látjuk egymást. Ha 12 órázom, akkor az éjszakai műszakos hetem alatt egyáltalán nem látjuk egymást. Hétfőn reggel Norbi elmegy dolgozni, és legközelebb szombaton látjuk egymást reggel, mikor én jövök haza a melóból. Ha estis vagyok, akkor 10pm végzek, akkor meg azért nem találkozunk, mert mire hazaérek ő már alszik, hiszen reggel korán kel, hogy mehessen dolgozni...
- Kurvára nincs se kihívás, se előremeneteli lehetőség, se semmi. Ez a meló van, ezt csinálhatom még harminc évig, innen mehetek nyugdíjba. Lehet ez van akit lázba hoz, engem ketrecbe zár és fojtogat. Utálok arra gondolni, hogy ugyan ebben a székben, ugyan ebben az irodában éljem le az életemet, ugyan ezekkel az emberekkel. Úgy érzem pazarlom az időmet. Mondják a kollégáim, hogy mindenki túlmegy ezen az időszakon, mert mindenki eljut erre a felismerésre, de aztán mindenki marad, mert annyira kecsegtető a pozitív oldal. Idebilincsel. És ez megőrjít..
- Nem épp a legkellemesebb a környezet. Iroda, persze... De egy konténerszállítmányozó cégnél... Az épület nagyon szoci kívül,belül. Pedig itt sosem volt olyan...

Szóval szeretnék tanulni, szeretnék fejlődni, szeretnék kihívásokat... de gúzsba köt, rabszolgává tesz a magas fizetés.
A megoldás azt hiszem nekem is az online kurzus lesz, mint Norbinál. A 3 műszak miatt semmilyen sulit nem tudok végezni, amihez meg kell jelenni, mert nekem nincs olyan az életemben, hogy minden kedden mondjuk szabaddá teszem az estémet. Ezzel a melóval ez lehetetlen. De most nem rajtam van a sor. Muszáj kivárnom, míg Norbi bebiztosítja magát egy jobb melóval, és akkor tudok majd magamnak is kitalálni valamit, amivel fejlődni, továbblépni tudok majd... Egyenlőre csak elképzelés szinten, de az IT irány érdekelne és ennek itt lenne jövője is. Még akár cégen belül is.

Szóval ez a nagy harci helyzet. Egy év múlva újraértékeljük a helyzetet.

5 megjegyzés:

Christine írta...

Kitartás! Erős vagy, ügyes vagy, okos is vagy, menni fog ez. :) Remélem nem eszi meg teljesen a lelked, mire váltani tudsz.

Orsy írta...

Kedves Anta!

Nem gondolkoztál esetleg azon, hogy jelentkezel a Nyílt Egyetemre?

Írtam róla a blogomban, szívesen átküldöm a linket, ha érdekel.

Tudom, hogy a pénz nagyon kecsegtető, de én úgy vagyok vele, hogy ha már nem tetszik ahol vagyok, frusztráltnak érzem magam, akkor váltanom kell, és akkor mindegy a pénz, kilépek a cégből. (Jelen esetben is ezen megyek keresztül) De tudom, nem minden esetben kivitelezhető ez.

Remélem tudsz váltani, és találsz valami melót ami minden szempontból megfelel.

Üdv: Orsy

Anta írta...

Köszi csajok a bíztatást! Jó érzés, hogy megértitek miért is nem jó ez a helyzet most nekem.
Orsy, ha átküldöd a linket, megköszönöm!
Xx

Csigusza írta...

csigusz:

Teljesen átérzem mindazt amit leírtál. Nálunk hasonló a helyzet. A körülmények is embertelenek, nincs előrejutás, csak ha nyalsz, a pénz se tökéletes, de kell, több mint a semmi. Én is kiakadok, ha arra gondolok, hogy innen kell nyugdíjba mennem.. de talán nem..

Anta írta...

Én próbálok bizakodni és Norbinak minden lehetőséget megteremteni, hogy egy éven belül új munkája legyen, és akkor én is továbbléphetek talán. Addig meg összeszorít a fog.
Szar főnökök mindenhol vannak, ez is lutri, de én reménykedem valami jobban...