Mi a titok? Hogyan lehet jó alakod?

Hogy borzalmasan szarul és közhelyesen indítsak:
Tedd fel magadnak a kérdést: le akarsz fogyni és/vagy jól akarsz kinézni, egészségesebben akarsz élni? Ha nem, ne olvass tovább.

Ha igen akkor készülj fel arra, hogy én nem tudok újat mondani. (Nem vagyok szakember.) Nincs trükk, csodaszer, gép, ami elvégzi helyetted a melót. NINCS TITOK! Nincs könnyű út. Nincs rövid út. Aki ezt állítja, hazudik!! (Én kipróbáltam mindet. Az összes zsákutca volt.) Én is csak azt tudom mondani, amit nálam felkészültebb, okosabb szakemberek mondanak:
Az életmód-, és szemléletváltás az egyetlen járható út. Tényleg. Sajnálom, de ez az igazság. Ez egy kőkemény küzdés. MindenEgyesNap! Ha erre nem állsz készen, ne olvass tovább, csak az idődet vesztegeted! Ha még a kibúvókat, a kifogásokat keresed, akkor sajnálom, de ez az írás csalódást fog okozni...

”A probléma ott van, hogy a legtöbben egy prekoncepcióval olvassák ezt: nem arról van szó, hogy én elmondom, hogyan kell csinálni, és az frankó. Hanem arról, hogy meg kéne győznöm az olvasót, mert neki már van egy rossz elképzelése. Általában ugyanis a hülyeséget már beoltotta valaki: a szarul kinéző hülyegyerek a teremből, a sztárdiétát író tök fogalmatlan újságíró a blikkből, vagy a 123 kilóról 121,5 kilóra fogyott, 2 hete káposztalevesen diétázó munkahelyi kolléga érzi úgy, hogy neki most már osztani kell az észt. Egyre megy. A baromság már benne van a fejekben... ...Könnyebb elhinni, hogy nem kell semmit tenni a célért, elég beleszarni. Inkább hiszünk a másik dagadt idiótának. Vagy a 60 kilós, koxoló hülyegyereknek, aki két pattanáson kívül semmit se szedett fel, de azért okos. Bárkinek hiszünk, aki a könnyebb utat kínálja. Ez mindenkinek szíve joga, de ettől még a saját szegénységi bizonyítványa is egyben....
...De azt azért ne felejtsd el: egyrészt valamit valamiért, ha könnyű lenne, mindenki jól nézne ki. Másrészt nem nekem teszel ezzel szívességet, hanem magadnak. Te akarsz jól kinézni!”
Drugs Bunny, A Sárga Kapszula

Sokan megkerestek mostanában, hogy írjam le, mondjam el, én hogyan csinálom (főleg most a fényképek után), mit eszek, hogy edzek, írjam le az edzéstervem, az étrendem.

Ez egyrészt baromi megtisztelő!! Nagyon nagyon jól esik, hogy ti már észreveszitek mennyit változtam. Ez egy hatalmas elismerése annak a sok munkának és időnek, amit ebbe az életmódváltásba belefektettem.

Másrészt én még sehol sem tartok. Akár a bikinimodell ideáljaimat (Kiss Virág Michelle Lewin...stb), akár a 'való életből' vett példaképeimet nézem, én még puhapöcs vagyok.

Az izmok még csak épphogy elkezdtek látszani, a cél még fényévekre van. De! Küzdök, mint állat :-)

Amit még fontosnak tartok itt megjegyezni, hogy én sem személyi edző, sem étkezési szakértő nem vagyok. Nem fogok tudni szakszerű válaszokat adni sem edzés terén sem a kaja kapcsán. És nem is nagyon szeretnék, mert kurva nagy veszélyekkel járhat, ha valaki nem egy szakember tanácsát követi.

Illetve amiket itt leírok, én is úgy tanultam meg másoktól. Most nem az van, hogy Anta lejár egy éve edzeni, és már tud mindent a témában, ezért nagyképűen észt oszt.

Nem én mondom meg a tutit, azt már előttem sokan megmondták. Én csak leírom ide

Az én fegyverem az, hogy hiteles és jó szakemberek segítségét kérem, őket olvasom.

A legfontosabb az volt, hogy rendet tegyek a fejemben. És elfogadjam azt a tényt, hogy ha jól akarok kinézni, ahhoz ÉLETMÓDOT KELL VÁLTANOM! Nincs mese, nincs kifogás, nincs nyafogás.

Gyerekek... hát, évekig tartott, míg meghoztam ezt a döntést!
Megpróbáltam mindenhogy kikerülni ezt. Nem akartam elfogadni, hogy mostantól tényleg erről fog szólni az életem. Hogy mostantól tényleg oda kell figyelni hogyan állítom össze az étrendem, milyen alapanyagokat használok, mérleggel kell minden nap méricskélni az adagokat, számolgatni a fehérje és szénhidrátmennyiséget, szedni a vitaminokat, a táplálékkiegészítőket... és ez még csak a kaja része!

Ott a másik nagy kérdéskör, az edzés.
Nem akartam csinálni. Húztam a szám. Ugyan azokat az ökörségeket hangoztattam, mint a legtöbb női ismerősöm. 'De én nem akarok nagy izmokat, mint azok a debella versenyző csajok. Ha elkezdem a súlyzós edzést, akkor én is olyan leszek, mint ők és ez visszataszító'

A másik, amit mondogattam: 'én csak kardiózni, vagy zumbázni akarok, vagy otthon rubintrékázni. Attól majd szép kerek lesz a popsim, feszesek az izmaim, gömbölyű a vállam, és lapos, kockás a hasam'
Következő gyöngyszem gondolatom: 'Én tuti nem fogok fehérje port inni, mert annak szerintem egész biztosan köze van a doppinghoz, drága és felesleges is.'

Ezen kívűl a fogyókúrák legextrémebb változataihoz nyúltam. Nem ettem, mert attól azt hittem majd lemegy a zsír, ilyen olyan tisztítókúra, meg X napos 'diétákba' kezdtem, az 'este hat után nem eszünk' szentírását követtem... pffff
Szóval ja. Minden hülyepicsás hibát elkövettem, minden téveszme betonkeményen ült a buksimban. Az orvosi ló tipikus esete voltam. Ami tévhit lehetett, az nálam megvolt.

Elmondom mit tanultam meg, hátha ezzel megspórolok másnak hosszú éveket, amit koplalással és zumbán és/vagy rubintrékára való bohóckodással töltene.

Kezdjük ott, hogy nem tudok felmutatni nagy eredményeket, látványos fogyást (épp ellenkezőleg!) Nem voltam soha 120 kiló, hogy bemutathassam, 2 év alatt lement 65.
Én pretty much mindig sovány voltam. 50 kiló, nulla izomml, pálcika karokkal, lábakkal, lapos fenékkel.
Avagy sovány voltam 60 kilósan is, csak a hason úszógumikkal, és a fenék/comb részen vastag zsírtömeggel.

Szóval ne kérjetek számon!

”- Nincsenek „szerek”, amiktől le lehet fogyni.
- Diéta és edzés nélkül nem lehet lefogyni.
- Helyi zsírégetés nincs. Hiába edzel egy adott testrészt, attól még nem tűnik el róla a zsír. Még ha őrült módra is hasazol, pontosan ugyanannyi zsír marad rajta. 
- Ha nem eszel, nem fogysz. Ha éhezéssel működne a zsírégetés, könnyű dolga lenne mindenkinek.
- Nincsenek csoda diéták. Az összes sztárdiéta hülyeség.”
Drugs Bunny, A Sárga Kapszula

Fontos, hogy külön válasszunk két fogalmat. Minden, ami barom, agyhalott, sztár 'diétának' van meghirdetve, az fogyókúra, és nem éri el a kívánt hatást, sőt legtöbb esetben káros!
Amikor azt mondom diétázom, akkor az jusson eszedbe, hogy kb 2000 - 2500 kalóriát viszek be egy nap. Soha nem koplalok, soha nem hagyom, hogy éhes legyek. Be van osztva a kaja 5-6 adagra egy nap, minden étkezésben van protein, szénhidrát, zsír, vitamin, növényi rost.
Tehát ez a 'diétázom' kifejezés valójában csak annyit jelent, hogy nem borsófőzeléket eszem körömpörkölttel meg zserbóval, avagy szendvicset péksütivel, hanem nagyon precízen kiszámolt, megválogatott ételeket eszem. De sokat és mindent, amire a szervezetnek szüksége van.

Hogy ez miért fontos, ahhoz olvassatok ti is. Nem azért vagyok itt, hogy elmagyarázzam, hogyan épül fel az izom, mit vesz fel, a szevezet mit raktároz, mit éget el. Ehhez kell a szakértő, meg a sok olvasás :-)

A legtöbben azt kértétek írjam le mit reggelizem, ebédelek, vacsorázom. (Illetve az edzéstervemet.)

Értem, hogy miért kéritek, de nincs semmi értelme. Az alapokat kell megérteni, és aszerint összeállítani a sajátodat. És persze szakember tanácsát kérni.

A lenyeg a kajánál az, hogy minden étkesénél (nincs is már nálam olyan fogalom, hogy reggeli, ebéd meg vacsora) legyen protein, szénhidrát, zsír, zöldség, vitamin. Legyen minden étkezés teljes. Én pl reggel hatkor már tolom a csirét rizzsel. Tudom, hogy ez a szemedben nem szokványos. Én is hátrahőköltem először.

De azt kell megérteni, hogy nem a hagyományok és a szokások mentén kell kialakítani az étkezést. Azért mert úgy nőttél fel, hogy felvágottas vajaszsemlét eszel kakaóval, ez még nem jelenti azt, hogy a szervezetednek erre van szüksége. A szervezetnek reggel hatkor és este kilenckor is proteinre, szénhidrátra, zsírra, vitaminokra, zöldségekre van szüksége. És ezt a lehető legtisztább formában kell bejuttatni.

Amikor azt mondom protein, akkor erre gondolok: csirkemell, stake, halak, pulykamell, tojás, protein porok például.

Amikor szénhidrátról beszélek, ne a csokis fánk jusson eszedbe. Szénhidrát (lassan felszívódó): barna rizs, árpa gyöngy, quinoa, teljes kiőrlésű tészta, vagy teljeskiőrlésű kenyér (utóbbi kettővel nagyon óvatosan bánnék, én csak egyszer-egyszer fogyasztom ezeket, nem napi szinten)

A fehércukor (és a fehérliszt) felejtős! Tudom, hogy alapélemiszerként van feltűntetve, de ez egy átverés. A szervezetednek nincs rá semmi szüksége. És nagyon káros is! Csak megszoktad már, hogy mindig ezzel főzöl/sütsz, el sem tudod képzelni, hogy másként is lehet, pedig de!

Zsír: kell, hogy fogyasszunk! Fontos a szervezetünknek. Csak nem mindegy milyet. Van rossz zsír, meg jó zsír :) A telítetteket kell kerülni. Nem kell pluszban bevinni.
Természetesen a húsok is tartalmaznak zsírt (sajnos telített), ezért ezt már eleve fogyasztom, mikor eszem a csirkét. 

Viszont nem mindegy miben főzöl. Anno azt hittem mekkora király vagyok, hogy oliva olajban sütök, főzök, milyen egészséges. Sajnos ebben is tévedtem. Bár rossznak nem mondanám, de mi már évek óta kókusz zsírt használunk. Ez a legjobb és legegészségesebb diéta, fogyás és a jó alak szempontjából.

Zöldségek: mindenféle és jó sok. Uborka, paradicsom, paprika, újhagyma, retek... stb. Ez a növenyi rostok miatt kell, ami segít az emésztésben. A vitamin tartalmuk ezeknek már minimális. Bármennyit megehetsz egy nap, nem fogja fedezni a vitaminszükségletedet. Ezért kellenek a...

Vitaminok: a közértben kapható egy tablettás multivitamin szart sem ér. Annyira picurka adagokban vannak benne a szükséges vitaminok, hogy felesleges pénzkidobás ilyesmit venni. Vagy összeválogatod te magadnak (macera és nem lehetsz biztos benne, miből mennyire is van szükséged pontosan), vagy megveszed a már számodra szakemberek által összeválogatott vitamincsomagokat. Plusz C vitamint tolunk ezerrel. Szó szerint. 5-10.000 mg C vitamin per nap!

Táplálékkiegészítők: 'jajj a sátáni szó! Ez tuti a dopping!' Ez volt bennem annó.
A táplálék kiegészítő nem más mint kaja. Étel. Csak sokkal koncentráltabb formában, mint mondjuk egy csirkemell rizzsel. (Hasonló a bébitáphoz mondjuk)
Ez KELL! Nagyon fontos része ennek az életmódnak. Nem azért mert divatos, hanem mert segít. Fehérje por nélkül nem tudnék annyi fehérjét bevinni egy nap, mint amire a szervezetnek szüksége van.

Most tömegnövelőkről, aminósavakról, kreatinokról nem beszélnék. Akit a téma érdekel, úgyis utána olvas és felkeres egy szakembert :-)
A zsírégető kapszulákról csak annyit írnék, hogy nem éget zsírt! Ne szedd emiatt. Annyi a hatása, hogy felpörget, hogy jobban tudj teljesíteni edzés közben, kvázi jobban égjen tőle a zsír. Olyan, mint a kávé, vagy az energia ital. Segít pörögni.

A legnagyobb tévedésem a kaja mellett az edzés volt.
Eleve sosem sportoltam. Nem szerettem a testmozgást. Plusz ott volt még a fejemben a sok sok tévhit a súlyzós edzéssel kapcsolatban.

Azt hittem a futás a király meg a zumba. Az való a csajoknak, azt mindenki tudja csinálni.

Elmondom mit tanultam meg: a futást is lehet rosszúl csinálni. Ez is egy külön sportág. Nem lehet csak úgy nekiállni minden előtanulmány nélkül. Nagyon káros lehet a szervezetedre. Pláne, ha sok sok plusz súllyal nekiállsz hosszútávazni. Nem állítom, hogy nem lehet lefogyni tőle, és persze egy túlsúlyos ember hamar megszabadul a sok feleslegtől. De ez csupán azért van, mert végre mozog!! Nem a futás az ultimate fogyás eszköze és nem is a leghatékonyabb.

Illetve futás és futás között is hatalmas különbség van. A legkevésbé hatásos fogyás és jó alak kialakítása szempontjából a hosszútáv futás. Mondom, megszabadít a kilóktól, csak sajnos nem csak a zsírtól, hanem az izomtól is. Lelapul a fenék, eltünnek a combizmok. De a zsír még mindig ott marad úszógumiként a hason, a combodon ott lötyög minden lépésnél. Ismerős?

Ennél egy fokkal hatékonyabb, ha aerob mozgást végzel. Magyarul nem futsz, hanem pl gyors gyalogolsz. Itt nem égeti olyan intenzíven a szervezet az izmokat el.

De miért alkudnál meg? Miért használnál olyan módszert, ami nem a legjobb?
A súlyzós edzés még hosszú órákkal azután, hogy befejezted is kifejti a hatását, égeti a zsírt, miközben kerekíti, feszesíti az izmokat.
Mellé lehet és kell is futni, de itt a legideálisabb módszer az intervall edzés. Ahol váltakozik a gyors és lassú szakasz. Olvass utánna ;-)

Szóval oké. Helyreállt a rend, Anta végre felfogta, hogy ne futkorásszon, zumbázzon vagy rubintrékázzon, mert bár nyilván nem hatástalanok ezek sem, de minek pazaroljam az időmet olyan módszerekre, amik nem a legjobbak és nem hoznak látható javulást a külsőmben?

Elfogadtam, felfogtam végre, hogy hozzá kell nyúlni azokhoz a fránya súlyokhoz.
De rögtön ott a kérdés. Nem fogok úgy kinézni, mint azok a maszkulin kigyúrt csajok a versenyeken?
A válasz: NEM!! Egy nő nem tud, képtelen dopping szerek nélkül akkora izomtömeget magára pakolni. Lehetetlen! Hormonálisan nem úgy vagyunk összerakva, mint a férfiak (hogy a tesztoszteronnak mi köze van az izmok építéséhez, az házi feladat, olvass utána :-) )
Szóval tényleg, mindenre megesküszöm, ami szent, hogy tiszta étkezéssel és súlyzós edzéssel SOHA nem fogsz úgy kinézni, mint azok az otromba csajok a kifutón. Viszont amit el tudsz érni, hogy lefogysz és szép tónusos lesz a tested, megnő az önbizalmad és a pasik is megfordulnak majd utánad. Akaraterőt is növeszthetsz majd az izmok mellé és sokkal jobb lesz a közérzeted, egészséges az életed és az ételed :-)

Ami itt a minusz egyedik szabály, hogy KERESS FEL EGY JÓÓÓÓÓÓÓ ÉS HITELES SZEMÉLYI EDZŐT!!! Aki elmond mindent, megmutat mindent.

Eddz vele egy darabig (vagy mindig, a pénztárcádtól függ), tanuld meg szabályosan végrehajtani a gyakorlatokat. Tanuld meg melyik gép, mire való, milyen testartás kell melyik feladathoz. Hogyan fogdd át a rudat, milyen mélyre guggolj le, meddig nyújtsd ki a kezed, meddig húzd vissza, ezt milyen sebességgel... stb

Ha nem csinálod szabályosan, szart se ér az egész, bele se kezdj! Egyrészt mert lesérülhetsz, másrészt meg nem lesz hatása.

Ha még sosem láttál edzőtermet és súlyokat közelről, mint én annó, akkor KERESS FEL EGY EDZŐT! Ezt nem tudom eléggé hangsúlyozni!

Egyedül fingod nem lesz hogyan kell jól csinálni. Megnézhetsz videókat, leszedhetsz edzésterveket a netről, de nem fogod látni magadtól, hogy tök rosszúl csinálod. Hogy a könyöködet kéne emelni magasabbra, mert különben a vállizom be se kapcsol és pont semmit nem ért a váll edzésed, hogy ha lendületből indítod, lehet hogy tudsz használni nagyobb súlyokat, de mi a fasznak, ha közben pont azt az izmot nem használod, amit edzenél?! Ezeket honnan fogod tudni magadtól? Ki szól rád, ha tök rosszúl kezdesz bele, és megszokod a rossz mozdulatokat?

Kell.Egy.Edző!

Fontos, hogy hozzászoktasd a tested ahhoz, hogy edzel. Nekem a műtétem után egy évet vártunk, míg a felső testet elkezdtem edzeni.

Utána 8 hétig bemelegítettem. Ez is egy külön feladatsor. Nem vállkörzést meg törzskörzést kell elképzelni ilyenkor.
Pici súlyokkal tanítgattam az izmaimat, hogyan is kell viselkedniük. Tanultam a feladatok helyes elvégzését. Figyeltem hol feszül meg az izom, hol nyúlik, megtanultam koncentrálni a feladatokra, a területre, amit éppen edzek. Az izületeket is hozzá kell szoktatni, ahhoz, hogy most erőteljesebb terhelésnek lesznek kitéve... stb.

Ez egy külön tudomány. Én is azt hittem, hogy a sok izomagy lemegy oszt csak tolja neki.

Ez egy nagyon összetett és az egész életet átölelő életforma. Aki komolyan veszi, annak tényleg meghozza a gyümölcsét. Aki még ott tart, hogy a kifogásokat keresi, és a könnyű megoldásokat, azt csak sajnálni tudom. Én is voltam ott. Szar hely...

Illetve még annyit hozzáfűznék, hogy mi sem vagyunk tökéletesek. Nem vagyunk testépítőnk, nem ez a foglalkozásunk. Sokkal többet dolgozunk, mint bárki, akit ismerek, de mégis szánunk arra időt, hogy minden nap kiszámoljuk és megfőzzük a kaját, illetve, hogy eljárjunk edzeni heti 3x.
Sajnos nem ott tartunk, ahol szeretnénk, de rajta vagyunk a jó úton és nem szállunk le róla.

Mi is emberből vagyunk, néha mi is csalunk. Néha beülünk étterembe, vagy rendelünk egy pizzát (the horror!).

Sok olyan kaja van, amit azért eszik az ember, mert megszokta, mert úgy nőtt fel, mert azon szocializálódott. És ezek a kaják örökre hiányozni fognak. És igen, nagyon ritkán lehet csalni. Nem kell beleőrülni ebbe. Nem vagyunk versenyzők, nem a megélhetésem a tét. Csak jól akarok kinézni és egészségesen élni. De fontos, hogy ezek a ritka alkalmak, tényleg ritkák legyenek.

És persze vannak dolgok, amikről (még) nem mondok le. Ilyen pl az alkohol. De nem kell kritizálni. Rengeteg mindenről már sikerült lemondani, ami káros, és ez egy út, haladunk rajta a mi kis saját tempónkban, és azért szerintem a mostani eredmény se szar annyira ;)

És te? Néztél ma már tükörbe? És meztelenül?  Mennyire tetszik, amit ott látsz? Változtatnál? Le kell győznöd az akaratgyengeséget és a lustaságot. El kell kezdeni még ma a változást!

Első körben, mi lenne, ha felkeresnél egy személyi edzőt? :-D

Egy különleges képsorozat, Rick Milnes fotóssal

A sztori úgy kezdődött, hogy Norbival Januárban elmentünk egy esküvő kiállításra, és ott megismerkedtünk Rick Milnes fotóssal. Első látásra szerelem volt! A munkái nagyon különlegesek voltak. Csodaszépek és tökéletesen összepasszoltak a mi izlésvilágunkkal. Persze számunkra mefizethetetlen árakkal :-) De nem is ez volt a lényeg akkor, hanem hogy csomót beszélgettünk már ott a kiállításon is vele és valamilyen érthetetlen oknál fogva mi is nagy hatást gyakoroltunk rá :-D

Fel is vett engem ismerősnek a facebookon, majd később volt egy rövid találkozásunk, mert csinált egy nagyszabású charity fotózást. A felesége rákos és pont márciusban volt nagy divatja a 'no make up selfie-nek', ha még emlékeztek rá. Ezzel lehetett a Cancer Research számára adományokat gyűjteni.
Rick pedig gondolt egyet és kitalálta, hogy akkor majd ő készít nőkről, smink nélküli képeket és ezzel is egy nagyobb összeget próbál összegyűjteni adomány gyanánt.
Ebben is részt vettem. Azóta is tartottuk a kapcsolatot.

Majd két hete felkeresett, hogy ha lenne kedvem, akkor szívesen csinálna velem egy fotósorozatot. Szóval ő, egy híres fotós keresett fel engem, és kért fel, hogy modellkedjek neki! Az állam a padlót verdeste.
Persze rögtön igent mondtam :-D
Mondta, hogy bármilyen témájú lehet. Divat, portré, fehérnemű. Amit választok. Meglepő módon a fehérneműset választottam (nem is én lennék :-D )

Egy csodaszép helyszínt választott, Knutsfordban (ez itt a helyi nagyon gazdag környék, itt laknak a híres focisták, multimillás arcok...) egy kastélyszállóban. Olyan luxus vett körül a 4 órás fotózás alatt, hogy elállt a szavam!

Sajnos mivel éjszakás voltam, eléggé kuszára sikerült a napom. Reggel 6kor végeztem. Aludtam 2 órát a kocsimban, majd felvettem a fodrászomat (aki nem mellesleg a sminkemet is csodaszépen megcsinálta!) és már épp idő volt, hogy induljak a fotózásra.
Csak ketten voltunk Rickkel. Mondta, hogy hozzak sok outfitet, amiből majd válogatni lehet. Hát engem nem kellett félteni :-D
Először csak csináltunk pár képet a nyári ruhámban, amiben érkeztem, hogy bemelegedjünk mindketten, aztán mondta, hogy neki mindegy mennyire megyünk el a fényképekkel. Ő nem akar engem pushingolni, ha esetleg zavarban vagyok. Nem fog erőltetni semmit. Olyan fehérneműt/ruhát választok, amilyet csak a kedvem tartja.
Szegénykém, baromira nem tudta kivel beszélget. Mondtam, hogy egy hangyafasznyit sem vagyok zavarban, és kivettem egy átlátszó, testrefeszülő, feneket alig takaró csipkeruhát. Ha már egyszer fehérnemű fotózásra jöttem :-D

Az egész fényképezés egy ilyen áhitatban telt. Nem tudok más szót használni rá. Ő teljesen el volt bűvölve a szépségtől, amit maga előtt látott (nem a nagyképűség beszél belőlem most, hanem, hogy ő tényleg különlegesen szépnek talált engem. Ami azért is baromira megtisztelő, mert neki ez a munkája, naponta fényképez modelleket, mégis látszott rajta, hogy nem fake-eli az ámulatot)
Én pedig tökéletesen tiszteletben tartottam benne a művészt. Azért aki ismer, az tudja, hogy bennem mindig megbújik egy kisördög, és ha van egy jó pasi a közelben, biztosan elkezdek flörtölni vele (aki most ezen kiakad, az olvasson vissza oda, ahol a nyitott kapcsolatokról írtam. Számunkra egy egészséges flört bőőőőőven belefér a kapcsolatunkba Norbival, mielőtt még bárki a torkomnak ugrana).
De Rickkel semmi ilyen nem volt. Pedig jó pasi, és láthatóan elvarázsolódott tőlem (4 órán keresztül meztelen voltam előtte ffs!).
Nem volt szexuális töltete a dolognak egyáltalán. (Pedig azért bennem ott volt a para, hogy mi van akkor, ha kér valamiféle 'ellenszolgáltatást' de semmi ilyesmi még csak érintőlegesen sem merült fel!)
Művészet volt! Csak így tudom jellemezni. És hát a végeredmény varázslatos! Mintha egy újság címlapján lennék. Különlegesen szépek lettek a képek.

És már mondta, hogy szeretne velem még fotózni!
Illetve beszélgettünk és felajánlotta, hogy elindít a modell szakmán, ha szeretném. Mert szerinte minden adottságom megvan hozzá, és láthatóan élvezem is.
Amit persze én nagyon szeretnék. De ez nem hiszem, hogy ilyen egyszerű, illetve hogy bölcs dolog 31 évesen modellkedésbe kezdeni. Ebben a korban már inkább kiöregedni szoktak ebből a szakmából...

Mindenesetre felvillanyoz és inspirál a gondolat, hogy dolgozhatok még vele.
Nagyon megtisztelő!

És akkor jöjjenek a képek (csak a publikusak, persze :-) )

Az utazások éve

Szerettem volna egy kicsit az utóbbi hónapok utazásairól beszámolni, és most végre kedvet is kaptam :-)

Végre sok év után eljutottunk oda, hogy a szabadságainkat néha csak magunkra használjuk fel. Csak kettesben vagyunk. Egy-egy hosszú hétvégét csinálunk és elutazunk valahova 2 éjszakára.
Én imádom ezeket az utakat szervezni, és ahogy visszajöttünk, már el is kezdem tervezni a következőt :-)

Tavaly év végén, Novemberben, a szülinapomon a Lake District egy kis csendes falucskájába utaztunk, Conistonba.
Nem feltétlenül a mi stílusunk a hely, hiszen mi inkább azt szeretjük, ha van látnivaló, ha pörög körülöttünk az élet.
De ez a hely örökre bevéste magát a szívünkbe, hiszen itt kérte meg Norbi a kezem, a 31. szülinapomon :-)
Egy nagyon békés, barátságos falu, remek éttermekkel, pubokkal! Olyan finomságokat ettünk... hhhmmmm. Bármikor visszamennék arra a kacsasültre például.

Aki kikapcsolódni vágyik, a várostól távol újra közel szeretne kerülni a természethez, aki szeret kirándulni, annak ez a hely tökéletes kis drágakő.
Persze mi is lebegtünk a föld fölött napokig, nagyon jól éreztük magunkat itt!! Norbi nagyon kitett magáért! Tökéletes volt a lánykérés, a gyűrűm pedig meseszép :)

Norbi szülinapján, Januárban Edinburgh-be utaztunk fel.

Ez pont olyan hely, ami tökéletes az olyan pároknak, mint mi. Meg sem álltunk két és fél napig, és még így is csak töredékét láttuk a városnak.
Voltunk a híres Whisky múzeumban, Jamie Oliver éttermében, a várban tettünk egy vezetett túrát (ami a kedvencünk volt), illetve egy kísértet túrán is részt vettünk, ami levitt a város alaltti pincerendszerbe. Kipróbáltuk a Haggis-t (nemzeti eledel), és a skót reggelit is.
Szinte egy percre sem álltunk meg, teljesen elvarázsolt minket a város. Szeretnénk még visszamenni ide és felfedezni még többet Edinburgh varázsából.

Most Júniusban a névnapjaink és a 6 éves évfordulónk ürügyén leutaztunk Newquay-be, ami 6 órás autóútra van (én vezettem oda!! Első long distance drive-om volt).
Én beleszerettem Cornwall-ba. Ez a része Angliának teljesen más, mint amit valaha is láttunk.
Pálmafák, napsütés, homokos tengerpart, meleg. Már már olyan érzése volt az embernek, mintha külföldön nyaralna.
A szállodánk a lehető legjobb választás volt! A kilátás lélegzetelállító volt. A tengert és a városkát is be lehetett látni. Nem akartam visszajönni onnan (valójában boldog lennék, ha oda tudnánk költözni...)
Nem volt megtervezve semmi (nem úgy mint a skóciai kirándulásnál. Ott előre lefoglaltam minden jegyet, be volt osztva rendesen az időnk). Most inkább bele akartam lazulni ebbe a mini nyaralásba.
Direkt hajnali 3kor indultunk, hogy még reggel megérkezzünk Newquay-be.
Kicsit körbenéztünk a városban, iszogattunk, kajáltunk, lementünk a tengerpartra, ott fotóztunk, majd befizettünk egy esti kocsmatúrára :-) Ez tök nagy buli volt! Voltak mindenféle 'játékok', ingyen pia, sok helyre bevittek minket. Baromi jól éreztük magunkat!
Másnap leautóztunk St Michael Mountba, ahol egy külön szigeten áll egy gyönyörű vár! Sajnos pont szombatonként van zárva, így nem tudtuk megnézni.
Úgyhogy tovább utaztunk délebbre, Land's Endre, ami a legdélibb pontja a UK-nek. Itt körbejártuk az egész turista 'falut', és bár szeles volt az idő, a táj gyönyörű volt, a tengernek néhol mesébe illő színe volt. Fotózkodtunk a híres tábla előtt!

Következő utunk John O'Groats-ba vezet majd, ami a UK legészakibb pontja.
A két végpont közötti távot rengetegen megtették már mindenféle módon. Gyalog, biciklivel, kocsival, mindenféle extrém járművel, vagy saját kreálmánnyal, (volt aki meztelenül gyalogolta végig), mindenféle életkorú emberke vállalkozott már erre az 1407km hosszú útra. Rengeteg érdekes és vicces sztorit olvastunk erről ott egy kiállításon.
Azt beszéltük, hogy mi valószínüleg jövő nyáron megyünk majd oda, és több napot veszünk majd ki, egyrészt mert így is baromi hideg lesz azon a részen, télen nem is vállalkoznánk erre az útra, illetve még Manchestertől is 784km a távolság, úgyhogy lesz egy idő, míg oda elvezetünk.

Aznap még elsétáltunk egy strandra Newquay-ban, amit ajánlottak nekem kollégák, de sajnos a nap nem akart sütni, így sok időt nem töltöttünk ott.
De beültünk egy görög étterembe (Stavros), ami a legjobb döntésnek bizonyult. Fantasztikus volt a kaja és a kiszolgálás is!
Este megint csak bulizni akartunk menni, de sajnos a foci vb keresztül húzta a számításunkat. Mindenhol az ment, minket ez meg untat, így ebből nagy buli nem lett.
Vasárnap megpróbáltunk megint eljutni a szigeten álló várba, de akkor meg a nagy hullámzás miatt nem indították el a hajójáratokat.
Úgyhogy ez is marad legközelebbre.
Merthogy ide mindenképp visszatérünk!! Annyi minden látnivaló van még Cornwall-ban!

Szorosan nem tartozik az utazáshoz, hiszen csupán Mo-ra látogattunk el egy röpke hétre februárban, de született két fotósorozat is, Hornyák Adrinak köszönhetően :)

Az egyik Gyerkőc 9. szülinapja alkalmából készült, a másik pedig az eljegyzési fotóink.



Új kütyü

Ez totálisan NEM egy szakértői vélemény, csupán egy laikus felhasználó tapasztalatai :)

Alapvetően nagyon örülünk ennek a cuccnak. Amit már ki tudtunk próbálni rajta, az jól működik, de azért volt vele egy kis harc, míg beüzemeltük.

Szóval, mi valójában Androidos rendszerű készüléket akartunk venni, de a Skodába csak ez a Windows-os volt, ami méretre beleillet az eredeti rádió helyére (illetve az Androidos is jó lett volna, de ahhoz új keretet kellett volna venni, amit bár kerestünk, de nem találtunk eladót...)

Megrendeltük az e-bayen keresztül, és bár Hong Kongból jött, egy hét alatt itt volt.
Az ára ugyan £207, de vámot kellett fizetni a DHL-nek, £26-ot, addig nem is szállítják ki.

Ha valaki nekiáll beszerelni, és mondjuk pont nem ez a szakmája, azért számítson arra, hogy ez nem rövid idő. Norbinak 5 óra volt és még nincs ám teljesen kész.

Mit is tud:


GPS
Alapvetően iGO rendszer van benne, ami azért jó, mert mi is azt akartunk belerakni. Norbi azért letöltött egy frissebb változatot, mert kb egy 3 évvel ezelőtti verzió volt benne. Letöltötte Európa és a UK friss térképeit is, az is rajta van most már
Egy gps antenna és egy digitális tv/rádió antenna (erről majd később) tartozik a kütyühöz, amit Norbi elvezetett a kesztyűtartó mögött, majd fel az kocsi belső oldalán, az egyik oldalelem alá berejtve. A gps nagyon jól működik! Tökéletes, szép, hatalmas a képernyője, gyorsan reagál, ha eltérünk az adott útvonaltól. Gondolom az iGO-t amúgy sem kell bemutatni. Ez a legszuperebb az egész készülékben, nagyon imádom, már ezért megérte. Sztem most még a munkahelyemre is gps-szel megyek majd :D

DVD lejátszó
Kipróbáltuk, eredeti és kiírt DVD-ket is lejátszik, élvezhető a képminőség, tiszta. Szóval ez is szupi. Erről nem igazán tudok mit írni mást :) Lehet filmeket nézni majd az út alatt.

Digitális TV/rádió
Ez sajnos csak úgy működik, ha az antennát kirakjuk az autó tetejére (mágneses az alja, úgy működik, mint a rendőrautókon a sziréna :D) Nem vagyok biztos abban, hogy ez így tetszik nekem, mert így a zsinór látszana, és az ajtót is rácsuknánk... Norbi sem erőlteti. Egyenlőre be van rejtve ez is az oldalelem alá, mint a gps antenna, de így nem működik. Viszont mi otthon sem tévézünk, így ez a funkció nem biztos, hogy ki lesz használva. A rádió meg nem kell, hogy digitális legyen, hiszen ott a sima rádió funkció, amihez nem kell ez az antenna, de azért ezzel sem olyan egyszerű a helyzet...

Rádió
Merthogy a sima egyszerű rádió kábelt még nem tudtuk csatlakoztatni, az új készülékünkhöz, ugyanis nem kompatibilisek egymással a csatlakozók... Yessss.... Norbi rendelt átalakítót (£3), jövő héten az is megérkezik, onnantól már ezt is lehet használni.

Internet
Jelenleg ez a legnagyobb szopás. Ehhez is venni kellett egy külön wifi dongle-t, £2 (szaknyelven csak wifis bigyó, avagy cucli), amit csatlakoztattunk is, de egyenlőre semmire nem reagál. Egyből írtunk is az eladónak az e-bayen keresztül. Amúgy a leírásban ott is van, hogy vegyük fel velük a kapcsolatot az internettel kapcsolatban. Várjuk egyenlőre a válaszukat, majd megírom mizu.

Kinézetre nekem nagyon bejön, jól illik az autóba, totál feldobja belső teret. Végre van beépített gps, nem kell a telefonokkal mókuskodni. Lehet tv-t (ha kirakjuk az antennát), filmet nézni, internetezni rajta (amit rájövünk, hogy kell). Leginkább a youtube-ot akarnánk használni rajta, útközben jobb az, mint a sima rádió. Rádió is lesz, amint megérkezik az átalakító. Szóval tényleg nagyon jó, szeretjük.
A menüje viszont nem nyerte el a tetszésemet. Gondolom, mert nem androidos, mi meg ahhoz szoktunk hozzá... Nem annyira felhasználó barát, nem annyira up to date.
Amúgy szép, tapis kijelzős, van hozzá 'toll' is, azzal is lehet nyomogatni, talán azzal egyszerűbb, picit lassan reagál az érintésre, nem olyan gyors nyilván, mint pl egy okos telefon. Van hozzá távirányító, van olyan menü rész, amit csak azzal lehet elérni. Picit nekem bonyolult még, ahogy néztem Norbit használni tegnap. A hozzá adott használati útmutató egy darab kaki... Norbi nagyjából mindenre magától jött rá.

Járt hozzá még kábel, amivel majd a tolatókamerát lehet rácsatlakoztatni. Azt még nem vettünk, de az is tervben van hamarosan.
Van még kábel külön iPhone-hoz. Azt be se kötöttük. Nincs és nem is lesz többé iPhone-unk, de ha valakinek az van, az is külön rá tudja csatlakoztatni a készülékhez.
Illetve a kesztyűtartóba behúzta Norbi az usb csatlakozót, úgyhogy akár háttértárat, sticket is rá lehet kötni, onnan is lehet filmet nézni, zenét hallgatni, gyakorlatilag egy egész számítógépet hozzá lehet csatlakoztatni :)

Szóval tényleg tudom ajánlani, mert szép, hasznos, modern, szupi. Csak az első pár óra kicsit szivatós, míg az ember beszereli és rájön, hogyan is kell használni.

És íme, élőben, nálunk:

Még egy kép az előző margójára...

Közkívánatra...

before - after popsi...

Szóval ezt sikerült elérnem fél év alatt.
Az első kép ugyan régebben készült, de a popsim pont ilyen volt októberben is.
Szerintem a különbség jól látható :)

Életmódváltás

Hosszú volt az út, ami ide vezetett. Abszolút rossz úton jártam hosszú ideig. Folyton éheztettem magam, hogy megszabaduljak a hasamon, combomon, fenekemen lévő zsírtól, ellenben nem mozogtam semmit nagyon sokáig. Majd elkezdtem gymbe járni, de a kajáláson nem változtattam. Nem ettem én kifejezetten zsíros ételeket, és nem ettem gyors éttermekben, de sosem vizsgáltam, hogy valójában mire is van szüksége a szervezetemnek...
Nem árulok nagy titkot: sem a túrós palacsintára, sem a borsófőzelékre, sem a füstölt csülökre nincs szüksége a szervezetnek.
Egyáltalán. Nincs semmiféle nagy titok. Senki nem fogja újra feltalálni a spanyol viaszt.
A legnagyobb baj ezzel a diéta/fogyás kérdéssel az, hogy az ember alapvetően kurva lusta. Én is. Azt várjuk, hogy majd valaki feltalálja azt a kapszulát, amit az ember csak bevesz és az majd eltünteti a hájat a testről, lefogyasztja, míg ő tovább zabálja a csipszet zsíroskenyérrel a tv előtt ülve, lábat lógatva. És ezt az ember minden egyes alkalommal be is veszi:
”Úúúú, kipróbálom ezt a 90 napos diétát, ez majd biztos segít... vagy hallottam ezt a tök jó léböjt kúrát, tuti fogyás 4 nap alatt. Láttam hogy az egyik celeb szenet szórt a kajájára, hogy kevésbé legyen étvágygerjesztő, és így kevesebbet eszik, ettől biztos vesztek egy két kilót.
Ha nem eszem este 6 után, az majd segít a fogyásban... stb stb stb”
Mind faszság. De tényleg. Semmi mást nem csinálsz ilyenkor, mint jojóztatod a tested. Nyilván leadsz pár kilót (azt sem elsősorban a zsírból veszíted, hanem az izmokból), de ahogy vége a diétának, azonnal vissza is jön.
SEMMILYEN diéta nem hoz tartós eredményt. Tudom, mert én is éheztettem magam. Pont másfél napig volt olyan lapos a hasam, ahogy én akartam, aztán ettem két falatot és a szervezetem pánikszerűen tartalékolni kezdett, hiszen előtte egy kurva nagy sokknak tettem ki azzal, hogy éheztettem, és ezért zsírtartalékokat kezdett kialakítani, ahogy táplálékhoz jutott. Ez egy teljesen vesztes küzdelem, nem éri meg belekezdeni.
Az ilyen 'zsírégető tabletták' meg azért nagyon nagy átverés, mert kurvára nem éget zsírt. Általában koffein van benne, ami edzés előtt jót tehet, mert felpörget, hogy több feladatot tudj elvégezni, azaz zsírt tudj égetni.
Amiket leírok már nagyon sokan leírták előttem. Nem lettem sem személyi edző, sem táplálkozási tanácsadó, nem is azért írom, hogy mostantól Antát kell követni, én csak azért írok erről, mert ez a téma foglalkoztat, és rengeteget olvasok, fejlesztem magam a témában.

Nincs titok. Nagyon tudatos étkezés és edzés az, amivel szép alakot el lehet érni.
Hosszú út vezetett ide, de mostmár csak erre építek. Ez egészséges, és egyre szebb a testem.
Rengeteg baráti aggódást és nem baráti beszólást kapok. De már nem térít le senki a jó útról.
Azt esszük Norbival, amire a szervezetnek szüksége van.
Mi is ez?
Protein: amiben a legkevesebb zsír van és így a legjobb minőségű protein az a csirkemell, pulykamell, tengeri halak. E mellett protein shake-t is fogyasztunk, hogy biztosítani tudjuk a kellő mennyiséget proteinből minden nap. Valamint mostantól edzés után tömegnövelőt is iszunk majd, hogy még intenzívebben tudjuk építeni az izmokat.
Szénhidrát: quoina, árpagyöngy, barnarizs
Vitaminok: ezt az ember megpróbálhatja bevinni zöldségek fogyszátával, de kurvára esélytelen. Ma már nagyon kevés vitamint tartalmaznak a zöldségek, gyümölcsök. Ezért vitaminokat szedünk. Sokat! Nem multivitamint, mert abban csak minimális mennyiségben vannak a különböző vitaminok jelen. Így vitamincsomagokat veszünk és azt szedjük minden nap.
Növényi rostok: rengeteg zöldsget eszünk. Viszont gyömölcsöt nem. Abban rengeteg a cukor így ezt teljesen kihagyjuk.
Erre épül az étkezésünk.
Emellett zsírmentes görögjoghurtot szoktunk enni a natúr csirkemell és árpagyöngy mellé. De mást nem.
Egyszer-egyszer csalunk (mondjuk 3-4 hetente egyszer beülünk étterembe), de nem jellemző.
Illetve az alkoholról nem mondtunk le. Az majd egy következő lépcső lesz, de nem tudom ezt meg akarom-e lépni egyáltalán.
Ezen kívűl heti 3x erősítő súlyzós edzést csinálunk (van egy váll-tricepsz, hát-bicepsz és egy lábnapom. Norbinak a mell van együtt a tricepszzel, és a lábnapon edzi le a vállat), valamint egy intervall kardió edzést is csinálunk hetente.

Ami nagyon sok embernél zavart okoz az első sorban a étrendkiegészítők. Emberek kb 80%-a azt hiszi, hogy ez dopping, szteroid. Nem! Ezek pontoson, ahogy a nevéből is kiderül, étrendkiegészítők. A vitaminok, a tömegnövelők, a protein shake is. Semmi ártalmas nincs bennük. A protein shake, kb olyan, mintha mondjuk tiszta, zsírmentes csirkemellett beporítanál. Csak mondjuk a protein shake-nek sokkal finomabb az íze :-) A tömegnövelő az a protein shake-hez kevert plusz szénhidrát.
Nem kell mindig elhinni a városi legendákat. Olvasson mindenki utána!

A másik kurva nagy téveszme a csajoknál, az, hogy ők nem akarnak súlyokat emelni, mert nem akar úgy kinézni, mint azok a nagyon kigyúrt csajok. Egy csaj SOHA nem fog tudni úgy kinézni, ha súlyzózik. Én ha napi 12 órában edzenék sem lennék olyan nagy, mint mondjuk Norbi (nem is beszélve arról, hogy semmi értelme egy izomcsoportot egynél többször edzeni egy héten)
Azok a 'csúnya, kigyúrt' csajok ugyanis doppingolnak. Ez az egyetlen módszer, hogy egy csajnak akkora izmai legyenek, mint egy faszinak.
Az egyetlen dolog, amit elérhetsz súlyzós edzéssel, hogy leadod a zsírt, formás lesz a popsi/comb, lapos lesz a has, kerekedik a váll, a vádli olyan lesz, mint az álom. A karok sem lesznek olyanok, mint egy gyíknak. Feszes lesz az ember mindenhol.
Én régen azt hittem jó seggem van. Ma reggel csináltam egy képet a fenekemről, és összehasonlítottam egy októberi képpel, amit akkor készítettem, mikor igazán elkezdtem az edzéssel foglalkozni. Zongorázni lehetne a különbséget!! Olyan kerek most, mint még soha!
Szívesen megosztanám a képet, de sajna mindkettőn meztelen vagyok... :P :-D
De a lényeg, hogy csak diétával ilyet sosem érhetnék el.

Illetve még nagyon sokan aggódnak feladatok miatt, amiket a gymben csinálok.
Minden feladat szakemberek által ellenőrzött, és ha szabályosan csinálja az ember, semmi baj nem lehet.
Nagyon fontos a szakember, a jó személyi edző segítsége. Nem fog tudni senki csak úgy lemenni egy terembe és tudni, hogy akkor most mit hogyan is kell használni helyesen. Márpedig le lehet sérülni, ha nem csinálod helyesen.
Nyilván sokkoló, mikor felteszek egy képet 50 kiló súllyal a nyakamban, hogy én azzal guggolok, de már majdnem egy éve kezdtem, edző segítségével, súly nélkül guggolgatni. Fejlődök, erősödnek az izmaim. Elbírják a nehezebb súlyokat.
Ez egy hosszú folyamat, egy életre szól.
Nincs diéta, nincs lazsálás. Életmódváltás van. Illetve volt :-)

Munka

Mivel megígértem, hogy ezzel a kérdéssel kezdem, leírom mi van ezen a téren.
Lassan 4 éve csinálom ezt a melót és azért most egy valamiféle, ha nem is fordulópontra, de egy olyan helyre értem, ahol azért már elgondolkodom, hogy merre tovább.
Tudom sokan a fél karjukat is odaadnák, ha olyan biztos és jólfizető állásuk lenne, mint nekem. Nem is panasznak írom ezt most, inkább csak ilyen összegző féleség.

Szóval, ami nagyon jó ebben az állásban:
- a fizetés verhetetlen ugyan ilyen másik adminisztrátori munkákhoz képest. A szakmában jellemző fizu két-háromszorosát keresem. Bár az alapfizum nem túl magas, bruttó 19ezer, de tavaly is 26ezer nettót hoztam össze a túlórákból. Ez idén még több lett. Ez az alapja most az életünknek. Ha bármi másba kezdenék, ennél kevesebbel nem tudnám beérni, mert erre alapozunk most. Norbi belekezdett egy engineer suliba, reméljük év végére lesz papírja is belőle és el tud helyezkedni egy jobb cégnél és egy jobban fizető állásban.
- nagyjából betonbiztos a munkahely. Októberben megkaptam a permanent szerződésem végre, innentől, hacsak nem ölök embert, nagy veszély nem fenyeget, hogy elveszítsem az állásom. Szinte senki nem lép ki a cégtől, általában nyugdíjig marad mindenki. A cég is erős, országos szinten nagy, elég kicsi az esély arra, hogy leépítés legyen, vagy tönkre menjen.
- a nyugdíjpénztár (vagy mifene) az egyik legjobb, amihez csatlakozni lehet az országban, és ehhez csak permanent freightliner szerződéssel lehet csatlakozni. Tehát nem csak a mostani életünk, de a nyugdíjas is be van biztosítva.
- a meló nagyon könnyű így négy év után, semmiféle megerőltetést, kihívást nem jelent, nem kell aggódnom, hogy nem tudom majd megoldani a napi feladatokat. Minden nap ugyan az a meló, tévedési lehetőség elég csekély.
- három műszak van, és a túlóra lehetőség mindig fennáll, amiből adódik a magas fizu, hisz túlóra pótlékot és éjszakai pótlékot is fizetnek, méghozzá nagyon komolyan.
- a szakszervezet nagyon erős, rengeteg dolgot kiharcoltak a dolgozóknak, amibe én már csak bele kellett, hogy üljek. Nem mondom, hogy minden gondunkat megoldják, de baromira érezni a támogatásukat.
- bár vannak nagyon húzós időszakok, és azért 12 óra meló, az 12 óra meló naponta, de vannak üresjáratok. pl éjszakánként, mint most is, nem történik semmi hosszú hosszú órákon keresztül.

És akkor lássuk, hogy mi a bajom ezzel az egésszel:
- legelőször is a management. Ez nem a tipikus "a főnök mindig fasz" sirám, hanem itt tényleg alkalmatlan, béna, hozzánemértő, kicsinyes, hatalomtól elszállt, nemtörődöm emberek ülnek a döntéshozó székben. És ez jobban forralja a véremet, mint bármi más. Mindenféle vezető tapasztalat vagy képesség nélkül kapják meg, teljesen alkalmatlan emberek a vezetői posztokat. És semmiféle vezetőképzés nincs. Nem költ rá a cég. Baromira frusztrál, és ez sajnos mindennapos frusztráció, mert ezek az emberek keserítik az életünket, a munkánkat nap mint nap.
- úgy érzem magam, mint egy rabszolga. Igen, kurva jó a pénz, igen ugyan ennyi pénzért más százszor ennyit dolgozik, vagy sokkal nagyobb felelőssége van, és tudom, hogy ilyen kényelmes melóról nem is álmodhatnék, de mégis... nem érzem most benne jól magam. Nem élvezem, hogy olyan embereknek vagyok a bábuja, akiknek fingja nincs arról, mit miért csinálnak, és olyan fasz dolgokat találnak ki, hogy a hajam égnek áll.
- a három műszak kinyír. Ha csak éjszakáznom kéne, nem rínék, de a szervezetem nem tudja megszokni, hogy mikor van nappal, éjszaka, mikor van reggeli, ebéd, mikor kell lefeküdni/felkelni. Egy teljes és totális káosz ez. Elég gyakran borulok fel emiatt. Minden héten más műszak van, mire megszoknám, hogy nappal alszom, addigra mehetek nappalra dolgozni, így mindig van 3-4 nap, mikor 4 óránál többet nem tudok aludni, mert az agyam még az előző hét beosztása szerint funkcionál.
Emiatt Norbival alig látjuk egymást. Ha 12 órázom, akkor az éjszakai műszakos hetem alatt egyáltalán nem látjuk egymást. Hétfőn reggel Norbi elmegy dolgozni, és legközelebb szombaton látjuk egymást reggel, mikor én jövök haza a melóból. Ha estis vagyok, akkor 10pm végzek, akkor meg azért nem találkozunk, mert mire hazaérek ő már alszik, hiszen reggel korán kel, hogy mehessen dolgozni...
- Kurvára nincs se kihívás, se előremeneteli lehetőség, se semmi. Ez a meló van, ezt csinálhatom még harminc évig, innen mehetek nyugdíjba. Lehet ez van akit lázba hoz, engem ketrecbe zár és fojtogat. Utálok arra gondolni, hogy ugyan ebben a székben, ugyan ebben az irodában éljem le az életemet, ugyan ezekkel az emberekkel. Úgy érzem pazarlom az időmet. Mondják a kollégáim, hogy mindenki túlmegy ezen az időszakon, mert mindenki eljut erre a felismerésre, de aztán mindenki marad, mert annyira kecsegtető a pozitív oldal. Idebilincsel. És ez megőrjít..
- Nem épp a legkellemesebb a környezet. Iroda, persze... De egy konténerszállítmányozó cégnél... Az épület nagyon szoci kívül,belül. Pedig itt sosem volt olyan...

Szóval szeretnék tanulni, szeretnék fejlődni, szeretnék kihívásokat... de gúzsba köt, rabszolgává tesz a magas fizetés.
A megoldás azt hiszem nekem is az online kurzus lesz, mint Norbinál. A 3 műszak miatt semmilyen sulit nem tudok végezni, amihez meg kell jelenni, mert nekem nincs olyan az életemben, hogy minden kedden mondjuk szabaddá teszem az estémet. Ezzel a melóval ez lehetetlen. De most nem rajtam van a sor. Muszáj kivárnom, míg Norbi bebiztosítja magát egy jobb melóval, és akkor tudok majd magamnak is kitalálni valamit, amivel fejlődni, továbblépni tudok majd... Egyenlőre csak elképzelés szinten, de az IT irány érdekelne és ennek itt lenne jövője is. Még akár cégen belül is.

Szóval ez a nagy harci helyzet. Egy év múlva újraértékeljük a helyzetet.

