Ez azért furcsa kérdés számomra, mert az én életszemléletem azt diktálja, hogyha azok az emberek már nincsenek is velem, akiket a legjobban szeretek, akkor is érdemes élni, akkor is kell tovább élni, soha nem lehet feladni. Valójában mindenki számára a saját élete a legfontosabb... Ez a "szeresd felebarátodat, mint önmagadat". Pffff... Nyilván nem nyernék egy Biblia értelmezési versenyen, de nekem valahol itt van a lényeg. Mégha fel is áldoznám magam azokért akiket szeretek, akikért érdemes élnem, mégis az ember valahol saját magát szereti a legjobban.
De természetesen Norbi az, aki miatt érdemes felkelnem, aki miatt megteszek/megtettem olyanokat is, amiket másért nem biztos, hogy megtettem volna.
A holnapi kérdés érdekes lesz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése