13. nap: egy zenekar vagy előadóművész, aki(k) nehéz napokon segítettek át - írj levelet

Pár nap kihagyás után, újra itt vagyok, visszatértem.
Kicsit sűrű volt a hétvége meg a hét eleje, de most sztem megint lesz időm írni kicsit.

Azt hiszem a cím alapján mindenki tudja, kikről fog szólni ez a bejegyzés :)


Kedves Fiúk!

Tudom, talán feldogozhatatlan az az élmény, amit az hoz magával, hogy népszerűek vagytok. Hogy emberek milliói hallgatják a zenéteket zuhanyzás, főzés közben, kocsiban, buszon, suliban titokban az órák alatt, munkahelyen, bulik alatt, szeretkezés közben.
Emberi aggyal fel sem fogható, hogy hány ember életében vagytok személyes élmény.

Nekem erről szól a Kispál és a Borz. Ugyan úgy a részei vagytok az életemnek, mint egy jó barát, vagy egy szerető. Hiszen az édes és a szomorú emlékeimet ti fűszerezitek. Mikor eszembe jut egy csók, a fülembe szól a zenétek. Nem tudom nélkületek felidézni az emlékeimet.
Nem tudok olyan eseményre gondolni 15 éves korom óta, amiről ne jutnátok eszembe, ami valahogy ne kapcsolódna egy albumotokhoz, egy számhoz vagy csak egy sorhoz/szóhoz, ami tőletek származik.

A Macska mindig életem első házibuliját fogja felidézni, amit Juli rendezett. 15 voltam és legalább 3 pasiba voltam szerelmes azon a bulin. Ha rájuk gondolok, ti is biztos, hogy eszembe juttok.

A Kicsi csillag nekem a Kris. Talán mert mikor tőle hallottam először, akkor figyeltem fel a szövegére.

Szívrablás - Áron. Valamelyik sziget előtt álltunk a sorban. És nem akartam megérteni, amit már réges rég tudtam. De még fiatal voltam, hogy egy olyan szitut lekezeljek.

Apa, Anya és Kigyó - Zsófi. Egyik irodalom óra előtt mutattam meg neki ezt a számot. Néha még ma is emlegeti, pedig egész más zenei irányzatot kedvel.

Hang és Fény - Mikor összeborulva táncoltunk sokan az Erzsébetligeti színházban. Ott, akkor igazán megéltem valami mélyet a barátaimmal.

Csillag vagy fecske - Norbi. Mert nem jött velem Kapolcsra a koncertetekre. Jajj de sírtam ez alatt a szám alatt. "Nem jöttél túl korán..." :) Ez is már vagy 5 éve volt...

És szinte minden számotokkal így van ez. Egy emlék, egy arc, egy barát, egy szerelem, egy érzés kapcsolódik hozzá.

Köszönöm, hogy megteremtettétek nekem (is) ezt, hogy általatok is lett ilyen az életem, hogy mikor visszanézek a fiatalkoromra, ti mindenhol ott vagytok. Szinte minden napomban benne voltatok.

Köszönöm a rengeteg koncertet:) Életem első kispálja a Szigeten a dudáspálmikivel - aki az addig megjelent összes kispál cédéjét nekem adta szülinapomra :) Mikor magyarázta, hogyha majd jön a tesis a világ, akkor a kezeimmel védjem a testem, mert iszonyat nagy pogózás lesz. És tényleg. És imádtam :)
A koncertek a Pecsában, amiket sosem hagytam volna ki. Még lázasan is elmentem. Geriék hogy kivoltak, mikor egy vadidegen pasi nyakába kéredzkedtem fel a koncert alatt, mert elvesztettük egymást és nem tudtam volna megtalálni őket máshogy :D Geri, akitől a kispálos medálomat kaptam, amit ő csináltatott nekem, és amit azóta már rég elhagytam :((
Gyaloglás hazafelé, éjszaka, a jéghidegben, hóban, miközben az acélbetétes bakancsom még inkább lefagyasztotta a lábujjaimat. Így várni az éjszakai 45-öst, ami óránként járt...
Szigetes fellépések, vagy csak kis klubbok... Mennyi, de mennyi emlék.
És a legutolsó koncert, mielőtt kijöttem Angliába... Halacskával és Józsival. Na az is mérföldkő volt az életemben, és ti akkor is ott voltatok :D
És végül a búcsúkoncertetek, mikor Dotyival nem is tudom milyen sok idő után újra találkoztunk, és csak bőgtünk. Sirattunk titeket is, meg a fiatalságunkat is, de leginkább magunkat...

A ti helyeteket már semmi nem tudja betölteni az életemben. Nélkületek nem lesz már ugyan az. A számaitok ugyan megmaradtak, de élőben már nem találkozunk. Ezért kellett ott lennem az utolsó koncerten, mert ti nem egy zenekar vagytok, akikért rajongok, hanem sokkal inkább egy barát, akitől el kellett búcsúznom.


A szövegekre még a mai napig rácsodálkozom, mert hiába tudom kívülről az összes számotokat, sokszor évek kellenek, hogy összeálljon a kép, miről is szól egy-egy dal. A legtöbbet még ma is csak sejtem..

Ezzel a levéllel sem tudtam kifejezni mindazt, amit jelentetek nekem, hiszen ahhoz az életemet kéne leírnom részletesen, de remélem értitek/érzitek, mi is a lényeg itt :)

Rock az éééééééélet!!! :))

Szeretetettel:
Anta