Early experiences

Az van, mint mindig...
Mindig elfelejtem, milyen ez az érzés. Gyomor összeszorúl, szív görcsöl, cica ráül a mellkasomra. Sosem érzem ezt Manchesterben, és mindig meglep itt.
24 óra sem telik el és már mennék haza. Akár hová mentünk be a nyomorult, leharcolt, boldogtalan, szomorú/agresszív fejek. Az utakon a helyzet katasztrófa. Mindenhol elítélő pillantások... Ma használtunk bkv-t, míg átvettük a bérautót. Komolyan az utazás végére már alig kaptam levegőt a rengeteg negatív embertől. Fojtogat ez a hely.
Komolyan én kérek elnézést minden helyen, hogy ott vagyok és költöm a pénzt, hogy az alkalmazott, aki éppen a búvalbaszott fejével éppen kiszolgál, megkapja hónap végén a fizetését. Komolyan mennyi pénzt kell otthagynom, egy egy szaros mosolyt kaphassak már egy boltban és ne én érezzem már magam kellemetlenül, hogy egyáltalán beléptem a boltba...
A gépünk még nem szállt le 24 órája, de már pretty much homesickem van vissza Manchesterbe.
Nyilván anyuékat mindig jó látni boldog vagyok, hogy átölelhetem őket. A gyerek velünk van és tök jó, hogy itt csacsog a fülünkbe, és hogy mennyire megörült, mikor a sulinál megleptük, hogy mi vártuk ott, nem az anyja, és imád velünk lenni. És nekünk is erre kéne csak koncentrálni. De amikor közli a plasztikai sebész, hogy az adóhivatal törvénytelen módon elvitte - többek között - az én anyagomat is, mert eljárást akarnak indítani egy csomó ember felé, hogy miből is van pénzük plasztikai sebészre - ez persze nem így van kommunikálva kifelé -, és hogy van rá esély, hogy engem is megkeresnek... (honnan lenne rá pénzem b..meg?! Lehet, hogy megdolgoztam érte, és a keresetemből futja? Do apologise!)
Szóval akkor hálát adok mindennek, hogy több, mint hat éve fölszálltam arra a repülőre és sosem néztem vissza...

Have been a while...

Nem tudom mennyire van értelme ennyi idő után írni, de ihletet kaptam, és úgy voltam vele, miért is ne?

Szóval már többször eszembe jutott, hogy írnom kéne, de valahogy sosem vettem rá magam.
Aztán a facebookon azt a kellemetlen felismerést tettem, hogy van egy olyan mappa a bejövő üzenetek között, hogy 'other'. Ide azok a levelek érkeznek, amik a nem ismerősöktől érkeznek. Ezek egy része persze spam meg gagyi csajozós üzenet idegenektől, de nekem nagyon sok olyan levél is volt, akik a blogom alapján találtak rám, és tanácsot, segítséget kértek, még egy régi ismerősömmel is így találtunk egymásra.
És ott volt Gábor, aki leírta, hogy mekkora hatással volt rá a blogom, és hogy nagyban befolyásolták az írásaim arra őt és a párját, hogy kiköltözzenek Angliába.
A kellemetlen része az volt, hogy mindezt 10 hónapja írta! Én pedig mit sem tudtam a dologról... Képzelhetitek, mennyire égett az arcom, mikor felfedeztem ezeket a leveleket... Nagyon nagyon rosszúl éreztem magam.
Szóval Gáborral azóta maratoni blogbejegyzés szerű üzeneteket írogattunk egymásnak, és mindketten ihletet kaptunk, hogy írjunk a blogunkba is.

Itt az ő blogja is, merthogy mióta kint van, ő is ír:
London Gábor
Még csak 10 hónapja élnek itt, de már a párjával közös lakásba tudtak költözni, jó munkahelyük van, és olyanok, mint mi. Küzdenek, hajtanak és nem állnak meg panaszkodni, merthogy nincs is nagyon mire. Mindig tudsz találni magad körül szar dolgokat, de te döntöd el, mire koncentrálsz, mire fordítod az energiád. Hogy eléred-e a céljaidat, hogy sikeres leszel-e, az ott kezdődik, hogy milyen a hozzáállásod.

Rengeteg minden történt velünk múlt évben, ezekről azért briefly beszámolnék.
2013 legnagyobb eseményem, hogy Norbi November 8-án megkérte a kezem!!
Erre vártam kislány korom óta, és nem is kellett csalódnom. Gyönyörű a gyűrű (70 gyémánt csücsül benne, csilli-villi, csodaszép)

Norbi nagyon kitett magáért a lánykérésen. Álomba illő volt :-)
Tervezzük az esküvőt, ami jelenlegi állás szerint Jamaicán lesz 2015 november végén.
Erről majd írok többet, ha folytatom a blogírást...

Ezen kívűl munka terén is fejlődtünk. Megkaptam októberben a permanent contractomat végre a cégtől, több, mint 3 év után, illetve recently bekerültem egy shift patternbe, azaz mostmár nem random módon vagyok beosztva, hanem kiszámíthatóan első héten reggeles vagyok, másodikon estis, harmadikon éjszakás. Ezzel végre kiszámithatóbb lett az életünk.

Norbi elkezdett egy engineer sulit, remélhetőleg év végére ő is váltani tud munka terén! Nagyon igyekszik. A tesztjei eddig nagyon magas százalékosak (85-98%). Nagyon büszke vagyok rá!

2013 a sport éve volt. Nagyon ráálltunk az erősítésre és a futásra. Nekem megvolt az első futóversenyem, ami a Cancer Research UK rendezett, és a rák megelőzésére gyűjtik a pénzt. 5 kili volt, nekem akkor még kihívás. Azóta már futottam 10km is, de újra bele kell jönnöm, mert szeptemberben ott a Tough Mudder, amire nagyon fel szeretnénk készülni!
A gymbe is visszatértem a műtétem után, a lábamra és a fenekemre sikerült 4kg izmot rápakolnom! Egyre formásabb, tónusosabb a testem! Most kezdtem a felső testre is edzeni, reméljük nyárra már ott is látható lesz a különbség.

A cici műtétem az egyik legjobb döntés volt. Nagyon szép az eredmény, és tökéletesen illik a testemhez! Minden rendben van, semmi komplikáció vagy elváltozás nem volt és hát mostmár talán nem is lesz :-) minden utasítást betartottam, járok kontrollra, úgyhogy tényleg minden jó ezen a téren is.

Az életünk fejlődik, most kirándulgatni kezdtünk el. Novemberben a Lake District-nél töltöttünk el 3 napot (ott kérte meg Norbi a kezem), Januárban Edinburgh-ben szálltunk meg egy hosszú hétvégére. Teljesen elvarázsolt az a város, lélegzetelállító :-)
Idén többször szeretnék ilyen hosszúhétvégés city breaket beilleszteni a programokba...

Szóval továbbra is minden csodálatos, és remélem, hogy vissza tudok térni az íráshoz..  will see!

Ömlesztve

Azt hiszem már nem motivál annyira a blog írás, elmondhatjuk. Azért nem adom fel, csak semmi ihletem nincs ide írni egy pár hete...
Sok minden történt, de azért túlzottan egetrengető dolgok nem.

Az elmúlt 6 hétből ötöt éjszakai műszakban dolgoztam (gondolom emiatt is van kevesebb kedvem írni)
Végre egy kicsit elkezdtük összeszedni magunkat anyagilag is, hiszen rengeteg kiadás volt mostanában, és egy életre megtanultuk, hogy a credit kártya a polcra való, nem a pénztárcába...

Volt egy csodálatos bank holiday-ünk, ahol az egyik kolléganőmmel Vickyvel és a feleségével Jessicával voltunk kint kocsmázni, majd Norbival bbq-tunk egyik este, végül egy túrával zártuk a 3 napos szabadságot. A Lake Districthez autóztunk, ami egy csodálatos hely. Béreltünk csónakot, Norbi kievezett a tó közepére, nagyon jól éreztük magunkat. Itthon tudtam még kicsit napozni is:-)
Sajna idén ilyen kis dolgokkal kell beérnünk, hiszem a műtétem miatt sem szabadságom sem pénzünk nem maradt arra, hogy idén nyaralni menjünk.
Gyerkőc és Nagyimama jönnek ki hozzánk látiba augusztusban, ha minden jól megy.

Én határtalanul boldog vagyok a cicijeimmel. Szinte minden negatív utóhatás elmúlt már. Egy picit még zsibbad a két hónaljam környéke, de már semmi fájdalom nincs, már nem kellemetlen az érintés sem.
Április közepéig masszíroztam, azóta nagyon minimálisan változott a puhasága. Gondolom, hogy tökéletesen olyan fogása sosem lesz, mint az eredetinek, de ezt nem is vártuk. Egyikünket sem zavar ez, és sokkal több a pozitív változás ezáltal az életemben, minthogy azzal foglalkozzak, hogy nem tökéletesen természetes a fogása. Ezt leszarom:-)
Kb 2 hónapja kezdtem el aludni a hasamon, azóta már ez is teljesen természetes.
Elvileg ébren töltött óráimban folyamatosa kéne melltatrót hordani, amit 99%-ban be is tartok. Ha kimegyek bulizni, akkor azért néha csalok ;-)

Júniusban megyek kontrollra megint, de most nincs mitől tartanom. Nagyon szépen gyógyulnak a sebek is. A jobb oldali már szinte teljesen láthatatlan. (Ami miatt mégis feltűnő az az, hogy elkezdtem szoliba járni és a sebet olyankor 50+ naptejjel jó vastagon bekeni nekem Norbi, így most két fehér csíkkal virít a hónaljam:-)  lol

Júniusban megyek hajhosszabbításra is Mo-on. Norbi nem örül a dolognak és már több vitánk volt emiatt, de nem hagyom magam ebben a kérdésben. Plusz ő is növeszti a haját, így egy szava sem lehet:-)
Soha nem volt dús, vastag hajam. Viszont mióta kiköltöztem, magához képest egészen kivirágzott. Nagyon jó állapotba került. Nem hullott, bedúsolt magához képest, tök büszke voltam rá, szépen meg is nőtt. Imádtam. Erre októberben egy fasz angol fodász csaj a felét leégette... és bár növöget szegénykém, de ez jó pár év, míg helyre jön.
Jelenleg utálom a hajam és nem szeretem kibontva hordani. Ha meg összefogom, azon kattogok, hogy 3 szál hajam maradt és, hogy milyen pici vékonyka a lófarok.
Oké nem a világ vége, de nekem fontos. Úgyhogy már alig várom június 17-ét:-)

Sajna viszont a műtét óta, azaz pontosabban az antibiotikum kúra óta az arcbőröm szaródott el. SOHA nem voltak pattanásaim. Kamasz koromban sem. Most meg nem akart elmúlni az arcomról.
Váltottam kozmetikumokat. Eddig főleg Niveát használtam, azonban a mo-i kozmetikusom ajánlotta a Body Shop-os termékeket... Nem igazán hallottam még róla, csak annyit tudtam, hogy több benne a természetes anyag, kevesebb a természetellenes és hogy a magyar pénztárcához mérten eléggé megfizethetetlen...
Mostmár harmadik hónapja vásárolom náluk minden kozmetikumomat. Szépen lassan lecseréltem mindent. A tusfördőtől kezdve az alapozómig mostmár minden tőlük van és baromira meg vagyok elégedve velük.
Plusz mikor először bementünk, egy magyar lányt fogtunk ki eladónak, azóta is mindig találkozunk, amikor megyünk vásárolni:-)
Végülis az arcom elkezdett rendbejönni, bár még nem teljesen tökéletes.

Megyünk Londonba, Tankcsapdára, ahogy az már megszokott:-) Koncert-, és buszjegyek lefoglalva, szállásunk pedig egy olyan srácnál lesz, akit tavaly ismertünk meg a koncerten és azóta is tartjuk a kapcsolatot, fb-on.

A Tough Mudder továbbra is tökre motivál, járunk edzeni szorgalmasan Norbival. Tornázzuk felfele szépen a lefutott kilométereket. Jövő nyáron megyüüüünk:-) Egy hónap múlva egy charity futásra megyek. Csak 5 km, de nekem most még ez is kihívás.
Megvolt a második 'rendes' lábedzésem. Elkezdtem a súlyokkal mahinálni, hát majd beszarok, miközben csinálom, de imádom!!! Most az a koncepció, hogy olyan súlyokat találni minden feladathoz, amivel még pont NEM tudom megcsinálni a 20-at. Ha sikerül a 20, akkor váltok nagyobb súlyra. Minden feladatból 3x20-at próbálok csinálni.
Kétféle lábhajlítás, guggolás súllyal, lábtoló gép, lábnyújtás és kétféle vádli gép.
A guggolás a legbrutálabb. Ott mivel a legkisebb súly a 20 kiló (maga a rúd), így nincs sok választásom. Imbolygok, mint a fene és csak 10 jön ki még, de kurvára igyekszem!!! Olyan seggem lesz, hogy csak na:-)
Sajna a felsőtest még kilőve edzés szempontjából. Nem érdekel amúgy ki mit mond, hogy minden fitness maca, akinek műmelle van, edz felsőtestre... Örülök, hogy mindenki plasztikai sebészetből szerezte az orvos diplomáját, de én azért azt mondom a cipész maradjon a kaptafánál...
Én hallgatok az orvosomra, mert eddig sem mondott hülyeséget, gyanítom a tokzsugorodással sem azért riogat, mert nincs jobb dolga. Hogy melyik nőnek hogy volt mázlija eddig, hogy megúszta ezt a betegséget, az totál hidegen hagy. Én nem kockáztatok.
Idén még semmiképp nem nyúlok a felsőtestem izmaihoz, utána pedig igyekszem a mellizmot a lehető legnagyobb mértékben kivonni a feladatokból.
Én imádtam a hát,-és válledzésekat, nem a kifogásokat keresem. Csak egy mellműtét nekem elég volt egy életre, köszi:-)

Szerettem volna egy személyi edzőt fogadni, de sajna Norbi mondta, hogy ez most még nem fog menni.
Az én termemben szánalmasak a személyi edzőnek csúfolt elhízott, tohonya srácok, úgyhogy köszi ezt én kihagynám. Ez így hiteltelen számomra.
Viszont az a magyar srác, aki itt él Mcr-ben, és versenyekre készít fel csajokat, illetve ő maga is versenyekre jár, sajnos a belvárosban dolgozik... és bár maga a terem jóval olcsóbb, mint a miénk, Norbi kiszámolta, hogy kb 70 font pluszköltséggel járna ez a móka. Ez most nem fér bele:-(
De amint kijövünk a gödörből, reconsider!!

Aztán ott vannak még az újdonsült amerikai barátnőim, akikkel az elmúlt 6 hetet töltöttem együtt online:-)  Megismerkedésünket elég hosszadalmas elmesélni, de nevezzük mondjuk magunkat egy könyvklubnak *muhahaha* (sátáni kacaj)...
De a lényeg, hogy totál egy húron pendülünk a csajokkal, és tervezzük az oda vissza meglátogatásainkat.
Az a jó, hogy mind az öten amerika öt különböző megyéiben élnek (Maine, New York, Idaho, Texas és Florida), így még ők sem ismerik egymást személyesen:-)
De egyszer összehozzuk a találkozót, és ott kő kövön nem marad, az tuti:-)

You're inspiring the hell out of me!!

Amúgy vicces dolog ez velem meg a sporttal, testmozgással.
Asszem erről már írtam, mikor a kondit kezdtem 2 éve. Sosem szerettem a testmozgást. Mindig igyekeztem kihúzni magam tesi órán is. Sem a mozgáskoordinációm, sem az egyensúlyérézkem nem jó. Viccesen futok, olyan debilnek éreztem magam mindig is, ha a sportról van szó...

Nem voltam soha elhízva, de úgy 24-25 éves koromra szépen elidultam a lejtőn. Irodai munka, nulla testmozgás, mindenféle szemét kaja fogyasztása. Kövér még nem voltam, de mutatott a mérleg már 62 kilót is... Biztos út volt a löttyed popsihoz, az úszógumikhoz, narancsbőrhöz, 'terhességi' csíkokhoz.

Aztán jött a kiköltözés, nagy szerelmi viszályok, hopp visszaugrottam 49 kilóra, persze sportolni nem sportoltam (azért azt tegyük hozzá, hogy már akkor is napi 12 órában rohangáltam vízzel teli vödrökkel, 4 szintet másztam meg rengetegszer naponta, tehát bár nem volt igazi testmozgás, de nem is a fenekemen csücsültem. A WC takarításnak is megvannak a maga előnyei... pfff..)

Aztán elkezdődött a kondi őrület. Már kajálással nem tudtam a súlyomat úgy kontrolálni, mint szerettem volna, hiába koplaltam, és hát tudjuk is, hogy azon kívűl, hogy nem is hatásos, káros is az ilyen módszer.
Viszont végre találtam egy sportot, amit imádtam, amit élvezet volt űzni. Végül a tetkóm miatt, később pedig a cici műtétem miatt le kellett állnom.
Most, hogy visszatérhetek végre, annak örülök, hogy egy célt is kitűzhettem.

Így mikor feladnám a futást, vagy egy hang azt mondogatja, hogy ennyi mára elég lesz, akkor csak elképzelem magam, ahogy futok a többi őrülttel a sárban, kúszom a szögesdrótok alatt. Pörgetem a szemem előtt a képeket, ahogy a fél karú, fél lábú faszi viszi a hátán a társát... Olyan kurva nagy erőt ad!! Hirtelen elfelejtem, hogy az órát nézzem, vagy a kilómétereket lessem, hogy mikor lesz már meg a kitűzött cél, hogy leálhassak. És, amíg ez jár a fejemben, túl is szárnyalom a napi célt, és akkor még ráhúzok egy kicsi sprinttel :)

Ha valami, akkor az extrém sport állt tőlem a legtávolabb világ életemben. Talán olyan elképzelhetetlen volt, hogy én majd egy ilyen megmozduláson részt vegyek, mint mondjuk embert ölni. Az élet már számtalanszor megtanított, hogy soha ne mondd, hogy soha.
A Tough Mudder egy újabb ékes bizonyíték erre az életemben (persze embert ölni azért nem fogok...)

A legfurcsább pedig, hogy én saját magamtól őrültem bele ebbe a dologba.
Mikor először megláttam egy ismerősöm oldalán a fb-on, azt gondoltam, hogy 'ahaam, hát téged is jól a fejedre ejtettek, fiacskám... Noooormális?' Aztán olvastam az elektrosokk terápiás részről, ott aztán tényleg azt mondtam, nem ép elméjű, aki ilyenre vállalkozik.
Aztán valaki kérdezte őt a felkészülésről, a srác elmesélte, én meg elolvastam... Megmozdult bennem valami.
Megnéztem az első videót, meg a képeket és éreztem egy belső vibrációt. Egy olyat, amitől alig bírtam a seggemen maradni a munkahelyemen. Egy olyat, amitől futni akartam. És éreztem, hogy nekem ezen részt kell vennem. Muszáj kipróbálnom magam. Muszáj megmutatnom, hogy képes vagyok erre is. Saját magamnak újra be akarom bizonyítani, hogy valójában acélból lettem kifaragva (képzavar, tudom:):))

Továbbra is azt gondolom, hogy valamekkora fokú őrültség kell ahhoz, hogy erre az ember vállalkozzon, de a mi életünk tuti hogy nem a klisékről szól. Így miért pont ezt hagynánk ki?

Hoo Rah!!!

Még egy videó az egyik tavalyi rendezvényről

Itt pedig még pár kép inspirációnak

Ez itt az Everest. Nem valószínű, hogy a csapattársaid nélkül ezt meg tudod csinálni...

A víz jeges...

igazi mudder!

Kevesebb a csaj jóval, mint a pasi, de azért vannak :)

Yep, jeges víz. Beleugrasz. Alá is merülsz...

My biggest fear. Erre nem tudsz felkészülni... vagy kiüt az elektrosokk, vagy nem... de az biztos, hogy baromira szar, mert mindenképp megráz

Nem hagyunk hátra senkit!!

Ez a kép ispiring the hell out of me!!! Bazzz. A csávó amúgy nem csak fél lábban rendelkezik, de az egyik karja is hiányzik!!!

Igen, ő az!! Fél karral megcsinálja!!! F**kin 'ell...

És a legőrültebbek :)

WTF?? hahaha :)

 

És a végén a megérdemelt sör. Illetve az egyetlen tárgyi 'nyeremény', a fejpánt.

Minden képet a Though Mudder honlapjáról töltöttem le

Nobullshit

A Tough Mudder honlapja ezt írja magáról (nem tökéletes fordítás, ne köss bele, a lényeg benne van)
A Tough Mudder események kemények. 10-12 mérföld hosszú akadálypálya, ami a Különleges Erők (ez mi magyarul, Special Forces? Vmi katonasági cucc. Alakulat tán? Pontosan nem tudom) által lett összeállítva, hogy teszteld az erődet, erőnlétedet, határozottságodat, bajtársiasságodat... De a Tough Mudder több, mint egy esemény, ez egy fajta gondolkodásmód. Azzal, hogy végigfutod a Tough Muddert felfedezed majd az igazi képességeidet, miközben remekül szórakozol...

Egyes számú tény - a marathonok unalmasak
És az egyetlen dolog, ami unalmasabb végigfutni egy marathont, nézni azt...
A Tough Muddernél mi látni akarjuk miből lettél összerakva, nem csupán azt hogyan futsz egyenesen, egyedül, órákon keresztűl... A mi akadálypályánk úgy lett összerakva, hogy minden oldaladat letesztelje.

Kettes számú tény - a Mudderek nem veszik magukat túl komolyan
Triathlon, marathon, más sárban futások inkább a stresszről szólnak, mint a mókáról. Nem úgy a Tough Mudder. Mi a célnál egy pint sörrel és élő zenével várunk. Elég nehéz saját magad komolyan venni, mikor épp tetőtől talpig sár takar... Ezért kérünk ne is gyere, ha nincs humorérzéked. Nézd meg a bizarr csapatjelmezeket, hogy átérezd a Tough Mudder hangulatát.

Hármas számú tény - nem tudod egyedül teljesíteni a Tough Muddert
Ahhoz, hogy keresztűl juss sáron, tűzön, jeges vizen, 10.000 volt feszültségen, szükséged lesz a csapattársaidra, hogy összeszedjenek, mikor a morálod épp a béka segge alatt van.
Ahhoz, hogy túljuss 12 láb magas falakon, föld alatti sár alagutakon, szükséged lesz a csapatodra, hogy megtoljanak. A Tough Mudderek csapatjátékosok, akik senkit nem hagynak hátra.

Tudomásul veszem, hogy:
- ez nem egy verseny, hanem egy kihívás
- a csapatmunkát és a bajtársiasságot előrébb helyezem, minthogy befejezzem a pályát
- nem nyafogok - a kölykök nyafognak
- segítek a társ-mudderemnek hogy be tudja fejezni a pályát
- minden félelmemet legyőzöm!



Na, bogárkáim, hogy tetszik ez a bevezető??:-) :-) :-) :-) :-) :-) :-) :-)
(A marathonos fikázást ne tessék komolyan venni, tudjátok, a humorérzék fontos! Tisztelem a marathonosokat, bár azon nem feltétlenül indulnék el...)

ERRE VISZONT BENEVEZÜNK!!!

Ha Ádámtól és Évától akarnám kezdeni, hogy honnan jött nekem ez az egész, akkor igaziból visszajutok anyukámhoz, akitől az énekhangomat örököltem... (nem érted az összefüggést? Nem, még nem a blog írója őrült meg teljesen - not that much... Viszont kifejteni hosszú lenne, majd egy kommentben esetleg kifejtem, ha lesz érdeklődés)

A lényeg, hogy bezsongtam egy pár napja. Láttam képeket, videókat, és az van, hogy nekem ezen OTT A HELYEM!!
Szóltam Norbinak, és ő is benne van. Szörnyen meglepő, mi? Őrültség, és kihívás egyszerre? Ez az éltető elemünk! Menni kell!
Októberben lesz Mcr közelében, és bár nagyon tempting, sajnos arra még nem nevezünk be. Még nem kezdhetek el fekvőtámaszozni, vagy húzódzkodni az operáció miatt, úgyhogy idén ez még kimarad.

De 2014-ben ott a helyünk!!!

Viszont elkezdtük a traininget. Igaz még csak 2-3 km futás megy egyben, de ha egyből le tudnám futni a 12 mérföldet, hol lenne a kihívás? Elkezdtem lépcsőgépezni, meg amikor nem bírok futni már, akkor átváltok gyorsgyaloglásra, azzal is edződöm és ég a zsír. Csinálom a hasazást és az alsótest gyakorlatokat. Mindent, amit lehet.
Ha pedig meggyógyult a cicim, jöhet a felsőtest!

Nagyon kemény felkészülést igényel. Nem csak fizikailag kell toppon lenni, de mentálisan is!
Ki az az állat, aki egy jéggel teli medencébe ugrik fejest, vagy egy lógó elektromos vezetékekkel teli mezőn szalad keresztűl? Igen, mi vagyunk azok! A másik félmillió kergebirkával együtt, akik már megcsinálták világszerte.
Futni kell, sokat. 12 mérföldet. Sárban, hegyen föl, hóban... falakra kell felugrani, felmászni, kötéllel átjutni jeges tó fölött, föld alá vájt, klausztofóbikusan pici lyukakon keresztülmászni, szögesdrótok alatt átkúszni, tüzes szénabálák között futni... stb
Sounds like fun!!!

Odamegyek, hogy legyőzzem magam. Odamegyek, hogy bebizonyítsam erre is képes vagyok! Hogy bebizonyítsam, hogy kemény vagyok és hogy I'M TAKING NO BULLSHIT!!

A képeket a Tough Mudder honlapjáról töltöttem le. Van köztük kép a feladatokról, láthatjátok, hogy bizony disabled emberek is elindulnak! Illetve az őrültek közül a legőrültebbek, akik még jelmezt is öltenek mindehhez:-) LOVE IT ALREADY!
Nézzétek meg a belinkelt YouTube-os videót!

 

 

Az első cikkem

Kedvesek, tudom, hogy hanyagolom a blogot, vissza fogok térni, de most vhogy nem csókolgat a múzsa túl gyakran...

Ellenben, írtam egy cikket.. muhahaha.... én meg a cikk írás. jó vicc... na mindegy. Úgy tűnik az embereknek mégis tetszik. Sokan olvassák, meg minden.

Tegyetek ti is így. A téma, a gyerek-nem-vállalás... as per usual.
Ide kattintsatok:
Nem akarok anya lenni!

Csók.A

Interjú a mellplasztikáról

Kabók Zita készített velem egy interjút, ami egy internetes magazinban jelent meg, a netbarátnő oldalán
A cikk itt olvasható:

A legfontosabb az önértékelés

Sztem nagyon jó kis interjú lett. Élveztem a beszélgetést is, és az egész olyan pofás lett. Egészen olyan, mintha lennének értelmes gondolataim... :-)
Olvassátok:-)
Nektek hogy tetszik?

A köz kérésére

Itt van még pár kép az újoncokkal:-)

Mellesleg - még mindig

Mostanában sem időm, sem kedvem nem volt írni, plusz múlt héten végig lázas voltam és úgy jártam éjszakára dolgozni (kőkemény vagyok, vazzeg), úh van egy kis elmaradásom, de most pótlom.
Szóval 2 hete Norbi csinált a cicikről, a doki kérésére pár képet minden oldalról. Ezeket el e-maileztem a dokinak, aki ez alapján eldöntötte, hogy a leszorító pántot már levehettem akkor.
Folyamatosan ment a masszírozás, közben én is egészen hozzászoktam a mozdulathoz, az érzéshez, és nincs már vele problémám.
Szépen bepuhultak, nem éreztem/láttam rajta semmi elváltozást, ami tokzsugorodásra utalt volna.
Doki is megerősített a képek alapján, hogy szerinte is minden rendben.
Most hétfőn pedig voltam nála kontrollon (vasárnap visszarepültem Mo-ra), és élőben is mindent rendben talált:-)
Volt egy kis para bennem, mert a bal mellemen, a belső ívén alul van egy pont, amit ha benyomok, akkor olyan (vigyázat, nagyon szakszerű leszek!) huplis:-)  olyan, mintha egy gumikacsa oldalát nyomnád be (csak nem csipog:-)), vagy Norbi szerint olyan, mintha egy légbuborék lenne ott, azon a ponton.
Doki elmondta, hogy ott bizony kilóg az implantátum a mirigyállomány alól, és azon a ponton már csak a bőr fedi, azért tudom kitapintani a szélét.
Ez amiatt van, mert azt már írtam, hogy bordaív asszimetriám van, ami - mivel eddig kicsi cicim volt, nem látszott - de most így jobban érzékelhető. Azaz, a bal oldali mellem nem úgy ívelődött eredetileg, mint a jobb. Picit csökött volt:-)
De most, hogy egy centit kilóg a mirigyállomány alól az implant, így ez korrigálva lett, mostmár ugyan úgy ívelődnek mindkét oldalon.
Azt mondta a doki, hogy a műtét alatt még választhatta volna azt a lehetőséget, hogy kicsit feljebb rakja az implit, így takarva lett volna mindenhol, viszont akkor ferde lett volna az összkép.
Örülök, hogy úgy döntött, ahogy, mert nagyon szépek lettek a melleim:-)
Sajnos a sebem viszont nem olyan ütemben gyógyul, ahogy szeretnék, úh arra egy szilikonos krémet kell kenegetnem, attól majd elvileg gyorsabban halványodik.
Szolizni visszamehetek, de csak ha legalább 50-70-es fényvédővel lekenem a sebet előbb. Különben sosem fog elhalványodni.
A gymbe visszatérhetek a láb-, fenék-, hasizom erősítéséhez, de a súlyzókra rá sem nézhetek még egy jó darabig.
A masszírozást továbbra is folytatnom kell másfél hónapig. A végleges formáját még nem vette fel a cicim, az még jó pár hónap.
Nyáron újra megyek a dokihoz, hogy biztosra menjünk, nem alakul-e ki a tokzsugorodás
Ééééés végre megszabadulhattam a nagyi melltartómtól!!!!
Normál melltartót továbbra is hordanom kell napközben, de éjszakára már nem kell semmi:-)  jupííí
Az új méretem 36C - 80C
Bár lehet a 75 is jó lesz, ez gondolom modelltől függ, mert eddig is volt, hogy a 75 szorított bizonyos melltartóknál.
Viszont a C-s kosár tökéletes, és ez bizony két méret ugrás:-)
Naggyon boldog vagyok!!!

P!nk - Just give me a reason

Watch "P!nk - Just Give Me A Reason ft. Nate Ruess" on YouTube

Erről a számról most egy csomó minden eszembe jut.
Aki végig olvasta ezt a blogot, annak nyilván feltűnt, hogy kb 9 hónap kimaradt 2008 június és 2009 márciusa között.
Nem írtam, mert nem lehettem őszinte még ennyire sem.
Aztán sem volt könnyű nagyon sokáig.
Tudom, hogy az idő nekünk dolgozott mindig is.
Mindig tudtam, hogy erős a kapcsolatunk és a szerelmünk, és bármennyien is voltak ellenünk, végül nekünk lett igazunk. Végül bebizonyítottuk, hogy volt értelme minden szenvedésnek, mert sokszor tényleg olyan, mintha egy mesében élnék.
Mindent elérünk közösen Norbival, amit szeretnénk, különlegesen tudjuk egymást terelgetni az utunkon. Mindketten erős személyiségek vagyunk, és nagyon fájdalmas volt az összecsiszolódás, de ez a kapcsolat tényleg egy drágakövé formálódott.

De ez a szám arra emlékeztet, amikor már sokszor mi is majdnem feladtuk, már majdnem hallgattunk másokra... Mikor már azt hittem, hogy valami tényleg eltört köztünk. Pedig csupán meghajlott, el nem tört.
Olyan gödrökből vezetgettük ki egymást, amibe más kapcsolatoknak elsüllyedniük sem kell. De talán ezek a komoly és fájdalmas események segítettek eljutnunk oda, ahol most vagyunk.
Erősek lettünk. Legyőzhetetlenek.

"We're not broken, just bent
and we can learn to love again
...
Nothing is as bad as it seems.
We'll come clean."

And we did:-)

5 ÉV

VÉGRE LETELT AZ 5 ÉV!

Tudom, neked ez nem sokat jelent, de számunkra egy új álom válhat valóra.
Amint összeszedjük a megfelelő összeget, megigényeljük a angol állampolgárságot.
Pici türelmet kérek, és erről is írok majd a blogomban.

Ma telt le számomra az 5 év. Minden akadály ledőlni látszik végre :)

Sem árnyalni, sem körülírni nem tudom, mit jelent ez számomra :)
Hosszú évek óta erre a napra vártam.
Végre eljött.

VÉGRE!!!!!!
Gyere, és csináld utánam!!!
Csak utána kritizálj :)